Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-10 / 34. szám
1. »f&al m w-wnyrxwöRsr/ra 1979. február RS. Korunk mezőgazdasága ' A fehérgyarmati művelődési ház a kertbarátok köre rendezésében szervezett metszési bemutatót, melyen ' 70 háztáji kertészkedéssel foglalkozó érdeklődő jelent meg. Dr.Gáti János a termőkaros orsó fák metszését mutatja. (Jantyik Péter felvétele) Kemizálás a mezőgazdaságban A könyvhónap könyvei Az állattenyésztéspolitika alapjai Mi is az az állattenyésztés, politika, amiről olyan sok szó esik mostanában, a húsprogram meghirdetésének korszakában? Egy olyan tudomány, amelynek célja, minél kevesebb ráfordítással minél jobb és minél több termék előállítása, célszerű fel- használása. Tehát az a tevékenység, amely az állam vezetés és az állattartók érdekeinek összehangolásával, az állatgazdálkodás befolyásolásával foglalkozik. Erre napjainkban nagy szükség van, hiszen a mező- gazdaság legfontosabb érdeke. hogy minél többet és minél olcsóbban termeljen, hogy megoldja a húskérdést, jövedelmezővé tegye az állattartást. Gaál László ezekre a fontos kérdésekre ad kimeri, tő választ könyvében, amelyet a Mezőgazdasági Kiadó a mezőgazdasági könyvhónapra jelentetett meg. Szőlő és bor Prohászka Ferenc könyve Igazi könyvsiker, hiszen ez a kiadás már a nyolcadik. A könyv tartalma azonban teljesen újnak tekinthető .a nagymértékű átdolgozás miatt. Kimaradtak felőle azok - a részek, amelyek kizárólag a nagyüzemek szakembereihez szólnak, helyükbe bekerült a kisebb termelők, házikert-tu- lajdonosok sok hasznos tudnivalója. Bővült a könyv a legújabb szőlőfajták értékelésével és sok új növényvédő szer ismertetésével. Bővebben tárgyalja a házikerti lugasművelést, mert mind több városi ember is telepít már lugast hétvégi kertjében. Tehát azok is sok haszonnal forgathatják a könyvet, akik kezdő szőlőtermesztők. (Mezőgazdasági Könyvkiadó.) A vadászat kézikönyve Ez az a könyv, amelynek híre már a megjelenés előtt bejárta az országot. A vadászati világkiállításon ezrek keresték, de csak most jelent meg, s bizonyára egyik bestsellere lesz a könyvpiacnak. Izgalmasabb, mint a legsikerültebb regény, hiszen negyven kiváló szerző írta és olyan szakemberek szerkesztették, mint dr. Sárkány Pál és Vallus Pál. Magyarország vadászati adottságaitól kezdve a vad elejtéséig mindent megtalál benne az olvasó. Sok száz ragyogó. művészi felvételt és rajzot is a szöveg mellett. A mű tíz fejezetre tagolódik és ezekből megismerheti az olvasó nemcsak a vadászat módozatait. de a vadászat etikai szabályait és törvényeit is, a vadgazdálkodás követelményeit. Fehér Lajos írja a könyv előszavában: „Bátran állíthatom, hogy A vadászat kézi- k nyve sikeres alkotás, amely méltó arra, hogy minden vadász könyvtárát díszítse. Erre nemcsak belső tartalma, de ízléses külső megjelenése is alkalmassá teszi.” A könyvet a Mezőgazdasági Könyvkiadó jelentette meg. A nevelést — attól függően, hogy a faiskolából milyen oltványt tudunk beszerezni — 1 éves suhángból vagy 1 éves koronás oltványból kezdjük. Suhángültetés esetén: a suhángot 60—70 centiméter törzsmagasság felett 5—6 rügyre visszavágjuk (koronába metszük). Koronás oltvány ültetése esetén: a fővezérvesszőt az erősségtől és a talaj minőségétől függően felére, vagy egyharmadára metszük visz- sza. A sudár visszametszésé- nél az a gondolat vezéreljen, hogy a sudár ne kapaszkod-, jón fel. A visszametszésre a fa úgy reagáljon, hogy a sudár oldalrügyei kihajtsanak, viszont a kihajtás