Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám
Í972 ?eSruír TS, ww WArtTAW''»*'^*« § A«««! Szövetkezeti kongresszus előtt Beszélgetés Szabó Istvánnal, a JÓT elnökével Mennyit ér a védnökség? Fiatalok a Barátság ll-nél Munkatársunk felkereste Szabó István nádudvari tsz- elnököt. a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, hogy a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, valamint a halászati szövetkezetek közelgő II. országos kongresszusáról beszélgessen vele. — Mikor lesz a kongresszus? ■— Első kongresszusunkat 1967 tavaszán tartottuk. A második kongresszust — az országos tanács határozata alapján — az idén március 29—30—31-én tartjuk meg. — Hogyan történik a kongresszus technikai előkészítése? — Minden termelőszövetkezet külön-külön kongresz- szussal kapcsolatos közgyűlést tart. Itt megválasztják küldöttjüket a területi szövetségek hasonló előkészítő gyűléseire. Ezeken már egy- egy tájra általánosítva értékelik az elmúlt öt év munkáját és szabják meg a következő időszak feladatait. Ugyanakkor megválasztják azokat, akik a tájegységet az országos tanácsban képviselik majd, valamint a küldötteket a kongresszusra. Egy- egy terület két tanácstagot és átlagosan kilenc küldöttet választ. A technikai előkészítés már tart. — Milyen légkörben készülődik a mozgalom a kiemelkedő belpolitikai eseménynek számító termelőszövetkezeti kongresszusra? — Az elmúlt öt esztendőben a munka körülményei kedvezőek voltak. Fokozatosan kibontakozott a párt szövetkezetpolitikai elveinek, valamint a gazdaságirányítás reformjának serkentő hatása. Az 1970. évi ár- és belvízkárok után a mezőgazdaság fejlődésének biztató lendülete tavaly tovább fokozódott. Néhány részterülettől eltekintve a termelőszövetkezetek kielégítik a belső ellátással, valamint a fokozódó exporttal kapcsolatos követelményeket, a termelőszövetkezeti tagok életszínvonala javult. — Az összkép kétségkívül biztató. Az átlag mögött azonban jelentős eltérések húzódnak meg. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó tsz-ek nagyobbik része nem tudta követni a fejlődés dinamizmusát. A másik oldalon pedig a veszteséges, vagy éppen csak nem veszteséges gazdaságok listájára kerültek kiváló adottságú, szép múltú közösségek is. Ennek okai csak részben belső jellegűek. — Tapasztalnunk kell azt is. hogy a szövetkezeti tagok és vezetők biztonságérzete csökkent. Az újonnan életbe lépett, vagy várható állami szabályozók szigorúbbak, mint azt a közös gazdaságok várták. A költségek növekedése lefaragja, néha kiegyenlíti a termelés emelkedéséből származó előnyöket. A szövetkezeti vezetők aggódnak, hogy megtörik a fejlődés eddigi lendülete, sőt nem kevesen attól is tartanak hogy az elért szintet nem sikerül megszilárdítani. Közben pedig mozgalmunk történelmének speciális időszakát éli. Kiöregszenek az alaDÍtók. fiatalokra lenne szükség. Csökken a háztájiból származó produktum, ezt a közösből kellene pótolni. De hogyan biztosítsunk-más ágazatokkal versenyképes munkakörülményeket és élet- színvonalat a fiataloknak, miből építsük fel a háztáji termelés mérséklődését ellensúlyozó létesítményeket? Ezek a kérdések befolyásolják ma a mozgalom építőinek és vezetőinek közérzetét. De ismételnem kell, hogy az 1971-es esztendő alapjában véve jó volt, a hangulat általában. a