Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
ittn. snäretas S. «BCff-BX^TSlJStSSZtiB «. am Az állami munka fejlesztésének és pártirányitásának néhány kérdése Biszku Béla előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára előadást tartott „Az állami munka fejlesztésének és pártirányításának néhány kérdése” címmel. Övári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára nyitotta meg az előadást, amelyen részt vett politikai és társadalmi életünk számos ismert személyisége. Bevezetőben rámutatott: a marxizmus—leninizmus tanításaiból egyértelműen következik: a kommunista pártok — szemben az opportunista irányzattal — az osztályharcot kiterjesztik a bur- zsoá államhatalom megdöntésére. felszámolására, valamint a munkásosztály hatalmának, a proletariátus diktatúrájának megteremtésére. A hatalom megszerzése után, az új társadalom létrehozásának időszakában pedig a kommunista pártok a munkásosztály államát tekintik a szocializmus felépítése egyik legfőbb eszközének. Az államhatalom szereoe a szocializmus felépítésében Az állam kérdéseinek ma- . gyarázásánál nemegyszer azt is felvetettük, hogy a diktatúrát és a demokráciát helytelen egymást kizáró ellentétként kezelni. A szocialista állam esetében a kettő dialektikus egységet képez. Az utóbbi években napirendre tűzték az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztését. Ennek azonban nagyon is meghatározott politikai tartalma van. A szocialista demokrácia elmélyítése, továbbfejlesztése a proletariátus diktatúrájának megerősítését, a központi irányítás hatékonyabbá tételét szolgálja. Erős államhatalom, jöl működő államszervezet nélkül nem lehetséges az új társadalmi rendszer, a szocializmus felépítése. A legutóbbi tizenöt esztendő főbb tapasztalatait szemügyre véve, rámutatott arra, hogy pártunk kongresszusai meghatározó szerepet játszottak az állami munka fejlesztésében, az ezzel kapcsolatos elméleti, gyakorlati kérdések kidolgozásában. Például a IX. pártkongresszus határozata alapján a Központi Bizottság és a Minisztertanács közös tervet készített és az elemzőmunkát, a felmérést kiterjesztette az államélet csaknem valamennyi fő területére. A feladatok megoldásának az irányát megerősítette pártunk X. kongresszusa és felhatalmazta a Központi Bizottságot a munka továbbfolytatására. A kongresszuson elhatározott feladatok közül az előkészítő munka minden területen befejeződött, és ennek eredményeként máris fontos párt- és állami döntések születtek. Még 1970-ben továbbfejlesztettük az országgyűlési és tanácsválasztások rendszerét, módosítottuk a választási törvényt. A választási rendszer fejlesztését ismertette ezután. majd rámutatott: 1971-es választásokon a korábbi tapasztalatok figyelembevételével növeltük a jelölőgyűlések szerepét. Lehetőséget teremtettünk arra, hogy ahol a helyzet megkívánja, a többes jelölésre gyakorlatilag is mód legyen. Ahol több jelölt indult, ott megszüntettük a sorrendiséget Politikai törekvésünknek megfelel az, hogy a választók bizalmából a parlamentben megfelelő képviseletet * kaptak pártonkívüli szövetségeseink. A közvetett választások nem csökkentették a demokráciát, sőt bizonyos értelemben növelték azt. A megyei és a fővárosi tanácsoknál a közvetett választással reálisabb lehetőség nyílik a ta-. nácstagok tevékenységének alulról, a helyi tanácsoktól kiinduló ellenőrzésére, és ha szükséges, visszahívására. Azok a tanácstagok, akik nem képviselik megfelelően az őket megbízó választókat, vagy passzívak, most már gyakorlatilag is visszahívhatók, mert egy állandóan működő testület, a helyi tanács beszámoltatja, ellenőrzi őket. Az új tanácstörvénnyel' kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az annak nyomán végrehajtott változások nem okoztak különösebb zökkenőt a tanácsszervek működésében. Hozzá kell azonban tenni: a tanácstörvény végrehajtása több éves munka- programot jelent. Korai lenne tehát a