Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

1972. feSnilr Tü. irww M\r,V Manner*fr* 5. oldal A 60 éves Darvas József írói terveiről Darvas József ma „hivata­losan” is belép a magyar iro­dalom nagy öregjei közé: feb­ruár 10-én ünnepli 60. szü­letésnapját. Életműve — 1932. óta megjelent regényei, szo­ciográfiai színdarabjai — in­dokolja is a jelzőt: írói, iro­dalomközéleti tervei azonban fiatalos, töretlen alkotókedv­ről, ifjúi aktivitásról valla­nak. A hatodik X küszöbén ars poeticájáról, s e tervek­ről nyilatkozott Gergely Ró- bertnek, az MTI munkatár­sának : — Írói indulásomkor, negy­ven évvel ezelőtt, a magyar irodalomak azt az örökségét vállaltam, amelyet a társa­dalmi kérdések, a ■ nemzeti sorskérdések iránti érzékeny­ség jellemzett. Azóta, mind­máig ezt igyekeztem tehetsé­gem, képességem szerint foly­tatni. A valóság megmutatá­sa, az ellentmondások feltá­rása, s egyben a haladás irá­nyába való feloldásának a se­gítése: ez volt mindig az írói programom. Kommunista el­kötelezettségű írónak vallott tam, vallom magam, — de azt is vallom, hogy az iro­dalom az eszmei elkötelezett­ség igazi érvényét, értékét is csak az esztétikai minőség, a színvonal döntheti el. — Az író tervek nélkül már nem író. Sok tervem van még —, de nem szívesen be­szélek róluk, mert ki tudja, mit tudok még belőlük meg­valósítani? Mindenesetre: ezekben a napokban kezdtem hozzá önéletrajzi kötetem, — vagy köteteim? — megírásá­hoz. Talán nem is jó ez a megjelölés, hogy önéletrajz. A magam emberi fejlődés­rajzán, a megélt dolgokon ke­resztül korrajzot szeretnék adni az elmúlt öt-hat évtized­ről. A világról, az esemé­nyekről, a mozgalmakról, amelyekhez közöm volt, az emberekről, akikkel találkoz­tam. Eddigi életem során vol­tam „lent” is, „fent” is: sok­féle nézőpont adatott a látás­ra, a tapasztalásra. — Mint az írószövet­ség elnöke, hogyan ér­tékeli a mai magyar iro­dalom szocialista ten. ■ denciáinak kibontako­zását? — Nehéz erre a kérdésre néhány mondattal érdemben válaszolni. Azt sem hiszem, hogy maga az írószövetségi elnöki funkció olyan kom­petenciát jelentene, hogy a választ feltétlenül érvényes­nek kelljen elfogadni. Amit mondok tehát, inkább a ma­gam nevében mondom. Gon­dolom: a „mértékegységün­ket” kell mindenekelőtt jól meghatároznunk. Hogy ér­tem ezt? Először is: a mér­tékegységünket az időben. Az irodalom folyamat; — nem le­het „rövid távon”, egy-két év termése alapján helyesen értékelni. Az, hogy „mai ma­gyar irodalom”, legalább egy­két évtizedet jelent. S ha így nézem, — hullámzásokkal és ellentmondásokkal, — a szocialista tendenciák erősö­dését lehet megállapítani. Kü­lönösen, ha az említett mér­/ tékeg'ység más vonatkozásban is helyes. Ha nem szűkít, ha nem dogmatikusan értelmezi a szocialista értékeket. Már­pedig, — és ez jó dolog, — az elmúlt 10—15 évben olyan értékeket is integrált a szo­cialista irodalom, amelyeket a régi, szektás felfogás kire­kesztett ebből a fogalomkör­ből. Persze, ezen az egészé­ben véve jó folyamaton belül látok — nem is csekély — problémákat. Látom például a realista, a határozottan tár­sadalmi érdeklődésű irányzat — remélem átmeneti — visz- szaszorulását. Vagy például azt, hogy a legfiatalabb író- nemzedék törekvései iroda­lomtörténeti mértékkel mérve is, példátlan mértékű szakí­tást jeleznek a magyar iro­dalom folytonosságában. De talán a legnagyobb probléma az, hogy ezekkel és a ha­sonló kérdésekkel nem né­zünk nyíltan szembe. — Hogyan vélekedik irodalmunk határain­kon túli szerepéről? — Régi vita, hogy van-e egyáltalában reményünk úgy bekerülni a világirodalom áramába, vérkeringésébe, ahogyan a magyar irodalom teljesítményei alapján meg­érdemelné? Nyelvi elzártsá­gunk és sok más ok miatt jo­gos a kétkedés. Szerintem azoknak van igazuk, akik azt mondják: ne is ez legyen a fő gondunk, hanem az, hogy az irodalom magunkról, ma­gunknak beszéljen a legiga- zabban. Hiszen még a nagyvilágot is csak így és ek­kor érdekelhetjük. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent leg­jobb értékeink külföldi meg­ismertetéséért. És — szerin. tem, — kevesebbet teszünk, mint tehetnénk. Propagan­dánk szegényes és esetleges. Lassú javulás azért ennek el­lenére is van. Különösen a szocialista országokban tör­tént és történik sok minden klasszikus és mai irodalmunk kiadásáért. Egyetlen mai pél­dát említek: a Szovjetunió­ban. több kiadó közös vállal­kozásában, 15 kötetes soro­zatban kiadják a legutóbbi néhány évtized magyar iro­dalmának körképszerű válo­gatását. És nyugaton is, a „harmadik világban” is egy­re több mai költőnk, próza­írónk műve jelenik meg. Sőt már nemcsak egyedül .Mol­nár Ferencen keresztül isme­rik a magyar drámát. Azt hi­szem, a közelgő Petőfi-évfor. duló is alkalom lehet, hogy a magyar irodalomra irányít­suk a figyelmet. Tudomásom szerint mind a szocialista or­szágokban, mind sok nyugati országban is komoly készü­lődés folyik erre az évfordu­lóra. Megint csak egy-két példát: a Szovjetunióban, ki­váló költők tolmácsolásában 300 000 példányban jelent meg orosz nyelven egy rep­rezentatív Petőfi-válogatás! A párizsi „L’Europe” című folyóirat külön Petőfi-számot jelentetett meg, mi itthon, 1973-ban, az évforduló jegyé­ben rendezzük meg a már hagyományossá váló európai költőtalálkozót. Ugyancsak megszervezzük, a Petőfi-for- dítók nemzetközi konferen­ciáját. Útra keinek megyénk termékei r * lij mezőgazdasági gép - Befőtt Ausztráliába _ Partner a Ganz-M4VAG Hová szállítják a héten a nyíregyházi gyárak terméke­it — mi indul a nagykeres­kedelem raktáraiba, s mi jut külföldre, van-e elegen­dő vasúti kocsi a szállítások­hoz — erre kértünk választ három nagyüzemünkben. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban elmondták, hógy a MÁV a legtöbb esetben ki­állítja a kért kocsikat, agya szállítás zavartalan. A gyár­ból a hét hátralévő napjai­ban öt vagon zöldborsót in­dítanak útba kuwaiti meg­rendelésre, négy vagon al­mát pedig puding alap­anyagként angol vevőnek küldenek. A gyárnak ez a kilenc vagon elszállítása je­lenti a legnagyobb feladatot ezen a héten, emellett két kisebb szállítmányt készíte­nek elő: a terv szerint a hé­ten egy vagon meggybefőttet ausztráliai útra csomagolnak, egy vagon csemegeuborkát pedig Hollandiába indítanak. A MEZŐGÉP Vállalat új terméke, a CV—71 répamag­vető gép iránt nagy az ér­deklődés, sok megrendelés érkézéit a vállalathoz az el­múlt év végén és ez év ele­jén. Az új gépek szállítását február 8-án kezdte a válla­lat. Nyolc gépet indítottak útnak Szolnok megyébe, ahol a vállalat első gépei a cukorrépa-termesztést fog­ják segíteni. A héten továb­bi tíz gépet szállít a vállalat Budapest környéki megren­delők részére, ötöt pedig a hét végén adnak fel Egerbe. A kész gépek szállítása fo­lyamatos lesz — a vasúti ko­csik mennyiségétől függően. A vállalat február 28-ig ösz- szasen 150 gépet küld a meg­rendelőknek az ország cu- I korrépa-termeiő vidékeire. Az új gép alkalmazása után kevésbé lesz munkaigényes a cukorrépa, ezért többek között ettől a géptől várják a szakemberek a cukpurépa- termesztés fellendülésé:. A VAGÉP Vállalat a terv szerint a hét végén indít út­nak egy elektromos szárító- kemencét Lengyelországba. A vállalat az idén folyamato­san szállít 6000 hengerper­selyt, amelyeket a Ganz- MÁVAG Di esel -mozdonyol gyártásához használ. Ezen a héten Í80 hengerpersely