Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

t972. február 12. KELET-MAGYARÖRSZÄG 8. oldal Számot adni a köz előtt A MEZŐGÉP TISZASZALKAI ÜZEMÉBEN JELENTŐS ALKATRÉSZGYÁRTÁS IS FOLYIK. KÉPEN MIKLOVITY GÉZA SZÍV ATT YUHÁZÖNT VÉNY MEGMUNKÁLÁSÁT FORGÁCSOLÓGÉPPEL VÉGZI. (H. J. FELV.) Baráti beszélgetésnek szá­mító tanácskozáson az egyik szocialista brigád vezetője keményen bírálta vállalata műszaki vezetőjét. Kifogá­solta: kicsi a szakértelme, nem veszi figyelembe az adott körülményeket, satöb­bi, satöbbi. Amikor feltették neki a kérdést: elmondja-e ugyanezt a termelési tanács­kozáson is, így válaszolt: miért legyek én a rossz fiú? Olvasom egy-egy tájékoz­tatóban: lemond a termelő- szövetkezet elnöke, mert rossz volt a gazdasági ered­mény, és ő már nem vállalja tovább a küzdelmet. Fiókom­ban jó néhány levelet őrzök, amelyek bíráló cikkekre ér­kezett válaszok, mégpedig a 'paragrafusok mögé bújó ki­búvók, vagy éppen a felelős­séget másokra hárító magya­rázkodások. És itt már a témánál is vagyunk. Jóllehet a kritikai szellem egészségesen fejlő­dött és fejlődik manapság is, még gyakran találkozunk olyan véleménnyel, amit brigádve'zetőnk fogalmazott meg: „miért legyek én a rossz fiú?fc Van, aki nem szól, van aki elfut a felelős­ség elől, van, aki egyszerűen nem vállalja. Voltaképpen egy tőről fakad mind. A köz előtt számot adni a tettekről sok erőt és bátorságot kíván. Amikor bátorságról van szó, nem merészségre gondo­lok. Mert egyre ritkábban fordul elő az, hogy az igaz szóért bárkit is zaklatnának. Bátorság alatt ez esetben azt értem: megalapozottan, elv- szerűen, keményen, de ugyanakkor igazságosan kri­tizálni, akár önmagunkat is nehéz. Mert tények és érvek kellerfék, és emellé még va­lami: ötlet, javaslat, a hibák kijavításához. El is érkez­tünk a legnehezebb dolog­hoz. Oda, ahol a bírálat vagy önbírálat már nem egyszerű hadakozás, hanem cselekvés. Mert mi sem könnyebb, mint valamiről megállapítani va­lamit. Akkor azonban, ami­kor arra kerül a sor, hogy azt a bizonyos mit, hogyan, akkor kell eljutni a konkrét végkövetkeztetésig. Nemrég bírálat ért egy ktsz-t, bérkérdések miatt. A házon belüli válasz lassan és csendesen született: „Ha nem tetszik a részleg, hát bezárjuk. Nem lesz többé bérkérdés.” Nos, ez is konk­lúzió. Konkrét is, meg rossz is. Oka: túl egyszerű, felüle* tes, a kisebb ellenállás út­ján halad. Márpedig tör­vényszerű elvárás, hogy a bírálatot és önbírálatot ne sértődött kényszerintézkedés kövesse, hanem Valóban gyógyító, javító célzatú cse­lekvés. Gazdasági, társadalmi éle­tünk során számos olyan je­lenség adódik nap mint nap, ami képezheti bírálat tár­gyát. Természetes, hogy a fejlődésnek vannak ellent­mondásai, az életben vannak jól és rosszul dolgozó em­berek, vannak helyes és bí­rálható intézkedések. Nem mindegy azonban, hogy eze­ket miként közelítjük meg. Dorongoló módon, vagy elvi alapon. Suttogva, vagy vál­lalva a bírálat felelősségét, csak kritizálva, vagy meg­oldásokat is ajánlva, a dol­gokban érintett ember szere- tetével, vagy a kívülálló hű­vös cinizmusával. Törvényszerű, hogy a kri­tika hangja megszabja k a válaszét. Érthető, hogy az önbírálat mélysége és őszin­tesége szüli a segíteni akarás mértékét. Ezen a ponton már eljutunk az emberi kapcsola­tokig. Kialakul-e egy-egy közösségben a munkatársak között az olyan légkör, amely feltételezi a segítő kritikát? Létrejön-e olyan kapcsolat bíráló és bírált között, amely eleve kizárja annak gyanú­ját is, hogy személyeskedés­ről van szó? Meghatározó-? az az őszinteség, amely ese­tében oly gyakorta használ­juk az elvtársi jelzőt? A kritika talán a legnehe­zebb dolog, ami csak létezik. Tanulni kell, módszerét, szellemét egyaránt. A párt- szervezetek nem kis felada­ta, hogy mindezt megvalósít­sák a gyakorlati munka so­rán. A kommunista közössé­geknek kell példát mutatni mind a bírálat, 'mind annak fogadása terén. Számos nyír­egyházi és megyei üzem jó példája mutatja: ott, ahol a kommunisták . lépnek fel minden » visszássággal szem- beii, megvalósul az elvtársi segítség ilyen formája is. A bírálat és az önbírálat kérdése igen nagy helyet kapott pártunk X. kongresz- szusán is. A kritika — he­lyesen alkalmazva — a fejlő­dés egyik lendítője lehet, jelzés és figyelmeztetés, in­tés. Nem az a jó fiú, aki hall­gat. Éppen ^z ellenkezője az igaz. Az elmúlt napok és hetek pártnapjain bizonyosodott be ennek igazsága. Mély felelős­ségérzet, kommunista őszin­teség jellemezte a bírálók hangvételét. Mondhatnék úgy is: szeretet sugallta a megjegyzéseket, amelyek kö­zött ha volt is olyan, ami túlzónak hathat, egyben mind közös volt: nem a kerí­tésen túlról kiabálták be. A bírálat nem ellenséges­kedést, nem ellenzékieske­dést jelent. Nem háborút egymással, de igenis harcot a rosszal, azzal, ami visszahúz, ami gátolja társadalmi és gazdasági fejlődésünket. Mindenki téved, aki a bírá­latot leszállítja az egyszerű személyi harc igen alacsony szintjére. A kritika társadal­munkban nyílt harc a hibák ellen. A fejlődést sosem a bólo­gató, hanem mindig a gon­dolkodó fejek vitték előbbre. A gondolkodó főnek viszont van véleménye. Társadal­munk gondolkodó fők soka­ságából tevődik össze. Kö­vetkezésképpen észrevétele­ik összessége int és figyel­meztet, megszívlelendőn, őszintén és melegen. Amikor Tarpára, a nagy múltú községbe visz az utam, egy kis megilletődés kerít hatalmába. Esze Tamás kuruc talpasai rótták itt az utat... Egy másik kép jóval későbbi; a Horthy-korszakot idézi fel a történelmi olvas­mányokból. Csendőrtollak ci- cáztak, szuronyok csillogtak minden régi választáson. Baj- esy-Zsilinszky Endre, Tarpa képviselője nem véletlenül, a szép történelmi múltú köz­ségben talált támogatásra a nép körében. A tarpai főtéren Esze Ta-, más szobra jelképezi, hogy nagy tisztelettel ápolják az ősök emlékét, büszkék az elő­dökre. Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja is itt van a teme­tőben, hagyatékából, köny­veiből emlékszobát is beren­deztek, melynek sok látogató­ja van az ország különböző részeiből, sőt külföldről is. De milyen a mai Tarpa? 704 család kap vizet Erről a héten megtartott helyi népfrontbizottsági vá­lasztáson adtak választ, ma­guk a tarpaiak. A gyűlés előtti kötetlen beszélgeté­sen a múltról is szívesen beszéltek. Arról, hogy már 1708-ban hajdúvárosi rangja volt Tarpának. De úgy' be­széltek a régi időkről, hogy a gondolat másik fele már a jelenre vonatkozott. „Ha már olyan régen város volt Tarpa, ideje, hogy job­ban felzárkózzon a hasonló nagyközségekhez, még ha egy kicsit az isten háta mögött is vagyunk. Ezért öj-ülünk, hogy egy év múlva 704 család fog kapni vizet. A törpe vízmű, 11 kilométeres vízvezeték már a városiasodás egyik biztató jele...” A vízprobléma az újjává­lasztó gyűlésen is folytató­dott. Esze Gyula, a népfront­bizottság elnöke arról is szólt, igaz, anyagi áldbzattal jár ez a tarpai családoknak, 4600 fo­rintba kerül családonként, de központi támogatást is kap­tak, több millió forintot. Enélkül még évekig, talán év­tizedekig szó sem lehetett volna egészséges, ,kényel­mes”, „fürdőszobás” vízről. Az idős, anyagilag rossz vi­szonyok között élőkről sem feledkeznek meg, akik nem tudják megfizetni a be­kötési költségeket, ök is kap­nak a jó vízből. A gazda gondosságával mérlegelték, milyen fejlődést ért el a község az utóbbi 3—4 évben, hol kell még újabb és újabb lépéseket ten­ni, hogy Tarpa gyorsabban haladjon előre. Egy percet, még ismét a víznél időztek a gyűlés résztvevői, de ez már egészen más vízre vonatko­zott. Szabadulni akarnak az egyes utcákat, házakat alá­mosó talajvíztől. A követke­ző években pontot tesznek a vízrendezési gondok után is. Legalább 3 millió forintos támogatást kapnak ehhez. Igazítani a menetrenden — De úgy hiszem, itt a fa­lugyűlésen kell ismét szóba hozni a dzsungelgyümölcsö­sök dolgát is — mondta az egyik hozzászóló. Több éves „ügy” ez. Legalább 200 hold házikertbem még a kevés hasznot hajtó, úgynevezett „dzsungel” — magától bur­jánzó és igénytelen — gyü­mölcsös az uralkodó. Főként az apró szemű „nemtudom” szilvákat ontják a fák, ami­ből jóféle pálinkát főznek. Mennyivel jobb, hasznosabb lenne törpe almafával, vagy bogyós növényekkel betele­píteni a kerteket? Ingyen fa­csemetékkel segítené a ta­nács a „dzsungel” hasznosíts-; sát. Csák irtanák már ki a burjánzó dzsungelt, mert nemcsak a hasznosabb gyü­mölcsösödtől, kultúrnövé­nyektől veszi él a helyet, melegágya a növényi kárte­vőknek is. De sok ittas em­bert is hozzásegít az egye- , nőtlenséghez... . Tarpa a népfrontbizottság munkájának jóvoltából, az emberei' összefogásával már eddig is sokát fett, hogy csökkentse a távolságot a megye, az ország más vidé- keiveL Alig van olyan óv, amely ne hozna egy-egy na­gyobb megmozdulást. A já­rásban Tarpa nyerte él a százezer forintos első díjat a társadalmi munkáért, a köz­ség építésében, szépítésében való munkálkodásért. Ez a | csaknem négyezer lakosú község szinte valamennyi ) dolgos emberének igyekezetét dicséri. » Említették a nephron t- gyűLésen a soron lé-" vő közös munkákat is, de nem hagyták szó nélkül az emberek százait foglalkoz­tató problémákat sem. Ezek egyike a buszközlekedés, amely az utóbbi években so­kat javult De még lenne egy kis igazítani való, hogy jobban alkalmazkodna a vá- sárosnaményi vonatindul as- hoz. Szobor, falumúzeum ? ■— Nem lettünk volna azon­ban Tarpán, ha a történeim! mdlt ápolása kimaradt volna a megnyilatkozásokból. Jól- esően mondták él, hogy az elmúlt évben sikerrel rendez­ték meg az országosan fi­gyelmet keltő Tenfces-túrát. Faggyas Jenő tsz-elnök java­solta; fordítsanak közösen nagyobb gondot az Esze Ta­más-szobor és környékének gondozására, rendben tartá­sára. Ajánlotta azt is; tegyen lépéseket a népfrontbdzottság, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrot kapjon kedveit köz­ségében, Tarpán. Egy falu­múzeum létesítésének gon­dolatát is napvilágra hozta a gyűlés, a még meglévő régi népi építészeti emlékek megmentését. Nemkevésbé egy tarpai monográfia meg­írását;, melyben főként a pe* dagógusok és a honismereti szakkör tagjai- tehetnének sokat. A nem nagy létszám elle­nére is tartalmas javaslatok, jó program született a tarpai népfrontgyűlésen, s a leg­szorgalmasabb negyven ál­lampolgárt választották meg az új népfrontbizottságiba. Van köztük református espe­res, kisiparos, pedagógus, tsz-tag, gépszerelő, háziasz- szony, nyugdíjas, pályakezdő fiatal. Valamennyi réteg és korosztály képviselői, akik a ma és a holnap Tarpáját for­málják szebbé, méltóvá a múlt nagyszerű hagyomá­nyainak folytatásához. Páll Géz* B. L. A Kisvárdai Villamosskigetelő *és Műanyaggyárban sok női dolgozót tanítanak be a viszonylag nem. nehéz munkára. Lakatos Istvánná kuplungtárcsa anyagának adag­ját méri. Majd formázza és géppel préseli. (Hammel József felvétele) Majdnem új lakás. A kapu­ra ki lehetne tenni a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát. A modem bútorokkal berendezett lakásból a tévé- készülék sem hiányzik. Ter­hes asszony fogad bennünket, tyúkot vágott vacsorára és azzal foglalatoskodik a kony­hában. Az egyik megszeppent kisfiú félénken húzódik édes­anyja szoknyája mögé a vá­ratlan látogatók elől. A han­gos beszédre még két gyerek jön elő az egyik szobából, ők már bátrabbak és rögtön gye­rekes csevegésbe kezdenek velünk. Mindez nem zavarja az alvó ikreket. Az 1 éves ik­rek közül az egyik fiú, a má­sik lány. Valamennyi gyerek jól öltözött, egészséges. A legidősebb kislány 9 éves, is­kolában van, közepesnél va­lamivel jobb tanuló. Nagyecseden, Magyart La- josék lakásába látogattunk. A házigazda nincs itthon, a SZÁÉV mátészalkai építésve­zetőségén dolgozik — segéd­munkás. Fizetése télidőben Mindennap egy kenyér 1200—1300 forint, mivel egészségi állapota miatt könnyű munkára, osztották, be. A családi pótlék 1020 fo­rint (a családi pótlék emelé­sét még nem élvezte a család) s ehhez csak 500 forintot kap Magyariné, mivel a legutóbbi szülésé előtt csak két évig volt munkaviszonya a helyi termelőszövetkezetben. így tehát 350 forint az egy főre jutó készpénzjövedelem a családban. Ez az összeg ön­magában kevés, ezért csodál­kozunk a gyámügyi előadó­val: hogyan lehet az, hogy* mégis jól élnek Magyariék? A háziasszony válaszol: — A tsz adott 1 hold ház­tájit, az jól terem, így tudunk állatokat tartani. Húsra alig kell pénzt adnunk, mert minden évben disznót vá­gunk és szárnyas állatunk fc van elég. Kenyérre sok pénzt kell kiadnunk, m^rt nálunk majdnem mindennap elfogy egy kenyér. Az elmúlt év őszén a járási hivatal egész­ségügyi osztálya ruhával lát­ta el a gyerekeket, karácsony­ra a helyi tanácstól ajándék- csomagot, az építőipari vál­lalat szakszervezetétől 500 fo­rint ajándékot kaptunk. A rokonoktól is gyakran ka­punk támogatást. A családi pótlékok emelé­sének nagyon örülnek Ma­gyariék. Nem csoda, hiszen a februári fizetésnél már 600 forint többlet jelentkezik a család kasszájában. A helyi tanács gyámügyi előadója el­készítette a környezettanul­mányt és ezeket mondja: „Hamarosan 500 forint se­gélyt utálunk ki a gyerekek­nek.” A tanács ebben az év­ben 8 ezer forint segélye­zési alappal rendelkezik, s ezt az összeget többnyire nagy létszámú családok között oszt­ják szét. A SZAÉV szakszervezeti bizottságán ezeket hallottuk: — Magyariék lakásépítését a vállalat 1970-ben 5 ezer fo­rinttal és ingyenes szállító­eszközzel támogatta. Néhány nappal ezelőtt a szakszerve­zeti bizottság egyik munka­társa meglátogatta a csalá­dot, környezettanulmányt ké­szített, s a bizottság hamaro­san jelentős rendkívüli se­gélyt küld Magyariéknak. A vállalat éves segélyezési alap­ja 700 ezer forint, így évente a nagycsaládos dolgozók két­szer, rendkívüli esetben há­romszor kaphatnak segélyt. Magyariék egyik gyermeke ősszel iskolába megy, % való­színű, hogy a vállalat ez al­kalomból ismét segíti a csalá­dot A 30 éves fiatalasszony he­tedik gyermekét várja. Je­lent-e nagy terhet, nagy gon­dot a sok gyerek a fiatal­asszonynak, feltétlenül kell-e a hetedik gyerek? — Gondot jelent a sok gye­rek, de terhet nem. Nem mentem orvoshoz, mert biz­tosra veszem, hogy a hetedik gyerek is jól él majd, hiszen születése után mintegy 2 ezer forint családi segélyt kapunk és én továbbra is kapom a havi 500 forintot. A helyi tanács és a SZÁÉV szakszervezeti bizottsága to­vábbra is támogatja a Ma­gyart családot, a rokonok se­gítő keze sem hiányzik, így a jövőben sem nélkülöznek ezek a gyerekek, akik este várják apjukat gőzölgő hús­levessel és kedves csevegés­Nábrádl Lajos Tarpáért, kUsUseis Az egykori hajdúváros ho!napja

Next

/
Thumbnails
Contents