Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

Y9TS Január 19. KÉLIET-MAGY KRÖR^ÄÖ a síié at Összefogással, szótértye... SOKSZOR ELHANGZIK, hogy egyes üzemekben laza a munka- és a termelési fe­gyelem. Szóvá teszik ezt dol­gozók is, vezetők is. Csak éppen az okait nem keresik. Munkahelyi közérzet, anyagellátás. üzemszerve­zés, technológiai fegyelem, bérproblémák, anyagi-er­kölcsi elismerés, s még so­roltatnám mennyi feltétele van annak, hogyan alakul egy vállalatnál a munkafe­gyelem. De ha csak az emlí­tettek valamelyikének a helytelen alkalmazására gon­dolok, már éppen elég, hogy kihatása legyen a termelés, a munkafegyelem barométe­rére. A feladatok növekedtek, a negyedik 5 éves terv máso­dik esztendejére meghatáro­zott feladatok teljesítése több energiát, hozzáértést, nagyobb gondosságot, fe­gyelmet követel meg veze­tőktől, dolgozóktól egyaránt. Csak így lesz teljesítve a terv. az exportféladat, ezen az úton növekedhet a nem­zeti jövedelem, s válhatnak .valóra államunk életszínvo­nalpolitikai célkitűzései. Ezek azonban a vállalati, üzemi tervekre épülnek. S éppen ott a munkapadoknál, a műhelyekben dől el, az embereken múlik. Ha ez így van, akkor elengedhetetlenül szükséges, hogy a vállalat dolgozói alaposan és részle­tesen ismerjék az üzem fel­készültségét, mindazt, ami befolyásolhatja a tervek ala­kulását. Egyedül sem a pártszerve­zet, sem a gazdaságvezetés, sem az szb vagy a KISZ nem lehet képes arra, hogy olyan munkahelyi közérzet alakul­jon ki, amely feltétele lehet egy tervszerű, tempós szer­vezett munkának, szi­gorú, de emberséges munkafegyelem kialakítá­sának. Az együttes fel­adat. De külön-külön mind­egyik a sajátos eszközeivel és munkastílusával sokat te­het azért, hogy a munkára serkentő légkör javuljon, biztosított legyen az anyag- ellátás, a munkaszervezés­ben ne legyenek fennakadá­sok, ismerjék a munkapado­kig a technológiát, a gondo­kat, nehézségeket is. így tudnak felelősséggel részt vállalni mindenből. NEM LEHET RECEPTET ADNI egyetlen vállalatnak, vezetőnek sem ahhoz, hol szorít a cipő, milyen intéz­kedéseket kell tennie a mun­kafegyelem javítása érdeké­ben. Ismerni és elemezni kell sajátos helyzetüket, s mi ta­gadás, van olyan üzem, ahol jobban utána kell nézni azoknak, akik rendszeresen elmaradoznak a munkából, nem használják ki a mun­kaidőt, másutt a bérszínvo­nalat emelni, vagy éppen megakadályozni az egyenlős- di érvényesülését a pré­miumban, a bérezésben, a juttatásokban és így tovább. Egyik üzemünkben a múlt esztendőben két ízben emel­ték az alacsony keresetű dol­gozók órabérét. Emellett több szociális intézkedést is foganatosítottak. E megbe­csülésre a dolgozók válasza, a nehéz, kilátástalan hely­zetben az volt, hogy túltel­Hatékonyság kiegyenlítés Munkaszervezési program a VOR nyíregyházi üzemében Az MSZMP Központi Bi­zottsága december elsejei ülé­sén állást foglalt amellett, hogy az 1972. évi terv meg­kezdésével egyidejűleg szé­les körű akció bontakozzék ki a vállalatokon belüli üzem- és munkaszervezés színvonalának növelésére. A textil- és textilruházati ipar szinte valamennyi válla­latánál felmérték a munka hatásfokát, és ezzel kapcso­latosan a szervezés kérdését. A vizsgálat eredményeit 16 kötetes tanulmányban adták közre, hogy egy-egy fajta gé­pen,- gépcsoporton milyen eredményeket érnek él, a teljesítmények egyes helye­ken mennyivel kisebbek, mint ■ a fejlett országokban hason­ló gépeken. Vizsgálták, hogy melyek a veszteségek okai. Valamennyi vállalat, köz­tük a Vörös Október Ru­hagyár is — kézhez kapta ezeket az elemzéseket. Fel­adatuk most, hogy „kiegyen­lítési” vizsgálatot tartsanak, azaz keressek meg a veszte­ségek felszámolásának okait. A Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi üzemében, a vállalati összvizsgálattal egyidőben szintén folynak a mérések, elemzések. Kutatják a legideálisabb gyártmány­csoportosítást, a szervezés hatékony módszereit. A nyír­egyházi gyár szakemberei fo­lyamatosan részt vesznek azokon a továbbképzéseken amelyeket a VOR budapesti gyárában rendeznek, és ahol Hollandiában és Svájcban járt textilipari szervezők szá­molnak be a tapasztaiataik­ről. Ezeken a képzéseken olyan részletes tájékoztatá­sok és bemutatók vannak, amelyek még a munkafolya­matok közbeni kézmozdula­tok gyakoriságát és praktikus voltát is számba veszik. A Vörös Október Ruhagyár a legmodernebb üzemszer­vezési tapasztalatok birtoká­ban a várpalotai gyárat je­löli ki mintaüzemnek, ahol a gyakorlati kipróbálás ered­ményeit mérik, majd ezeket általánossá téve emelik az összes üzemek, így a nyíregy­ház termelékenységét, haté­konyságát. (b.) jesítették a tervet, az ex­portmunkát, növelték a ter­melékenységet. És az 1970-es évhez viszonyítva felére csökkent a fegyelmi bünte­tések száma is. Lényeg az, hogy állandóan és rendszeresen vizsgálják a termelés elmaradásának, a gazdaságtalan termelésnek, stb. az okait. Hasonlítsák össze az üzemrészekben ta­pasztaltakat, a jó módszere­ket alkalmazzák másutt is, a rosszakat pedig szüntessék meg. Bőségesen vannak még olyan belső tartalékok az üzemekben, amelyek feltárá­sa és hasznosítása jó hatás­sal lehet a munka- és a ter­melési fegyelem javítására. Ezt azonban itt-ott á szer­vezetlenség, a vezetésben tapasztalható kapkodás, át­gondolatlanság akadályoz­za. Szót kell váltani és érte­ni vezetőknek, dolgozóknak egymással. Különben hiába van jó terv, elképzelés, nem ér semmit. S ezt az állandó kontaktust mindjobban megkövetelik a megnöveke­dett feladatok. Gazdaságosság, a termelés hatékonyságának a növelése, termelékenység, a gépek maximális kihasználása, stb. mind olyan fogalmak, amelyek ez évtől még nagyobb életjogot nyer­nek. S ha a munka- és termelési fegyelem gondjai­ról, lazaságáról szó van, ak­kor mindig keressék az oko­kat, s ezek megszüntetésére összpontosítsák figyelmü­ket MÉG ÍGY ISS AKADHAT­NAK befolyásoló tényezők. Említhetnénk a kooperáció­kat. Egyik üzem a másikra vár bizonyos alkatrészek el­készülésével, s ez akadályoz­za a normális munkarendet. Szólhatnánk a szabolcsi üze­mek termelését és fegyel­mét nem kis mértékben be­folyásoló közlekedésről. Ké­sésekről, autóbusz-kimara­dásokról, stb. Mind-mind olyan tényező, amelynek ki­hatása rontja a munkafe­gyelmet, a közérzetet, stb. Valamennyi vállalat gazda­sági, párt- és szakszervezeti vezetésének azon kell mun­kálkodnia, hogy a munkafe­gyelmet lazító tényezőket ki­szűrjék, a legminimálisabbra csökkentsék. És ez együttes feladat. Ér­deke a vezetőknek, dolgo­zóknak, az egész népgazda­ságnak. ' r. k. JÓL BERENDEZETT FŰRÉSZÜZEME VAN A TISZABERCELI BESSENYEI TSZ- NEK. ITT A SZÖVETKEZET ÉPÍTKEZÉSEIHEZ SZÜKSÉGES FELDOLGOZÁSON KÍ­VÜL JELENTŐS BÉRMUNKÁT IS VÉGEZNEK. KÉPÜNKÖN: SEBÖK JÓZSEF ÉS HAJ­DÚ JÓZSEF A VÍZÜGY RÉSZÉRE 6—7 MÉTER HOSSZÜSÁGŰ SZÁDPALLÖ VASALÁ­SÁN DOLGOZIK. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Oxigén-„éhség“ az üzemekben Tervszerűbb munkát kíván a megye ellátása Tehergépkocsik hosszú so­ra áll nem egyszer a VAGEP Vállalat kapuja előtt. Mun­kások sokasága tétlenkedik gyakran a szabolcsi üzemek­ben. Mindkét jelenség előidé­zője az oxigén-„éhség”, a dis- sousgáz hiánya. Krónikus állapot. Az oxi­gén- és dissousgázellátás so­hasem — vagy csak ritkán tartott lépést — a megyei ipar fejlődésével, az ipari ter­melés igényeivel. Pedig Med­ve István, a VAGÉP Válla­lat főkönyvelője a forgalom ‘ időnkénti növekedéséről nagy szántókat mönd. A lerakat, más néven cseretelep 1969-ben 6 millió 967 ezer, 1970-ben 8 millió 896 ezer és 1971-ben már 11 millió 69 ezer forint értékű oxigént és dissousgázt adott el. Oxigénből 1970-hez viszonyítva az elmúlt érvben pontosan 2894 palackkal több fogyott, ftevés. (!?) A válla­latok, üzemek igénye tavaly oxigénből 10, dissousgázból 20 százalékkal volt nagyobb. gáz, vasszerkezeti és egyéb, a lángvágást és lánghegesztést igénylő tevékenység. Nehezebb viszont választ adni arra a kérdésre, hogyan lehetne a problémát meg­szüntetni, a gondokat csök­kenteni. A VAGÉP Vállalat főkönyvelője és a cseretelep vezetője szerint az első és legfontosabb feladat lenne, ha a lerakat cserepalackjait megduplázná. „Jelenleg a pa- lackÖíóiriáríV tttí génből iSS, dissousgázból 151. Így nem üzemekben nem tudják a fo­lyamatos munkát biztosítani, az oxigén- és gázhiány bői tetemes munkaidő-kiesés je- lentkezik. Gépkocsi és telefon Olykor problémát okoz a palackok kiszállítása is. A szállítást — a nagyobb fo­gyasztókhoz 1969 elejétől az 5. sz. AKÖV végzi. Kifizető­dő vállalkozás, hiszen a négy túrajaratnak állandó a leter­Nagv az igény Sajnos, az 1972-es év is úgy kezdődött, hogy néhány vállalatnál oxigénhiány miatt akadozott a termelés és ja­nuár 10-én a VAGÉP Válla­lat előtt ismét felsorakoztak a gépkocsik. Miért van ez és egyáltalán mi az oka az oxi­gén és dissousgáz iránti ke­reslet állandó fokozódásá­nak? Erre aránylag könnyű választ adni. Az ipar fejlődé­sén belül az általánoshoz mérten megyénkben nagyobb arányokban növekedett és növekszik a lakatosipari, víz, Egy piros sportzakós, elálló fülű fiatalember, s egy mél­tóságteljes, ősz bajszos, mel- lényes, óraláncos idősebb úr ládát akart betenni egy Tra­bantba. Meglehetősen nagy íáda volt, de a bútorszállí­tásban jártas emberek tud­ják, hogy megfelelő fifiká- val, elfordítással, emelintés- sel szinte lehetetlennek lát­szó feladatokat is meg lehet oldani. Na erről a kettőről első látásra kiderült, hogy e területen való jártasságuk > hagy még kívánnivalókat. S kiderült az is, hogy a Tra­bant az öregé, mert ahány­szor a karosszériához verő- lőtt a láda, bajusza idegesen megremegett. A produkció a nézőket is vonzotta, mi sem természe­tesebb, az utcán mindig akad néző. Izgatottan szur­koltak, a közös élmény kap­csokat teremtett köztük, g TRABANT szomszédok beszédbe ele­gyedtek. Már ilyesfélekép­pen: Ha most a nagy fülű erősen megnyomná. Az öreg­nek emelnie kellene. Emel­ni? Ne hülyéskedjen, lej­jebb . nyomni! Fogadjunk, most bemegy. De nem ment. Pedig már próbálták így, próbálták úgy, sarokkal, véggel, másik ajtón. A pirosinges elálló fülei kivörösödtek, a bajszos előbb a mellényét vetette le, majd a méltóságát és iszo­nyúan káromkodni kezdett. A közönség mindeddig nem avatkozott bele még csak hangos tanáccsal sem, de most a sorok közül kilé­pett egy elegáns férfi, eset? nyövel, aktatáskával. Minden szem feléje fordult, a két, már-már reményvesztett küzdőé is, s az elegáns a köz­figyelem kellős közepén in­tett az esernyőjével, s hatá­rozottan így szólt: — Fordítva! Az öregurat elöntötte a pulykaméreg, még tán a ba­jusza is elvörösödött, hogy­isne, hiszen már minden va­riációt kipróbáltak. Üvöltve kérdezte: — Hogyan fordítva? Az esernyős fapofával fe­lelt: — A Trabantot tegyék a ládába. lázár £ma dissousgázból 151. Így nem tudnak tartalékot képezni, s ha az Oxigén- ás Dissou&gáz- gyárnál a gyártásnál fenn­akadás adódik, akkor a me­gyében egy-két napra meg­szűnik a szolgáltatás, vagy korlátozódik. Géptörés, rob­banás, áramhiány miatt ilyen eset az elmúlt évben nem egyszer előfordult, sőt a január eleji hiányt is ez okozta. A palackáUomány nö­velését a VAGÉP több ízben kérte, s talán 1972-ben lesz is változás. Az országos vál­lalat Jugoszláviából nagy­mennyiségű palackot rendéit. Javít majd a helyzeten az is, hogy Dunántúlon új oxi­gén termelő üzem épül. Nemcsak a palackbiány... Természetesen • mindent, ami gondot jelent, nem lehet csak a palackhiányra háríta­ni. Az őszinteséghez tartozik, hogy maguk a szabolcsi üze­mek is hozzájárultak és hoz­zájárulnak ahhoz, hogy az áldatlan állapot kialakuljon. Nem mérték és nem mérik fel pontosan igényüket, az országos vállalattal olyan szerződéseket kötnek, ame­lyek félrevezetőek. Érdemes néhány fogyasztó rendelését és tényleges igényét leírni. A Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár napi 4 palack­ra kötött szerződést és tényleges igénye napi negyven palack. Az álla­mi építőipar napi 14 palack helyett 40—50 palack oxigént, gázt fogyaszt. A MEZŐGÉP Vállalat 60 palackra kötött szerződést, igénye 120, a közmű- és mélyépítő vállalat eredetileg heti 6 palackot kért, s ettől naponta többet visz el. A vas- és fémipari ktsz a szerződésében rögzített napi 6 palack helyett 17-re tart igényt. Az Oxigén- és Dissousgázgyár amikor az országos keretből a fogyasz tókat kielégíti, a szerződések­ben meghatározott mennyisé­get veszi figyelembe. A vál­lalatok óvatossága és te­gyük hozzá, túlzott óvatossá­ga úgy út «issza, hogy m tetemes munkaidő-kiesés je­lentkezik. Gépkocsi és telefon Olykor problémát okoz. a palackok kiszállítása is. A szállítást — a nagyobb fo­gyasztókhoz 1969 elejétől az 5. sz. AKÖV végzi. Kifizető­dő vállalkozás, hiszen a négy túrajaratnak áíllandó a leter­helése. -nincs ■ üresjárat. Az AKÖV azonban nem mindig tudta á szükséges gépkocsikat biztosítani és ebből is oxigén­hiány keletkezett. Előfordult az is, hogy a gépkocsik meg- hibásodtak, s ez késleltette a szállítást. A jobb, szervezet­tebb ellátásba megoldás len­ne az is, ha az AKÖV az ed­digi négy túrajárat helyet* többet állítana be. így biz­tonságosabbá válna az üze­mek ellátása. Végső soron szólni kell még egy olyan gondról is, amely a telefonon múlik. Az oxigént felhasználó vállalatok gyak­ran késve rendelik a cserete­leptől a palackokat, akkor, amikor már a túrajárat úton van. Ilyen esetekben osalc egynapos késéssel juthatnak oxigénhez. A rendelés tele­fonon történik, s a VAGÉP Vállalat, de egyben a meg­rendelő üzemek gondja is, hogy a cseretelepnek nincs telefonja. A megrendeléshez azt a két készüléket használ­ják, amellyel a VAGÉP más ügyeit is intézi. Ez a két ké­szülék pedig a sűrű hivástól állandóan foglalt. A cserete­lepnek egy telefonkészülék kellene. A többíermeléshez; főbb oxigén keil A megye ipari üzemei­ben, s ehhez hozzátehetjük, a mezőgazdasági üzemekben 1972-ben tovább növekszik az oxigén iránti igény. Növek­szik, mert magasabb lesz a termelés szintje, az elmúlt évinél több terméket kell le­gyártani és értékesíteni. A termelés növelése az eddigi­nél jobb, alaposabb munka- szervezést kíván. Folyamatos, állandó munkát azonban csak úgy lehet *biztosítani, ha a feltételek ehhez adottak. Feltétel az oxigén is. Hogy a megye ipari üzemeinek prob­lémája megoldódjék, sokat segíthet az Oxigén- és Disso­usgázgyár, de meg kell szün­tetni azokat a fogyatékossá­gokat is, amelyek a megyén belül akadályozzák a jobb el­látást, Seece iái

Next

/
Thumbnails
Contents