Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

1972. feSrüXr If.

WWW*? WAGVAnriRe?lff

8. oláa!

Gazdasági jegyzetek:

Kettős haszon

Vannak, akik kétségbe vonják, hogy a megyében van még munkaerő-felesleg, hogy az ingázók száma még mindig igjen magas, s nem csökken.

Nem kisrészt járul ehhez a

ezűklátókörűséghez, hogy néhány megyei üzemünk valóban létszámgondokkal küzd. Csakhogy ezek a problémák nem abból adódnak, hogy Nyíregyházán, vagy a környéken már nincs szabad munkaerő. Inkább abból, hogy néhány speciális munkahelyre nincs elég szakmunkás, vagy abból, hogy a ma még háztartásban dolgozó asszonyok, lányok nem mennek már el olyan könnyen egy-egy idényjellegű munkahelyre.

Nyíregyházán pedig rendkívül magas az idényben foglalkoztatottak száma. A konzervgyár, a dohányfermentáló gyár és az almatároló egy szezonban mintegy ötezer embert foglalkoztatna az állandó munkásokon kívül. Feltételes a módi foglalkoztatna, ha lenne ennyi jelentkező. Ennyi viszont nincs, s így igen nehéz, s minden évben egyre nehezebb ennyi munkáskezet szerezni. Már csak a közlekedés is nagy feszültségeket. teremt, de a legfontosabb, hogy a ma még nem dolgozó nők számára

nehézséget jelent például

gyermekeik elhelyezése, a család átállása — s csupán

4—5 hónapra. Azután újra a háztartás, s egy év múlva kezdeni elölről. Másrészt a lányok '(nem kevés közöttük az érettségizett) az állandó munkahelyen kívül köny- nyebb, egészségesebb, szakértelmet inkább kívánó munkahelyre mennének szi- vesen. Ide mindig van munkaerő, példa erre az üveg- technikai üzem, a híradás- technikai munkahely, a gumigyár több üzeme.

De mit tegyenek akkor a meglévő idényjellegű élelmiszerüzemek? — kérdezheti az olvasó. Zárjanak be? Dolgozzanak korlátozott kapacitással ? A válasz erre az, hogy semmiképpen. Több lehetőség is adott. Az egyik, hogy a termelési szerződésekkel befolyásolják a gyártást, hogy az idényjellegű munka mindinkább állandó, egész évre szóló legyen. Más vállalattal együttműködve is ki lehet alakítani a folyamatos tevékenységet. De megfontolandó egy olyan javaslat is, amely ugyancsak közelebb hozná a megoldást. Eszerint a termelési szerződés megkötésénél a tsz-szsel létszámra is lehetne szerződni, s amennyiben a szövetkezet ehhez alakítaná vetésszerkezetét, ez neki is jó lenne. Nem szólva

a kéllő munkanapok ledolgozásáról, amely sok helyen ma probléma. S nem beszélve ennek az anyagi hasznáról a tsz és a tagság számára egyaránt

Még ettől is könnyebben

megvalósítható egy másik javaslat. Az említett feldolgozó vállalatok másik útja, hogy a feldolgozó tevékenység egy részét ki kell vinni a termelőüzemekbe. Miért csak báláztatjuk a tsz-ekkel a dohányt, miért nem dolgoztatjuk fel tovább? Vagy például minek a paradicsomot a megye másik részéből Nyíregyházára hozni? Az almatárció gondja lassan megoldást nyer, hogy helyben válogatják, csomagolják az árut a termelő gazdaságok. A konzervgyár is megcsinálta már, hogy nem kerül be csak a borsószem a gyárba — az addigi munkát kint végzik el a termelők.

Ki kell lépni jobban a feldolgozó vállalatoknak az eddigi szemléletből. Olyan cikkeket termeltetnek, amelyeknél zömmel megoldható a helyi előkészítés. Ez jó a gyáraknak s éppen ott tudunk vele foglalkoztatottságot növelni, ahol a legnagyobb a munkaerő-foglalkoztatás gondja.

Kettős haszon — csak élni kell vele. i

Kopka János

Húszezer ember tanfolyama

Egészen rendkívüli méretű

továbbképzés — falusi emberek tízezreinek fontos oktatása — indult meg megyénkben szép csendben e hó elején.

A megyei tanács munka- védelmi dolgozóinak régi szép terve valósul meg: balesetvédelmi oktatásban — tartalmas, körültekintő,

egyenként legalább 20 órás kiképzésben ' — részesítenek minden termelőszövetkezeti tagot, aki csak a közelébe is juthat az új technológiák okozta egészségártalmaknak, veszélyes helyzeteknek.

Hazánkban nem tudunk hasonló méretű vállalkozásról. Talán oka ennek, hogy ilyen gyorsasággal, mint Szabolcsban, sehová sem érkezett a ‘gépi forradalom, az újféle traktorok, növényvédő gépek és szerek, új készülékek, mellék üzemág ak gépeinek özöne — mint éppen a mi megyénkbe. (Láttuk is a következményeit az elmúlt évben, a baleseteik számának stagnálásában, minden erőfeszítés ellenére.)

De lehet, hogy oka az is:

mi ismertük fel jobban — akiket leginkább szorít a szükségszerűség, a falusi munkahelyek korszerűsítése, a mezőgazdaság gépesítésének tempója —, hogy alapos „új- raoktatásban” kell részesíteni végre mindazokat, akik ugyan egyszer-kétszer átmentek már balesetvédelmi oktatáson, de ez a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ezért került sor, a megyei tanács végrehajtó bizottsága egy nemrégi határozata alapján a tanács idei egyik fontos programpontjának végrehajtására.

Az első tanfolyamokat a vúsárosnaményi járásban tartották meg kőbányászok és traktorosok számára. Komoly, szigorú vizsgán is át kell menniük a hallgatóknak. A tapasztalatok igen jók. A vizsgák sikeresek voltak. Kitűnt, hogy 20 óra alatt a sajátos munkahelyi veszélyeken kívül — és azok elkerülésének eddig bevált legjobb

módjain kívül — nemcsak egy kis általános ismeretanyagot lehet adni a technikáról, hanem olyan jogi, közigazgatási, szabálysértési és büntetőjogi ismereteket is, amelyek a dolgozók széles körében tudatosítják a jogokat és felelősségeket.

Ez utóbbi tananj'agrészt tartjuk a legszerencsésebbnek. Eddigi tapasztalataink szerint a legtöbb bajt az okozta, hogy alsó és felső vezetők körében egyaránt igan_ nagy tájékozatlanság volt a jellemző éppen a felelősség kérdésében.

Ebben látjuk a jó, szép és helyes országos kezdeményezés legfőbb erejét. Hogy a megelőzésnek akkora ,.klaviatúrája” áll rendelkezésünkre, amin csak zongorázni kell tudni és egyszeriben minden falusi ember élete és egészsége is kétszer, háromszor olyan biztonságban lesz, mint azelőtt.

Gesztelyi Nagy Zoltán

Megtanulják a szakmát

Látogatóban a HOD1KOT tiszalöki gyáregységénél

NAGYÜZEM A HÓDIKÖT ÜZEMÉBEN.

„Két asszony leült a varrógép mellé, fordítva, nem tudták, melyik a gép eleje.” Többnyire így kezdődik a HÓDIKÖT tiszalöki gyáregységében az asszonyok, lányok ismerkedése az üzemmel, az ipari munkával. De megtanulják a szakmát. Megtanulták már 257-en és év végéig még 350-en.

A gyár ott van, majdnem a község szélén, a Tiszadada felé vivő út mentén. Külsőre még az építkezésekkel járó kaotikus képet mutatja. Állványok, tégla, malter, zsaluzódeszka és cipőt marasztaló sár mindenütt. Nyílik viszont egy vasajtó egy nagyterembe, ahol 126 varrógép zümmögése már a rendre utal, arra is, ami lesz később, ha áprilisban« átadják majd az építők a szociális épületeket.

120 ezer melegítő

Az üzemben a rend és fegyelem egy pillantással felmérhető. Az asszonyok, lányok úgy ülnek gépeiknél, munkaasztaluk mellett, hogy kezük szorgalmát szinte percenként készülő felnőtt és gyermekmelegítők jelzik. Százhúszezret kell készíteni ezekből az első negyedévben. Szemenyei Jánosné, a konfekció vezetője azt is elmondja: a szorgalom érthető, hiszen az asszonyok többsége már teljesítménybérben dolgozik. Két hónap a betanulási idő, amiért havi 600 forint a fizetés és utána, sportnyelven szólva, következik a „mélyvíz”, ki mit produkál, annyit keres.

Beszélgettem egy asszonynyal, Hórik Lászlónéval. ö már a „törzsgárdához” tartozik, hiszen azok között volt, akik (nyolcvanan) a dohányszárítóban tavaly tavasszal kezdték a munkát, ügy ment a felvételre, hogy lesz, ami lesz. Varrógépet addig ő is csak messziről látott, aztán teljesítményben előbb 900— 1000, majd 1300 forint feletti keresetet ért el. Hárem hete csoportvezető. Meglepte a kinevezés, pedig természetes, hogy azokból lesznek az üzem középvezetői, akik elsőként sajátítják el megfelelően a szakmát. Ma már nyolc olyan csoportvezető dolgozik az üzemben, akiket nemrégen még betanulóként tartottak nyilván.

Brigádok célja

Helytállni a tanulásban, venni azokat az akadályokat, amelyeket a teljesítménykövetelmény, a minőségi munkavégzés állít az asszonyok elé — ez most a döntő a tiszalöki üzemben. Ehhez a szorgalomnál is több kell.

Érezték ezt a gépi varrók is és a megoldást a szocialista brigádmozgalomtoan találták meg. Alig két hónapja négy olyan brigád alakult, amelynek a szocialista cím elnyerése a célja.

Friss hajtása az üzemi életnek a mozgalom. A tizenkilenc éves HavanyecÉva brigádvezető és egyszemély- ben KISZ-titkár mondta: „Még nem törekszünk nagy célok elérésére. A vállalásainkban az áll, hogy a normát 80—90—100 százalékra teljesítjük. Attól függően, ki milyen régen dolgozik már. Brigádtag is jobbára az lett, aki érezte, hogy a teljesítményszázalékát növelni tudja.” Ennyi a brigádvállalás. Másutt nem, de Tiszalökön ez nagy dolog. Egyelőre közel félszáz asszony merte vállalni, hogy visszáru nélkül dolgozik.

Minden nap esemény

Az asszonyok, lányok üzemében most mindennap történik valami, ami esemény. Már van KISZ-szervezet és létezésüket jelzi, hogy kommunista vasárnapokat tartottak, hogy a tiszalöki 1. számú óvodának babaruhákat varrtak. Megalakult a szakszervezeti műhelybizottság is és megkezdődött az érdekvédelem. Mindig akad asszony, aki ügyes-bajos dolgaival a szakszervezethez forduL Alakulóban van a

pártszervezet. Esemény, hogy már szervezik az olyan továbbképző tanfolyamokat, ahol a szakmára betanultak bonyolultabb munka elvégzésére is továbbképezhetik magukat. De akadnak gondok is.

Az üzem eddigi létszámát jobbára tiszalöki asszonyok, lányok teszik ki. Sok a jelentkező viszont a környékről: Tiszaeszlárról, Tiszadobről, Bashalomról, Tisza- vasváriból, Tiszaeszlár MÁV újtelepről és még sokfelei. Az üzemnek minden munkáskézre szüksége van, de megoldatlan a közlekedés. Buszjárat egyelőre Tiszaeszlár, Tiszadob térségéből szállítja az asszonyokai. Több járatra lenne szükség. Gond az étkeztetés is, mert akik tehetik, a községi étteremben fogyaszthatják el ebédjüket, de a közlekedés miatt- ezt kevesen veszik igénybe.

Nem könnyű dolog a gyáralapítás és nemcsak azért, mert beruházással jár, s a nagyberuházások megváló, sítása hosszadalmas. Lényegesebb, ha állnak az épületek, benépesüljenek és olyan emberek foglaljanak helyet a munkapadoknál, akikre az ipari termelésben számítani lehet. A tiszalöki üzemben 257 asszony és lány termelésére már számíthatunk.

Seres ErnJ

Aranylakodalom

Aranylakodalrnát ünnepli az egykori cselédházaspár, Jakab Gusztáv és élete párja, született Szolnoki Ilona. Túl vannak mindketten a hetedik X-en. Fél évszázada élnek egy kenyéren, békességben, megértésben és nagy- nagy szeretetben. így érkeztek el a szerény ünneplés pillanatához, amikor a nehéz kenyéren nevelt nyolc gyermek, az unokák sokasága és az egyetlen dédunoka köszöntik a Jakab família két legidősebb tágját, az idős házaspárt.

ötven esztendővel ezelőtt, 1922. február 18-ón fogadott i^rök hűséget egymásnak egy cselédfiú és egy kepéslány. Küzdelmes volt életútjuk. Jakab Gusztáv harminc esztendeig ette a cselédek keserű kenyerét, három földesurat szolgált. Kényszer alakította sorsát igy, cselédía- tniliában született, s ennek törvényei szerint élt. Alig tizennyolc évesen került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ott van a Tanács, köztársaság új világot hirdető falusi eseményeinél Vaján, részt vesz felvonulásban, tüntetésben. S ez kitörölhetetlen emlékeket hagy életében.

Negyvenötben földet oszt Nyírmadán és pártot alapít. Kommunistákat nevel, elsők között van, aki megérti az idők szavát, s alapító tagja lesz az első termelőszövetkezetnek. Párttitkára a falunak, később elnökhelyettese és egyben párttitkára a tsz-nek. S 1966-ban úgy megy nyugdíjba ez a veterán, hogy senki nem mondhatja rá: ő nem a mozgalomnak, családjának élt.

Nem épített palotát e negyedszázad alatt. Ott, abban a takaros kis faluvégi házban él csendesen Nyírmadán, a Petőfi utca 77. szám alatt, ahová a Mogyorós tanyai cselédlakásbol 1944 őszén költöztek be nyolc gyerekkel.

I— Tizenegyen éltünk itt — említi Ilonka néni. — Magunkkal hoztuk öreg édesanyámat is. Volt egy dikónk, egy karosláda, egy toló (ezen három fiú aludt, s nappal az ágy alatt tartották) két ágyunk, egy asztal, karosszék. sámlik. Ez volt mindenünk.

És a nyolc gyerek, meg a szeretet. Az ajtók, ablakok

még hiányoztak. El kellett adni a tehénkét, meg az egyetlen hízót. így lett ajtó és ablak a házacskán. Ilonka néni éjszakákon át dolgozott, volt egy esztavátája, szőtt, font, s ebből vásároltak cserepet a tetőre. így kezdődött az új élet 44 végén, 45 elején. De már szabadok voltak.

Guszti bácsi a munkába rokkant bele. Ilonka néni fejére hajból font fehér koronát az idő és a gond. De szívük most is telve van az egymás iránti tisztelettel és szeretettel. Ilyen szellemben nevelték gyermekeiket is. Iskolába járatták a tanyáról, öt kilométert gyalogoltak, s szegénységükhöz mérten tanultak. i

Közösen idézi az idős emberpár az idővel mind jobban halványuló múlt emlékeit. Közös konyha, cselédkenyér. Guszti bácsinak korán kellett nősülnie, mert édesanyja korán meghalt. S amikor kimondták kölcsönösen a boldogító igent, újra várta őket a cselédvilág. Ko- csisságig jutott a ranglétrán. Ez volt a földesúr „nászajándéka”. Négy évig volt kocsis. Később dohányos, harmados, napszámos. Vállaltak minden munkát, mert sok éhes száj várta a mindennapi kenyeret.

— És közben jöttek a gyerekek — szólal meg Ilonka néni. — 1938-ig kilenc gyerek. Mindet ott szültem a tanyán. Egy meghalt.

Egyik kicsi volt, a másik pici. Egyiket a hátára kötötte, másikat ölébe vette, karjára az ételhordót a szegényes ebéddel, s úgy ment a mezőre. Segíteni férjének, így teltek az évek. S, amikor

felcseperedtek, őkét is várta a cselédsors. Ezen csak 45 (Változtatott.

— Emlékszem, amikor elment földet mérni — emlékezik Ilonka néni. Szegény férjemnek még a társaitól, a cselédektől is félnie kellett, mert féltek azok is, hogy visszajön a régi világ, az uraság.

— Almási Sanyi, nyugodjon békében, mikor vittem a láncot, mérni, még meg is fenyegetett. „Megállj Guszti, fogsz te még a fán csün géni” — mondta. — Ne féljen Sándor bácsi, arra már nem kerül sor.

S Jakab Gusztáv „megrészegedve” a szabadságtól éjszaka, nappal dolgozott. Tagja volt a földosztó bizottságnak. Neki is mértek törvény szerint 11 holdat.1 Ennyi járt. Ebben dolgozott családjával együtt 1949-ig. De ő volt a pártszervezet egyik megalapítója is 45- ben Madán. S amikor 1949- ben szóba került a szövetkezet megalapítása, az elsők között volt. Nehéz időkben. 1954—56 között a falu párt- titkára. S 1961-ben az újjáalakult Uj Élet Tsz-ben szervezi a pártot. Ekkor még egyedül volt. s párttitkársága alatt fejlődik, erősödik a pártszervezet. Egyben ellátja a tsz-elnökhelyettesi tisztet is.

Munka közben éri a baleset. Csépléskor leesik a szekérről, s eltörik a keze. így került rokkantsági nyugdíjba 65 évesen. Néhány alkalommal még ekkor is, utána is dolgozik a közösségben, de már nem bírja. Csak a ház körül munkálkodik. Szőlőt kapálgat, kertet ás, s e kicsinyke otthon tisztasága,, rendje mutatja, milyen ember Jakab Gusztáv és felesége.

Itt élnek békességben. Most mór ketten. Egyik lányuk van velük, aki segíti őket, gondjukat viseli. De gondjukat viseli mind a nyolc. Akiket tisztességesen felneveltek, becsületes embereket formált belőlük a két öreg szülő. Elkötelezett embereket. Közülük többen a párt tagjai, néhányan párttitkárok, sőt Jakab Miklós, a kisvárdai járási pártbizottság első titkára. Becsületes munkásemberek, Helytállnak a tsz-ben, az énítőbri- gádban, a mozgalomban.

ők köszöntik most február 19-én, aranylakodalmukon szüleiket. S a feleségekkel, menyekkel, unokákkal, legalább fél-százan . kívánnak még hosszú és boldog életet, erőt, egészséget Guszti bácsinak és Ilonka néninek. Ott a falu széli kicsi házban, ahonnan kirepültek.

Farkas Kálmáa