el­szállítására kerül sor. A VAGÉP demecseri telepéről naponta 4—5 vagon épület- szerkezetet szállítanak a megrendelőkhöz. A vállalatoknál a szállítás folyamatos, speciális kocsik­ból azonban még mindi" ke­veset tud kiállítani a MÁV. MINDENFÉLE ÁBÉCÉ Úi termék: a (raobzlormálorhűtő radiátor Transzformátorhűtő radi­átorok mintadarabjai ké­szültek el a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz-ben. A korszerű terméket hama­rosan nagy szériában -készí­tik majd a Ganz-Villamos- sági és a Csepeli Transzfor­mátorgyár segítségével. Az új rendszerű trafóradiátorok olajhűtő folyadékkal mű­ködnek. Nagy előnyük a ko­rábbi típusokkal szemben, hogy hibalehetőségük mint­egy hetven százalékkal ki­sebb, teljesen zajmentesen működnek, s ugyanakkor tö­kéletesein meggátolják a transzformátorok felmelege­dését. Ezáltal a trafó élettar­tama is jelentősen megnő. Kárszakértők országos tanácskozása Nyíregyházán Kárszakértők országos ta­nácskozását rendezték meg február 8-án Nyíregyházán. A hetven vezető kárszakértő témája főként a téli alma jég- és viharkárának rende­zéséhez az azonos szemlélet kialakítása , volt. A jég és vihar a gyümölcstermelők „réme”. Jellemző erre. hogy az elmúlt évben országosan a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak 1 mil­liárd forintot, az egyéni ter­melőknek (háztáji) 100 millió forint jég- és viharicárt té­rített a biztosító. Szabulcs- Szatmár megye ebből az összegből eg.y ötödrészt része­sült. A tsz-eknek, állami gazdaságoknak összesen 192 millió, 627 háztáji gazdaság­nak 28 millió forint kártérí­tést- fizettek 1971-ben. A nagymértékű károsodás a kárszakértőktől feszített munkát kívánt és nem egy­szer vitára adott alkalmat, hogy eddig á minősítést öt osztályban végezhették, amely nem tette lehetővé a 100 százalékos pontos felmé­rést. Ezután a kármegállapí- tás hét osztályba sorolás alapján történik, a becslés pontosabb lesz. Munkaszer­vezéssel kapcsolatos része volt a tanácskozásnak az, hogy a kárszakértők miként tehetnek jobban eleget a termelőiekéi szerződésben rögzített feltételeknek a gyors és pontos munkával. A tárgyalóteremből: Megszúrta volt élettársát — Az úgy volt, hogy én főtt krumplit ettem a késsel. Akkor zörgött a gyerek. A lábast letettem és felálltam, hogy beengedem, Ö is ak­kor indúlt el, de részeg volt és megbotlott. Véletlenül esett bele a késembe. így mesélte el az esetet a bíróságon Oláh Béla, 36 éves tornyospálcai lakos. Nem el­írás, hogy mesélte, mert eb­ből az egészből egy szó sem igaz és a nyomozás során még ő is úgy vallott, hogy idegességében szúrta meg volt élettársát. De kezdjük az elején. 1954-ben kötött házasságot Balogh Elvirával Oláh Béla. Négy gyerekük született eb­ből a házasságból. Oláh meg­unta a házaséletet és ' 1968- ban — anélkül, hogy elvál­tak volna — külön költöztek és mind a ketten élettársi kapcsolatot létesítettek. Oláh Balogh Sándornéval költö­zött össze és 1971. augusztu­sáig együtt is éltek. Szeptemberben azonban Oláh ezt is megunta és a munkahelyén, Tuzséron lé­pett újabb életközösségre egy ottani asszonnyal. Néhány hét múlva megbánta, hogy el­hagyta Baloghnét és elhatá­rozta, hogy visszaköltözik hozzá. Baloghné viszont többszöri kérésre sem a volt hajlandó visszafogadni Oláh Bélát. Október 28-án A délelőtt Oláh ismét elment Baloghné- hoz. Azt mondta, hogy a leg­kisebb gyereknek akar ruhát venni és kérte az asszonyt, hogy adja oda a gyerek ira­tait, mert a tanácsnál a csa­ládi segélyt csak erre adják ki. Pénzt azonban így sem kapott, mert, hogy az együtt­élést igazolják, Baloghnénak is el kellett volna menni a Vadászavatás Szamosszegen Enyhe, téli reggelre vir­radtak a szatmári