Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

1972. február 27. rELET-MAGYAROnSZA» S. oldal Akik az emberekkel foglalkoznak Pártiskolások véleménye öt hónap tanulságairól Haklik József Virájj Erzsébet Nemes Sándor Kőhalmi Sándor Porteleki Sándor Gál Zsigmond Az MSZMP Szabolcs-Szat- már megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatósága nyíregyházi pártiskoláján pénteken zá­rult egy öthónapos tanfo­lyam. A megyéből ötven­nyolcán, többségükben párt­titkárok és alapszervezeti vezetőségi tagok gyarapítot­ták tudásukat öt hónapon keresztül. A résztvevők — munkásók, tsz-tagok, alkal­mazottak — az élet minden területét képviselték. A ko­rábbiakkal összehasonlítva jellemző volt a fiatalodás (a résztvevők több, mint egy- harmada 30 éven aluli) és az iskolai végzettség növekedé­se. A hallgatók felének érettségije, vagy ennél ma­gasabb iskolája van. Az ok­tatási igazgatóság tanárain kívül a tanfolyamon előadá­sokat ' tartottak, beszélgeté­seken vettek részt a megye párt- és állami vezetői. A tanfolyam befejeztével né­hány hallgatóval szót váltót, tunk az itt eltöltött időről, a tanultakról, annak hasznosí­tásáról, további terveikről. GÁL ZSIGMOND, Csenger: „Jó lett volna korábban is“ — Amikor Csengerben a tsz pártvezetősége és a csücsfcitkár a pártiskoláról beszélgettek velem, egy ki­csit vonakodva fogadtam. En, 46 éves fejjel odamen­jek? Alig telt el néhány nap, már nagyon jól éreztem magam az elvtársak között. A fiatalok segítettek a tanu­lásban én pedig a tapaszta­lataimat adtam át nekik. Huszonkét éve vagyok párt­tag, azóta sok mindent meg­értünk, elvégeztünk, de azt mondhatom, sokszor jó lett volna ez az iskola korábban is. Én itt tanultam meg ta­nulni és tanulmányozva ol­vasni. Másként olvasom az újságcikkeket, másként for­gatom a brosúrákat is. Jó lenne, ha minden gazdasági vezető részt venne ilyen tan­folyamon. VIRÁG ERZSÉBET, Nagyccsed: ’ „Dient hagyom abba.. függetlenített KISZ-titkár és — Én Nagyecseden vagyok én is szorongással fogadtam, amikor a községi pártbizott­ságon közölték velem, hogy pártiskoiára küldenek. Én még fiatalnak éreztem ma­gam. Pár éve végeztem a középiskolát, ahol valami kis ízelítőt kaptunk politikai nevelésből, de ilyen rendsze­resen és megalapozottan po­litikával még nem foglalkoz­tam. A községünkben öt KISZ-alapszervezet van, ezekhez mintegy 500 fiatal tartozik. Naponta kell em­berekkel foglalkoznom. Úgy érzem, ehhez kaptam nagy segítséget az iskolán. A poli­tikai tanulást nem hagyom abba, de legközelebbi ter­vem, hogy levelező oktatási formában elvégezzem a ta­nárképző főiskolát. HAKLIK JÓZSEF, Fehérgyarmat: * „Egyeztetni a gyakorlattal“ — A Fehérgyarmati ÁFÉSZ-nél vagyok osztály- vezető. A tananyagot sze­rettem, az elsajátítása sem volt nagyon nehéz. Nekem, úgy érzem, legtöbbet a párt­építésről szóló előadások ad­tak. Legjobban foglalkoztat­nak azok a kérdések: mi a kötelessége, joga az alapszer­vezet vezetőségének, hogyan dolgozzon együtt a gazdasági vezetőkkel. Ezért is nagyon helyeslem, hogy több ipari és mezőgazdasági üzemet meg­látogattunk, ahol az itt ta­nultakat egyeztettük a gya­korlatban. Sokat adott a ta­nárokkal való beszélgetés. Én osztálybizalmi voltam és ha bementem az osztályveze­tő tanárhoz valamilyen prob­lémával, azon vettem észre magam, hogy egy órája már beszélgettünk. Helyes lenne, ha a hallgatókat köteleznék kiselőadások - tartására. Csökkenne a lámpalázunk és ez növelné az előadói kész­ségünket. Jók voltak a kul-. turális programok, a mozi és a sóstói fürdő rendszeres lá­togatása. PORTELEKI SÁNDOR, Nyíregyháza: „Emlékezetes viták...