Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
ÄTS. Janufr !t KELET-MAGYARORSZÄG Í steif Cselekvésre ösztönöz Gondos, elemző év végi beszámolót készítettek az ÉRDÉRT tuzséri telepének kommunistái Kritikus, elemző, a párthatározatok végrehajtását sokoldalúan értékelő beszámoló kerül a taggyűlés elé az egyéves munkáról az ország legnagyobb fafeldolgozó üzemében, Tuzséron, az ÉRDÉRT Vállalat 14-es számú telepéin. Több, mint 100 párttag vitatja majd meg az év végi beszámoló taggyűlésen, hogyan tevékenykedett a pártvezetőség, mit tettek a kommunisták az üzemi pártélet javítása. a határozatok végrehajtása érdekében. Alapos előkészületek Alaposan felkészült a mérlegelésre a pártvezetőség. Megkönnyítette az előkészületeket az, hogy deceríiber első felében decentralizálás következett be. A korábbi egy, nagy és az egész munkát irányító, de ezt nehézkesen végző pártszervezet: helyett 3 a Lapszervezet alakult. A csúcsvezetőség élén az alig 29 éves függetlenített párttitkárral, Léigrádi Józseffel végzi ezt a munkát. A csúcsvezetőségnek 7 tagja van, közöttük tapasztalt munkások, párttitkárok. így sokat tudtak segíteni * abban, hogy olyan beszámoló készüljön, amely a helyi viszonyok elemzésére épül, s a legégetőbb problémákkal foglalkozik. Az előkészületről szerzett . tapasztalatok azt mutatják,- V hogy az üzem B/l-as épületének kultúrtermében január 17-én sorra kerülő taggyűlés igazán olyan tanácskozása lesz az itt dolgozó párttagoknak, amely kihatással lesz az üzem további fejlődésére, az élét- és munkakörülmények további javítására, a pártélet fellendítésére. Tanácskoztak a pártcsoportok, az alapszervezetók, elkészültek az 1972 első félévi munkatervék, s a kommunis- - ták által javasoltakra épül a csúcsvezetőség munkaterve. Már minden alapszervezetben értékelték a múlt évben végzett munkát, összegezték a javaslatokat, s így készült a beszámoló. Lehetetlen lenne minden részletével foglalkozni. De a vázlatból kiderül, sorra vesznek minden lényegeset. Itt csupán két témát elemzőnk, s ezek is mutatják, hogy a pártvezetőség milyen erőfeszítésekét tett a különböző párthatározatok érvényesítése érdekében, az elmúlt esztendőben. Feszítő gond volt tavaly az alacsony keresetű dolgozók problémája. Ez nagymértékben befolyásolta a fegyelmet, a termelékenységet, a minőségi munkát. Csaknem 400 dolgozóról volt szó. A párttagok tapasztalták az elégedetlenkedést. Jelezték a pártvezetőségnek. így került több ízben is a taggyűlés elé e gond megoldása. Határozat született a bérproblémák megoldására. A jelzéseket, információkat jól érzékelte a pártvezetőség, hiszen az említett alacsony keresetű dolgozók között 200 az anyagmérő, s valamennyi fiatal, s csaknem kizárólag nő. Tőlük függ a minőségi munka. Az alacsony kereset miatt korábban legalább 20 százaléka eltávozott az üzemből. Helyettük újakat kellett felvenni és megtanítani e munkára. A gazdasági vezetés a párthatározat megvalósítása érdekében két' ízben rendezte az alacsony keresetű dolgozók órabérét. I-gy az anyagmérők órabére átlagosan 5 forintról 6,20 forintra emelkedett. S a havi átlagkeresetük a korábbi 1050 forintról 1300 forintra nőtt. Nem volt egyszerű e határozatnak a megvalósítása, hiszen az órabéremeléshez szükséges összeget saját maguknak kellett jobb gazdálkodással, termeléssel biztosítani. És sikerült. Hálásak voltak érte a dolgozók. Ez mérhető a munkafegyelem javulásában, abban, hogy javult a termelékenység, s az exportfeladatokat is túlteljesítették. Biztosították ezeknek a fiatal nőknek a szakmai továbbképzését is. A 200 anyagmérőből 37 szerezte meg kz alapfokú- szakmai képesítést, akik további béremelést kaptak. Csökkentettéle az anyagmérőknél a munkaruha kihordási idejét is. Ezeknek a dolgozóknak a többsége 63 községből jár be dolgozni a vállalathoz. Korábban a távolság után határozták meg az autóbuszbérleti díjat. Most egységesítették,’s az állomástól díjtalanul szállítják a dolgozókat. Következetesen végigvitte és megvalósította a taggyűlés határozatát a gazdasági vezetőkkel és az szb-vel összefogó pártveze tőség. Tanulás az elsők között Ezt mutatja az is, hogy a pártvezetőség javaslatára — a határozat nyomán — a gépsorok irányítására jobban igénybe vették a nőket, az általuk képzett anyagmérőket. 30 nő végezte el a gépkezelőd tanfolyamot, megállják helyüket, s a keresetük is jóval magasabb, eléri, vagy meghaladja a havi 2000 forintot. Lényegében végrehajtották a határozatot, minden alacsony keresetű dolgozó bérét rendezték. őszintén szól a beszámoló azokról a párthatározatokról is, amelyeket különböző okok miatt nem sikerült végrehajtani. Ezek közül az egyik legégetőbb a kádergond, a szakember-ellátottság. Szinte hihetetlen, hogy ez a nagy üzem csupán 5 egyetemet és főiskolát végzett szakemberrel és 11 technikussal rendelkezik. Több ízben foglalkozott a pártvezetőség, a taggyűlés e probléma megoldásával. Ebben nem sikerült előbbre jutatok. Pedig születtek okos, megvalósítható elképzelések. Eszerint határozatot fogadtak el egy kihelyezett faipari és erdészeti technikumi osztály megalakítására. Felméréseket végzett a pártszervezet a fiatalok között. 40 jelentkező vállalta a tanulást. Közöttük fontos beosztásban dolgozó vezetők is. Próbálkoztak Nyíregyházán. Ide hetenként háromszor kellett volna bejárni. Ez lehetetlenné tette volna a vállalat munkáját. Kiestek volna a termelésből fontos beosztású vezetők. A szegedi technikum igazgatósága sem váll&l- ta a „kijárást”. Messze van. A pártvezetőség azonban nem nyugodott bele a pillanatnyi sikertelenségbe. Segítséget kért a járási pártbizottságtól. Itt járási párt-vb tárgyalta a gondot. Újabb ígéretet kaptak ezek nyomán a szegedi iskolától, hogy 1972-re vállalják a tanítást, megnyitják Tuzséron a kihelyezett technikumot. Milyen lesz a végrehajtás ? Hasonló módon elemzi a pártvezetőség a beszámolóban a többi lényeges gond, probléma megoldását, mérlegeli az eredményeket, a hibák, a sikertelenségek okait. Sorra veszi a felsőbb pártszervek és a saját határozatait, mérlegeli mi valósult meg belőlük, s mi nem. Ezek egybevetésével, számítva a párttagság javaslataira, készíti el az év első fél évének munkatervét. A most készülő beszámoló gondolkodásra késztető és cselekvésre ösztönző lesz. Igazán akkor lesz azonban sikeres a taggyűlés, ha annak munkájában, a vitában mind több párttag részt vesz, s cselekvésével is hozzájárul az elfogadott határozatok, az elkészült és megszavazott munkaterv megvalósításához. Farkas Kálmán Sétáltatás Először úgy volt, hogy a Kió de Crúz-i filmfesztiválra utazom reprezentálni, de aztán mégis inkább úgy döntöttem, hogy egy pusz- pángbükkösi irodalmi est rendezését vállalom. Hiába, kényelmes ember vagyok. Puszpángbükkös ugyanis lényegesen közelebb van mint Rió de Cruz. Meg talán azért is jobban csábított ez a meg-» oldás, mert ebben a műsorban a- nagy Rábavölgyi Menyhért is hirdetve volt, ami már egymagában élmény. Nekem. A puszpáng- bükkösieket pedig nem kérdezte meg senki. Délután érkeztünk meg a községbe, s jókedvemet rögtön elrontotta a kultúrház igazgatója, amikor tudomásomra hozta, hogy esti elő-' adás iránt semmi érdeklődés nincs. Egy árva jegyet nem tudtak eladni elővételben, mindez azonban niég nem ad aggodalomra okot. mert a közönség csak azért nem tülekszik a pénztár előtt, mert a faluban egyszerűen nem tószik el, hogy a nagy Raba- völgyi Menyhért Puszpáng- bükkösön akarja eltékózolni istenáldotta tehetségét. — De hiszen a neve rajta van minden plakáton! — próbálkoztam magyarázkodni. — Nézze meg, akkora betűkkel hirdetjük Rábavölgyi Menyhértet ' Puszpángbükkö- sön, mint egyfe metropolisokban az Omnia kávét szokták!... — Az nem számít — tromfolt le az igazgató —, mifelénk már nem hisz a nép... Múltkoriban is úgy volt például, hogy fellép nálunk a népszerű Grimbusz Aranka, de helyette csak száj- és körömfájás lépett fel. Igazán nem csoda, ha ezek után bizalmatlanok a dolgozók... — De bocsánat, Rábavölgyi Menyhértet, aki már szinte haladó hagyomány, akit a műemlékvédő bizottság a saját színészének tekint, aki még a Tenkes kapitányában tűnt fel, egy ilyen művészt nem tehetünk ki annak, feogy » érdektelenségbe fulladjon a műsora! — Szó sincs róla! Telt ház lesz, csak előbb meg kell nyugtatni a közönséget, hogy Rábavölgyi Menyhért csakugyan megérkezett a községbe... Sétáltatni kell! — Mit kell csinálni? — Mondom: sétáltatni — magyarázta hangjában némi sértődöttséggel az igazgató. — Végig kell vele vonulni párszor a promenádon! — Hol, kérem szeretettel!? — A promenádon... az eszpresszó és a nagytemplom között... vasárnap ilyenkor ott vannak a legtöbben... Sétálnak egy órácskát, híre megy, hogy megérkezett Rábavölgyi Menyhért és^ meglátja, estére zsúfolt házunk lesz. Belőlem csak a tapasztalat és a jóindulat beszél! Nem ellenkeztem. A kocsiban várakozó Rábavölgyi Menyhérttel igyekeztem tapintatosan közölni, hogy sétálni megyünk. Erre azonban semmi hajlandóságot nem mutatott. Arra hivatkozott, hogy ez nincs benne a szerződésében. különben is neki előadás előtt el kell mélyülnie. Nagy nehezen azonban mégis _ kötélnek állt, amikor 500 000 GUMIMATRAC ÉVENTE. A Palma Gumigyár nyíregyházi gyárában évente 500 ezer gumimatracot készítenek. Termékük igen keresett külföldön. Az olimpiára több ezer „ötkarikás” matracot exportálnak. (MTI fotó — Balogh László.) Ne legyen bérkiesés Á munkaidő-csökkentés előkészítésének gondjai az 5. sz. Volánnál — Itt van a bérlgppm — mutatja Balogh Ferenc autó- buszvezető. — Egy hónap alatt 359 órát mentem és 3086 forintot kerestem. Majd kéthónapi munkára egy jó erős havi fizetés. — Nekem meg a múlt hónapban csak 170 órám volt, alig kerestem 1100 forintot — panaszkodik Baratt János kisvárdai tehergépkocsivezető. Mindketten a Volán 5. számú Vállalatának dolgozói. Arról, hogy az egyik hónapban keveset mennek, a másik hónapban- pedig «sokat kell hajtani, Sy/ik sem tehet. A gépkocsivezetés ma különben is úgy él a köztudatban, mint ahol az átlagos munkásfizetéshez nem heti 48 órát kell eltölteni a volán mellett, hanem attól jóval többet. — De havi-210 óra munkaidővel is el kell érnünk, hogy mindenki ugyanannyit keressen és a vállalati jövedelmezőség se romoljon — veti ellene Lengyel István, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. . Áz autóközlekedésben is napirendre került a csökkentett munkaidő bevezetése. A karbantartóknál nincs baj; ők már heti 44 órában, szabad szombattal dolgoznak, a gépkocsivezetők viszont nem egyszer 300 órán felül ülnek a kormány mellett egy-egy hónapban. A a népszerűsége mi mindenre kötelezi az embert. Sűrű do- hogások közepette végül is kikászálódott a kocsiból és elindultunk vasárnap délutáni sétánkra a promenádon. A .kultúrházigazgatónak igaza lett. Az öregasszonyok még a pletykálkodást is abbahagyták, a kerítésekhez lopakodtak, hunyorgó szemérmes pillantásokkal kísérték a nagy Rábavölgyi Menyhértet, miközben lelkűk mélyén úgy elpirultak, mint amikor először csalták meg a férjüket. A kocsmában félúton megállt a kés, sokan elhalasztották a menetrendszerű vasárnapi pofozkodást, a haragosok kibékültek, a barátok pedig összevesztek azon, hogy ki Kérjen előbb autogramot á nagy Rábavölgyi Menyhérttől, az egész ország népszerű Menyusától. Mindenki az utcára tódult, fiatalok és öregek, nemzedéki ellentéteket félretéve, egyaránt nagy érdeklődéssel bámulták a ritka látványosságot. Közben elkaptam a hangokat, áhitatos és ámuldozó párbeszédeket, melyek nyomon követték sétánkat. — Ne. mán ki megy ott, — lökte oldalba 'bogyós, ganad* szakszervezet álláspontja: a forgalmi dolgozóknál a havi 210 órás munkaidőt kell megteremteni. A határidő is elég rövid: 1973 januárjára, de legkésőbb az év közepéig szeretnék bevezetni. A munkaidő-csökkentés természetese^ itt sem járhat keresetcsökkenéssel. Ma például a Volán 5. számú Vállalatánál egy tehergépkocsivezető havonta átlag 222 órát vezet. Az autóbuszvezetők ennél valamivel többet, 245 órát. Ám mint az előbbi példából is látszik, az átlag igen nagy szóródásokat takar. — A kollektív szerződésben rögzített óraszóródásokhoz kell igazodnunk — vélekedik Lengyel István. A teherautókat kiszolgáló rakodógépek kezelőinél, a szállítómunkásoknál már nagyjából a havi 210 óránál tartanak. A gépkocsivezetőknél viszont — nem egyszer az emberhiány miatt — nehezebben tudják leszorítani az igénybevételt. Pedig a vállalat áldoz az utánpótlás képzésére, csak a múlt évben 300 embert képeztek ki saját erőből. Igaz viszont, hogy nem mindenki marad a vállalatnál, amikor már a zsebében van a jogosítvány. Pedig egy ember képzése több, mint 7 ezer forintba kerül. Pontosan az emberhiány az, ami a nagyobb szerveszemű asszonyát egy rátarti férj — - né mán, ott mén, akit a múlt héten láttunk a tévében... — A Rita Pavóne!? — ál- mélkodott az asszony. — Egy csudát —tudálékoskodott az ember, — a Rita az sokkal szeplősebb, ennek meg még bajsza is van., ez a Rábavölgyi Menyus... És mi közben csak róttuk az utat le-íel. Az esti előadás minden igyekezetünk ellenére, érdeklődés hiányában mégis elmaradt. Az igazgató a kezét tördelte, a felesége viszont gúnyos, oktató hangon leckéztetett meg bennünket: — Nem is érdemelnek mást, minek kellett egész délután mutogatni magukat a főutcán?! Nem bolond mifelénk a nép este olyasmiért fizetni, amit nappal ingyen is láthatott! Menyussal egymásra néztünk, tekintetünk fáradt volt és törődött, de abban mindenesetre' egyetértett ez a pillantás, hogy talán soha nem fogjuk megismerni a puszpángbükkösi közönség lelkivilágát. És a kultúrházigazgatóét sem... Aga Itea' zettségre késztet. Hisze* sem a vállalatnak, sem a népgazdaságnak nem mind- egy, hogyan használják ki, a fuvarozóeszközöket. A darabáru-fuvarozásnál például váltótársat adnak egy- egy teherautóra. — Csak éppen olyan van, hogy reggel, amikor bemegyek, akkor mondják meg: mehetek haza. Jó ha délre Timáíra érek — mondja Prokop József. — Amikor rossz a kocsi, van úgy, hogy három nap is bemegyek, mégsincs kijavítva, utána mehetek haza. Meg az is előfordul, hogy berendelnek reggelre, de nincs fuvar, várakozók délig — beszél Barati János. A szervezettség tehát az ilyen mellékidők csökkentésére vonatkozik. Hiszen a vállalatnak sem mindegy, ha esetleg úgy kell órát fizetni, hogy nincs mögötte tényleges teljesítmény. — Ehhez tervszerűbbé kell- tennünk a munkát — hangzik a szakszervezet véleménye. — Felméréseink szerint meg is lehet teremteni a jó kihasználás alapjait. Hiszen naponta akár 15 órát is mehet egy gépkocsi- vezető, így 20—25 nap alatt teljesíti a 210 órát, utána pedig egy másik ülhet fel a kocsira. — A fizetés, az mennyi lesz? — teszik fel rögtön a kérdést, amikor az óracsökkentés szóba kerül. Tudni kell ehhez, hogy a gépkocsivezetés immár hivatalosan is elismert szakma,' Persze különböző vizsgák letételéhez, tetemes gyakorlati időhöz kötik a szakmunkásbizonyítvány megadását, de mint szakmával rendelkező- • nek, egy gépkocsivezetőnek is más munkásokkal azonos kereseti szinten kell lennie. Éppen ezért most készül a gépkocsivezetők új besorolási táblázata, amely már jobban tükrözi egy-egy sofőr felelősségét. a szakmában eltöltött időt, a vezetés tudományának ismeretét. — Egyébként is összehangolt munkára van szükség — teszi hozzá Lengyel István. — Hiszen nemcsak az autó- közlekedési vállalatoknak vannak gépkocsijai. Ezért egységes szemlélet kialakítása szükséges a gépkocsivezetőknél. dolgozzon az bármely tárca irányítása alatt. A megyei autóközlekedési vállalat dolgozóinak a munkaidő-csökkentés bevezetéséhez a gazdasági vezetés a szakszervezettel együtt non- tos programot dolgozott ki. Most már azon múlik, hogy a saját terveiket mennyire tudják teljesíteni, hogy jövőre már itt js 210 órás munkával rendes fizetést vigyenek haza a gépkocsivezetők.
