Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

8. oldal KFT FT MAC3YARORR7AC! — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1972. Január 88. Sipkay Barna! Fényes ablakok* C SÖRRENT az éles bon­colókés, amint a kör­orvos lehajitotta a tálcára. Margit doktor átnyújtotta a hajlott ágú ollót, s közben e férfi arcát figyelte. Csodálatosan szép volt a férfi szemének tüze. Valósá­gos tűz volt ez, nem a beteg szem ragyogása, s nem a mé­lyített szempillák árnyékolt szépsége. Valami lángoló vadság lappangott benne, a cél tudatosság mindent elve­tő, mindenen átgázoló ke­gyetlenségével. Borzalmasan szépnek látta Margit. Azután a kezeit figyelte, ezeket a fi­nom, de erősen izmos már- ványszerü tagokat, amint ha­tározott, gyors mozdulatok­kal, kellő eséllyel és erővel kezelték a műszereket. Lágyan szállt a csukló az asszony teste felett, mint a fehér sirály. Az ujjak enyhe játékkal követték és nyo­mában halkan repedt a hús. Most ismét tálcára dobta a műszert. Oda sem nézett, jó­formám a háta. mögé lökte és a finom acél úgy esett le mégis, hogy élének semmi baja nem történhetett. „Hon­nan szerzett ennyi gyakorla­tot?” Margit csodálkozással vegyes tisztelettel ismerte el a falusi körorvos tudását. S egyúttal sokkal lejjebb szállt önmaga becsülésének mér­téke. Jó érzés volt az erősebb, okosabb férfinek hagyni ezt a munkát. Úgy érezte ma­gát, mint medika kólában, ha egy gyakorló műtétet kel­lett végignéznie. Izgalmas feladat, de úgyis legördül a függöny. Az orvos játssza a főszerepet. Most egy kicsit megreb­bent. A férfi keze türelmet­lenül nyúlt feléje. S ő nem adja a kért műszert. Elgon­dolkozott. Sietve kapott utá­na, s feldöntött egy üveget. Rémülete egyre fokozó­dott, amint erre az orvos szájából fojtott káromkodás tört élő. Oh... nyögte ma­gában és régen nem érzett megáldzottság támadt lelKé- ben. Utána percekig nem 'mert a férfire nézni, csak összeszoritot szájjal ismét . annak kezét figyelte. A kü­lönös az volt, hogy egy pil­lanatra sepr haragudott a férfire. Sőt, inkább megve­tően látta magát távolról, amint ügyetlenül és tehetet­lenül mozog a fulladt leve­gőjű parasztszobábam. Az asszony halottfehéren, eszméletlenül feküdt. Mar­gitnak hirtelen rossz, gyötrő érzései támadtak. „Meg kel­lene hallgatni a szivét.” Ha jól nevelt asszisztens volna, talán soha meg sem kísérel­te volna azt, amit tett. De nem asszisztens volt, hanem orvos. És így egy határozott npozdulattal félretolta a fér­fi kezét és az asszony melle felé hajlott. Rosszul tette oda a fülét? Nem, Azonnal meggyőződött róla, hogy nem. A bordák köze a helyes. Fél­egyenesedett. A körorvos szi­gorú arccal nézett szemébe. Egy pillanat volt csupán, mert a férfi gyors mozdulat­tal rántotta le véres kesztyű­jét és a hallgatókészüléket felerősítette. Azután maga hajlott az asszony mellére. Még úgy, odahajlottan mond­ta rekedten: — Strophantin! Margit késedelem nélkül fejtette le a maga kesztyű­jét. Az elkészített fecsken­dőbe beszivatta a gyógy­szert. A férfi biztos mozdu­lattal döfte az áléit asszony testébe, azután mindketten vártak. A körorvos az asszony csuklóját fogta, Margit sze­me az öreg faliórára tévedt. Az üveg egy helyen meg volt repedve. Lassan mozgott ide- oda az inga. „Sétál az ingá­ja” — gondolta. Az asszony pedig meghal. Soha nem gondolt még így a halálra. „Ha én fogok szülni, én is meghalhatok.” Látta ma­gát. amin*: így fekszik öntu­datlanul. alig észlelhető pul­zussal. amíg az orvos fel n~n egyenesedik mellette és fá radta-n 1° nem dobja a . Részlet a szerző 195 - o-r? írt mgényíből, m"lyet halá'ának 4. évfordulója al­kalmából közlünk. gatót. Most szinte páni féle­lemmel fordult a körorvos felé. Állt, szíve összeszorult. „Segíts már rajta! Orvos, hát te orvos vagy! — tört fel benne a kétségbeesés. — Mindenható isteni orvos, se­gíts rajta 1” Margit doktor e pillanat­ban csak asszony volt, min­den cím nélkül. Puszta szen­vedő asszony. A férfi elengedte az asz- szony csuklóját és felegyene­sedett. — A kesztyűm. — Óh, de bolond vagyok — susogta maga elé Margit, tisztuló fejjel. — Tessék? — nézett fel szórafejzottan a férfi. — Nem szóltam — mondta fojtottam Teljesen kitisztult a feje, csak a férfi iránt támadt va­lami olyasvalami érzése, me­lyet nem tudott megmagya­rázni. Hála féle volt ez, de öntudatlan. Alázatos asszo­nyt szíve elfeledte, hogy ő volt az, aki megszegte hatás­körének törvényeit. A szomszéd szobában csa­pódott az ajtó. „Úristen, hány óra lehet? — ködlött fel előtte.” Kettőt ütött a templom órája. Margit doktor kiegyenesí­tette derekát és felfülelt% Ha­ja kócosán lógott arcába, szeme lázasan csillogott. Egy mozdulattal tépte le arcáról a fehér védőt. „Két óra lenne?” Nem Írét éra volt, fél há­rom. Az asszony halott fehéren, de egészségesen feküdt az ágyban, az öregasszony hang­talan sírással topogott az orvos körül. A csecsemő élet­telen teste az asztalon he­vert vászonba csavarva. A körorvos szótlanul rak­ta el a műszereket, öisszeszo- rított ajka árulta csak eR hogy érez. Arca kifejezéste­len volt. Az öregasszony végre is nem bírta tovább. — Istenem, istenem! Ezért kár volt szegénykémnek. \ — Ne sírjon mama! — mondta a körorvos. — Örül­jön annak, hogy a lánya él. Gyermeke még lehet. — Jaj istenem, istenem... nyöszörögte^az öregasszony. Margit nagyon fáradt volt. Fáradt és . megelégedett. Egy pillanatig sem gondolt a csecsemőre, mint emberre/ aki most összeroncsoltan he­ver a ruhába csavarva, gon­dolataiban ez a kis test úgy szerepelt, mint az olt, mely kiváltja a halált. Mint ide­gen test az anyában, melyet el kellett távolítani. — Fél három — mondta. „Különös, milyen rekedt a hangom, most mennyire ér­zem, hogy késő éjszaka van. Sőt lassan reggel.” Amint a nyugalom kezdett erőt venni rajta, úgy ismét érezni kezd­te a szoba furcsa levegőjét. A föld- és vérszag különleges keveréket alkotott. — Leg­alább még egy fél óra kell, hogy hazaérjünk. Rettenetesen vágyott az ágya után. Hazamegy és ha lehet, azonnal lefekszik. Ke zót hosszan szappanozta a meleg vízben. A férfi mel­lette állt és türelmesen vár­ta. önkéntelenül elmosolyo­dott. — Persze, maga is keze* akar mosni. Látja, mi nők csak magunkra gondolunk mindig. — Igen — mondta egysze- v rü=n. komolyan a férfi. Margit döbbenten ráné­zett, vajon nem tréfál-e. De arca komoly volt. s ez visz- szariasztotta attól, hoev to vább vezesse ezt a fonalat. E”éoett a táltól és kereste a kendőt. Hirtelen nagyon m=g- álámrttnak érezte magát, ö a szakorvos. $ teliesen a!áren­del‘e mavát az egvszmű kör' orvosnak. P.zt valamiképpen igazolni v°llel. — TulaidonkÄrioen ho1 orra T>T*P? A férfi is a kendőhöz lé­pett. s amíg kezét. törölte enyhén elmosolyodott. — Nem kell pirulnia. A klinikán két évig voltam se­bész. „Nem kell pirulnia.” Ra­gadta meg Margit gondolat- menetét a váratlan megjegy­zés. A férfi kitalálta kérdé­se indítékát. A válasz még jobban megsértette női és emberi méltóságát. Nem tu­dott hirtelen mit mondani. Csak önkéntelenül védekez­ni kezdett. — Nem pirulok. Csak... — Csak? — kérdezte a férfi, s most már leplezetle­nül mosolygott. „Csak... — erőlködött, de azonnal magtalálta a vá­laszt, — .. .csak furcsállot- tarri, hogy egy... hogy maga — helyesbítette, azonban a férfi felemelte a kezét. — Mondja csak nyugdd- tan: hogy egy falusi kis kör­orvos. .. — itt hirtelen pil­lantást vetett az öregasz- szonyra, de látva, hogy an­nak semmi öntudata nincsen, folytatta — rendelkezni kezd a szakorvossal, méghozzá olyan esetben, amely tekin­tettel a körülményekre, még az ő tudását is... — Na, ne folytassa, mert tényleg megharagszom! — mondta Margit, de már nem bosszankodott. — Különös teremtések maguk, asszonyok. Az em­ber azt hinné... — Nem vagyok asszony — mondta gyorsan Margit. — Nem ilyen vonatkozás­ban értettem. — Bocsánat. — Doktor úr, nem tetszik ittmaradni? — nézett az öregasszony az orvosra, apró, vörös szemeivel. — Mit csi­náljak itt egy ilyen nagy be­teggel, jajistenemistenem. — De, igen mama, itt ma­radok, csak hazaugrpm egy kicsit. Azonnal jövök. Hozok valamit a lányának, tudja. Reggel meg jön majd egy ápolónő. — Nem kellene mégis be­vinni ? — Nem. Szépen rendbaj ön a lánya, nem telik bele még három hét sem. — Jaj, szegénykém, ha megtudja, hogy a baba nem él... öngyilkos lesz, meglát­ja, öngyilkos-lesz. Margit csodálkozva, érthe­tetlennek minősítette ezt a szerinte jogtalan kétségbe­esést. S a férfi indokolatlan mentegetőzését szintén. — Mama, higgye el, nem lehetett másként csinálni. En tudom azt,-*nem maga. — Tudom én azt, tudómén azt... — sírta reménytelen kétségbeeséssel az öregasz- szony. — Megyünk? — nézett az orvosra Margit. — Mehetünk. Mindjárt jö­vök, mama. Ne nyúljon sem­mihez, csak ezeket takarítsák el — intett az .asztal felé és a padlóra. Csatatér volt a lábuk alatt. Egy halott, egy sebesült. De a csatát megnyerték. Pedagógiai hetek Nyíregyházán Az információ özöne éri . nap mint nap a ma emberét — köztük a gyerekeket, is­kolai tanulókat. E rengeteg hatás szervezése elsősorban a pedagógusokra vár. A kor­szerű oktató-nevelő munka fokozása és hatékonysága ér­dekében ezért kerül sor év­ről évre — 1972-ben negye­dik alkalommal — a pedagó­gusok továbbképzésére, ta­pasztalatcseréjére. Nyíregy­házán február 2—29 között rendezik meg a „Pedagógiai hetek”-et. A megyeszékhely mintegy 700 pedagógusán kívül egy-egy rendezvényre a megye községeiből is hív­nak meg tanárokat. Az idei pedagógiai hetek új vonása, hogy az általános és a középiskolai tanárok­nak szóló rendezvények mel­lett most a tanárképző fő­iskola, a zeneiskola, vala­mint a szakmunkásképző in­tézetek és a szakközépiskolák is bekapcsolódnak a prog­ramokba. A központi előadásokat az úttörőházban tartják. Feb­ruár 2-án lesz a megnyitó, amelyen dr. Kálmán György, a Művelődésügyi Minisztéri­um főosztályvezetője ad .tá­jékoztatást közoktatásunk helyzetéről. Ä Magyar Peda­gógiai Társaság vezetési szak­osztályának ülésén február 8-án Kiss Gyuia tudomá­nyos kutató tart előadást „Vezetéstudomány és peda­gógiai gyakorlat” címmel. A vezetéselmélettel, valanrnt a nevelőtestület és az ifjúság kapcsolatával foglakozik a február . 9-i előadáson dr. Kerékgyártó Imre budapesti pedagógiai vezető felügyelő. Február ' 10-én Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyet­tese a párt ifjúságpolitikai határozatának végrehajtásá­ról, február 21-én Horváth Miklós, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője a X. kongresszus ha­tározataiból adódó művelő­déspolitikai feladatokról tart előadást. Fontos helyet foglalnak el a rendezvénysorozatban a február 4-én és 9-én rende­zendő szakmai napok. A ta­nárképző főiskolán, a gya­korlóiskolákban, a 12. szá­mú általános iskolában és a 110-es szakmunkásképző intézetben február 4-én, a TIT-klubban , 9-én hangza­nak el a tantárgyak szerinti' szakmai előadások. Az oktatási intézmények is gazdag