Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám
t972. február 12. KELET-MAGYARÖRSZÄG 8. oldal Számot adni a köz előtt A MEZŐGÉP TISZASZALKAI ÜZEMÉBEN JELENTŐS ALKATRÉSZGYÁRTÁS IS FOLYIK. KÉPEN MIKLOVITY GÉZA SZÍV ATT YUHÁZÖNT VÉNY MEGMUNKÁLÁSÁT FORGÁCSOLÓGÉPPEL VÉGZI. (H. J. FELV.) Baráti beszélgetésnek számító tanácskozáson az egyik szocialista brigád vezetője keményen bírálta vállalata műszaki vezetőjét. Kifogásolta: kicsi a szakértelme, nem veszi figyelembe az adott körülményeket, satöbbi, satöbbi. Amikor feltették neki a kérdést: elmondja-e ugyanezt a termelési tanácskozáson is, így válaszolt: miért legyek én a rossz fiú? Olvasom egy-egy tájékoztatóban: lemond a termelő- szövetkezet elnöke, mert rossz volt a gazdasági eredmény, és ő már nem vállalja tovább a küzdelmet. Fiókomban jó néhány levelet őrzök, amelyek bíráló cikkekre érkezett válaszok, mégpedig a 'paragrafusok mögé bújó kibúvók, vagy éppen a felelősséget másokra hárító magyarázkodások. És itt már a témánál is vagyunk. Jóllehet a kritikai szellem egészségesen fejlődött és fejlődik manapság is, még gyakran találkozunk olyan véleménnyel, amit brigádve'zetőnk fogalmazott meg: „miért legyek én a rossz fiú?fc Van, aki nem szól, van aki elfut a felelősség elől, van, aki egyszerűen nem vállalja. Voltaképpen egy tőről fakad mind. A köz előtt számot adni a tettekről sok erőt és bátorságot kíván. Amikor bátorságról van szó, nem merészségre gondolok. Mert egyre ritkábban fordul elő az, hogy az igaz szóért bárkit is zaklatnának. Bátorság alatt ez esetben azt értem: megalapozottan, elv- szerűen, keményen, de ugyanakkor igazságosan kritizálni, akár önmagunkat is nehéz. Mert tények és érvek kellerfék, és emellé még valami: ötlet, javaslat, a hibák kijavításához. El is érkeztünk a legnehezebb dologhoz. Oda, ahol a bírálat vagy önbírálat már nem egyszerű hadakozás, hanem cselekvés. Mert mi sem könnyebb, mint valamiről megállapítani valamit. Akkor azonban, amikor arra kerül a sor, hogy azt a bizonyos mit, hogyan, akkor kell eljutni a konkrét végkövetkeztetésig. Nemrég bírálat ért egy ktsz-t, bérkérdések miatt. A házon belüli válasz lassan és csendesen született: „Ha nem tetszik a részleg, hát bezárjuk. Nem lesz többé bérkérdés.” Nos, ez is konklúzió. Konkrét is, meg rossz is. Oka: túl egyszerű, felüle* tes, a kisebb ellenállás útján halad. Márpedig törvényszerű elvárás, hogy a bírálatot és önbírálatot ne sértődött kényszerintézkedés kövesse, hanem Valóban gyógyító, javító célzatú cselekvés. Gazdasági, társadalmi életünk során számos olyan jelenség adódik nap mint nap, ami képezheti bírálat tárgyát. Természetes, hogy a fejlődésnek vannak ellentmondásai, az életben vannak jól és rosszul dolgozó emberek, vannak helyes és bírálható intézkedések. Nem mindegy azonban, hogy ezeket miként közelítjük meg. Dorongoló módon, vagy elvi alapon. Suttogva, vagy vállalva a bírálat felelősségét, csak kritizálva, vagy megoldásokat is ajánlva, a dolgokban érintett ember szere- tetével, vagy a kívülálló hűvös cinizmusával. Törvényszerű, hogy a kritika hangja megszabja k a válaszét. Érthető, hogy az önbírálat mélysége és őszintesége szüli a segíteni akarás mértékét. Ezen a ponton már eljutunk az emberi kapcsolatokig. Kialakul-e egy-egy közösségben a munkatársak között az olyan légkör, amely feltételezi a segítő kritikát? Létrejön-e olyan kapcsolat bíráló és bírált között, amely eleve kizárja annak gyanúját is, hogy személyeskedésről van szó? Meghatározó-? az az őszinteség, amely esetében oly gyakorta használjuk az elvtársi jelzőt? A kritika talán a legnehezebb dolog, ami csak létezik. Tanulni kell, módszerét, szellemét egyaránt. A párt- szervezetek nem kis feladata, hogy mindezt megvalósítsák a gyakorlati munka során. A kommunista közösségeknek kell példát mutatni mind a bírálat, 'mind annak fogadása terén. Számos nyíregyházi és megyei üzem jó példája mutatja: ott, ahol a kommunisták . lépnek fel minden » visszássággal szem- beii, megvalósul az elvtársi segítség ilyen formája is. A bírálat és az önbírálat kérdése igen nagy helyet kapott pártunk X. kongresz- szusán is. A kritika — helyesen alkalmazva — a fejlődés egyik lendítője lehet, jelzés és figyelmeztetés, intés. Nem az a jó fiú, aki hallgat. Éppen ^z ellenkezője az igaz. Az elmúlt napok és hetek pártnapjain bizonyosodott be ennek igazsága. Mély felelősségérzet, kommunista őszinteség jellemezte a bírálók hangvételét. Mondhatnék úgy is: szeretet sugallta a megjegyzéseket, amelyek között ha volt is olyan, ami túlzónak hathat, egyben mind közös volt: nem a kerítésen túlról kiabálták be. A bírálat nem ellenségeskedést, nem ellenzékieskedést jelent. Nem háborút egymással, de igenis harcot a rosszal, azzal, ami visszahúz, ami gátolja társadalmi és gazdasági fejlődésünket. Mindenki téved, aki a bírálatot leszállítja az egyszerű személyi harc igen alacsony szintjére. A kritika társadalmunkban nyílt harc a hibák ellen. A fejlődést sosem a bólogató, hanem mindig a gondolkodó fejek vitték előbbre. A gondolkodó főnek viszont van véleménye. Társadalmunk gondolkodó fők sokaságából tevődik össze. Következésképpen észrevételeik összessége int és figyelmeztet, megszívlelendőn, őszintén és melegen. Amikor Tarpára, a nagy múltú községbe visz az utam, egy kis megilletődés kerít hatalmába. Esze Tamás kuruc talpasai rótták itt az utat... Egy másik kép jóval későbbi; a Horthy-korszakot idézi fel a történelmi olvasmányokból. Csendőrtollak ci- cáztak, szuronyok csillogtak minden régi választáson. Baj- esy-Zsilinszky Endre, Tarpa képviselője nem véletlenül, a szép történelmi múltú községben talált támogatásra a nép körében. A tarpai főtéren Esze Ta-, más szobra jelképezi, hogy nagy tisztelettel ápolják az ősök emlékét, büszkék az elődökre. Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja is itt van a temetőben, hagyatékából, könyveiből emlékszobát is berendeztek, melynek sok látogatója van az ország különböző részeiből, sőt külföldről is. De milyen a mai Tarpa? 704 család kap vizet Erről a héten megtartott helyi népfrontbizottsági választáson adtak választ, maguk a tarpaiak. A gyűlés előtti kötetlen beszélgetésen a múltról is szívesen beszéltek. Arról, hogy már 1708-ban hajdúvárosi rangja volt Tarpának. De úgy' beszéltek a régi időkről, hogy a gondolat másik fele már a jelenre vonatkozott. „Ha már olyan régen város volt Tarpa, ideje, hogy jobban felzárkózzon a hasonló nagyközségekhez, még ha egy kicsit az isten háta mögött is vagyunk. Ezért öj-ülünk, hogy egy év múlva 704 család fog kapni vizet. A törpe vízmű, 11 kilométeres vízvezeték már a városiasodás egyik biztató jele...” A vízprobléma az újjáválasztó gyűlésen is folytatódott. Esze Gyula, a népfrontbizottság elnöke arról is szólt, igaz, anyagi áldbzattal jár ez a tarpai családoknak, 4600 forintba kerül családonként, de központi támogatást is kaptak, több millió forintot. Enélkül még évekig, talán évtizedekig szó sem lehetett volna egészséges, ,kényelmes”, „fürdőszobás” vízről. Az idős, anyagilag rossz viszonyok között élőkről sem feledkeznek meg, akik nem tudják megfizetni a bekötési költségeket, ök is kapnak a jó vízből. A gazda gondosságával mérlegelték, milyen fejlődést ért el a község az utóbbi 3—4 évben, hol kell még újabb és újabb lépéseket tenni, hogy Tarpa gyorsabban haladjon előre. Egy percet, még ismét a víznél időztek a gyűlés résztvevői, de ez már egészen más vízre vonatkozott. Szabadulni akarnak az egyes utcákat, házakat alámosó talajvíztől. A következő években pontot tesznek a vízrendezési gondok után is. Legalább 3 millió forintos támogatást kapnak ehhez. Igazítani a menetrenden — De úgy hiszem, itt a falugyűlésen kell ismét szóba hozni a dzsungelgyümölcsösök dolgát is — mondta az egyik hozzászóló. Több éves „ügy” ez. Legalább 200 hold házikertbem még a kevés hasznot hajtó, úgynevezett „dzsungel” — magától burjánzó és igénytelen — gyümölcsös az uralkodó. Főként az apró szemű „nemtudom” szilvákat ontják a fák, amiből jóféle pálinkát főznek. Mennyivel jobb, hasznosabb lenne törpe almafával, vagy bogyós növényekkel betelepíteni a kerteket? Ingyen facsemetékkel segítené a tanács a „dzsungel” hasznosíts-; sát. Csák irtanák már ki a burjánzó dzsungelt, mert nemcsak a hasznosabb gyümölcsösödtől, kultúrnövényektől veszi él a helyet, melegágya a növényi kártevőknek is. De sok ittas embert is hozzásegít az egye- , nőtlenséghez... . Tarpa a népfrontbizottság munkájának jóvoltából, az emberei' összefogásával már eddig is sokát fett, hogy csökkentse a távolságot a megye, az ország más vidé- keiveL Alig van olyan óv, amely ne hozna egy-egy nagyobb megmozdulást. A járásban Tarpa nyerte él a százezer forintos első díjat a társadalmi munkáért, a község építésében, szépítésében való munkálkodásért. Ez a | csaknem négyezer lakosú község szinte valamennyi ) dolgos emberének igyekezetét dicséri. » Említették a nephron t- gyűLésen a soron lé-" vő közös munkákat is, de nem hagyták szó nélkül az emberek százait foglalkoztató problémákat sem. Ezek egyike a buszközlekedés, amely az utóbbi években sokat javult De még lenne egy kis igazítani való, hogy jobban alkalmazkodna a vá- sárosnaményi vonatindul as- hoz. Szobor, falumúzeum ? ■— Nem lettünk volna azonban Tarpán, ha a történeim! mdlt ápolása kimaradt volna a megnyilatkozásokból. Jól- esően mondták él, hogy az elmúlt évben sikerrel rendezték meg az országosan figyelmet keltő Tenfces-túrát. Faggyas Jenő tsz-elnök javasolta; fordítsanak közösen nagyobb gondot az Esze Tamás-szobor és környékének gondozására, rendben tartására. Ajánlotta azt is; tegyen lépéseket a népfrontbdzottság, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrot kapjon kedveit községében, Tarpán. Egy falumúzeum létesítésének gondolatát is napvilágra hozta a gyűlés, a még meglévő régi népi építészeti emlékek megmentését. Nemkevésbé egy tarpai monográfia megírását;, melyben főként a pe* dagógusok és a honismereti szakkör tagjai- tehetnének sokat. A nem nagy létszám ellenére is tartalmas javaslatok, jó program született a tarpai népfrontgyűlésen, s a legszorgalmasabb negyven állampolgárt választották meg az új népfrontbizottságiba. Van köztük református esperes, kisiparos, pedagógus, tsz-tag, gépszerelő, háziasz- szony, nyugdíjas, pályakezdő fiatal. Valamennyi réteg és korosztály képviselői, akik a ma és a holnap Tarpáját formálják szebbé, méltóvá a múlt nagyszerű hagyományainak folytatásához. Páll Géz* B. L. A Kisvárdai Villamosskigetelő *és Műanyaggyárban sok női dolgozót tanítanak be a viszonylag nem. nehéz munkára. Lakatos Istvánná kuplungtárcsa anyagának adagját méri. Majd formázza és géppel préseli. (Hammel József felvétele) Majdnem új lakás. A kapura ki lehetne tenni a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát. A modem bútorokkal berendezett lakásból a tévé- készülék sem hiányzik. Terhes asszony fogad bennünket, tyúkot vágott vacsorára és azzal foglalatoskodik a konyhában. Az egyik megszeppent kisfiú félénken húzódik édesanyja szoknyája mögé a váratlan látogatók elől. A hangos beszédre még két gyerek jön elő az egyik szobából, ők már bátrabbak és rögtön gyerekes csevegésbe kezdenek velünk. Mindez nem zavarja az alvó ikreket. Az 1 éves ikrek közül az egyik fiú, a másik lány. Valamennyi gyerek jól öltözött, egészséges. A legidősebb kislány 9 éves, iskolában van, közepesnél valamivel jobb tanuló. Nagyecseden, Magyart La- josék lakásába látogattunk. A házigazda nincs itthon, a SZÁÉV mátészalkai építésvezetőségén dolgozik — segédmunkás. Fizetése télidőben Mindennap egy kenyér 1200—1300 forint, mivel egészségi állapota miatt könnyű munkára, osztották, be. A családi pótlék 1020 forint (a családi pótlék emelését még nem élvezte a család) s ehhez csak 500 forintot kap Magyariné, mivel a legutóbbi szülésé előtt csak két évig volt munkaviszonya a helyi termelőszövetkezetben. így tehát 350 forint az egy főre jutó készpénzjövedelem a családban. Ez az összeg önmagában kevés, ezért csodálkozunk a gyámügyi előadóval: hogyan lehet az, hogy* mégis jól élnek Magyariék? A háziasszony válaszol: — A tsz adott 1 hold háztájit, az jól terem, így tudunk állatokat tartani. Húsra alig kell pénzt adnunk, mert minden évben disznót vágunk és szárnyas állatunk fc van elég. Kenyérre sok pénzt kell kiadnunk, m^rt nálunk majdnem mindennap elfogy egy kenyér. Az elmúlt év őszén a járási hivatal egészségügyi osztálya ruhával látta el a gyerekeket, karácsonyra a helyi tanácstól ajándék- csomagot, az építőipari vállalat szakszervezetétől 500 forint ajándékot kaptunk. A rokonoktól is gyakran kapunk támogatást. A családi pótlékok emelésének nagyon örülnek Magyariék. Nem csoda, hiszen a februári fizetésnél már 600 forint többlet jelentkezik a család kasszájában. A helyi tanács gyámügyi előadója elkészítette a környezettanulmányt és ezeket mondja: „Hamarosan 500 forint segélyt utálunk ki a gyerekeknek.” A tanács ebben az évben 8 ezer forint segélyezési alappal rendelkezik, s ezt az összeget többnyire nagy létszámú családok között osztják szét. A SZAÉV szakszervezeti bizottságán ezeket hallottuk: — Magyariék lakásépítését a vállalat 1970-ben 5 ezer forinttal és ingyenes szállítóeszközzel támogatta. Néhány nappal ezelőtt a szakszervezeti bizottság egyik munkatársa meglátogatta a családot, környezettanulmányt készített, s a bizottság hamarosan jelentős rendkívüli segélyt küld Magyariéknak. A vállalat éves segélyezési alapja 700 ezer forint, így évente a nagycsaládos dolgozók kétszer, rendkívüli esetben háromszor kaphatnak segélyt. Magyariék egyik gyermeke ősszel iskolába megy, % valószínű, hogy a vállalat ez alkalomból ismét segíti a családot A 30 éves fiatalasszony hetedik gyermekét várja. Jelent-e nagy terhet, nagy gondot a sok gyerek a fiatalasszonynak, feltétlenül kell-e a hetedik gyerek? — Gondot jelent a sok gyerek, de terhet nem. Nem mentem orvoshoz, mert biztosra veszem, hogy a hetedik gyerek is jól él majd, hiszen születése után mintegy 2 ezer forint családi segélyt kapunk és én továbbra is kapom a havi 500 forintot. A helyi tanács és a SZÁÉV szakszervezeti bizottsága továbbra is támogatja a Magyart családot, a rokonok segítő keze sem hiányzik, így a jövőben sem nélkülöznek ezek a gyerekek, akik este várják apjukat gőzölgő húslevessel és kedves csevegésNábrádl Lajos Tarpáért, kUsUseis Az egykori hajdúváros ho!napja