végrehajtás eredményeiről, tapasztalatairól átfogóan beszélni. Ezért inkább a megvalósítás szemléletbeli, személyi, anyagi feltételeiről kívánok néhány gondolatot felvetni. Hosszabb ideig vitatott kérdés volt, egyáltalán szükség van-e a tanácsok gazdasági önállóságának növelésére. Álláspontunk két ok miatt határozottan igenlő volt. Először is, mert a tanácsok önállóságának, demokratikus működésének fejlesztése elképzelhetetlen, nagyrészt formális lenne a gazdasági lehetőségeik, saját anyagi eszközeik növelése nélkül. Másodszor, úgy véltük, hogy az állam gazdasági szervező, kulturális nevelő funkciójának erősítése nem lehet elég hatékony a tanácsoknak, mint helyi, területi szerveknek a tevékeny közreműködése nélkül. A gazdasági önállóság növelésével kapcsolatban most más természetű problémák is jelentkeznek. Alapos megfontolás mellett, mint eddig, ezután is utat engedünk annak, hogy a tanácsok gazdasági önállóságának növelése kapcsán egyes vállalatok hovatartozása tekintetében úgynevezett „profiltisztítást” végezzenek. A hatáskörök elosztásánál jelentkezik még egy probléma. Vannak például olyan területi tanácáok, amelyek nagyon aktívak, amikor valamely központi állam- igazgatási szervvel szemben kell harcolniuk hatáskörök megszerzéséért. De ugyanezek a tanácsi vezetők mintha óvatosabbak lennének, amikor nekik kell leadniuk hatáskört, például a községi tanácsoknak. Pedig az önállóság növelésének folyamatából a helyi tanácsok, a városok, a községek sem maradhatnak ki. A kerületi, városi, községi tanácsok joggal kívánják, hogy a helyben intézhető ügyeket maguk intézzék és az ehhez szükséges eszközöket is feltétlenül megkapják. Decentralizálási folyamat az államéletben Az elméleti munkánk néhány időszerű tapasztalatáról szólva egyebek között a centralizmust, a centralizáció problematikáját említette meg. A pártszervezetek, az állami szervek a demokratikus centralizmus elvei alapján épülnek fel és ennek megfelelően dolgoznak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyes időszakokban — a történelmi körülményektől függően — a centrális elemek, máskor pedig a demokratikus vonások kerülnek a párt, illetőleg az állami szervek munkájának előterébe. Mi a centralizmust és a demokráciát soha nem tekintettük egymást kizáró ellentétnek/ hanem a kettőt egymással összefüggésben, kölcsönhatásban vizsgáltuk és kezeltük. Jelenleg társadalmunk fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a központi irányítás szilárdságára, * hatékonyságára szigorúan vigyázva decentralizálunk, ezt tesszük gazdasági és állami területen egyaránt. Amikor például úgy ítéltük meg, hogy a feltételek kedvezőek, reformot készítettünk elő a gazdasági irányításban. A gazdasági élet állami irányítását fenntartva, jelentős mértékű decentralizálást hajtottunk végre azokban a jogkörökben, amelyeket helyileg jobban lehet ellátni. Nem lehet az ország gazdaságát : úgy vezetni, tervszerűen gazdálkodni, a tervszerű, arányos fejlődés objektív törvényét érvényesíteni, mintha az ország gazdasága egyetlen vállalat lenne. Jól tudjuk, hogy az új módszer szerinti munka nem könnyű és nem ellentmondásoktól mentes, de meggyőződésünk, hogy helyes és szükséges volt a változtatás. Az államéletben is folyik bizonyosfajta decentralizálás. Ezt a folyamatot a szocialista demokrácia szerves részének tekintjük. Ilyen irányú munkánk két szempontból különösen jelentős. Először: jó feltételeket teremt a dolgozók öntevékenységéhez vagyis a párt politikájának eredményes végrehajtásához. Másodszor: segít feltárni a negatívumokat, összegyűjteni a kritikai megjegyzéseket, meghallani a bíráló hangokat és ilyen értelemben. a decentralizálással továbbfejlődhet egy olyan demokratikus jelzőrendszer társadalmunkban, amely hatékony segítség, nélkülözhetetlen eszköz a hibák és a fogyatékosságok elleni harcban. Az állami munka tanulmányozása során találkoztunk olyan jelenséggel is, , amikor egy-egy korszerű, vagy annak látszó megoldási formát túlbecsülnek és abszolutizálnak. — Az ilyen jelenségek legtipikusabb példája az úgynevezett társadalmasítás igé_ nye volt az államéletben. E mögött az a hibás elméleti felfogás húzódik meg, hogy társadalmunk már elérkezett arra a fejlettségi szintre, amelyben az állami feladatokat az eddigieknél is nagyobb mértékben társadalmi szervek végezhetnek el. Elöljáróban le kell szögeznünk: mi támogatjuk a társadalmi alapon, a munkaidőn túl végzett politikai munkát, közéleti tevékenysé. get. Azt valljuk, hogy a társadalmi munka egyik fokmérője a dolgozók politikai, közéleti aktivitásának, esetenként egyik formája és eszköze a szocialista demokráciának. Működnek nálunk nagyon jelentős és tekintélyes szervek társadalmi alapon. Nagyon fontos hivatást tölt be például a munkásőrség létrehozása. helyes kezdeményezése volt a pártnak. Tevékenységére még hosszú ideig szükség lesz a szocialista rend védelmében. Folytathatjuk a felsorolást a népi ellenőrzés, a bírósági népi ülnökök, az önkéntes rendőrök említésével. Erősíteni és szélesíteni kell a társadalmi ellenőrzést Vannak olyan állami szervek és intézmények, ahol a társadalmi alapon végzett munka nem jelent egyúttal demokratizálódást, vagy hatékonyabb működést. A társadalmi alapon végzett tevékenység — még a legnagyobb jóindulat mellett sem — lehet minden esetben ki-' zárólagos biztosítéka a színvonalas, a szakszerű, az eredményes munkának. Márpedig a dolgozók, az állampolgárok az állami szervek munkájának színvonalát, sőt demokratizmusának fokát is elsősorban azon keresztül ítélik meg, hogy mint ügyfeleknek, miképpen intézték el au ügyea-haá« dolgaikat. milyen gyorsan kapnak választ problémáikra. Úgy véljük, e területen vannak feladataink. Meg kell vizsgálnunk, milyen államigazgatási ágazatokban dolgoznak társadalmi munkatársait, vagy bizottságok. A tevékenységük összhangban áll-e az adott terület feladatainak jó megoldásával, szakszerű munkájával. Azt is felül kell vizsgálnunk, hogy melyik társadalmi, mozgalmi szervezet végez állami jellegű feladatot. Mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez sem mindig helyes. Célszerű pontosan tisztáz, ni, mely szervek végezzenek kifejezetten állami munkát, melyek lássanak el kifejezetten társadalmi, mozgalmi feladatokat, esetleg melyik társadalmi szervet kell mentesíteni állami feladatoktól. Amikor a társadalidj munka bizonyos körülhatárolásán dolgozunk, ez nem irányul a társadalmi ellenőrzés szűkítésére. Sőt annak megjavítását, továbbfejlesztését javasoljuk. Arra is gondolnunk kell, hogy ha egyes állami feladatokat társadalmi alapon próbálunk megoldani, akkor a társadalmi ellenőrzés lehetőségeit korlátozzuk. Ilyenkor csupán önkontroll keletkezik egyes társadalmi szerveken belül. Vagyis az ilyen szervezetek kénytelenek önma. guk munkáját ellenőrizni. A végeredmény: az elzárkózás a bajok feltárásától, immunitás a hilbák iránt, általában a társadalmi ellenőrzés meggyengülése. Az állami szervekre vonatkozóan is erősíteni és szélesíteni kell a rendszeres társadalmi ellenőrzést. A pánt és a társadalmi szerveknek ehhez kell korszerű formákat és módszereket kidolgozniuk, és itt kell elsősorban hasznosítaniuk a néptömegek növekvő politikai, közéleti aktivitását. A továbbiakban ismertette a Központi Bizottságnak az állami irányítás megjavításáról szóló határozatait, konkrétan foglalkozott a Központi Bizottság tavaly novemberi határozatának végrehajtásával. A Központi Bizottság a kormányzati munkánál nyomatékosan felhívta a figyelmünket: fenn kell tartanunk azt az elvet, hogy elkerüljük a felesleges párhuzamosságot a párt központi szervei, valamint a kormányszervek munkája között. Ugyanakkor a Központi Bizottság ismét hangsúlyozta a kormány megnövekedett szerepét az állami szervek irányításában. A szocialista törvényesség védelméről Az előadó a továbbiakban kitért az igazságszolgáltatási szervek tevékenységére, különös tekintettel az állami munka továbbfejlesztésére. Rámutatott: a szocialista törvényesség megőrzésének fontos feltétele — a párt politikáján kívül — az igazságszolgáltatás, a bírói, az ügyészi szervezet fejlesztése. Köztudott, hogy az ügyészség a törvényesség őre, . és ebben a minőségben meghatározó szerepet tölt be. Mégis hiba lenne ennek a fontos vívmánynak a megőrzését, a védelmét egyetlen állami szervre bízni. Úgy vélem, akkor járunk helyes úton,' ha a törvényesség védelmével valamennyi állami és társadalmi szervezet rendszeresen foglalkozik, kezdve az országgyűléstől egészen a helyi tanácsokig. A szocialista törvényesség védelmének szerves tartozéka továbbá az olyan jogszabályok alkotása, amelyek helyesen tükrözik társadalmi rendszerünk fejlettségi színvonalát. Ebből kiindulva a Központi Bizottság kezdeményezte egyes — az igazságszolgáltatásban alapvető — jogszabályok újjáalkotá- sát, illetőleg módosítását. Állást foglalt abban is, hogy a bírósági eljárási egyszerűbbe és gyorsabbá kell tenni. Szükségesnek tart további szervezeti és hatásköri változtatásokat az igazságszolgáltatás elvi és szervezeti egységének megteremtésére. A változtatásokat most dolgozzák ki. A társadalombiztosítás önkormányzati irányítása ff Külön kitért a társadalom- biztosítás ’ önkormányzati jellegű átalakításának szükségességére. Társadalombiztosításunk ma már az egész lakosságra kiterjed. Ez ' önmagában is indokolja, hogy a társadalombiztosítás, ön- kormányzati szerv létrehozásával, a kormány felügyelete alatt működjék, jellegében társadalmi is legyen, meg az állam irányítása is érvényesüljön. De más is emellett szól. A szakszervezetek irányító munkája e kérdésben jogalkotó tevékenységgel, igazgatási eszközök igénybevételével történik. Vagyis, a társadalombiztosítás , bizonyos tekintetben ma is magán viseli az állami jelleget, függetlenül attól; hogy jelenleg szakszervezeti irányítás alatt áll. Fontos változás történt a társadalombiztosításban részt vevők társadalmi összetételében is. Ma már a munkásokon és alkalmazottakon kívül termelőszövetkezeti parasztok, kisipari szövetkezeti tagok is biztosítottak, s hozzátartozóik társadalombiztosításra jogosultak. Vagyis a társadalombiztosítás gazdája a szakszervezet, de a biztosítottak nagy része nem szakszervezeti tag: A társadalombiztosításinak ez a társadalom egészére kiterjedő vonása új áUamiga/.- gatási megoldás szükségességlét indokolja. Elsőrendű érdeke* ez a szakszervezeteknek is. A jelenlegi helyzet a szakszervezeti mozgalmait óhatatlanul arra kényszeríti, hogy funkciójánál szélesebb, bo- . nyoiultabb gondokat vállaljon magiára és gyakran állami természetű szerepkört töltsön be. Az. egy es problémák megítélésében is gyakran kényszerül az államszervezői szempontjait érvényesíteni. Ebből fakad az is, hogy a társadalombiztosítás jellegét, tartalmát és eszközeit a közvélemény is elsősorban államigazgatásinak, állami szervhez tartozónak érzi és tekinti. A megoldás módja adott. A biztosított dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek képviselőiből, a szakszervezetek, a termelőszövetkezeti szövetségek, az ipari szövetkezetek és más társadalmi szervek megbizottaiból önkormányzati testületet kell létrehozni. Ez a testület irányítja majd a kormány felügyeletével a társadalombiztosítást. Mindezt úgy kell elérni, hogy az átszervezéssel áttekinthetőbb, hatékonyabb irányítási rendszer jöjjön létre, és csökkenjenek az apparátus költséged is. Szükséges még azt is megjegyezni, hogy a társadalom- biztosítás állami jellegű átszervezése fokozza a szak- szervezeti ellenőrzés szükségességét. • Az államigazgatási munka megvitatásának nagyon fontos része az ügyintézés egyszerűsítése. A nehézkes. ? hosszadalmas ügyintézés gyakran nem felelőtlenség, vagy lélektelenség okozza. A hiba az esetek egy részében i közigazgatási dolgozók szakmai felkészültségében, éltalá nos műveltségében vám. Sok államigazgatási szervben baj van a munkafegyelemmel. Itt elsősorban az adott államigazgatási szerv vezetőinek kell a helyzetet megváltoztatniuk. A közalkalmazottak megbecsülése Foglalkozunk azzal a tervvel is, hogy a modem technikai nyilvántartási eszközöket miként lehetne felhasználná na Mamigazgatási munka korszerűsítéséhez. A mcdertl teclinikai eszközök fokozata* bevezetése az áUanúgazga'tás- ban nem pótolja, hanem csupán megkönnyíti, hatékonyabbá teszi az emberi munkát. A műszaki fejlesztés terved mellett igyekezzünk jól képzett, színvonalasan dolgozó közigazgatási apparatus® kiépíteni. Időről időre jogosan- kerüJ napirendre a közalkalmazottak. anyagi, erkölcsi megbecsülésének kérdése. Vannak azonban más jellegű problémák is. Külcnösea a hosszabb ideje ' az állam- igazgatás területén tevékenykedő dolgozóiénál merül fel £ perspektíva kérdésé. A dolgozók nagy többségének — bármennyi ideje doigoBasanak is az államigazgatásban —.gyakorlatilag nincs esélye, hegy vezető funkciót kapjon. A vezetői posztok számát növaiiw nem lehet és nem is szabad. Most olyan tervezeten dolgozunk, hogy az államigazgatás területén a beosztás, valamint a rang esetleg fcetoá- \ ál jón. Az előbbi az adott munkakörit jelenti, a niasjfc az eltöltött idő után az egyéni érdem szerint járna. Ezután sz államaiét területein végzett pártmunái-áröB beEaédt. Növekszik az á Ha máiét pártirányitásának jelentősége A különböző állami szervekben hivatásszerűen dolgozó kommunisták a pert eí/itiO politikailag felelősek munkájukért. Reális követelmény' ez, hiszen a törvények, a rendeletek a párt politikájúnak! szeHaméban iszuLattéik, csupán logikusan és ésszerűen IstH őket alkalmazni. Sajnos, nagyon ritkán fordul élő, hagj^ egy-egy állami vezetőt azunb vonjanak felelősségre, rtrsriB állami munkája végzése során megsértette a párt pokbikáját, vágj' eiköleseit. A felelősségre vonás rendszerint! már csak akkor történik meg, amikor az állami töirv.énjeixeö is megsértette. Külön szelőik az igazsaugs ügyi szervek pártirányítáiá- Tcá és ellenőrzéséről. A párté szervek itt sem avatkozihaiW nak bele a konkrét ügyek elbírálásába, az ítálfcjeeésfoei Kötelességük viszont, hogy» ellenőrizzék a jogpolitikai; elvek helyes érvény esítésétt Fontos feladatuk, hogy a be-j fejezett ügyeket utójáig elemezzék, értékeljék és kidolgozzanak általánosítható következtetéseket. Az is kötelességük. hogy javaslatokat tegyenek a szocialista tervéi nyesség kövttebnényeineSi megfelelő, a társadalom igényeit kielégít» ítélkezési gyakorlat kialakítására. Az állami vezetők munkáé ja és a pártszervezetek tevékenysége között előforduld párhuzamosságról szólva megállapította: hiba lenna erőltetni valamiféle mered kettéválasztást, mert a ckA» gok összefüggnek. Amáko» mindkét szerv ismeri felada. tát, felesleges időpocsskolás ugyanazt a kérdést kétsze» megtárgyalni. Mondjuk, egyszer megvitatni és dönteni politikai szempontból, és még egyszer ugyanarról határozni szakmai szempontok alapján. Hangsúlyozom, az állami munka területeiről van szó. Ezért már eleve helyesebb megállapodni az állami vezetőknek és a párívezetöségnela olyan feladat-elhatárolásban, hogy lehetőleg átfedések nélkül tárgyaljanak meg ésj döntsenek az időszerű feladatokról. Meggyőződésem egyébként, hogy a pártiráhyítás jelentősége az elkövetkező években nem csökken, hanem növekszik. A Központi Bizottság tavaly novemberi határozva az államigazgatás és az állami szervek pártirányitásának fejlesztéséről is e tendenciát jelzi. Befejezésül Biszku Béla Ismételten hangsúlyozta: az'államélet, az államigazgatási munka fejlesztése fontos' és nélkülözhetetlen 'észe a párt politikájának, az előttünk' .illő feladatok megoldásának, a szocializmus építésének. Sok évi elemző munka yan mögöttünk, valamennyi foii’ js kérdésben tisztáztuk elgondolásainkat és tervszerűen, céltudatosan folytatjuk határozatotok végrehajtását.