vadászok. Az avatandók — mind meg­lett férfiak — diákos izga­lommal akasztották válluk- ra a fegyvert. A vadászat mindig izgalommal és él­ménnyel jár. de az első va­dászat különösképpen. . . A Mátészalkai Vörös Csillag Vadásztársaság négy avátás- ra váró vadászjelöltje még december elején elméleti vizsgát tett Nyíregyházán egy bizottság előtt. A sikeres elméleti vizsga után a gya­korlatban is bizonyítaniuk kellett, hogy alkalmasak a vadászmesterségre. Az avatás reggelén har­mincöt vadász negvven haj­tó és sok vadászkutya sora­kozott fel Szamosszeg hatá­rában és mindnyájan türel­metlenül várták, hogy a va­dászmester jelt adjon a va­dászat megkezdésére. A fegyvervizsga és a „straté­giai” megbeszélés után meg­kezdődött a fácánvadászat. (Az árvíz pusztítása miatt egyelőre tilos nyálra vadász­ni a szatmári területen.) A négy vadászjelölt hamar megszokta a fegyverropogást és az idős vadászok heccelő- dését, „ugratását.” őket is elfogta a vadászszenvedély és csak a zsákmányra gondol­tak. A jelöltek első lövései után a fácánok gyors repü­lésbe kezdtek. Az idős vadá­szok szerint ezeket a fácáno­kat találat érte. ezért repül­tek sietve a temető irányá­ba. .. Ezek hallatán megjött az avatásra várók önbizalma, testükben e'ült a remegés és a következő lövésük után már nem repültek a fácánok. Délután volt, amikor le­fújták a vadászatot és a va­dászháznál számba vették a zsákmányt. A szokásosnál eredményesebb vadászat volt: kettőszázkilenc fácán­kakas, négy szajkó, egy érté­kes hermelin és egy'róka ke­rült a terítékre. Színpompás látványt nyújtott a teríték. A teríték előtt kezdődött a szertartás. Az avatandók a terítékkel szemben a földre helyezték zsákmányukat, majd zsákmányuk fölé fe­küdtek. Ekkor Farkas Jó­zsef vadászmester kiadta a parancsbt a vadőrnek: „Vágj három botot: egy vékonyát egy közepes vastagságút és egy vastagot!” Közben meg­kezdődött az alku. Ugyanis a vékony botért harminc liter bort kell fizetni az avatandó- nak, a közepesért húszat, a vastagért csak tízet. Az alku után a vadászmester intésé­re a társaság legidősebb va­dásza, a hetvenéves Kriszbai Domokos rámért egy-egy ütést az avatandók alsó fe­lére. (A hagyomány szerint az első ütés joga a legidősebb vadászé.) Minden ütés után az idős vadász elmondta a hivatalos szöveget: „Va­dásszá avatom!’ A második ütés jogán a vadásztársaság elnöke fogott botot, végül a vadászmester ütötte a har­madikat — szerencsekívána- tok közepette. Ezzel az aktussal a társa­ság tagjai maguk közé fo­gadták a négy új vadászt. Ekkor már terítve voltak a szabadban felállított aszta­lok. Híres szatmári szilva- nálinka ínycsiklandozó fala tok és boroskancsók várták a vadászokat és a hajtókát. A szertartás koccintással ért véget. Nábrádi Lajos tanácsra, ö azonban erre nem volt hajlandó. Oláh gondolt egyet és meg­kérte a sógorát, hogy hozzon három liter bort, hátha et­től engedékenyebbé válik az asszony és hajlandó lesz öt visszafogadni. Körülbelül két litert ihattak meg, ' de Ba­loghné továbbra is hajtha­tatlan maradt. Oláh szégyell- te a dolgot és elküldte a só­gorát, aztán megkérte az asszonyt, hogy főzzön neki paprikás krumplit. Még a kését is odaadta, mivel azon­ban zsír nem volt otthon, az asszony bejelentette, hogy nem tud főzni és visszaadta a kést is. Ezután beszélgettek, vesze­kedtek, de Oláh a kést már nem rakta el, hanem ezzel fenyegette az asszonyt és azt mondta neki: térdeljen le előtte és átkozza el magát, amiért nem akarja visszafo­gadni. Zsigu Lászlóné —aki néhány perccel ez előtt ment oda — rászólt a férfire: te­gye el a kést, ne csináljon bajt. Oláh azonban az asz- szony felé csapott, de Ba­loghnénak sikerült íélreugrani és kiütni a kést a kezéből. Ekkor érkezett haza az is­kolából Baloghné lánya. Zör­getett az ajtón és az anyja odament, hogy beengedje. Oláh Baloghné és az ajtó kö­zé állt és szúrt. Zsiguné megijedt, kiszaladt és kiabál­ta. hogy Béla megszúrta Ma-' rit. Oláh is megijedt és egy törölközővel próbálta el­állítani a vérzést, majd a rendőrségre ment és felje­lentette saját magát. A megyei bíróság Oláh Bé­lát emberölési kísérletért három év börtönre ítélte, és két évre eltiltotta a köz­igyek gyakorlásától. Az íté­letet az ügyész tudomásul vette, a vádlott felmentésért, a védője enyhítésért felleb­bezett. Az ügyben a Legfel­sőbb Bíróság hoz maid íté­letet. (balogh) Nyíregyházán, a víztőrony mögött nyílott ABC-áruház a környék lakóinak igazi nagy öröme. Bár esős, sáros napo­kon nehezen megközelíthető járda híján, mégis érdemes ide j árni. Jó áruválaszték, jó árubemutatás könnyíti meg a vásárlást. És még valami, amiről ■ szót kell ejteni: a bolt a ta­nulóképzés egyik bázisa. So­kan Örülnek annák, amikor a diákeladók sürögnek kö­rülöttük, segítenek a vá­laszt! sban, elveszik a nríiéz kosarat, ajánlanak. Az áruház példát mutat, a jövőt is sejteti a vevőkkel. Látható, minden, ami egy ABC-ben kötelező, még a ke­reskedés ábécéje is. Rendezetlenség Nyíregyházán a Tanács- köztársaság tér nem más, mint a Volán éppen nem közlekedő autóbuszainak vá­rakozóhelye. Ez indokolat­lan, veszélyes, csúnya és ami lő: nem praktikus. Ezek he­lye vagy a buszállomáson, vagy a Volán telepén lenne. Ekkor válna zavartalanab­bá a téren átfutó Rákóczi ut­ca forgalma, és kínálkozna egy kiváló parkolóhely sze­mélygépkocsiknak is. Egy ilyen parkolóhelyre pedig égetően szükség lenne, mert a megyei tanács épüle­te előtt csak tanácsi kocsik állhatnak, ugyanakkor más is szeretne itt várakozni, amíg dolgait intézi az épü­letben. Emiatt viszont a me­gyeháza előtti buszmegállók válnak veszélyessé. A tér forgalmi és parkolá­si rendje ma — enyhén szól­va — nem felel meg a köve­telményeknek. Ne élvezzen előjogokat itt a Volán, hi­szen nem forgalmi telep a tér, hanem a városközpont szíve. „Páratlan" Postás, taxisofőr, orvos, ide érkező látogató legyen a talpán, aki Nyíregyházán ax Északi körút páros oldalán eligazodik. Mert igaz, van ott ■ minden háznak száma, csak éppen a szisztéma rejtélyes, és nem derül ki egyszerű ha­landó számára. A' sáv- és kockaházak szép rendjében a 24-es szám mögött-például az 58-as van. Ennek környékén van az 54- es is. ez előtt viszont a 30-as számú található. A nem bennfentes, a ijem vájtfülü bennszülött úgy eltéved itt, hogy félórákig is kódoroghat Nem átszámozás kellene, csupán az, hogy a körút mentén lévő épületekre fel­tegyenek olyan táblát, amely jelzi: mi van ott és mi mö­götte. Míg ez nem valósul meg, addig ez a páros oldal páratlan a maga nemében. PénzbeszedC ? Minden óvónő azzal kezdi a hónapot, hogy a hozzá já­ró gyermeke^ pénzügyeit adminisztrálja. Csekk, befi­zetések, kereseti igazolások egyeztetése, a rész- és vég­összegek könyvelése napokat vesz el a nevelőmunkától. A gyermekek látják, amint a kedves óvó néni számol, küzd a papírokkal. Vajon kö­telessége-e? Nem. Az óvodák pénzügyeit gazdasági előadó­nak kellene végezni, hiszen az óvónőt elsősorban azért tartják, hogy oktasson és ne­veljen. Nagyon téves pénz­ügyi szemlélet az, amely arra kényszeríti a pedagógust, hogy adminisztrátorrá vál­jék. A gyermekintézménytől, különösen az óvodától azt várjuk: adjon szép indítta­tást az életre. Erre kell az idő, ez az óvónő feladata. Vajon lesz-e. aki megóvja az óvónőt, hogy a gyermekek rovására tanácsi osztályok érdekharca között őrlődjön? Bürget Lagag

Next

/
Thumbnails
Contents