mértéke olyan legyen, hogy a korona ne sűrűsödjön el. A vissza- metszés után a sudáron keletkezett hajtások egymástól egyenlő távolságra, kedvező eloszlásban, körkörösen helyezkedjenek el és a leendő termőkarok kinevelésére alkalmasak legyenek. Az oldalvesszők- metszését megelőzi a válogatás. Kedvező állású 3—4 erőteljes vesszőt hagyunk meg és azokat a talaj minőségétől függően felére vagy kétharmadára metszük vissza. A kedvezőtlen állású és a túlságosan gyenge oldalvesszőket tőből eltávolítjuk. Második év A második évben csak a fővezérvesszőt vágjuk visz- sza növekedési erélyének megfelelően. A termőkaros orsó alakításánál a vezér visszametszésének helyes elbírálása és a visszametszés mértéke lényeges szempont. A visszametszéssel szabályozzuk a vázkarok távolságát, a korona sűrűségét. Akkor járunk el helyesen, ha az olló használata előtt, a visszametszés előtt elbíráljuk, hogy az előző évi metszésre hogyan reagált a fa. Mindig az előző évi metszés eredményéből következtetünk az ez évi visszametszés mértékére. Abban az esetben, ha a sudáron az oldalvesszők sűrűn helyezkednek el, arra következtetünk, hogy az előző évi metszés túl rövid volt, tehát ez évben hosszabbra hagyjuk a suda- rakat. Abban az esetben, ha az előző évben megnagyott sudáron az oldalvesszők ritkán helyezkednek el, inkább azt mondanám, hogy a sudár felső részén erőteljes vesszők vannak, középső részén rövid vesszők, esetleg nyársak helyezkednek el, az alsó rész pedig felkopaszodott, el- ágazódástól mentes, akkor az előző évi metszés hosszú volt. Ebben az évben rövi- debbre kell a sudarat visz- szavágni. A sudár visszamet- ?zése az előző évben akkor volt helyes, ha a sudáron az oldalvesszők egymástól 20— 25 centiméter távolságra, a spirálvonal mentén körkörösen helyezkednek el. melyekből a vázkarokat kedvezően alakíthatjuk ki. Ebben az esetben a fővezérvesszőt ugyanolyan hosszúra metszük vissza, mint az előző évben volt. Az előző néhány gondolatból láthatjuk hogy a főve- zérvessző visszametszésének mértékével szabályozhatjuk a vázkarok távolságát és elrendezését. A második évben bizonyom ritkító metszéssel is számolnunk kell. melynek során tőből el kell távolítani a függőleges irányba növekedő vesszőket. A lefelé csüngő rossz irányba növő egymás* keresztező, sűrűsítő vesszőket. Egy mondattal, mindazokat a részeket, melyek a koronanevelés és a termőfelület növelése szempontjából nem szükségesek. Harmadik ér Harmadik évben is csak a fővezérvesszőt metszük visz- sza növekedési erélyének megfelelően. Továbbra is szem előtt tartva, hogy a fővezérrel szabályozhatjuk a korona sűrűségét, a vázkarok távolságát. A harmadik évben már nagyobb gondot kell fordítani a ritkítómetszésre, mint az, előző években. A további évek során is csak a fővezérvesszőt metszük vissza mindaddig, amíg a termökaros orsó el nem éri a 3—4 méter magasságot. A kellő magasság elérése után a vezérvesszőt vagy tőből eltávolítjuk, vagy pedig vízszintesen ' termőkarhoz hasonlóan lekötjük. A harmadik évtől kezdve az alakítással párhuzamosan rendszeres ritkítást kell végezni. A vesszők leköíözése A lekötözés idejének megválasztásánál a fajták dominálnak. Ebből a szempontból az almafajtákat két csoportra bontjuk. Erős növekedésű, elágazódásra nem hajlamos fajták és gyenge növekedésű, elágazásra hajlamos fajták. Az előző csoportba tartozik: Starking, Golden Delicious, Red Delicious, Golden Spur, Starkrimzon, Jonadel, stb. Az utóbbi csoportba a Jonatán, Jonared. Az erősen növő, elágazódásra nem hajlamos fajták vesszői lekötözését már július végén, augusztus elején, a hajtásnövekedés befejezése után elkezdhetjük, amikor a hajtások rügyben zárulnak. A nyári lekötözés hatására fokozódik a termőrészekkel való berakodás, a termőrügyek még az egy évek hajtásokon is kialakulhatnak. A lekötözés- sel azonban nem szabad sietni. Minden esetben meg kell várni a hajtásnövekedés befejeződését. Korai lekötözés esetén a növekvő hajtások felhajtanak, könyökök képződnek. A késői lekötö- zéssel viszont a termőrészekkel való berakodás mértékét csökkentjük. A gyenge növekedésű fajták lekötözését az év bármely időszakában végezhetjük. Akkor járunk el helyesen, ha ezeknek a fajtáknak hajtásait a kihajtás évében hagyjuk növekedni, erősödni és csak a következő év tavaszán, a nedvkeringés megindulása után, áprilisban, esetleg május közepén kötözzük le. A lekötözést 5 éven át folytatjuk. A mezőgazdaság kemi- zálásáról a közelmúltban tartott sajtótájékoztatót dr. Nagy Bálint, a MÉM növényvédelmi főosztályának vezetője, akinek előadásából az alábbiakban néhány részletet közreadunk. A napjainkban végbemenő technikai forradalomban alig van szakterület, amelynek előretörése annyira jellemző és egyben alapvető fontosságú lenne, mint a kémiáé. A mezőgazdaságban a kémiai termelőeszközök bevonulása nemcsak a növényvédelem fokozását jelenti, hanem alapvetően megváltoztatja a növénytermesztés eszközeinek struktúráját, és vele természetesen a növénytermesztés költségstruktúráinak arányát is. A modern, gépesített, ke- mizált technológiák fajlagos termelőeszköz-igénye relatíve igen magas, ezért a vetés- forgós rendszerhez szükséges növényféleségek egy gazdaságon belüli eszközlekötése ökonómiailag elviselhetetlen lenne. Többek között ezért is figyelhetjük meg a növény- termesztés gazdaságon belüli specializálódását néha, mint például Bábolna esetében a monokultúra határáig. A koncentrálódás és specializálódás, a tér- és időbeli izolálás elmaradása azonban igen nagyra növeli a járványok és rovargradációk veszélyét, ezért e területeken igen magas színtű megelőző kémiai növényvédelemre van szükség. A specializált gazdaságok termelési tapasztalatai azt bizonyítják, hogy modern vegyszerek zavartalan ellátása és szakszerű fel- használása mellett mindez biztosított. Ugyancsak a modern vegyszerek teszik lehetővé, hogy az intenzitás fokozásánál, a nagy adagú műtrágyák felhasználásánál a ráfordítással arányosan növeljük a-termelés biztonságát. Ez nemcsak a közvetlen mezőgazdasági ráfordítások, hanem a mezőgazdasági termelésre ráépülő faldolgozó és hűtőipar szempontjából is rendkívül fontos, mert a növényvédelemből eredő termésingadozás egyik oldalról kapacitáson felüli felvásárol- hatatlan felesleget, másik oldalról, mint ahogy az elmúlt évben is, résziben a termelők elkedvetlenedése, részben a termés lefelé való ingadozása miatt kihasználatlan feldolgozó és hűtőkapacitásokat eredményez. Éppen az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyították, hogy megfelelő növényvédelemmel a termésingadozásnak eddig tapasztalt nagyságát jelentősen csökkenteni lehet. A növénytermesztés technológiájának korszerűsítése, vagyis gépesítése és kemizá- lása nemcsak a specializálás igényét veti fel, hanem a magas termésátlagokét is, hiszen a régi termésátlagok bruttó termelési értéke nehe- zeh lenne képes fedezni a korszerű technológiából eredő többletköltségeket. A mezőgazdasági termelés technikai fejlesztése tehát magss termésátlagokat is igényel. A magas termésátlag előfeltétele azonban a magas műtrágyadózison túlmenően a nagy tőszám, amelyet, mint az elmúlt évi kísérleteink bizonyították, kézi munkaerővel biztosítani nem lehet. Kukoricánál például a legnagyobb erőfeszítések mellett sem tudtunk holdanként 20 ezer tőnél nagyobb számot kézzel meghagyni. Ugyanakkor a korszerű technológiák bevezetése, például a cukorrépánál, a zöldségféléknél, a dohánynál, meghatározott, az eddigi átlag gazdasági nagyságrendeknél többszörösen, nagyobb koncentrációt igényel, hiszen a modern gépsorok kihasználása csak 80 —150 hektáros területen gazdaságos. Akár az ebből eredő, akár az előbbiekből következő specializáló önmagában is lehetetlenné teszi, hogy a növényápoláshoz szükséges kézi munkát biztosítsa egy gazdaság, ezért akár a speci- alizációt, akár a magas tő- számigényt vesszük \ figyelembe, a növénytermesztés kemizálása ezeken a területeken a technológiának nemcsak egyik része, hanem előfeltétele is. Ugyanilyen jelentősége van a vegyszeres gyomirtásnak a modern, betakarító gépek használatával kapcsolatban is, mert ezeket a gépeket a kézzel gyomirtóit területen alkalmazni gyakorlatilag lehetetlen, vagy csak olyan teljesítménycsökkenéssel lehet, amely gazdasá-; gosságukat veszélyezteti. A modern kémiai ipar ter-s mékei ezen túlmenően a növénytermesztő számára megnyitják annak lehetőségét is, hogy ne csak a termelés zavartalanságát biztosítsa, hanem egyre inkább beavatkozzon magába a termelési folyamatba is. A Ba- latonboglári Állami Gazdaságban egész üzemi felületen használunk két éve olyan ve- gyületet, amely milligrammos mennyiségben a szőlő vegetatív irányú fejlődését visszafogja, és generatív irányba szorítja, amelynek következtében ebben a gazdaságban 20 százalékos termésátlag-növekedéssel számolnak. Az elmúlt évi nagyüzemi kísérletekben ezen túlmenően olyan vegyszereket is használtak, amelyek például uborkánál jelentősén növelik a nővirágok arányát a hímvirágok rovására, és ezzel, valamint egyéb mellékhatásokkal a termésátlagot 35—100 százalékkal növelik, és a betakaríthatóság idejét jelentősen csökkentik. Kísérletekben ugyancsak foglalkoznak olyan anyagokkal, amelyek a különböző gyümölcsfélék gépi betakarítha- tóságát lesznek hivatva elősegíteni, illetve egyes bogyós-, zöldségfélék érési idejét egységesíteni, és a festékanyagok mennyiségét jelentősen növelni. Ezek közül az anyagok közül néhánynak a technológiája a Chinoin Gyógyszergyárban már kidolgozásra 'került. \ A különböző vegyi anya* gok a növénytermesztésben jelentős ‘szerepet kaptak és fognak kapni a betakaríthatóság fokozása érdekében a defóliálás, , lombtalanítás vonatkozásában is. Az elmúlt évben rizsen, lucernán és cukorrépán folytattak ilyen kísérleteket pozitív eredménynyel, és valószíhűleg a betakarító g^pek jelentős termelékenységének fokozásával. A korszerű vegyszerek ezen túlmerfően jelentős szerep?t ’átszanak és fognak istsz-ni, különösen a szemes termények szárítás nélküli tartósításában is. Ezzel kapcsolatban egy sor gazdaság igen jelentős korszerűsítést és üzemi vizsgálatot hajtott végre, (cs.) Dr. Gáti János főiskolai docens A sényői Búzakalász Termelőszövetkezet a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat régi üveg házát vette meg és abban megfelelő körülményt kialakítva sampinyongombát termel. Képünkön: Mikulás Istvánná és Haraszti Mária napi szüretelés közben. (Hammel József felv.) A termőkaros orsó alakító metszése