“ — Társadalmi munkát már végeztem a KISZ-ben, szak- szervezetben, legutóbb ta­nácstaggá is választottak. De eddig ilyen el mélyül len még nem sikerült a politikával foglalkoznom. Mint villany­szerelő munkás dolgozom a Nyíregyházi Almatárolóban. Nagyon megszerettem a szo­cializmus építése és a veze­tés ismeretének kérdéseivel való foglalkozást. Ezekről olyan viták voltak az osz­tályfoglalkozásokon, hogy még a falyosón és az ebédlő­ben is sokszor folytattuk. Jó módszernek tartom, hogy a tanárok tőlünk is véleményt kértek az iskoláról, az isko­lai oktatásról. NEMES SÁNDOR, Nyíregyháza: „A tudás elavulhat...“ — Én az építőiparban dol­gozom, mint főművezető és álapszervezeti titkár. Itt is sokszor elmondták a taná­rok, hogy a megszerzett tudás milyen gyorsan elavul, ha nem frissítjük, pótoljuk a legújabbakkal. így van ez a politikában is. Különösen nekünk kell állandóan tanul­nunk, akik emberekkel fog­' lalkozunk. Szívesen jöttem az öthónapos iskolára és most az a tervem, hogy tovább tanulok esti egyetemen. Az iskolán jó lehetőség volt ar­ra is, hogy sportoljunk. Nagy röplabdacsaták voltak „ és megszerveztük a sportlövé­szetet is. KŐHALMI SÁNDOR, Mátészalka: „Sok újat adtak“ — Az állami tangazdaság­ban vagyok KlSZ-alapszer- vezéti titkár. Nyolc év óta dolgozom a KISZ-ben, azóta rövidebb, hosszabb tanfolya­mokon részt vettem, de ilyen alaposan még soha nem fog­lalkoztam a marxizmus—le- ninizmussal. Az ifjúsági mozgalomban sok rendezvé­nyen vettem részt, magam is tartottam előadásokat, mégis bátran mondhatom, hogy er­re az öthónapos tanfolyamra nagy szükségem yolt. Sok újat adtak, tanítottak a ta­nárok, a megyei vezetők és egymástól is sok tapasztala­tot szereztünk. Egy ilyer kollektíva igen jó hatássa' van az emberre. Nekem so kát adott az üzemlátogatás, ; kultúrprogramok és Nyíregy háza megismerése is. ★ Ötvennyolc résztvevő kö­zül hatan mondtak véle­ményt. Ebből is kitűnt, hogy most .látják igazán, milyen szükséges volt az az öthóna­pos tanulás. Egyesek vona­kodva jöttek, most pedig azt mondják: „Hogy elszaladt ez az öt hónap!” Mától me­gyénkben újabb 58 fővel gyarapodott azok száma, akik a politikai alapkérdése­ket értik és alkalmazni tud­ják. (Cs. B.) /. Ojszlender: A tehetség Az író, J. Cibulin újból je­lentkezett a szerkesztőségben, de elbeszélését ez alkalom­mal sem fogadták el közlés­re. „Nem hajlandók közölni — gondolta sértődötten, ahogy ott ült a vendéglőben. — Majd közölnék, ha meghalok, de akkor már késő lesz!" Úgy megsajnálta magát, hogy el is pityeredett. A következő napon a hely­séget keresztülszelü folyó partján megtalálták Cibulin kalapját. Keresték hulláját is, de sehol sem akadtak rá. A helyi lap szerkesztősége nekrológot tudósított az esetről, amelyben mindent megírtak, ami ilyenkor szo­kás. És természetes, közöl­ték — igaz erősen kijavítva és lerövidítve — a bajt hozó elbeszélést is. Egy hét múlva