Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

MTI. január <5. ICIÍLIT-MAGYARORSZAG f. eMsJ O ktatgatnak Áramszolgáltatók tervei % Adatok Szatmárbóí CSUKOTT SZEMMEL jár­nak az életben , mindazok, akik mostanában, hogy a közművelődés ügye előtérbe került, az oktatás válságát híresztelik. Mármint azt, hogy a korábbinál mind ke­vesebben vesznek részt az is­kolán kívüli tanulásban. Hát ez egyszerűen nem igaz. Jó, tudom, hogy a te­levízió általános elterjedésé­vel egy csomó ember úgyne­vezett passzív befogadóvá vált, illetőleg válik, emiatt aztán nem jár el tanfolyamokra, könyv tá­rakba. szabadegyetemre, alig ér haza, máris húzza fel a papucsot és a továbbiakban dülledt szemmel bámulja a tévét. Azt is tudom, mert odafigyelek a beszédekre, ol­vasok újságot, hogy bizonyos néprétegekben erősödött a pénz utáni hajsza, letelik a •rendes munkaidejük és ro­hannak másod-, mellék­vagy egyszerűen maszek állá­suk színhelyére, fusiznak, kisiparosok könyvelését tart­ják rendben, műanyagot fröccsöntőnek, s mire holtfá- radtan hazaérkeznek, legfel­jebb a televízió másnapi adá­sának műsorismertetését ké­pesek befogadni. Mindezzel tisztában va­gyok. Hasonlóan megértem azt is, hogy miért kellett a népművelés szó helyett a közművelődést polgfárjogosí- tani, nem azért mondom, mert most már mondhatom, de a népművelésről mindig a talajművelés jutott eszembe, mindenképpen valami felül­ről jövő manipuláció, a passzív tömegek mesterséges művelése, holott a szónak ön- tevékenységet kellett volna kifejeznie. Hát most kifejezd. Mégis azt hallom, hogy baj van a közművelődéssel, ke­resni kell a tömegek iskolán kívüli oktatásának jobb for­máit. TESSÉK MONDANI, miért kell keresni, hiszén már rég­óta megvan. Tömegével ok­tatnak bennünket, méghozzá öntevékenyen és naponta olyanok, akiknek pedig ez nem is volna munkaköri kö­telessége. Napokig tudnék erről-mesélni, ám a megsza­bott terjedelem miatt ezúttal csak néhány jellemző példát mondok el. Kezdem a leg­gyakoribbal, amely annyira tipikus, hogy már a könyö­künkön jön ki. Hát, ugyebár au‘óbusz utasokkal, kalauz zal, azaz bocsánat, utaskísé­rővel, minthogy a kalauz is olyan elavult elnevezés, min a népművelés, de folytatom Az utas viszonylag kevés, de azért van. Az utaskísérői pulpitustól egy karnyújtás­nyira idős férfi öt jegyet k' bal kezében szatyor, jobbjá ban bot. Nyújtja a tizest, az utaskísérő tartja a jegyeket A pénz és a jegyek közti tá­volság mintegy 20 centimé­ter. Az öreg erőlködik, az utaskísérő vár, majd leteszi a jegyet maga elé. Az öresg kéri, hogy nyújtsa oda, mire az utaskísérő: ..Miért nyújta­nám, magának kell a jegy, nem?” És ezzel kezdetét ve­szi az öntevékeny oktatás ar­ról, hogy az utaskísérőnek nem kötelessége az ülőhelyé­ről előrehajolni az utasok ki­szolgálására, örüljenek, h: egyáltalán kapnak jegyet, mert azt tulajdonképpen elő­re kellene beszerezniük az arra kijelölt helyeken és így tovább. Az öreg is, mi iá in­gyen ki lettünk oktatva. ITT VAN AZTÁN az a hí­ressé vált eset, amely leg­utóbb a tévében is nyilvános­ságot kapott egy magyar író és a MÁV konfliktusáról. Aki nem hallotta volna: a magyar író másodosztályú fülkében utazott, ott nem volt világí­tás, neki viszont Pestig teitet- lenül el kellett olvasnia vala­mit. Átment egy első osztályú fülkébe, minthogy ott von vi­lágítás. A kalauz közölte, hogy pótdíjat köteles fizetni a magyar író. Ö viszont kö­zölte, hogy a MÁV köteles világítani a másodosztályú kocsikat is, tehát nem fizet Az alapfokú kioktatást ekkor kapta meg a magyar író. Kö­zépfokú oktatásban megérke­zés után a pályaudvar for­galmi irodájában részesült, míg a felsőfokú oktatást írás­ban kapta meg. Úgy látszik azonban, hogy némelyik embernek ennyi oktatás sem használ; mert a ínagyar író topábbra sem fizetett. Erre levonatták a fizetéséből, hogy jól vésse eszébe: magyar író­nak általában lehet igaza, de a Magyar Államvasutaknak konkrét ügyekben mindig. A világért sem akarom meg­érteni a postát azzal, hogy kihagyom a közoktatás fel­lendítőinek sorából, dehogy. Napok óta hallom, hogy idő-' ben adjam fel ünnepi cso­magjaimat és leveleimet, kü­lönben a posta esetleg késve tudja kézbesíteni azokat. De — és tessék figyelni, milyen árnyalt és meggyőző oktatás ez —, ha elkésik a külde­mény, az se nagy baj, mert a jókívánság az ünnep után is jólesik, sőt a disznótoros se romlik meg 1—2 napos késés esetén, mert hideg van. NEM SOROLOM TOVÁBB az önkéntes közoktatókat, csak szerettem volna felhív­ni a figyelmet arra, hogy van belőlük éppen elég. És ha az embernek szerencséje van akkor naponta akár többször is igénybe vehet hasonló ok­ítás! formákat hivatalban, boltban, de még a munkahe­lyen is, munkaidő alatt. Arkus József Nem véletlen, hogy az ipari fejlődés mérésénél a különféle mutatók közül az egyik legfontosabb a villa­mos energia fogyasztásának növekedése. Hogy ez meny­nyire így van, azt bizonyít­ják a megye keleti részének a számai is. ,1970-ben egy év alatt több, mint ötödével, 22 százalékkal nőtt a fo­gyasztás. De ez az ütem ma­rad az idén is, és még két- három éven belül. Érdemes megemlíteni ugyanaltkor, hogy a világon általában tíz év kell egy-egy országban a fogyasztás megduplázódásá­hoz. A TITÁSZ mátészalkai üzemigazgatóságán a szat­mári rész áramszolgáltatói beruházásairól, terveiről ér­deklődtünk, hogyan tudnak lépést tartani a megnöveke­dett fogyasztással. Az utób­bi évek iparosítása a megyé­ből hozzájuk tartozó’ rész három centrumát, Mátészal­kát, Nyírbátort és Vásáros- naményt érintette. A szamosközi árvíz sok kárt tett a villamos hálózat­ban, a fehérgyarmati 35 ezer voltos transzformátorállo­mást is tönkretette. Helyette egy 120 ezer voltos transz­formátorállomást építettem, rekordidő alatt. A terve­zéstől az üzembe helyezésig mindössze , fél év telt el. (IVJáskor az ilyen nagyságú munkák átfutási ideje álta­lában három év.) Egyébként a helyreállítás helyett azért építettek nagyobb kapacitá­sú állomást, hogy a jövő A Baglyosról — amely most egy teknőszerű mé­lyedés — azt tartják, hogy ott valamikor egy várkastély volt Elsüllyedt. A föld „nyelte el” a Gémkút egy­kori házait is a toronnyal együtt. Úgy mondják, a ha­rangja minden hetedik év­ben megkondul a föld .gyomrában. Baglyos, Gémkút, Sige-ta- nya. Ezeket a Rohod kör­nyéki földrajzi neveket ugyanolyan évszázados tör­ténetek lengik körül, mint magát a községet. Szájról szájra terjednek a legendák, a babonás hiedelmek, az idősebb emberek mesélő kedvükben továbbadják a történeteket a fiatalabbak­nak. Rohod nevéről is több változat él a községben, ki ennek hisz, ki amannak. 26 pajtás hobbyja Akik pedig mindezeket az adatokat gyűjtögetik, idős emberekhez kopognak be egy-egy történetért; Rohod igényeit is kielégítsék. Ez a hálózat legalább 15 évig elégséges lesz, ha a mostani fejlődést vesszük alapul. A hálózat újjáépítése so­rán a legmodernebb eljárá­sokat használták. Az ország­ban éppen az árvizes részen található a legtöbb légkábel, amikor a villanyoszlopokról szigetelt vezetékekkel kö­tötték össze a lakóházakat. A beépített automaták te­szik lehetővé, hogy kevesebb szereléssel biztonságosabbá váljon az áramellátás. A szatmári rész fogyasztá­sának növekedésével egyre nagyobb teljesítményű há­lózatrendszer kiépítésére van szükség. Ennek a prog­ramnak a része az a 24 ki­lométeres vezetékszakasz, amelyet Mátészalka és Nyír­bátor között építettek. A ké­sőbbiekben tovább építik Téglás, Debrecen felé ezt a vezetéket, s kialakul egy 120 ezer voltos körhálózat, ami az egész megye áramel­látásának a biztonságát nö­veli, ugyanis ha egy helyen meghibásodik a vezeték, ak­kor a másik irányból tudják ellátni nagyfeszültségű árammal a transzformátor­állomásokat. A fogyasztás növekedésére vonatkozó szá­mítások szerint egyébként 1985-ig feltétlen elég lesz ilyen nagyságú bővítés. A nyírbátori vezetéket január­ban helyezik feszültség alá, egyelőre csak 35 ezer voltos árammal, viszont ezzel is egy körhálózatot hoznak létre Nyíregyházáig. legfiatalabb korosztálya, az általános iskola honismereti szakkörének tagjai. Irányí­tójuk Balogh László tanár, aki Szamosszegről került — egy kis kitérővel — Rohod- ra 1970 novemberében. Az iskola igazgatója szerint 1970 novemberében kezdődött az inkolai tanulók néprajzgyűj­tése. Néprajzi szakkörnek indult, most honismeretinek hívják. Rohod és környéke földrajzi neveinek felderíté­sére vállalkoztak, népi hie­delmeket, mondákat, köz­mondásokat, babonás szo­kásokat gyűjtenek. Huszon­hat gyerek jön össze minden pénteken délután, s beszá­molnak a gyűjtőutak ered­ményéről, vagy arról, ha felfedeznek egy-egy régi tárgyat, vagy történetet. Mennyi kincset rejtenek a padlások! Az egyiken egy régi pipagyűjtemény, a má­sikon csikóbőrös kulacs fá­ból faragva, a harmadikon guzsaly és faragott szalon násláda. Találtak faekét és egy több száz éves kődará­lót. Ha gyűjteni indulnak, s egy-egy házba bemennek, a szomszédok az udvaron vár­ják őket, s csalogatják be a kis „múzeológusokat”; ná­lunk is vannak ilyen ócska­ságok, hozzánk is be lehet jönni. Amit ócskaságnak hisznek, lehet, hogy kivéte­les értékű múzeumi tárggyá „lép elő”. Egy saját kis múzeumot Egy saját kis helyi múze­umot szeretnének, az átalakí­tott kultúrházban egy szo­ba megfelelne erre a célra. Akkor teljesülné Balogh László másik kívánsága is, felnőtt néprajzi szakkört in­dítani. Mert a legendás, ba­bonás történetekben ugyan­olyan gazdag ez a vidék, mint a padlások a rejtett kincsekben. Az „első lépés” á gyermek és ifjúsági szak­kör mellett már a második­nak, a leendő felnőtt szax- körnek is vannak „oszlopos” tagjai. Az egyik Sáfrány István, aki a Baglyos le­gendáját rímekbe szedte. A másik a 71 éves özvegy Hel- meczi Miklósné — Beta né­ni. Történeteikkel eddig a gyermekeknek adtak feldol­gozott, vagy feldolgozásra Még mindig akad néhány tanya, lakóház, ahol nincs villany. Az épülő házak is áramot kérnek. A hálózatbő­vítésre évente 16—18 millió forintot fordítanak a máté­szalkai üzemigazgatóság te­rületén. Emellett tovább fo­lyik a tsz-ek villamosítása is. Átlagban 15—20 tsz-majort kötnek be a villanyhálózat­ba egy-egy évben. A háztartási gépek elter­jedésének, a lakosság fo­gyasztásának a növekedését mutatják a számok is. 1970- ben kilenc hónap alatt 9,4 millió kilowatt áramot hasz­náltak fel, tavaly ugyan­annyi idő alatt már 11,7 milliót. Ettől jóval nagyobb mértékű az ipari fogyasztás növekedése, hiszen alig 17 millióról a 22 millió kilo­wattot meghaladó nagyságra szökött fel. Az áramszolgáltatók mun­kakörülményei is javultak az utóbbi időben. A szálkái igazgatóságban hat kiren­deltségnek van új épülete, s 1972 őszén Mátészalkán is beköltöznek az új székház­ba. A szerelők terepjáró gépkocsikkal mennek ki a meghibásodott vezetékekhez, s urh-rádió összeköttetés se­gítségével tartanak kapcso­latot egymással és a köz­ponttal. Az oszlopok elhelye­zésénél sincs már földmun­ka, speciális gépük »an, amelyik árkot ás. gödröt fúr, s ha kell más földmunkát is végez. db) váró tippeket. Például a jégverésről. „Nyáron, amikor szénát gyűjtenek, megjelenik egy nagy felhő, amiből le­száll egy vörös bika. Az egyik szénagyűjtő legény — aki maga is táltos, mert fog­gal született — így szól a többihez: Most én is biká­vá változom, s megvívok a vörös bikával. Segítsenek, üssék el a villával a vörös bika egyik inát. Ha sikerül, lesz termés, ha a vörös bika győz, a határt elveri a jég.” Eddig a mese. Az idősebbek Is nehezen hiszik el, a gyerekek pedig, akik ezeket a mondákat gyűjtik, csak nevetnek raj­ta. Ugyanúgy, mint a bo­szorkányról szóló történeten. A honismereti szakkör fog­lalkozásain az előadások a megfelelő helyre teszik a szájhagyomány útján terje­dő babonás hiedelmeket. Csak egy cím a sok közül: „A babonás világkép megis­mertetése és értékelése”. Népi játék saját gyűjtésből A szakkör egy másik ol­daláról is bemutatkozott a rohodi közönségnek. „Szat­mári betyárfarsangos” cím-' mel népi játékot mutattak be a községben, amely rész­ben ááját gyűjtésből készült, részben pedig a szatmári népszokásokat kutatók köny­ve alapján. Gyűjtenek, elő­adnak, feldolgoznak, pá­lyázatokra készülnek. Leg­utóbb az 1971 végén rende­zett néprajzi és honismereti pályázaton vett részt a szak­kör néhány munkával. Há­rom kislánv közös munká- ia — Barkasz Erzsébeté, Láng Ildikóé és Márki Iré­né — valamint Buda Csaba húsz dalszövege, amelyeket 78 éves nagymamáiétól hal­lott dicséretet kapott. A szakkörvezető tanár, Balogh László munkája „A sz.anpös­szeg! kenyér” a,kenyér szü­letését és az azzal kapcsola­tos szokásokat, népi hiedel­meket örökíti meg. A megyei versenyen második helye­zést elért pályázat az orszá­gos értékelésen is a második díjat kapta. (baraksó) MINDENFÉLE Bonyolultan A nyíregyházi autóbusz» közlekedés irányítói és szer­vezői most újabb meglepetés­ről gondoskodtak. Ezúttal nem a buszokon állítják elő a zsúfoltságot, hanem a hó­nap elején a bérletváltásnál. Á bérleti pénztárt áttet­ték ugyanis az új buszállo­másra. A régi természetesen megszűnt. így délelőtt em- berkígyó várakozik negyed­órákat is, míg végre meg­kapja a hőn áhított bérletet. Kétségtelen, a környezet kulturáltabb, a zsúfolts. g visao't itt is nőtt A i dési vállalatok ország. : <.3 arra töre'~;~a- nek, hogy egyszerűsítsék • z utas dolgát. így több bérlet- pénztárt is fenntartanak a hónap első napjaiban. Va­jon miért nem lehetett ezt a gyakorlatot követni Nyíregy. házán? Tisztaság A nyíregyházi állomásról elmondhatjuk: az utóbbi időben váróterme példásan tiszta. Az emeleti helyiség megnyitása után a földszin­ten több hely maradt, és láthatóan sikeresebb tisztán tartása is. Öröm ez az utas­nak és a várakozónak egy­aránt. A tisztaság egyben rendre is csábít. Még a megrögzött szemetelő is keresi a sze­métkosarat, és meg is talál­ja. De mit .tegyen a rendet őrizni akaró dohányos? Ha­mutartót hiába keres. Az egész váróteremben egy sem akad. Ilyenkor az ember szé­gyenlősen körülnéz, és föld­re dobja a cigarettavéget. És a tisztaság is így ér véget. Útszűkület Minden járművezető rém a a megyeszékhelyen az a sa­rok, amely a stadion és a Krúdy utca találkozásánál van. Az errefelé roppant naggyá nőtt forgalom miatt’ a kanyarodás itt életveszé­lyes, a nagyobb járművek felhajtanak a járdára is. A vízmű és a stadion kö­zötti útszakasz ezt követően 'további veszedelmeket rejt. Jóllehet a környéken van parkolóhely bőven, az autók — kicsik és nagyok — az út­test mindkét oldalán álldo­gálnak. (Emellett most myf nagy gödrökbe is huppannak a buszok, autók.) A körülményekből látha­tóan kitűnik: a forgalom itt veszélyes és indokolatlanul lelassul. Szükséges lenne fe­lülvizsgálni a kialakult hely­zetet és a realitásoknak meg­felelően rendezni a forgal­mat. Mert a közlekedés leg­főbb előzési szabálya: a biz­tonságosság előzze meg a balesetet. Tilalom A MÁV szigorú rendsza­bállyal tiltja, hogy a vasúti kocsikban bárki is hangosan rádiózzon. Általában helyes ez az elv. Ugyanakkor azon­ban kérdéses, hogy ma, amikor a zseb- és táskará­dió a legáltalánosabb tömeg- tájékoztató és szórakoztató eszközzé nőtt, helyes-e drá- kóian korlátozni az embert abban, hogy 3—4 órás úton kellemesen töltse idejét. Nem vonom kétségbe, az emberi együttélésnek és utazásnak vannak szabályai, valóban sokak számára nem kellemes, ha valaki bömböl- teti rádióját. (Bár szesz ügyében lenne ilyen harcos a MÁV!) Nyilván, a dolgok ellentmondása feltétlenül va­lami kompromisszumos meg­oldást sürget. A vonatokon van dohány­zó és nemdohányzó szakasz és kocsi. Vajon mi lenne, ha néhány kocsit „zenésnek” neveznének ki? Lexebb A mátészalkai Kraszna áruházban imigyen hirdette a kötöttáru osztály egyik felirata a garbókat, izeteket: A jó közérzet — Bisztos fellépés. Igen, nem nyomda­hiba: bisztos. Az eladó a feltett kérdésre kicsit egykedvűen válaszolt, mondván, biztosan ' selypít a dekoratőr. Se válasznak, se indoknak hiszem, hogy nem ez volt a lexebb. Bürget Lajoj Menetlevél nélkül Szabálysértő gépkocsivezetőket bírságoltak A rendőrség által tett fel­jelentés alapján a Nyíregy­házi Városi Tanács VB igaz­gatási osztálya a szabály­sértési eljárás megindítását rendelte el K. J. nyíregyházi gépkocsivezető ellen, aki munkaadója tulajdonát ké­pező gépkocsival Nyíregyhá­za és Császárszállás közötti útvonalon úgy Vett részt a közúti forgalomban, hogy menetlevéllel nem rendelke­zett. A menetlevél hiányát azzal magvarázta. hogy Rozsrét-szőlőben lakik és a lakására igyekezett. A gép­kocsin utasként tartózkodott T. István nyíregyházi la­kos is. Megállapítást nyert, hogy K. J. gépkocsivezető szabály- sértést valósított meg, mely­nek következtében ezer fo­rintig terjedhető pénzbírság­gal sújtható, hiszen a közü­leti gépjármű jogos igénybe­vételéről a közúti ellenőrzés során a menetlevél alapján lehet meggyőződni. K. J.-t első ízben 300 fo­rint pénzbírság kiszabásával sújtották. Hasonló szabálysértési el­járás indult K Gy. nyíregy­házi gépkocsivezető ellen is, aki az egyik szövetkezet te­hergépkocsijával úgy közle­kedett a közúti forgalomban, hogy a részére kiadott me­netlevelet az előírásoknak megfelelően pontosan nem vezette. Súlyosbító tényező­ként állapította meg a sza­bálysértési osztály, hogy az elkövetőt aznap délelőtt 9 órakor a közúti forgalomban a rendőrség már ellenőrizte és a menetlevél pontatlan vezetése miatt abban bejegy­zést is tettek. A gépkocsive­zetőt 250 forint pénzbírság­gal sújtották. A harmadik eljárást E. M. gépkocsivezető ellen folytat­ták le a szabálysértési osztá­lyon. A rendőrség által tett feljelentés alapján megálla­pítást nyert, hogy E. M. gép­kocsivezető tehergépkocsi­jával Nyíregyházán az Északi kitérő állomásra sze­net szállított. Az állomáson a gépkocsival úgy állt a pin­celejárathoz. hogy gondat­lansága következtében az ál­lomáshoz tartozó ejektoros kutat megnyomta. A kútcső eltört és a víz a kútból fel­felé szökött. E. M. a szén- szállítás után tovább ment, a pályamester közölte vele, hogy a kutat meg kell javít­tatni. E. M. nem tett eleget ennek a kötelezettségének. A gépkocsivezetőt társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálás miatt 300 forint pénzbírság kiszabásával súj­tották. Farkas Pál Csikóbőrös kulacs fából Kincs a rohodi padlásokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents