Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

Wií. jaivttSr i: Korunk mezőgazdasága —■■■■ ■■ - —- — - - ­A tsz-ek középtávú tervei: Előtérben a szarvasmarha-tenyésztés Kevés vagy sok a traktor? Kezdjük néhány összeba­Növénytermesztés talajművelés nélkül A mezőgazdaság kemizálása Korábbi cikkeinkben érté­kelést adtunk a Termelőszö­vetkezetek Tisza menti Szö­vetségéhez tartozó termelő- szövetkezetek növényter­mesztési és beruházási ter­veikről. Most ötéves tervük állattenyésztési adatait ele­mezzük röviden. A törzsba­romfi kivételével minden ál­latfaj növekedését tervezik a szövetkezeti gazdaságok. A szarvasmarha- és sertésállo­mány nagyobb ütemben nö­vekszik, mint a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium termelőszövetke­zetekre vonatkozó előirány­zata. Egyedül a kocalétszám maradt alatta az országos tervezésnek. Intézkedések az első tél évben A szarvasmarha-tenyész­tést 1970-hez viszonyítva szö­vetségi szinten 59,3 százalék­kal kívánják növelni. Az or­szágos előirányzat 27,1 szá­zalék. A tehénlétszám növe- . lésében is jóval felülmúlják az országos átlagot. A MÉM 44 százalékos növelési tervé­vel szemben a Tisza menti tsz-ek 78,9 százalékos növe­kedéssel számolnak. A termelőszövetkezetek a jelentős tehénállomány nö­velése mellett a vágómarha- értékesítést szerényebb mér­tékben emelik. Ez alatta ma­rad az országos tervezésnek. A szarvasmarha-fejlesztés ilyen mértékét azonban egyelőre gátolják a követ­kező problémák: az alacsony jövedelmezőség, a meglévő értékesítési nehézségek, a ke­vés fehérjetakarmány és an­nak magas ára, valamint a férőhely sem kielégítő. A legutóbbi országgyűlés Is foglalkozott a szarvas­marha-tenyésztés helyzeté­vel. December 28-án lapunk­ban közöltük Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter cikkét, mely­ben szintén szó van a szarvasmarha-tenyésztés gondjairól. Többek között ezt írta a miniszter: „Van olyan terület, ahol — átmenetileg — szigorú rendszabályok­hoz kell nyúlni. Ilyen a szarvasmarha-tenyésztés. A nőivarú állomány védelme érdekében az 1972. év elejé­től újból szigorú keretgaz­dálkodást léptetünk életbe. Ugyanakkor korszerűsítjük az utódellenőrzést és a mes­terséges megtermékenyítést. Még az év első felében ismé­telten a kormány elé tárjuk a szarvasmarha-tenyésztés­ben kialakult helyzetet, s ja­vaslatokat teszünk a kedve­zőtlen tendenciák fokozatos megváltoztatására.” Minden remény megvan arra. hogy az előkészület­ben lévő intézkedések ked­vezően befolyásolják a szarvasmarha-tenyésztést és így a termelőszövetkezetek megvalósíthatják célkitűzé­seiket. Koncentráció a serlcstcnvésztésbeu A termelőszövetkezetek ,1975-re -43,6 százalékkal ter­vezik növelni sertésállomá­nyukat. A kocaállományt 29,8 százalékkal növelik, ez kevesebb mint a MÉM elő­irányzata. Ugyanakkor a vá­gósertés-értékesítést > meg akarják duplázni a szövetke­zetek. Ebben némi túlzást, irrealitást fedezhetünk fel. Különösen, ha összevetjük a kocalétszám enyhébb nö­vekedésével. Nem látszik biztosítottnak, hogy a 2,2 ko­caforgót mindenütt megva­lósítsák. A sertéstenyésztésben két­irányú mozgás figyelhető meg. a szövetkezetek na­gyobbik része növeli a ser­téstenyésztést és -tartást, ki­sebbik része viszont csök­kenti, vagy meg is szünteti ezt az ágazatot. A sertés- tenyésztésben tehát egy kon­centrálódási folyamat figyel­hető meg, amit az alábbi adatok is bizonyítanak. 