Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-06 / 4. szám
ms. J&relr s. wsgrxmsw«® 9. Md Az irányelvek nyomában Megyei terméket is A FELÉPÜLT UJ HÁZAK MELLETT KORSZERŰ ÁRUHÁZ IS ÉPÜLT JÄNK- MAJTISON. (HAMMEL JÖZSEF FELVÉTELE) Jánkmajtis újjászületett A MEGYE GAZDASÁGI FEJLESZTÉSÉT szolgáló irányelvek, amelyeket az MSZMP megyei bizottsága tárgyalt * és hagyott jóvá, hangsúlyosan és kiemelten foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyek a lakosság érdekeit közvetlenül szolgálják. Ennek illusztrálására csupán egy mondat: „A kereskedelemnek fokozottabban kell törekednie arra, hogy a megyénkben működő vállalatok által előállított termékek minél nagyobb mértékben megyén belül kerüljenek értékesítésre.” A mondat látszólag egy teljesen magától értetődő dolgot állapít meg. Hogy mégis megfogalmazták, annak az oka azonban éppen az, hogy ez a magától értetődő értékesítés korántsem tartozik az általános gyakorlathoz. Tudunk arról, hogy megyei tsz- ek Budapesten és Miskolcon tartanak fenn standokat. Ismeretes, hogy a nagykállói gomba fő fogyasztói Debrecenben vannak. Nemegy ipari szövetkezet bőr- és cipőféleségei szinte egész Európában kaphatók, csak éppen a megyében nem. Az üzletekben több a nagykőrösi és budapesti konzerv, mint a nyíregyházi. Sorolhatnák tovább a példákat a ruhaiparból, a mezőgazdaságból és talán még a gumiipar területéről is. Félreértés ne essék: senki nem gondol itt arra, hogy valamiféle szabolcsi önellátásról van szó. Mégcsak nem is arról, hogy egyfajta területi sovinizmusból fakadóan szűkítsük á választékot,: csak megyei termékekre. Ez épp oly dőreség lenne, mint az, ha figyelmen kívül hagynánk azokat a kihasználatlan lehetőségeket, amelyeket az ellátás javítására -megyénk ipara és mezőgazdasága rejteget. Mari néni JET atika kettesével szá- guld fel a lépcsőn. Lihegve beront a szobába, kezében levelet lobogtat: — Most hozta a postás! — tapsol örömében. Az anyja bontogatja a levelet, beleolvas. Arcán mosoly: — Örömhír, igazán örömhír. Katika tapsol és ugrándozik. — Na_ mi van? Örökség lottó, öröklakás, vagy. mifene? — Összehajtom az újságot, hátradőlök a fotelban. — A, dehogy, — lóbálja a le-oelet Búbos, a feleségem, A gazdaságpolitikai irányelvék idézett mondata szól a kereskedelemnek és az iparnak egyaránt. Figyelmeztet arra, iwgy nem feltétlenül a megyén kívüli piackutatás az egyedül üdvözítő, kihasználatlan lehetőség van „házon belül” is. Természetes, hogy ennek számos előnyös közgazdasági vonatkozása is van — gondoljunk csupán a szállítási költségek csökkenésére —, de emellett a végső nyertes a fogyasztó, aki mind árban, mind választékban a legkedvezőbbet kaphatja. MEGYÉNK KISKERESKEDELMI Áruforgalmában ebben az esztendőben 8—10 százalékos emelkedésre számíthatunk — állapítják meg az irányelvek. Az ipar ehhez a szükséges árualapot meg is termeli. De vajon a kereskedelemnek csak az a célja, hogy eladja az éppen rendelkezésre állót? Aligha. Az árusítás mellett a partneri kapcsolat kiépítése az iparral ma szerves része a modem üzleti életnek. A vevő igényének ismerete és annak kielégítése elengedhetetlen a nyereséges kereskedelem számára. A kereskedelemben képződő nyereség azonban a vevők érdeklődésétől függ. Nos, adott a képlet: új és modem termék, bő választék egyenlő a kettős haszonnal: a vevőkörömével és a vállalat pluszbevételévéi. A szabolcs-szatmári kereskedelem irányítói számára bizonyára Igen nagy feladatot jelent majd, hogy megvalósítsák ebben az esztendőben. Ehhez a hivatalos kapcsolatok fenntartásai a formális kapcsolatkeresés ke- vps. .Hogy mennyire, ahhoz egy nem megyei példa is engedtessék .meg. A Centrum — A mi kedves Mari nénink ■vasárnap feljön Kákatere- besről. ' Felugróm: — Téboly, kész téboly. Mert nem arról van szó, hogy Mari néni feljön egy napra, a kérdés nem így kezelendő. Ű nem egy átlagvendég, ő egy p-e-zs-g-ö vendég. Teledumálja a fejünket egész nap. Hogy milyen békés nyugi van Kákáiét ebesen, hogy lehet ezen a recsegő Pesten élni, mert Pesten mindenki jön-megy. mint a hideglelés, mindenki máshol akar lenni, mint ahol van. Áruházak vezérigazgatójától megkérdezték, mi az, amit ebben az évben feltétlenül másként csinálna, mint 1971- ben. Válasza így hangzott többek.között:,.A múlt évben keveset látogattam meg az ipar vezetőit, a gyártó vállalatokat. Keveset voltam az üzletekben és így se az eladókkal, se a vevőkkel nem volt megfelelő a kapcsolatom. Ezt ebben az évben mindenképpen másként fogom csinálni.” , IGAZ, EZ NEM RECEPT, de sole igazság van benne. A mai korszerű kereskedelem, amely a hasznát nem árak zsonglőrködésével, hanem a lakosság színvonalasabb ellátásával kívánja biztosítani, csak a vevők óhajának ismeretével, az ipar kínálatának felderítésével érheti azt el. Szabol cs-Szatmár az elmúlt évben is jelentős lépést tett előre az iparosodásban. Nem mondható, hogy nincs ipari kínálat. Ha nem is mérhető ez országos mércével, de már faktorként jelentkezik. Figyelmen kívül hagyná nem szabad. Remélhető, hogy most az év elején mind az ipar, mind a kereskedelem megyénkben új formák között, sok fórumon, bemutatókon és személyes találkozásokon, börzék és marketingek keretében tájékoztatja egymást igényről és lehetőségről. Ebben az évben a lakosság egy főre eső reáljövedelme mintegy 5 százalékkal növekszik. A vásárlóerő, tehát jelentkezik majd. Mégpedig magas igényekkel. Legyen megyénk ipara is tényező abban, hogy a választékkal, a jó minőséggel megelégedve lépjenek ki a vevők á szabolcs-szatmári üzletekből. Bürget Lajos — Ugyan, fiam! — Semmi ugyanfiam Bu- buskám. Tízkor jön, tizenegyig csókol és pletykál, egyig két képtár, vagy velem ladikáztatja magát a városligeti tavon, ebéd, Svábhegy, fagylalt, színház, im- bisz, presszó. Ha már Pesten van, ő is jösz-mészel, mint a hideglelés. Nem, én ezt nem csinálom végig. — Sötét jellem vagy, fiam. Kati sem veri már a tenyerét, lógatja fejével együtt a szekrényhez dőlve. — Ide csak azt a levelet. Visszaragasztjuk és lent beletesszük a levélládánkba. A szélét kint hagyjuk, ha jön, lássa, hogy nem olvastuk el. Az ajtóra pedig kiragasztok Az ujja nélküli ködmön még nem került le a zakóról, de a gazda többször meg- törli homlokát, míg a nehéz kerítésoszlop a helyére kerül. Az ablakban táskarádió- / bői hallatszik, hogy „Peches lány Sári, hogy a divat a hosszú szoknya lett.” És míg végigérünk a falun, legalább húsz házból hallik a zene. Valóságos térzene t Azt mondják, reggelenként valóságos térzene ,van. Itthon vannak a diákok és sokan tartogatták a szabadságot mostanra. Meg aztán ez a disznóölések ideje is. Arról persze nem készül statisztika, hogy hány család vág disznót, arról azonban, hogy hány új éléskamra épült, annál inkább. A szám pontos: 314. Ennyi lakás épült az árvíz óta Jánkmajtison és ötvennégyet kellett felújítani. Valamennyi elkészült. Pedig' emlékszünk még a televízió riportjára, amikor a deszkabódékban lakó idős házaspár és még jó néhányae reménytelennek tartották a helyzetet, mert a Prosperitás Ktsz nem jött vissza befejezni a félbe hagyott lakásokat. — Kisiparosoktól kértünk segítséget.— mondja Nemes István, a községi tanács elnöke — és érdemes megnézni, milyen munkát végeztek. A főutcán állunk meg találomra. Csak az asszony van otthon, de mire túljutunk a bemutatkozáson, a férj is hazaérkezik. A tsz- ből jött, ahol szerelőként dolgozik. A neve Papp Sándor. Kívülről nagyon szép a lakás, csak az alapon húzódik végig egy salétromcsík, mintha ez is vízben állt volna. Először abba a szobába megyünk, amelyet még a ktsz készített. Festés nincs, de nem is lehet, mert a si- mitatlan fal úgyis ledobná magáról a festéket. A konyegy papírt: „Nem vagyunk itthon!” Egy kis pókháló a kilincsre, egy üveg kétnapos tej az ajtó elé, a rés közé benyomok egy fizetési meghagyást a gázszámláról, hipp- hopp elrendezés és kész. — Én úgy látom, gyűlölöd Mári nénit! — Azt semmi szín alatt. Csak a nyugalmunkat féltem. A vasárnap csendességét. Mert Mari néni megüli a májamat, ondolálja a vesémet. Itt nincs más megoldás. Legfeljebb megalszik az a liter tej, de megéri. Meglátja a felbontatlan levelet, meglátja a pókhálót, meglátja az aludttejet, a gázszámlát és a cédulát: „Nem vagyunk itthon!” — aztán szépen visszavándlizik Ká- katerebesre. — Pedig aranyos ez a Mari néni. Levele végén még ha, a másik szoba, a mellék- helyiség azonban szépen rendbe téve. Kisiparosok dicsérete — Ide való kisiparosok csinálták: Csepelyi Lajos, Vincze Zoltán és Gyulai György — mondja a gazda. Hárman összefogtak és sokat felvállaltak. Be is fejezték mindet. Az ő munkájukra nem lehet kifogás. Pappék ablakából látni a szomszéd ház hátsó falát. A kőporozás eléggé egyenetlenül sikerült, özv. Murvai Albertné — ő a tulajdonos — a legnagyobb problémának viszont azt tartja, hogy kevés pénzt hagyott a vállalat a számlájukon. Ami igaz, igaz, kilencezer forintból senki nem vállalta el a befejezést. — Nekünk is keveset hagytak — mondja Papp Sándor — és semmit nem számítottak be abból, amit mi végeztünk el. Én például az összes ajtót, ablakot megcsináltam, mert asztalos vagyok, de semmit nem vettek figyelembe. Tulajdonképpen probléma mindenütt van és ha az ember csak erről beszél, feledésbe merül az öröm is. Erről külön faggatni kell az embereket, de aztán egyre jobban emlékeznek. Azt hiszem Papp Sándorék egész életre szóló barátságod kötöttek a beregsurányi Gál Ist- vánékkal, azokkal, akik a kitelepítés idején befogadták őket. Azóta állandóan leveleznek. sőt a Pappék nagyobbik gyereke — elsőéves ipari tanuló — a téli szünidőt is Surányban töltötte. Viszonzásul Gál István Jánkmajtison szilveszterezett. Kérik a falugyűlést A beszélgetések általában tülmennek az egyéni örömökön, gondokon. Szóba kerül ezt írja: ...viszek egy kis húsvéti tojást, csak 100-at gyűjtöttem össze, egy hátsó sonkát, egy frissen vágott hízott libát, meg egy kis kákaterebesi hírős rétest. Gyertek elébem a Délibe, mert nem bírom egyedül a két teletömött bőröndöt. — Mit... beszélsz? Hogy az á szegény, gyenge Mari néni nem bírja... Hát neki segíteni kell. Nem szabad magára- hagyni. Én már régen mondtam: Mari néni egy áldott teremtés. Elvégre a te rokonod fiam az én rokonom is. Culcor asszony a Mari néni. Értsd meg fiam, ne is vitatkozz, érte lesz menve, rohanva, menetelve a Délibe, Bubus. Dénes Géza a község helyzete, az, hogy sokat kaptak, de az is, lngy mire lenne még szükség. — Utakra például —• mondja a tanácselnök. — Nem is múlik el tanácsülés, hogy ne kérnék az emberei«. Persze mondják az utcán is, ha találkozunk és nem kielégítő a közvilágítás sem. Vagy felvetették, hogy a tejbolt előtt a vízvezeték lefektetésekor feltörték a járdát^ csináltassuk meg. Ha a bejelentéseket nézzük, akkor látjuk igazán, mennyire törődnek az emberek a községekkel. Mert JánkmajtishoB tartozik Kisnamény és Dar- nó is. Szóba kerülnek a íalugyűv lések is.' Olyan jól sikerültek, hogy az emberek kérték! gyakrabban ismételjék meg ezeket a kötetlen beszélgetéseket. Még akkor is jó a tájékoztatás, ha látják, mit tett a tanács a községért. Azt is elmondták — ami nagyon kevés helyen fordult elő — hogy egyetértenek a körzetesítéssel. Lesz kultúr hál, iskola Aztán újra csak az újjáépítésre terelődik a szó. Mert a lakások most már készen vannak, de hiányoznak a középületek. — Már megkez'dtük építeni a kultúrházat, illetve az alapozást. A nagykállói Virágzó Föld építőrészlege végzi a munkát. Hárommillió-nyolcszázezerbe kerül. Ehhez mi is hozzájárultunk félmillióval. Reméljük még ebben az évben felépül az új nyolctantermes iskola isj mert arra nagy szükség van. Ide járnak-át autóbusz- szal a szomszéd községek felső tagozatos tanulói is. És építünk még egy négylakásos házat is egymillió-kétszázezerért. Tulajdonképpen az egész Jánkmajtis újjáépült, hiszen az ötszáz családi házból — a felújítottakkal együtt — 368 új. De épült Kisnameny- ban is 22 és Darnón is 11. Úgy látszik, a középületek sorsa is megoldódik az idén. Az utakhoz, a járdákhoz azonban még nincs meg az anyagi fedezet. De javítani lehetne társadalmi munkával is. Ha például a tavalyi számot nézzük — 132 ezer forint — nem nagy, ennél sok .községben végeztek többet a lakók. Azt azonban nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy a legtöbben sajat gondjaikkal voltak elfoglalva. Az idén már nyilván több jut a közös tervek segítésére is Balogh József A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG gazdaságpolitikai irányelvei éppen ezeket a ma még sokszor rejtett lehetőségeket sürgeti életre kelteni. Mert képzeljük csak él, milyen serkentő lehetne a megye- székhelyen egy olyan mintaüzlet, ahol mindenki a gyártás után még „melegen” vehetné meg mondjuk a Palma gyár itt készült termékeit. Hihető, hogy ez a fajta konkurrencia a más kereskedelmi egységek áruválasztékát is tágulni kényszerítené. De hasonló módon jelentkezhetne önálló árubemutatóval és árusítással megyénk bútoripara is. A szabolcsi szövetkezeti ipar bemutató és árusító mintaterméről már a KISZÖV megyei küldöttértekezletén is szó esett. Menynyivel gazdagabb választék kínálkozna, ha a Kávai, a vencsellői, a nagykállói, a ra- kamazi szövetkezetek árui nemcsak az újságokban közölt fénvkéoekről válnának ismertté. Vagy azoknak a szövetkéz eteknek, amelyek mezőgazdasági termékeiket Miskolcra, Budapestre szállítják. nem érné meg, nyír- egvházi elárusítóhelv építése éopen az elhanyagolt új városrészeken ? VILLAMOS TRANSZFORMÁTOROK RADIÁTORAIT GYÁRTJA A NYÍREGYHÁZI VAS- ÉS FÉMIPARI KTSZ. KÉPÜNKÖN TUCSOVICS JÓZSEF PRÉSGÉPEN KÉSZÍTI A RADIÁTORELEMEKET.