azonban el- hanyogoltan, gyűrötten, sza­kállasán megjelent a szer­kesztőségben Cibulin, és kö­vetelte a honoráriumot. Kifi­zették neki a pénzt, ám ő ezzel nem érte be. Bement a főszerkesztőhöz és előhúzott egy köteg kézira­tot. — Irták-e vagy sem, hogy tehetséges vagyok? — Irtuk — fújta ki magát a főszerkesztő. — Irták-e vagy sem, hogy „elment korán, mielőtt még megírhatta volna életmű­vét?" Kénytelen-kelletlen a fő­szerkesztő erre is igennel vá­laszolt. — Hát én megírtam, itt van, közöljék — mondta Ci­bulin, letéve a kéziratot a főszerkesztő elé, és már tá­vozott is. Az egész szerkesztőség Ci­bulin kéziratain dolgozott: javítgatták, átírták. A lap­ban pedig egyre-másra jelen­tek meg a korábban vízbeful- ladtnak vélt író elbeszélései. Irodalmi körökben pédig hi­Mestercukrászok Akik tudnak újítani l átomások a „szocialista“ címről Kisvárdán amikor bontottuk a lakásun­kat, segítettek az építkezés­nél, vagy amikor szabadnapos voltál, bejöttél a férjem he­lyett dolgozni, hogy tudjon elmenni az anyagokat besze­rezni. Meg azt, hogy amikor terhes voltam, nem engedte­tek semmj nehezebb dolgot megemelni, pedig erre senki nem kónyszerített bennete­ket. Vagy mondjad azt, ami­kor Gere Józaefné lakásépít­kezésénél segítettetek.' meg, hogy mennyi társadalmi munkát végeztetek akkor, amikor ez az üzem épült. Ott volt az egész brigád. És azt is elhallgaíod. hogy te arany- koszorús ifjú mester vagy, mag kiváló dolgozó. Mikor idáig jutottunk a be­szélgetésben, eszembe jutott néhány mondat abból, amit Sípos István, a brigádvezető­jük mondott néhány hete a kereskedelmi dolgozók szo- . cialista brigád vezetőinek me­gyei tanácskozásán. — Sokan azt mondják, hogy formálissá vált a szocia­lista brigádmozgalom. (Való­ban elhangzott az előadásban és néhány felszólaló is szóvá tette, A szerk.) Én nem ezt tapasztalom. Nálunk inkább felélénkült, fiatalosabb lett és mindig tudunk úiat produ­kálni, többet adni, mint amennyit a fizetésünkért el­várnak tőlünk. Talán ez a pár mondat ad­ta az ötletet, hogy megkeres­sük munkahelyén is őket, azokat, akik tudnak újat ad­ni. Kilencszeres aranykoszo­rús szocialista brigád, és ilyen nemcsak a megyében, de az országban is kevés-vart. Hárman kapták meg a kiváló dolgozó jelvényt. Szűcs And­ráson kívül Oláh József és dr. Sipos Béláné. Sípos Ist­ván, a főnök mestercukrász, a Munka érdemérem tulajdo­nosa és többszörös kiváló dolgozó. Azt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, hogy munkájukat nemcsak Kis­várdán és környékén ismerik el, hanem sorban érik el a jó helyezéseket országos és nemzetközi versenyeken. Sí­pos István például negyedik helyen végzett a nemzetközi versenyen, de a brigád is volt már harmadik a pesti Hungá­riában megrendezett nemzet­közi vetélkedőn. A [ó példa ra?ad' Társadalmi munkájukr érdeklődtünk. Hárman mondják, gondolkoznak ben, ki ne felejtsenek kit. Oláh pártvezetőségi Szűcs pártbizalmi (ő is ; gádban lett párttag). Ba Gyuláné KlSZ-vezetőségi Oláhné szakszervezeti bh mi, Lőrincz Gyula KISZ-ki túrfelelös és hatan veszni részt párt-, illetve szakszer­vezeti oktatásban. A „nagy” brigádban nyol­cán dolgoznak, a tavaly és az idén szakmát szerzett fiatalok pedig ebben az évben alakít­ják meg az ifjúsági szocialista brigádot. Még mondja valaki, hogy a jó példa nem ragadós! Balogh József Szövetkezeti lakás — de mikor? A főnök a kezét mossa. Nem mintha Pilátus után szabadon az ártatlanságát akarná bizonyítani, hanem egyszerűen azért, mert ra­gad. Néhány lépéssel arrébb egy fiatal lány krumplitörő- höz hasonló szerkezettel fáiig megtöltött tányérkákb'a nyomja a gesztenyemasszát. Rosszkor jöttünk mond­ják —, mert az igazi főnők nincs itthon, elutazott Pestre, a szocialista brigádvezetők tanácskozására. Aki a kezét mosta. Szűcs András volt, a brigádvezelő helyettese. Nem mintha az itthonmaradtak nem tudnának beszámolni a munkájukról, de azért csak a főnök a legidősebb, 5 van itt a Kisvárdai Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezetnél legrégebbem a cukrásztermelő üzem dolgo­zói közül. Az urauykoszorú Mondom nekik,- -Kisvárdán úgy emlegetik őket, hogy ez az „aranykoszorús galeri”. Nevetve hallgatják, hiszem ők is hallották már jó néhány­szor. Mert ugye mindem stim­mel. Az arany koszorú is, meg hát ha azt vesszük, a „galeri” is. Sokkal többet vannak együtt, mint más kollektívák. Természetesem a munkaidőn túl értjük az együttlétet. Mintha csak ezt akarnák alá­támasztani, „civilben” érke­zik Oláh József,» a brigád egyik tagja, aki épp szabad­napos. Mielőtt belépett, róla be­szélt Szűcs András. Azt, is le lehetne Imi, de ha már itt_ van, miért ne mondja ő. — Ott kezdődött, hogy ka­tona voltam. Amikor haza­jöttem, nem győztem csodál­kozni, honnan tudnak az ot­tani dolgaimról. Nem mintha bosszantott volna a dolog, hiszem az előléptetésemről, meg arról volt szó, hogy fel­vettek a pártba. — Ne szerénykedj — szól rá Szűcs András —, nemcsak ennyi volt a papíron, amit rólad írtak. — Aztán már nekem folytatja a beszámo­lót, mi is állt abban a levél­ben, amit a honvédség kül­dött Oláh munkahelyére. Rö­viden: dicsérték helytállását, eredményeit, fegyelmezettsé­gét, pontosságát, ilyenek. Még azt is képes lenne elhallgatni, hogy mint sorkatona őrmes­teri rendfokozattal szerelt le. — Másról is beszéljünk már — mondja Oláh József —, nemcsak egyedül vagyok. — Beszélünk is — vágja rá gyorsan Ssfücs András —, mart csakugyan nem egyedül vagy. Itt van a feleséged (ő szintén szabadnapos, dg bent van), róla sem feledkezhe­tünk meg. És mikor elkezde­ne róla beszélni, Oláhné is közbeszól. Formalitások nélkül • — Ne ezt mondd Bandi, ha­nem azt1, amit ti csináltatok. Annyit segítettek nekünk, hogy ezt sohasem tudjuk meghálálni. Vasárnapokon, szabadnapokon ott dolgoztak. hetetlenébbnél hihetetlenebb mesék kaptak lábra Cibulin sikeréről. A lap főszerkesztője már valósággal félt bemenni a szerkesztőségbe, de Cibulin így is rátalált, heszólította úton+ útfélen és a kezébe nyomta gyűrött kéziratait. Végre aztán felmondta tehet­sége a szolgálatot. Kiírt ma­gából mindent; mindent amit csak tudott. Megjelent utolsó írása is. A szerkesztőség is felléleg zett. Örömük azonban nem volt tartós, mert az utolsó írást követő napon a helységet ke­resztülszelő folyó partján kalapjaikkal együtt ott talál­ták vízhatlan tasakokba kö­tötten három író kéziratköte geit is. Oroszból fordította: Sigér Imre Mi szükséges egy lakásépí­tő szövetkezet megalakítá­sához. Elsősorban tagok, akik viszonylag rövid idő alatt, nem horribilis össze­gért kényelmes lakást sze­retnének kapni, azután te­lek, telekkönyvi átírás, kész és elfogadott tervek, végül kivitelező vagy kivitelezők. Mindezek a feltételek a Krúdy Lakásépítő Szövetke­zet esetében biztosítottak voltak, vagy legalábbis an­nak látszottak. — 1971 áprilisában 160 taggal alakult meg a szövet­kezet — mondta Fehér Lász­ló, a lakásszövetkezetek gondnokságának vezetője. A tagok döntöttek a típusterv kiválasztásában, a Mezőgaz­dasági Beruházó Vállalat tervét fogadták el. 1972. vé­géig 116 lakás felépítéséhez megteremtettük a feltétele­ket. A tanács vezetőivel megállapodtunk, hogy 1971. szeptember elsejére meg­kapjuk a területet — a Krúdy üteg mentén — és a telekkönyvi átírások is megtörténnek. A nehézségek ezután kö­vetkeztek. A „birtokbavétel” novemberre húzódott, az át­írás viszont még a mai na­pig sem történt meg. A ki­jelölt terület kisajátítása el­tolódott — gyümölcsösök, veteményeskertek vannak itt — de a fő problémát bt sza­nálások jelentik, mivel öt család lakásigényét kell megoldani. Az itt lakóknak természetesen joguk van ta­nácsi. tanácsi rendeltetésű szövetkezeti, szövetkezeti, magán- vagv társasházak ké­réséhez illetve építéséhez. Eddig azonban egyikük sem költözött el. Az időeltolódás „lavinát” indított el. Új kivitelezőket kellett ke­resni. A „régiek” közül a tiszavasvári ktsz-szel 12-re. a tiszalökivel pedig 24 la­kásra kötöttek eddig szerző­dést. A harmadik partner, a nyíregyházi ktsz viszont tel­jesen visszalépett. A 36 la­kás szerződését az 1971-es árszinten kötötték azzal a feltétellel, hogy ez év júniu­sában a költségvetést átdol­gozzák és a tagok vállalják a többletköltséget. A leendő lakástulajdonosok a szerző­dést elfogadták, egyetlen visszalépés sem történt. A lakások viszont 1972-ben nem készülnek el, valószínű­leg csak a következő év vé­gére. Az építőipari kapacitás biz­tosítására — talán azért is, hogy a sok buktató közül az egyik legfontosabbat elke­rüljék — a vállalatok támo­gatását is kérik. Az ötletnek a konzervgyár adott alapot. A gyárnak ugyanis 12 dolgozója tagja a lakásszövetkezetnek. Egy 12 lakásos épületet a szövetke­zet „félkész állapotban” ki- vitpleztet, a belső szerelési munkákat pedig — ami a legtöbb gondot okozza — a vállalat szakemberei vé­geznék el, ezzel segítve a dolgozóikat. így mindenki jól járna, a vállalat, a dolgozó és a la­kásépítő szövetkezet is, mi­vel meggyorsulnának az átadások, csökkenne a kivi­telezési költség és a vállala­tok ily módon több vállalati lakást építenének. A javaslat követésre ta­lált. Az ÉPSZER Vállalat ugyancsak 12 lakásos házat épít saját dolgozói részére, hasonló formában. A lakásszövetkezetek gond­noksága 1975-ig várhatóan hatszáz lakás építtetését in­tézi Nyíregyházán. A helyi szervekkel történt tárgyalá­sok alapján 360 helyét már kijelölték — a Krúdy, a Ga­ribaldi és az Ószőlő utcák meghosszabbított részén. A megvalósítást azonban már a kezdet kezdetén több dolog nehezíti. Ezeket különböző intézkedésekkel próbálják megoldani a lakásszövetke­zetek gondnokságán. Az idő azonban sürget, ke­vés a lakás, sok az igénylő. A nagyarányú építkezés ellené­re a lakáskérdés még hosszú ideig aktuális lesz. Balogh Túli*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents