Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

' I oMa! *WJf WKnv^nps'r.gft Újabb légitámadás a VDK ellen Ismét amerikai bombatá­madás érte a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége bejelentette, hogy egy F—105-ös típusú amerikai repülőgép, amely B—52-es repülőerődökkel együtt laoszi területeket tá­madott, vasárnap átrepült a laoszi észak-vietnami határ fölött, és 15 kilométer mély­ségben észak-vietnami terü­leteket bombázott. Az új év kezdete óta egyébként az amerikai légierő már há­romszor intézett támadást a Vietnami Demokratikus Köz­társaság különböző területei ellen. ★ Helyi idő szerint hétfőn hajnalban thaiföldi szabad­ságharcosok támadást intéz­tek az Egyesült Államok utapaói támaszpontja ellen, a Sziámi-öbölben, Bang­koktól 144 kilométerre dél­keletre fekvő támaszpont az Indokínában bevetésre ke­rülő B—52-es nehézbombázók bázisa, amelyen 6 ezer ame­rikai katona állomásozik. A szabadságharcosoknak sikerült behatolni a támasz­pont területére; a kifutópá­lyákon álló gépek alatt rob­banóanyagot helyeztek el. Az első hírügynökségi jelen­tésekből kitűnik, hogy a rob­banások következtében lega­lább két bombázó alaposan megrongálódott. Bányászsztrájk Angliában A brit szaktanács pénzügyi és általános bizottsága — a TUC belső kabinetje — hét­főn rendkívüli ülésen tár­gyalta meg a szombaton éj­félkor kezdődött bányász-, sztrájk ügyét. ■ A nagy-britanniai bánya­vidékek 280 000 dolgozóját képviselő bányászszakszer­vezet azután hirdette meg az első országos bányász­sztrájkot az 1926-os általá- _ nos, sztrájk óta, hogy a * munkaadók képviseleti szer­ve, a brit országos szénbá­nyászati hivatal, nem . javí­tott 7,9 százalékos béremelési ajánlatán. A TUC feladata most az, hogy felmérje és megszervezze a bányászok sztrájkjának nemzetközi és hazai támogatását. A tárnafenntartási mun­kák elvégzésére a szakszer­vezet engedélyt adott. Kéri is a dolgozókat, hogy ne adja­nak ürügyet a munkaadók­nak további munkahelyek bezárására és elbocsátásokra. A széntartalékok az év­szak szükségleteihez képest elegendőek az országban, de a kormányt aggasztja az a lehetőség, hogy a bérvita el- , húzódik. Sir John Eden, az ipari ügyek minisztériumá­nak vezetője vasárnap a „legnagyobb tüzelőtakaré­kosságra” szólította fe a fo­gyasztókat, közöttük az üze­meket. A szénnel dolgozó gyárak és üzemek átlagban ötheti tartalékkal, az erő­művek nyolcheti tartalékkal rendelkeznek. Az angol kormány a jelek szerint olyan taktikát alkal­maz, hogy baj nélkül átvé­szelje a sztrájk első két-ha- rom hetét, s csak akkor kezdje ismét újra a tárgya­lásokat, amikor már úgy ér­ki, hogy a sztrájkolok elszi­getelődtek a rokonszenvező közvéleménytől és a testvér­szakszervezetektől. A közvé­lemény a bányászok mellett áll, akik az utóbbi időben erősen visszaestek a szakmai fizetési listán és a felaján­lott béremelések távolról sem tártanak lépést a meg­élhetési költségek emelkedé­sével. Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának Végre­hajtó Bizottsága a hét végén határozatban állapította meg: a bányászok a tory- kormány munkásellenes po­litikája ellen folyó harc él­vonalában küzdenek. A párt együttérez ezzel a harccal és felszólítja Nagy-Britannia minden dolgozóját, hogy csatlakozzék a kommunisták szolidaritási kampányához. Az ENSZ-főtitkár tv-lnterjúja Előtérben: a személyes diplomácia Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az amerikai televí­ziónak adott interjújában ki­jelentette: kész személyes te­kintélyét latba vetni a Kö­zel-Keleten, ellátogatni mind Kairóba, mind Jeruzsálem­be, ha ennék valamilyen hasznát látja. A világszervezet új fő­titkára azonban — mint ma­ga kifejtette — „béketerem­tő” szerepét világméretek­ben látja- „Szándékomban áll mindenüvé elmenni, ahol baj van, mivel úgy vélem, hogy az érintett kormányok­hoz fűződő személyes kap­csolataim révén tehetek va­lamit a problémák megoldá­sáért.” Arra a kérdésre, vajon van-e értelme bármi közve­títésnek, mielőtt Izrael kö­telezettséget vállal az összes megszállt arab területek ki­ürítésére, Waldheim kitérő választ adott: diplomatiku­san megfogalmazott vélemé­nye szerint „nem ez az egyetlen probléma, amivel szembe kell néznünk.” Ugyanakkor megerősítette, hogy a Jarring vezette tár­gyalások alapjául a BT 1967 novemberi határozatának és a közgyűlés nemrég elfoga­dott határozatának kell szol­gálnia. Más kérdésekről szólva Waldheim tagadta a maga illetékességét a Bangle "Desh elismerésével és az ENSZ-be való bebocsátásával kapcso­latban. Azt mondta, ennek a problémának a megoldása a közgyűlésre vagy a Bizton­sági Tanácsra vár. I A Waldheim-interjúbarf még két további kérdésről esett szó. A főtitkár egyfelől kijeleptette, hogy bővíteni kívánja az ENSZ-központ- ban dolgozó, különleges kép­zettséggel rendelkező szak­emberek számát, s több he­lyet akar biztosítani a „főha­diszálláson” a nőknek. Más­felől helyeslőén nyilatkozott U Thantnak arról az intéz­kedéséről, amellyel Kína ENSZ-tagságának helyreál­lítása után megvonta két tajvani fotoriporter működé­si engedélyét. Brandt és az ellenzék A nyugatnémet kormány sajnálja, hogy a keleti szer­ződések ratifikálásának kér­désében az ellenzék halogató taktikát követ — mondotta hétfői sajtóértekezletén Rü­diger von Wechmar, a kor­mány helyettes szóvivője. A jobboldal céltáblája most a szövetségi kancellár — mu­tatott rá a szóvivő. Nyomatékosan megismétel­te — az ellenzék legutóbbi fenyegetőzéseire utalva —, hogy a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szer­ződések nem igénylik a szö­vetségi tanács jóváhagyását és nem érintik a nyugatné­met alkotmányt. A szociáldemokrata és a szabaddemokrata párt Saj­tószolgálata szintén józanság­ra figyelmeztette a jobboldalt és elítélte ködösítési manőve­reit. Werner Marx, a CDU- CSU parlamenti csoportjának külpolitikai szóvivője hétfői nyilatkozatában a kormány­ra újabb vádakat zúdított, politikáját felelőtlennek ne­vezte. 22.' Minden jóban van valami rossz is. - Áz információból szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet, a szerelem, a barátság, a mű­vészet az irodalom, a filozó­fia, sok ragyogd* dolog, ami­vel joggal dicsekedhet a Föld Ura egy testvérbolygó lakója előtt. — Szólj, főnök, ha befejez­ni méltóztattál a sámánko- dást. Mindjárt itt lesznek a firkoncok. Kopra oldalt pillantott, előbb két karikalábat látott, aztán hordóhasat, aztán sem­mit, mert alulról nézve ^ többi testrészt a gigászi po­cak elfedte. Ennyi is elég volt, hogy fellsmprie Hete- nyei Józsi bácsit, aki hely­színi felelőse volt. a rövide­sen elkezdődő sajtótájékoz­tatónak. Legendásan buta, műveletlen és erőszakos frá­ter, az újságírás valamennyi középfunkciójában csődöt mondott már, végül rábízták a különféle rendezvények le­bonyolítását. Végeredmény­ben ez nem is bizonyult rossz húzásnak, így mégiscsak tá­vol lehetett tartani az író­géptől, a szerkesztőségektől, az olvasóktól, őt viszont tel­jesen kielégítette ez a mun­kakör, kedvére fontos'mdha- tott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett. Koprával a dAMő'tt jorán negyedóránként összeveszett. Először is ki akarta irtatni a bozótost, hogy a tenyérnyi tisztás köré U alakban hosz- szú ásztalp'mf állíttasson fel, külön egy díszes* elnökségit, melléje szónoki pulpitust. A telektula'donos körömsza­kadtáig tiltakozott a terv el­len, Hetényi csak fölényesen legyintett, és kiadta paran­csait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is, micsoda nyomorúságos látvány, mit gondolnak majd a külföldi tudósítók, meg világszerte a tévénézők, ha belekerül va­lamelyik kamera látószögé­be? És mit keresnek odaát azok a kecskék?! Még ide- lopózkodnak és belemekeg- nek a mikrofonba! Be velük özvegy Paukné egyszobás, konyhás házikójába! Hogy mit csinál a szerencsétlen öregasszony abban a két pa­rányi helyiségben héfr vir­gonc ke'”'''áTmi akiknek ösz- szesen tizennégy szarvuk, huszonnyolc patájuk van és megszokták a szabad futká- rozást, ugrándozást? Lári- fári, az az ő gondja, itt eev nagyszabású rendezvényről van szó, amelynek magas színvonalú zavartalan lebo­3. A trópusokon Az IL—18-as — Lelkes La­jos főpilóta irányításával — 8 és fél ezer méter magas­ságban repít bennünket Al­gírból Conakryba. A naptár december 3-át, a hőmérő pe­dig odakinn — ilyen maga­san — mínusfc 28 fokot mu­tat. A hatalmas gépmadár szárnya visszaveri a napsu­garakat, a vakító fényözön miatt össze kell húznunk a kerek ablakok sárga füg­gönyeit. Miután magunk mögött hagytuk az Atlasz-hegység délnyugati nyúlványait, a Szahara nyugati szegélye fe­lett folytatjuk útunkat. A mauritániai Atar felett déli irányba fordul a gép, s 3880 kilométer megtétele, ponto­san hétórás repülés után Guinea fővárosa félett tisz­teletkört ír le. Kirepülünk az Atlanti-óceán fölé, majd a körülbelül 15 kilométer hosz- szú félszigetre épült, 350 ezer lakosú 'Conakry II. számú városrészében létesített mo­dern légikikötőben lando­lunk. Már az első pillanatban^ érezzük — a trópusokon va­gyunk. Délután 4 órakor 32 fokos a hőmérséklet, ami még csak hagyján, ám a le­vegő páratartalma 90 száza­lékos, s ezért majdnem úgy verejtékezünk, mintha gőz­fürdőben volnánk. E kellemetlenséget azon­ban semlegesíti a repülőtéri fogadtatás, majd a stadion­ban megrendezésre kerülő nagygyűlés hangulata. Mind­két helyütt, s a kettő közöt­ti 14 kilométeres útvonalon szinte szünet nélkül hangzik a tömegek francia nyelvű üdvrivalgása: „Éljen Ma­gyarország! Éljen a forrada­lom !” A kertvárosszerű, a zöld szín minden skálájában pom­pázó pálma- és cédrusfáktól díszlő kikötővárosban, ami az első pillanatban feltűnik: milyen tömegesen vannak je­len a nagyon szép, kecses nők, ezt Algériában nem ta­pasztaltuk. (A nőknek a guineai politikai életben ját­szott szerepét az is mutatja, hogy az egykamarás nemzet- gyűlés 75 tagja közül 14 nő.) Aznapi élményeinkhez tar­tozik még Sekou Touré el­nök szívélyes fogadtatása és szálláshelyünknek, a szovjet segítséggel felépített , Hotel Camayenne-nak hatalmas te­raszáról a holdfényben für­dő Atlanti-óceán éjszakai látványa. Ekkor vettük ész­re, hogy a szállodánktól húsz lépésnyire, közvetlenül a par­ton, légvédelmi ágyú mered az óceánra, ahonnan eszten­deje a portugál gyarmatosí­tók zsoldosai rátámadtak er­re a szép, békés városra... Másnap Losonczi elvtárs és szükebb körű kísérete egy kisebb repülőgépen az or­szág délkeleti részébe, a 67 százalékos vastartalmú érc­hegységről nevezetes Erdős- Guineába utazik, ahol ellá­nyolításáért Hetenyel József az egyszemélyi felelős! A telektulajdonos végső kétségbeesésében felhívta az időközben beszerelt külön- telefonon Tusnádi Lajos ál­lamtitkárt, aki rövid úton tiszta helyzetet teremtett. Odakérette Hetenyeit és tud­tára adta, hogy tartsa magát mindenben Kopra utasításai­hoz. Ezek után a vérig sér­tett rendezvényfelelős állan­dóan főnöknek titulálta a fiatalembert, percenként kér­dezte meg t*V. hogv Pensi- Colát, vagy Coca-Colát kap­janak-e a meghívottak? Döntse el, mekkorák legye­nek a poharak. Foglaljon ál­lást, milyen szendvicseket szolgáljanak fel nekik, stb. Kopra ezt a szekatúrát már könnyen viselte el, fő. hogy megmentette a bozótosát, a sufniját, nem haragította ma­gára a szomszédasszonyt. Most is szótlanul felállt, összeszedte a lexikonokat, becipelte őket a szerszám­kamrába. Aztán hozzálátott, hogy 'megborotválkozzék rerxdbe tegye magát, elvégre ilyen robinzonos külsővel még sem tolmácskodhat .. (Folytatjuk) fogatnak a tartomány szék­helyére, a 100 ezer lakosú N’Zérékoréba. A többi közt megtekintik a szovjet segít­séggel hét esztendeje létesí­tett fafeldolgozó üzemet, amelyben több mint félezer munkás furniríemezt gyárt. Eközben, mi, öten, újságírók autón Közép-Guinea köz­pontjába, a 27 közigazgatási terület egyikének székhelyé­re, a tengerszint felett 800 méter magasan fekvő Lábé­ba utazunk. A 410 kilométe­res útvonalon megcsodálhat­juk a lenyűgöző tájat, a sza- vannás völgyek mentén min­den átmenet nélkül kiemel­kedő hegyvonulatokat, s lát­hatjuk az apró vályogházak­ból álló falvakat. Kindiában, az egyik régió útunkba eső székhelyén meglátogatjuk az igen modern felszerelésekkel rendelkező Alkalmazott Bio­lógiai Intézetet, ahol első­sorban kígyómarás és egyes trópusi betegségek elleni szérumokat gyártanak, ame­lyek jelentős részét Nyugat- Afrikába és Nyugat-Európá- ba exportálják. A csaknem első osztályú közút egyébként része annak a mindössze 3500 kilométe­res műúthálózatnak, ame­lyet az uralmukat 13 eszten­dővel ezelőtt elveszített fran­cia gyarmattartók éhbérért építettek. Az útvonal azo­kon a vidékeken keresztül vezet, amelyeken a gyarma­tosítóknak egykor busás jö­vedelmet hozott trópusi ex- portrtöV't"’Vek teremtek, s fontos ásványkincsek, arany és gyémánt, valamint a bauxit lelhetők. Az ország­ban függetlensége kivívá­sáig mindössze 662 km hosz- szú vasútvonal volt Co­nakry és Kankan között. Azóta — 1960-ban — Friától a fővárosig sikerült egy kes­Pulíai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, aki részt veff a Chilei Kommunista ,Párt megalapí­tásának 50. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepség- sorozaton, vasárnap hazauta­zott Santiagóból. Pullai Ár­pádot szombaton a szocialis­ta országok testvérpártjainak A vasárnapi New York Ti­mes Szentgyörgyi Albert No- bed-díjas professzor cikkét' közölte „Lesz-e élet a szüle­tés után” címmel. Bevezető­ben megállapítja, hogy az emberiség különböző •' cso­portjai, a nemzetek közölt nincs ellenségeskedés, az USA és a Szovjetunió népei között is őszinte rokonszenv és kölcsönös tisztelet alakult ki. „Hol van hát az ellenség? Ki az ellenség?” — veti fel Szentgyörgyi professzor, majd így folytatja: ", „Valahol lennie kell (el­lenségnek), s arra késztetni g népeket, hogy munkájuk gyümölcséit fegyverekbe fek­tessék bele”. De a feszültség nem a népek között van. Csupán kormányaik között van feszültség. Ügy tűnik, a kormányok természetükből következően változtatnak ba­rátságos népeket, ellenségek­ké. A mi kormányunk leg­utóbb megkísérelt ellenséges érzelmeket kelteni régi bará­tunk, az egyik legnagyobb de­mokrácia, India ellen, hogy egy sötét diktátor, egy kései tömegyilkos oldalára állítson bennünket. Csak a kőrmá- nyok ellenségeskednek, nem a népek. Észak-Vietnam né­pe inkább, barátunk, mint ellenségünk. A továbbiakban arról ír, hogy a halált közelről látni ‘ mindig tragikus, de a hata­lom csúcsairól milliónyi ha­lál is csupán statisztikai adat. „Ily módon — fűzfe hozzá — egy texasi farmer, aki nagy tár­sadalom álmával indult el a ha­talom csúcsai felé, hamarosan kény vágányú vasútvonalat építeni a bauxit elszállítá­sára. Közép-Guinea az ország legjelentősebb állattenyész­tő területe; az út menti sza­vannákon gyakran látunk le­gelésző tehéncsordákat. Az itteni szarvasmarhák általá­ban rozsdabarna színűek, ki­sebb testűek, mint a mieink, s a szarvuk az antilopéhoz hasonlóan hosszú és hegyes. Lábéban a tiszteletünkre egy iskolateremben megren­dezett kiállításon bemutatott terményekről és termékekről láthatjuk, hogy a mezőgaz­dálkodás és a kisipar bizony még kezdetleges színvonalú. A legnagyobbrészt kispa­rasztok parcelláin termett gyatra kukoricacsöveket, már jobb minőségű rizst, a ná­lunk nem ismert, takar­mányrépa formájú manió­kagyökereket, igén ízletes banánt, ananászt és a kisipa­rosok által kidolgozott bő­rökből készített különböző dísztárgyakat, divatcikke­ket mutatják be. A kiállításon láthatunk azonban néhány mezőgazda- sági szövetkezetben és álla­mi gazdaságban, valamint a 13 ezer lakosú városban mű­ködő három technikum egyi­kének, a mezőgazdaságinak a gyakorlógazdaságában produkált terményeket is. Ezek minősége már a kor­szerű agrotechnikai eljárá­sok alkalmazásáról tanúsko­dik. A három technikumban egyébként 3500-an tanulnak, ők leszríek e tartomány szak­embergárdájának a derék­hada. Következik: Barátok és ellenségek. küldöttségvezetőivel együtt fogadta dr. Salvador Allende Chilei Köztársasági elnök. Pullai Árpád szombaton este részt vett azon a santiagói tömeggyűlésen, mellyel ün­nepélyesen lezárták a Chilei Kommunista Párt fél évszá­zados jubileumának ünnep­ségsorozatát. háborút kezd, egy Wall streeti ügyvéd pedig kiter­jeszti azt. Vagy talán arról lenne szó, hogy csakis kato­nai dicsőség elégítheti ki a -gazdag farmer és a sikeres ügyvéd becsvágyát, aki hirte­len' a világ legnagyobb had­erejének főparancsnokává lett?” „Ellenségeink tehát a kor­mányok, az ő hadseregeik és a katonai-ipari komplexu­mok, nem pedig a népek” — mutat rá Szentgyörgyi,. majd kifejti: „Különösképpen esztelenné teszi az ellenségeskedést az, hogy az emberiségnek való­ban vannak olyan halálos el­lenségei, amelyek vagy akik ellen csakis közös erővel, ösz- szeh angol tan veheti fel a küzdelmet. Itt vannak a kü­lönböző (thermikus és mate­riális) szennyezések, amelyek lakhatatlanná tehetik földgo­lyónkat. Itt a túlnépesedés és igen korlátozott tartalékaink kimerülése. S vannak az em­beriség testén olyan sebek, mint a vietnami háború és a közel-keleti feszültség, ame­lyek általános fertőzéssel fe­nyegetnek, s likvidálásuk ége­tően sürgős. A természetnek 3 milliárd évbe tellett, amíg felépítette az emberi életet, s a legnagyobb, a végső ostoba­ság lenne annak folytatását veszélybe sodorni. Az első­számú probléma nem a kom­munizmus visszaszorítása, hanem a mihtarizmus és a kormányhatalom túlnöveke- désénék megfék°zése... Ma már nem az a fő probléma, van-e élet a halál után, ha­nem az. hpgy lesz-e élet a születés u'án” — írja befejez áésül Szentgyörgyi Albert. , Tarján István * Pullai Árpád hazautazott Santiagóból Szentgyörgyi-cikk a New York Timesban fSTl fanülr ffy Pfflaniás Afrikára — KISREGÉNY ­Kürti András:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents