Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

1. őTríaT Kft«»»- — MTírjTMcfiR \rF!T r «*rrr ?n* Í97? feßniJr F5.' AKIK ELSŐNEK FOGTAK FEQYVERT A testület megalakulása óta munkásörök: Ballal István, Clropulosz Vaszlllsz, Benlcsák János, Baholcsl Benjámin, Gál József, Lukács András, Kecskovszkl József, Kelemen Béla, id. Kozma Ferenc, Malomidesz Miklós, Mándi Gyula, Mostyák András, Szakály András, Szanyi Tibor, Takács Miklós, TeschmayerJózsef, Tóth Ferenc, a második sorban; Bánszki András, Bíró Pál, Dani István, Filkó István, Gyurján András, Ignácz Miklós, Marinka János, Márkus Gyula, Nagy Ferenc, Reszegi József, Szamosi József, Tóth Gábor, Tölgyesi József, Vass László, Virágh Sándor, Balogh András. A harmadik sorban: Balogh János, Bodnár János, Botrágyi Zoltán, Dankó András, Duleba József, Gégény Ferenc, Kolozsi György Kórilc Gábor, Köblös Sándor, Lakatos István, Lőkös Ferenc, Lukács András, Lukács Sándor, Molnár, János, Mezei János, Nyíri István, a negyedik sorban: Orosz György, Palkó János. Simonovits Béla, Soltész Balázs, Sz. Tóth Imre, Tóth József, Tőkés Mihály, Varga Gábor, Zsóri Gábor, Berta László, Gyorsok László, Kiss Gyula, Klicsu István, Losonczi Károly, Miklós József, Ötvös János, Takács András, az ötödik sorban: Balogh Gyula, Becze Jenő, Gergely Imre, Jámbor István, Kiss Gusztáv, Kiss László, Matuzsa József, Murguly Endre, Palicz Géza, Pecséri Balázs, Szívós László, Szerencsi Sándor, Szép Ferenc, Szőke József, Szuhi János, Virágh János, Vizler Antal. Az eredményes együtfműködés másfél évtizede A legjobb egység Arcok, vélemények az ünnepségről Másfél évtized: barátság, együttműködés, egymás segí­tése, e szavakkal lehet tömö­ren méltatni a polgári véde­lem és a munkásőrség sokol­dalú kapcsolatait. Mindkét szerv az ipari üzemek, a ter­melőszövetkezetek, az egész­ségügyi, kereskedelmi és szál­lítási hálózat dolgozóiból szerveződött a szocializmus vívmányai, a dolgozó nép védelmére. Munkásőrségünk az ellen- forradalom után a belső tár­sadalmi rend és fegyelem megszilárdításában, a fegyve­res védelem erősítésében el­évülhetetlen érdemeket szer­zett. A sok irányú feladatai között kibontakozott a tö­megpusztító fegyverek elleni védelemre való felkészülés is. E területen évről évre erősödő és színvonalasabb, tartalmasabb együttműködés alakult ki. A munkásőrség parancs­noki kara és a jól felkészült egységei, alegységei teljesíte­ni tudnák a tömeges kitele­pítésben, a népgazdasági va­gyon megelőző védelmében rájuk háruló nehéz harci, feladataikat. Kiválóan meg tudnák állni helyüket a leg- gSyasabb helyzetben végre­hajtandó tömeges életmen­téssel, a csapások körzetei­ben megoldandó rendfenn­tartással kapcsolatos kötele­zettségeiket. A hátország védelmi rend­szerében a polgári védelem és a munkásőrség jelentős he­lyet foglal él. A közös és kapcsolódó feladatainkban tovább kell fejlesztenünk az együttműködés konkrét ele­meit és a kialakult jó mód­szereinket minden szinten, a mindennapi munka részévé kell tennünk. Együttműködésünk ki­emelkedő példája volt az 1970. évi árvíz idején mint­egy 70 községet érintő töme­ges kitelepítés és visszatele­pítés sikeres végrehajtása. Az ár levonulását követően a polgári védelem és munkásőri erők elsőként találkoztak a súlyos pusztulással, az elha­gyott, romba dőlt családi otthonokkal Nap, mint nap kellett magasabb parancsno­ki szinttől, a községekben te­vékenykedő erőkig tanács­kozni és meghatározni a kö zös tennivalókat a mentés mentesítés, romeltakarítás és őrzésvédelem nehéz és bo­nyolult feladatainak megol­dására A közös munkánk jelentő­sen hozzájárult ahhoz, hogy mintegy ötvenezer lakos vé­dőoltása, a vissza települd alapvető feltételeinek megte­remtése után a családok visz- szatalepítését meg lehessen kezdeni. Jó tudni, hogy a bajban, a veszély idején a dolgozó népünk nincs magára hagyva. Megvannak és erő­södnek azok az erők, amelyek a legsúlyosabb helyzetben se­gítségére sietnek. A munkás- őrök áldozatos és bátor mun­kája is hozzájárult' ahhoz, hogy a romba dőlt szamoshá- ü községekbe visszatérhessen az élet és még szebbek legye­nek, mint a pusztító árvíz előtt. Mindkét szervezet tagjai az építőmunka, az alkotás emberei. Ha dolgozó népünk helyzete úgy kívánja, a mun­kahelyekről a védelem harci frontjaira sorakozna!; fel. Köszöntőm a lő éves fenn­állását ünneplő munkásőrsé­get és kívánom, hogy együtt­működésünk sikerekben le­gyen gazdag. BEREK LAJOS alezredes, a polgári védelem megyei torzspaíaocsnoka A Kisvárdai Bessenyei Gimnázium patinás épületé­nek nagytermében, amikor a Kilián György önálló mun- kásőregység ünnepi gyűlése befejeződött, erről elhang­zott a jelentés. A munkás­őrök, a meghívott hozzátar­tozók, a fiatal ifjúgárdisták, az úttörők, az egész terem együtt énekelte az Interna- cionálét. Arcok az ünnepségről: idős, mélyen barázdált arcú munkásőr, mellén számtalan kormánykitüntetés, munkás­őr emlékérmek, első helyen a 25 éves párttagságot igazoló pártkitüntetés. Bálint János, korban az egység legidősebb munkásőre, 67 éves. Foglal­kozása fizikai munkás. A MÁV-nál dolgozott nyugdíja­zásáig. 22 éven át volt párt­titkár. — Hallotta Papp Árpád elvtárs szavait? — kérdezi. A munkásőrségben csak al­só korhatár van, felső nincs... Molnár Mária az egység legfiatalabb női munkásőre, még mindig az eskü hatása alatt van: — Most leszek 24 éves. Már régen szerettem volna munkásőr lenni A KISZ-nél mint politikai munkatárs, sok ifjúgárdistát neveltem a munkásőrségnek, de nekem így nem jutott idő, hogy be­lépjek. Most új munkakörö­met jobban össze tudom egyeztetni, s én is munkásőr lehetek. Igaz, hogy most mi nők csak négyen tettünk es­küt, de jövőre majd többen leszünk. Vége az ünnepségnek, de a nagyterem még mindig tele. Beszélgetnek, gratulálnak an­nak a nyolc munkásőrnek, aki a 15 év után adományoz­ható szolgálati érdemérmet kapta meg és annak a tizen­négynek, akik különböző ki­tüntetéseket vettek át. Szögyényi Sándor szakasz- parancsnokot munkásőrtár- sai vették körül, mindenki gratulált neki, volt, aki meg­veregette a vállát, más csak annyit jegyzett meg, a te kitüntetésed a mi kitünteté­sünk is! —Szögyényi Sándor Záhonyban szakaszparancs­nok. — Mi egy kicsit többet vál­laltunk a feladatokból, mint a többi munkásőr — beszél a szolgálatról Szögyényi Sándor. Rendszeres járőrszolgálatot adunk közösen a határőrök­kel, ami négy óra folyamatos gyaloglást jelent. Ez nagyon szép feladat. Többször vet­tünk részt hatarsértők elfo­gásában, volt olyan, hogy másfél napig egyfolytában tartott a szolgálat De izgal­mas volt és mindig sikerrel járt. Többen bekapcsolódtak a kötetlen beszélgetésbe. Ar­ról a kitüntetésről van szó, amely mmdoyá jónknak szól, az ezüstserleg, amit már harmadszorra nyertek el; 1965, 1969-ben és most. A megyei parancsnokság legjobb önálló egysége meg­tisztelő címet és a vele járó serleget, valamint oklevelet ez az egyseg érdemelte ki as 1971. évi harckiképzési és szolgálati feladatok végre­hajtásában elért kiemelkedő eredményekért, a parancsno­ki és személyi állomány össz- tevékenységéért. Az egység parancsnoka, V. Tóth Ferenc a legboldogabb. — Hogyan sikerült elnyer­ni három ízben is a legjobb önálló egység címet? —■ A politikai nevelés folyamatos­ságának tulajdonítom első­sorban. Ez eredményezte az egységes gondolkodást, az összeszokottságot, azt, hogy a foglalkozásokon alig van el­vétve egy-egy hiányzó. Jó a kapcsolat a pártszervezetek­kel, a gazdasági vezetőkkel. A munkásokon és tsz-tago- kon kívül szívesen jelentkez­nek a munkásőrségbe az ér­telmiségiek is. Az is hozzá­járult a kitüntető cím elnye­réséhez, hogy a munkásőr­ségen belül elindított szo­cialista versenymozgalmat nagyon komolyan vettük. Ezen alapszik az egész mun­kánk, s ezért számítanak ar­ra, hogy továbbra is meg­tarthatják a serleget, a Ki­lián György egység minden munkásőrének kitüntetéséi;

Next

/
Thumbnails
Contents