fő kérdésekben kedvező. — Mi a véleménye a TOT és a területi szövetségek elmúlt, fél évtizedes munkájáról? — Ezt az ítéletet a 450 küldött, a kongresszus mondja majd ki. A vita elé mi, akik öt évvel ezelőtt megbízatást kaptunk, bizakodással tekintünk. Úgy érezzük, sikerült a termelőszövetkezeti gazdák anyagi eszközeiből megvalósítanunk egy olyan érdekképviseleti szervezetet, amelynek nem az a feladata, hogy az állami akaratot közvetítse a gazdaságokhoz. Ezt elvégzik a hatóságok, a szabályozók. A mi feladatunk az lett, hogy kendőzetlenül közvetítsük a termelőszövetkezetek véleményét, érdekeit. Teljes sikert a tárgyalások során persze nem mindig értünk el, de a munka jellege olyan, hogy az eltérő álláspontok kölcsönös engedmények útján közelednek egymáshoz. — Úgy érezzük, a kedvező légkört kihasználva, a párt agrárpolitikájára és a közben megjelent jogszabályokra támaszkodva fejlődött az elmúlt időszakban a szövetkezeti önkormányzat, kialakulóban van az a helyzet, amikor az egész működés központjában a szövetkezeti i tag áll, minden az emberért történik. Erőfeszítéseink arra is irányultak, hogy kialakuljon egy olyan légkör, egy olyan helyzet, amelyben a szabályozókon túl is érzi a szövetkezeti vezető vagy tag, hogy mit kell, mit szabad és mit nem szabad tennie. — Milyen feladatok várnak a kongresszusra? — Elnézést, de mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy mit nem sikerült megoldanunk az öt évvel ezelőtt vállalt feladatok közül. — Nem sikerült maradéktalanul kialakítanunk azt a szemléletet, amely a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz a külső körülményeket tekintve nélkülözhetetlen. Nem sikerült elérnünk, hogy valóban egyenjogúak legyenek a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok a gazdálkodásban, az egymás közötti kapcsolatokban, és valóban egy mértékkel mértek legyenek a munkások és a parasztemberek példáid a nyugdíjazásnál. Nem sikerült egészen megértetnünk azt sem, hogy belső működésében nem azonos a szövetkezet és az állami vállalat, nem lehet őket azonos fogásokkal, sőt politikai módszerekkel megközelíteni. Például más egy kis szövetkezet elnökének felelőssége egy elhibázott beruházásért, más a megítélés egy állami óriási vállalat vezérigazgatója esetében. — Az ilyen közgazdasági környezet ellenére többet kellett volna tennünk zöldségellátási, cukorrépa- és dohánytermelési, szarvasmarhatenyésztési gondjaink enyhítéséért. Ennél is több felelősséget érzünk azokért a szövetkezeti vezetőkért, akik különböző módokon rosszul vizsgáztak emberségből, felelősségtudatból, kockázatvállalásból. — Ezek előrebocsátása után tehát milyen feladat vár a kongresz- szusra? — Megpróbálok sommásan válaszolni. A kongresszus feladata, hogy ítéletet mondjon az elmúlt esztendőkről, kijelölje a következő négy év fő irányait. Véleményem és várakozásom szerint a kongresszus nem kíván majd éles fordulatokat. Nincs szükség új út kijelölésére. Ha tovább hasznosítjuk a kedvező agrárpolitikát, megtanulunk élni az újuló 'ázábályo- zókkal, akkor megtalálhatjuk annak a módját is, hogyan lehet megélni a . mai körülmények között. Megélni a tagnak és a-vezetőnek, boldogulni a termelőszövetkezetnek. Ez remélem azt jelenti majd, hogy megfelelünk az egész társadalom, az ország — az ellátás és az export — várakozásainak. Tovább tökéletesítjük a szövetkezeti önkormányzatot, még inkább az emberért és az.em berrel egyetértésben dolgo zunk, elérjük, hogy partne reink is úgy közeledjen«' hozzánk, ahogyan az a leg hatásosabb. — Ezek után már nyilván való, hogy második kongres szusunk nem lesz oly látványos, mint az első volt. Dr hiszem, hogy ugyanoly.'« harcos és felelősségtelje lesz, határozatainak végre pajtása legalább annyi r: fontos szerepet tölt majd bt politikai és gazdasági életünkben, mint öt esztendővel ezelőtt — fejezte be nyilatkozatát Szabó István nádudvari tsz-elnök, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. (F.) Sarusí Gyula a mindenes. Hozzá tartoznak a kivitelező vállalatok fiataljai — ez a társadalmi munkája, de hozzá tartozik a szerelés egy része a szivattyútelepen és a vezeték 300 kilométeres hosz_ szán — ezért kapja a fizetését. Nehéz helytállni, szervezni mindkét helyen. Példát hoz rá: — Úgy kellett rimánkodni, hogy a BVG-s KISZ-titkárt elcsaljuk a járásra. — Automata hegesztő vagyok. Nálam egy nap kiesés két ember munkáját jelenti ■— magyarázza Tóth János, a BVG-s. vagyis a Budapesti Vegyipari Gépgyár KISZ-tit_ kára. A percek is számítanak Azért nem akarták elengedni Kisvárdára, egy megbeszélésre, mert akkor egy napot kiesett volna a munkából. Márpedig Fényesiit- kén a Barátság II. kőolajvezeték szivattyúállomásának szerelésénél nemhogy egy nap, de jóformán a percek is számítanak. Nem véletlenül. Újabb másfél hónappal rövidült a határidő, november 7. helyett már szeptemberben 100 ezer tonna olaj lesz a vezetékekben, a szivattyúállomáson. — Legyek őszinte? Pangás állt be nálunk — mondja a szervezeti életről egy másik KISZ-titkár, Horváth András a megyei építőipari vállalattól. — Nem érné meg, hogy munkaidőben elvonjuk azokat a srácokat, akik a szakmunkások gerincét alkotják — vélekedik Sarusi Gyula. — Munkaidő után meg nem is lehet elkapni őket — teszi hozzá Horváth. András. — Kivitelezők vagyunk, hosszú a munkaidő, másra nem nagyon jut idő. A kőolajvezeték építése felett a KISZ vállalt védnökséget. Fényeslitkén négy alapszervezet munkáját fogja össze a csúcsvezetőség Sarusi Gyulával az élén. Mi a lényeg: hogy az ifjúsági életben produkáljanak, vagy inkább a vállalásokat teljesítsék, minőségi munkát végezzenek határidőre? Tudják és hajlanak Ez is, az is — jöhet a válasz. S hogy melyik a fontosabb? Náluk mindenki a munkára szavazna először. No, de akkor miben nyilvánul meg a védnökség? — Tudják a feladatot a fiúk és hajtanak — szól a válasz. — Itt többet kihozunk az emberekből, mint más építkezésen. A közelmúltban német vendégük volt az építőknek, éz NDK-beli ifjúsági szövetség, az FJD egyik szervezetének titkárát fogadták. Neki feltűnt — és szóvá is tette —, hogy legalább annyi. az idősebb munkás, vagy még több is, mint a fiatal. — Nem az számít, hogy itt mindenki húszéves legyen — beszél rögtön Horváth András. — A KISZ-bizottság segítsége a lényeg. Beszólunk telefonon, hogy tíz villany- szerelő kellene, sürgősen jöjjenek. És ők tudnak segíteni. Szocialista összeköttetés — jó értelemben véve. Ugyanis ha valahol baj van, akadozik az anyagellátás, hiányzik valamilyen alkatrész, akkor az ifjúsági szervezetet keresik a fiatalok. Soron kívül megkapnak mindent — de nem ingyen. Mert a gyárban vagy kommunista szombatot szerveznek, vagy a munkaidő lejárta után dolgoznak egykét órát a fiatalok, vagy a tervet teljesítik túl, de sohasem más munkáié rovására segítenek. Segítség a községnek Persze a fényeslitkei fiatalok a szorosan vett munkán kívül is találnak hasznos elfoglaltságot. Rövidesen újabb két kivitelező, a Ganz- MÁVAG és a VERTESÉ vonul fel, már készülnek a fogadásukra, hogy náluk is KISZ-alapszervezetet hozzanak létre. A Fényeslitkei Községi Tanács sem kopogtatott hiába náluk. Száz gyereket befogadó óvodát építenek, jóformán teljesen társadalmi munkában. A MÄV tervezőintézete a terveket készíti, az építőipari vá'ila- lattól a szakmunkát adják, a község fiataljai a segédmunkásokat pótolják, a kőolajosok a bel.'5 szerelésben vesznek részt. Közben pedig a kiemelt beruházás építése tovább folyik. Ám ide is mozgósítanak. A terveket Sarusi Gyula sorolja: — A járás bevonásával kommunista vasárnapot szervezünk tavasszal. Itt maradnak a kivitelezők, de a környező községekből és Kisvár- dáról is várunk több száz fiatalt. Vasárnapra a diákok: is tudnak jönni. Nem látszik a tél Az Építésügyi és Városfal lesztési Minisztérium területi megbízottja, Gallasz Imre Fényeslitkén járt, hogy ellenőrizze a munkák állását. — Ha feszített is a program — mondta — da jól haladnak. Még mp’d ugyanannyi munka van hátra, mint amennyit eddig elvégeztek. A határidő előrehozatala miatt javaslom: kössenek újabb együttműködési megállapodást a vállalatok, hogy ne legyen fennakadás. Az építkezésen nem látszik meg, hogy tél van. Mindenütt sürögnek az emberek:, halad a munka. Ha ez a „pangás’’, akkor nincs mitől félniük a fiataloknak. L. Bt Sikeres évet zárt Yásárosnamény első Önálló vállalata Alig féléves múltra tekinthet vissza a Beregi Vegyesipari Vállalat, az egyetlen vásárasnaményi székhelyű önálló vállalat. A múlt év nyarán a korábbi termelőszövetkezeti gépjavító vállalkozásból alakult tanácsi ipar- vállalat az 1971-es esztendőre a termelés megszilárdítását, a gazdálkodási rend kialakítását tűzte ki célul. A tervüket körülbelül 4 százalékkal teljesítették túl, a vállalt munkákat megelégedésre végezték el. Érdekesség, hogy ennek a kis vállalatnak a szerelői dolgoznak az NDK-ban erő. műszerelésen, de Beremen- den, a cementmű szerelésénél is vár rájuk munka a tavaszi átadásig. A vállalat profilja még csak most van kialakulóban. Növekedésre számítanak a mezőgazdasági technológiai berendezések gyártásánál és szerelésénél. Ezeket a berendezéseket a környékbeli termelőszövetkezetek szakosított telepeinek szállítják, illetve szerelik össze a helyszínen. A megyei tanács a vállalat alapításával a beregi rész lakóinak helyben kívánt munkaalkalmat biztosítani. Ezt célozza a vállalat fejlődése is, és bizonyítja az eddig eltelt idő, ugyanis a létszámuk már 300-on felül van, Vásárosnamémyban 70- nel többen dolgoznak, mint az induláskor. Az új dolgozóit javarészt olyan szakmunkások, akik az ország más vidékeire jártak dolgozni. Az utánpótlás biztosítására a vállalat ipari tanulókat is képez. Jelenleg 25 tanulójuk van, de műhelyek építésével szeptembertől újabb tanulókat vesznek fel. Az 1972-es évi gazdasági célok közül a legfontosabb a gazdálkodás megszilárdítása, a minőségi munka fokozása. Folynak az előkészületek a csökkentett, heti 44 órás munkaidő bevezetésé -e is. Ugyancsak a dolgozóls érdekében a kollektiv szerződést is felülvizsgálják, hogy jobban alkalmazkodjon az új feltételekhez. Az idén a szolgáltatásban is előre akarnak lépni. Fűtés- és vízvezeték-szerelésben állnak a lakosság rendelkezésére, valamint végeznek munkát a közületeknek. A Beregi Vegyesipari Vállalat erre az évre összesen 30 milliós termeléssel számol. Galambos Szilveszter: Olvasó-író találkozó A kultúrterem zsúfolásig megtelt ezen a délutánon. Négy órára jelezték a kezdést, de háromnegyed négykor már egy üres pótszéket sem lehetett találni a teremben. Bácskai, a rendezvény szervezője, idegesen szaladgált fel és alá, s aggódva érdeklődött, kész van-e a vendég duplája, friss, szénsa- vas-e az üveg kristályvíz az asztalon. Négy óra múlott öt perccel, mikor megérkezett Zsongorádi. Kissé lihegve, de azért könnyedén szaladt fel a színpadra vezető három lépcsőn. Percekig tartó taps dübörgött fel a nézőtéren. Bácskai udvariasan lesegítets te a vendég kabátját, aztán csendet kért: — Kedves elvtársak! Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent Zsongorádi elv. társat. Felkérjük, tartsa meg előadását, utána pedig válaszoljon kérdéseinkre. A teremben helyet foglaló mintegy kétszázötven író feszült érdeklődéssel nézett Zsongorádi, a méltán népszerű olvasó felé. — Bocsánat a késésért, de ma már volt egy író-olvasó találkozóm. Hogy is lettem olvasó? Egyszerű paraszt- szülők gyermeke vagyok. De tanáraim már az általános iskolában felfigyeltek olvasási készségemre. Persze, az ábécé elsajátítása csak az első lépés volt. Számtalan átvirrasztott éjszaka, napi öthat órai gyakorlás adta meg azt a biztonságot, amellyel sikerült elérnem, hogy most csak belelapozok egy könyvbe és már csalhatatlanul tudom, érdemes-e elolvasni. Alig tizenegy esztendős voltam, amikor már az egyik jónevű kölcsönkönyvtár szerződtetett tagjai sorába. Aztán siker és kudarc váltakozott életemben. Hívtak már engem nyugatra is olvasni. De én azt mondtam: nem hagyom itt a Szabó Ervin kölcsönkönyvtár 2-es számú fiókját. Úgy érzem, hazai íróinknak nélkülözhetetlen vagyok. Ne vegyék nagyképűségnek, de az irodalom nélkülem teljesen céltalan és felesleges lenne. Ez ad erőt a további munkához... És most, ha van valami kérdésük, szívesen válaszolok. A tömött sorokban ülő íróik hatalmas tapssal jutalmazták az értékes előadást, aztán záporozni kezdtek a kérdések: — Előbb hosszan érleli magában az alapötletet, hogy mit olvasson? — Ez váltakozó. Van, amikor évekig készülök, koncentrálok a műre, van amikor improvizálok, rögtönzők. Meglátok a kirakatban egy könyvet, azonnal benyitok, megvásárolom, s már a pultnál olvasni kezdem. — Tervei? — Az Olcsó Könyvtár soron következő kötetére gyűjtök. — Az olvasáson kívül van-e még valami mellékfoglalkozása? — Igen. Golyóstolljavító kisiparos vagyok. így személyes érdekem fűződik hozzá, hogy regényíróink, költőink, humoristáink minél többet írjanak. Még jó másfél órai közvetlen hangú baráti beszélgetés után Bácskai mondta a záró- szót: — Azt hiszem, mindnyájunk nevében szólok, amikor megköszönöm Zsongorádi elvtárs értékes előadását. Reméljük, hogy máskor is megjelenik körünkben, Zsongorádi kedvesen bólintott és magára vette kabátját De még sokáig nem tudott szabadulni az auto^ gramkérők ostromától.