1970- ben még 77 termelőszövetke­zetben volt sertéstenyésztés, 1975 végére már csak 61 szö­vetkezet tervezi a sertéste­nyésztést. A szövetség terü­letén 1970-ben az égy, ter­melőszövetkezetben lévő ser­tésállomány átlagos darab­száma 547. 1975-re már 903 lesz egy-egy tsz-ben az állo­mány. létszáma. Az előirányzott fejlesztés végrehajtásának még mindig vannak nehezítő körülmé­nyei. Problémák elsősorban az értékesítésben vannak. Több termelőszövetkezet­ben panaszkodnak az átvé­telek elhúzódása miatt, kifo­gásolják a feldolgozó kapa­citás elégtelenségét, a keres­kedelmi hálózat nem megfe­lelő kiépítettségét. Csökken a törzsbaromti A juhállományukat a szö­vetség területén lévő tsz-ek lényegesen nagyobb mérték­ben növelik, mint a MÉM előirányzata. Az országos fejlesztési terv 8,4 százalék, az itt gazdálkodó tsz-ek 34,7 százalékos növelést tervez­nek. Hasonlóan a sertéste­nyésztéshez a juhászatban is bizonyos fokú specializáció és koncentráció megy végbe. A törzsbaromfi-állomány az országos tervezéssel szem­ben, ami 57,7 százalékos nö­velést ír elő, itt fordított helyzet van, ugyanis a ter­melőszövetkezetek 26 száza­lékkal csökkentik állomá­nyukat. 1970-ben még 10 termelőszövetkezet tartott törzsbaromfit, 1975-re már csak három szövetkezet ter­vezi a baromfitenyésztést. Az ellentmondásos helyzetet a termelőszövetkezetek első­sorban a tojás árával indokol­ják. Nem tartják rentábilis­nak a tojástermelést, ezen­kívül értékesítési bizonyta­lanság is tapasztalható. To­vábbi ok, hogy a baromfi, hasonlóan a vágósertéshez, abrakigényes és mind a két ágazatot együtt nem tudják fejleszteni. (Cs. B.) somlító adattal. A hivatalos statisztika szeriint az 1960-as évek első felében 0,7, most pedig egynél valamivel több traktoregység jut a termelő­szövetkezetekben 100 hold mezőgazdasági területre. (Az állami gazdaságokban ennél jobb az arány.) Ha azt is fel­idézzük, hogy a második vi­lágháborút közvetlenül meg­előző öt év átlagában 0,05 traktoregység állt a magyar mezőgazdaság rendelkezésére 100 holdanként, akkor még élesebben' látszik a nagy kü­lönbség, a' végbement fejlő­dés. Sokat mond egyébként az is — mellőzve most már á régebbi múltat —, hogy 1970 végén 70 ezer traktor dolgo­zott a mezőgazdaságban, öt évvel később pedig 75 ezer szántja a földeket, az elő­irányzatok szerint. Ebből a növekedésből 1200 traktor beszerzése szerepel az idei tervben. Mindez természetesen még nem válasz a címben megfo­galmazott kérdésre. Egyéb­ként sem könnyű a felelet, mert viszonylagos dolog, hogy kevés vagy sok a traktor, összehasonlíthatjuk a ránk vonatkozó adatokat a legjobban gépesített mező- gazdaságú országokéval, s azokéval is, amelyek jóval el- m aradottabbak, mint mi. Az első esetben kevésnek, a má­sodikban soknak tűnik a traktorok száma. További ne­hézséget okoz, hogy a mező- gazdaság belterjességének azt a tényezőjét, amelyikről most szó van, nem csupán a trak­torok száma, hanem az egész gépesítés színvonala határoz­za meg. Abból a már emli-. tett hetvenezer traktor­ból, amellyel az 1971- es évet elkezdtük, a szakem­berek által számon tartott élettartamhoz képest kereken 12 ezer túlságosan öreg volt, túl az elhasználódási időn. Az amortizáció utolsó esztende­jében van további 16 ezer traktor. Ezek szerint a mun­kában lévő traktorok 40 szá­zaléka helyett kellett volna már tavaly újat venni, nem is szólva arról, hogy jövőre és azután is igen számottevő a csereszükséglet. Más sza­vakkal: elérkezett a mező­gazdasági géppark' — benne főként a traktorok — gyors kicserélésének ideje. A mezőgazdasági gépek be­szerzése a negyedik ötéves tervben 40 százalékkal halad- •ja meg az előző ötéves idő­szak gépberuházási előirány­zatát. összesen — szintén a tervek szerint — 18 milliárd forint értékű gépet vásárol­nak’a mezőgazdasági nagy­üzemek, egyebek mellett 45— 50 ezer traktort. Végered­ményben tehát tetemes be­szerzésekre kerül sor, de a meglévő traktorok kiörage- dését figyelembe véve, csak kis mértékben növekszik a traktorsűrűség. Miért nem gyorsabb a ha­ladás? Mi az oka annak, hogy a harmadik ötéves tervben szerepelt 38—40 ezer traktor helyett mindössze 30 500-at vásároltak a nagyüzemek? Semmiképpen sem az, hogy az állami gazdaságok ás a tsz-ek vezetői, szakemberei nem tudják, mennyire fontos a traktorpark felfrissítése, ki­cserélése. Tisztában vannak yele, de a nagyüzemek egy részének anyagi lehetősége kicsiny ahhoz, hogy elegendő új gépet, traktort vegyen. Korábban pedig — még ta­valy is — nehezítette a hely­zetet, hogy a gépkereskede­lem kínálata a választékot nézve nem felelt meg a gaz­daságok fizetőképes keres­letének. • 1971-ban biztatóbb a kép: az esztendő első felében egy- harmadával több mezőgazda- sági gép talált gazdára, mint 1970 azonos időszakában. Ami ezenbelül a traktorokat illeti, az év végéig élkelt az elő­irányzott 12 ezer traktor. A mezőgazdaságban dolgo­zó gépekhez évente másfél milliárd forint értékű alkat­rész szükséges. Hosszú éve­ken át olyan súlyos alkiat- részbeszerzési gondok nehe­zedtek a mezőgazdasági nagyüzemekre, hogy a gépja­vítás nagy költségei mellett a traktorok és más gépek tétlenségre kárhoztatása mi­att is tetemes károkat vol­tak kénytelenek, él viselni. Hetekig, hónapokig ezrével hiányoztak a munkából al­katrészhiány miatt a trakto­rok. 1971-ben örvendetesen javult a helyzet, az illetéke­sek gondoskodtak arról, hogy csaknem teljesen megszűnje­nek az alkatrészellátás sú­lyos fennakadásai. A fordu­lat azzal egyértelmű, hogy ^valójában a traktorok szá­mának növekedése nélkül is több traktor áll a nagyüze­mek rendelkezésére. Azt, hogy kevés a trak­tor, vagy sok, kizárólag a már említett adatok és tényezők nem mutatják meg. Lehetsé­ges, hogy az egyik tsz keve­sebb traktora is több, mint a másik nagyobb traktor­parkja. A dolog azon is mú­lik, hogy miképpen haszno­sítják a gépeket! A trakto­rok munkájának megszerve­zése, a karbantartás, az üzem­anyag-felhasználás és még néhány más összetevő mutat­ja meg, hogy megfelelőkép­pen kiaknázzák-e a gépesí­tettségben rejlő előnyöket, Végezetül, visszatérve a címként feltett kérdésre, a válasz az, hogy sokkal több a traktor, mint 10, vagy 5 év­vel ezelőtt volt. de még min­dig nincs belőle elegendő. A traktorpark növelésének azonban van a vásárlás mel­lett másik módja is: a meg­lévő állomány hozzáértő, gaz­daságos hasznosítása S ez akkor is nélkülözhetetlen lesz, aimokor már kielégítő­nek mondhatjuk a traktorok összetételét és számát.1 Korunkra jellemző az egyre kiterjedtebb kemizálás, ami a mezőgazdasásban mind na­gyobb mértékben hozzájárul a kézimunkaigény csökken­téséhez és a terméseredmé­nyek növekedéséhez. A ke- mizálásról Erdey-Grúz Ti­bor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az MSZMP Politikai Akadémiáján „A tudományos-technikai forra­dalom és a társadalmi hala­dás” címmel tartott előadá­sában a következőket mond­ta: „A kemizálás a mechani­kai munkának kémiai folya­matok által való részbeni helyettesítése. Ez más szóval azt jelenti, hogy a sok mil- liárdszor milliárd molekulá­ból álló makroszkopikus tes­tekre kifejtett emberi és ál­lati izomerőt, valamint gépi erőt a közvetlenül a moleku­lákra ható kémiai erőkkel váltjuk fel. A kémiai erők nagy előnye a mechanikai erők felett hatásuk specifi­kus mivolta. Általuk megva­lósítható, hogy ugyanabban a közegben lévő különféle mo­lekulák közül kémiai hatás­sal csak egyfélét változtas­sunk meg, alakítsunk át cél­jainknak megfelelően...” Földművelő vegyszerek E megállapítások alátá­masztására egyik példaként a jó gyomirtószereket emlí­tette. Ezek ugyanis a növé­nyekbe felszívódnak és a gyomnövények létfontosságú enzimjeinek molekuláit mű­ködésre képtelenné teszik, meggátolják a sejtosztódást, a normális növekedést, a fényenergia hasznosítását, vagyis az asszimilációt, eset­leg egyéb életfolyamatokat. Ugyanakkor a hoszonnövé- nyek gyomnövényektől nem nagyon eltérő felépítésű en­zimmolekuláira nincsenek káros hatással, mert más a haszonnövények anyagcsere­folyamata, mint a gyomnö­vényeké, vagy ártalmatlan anyagokká bomlanak szét bennük a gyomirtószerek. Ilyen módon hatnak a kor­szerű felszívódó, szelektív ha­tású gyomirtószerek, közöttük a gabonafélék gyomtalanítá­sára mind nagyobb területe­ken alkalmazott Dikonirt, a kukorica és a négyévesnél idősebb alma-, körte-, szőlő- ültetvények gyommentesíté­sére már gyakran használt Hungazin, és a legtöbb zöld­ségféle, valamint az egyéb kultúrnövény gyomtalanítá­sára ajánlottt Merkazin is. Ezekkel részben vagv teljesen helyettesíthető a fáradtságos kézi és gépi gyomirtás, sőt a gyomirtószerek és a kijutta­tásukra alkalmas gépek to­vábbi tökéletesítésével a rendszeres talajművelés nél­küli növénytermesztés is be­vezethető lesz sok növénynél. Harcban a rovarokkal A mezőgazdaság kemizálá- sával az utóbbi évtizedekben rohamosan nőtt a különböző növényi és állati kártevők el­leni növényvédő szerek száma is, és legalább azonos mér­tékben fokozódott a felhasz­nálásuk is. Ezt bizonyítja az, hogy hazánkban az elmúlt években már kétszer annyi növényvédő szert használtak fel, mint az 1950-es években, és ennek eredményeképpen évente tö'íb, mint 5 milliárd forint értékű terményt sike­rül megmenteni a kártevők elől. . Azonban a becslések szerint még ma is közel 7 milliárd forint veszteséget okoznak évente a különböző növénykárosítók, ami legna­gyobb mértékben a még ha­tékonyabb növényvédő szerek kidolgozásával, előállításával csökkenthető a jövőben. Hatékony műtrágyák Míg a növényvédő szerek el­sősorban termésmegóvók, a műtrágyák termésfokozó ha­tásúak. Ezért használják a növénytermesztők már több. mint 150 éve a különböző műtrágyákat. A műtrágyák széles körű és nagy mennyi­ségekben való használata azonban ugyancsak az utób­bi évtizedekben indulhatott meg, a kémiai ipar rohamos fejlődése alapján, ami lehe­tővé tette a műtrágyák ipari . úton, nagy mennyiségekben való előállítását. A mennyi­ség növelése mellett egyre nagyobb hatású műtrágyák kerülnek forgalomba. A haté­konyságnövelés egyik mód­ja, hogy növelik a. műtrágya hatóanyag-tartalmát, ami a növények számára fontos nitrogén, foszfor, kálium vagy más tápelem-tartalom növelését jelentik. így az újabb nitrogénműtrágyáknak már 34—40 %-os a nitro- géntartahna, ami csaknem kétszerese a régi pétisó ható­anyagtartalmának. M-'« haté­konyabbak a két vagy több növényi tápelemet is tartal­mazó keverék és összetett műtrágyák, mert, ezek kiszó­rásával egy menetben többfé­le tápanyagot is juttatunk a növényeknek, és csökkentik az egyoldalú trágyázás ve­szélyét. A jövőben ezért egy­re több keverék és összetett műtrágya várható, amelyek a különböző növények táp­anyagigényének megfelelő összetételűek lesznek. Termé­szetesen ezek mellett is szük­ség lesz egy-egy tápelemet tartalmazó egyszerű műtrá­gyákra, az átlagostól eltérő tápanyagigények kielégíté­séhez. Vegyszerből fehérje A növényvédő szerekhez hasonló jelentőségűek az ál­lattenyésztésben a hatékony állatgyógyszerek. Ezek nél­kül elképzelhetetlen a nagy­üzemi állattartás, amikor egy- egy pecsenyecsibe-nevelő te­lepen 60—120 ezer húscsibét, a tojóüzemekben 20—40 ezer tojót tartanak, és a juhokból, a sertésekből, de még a Szarvasmarhákból is több szá­zat nevelnek egy-egy telepen. Nemcsak a különböző beteg­ségek elleni hagyományos gyógyszerek, oltóanyagok, ta­karmányadalékok ’ használata fokozódik, hanem általánossá válik olyan új vegvszerek használata is, amelyek a tápanyaggal egyenértékűek. Közülük legfontosabb a kar. bamid vagy az ammonium, ami az összetett gyomrúaknál a nyers fehérje pótlására használható, valamint az iparilag előállított fehérje­építő aminosavak. Pillantás a jövőbe Mind a növénytermesztés­ben, mind az állattenyésztés­ben új utat jelentenek a fej­lődés mesterséges szabályo­zásában a serkentő, vagy más néven stimuláló anyagok felfedezése és mesterséges úton való előállításuk kidol­gozása. Ezek megfelelő ada­golásával ugyanis befolyá­solható .a növények növeke­dése, mert kisebb adagban rendszerint serkentő, nagyobb adagban viszont ugyanaz az anyag gátló hatású. így töb­bek között hideg tavasszal, amikor még erős lehűlés is várható, késleltethető a gyü­mölcsfák rügyfakadása, vi­rágzása, meggátolható a téli időszakra tárolt burfonyagu- mók, ha^vmafejek kihajtása. Az állatoknál fokozható a to­jás- és tejtermelés, a s.ertések hízásánál és még sok más kedvező hatás elérhető a stimuláló anyagokkal. A kemizálás jelentőségének további részletezése nélkül is látható, hogy a mezőgaz­dasági termelés korszerűsíté­sében nagy szerepet tölt be, amely a jövőben még tovább nő, annál inkább, mert a fej­lődés lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság minjegy elő.'e jelezze, hogy milyen anya­gokra van szüksége, és eze­ket a tudomány kidolgozza, a vegyipar pedig gyártsa és szállítsa. K. U G. P. „LAJTA” TÁRCSÁS ÉS CSŰSZÖCSOROSZLYÁS, 32 SOROS VETÖGÉP. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) ' *. oias

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents