Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-08 / 6. szám

- Í9T1 farmt? *. KELET-MAGYARORSZÄC 1 e?<M <——- ............... Együtt a dolgozókkal Az üzemi agitáciős munka néhány tapasztalata Nyíregyházán termelőegységekben 299 párt­csoportunk van). Ahol ezt felismerték, igénylik, ott a tapasztalatok kedvezőek. Pozitívnak és kö­vetendőnek tartjuk, hogy több helyen a pártcsopor­tok, a pártvezetéstől kapott tájékoztatók alapján eredmé­nyesen foglalkoznak a mun­kafegyelem, az újítás, a szo­cialista munka\*erseny kér­déseivel, s általában a neve­léssel. Helyenként szorgal­mazzák a korszerűbb eljá­rások bevezetését, a műsza­ki fejlesztést, igénylik a törzsgárda létrehozását, anyagi és erkölcsi megbe­csülését. A csoportos agitáció egy másik formája a szocialista brigádok fokozottabb bekap­csolása a politikai tömeg­munkába. Ez nem kielégítő városunkban. Pedig többsé­gük már ma is alkalmas ar­ra, hogy rendszeresen részt vegyen agitáciős munkában. Ehhez persze szükséges, hogy átfogóbb és rendszeres tá­jékoztatást kapjanak a helyi gondokról, az üzem előtt ál­ló feladatokról és más idő­szerű kérdésekről. A tömegszervezetek agitá- ciós tevékenysége pártszer­vezeteink összehangoló, irá­nyító munkája kapcsán tar­talmasabb lett. Több üzem tapasztalata is bizonyítja, hogy helyes az a gyakorlat, ahol a szakszervezet, a KISZ, a nőbizottság a közösen el- ' végzett politikai feladatok mellett speciális politikai, nevelési, erkölcsi feladatokat is célul tűznek. A differenciált bé­rezés ELVÉT a dolgozók ma már inkább elfogadják, mint korábban. Azonban még ma is akadnak jogos és jog­talan felvetések, főleg a ve­zetők és beosztott dolgozók esetében. Agitációnknak ez­zel foglalkoznia kell. Gyenge pontja üzemi agi­tációnknak, hogy kevesebbet szól a tervszerűbb, fegyel­mezett munkáról. A terme­léstől, a teljesítménytől el­szakított elosztási igény je­lentkezéseit így több helyen nem tudtuk leküzdeni. Üzemi agitációnk közép-, pontjába a termelékenység növelését kell állítani. E té­ren számos kiaknázatlan le­hetőséggel rendelkezünk. Pártszervezeteinknek itt az adott munkaterület helyzeté­nek konkrét elemzéséből kell kiindulni. A tartalékok feltárása, a korszerűbb eljárások bevezetése, a mun­kafegyelem megszilárdítása, a racionálisabb mun­kaerő-gazdálkodás, a folya­matos anyagbiztosítás, a jő munkahelyi légkör megte­remtése mindezt elősegíti. Az írásos és szemléltető agitációra ma még csak ke­vés pártszervezetünk fordít kellő figyelmet. Igaz, van­nak az utóbbi időben kézzel­fogható eredmények is. Ne­hány pártszervezetünk nyomdai úton előállított lap­pal, többen uzemileg előállí­tott híradóval rendelkeznek, Az írásos kiadványok közül nagymértékben segítették az a.gitációt a városi pártbizott­ság és a városi tanács ki­adványai. A termelést bemutató fali­újságok, táblák és grafiko­nok azonban csak kevés he­lyen találhatók. Sok alkalommal hívjuk fel pártszervezeteink figyelmét a vállalati belső tájékoztatás és tájékozódás eredménye­sebb megszervezésére. Le­gyenek ennek kezdeménye­zői és a gazdasági" vezetéssel együtt építsék ki ennek — a gazdasági és politikai mun­ka számára nélkülözhetetlen —- belső rendszerét, hálóza­tát. Több üzemben nem tartják fontosnak, hogy a tervmódo­sításokat is ismertessék. Ugyancsak nem megoldott a megyei kiterjedésű vállala­tok esetében a dolgozók rendszeres tájékoztatása, a kommunisták beszámoltatá­sa. A TÁJÉKOZTATÁS fo­gyatékosságai helyen­ként egyes középvezetők ön­kényeskedéséhez is vezet, nem is beszélve arról, hogy nagymértékben gátolja a dolgozó kollektíva kezdemé­nyezőkészségének kibonta­kozását. összességében azt állapít­hatjuk meg, hogy a tájékoz­tatás rendszeresebb lett, több formája alakult ki. Ez azonban korántsem kielégí­tő. IJjabb lehetőségek, mód­szerek feltárásával javítani szükséges, eljutva a lehető­ség szerint minden dolgozó­hoz. A párt- és tőmegszerveze- tek együttesen építették ki a vállalati belső információt. Helyenként ez jól funkcio­nál , Általános tapasztalatunk, hogy a gazdasági és pártve­zetés, a törnegszervezetek fi­gyelnek a dolgozók hangjára. Válaszolnak problémáikra és sok hasznos javaslatot meg is, valósítanak. Vannak azon­ban olyan esetek is, amikor figyelmen kívül hagyják ezt, vagy csak semmitmondó, esetenként sértő, lekezelő vá­laszt adnak a dolgozóknak. Ezeken a helyeken rossz a munkalégkör, tartós feszült­ségek alakulnak ki és ked­vezőtlen hatásuk a termelés­ben is lecsapódik. Pártszervezeteinknek meg­felelő igény támasztásával erősíteni kell a gazdasági ve­zetők politikai felelősségét a dolgozók, különösen a mun­káskollektívák tájékoztatá­sában. A dolgozók aktív kezdeményezésének kibonta­kozását elősegítő üzemi lég­kör megteremtése kell ah­hoz, hogy minden dolgozó személyesen is érezzen fe­lelősseget az üzem céljainak megvalósításáért. Czakö István, a nyíregyházi városi pártbizottság osztályvezetője Lónya talpra állt Egy szanált tsz sikeres esztendeje Amikor a lónyai Béke Ter­melőiszövetkezet központjá­ba megérkeztünk, elsőnek egy szégyenkező arcú ember­re figyeltünk fel. Ott ült az előszobában. Az elnök irodá­jában pedig — dr. Mándy Gyula jogtanácsos segítségé­vel — a vezető bizottság a szégyenkező arcú ember fe­gyelmi tárgyalására gyűlt össze. Mi tagadás, a piruló 35 éves férfi 33 zsák ocsu helyett minden fordulóban csak 32-őt vitt be a raktárba. Egy zsák mindig a háza kamrájába került. Most ezért fog felelni. (Azóta a döntés is megszületett: ala­csonyabb munkakörbe he­lyezték.) Amióta Bereg legfiatalabb termelőszövetkezeti elnöke, a. 28 éves Bán János elnök lett a lónyai Béke Termelőszövet­kezetben ez a második ilyen eset. (Azelőtt több volt.) Pe- thő János, a vezetőségi bi­zottság elnöke azt mondja, hogy az országnak sok „vi­harsarka” van, de ennyi prob­lémával terhelt, mint a ló­nyai „világvége”, talán se­hol. Nyolcmillióval több~. A lónyai Béke Termelőszö­vetkezetnek 4500 holdja van és 550 tagja, de az utóbbiból csak 250 munkaképes korú. A tagok nagy százaléka nyugdíjas és járadékos. Ami­óta a termelőszövetkezet megalakult, nyolc elnököt váltottak — ha beleszámítjuk a szanálási kormánybiztoso­kat is. A mostani, 1971 márc. elején megválasztott fiatal vezetőségnek azt a feladatot szabta meg a mindennapi munka, hogy egy 5 és fél mil­liós hiányt gazdálkodjanak ki. (Egyébként ebből a ko­rábbi vezetés hibáit helyre­hozandó több, mint 3 milli­ót adott az állam dotáció­ként. 1 ’milliónál jóval töb­bet hitelezett egy néhány esz­tendőre és közel 1 milliót az idén kell kigazdálkodni.) * — Az új vezetőség dicséretére legyen mondva, hogy az 1970-es 10 milliós árbevétel­lel szemben 1971-ban 10 hó­napos működésük során 8 millióval többet termeltek. A tagjövedelem elérte a 4 mil­lió 300 ezer forintot. A ló­nyai termelőszövetkezet gya­korlatilag rendbe jött. Leg­alábbis a bank véleménye szerint, ami mégiscsak irány­mutató. Nem így a tagok szemében. Beszélgetünk velük. Azt kér­dezők a vezetőségtől min­duntalan: hová lett a több­let? Nem is olyan egyszierű kér­dés ez. (Közgazdasági nyel­ven: hiteltörlesztés, tartalék- képzés, keresetnövekedés.) Talán egy kis kerülővel válaszolni lehet a kérdések­re. Tényeket mondunk. 1970- ben annyira elmaradtak az őszi mélyszántással, hogy a szomszédos kárpátaljai szov­jet terület beregszászi párt­bizottságának kezdeménye­zésére a határ túlsó oldalán lévő 3 kolhoz traktorosai szántottak fel 650 holdat ősz­szel a lónyai Béke Termelő­szövetkezet; f oldj ein. Tavaly: nemcsak előkészítet­tek az őszi vetések alá ezer holdat és őszi mélyszántás­ban már kora ősszel leszári- tottak 1200 holdat, hanem (a vásárosnaményi járásban ki­emelkedő teljesítménnyel) másoknak is segítettek — a tiszamogyorósi és a kisvarsá- nyi szomszéd termelőszö­vetkezeteknek — 448 hold őszi mélyszántásban. Hatszáz­ötvennel kevesebb, 1970-ben, 4 és fél százzal több tavaly. Ez jóval több, mint ezer hold pluszteljesítmény. Ennyi új gépet vásároltak? Szó sincs róla. Pontosan ugyanannyi traktor dolgozott 1971-ben is, mint tavalyelőtt. Miből adódik akkor ez a több. mint ezer hold teljesítménykülönbség? A sokhoz még többet Makai Zoltán főagronőmus meséli, hogy egy egészen új­szerű anyagi érdekeltséget te­remtettek a traktorosoknak, meredeken ellentéteset azzal, ami ezelőtt szokásos volt. Emberi lényege, hogy jutal­mazták is, aki jogosan sokat keresett. A lónyai Béke Ter­melőszövetkezet traktorosai tavaly ősszel, ha talajmunká­ban jogi;*:an elérték a havi 2000 forintos keresetet, 10 százalékot még jutalmul kap­tak rá. Ha pedig a jogos, jól elszámolt és talajmunkáért felvett havi kereset elérte, vagy meghaladta a havi 2500 forintot, a ráadás már 15 százaiéit volt. Nem kis pénz az, mondjuk havi 3000 forint­hoz még négyszázötven forintot jutalmul kapni. En­nek köszönhető, hogy a leg­nehezebb lánctalpas trakto­rok éjjel-nappal két műszak« ban szántottak az elmúlt őszön —•, nem úgy, mint 1970-ben. December utolsó napjaiban fejezték be a munkát — kihasználva a jó időt — azoknál a termelőszövetke­zeteknél, amelyeknek segít­ségére siettek. Éjjeli motorosok A termelőszövetkezet veze~ tőivel, Szabó Imre főkönyve­lővel, Király Gézával a fa­lusi népi ellenőrzési csoport) vezetőjével és a íőagronó- mussal jártuk be a határt A fiatal elnök már menet köz­ben mondja, hogy a terme­lőszövetkezeti vezetés három alapvető feladata: gazdálkod­ni, a termelést szervezni és az emberekkel foglalkozni. Az előző vezetés mind a há­rom szabályt megsértett", szervezetlenség és gazdasági anarchia okozta a mérleg­hiányt, nem lustaság. Vagy bűncselekmény. Példát kér­ve megtudjuk, hogy az el­nök és a főagronómus — némi ellenkezést legyűrve —, kit motorkerékpárt vásárolta toil) a szövetkezettel és azzal minden éjjel meglátogatták: az éjjel szántó traktorosokat. Ha volt jvalami alkatrész­hiány, azonnal tudtak gon-; doskodni a pótlásáról. Makai Zoltán főagror.ór..js most lép be tagnak a szö­vetkezetbe. Ez szükséges ah­hoz, hogy elnökhelyettes le­gyen, vagyis a különféle ter­melési ágazatok összefogójaj A közgyűlés mondta ki, hogy két olyan vezetőre van szük­ségük, akik egymást helyet­tesíteni tudják és „nem lova­golnak ellenkező irányba Tehát mint tagok és tulajdo­nosok is felelősségre vonla- tók. Geszteiyi Nagy Zoli la . IFJŰ BRIGÁD. A Nagykálló és Szatmárvidéke Ktsz­ben a múlt évben is több nagy teljesítményű célgépet he­lyeztek üzembe. Képünk: a KISZ-brigád a szabászgépe­ken az exportcipők felsőrészét szabja. (Elek Emil felvétele.) Ezek a mai öregek!... AZ MSZMP X. KONG­RESSZUSA HATÁROZA­TAIBÓL adódóan hatéko­nyabb propaganda- ésagitá- ciós munkára van szükség. Dolgozóinkat rendszeresen kell informálni az őket ér­deklő kérdésekről és arról, ami társadalmi fejlődésünk igényeiből következik. Meg­győző választ kell adni a bel- és külpolitikai élet te­rületeiről, fel-fel vetődő, sok­szor bonyolult kérdésekre. Alapvetően kell javítanunk az üzemek, vállalati, intéz­ményi munkahelyek belső információs munkáját. Ezekkel a megfogalmazá­sokkal, feladatokkal minden­ki egyetért. Azzal is, hogy agitációnk reális, konkrét és őszinte legyen, a társada­lom és az egyén boldogulá­sát kifejező valóságos érde­kek feltárására irányuljon. Azonban a mindennapi gya­korlat gyakorta nincs össz­hangban a fenti követelmé­nyekkel. Ez a megállapítás Nyíregyházára vonatkoztat­va is igaz. Ezt még akkor is el kell fogadni ha azt álla­pítjuk meg, hogy több ténye­ző kedvező összhangja foly­tán javult nálunk is az ági- iációs munka, tervszerűbb és céltudatosabb lett. Köze­lebb kerültünk a munkahelyi problémákhoz is. Az elmúlt időszakban nagy fontosságú párt- és kormány- határozatok (A nők helyzeté­ről és az ifjúság helyzetéről, a középtávú tervek készíté­séről, a IV. ötéves tervről, lakásokról, stb.) jelölték meg az új feladatokat pártszerve­zeteink számára, ami rend­kívüli mértékű felélénkülést hozott az agitáciős munkák­ban. Folyamatosabbá, színe­sebbé, tartalmasabbá vált az agitáció, fokozódott párt- és tömegszerveink politikai fele­lőssege, kezdeményezőkész­sége, jelentősen nőtt a pár- tonkívüliek politikai és gaz­dasági kérdések iránti érdek­lődése. Valamennyi üzemi párt­szervezetünk megtárgyalta a párt- és kormányhatározato­kat és intézkedési tervet ké­szített a végrehajtást illető­en. Az eddigi tapasztalatok alapján az intézkedési ter­vek elsősorban a munka- és szociális körülmények javí­tásával, a bérezés területén meglévő visszásságok meg­szüntetésével, a szakmai és politikai képzés feltételeinek megteremtésével foglalkoz­tak. \ Sok lehetőség adódott, ahol az üzem kommunistái, dol­gozói felelősséggel elmond­hatták kritikai megjegyzései­ket, javaslataikat. Üzemeinkben az agitáciős munka előterében a terme­lés, termelékenység kérdései állnak. Ez megfelel pártunk kongresszusi határozatainak. Az azonban, hogy a párt­taggyűlések több helyen ter­melési tanácskozássá ala­kulnak, a gazdasági vezetés helyett határoznak gazdasá­gi kérdésekben — a felelős­séget is átvállalva — már nem helyeselhető. TAROSUNKBAN az agitaciós formák kö­zül elsősorban a tömeg- agitációs formák, módszerek vannak túlsúlyban. Politikai gyűlésfek, termelési tanács­kozások és pártnapok kere­tében történik a dolgozók tájékoztatása, feladatokra való mozgósítása. Elismerve ezek pozitív vonásait, úgy véljük: határozottfbb agitá- ciós munkát végezni úgy le­het, ha pártszervezeteink je­lentősebb mértékben tudnak előrelépni a csoportos, az egyéni, valamint az írásos és szemléltető agitációkban, új-lehetőségeket, formákat is keresve. 4 A politikai agitáció mód­szereinek és formáinak ki­alakításánál pártszervezete­inknek természetesen jól kell ismerniük a különböző dolgozó rétegek sajátosságait, műveltségi szintjét, politikai tájékozottságát, érdeklődési körét, hangulatát. Az elmúlt időszak tapasz­talatai egyértelműen bizo­nyítják. hogy az üzemi agi- tációs feladatok végrehajtá­sában jelentős szerepük le­het a pártcsoportoknak. (A Sanyiké öntudatos kis ko­hold. öt esztendős még csu­pán, és idejét nem arra hasz­nálja, hogy úgy készüljön föl az életre, ahogy szülei azt szeretnék. Az istennek se számol el százig egyfolytá­ban. Baj van az evéssel is. Ha megmakacsolja magát, tölcsérrel se lehet belépum- pálni egy kanál főzeléket. Viszont önálló véleményevem a tévé összes programjáról. A Delta műsorát kívülről fújja, sőt, a Fórum adásainak is lelkes nézője. Ha az esti me- sé után ágyba parancsolják, olyan bömböiést csap, hogy összeszalad a ház. A szülők — elfoglalt emberek — mo­solyogva, bosszankodva ve­szik tudomásul, hogy Sanyi nehezen kezelhető. A család­fő a minap az újságban ol­vasta, hogy a Tempó Ktsz- nél télapók bérelhetők. A hirdetés adta az. ötletet, mely a régi gyerekkori emlékekből kúszott elő: a Télapóval kí­vánják megregulázni a-z akaratos süvölvényí. A gon­dolatot tett követte, felbérel­ték a tekintélyes külsejű (és tekintélyes órabérű Télapót) „egyéni beszélgetésre”. • Ter­mészetesen gondosan kioktat­ták az alkalmi Télapót, ho­gyan próbálja sinrerakni Sa- nyika életrendjét. Csak semmi liberalizmus, kérlelte a papji. A marna pedig arra figyel­meztette télapóságát, nehogy gyermekmesével própálja a kisfiút szórakoztatni, mert akkor csatát veszít. Az öreg tehát bőséges tudnivalókkal és csokoládékkal a tarsolyá­ban öblös hangon meg is kezdte a fejmosást. Az eré­lyes intelmek azonban hiába­valónak tűntek. A szemüve­ges apróság hol kibámult az ' ablakon, hol pedig ásitozva „unta a szöveget”. A Télapó beleadott minden energiát, ám egyetlen közömbös ref­lektálást sem tudott kiprésel­ni Sanyiból. Apja, hogy mentse a helyzetet, így kér­lelte: szegény Télapó, hiába beszéli ki a tüdejét. Miért nem teszel Ígéretet, hogy megváltozol és szót fogadsz? — fis megeszed a spenótot is, ezt is ígérd meg — foly­tatta a mama. — Ha min­denben követed Télapó intel­meit... akkor derék ember leszel. Okos, Dölcs... olyan, mint a Télapó... Sanyika végigmustrálta a leendő példakép silány ru­házatát, őszbe csavarodott piszkos, szürke szakállát és megszólalt: — Akkor pláne nem foga­dok szót és nem is eszek. Nem akarok Télapó lenni. — Miért nem, kisfiam? — Mert az számomra nem egy perspektíva... Télapó legszívesebben megcsókolta volna a kis mu- furcot, és ahogy a téli esté­ben újabb címek felé balla­gott, azon dondolkodott, hol is rontotta él ő az életét)! ★ Karácsony este a körút sok ablaka fényesen világított. A legfényesebben talán Sza­badoséké. Az arany négyszö­gekben ragyogó karácsonyfa csillagokkal, ezüst hajjal és és díszekkel roskadozott, lát­szott, hogy itt nagyon készül­tek. Érthető ez, hiszen Sza­badosék egész családjában egyetlen trónkövetelő, a 8 esztendős Károly — uralko­dik. Ilyenkor komolyra hang­szereltem viseli nevét. Ez is jellemző rá, hogy ő más­képp van húrozva, mint a többi gyerek, nem Karcsi, Karesz, hanem Károly. Az ajándékozás is gondot okozott az egész családnak. Praktikus dolognak nem örül. Játéknak sem. Mit vegyünk hát a gye­reknek? — dugta össze fejét a család. Nagy nehezen szüle- • tett meg a döntés: egy vil­lanyvonatot vásárolnak so­rompókkal. vasútállomással, váltókkal és sok szerelvény­nyel. Meg is vették és a kará­csonyesti ajándékozás kö­zéppontjában a villanyvonat próbaűtja állt. A családtagod össze is vesztek, miközben a távirányító berendezéssel pá­lyára bocsátották a szerel­vényt. Ne gyorsan, ne las­san, biztogatták egymást. A mama áhítattal igazgatta a vonat útja mentén sorakozó gipszfigurákat, váltóőröket és legelésző csordákat. Szemafor jelezte, hogyan robog a hosz- szú kocsisor. Nagy élmény volt, kitűnő játék. Kitűnően szórakoztak vele — a felnőt­tek. Nagy buzgalmukban ész­re sem vették, hogy Károly már az első menet után félre ­vonult, hóna alatt egy vaskos könyvvel, amikor a felnőttek ámuló szemekkel sikítozva követték a kígyózó vonat út­ját, ő is felriadt. Ilyenko;" megbocsátóan, fejcsóválva és megértő mosoly közepette ezt mormolta maga elé: — Ki érti meg őket? Ezek a mai öregek1.... ábai Fa»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents