Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám
4. oldal ^KT.rr MAi5^ABOTlS7ÄB \ 1972. február ÍS. Szülők fóruma: i A tanuló teherbírása A különórák helyes kiválasztásáról Gondolom, időszerű, ha a félévi értesítő után beszélünk a különórák helyes 'kiválasztásáról, s ezzel kapcsolatosan a tanulók túlterhelésének problémájáról. Mit mutatnak az osztályzatok? Mire figyelmeztetnek? Kapott-e elég támogatást a gyermek azokhoz a tantárgyakhoz, amelyekkel nehezen birkózik meg? Nem vették-e túlságosan el az idejét olyan különórák, amelyekre nem kellett volna járatni? Mit tapasztalunk mi, pedagógusok, és mit tanácsolunk a szülőknek? Az a tény, hogy alig van gyermek, aki ne járna legalább egy fizetett különórára, örvendetes jelenség, mert azt jelenti, hogy a szülők rendezett anyagi körülmények között élnek, akik ezt megengedhetik maguknak. Helytelen túlzás azonban itt is tapasztalható. Nemrég találkoztam egy volt tanítványommal, akit a 40-es évek elején tanítottam. Büszkén számolt be életéről, hatodikos fiáról, akit ő — aki annak idején sokszor mulasztott az iskolából azért, mert nem volt cipője — ötféle különórára járat. Vívni’és úszni jár, egyszerre tanul németül és oroszul, azonkívül hegedül. Jól kereső munkásember, nincsenek anyagi gondjai, csak az a bánata, hogy aligha tanulhat majd tovább a fia, mert számtanból és helyesírásból annyira gyenge. Ez az egyetlen eset sűrítve mutatja ,be a tapasztalható negatív jelenséget: a stülő mindent meg akar adni a gyermekének, amiben neki nem lehetett jésze. Nem abban támogatja, amiben gyenge, hanem minden mással terheli, elforgácsolja az energiáját. Volt tanítványomnak a boldog és mégis elégedetlen apának elmondtam, mit kell tennie. Hadd mondjam el többeknek is, hátha segítek vele. Mielőtt elhatároznánk, hogy mire taníttatjuk a gyermeket, alaposan meg kell ismernünk őt magát. A kiválasztásnál két fő szempont vezessen: . 1. Gyenge-e valamelyik tantárgyból, kell-e támogatni? 2. Van-e valamihez különös tehetsége? Támogatás lett volna, ha volt tanítványom fiát külön számtanra és helyesírásra járatja, ahelyett, hogy egyszerre két idegen nyelvre taníttatta,' ami önmagában véve is hiba. A második nyelvet altkor kezdje el a gyermek, amikor az elsőben már jó haladó fokon jár. Általában segítség a gyermeknek, ha á gyengéiben erősítjük, így például a rossz testtartásé, lomha járású kisleánynak, ha művészi tornára jár, annak, akinek nincs jó nyelvérzéke, segíthetünk azzal, ha a külön orosz órán szerzett biztonsággal eléri tehetségesebb társai tudásszintjét A rossz hallású gyermek hallása és ritmusérzéke is fejleszthető a külön szolfézsóráki segítségével. Sportolás is beállítható a .tervbe az orvos, a pedagógus tanácsára, testtartásjavító, izomerősítő célzattal. Szándékosán beszéltem előbb^a gyenge pontokról, mert csak a kellő támogatás után kerülhet sor a „tehetség”, a különös érdeklődés kutatására, felmérésére, hogy különórákon fejleszthessük ezeket, de csakis akkor, ha ebből nem adódik túlterhelés. Volt olyan tanítványom, aki nagyon gyenge tanuló létére (számtan, nyelvtan) kitűnő zenei tehetség volt. Nála a nehezen elvégzett napi feladat jutalma volt a hegedülés. Minden erejét megfeszítve harcolt szorgalommal az egyes-kettes mentes bizonyítványért, mert ez volt a szülők, — nagyon helyes belátással megszabott — feltétele ahhoz, hogy külön hegedűórára járassák. Általában helyes, ha tudatosítjuk a gyermekekben, hogy a gyenge pontjai szerint kiválasztott egy-két, de legtöbb három (nem öt!) különórával mi segíteni akarjuk öt. A tehetség, az érdeklődés szerint beállított különórákat kössük feltételekhez. Csak a szorgalmas tanulás, a Jól végzett munka, a helyesen és rendesen elkészített házi feladat után mehessen jutalomként a modellező, a barkácsoló szakkörbe, zongorázni, vagy he.' gedülni, úszni, pingpongozni, vagy mást sportolni és csak addig, ameddig a tanulmányi eredménye javul. Visszaesés esetén tiltsuk el, legalább ideiglenesen, nevelő célzattal a kedvenc szórakozásától. Csak akkor járhasson újra, ha az ellenőrző könyv útján a javulás- ál értesülünk. Dr. Gergely Károlyné Bállá László: MAKK-PIPA Erdőben sétálok, tölgyfák alatt járok, felugróm — s egy makkot mindjárt el is kapok. A makkúrfi — volt-nincs, kiugrott a bikfic, nincs már csak két-három makk-pipa a fákon. Nem is makk — az alja. kerriény kis kalapja, így november -tájon az Van csak a fákon. Száraz kicsi szára, éppen jó a számba, jó az erdőt járni, makkfejből pipázni. A makk-pipa pompás, próbáld csak ki pajtás: amit beszívsz, nem fojtó füst, orrod körül lebegő, tüdőd-torkod csiklandozó jó erdei levegő. ^ GYERMEKEKNEK TÖRD A FEJED f Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Részben mutat!!! 7. Kopasz. 8. Római 55. 9. Falatozd. 11. Skandináv pénz. 12. Pengetős hangszer. 14. ...nyi (nem hosszú). (15. sz. négyzetben kétjegyű msh). 16. Megfejtendő. 18. Csermely. 20. Bő. 21. Egymást követő betűk az abc- ben. 22. Betegség. 24. Maró folyadék. 25. Vissza: háború végét követi. 27. Tetőfedésre ' használják. 28. Ritka férfinév. 29. ...szentély, a szombathelyi „Savaria-napok” színhelye. Függőleges: Szlovák régi neve. 14. Hónaprövidítés. 15. Megfejtendő (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 17. Veszteség. 19. Megfejtendő. 21. Becézett férfinév. 23. Szörny. 24. Öriás madár. 26. Bánat (—’). 27. Kiejtett görög betű, jele a kör kerületének, területének kiszámításánál egy bizonyos viszonyszámot jelöl. Megfejtendő: Néhány erdei vad neve: vízszintes 1, 16, függőleges 15, 19. Múlt heti megfejtés: Február a farsangi mulatságok időszaka. 1. Fővárosunk egyik fele. 2. Részvénytársaság. 3. Égitest. 4. Kis és Nagy van belőle a fehérgyarmati járásban. 5. Csak félig elragadó! 6. Nem fontos. 10. DNM. 11. Utlörőszervezeti egység. 13. Könyvjutalom: Varecha László Nyíregyháza, Suller Ilona Nyíregyháza, Pásztor Mihály Nyírbátor, Bóni-te- lep, Szakács Csaba Nyírpa- zony, Márföldi Ilona Nagy- cserkesz. Csányi Gyöngyi: VERÉB-VIZSGA — Csivi, csivi, csivicsi-csatt! — Csupa-csupa csivicsi-csatt. Felhők alatt, fodrok alatt, dombok alatt, lombok alatt csiribiri új madarak csivitjével teli a nap. . Az öltönyük félig kész, csupa szál még, csupa férc, de jól szabott, ünnepi, mind feszít, úgy viselL Ahány elsős, hegyesen lép, mert iskolás a kis veréb: tanulja, hogy a legyeket az kapja el; ki ügyesebb, s egyik ágtól a másik ág két szárnycsapás, nem a világ. Bámészkodik, néz a madár, fejében már a lecke jár, s arasszal az eresz előtt Yneglát egy kék szitakötőt. Ágaskodik, tátog sután a libbenő bogár után, csőre erre-arravág, topog a két kurta láb, szárnyát tárva nyitja szét, repdesteti próbaképp. Egyet reppent, mit sem ér, kettőt reppent s szárnyra kél, mintha felkapná a szél. Alatta új, víg világ, int felé a nyírfaág, bólintnak a jegenyék, a tölgy nyújtja át kezét, s ő a lombok szélesen kitárt karja közt terem. Felcsattan a csivicsi-csatt. Csiripelik a madarak, vizsgázott a verébfió, kitüntetett jó tanuló, felsőbb osztályba léphet! Halljátok, erdők, rétek? Jaj, a lepkének, légynek! Krecsmáry Lászlót TÖRPEBÁL Törpebál! Törpebál! Hét kis törpe körbe jár, HÓFEHÉRKE muzsikál — de vidám a törpebál! Ritmusosan zeng a zene, ragyog a hét törpe szeme — áll a bál, törpebál, hét kis törpe körbe jár. ICXJRI derékon kapja P1CURIT és vígan rakja, ICIRI meg kézen fogja PIC1R1T, és ni, hogy ropja! Ropja, rakja, fogja, kapja, — ügyesebben, mint az apja, mind a négy kis fürge törpe, körbe-körbe, körbe-körbe. De táncol ám 1NDURKA is, és mellette PINDVRKA is — PÖTTÖMKÉVEL hárman járják, s még a karjuk is széttárják. S járja, járja hajnalig — aztán meg a törpeágyban alszanak majd mindahányan, s 1CURI is, P1CVRI is, ICIRI is, PICIRÍ is, INDURKA is, PINDURKA is, PÖTTÖMKE is törpebálról álmodik... Vörösfarkú és a három medve (ÁNGOL NÉPMESE) Volt egyszer, hol nem volt egy erdő, s abban egy szép nagy barlang. Három medve lakott a barlangban, az egyik szép kövér, nagy medve volt, a második közepes nagyságú, a harmadik pedig egy kicsi mackó. Ebben az erdőben egy róka is lakott, akit Vörösfar- kúnak hívtak. Ez a Vörösfarkú nagyon félt a medvéktől, de szeretett volna róluk tudni mindenfélét. Ezért egyszer nagy csendesen odame- Tészkedett a medvekastély közelébe. Óvatosan körüljárta és mivel senkit nem látott és semmit nem hallott, be- csusszant a kapun. Körülszi- É matolt á hegyes Orrával, egy- egy lépéssel beljebb lépcge- 1 tett és egyszer csak benn találta magát a barlang közepén. Három szélcet látott, azt gondolta, leül az egyikre, kipihenni magát. Le is ült a legnagyobbik i székre, de az olyan nagy és kemény volt, hogy otthagyta és kipróbálta a .középsőt! De a középsőn sem érezte magát kényelmesen. Legutoljára a legkisebbik székre ült, s azon olyan jól elhelyezkedett, hogy azt sem tudta,_ mit csináljon örömében. Addig fir- gett-forgott rajta ideyxia, hogy egyszer csak: reccs! a szék összetört alatta, és ő a földre pottyant. Nagy mérgesen felállt és most körülnézett valami ennivaló után. Egy asztalon három tányért talált, tejjel megtöltve. Először a legnagyobbik tányérba kóstolt bele, de ebben savanyú volt a tej. Utána a középsőt kezdte nyalogatni, de az sem ízlett neki, és így a kistányér máradt csak hátra. Ebben olyan jó édes te- jecskét talált, hogy mind egy cseppig megitta. Jólla- kottan tovább keresgélt a barlangban és még három ágyat Js talált: egy nagyot, egy közepest és egy kicsit. Bemászott a legnagyobba, de az olyan recsegős volt, hogy hamar otthagyta, és kipróbálta a középsőt. Ez már kényelmesebbnek tűnt, de nem tudott benne jól elhelyezkedni, és kimászott belőle. Persze a legkisebb ágy volt a legpuhább, meleg és barátságos, ebben hamar el is aludt a Vörösfarkú. Hazatértek a medvék, és amikor bementek a barlangba, le akartak ülni a székeikre. „Ki ült az én székemen ?” — kérdezte a nagy medve. „És ki ült az én székemen?” — kérdezte a középső. „És ki törte össze az én székemet?” kérdezte a kicsi mackó. Aztán meg akarták inni a tejet, és kérdezte a nagy medve: „Ki ivott az én tejecském- ből?” A középső medve is kérdezte: „És ki ivott az én fejecskémből?” A kicsi mackó ijedten kérdezte: „És ki itta ki egészen ai én fejecskémet?” Ezután mind a hárman az alvóhelyükhöz mentek. A nagy medve azt mormogta: „Ki aludt az én ágyamban?” „És az enyémben?” — morogta a középső. A kis mackó benézett az ágyba, és ott megtalálta a takaró alatt a hívatlan vendéget. Tanakodni kezdtek, hogyan büntessék meg. A nagy medve azt mondta: akasszuk fel.” A középső azt mondta: „verjük meg”, a kicsi azt mondta: „dobjúk ki az ablakon.” Ezután az ablakhoz vitték, meglóbálták, és kihajították a nyíláson. Szegény Vörösfarkú nagyon meg volt ijedve, azt hitte, minden csontja összetörik. De aztán felállt, megrázta magát, megtapogatta a lábait, érezte, hogy nem törtek össze. Megcsóválta vörös farkát, szélsebesen odébbállt — és soha többé nem ment a medvetanya közelébe. Szerbák Kató feldolgozása BŰVÖS NÉGYZET. A számokkal teleírt négyzetbe elrejtettünk egy kisebb négyzetet, melyben a számjegyek ösz- szege vízszintesen, függőlegesen, valamint a két átló irányában is ugyanannyi. Melyik ez a kisebb négyzet? :s3ifoj3ai^ Donkó László: TÉLI VÖLGY . Ha úgy zuhog reggelig, hóval a völgy megtelik... Megtelik a feneke: fordított hegy teteje. Tótágast áll a világ, Hol látsz annyi galibát? Téli völgyben telelő hóvirág, -te . bújj elő! 12 9 6 17 19 4 7 14 8 15 18 3 5 16 13 3