programmal készül­nek a pedagógiai hetek ren­dezvényeire. A tanárképzőn 11-én nyilvános vitadélutánt rendeznek „Az ideológiai és a pedagógiai ismeretek sze­repe a pedagógusegyéniség kialakulásában” címmel. A közép- és általános iskolák, valamint a szakmunkáskép. ■ző intézetek rendezvényei mellett érdekesnek ígérkező előadások hangzanak el a zeneiskola rendezésében feb­ruár 21-én és 22-én. Az óvó­nők számára az óvodai neve­lés kérdéseiről tartanait elő­adásokat. A pedagógiai hetek idejéh az iskolákban több alka­lommal rendeznek „nyílt na­pokat”, kiállításokat az is­kolai szakkörök munkáiból, valamint tanulmányi verse­nyeket. Az oktatásban hasz­nált szemléltetőeszközök­ből február 7-én a 4. számú iskolában TANÉRT-kiállítás nyílik „Korszerű eszközök az oktatásban” címmel. Palatitx Zoltán: VOX HUMANA Ismertem apádat... Barázdás arcát büszkén feszítette harsogó szeleknek s nótás kedvében versenyt énekelt velük. De te ijedten zárod be ablakod a legapróbb rezdülésre, mert a szférák hangjai helyett pozitronok súrlódását hallod a légben Apád szeretett nyári estéken hanyatt feküdni a kaszáló harmatos szőnyegén s hulló csillagokat számolt ábrándozva... De te iszonyodva takarod el arcod ha gyorsan elizzó fényjelet látsz az égen, mert világkatasztrófák robaját hallod az űrben.. Apád ismerte fellegek járását, pontosan tudva melyik hord hátán pusztító orkán: s melyik permetező nyári esőt. Neked egyforma mind a felhő s irtózol tőlük, mert mindegyiknek rút gombaformáját látod az ágén Apád sem volt hős... Ha éjszaka egyedül ment át az erdőn énekelt, hogy ne hallja reccsenő ágak ropogását a léptei alatt... Próbáld hát te is... — Milliók igazítják ajkukat a dalra, hogy csitítsák szívük megriadt dobogását... JÁVOR PÁL (1902-I9S9) Furcsa elgondolni, hogy január 31-én hetvenéves volna, ha élne. Jávor Pálra úgy emlékeznek vissza a mai negyvenen túliak, mint a férfias fiatalság egykor ab­szolút típusára. A magyar hangosfilm első évtizedének ő volt a színészcsillaga, ba- juszosan vagy bajusztalanul örök harmincéves, ellenáll­hatatlan mosolyú, mindenen győzedelmeskedő erejű és egészségű. Az igazi színművészet ra­jongói úgy tekintettek rá egy kissé: filmcsillag, nem több, sikerember. Aztán a Nemzeti Színházban, olyan szerepekkel, mint a Rómeó és Júlia Mercutiója, a Nóra Rank doktora vagy Peer Gynt: kiderült — Jávor Pál színész a javából. — S az előretörő fasizmus éveiben az is kiviláglott milyen be­csületes ember. Magyaror­szág német megszállása után le is parancsolták a szín­padról, majd börtq^pe, s koncentrációs táborba vitték. A felszabadulás után a Művész Színházban A mak­rancos hölgy PetPuchióját játszotta el, majd kiment Amerikába. Csak 195? késő őszén tért vissza, sok csaló­dással a háta mögött, nagy­betegen. „Hazajött meghal­ni” — mondták rá, akik a hajdani férfiszépséget rom­jaiban látták viszont. Külföldi cím A kupé testszaggál elve­gyült, száraz melegében bóklászni kezdett valami mennyed illat. Eleinte csak óvatosan, a sarokból lenget­te meg a fátylát, aztán dia­dalmasan és véglegesen el­uralta a légteret. A szállás, ahonnan hóditó útjára in­dult, egy hosszú, szürkósfoar- na bőrtáska volt, két fogdo- sástól elzsírosodott, pikke­lyessé vált kajla füllel. Ezt a táskát emelték ki hamarosan a sarokból, hogy kotorászni kezdjenek fűsze­res illatokat rejtő hasában. Sóhajtáskeltq, gyönyörű szá­raz kolbászszálak kandikál­tak elő, a kétségbeejtós ke­rülget, ha választanom kell közülük. A Férfi azonban nem tétovázott, megragadott egy' deli példányt, derékban kettétörte, s csak úgy recse­gett, ahogy hatalmas lendü­lettel beleharapott. A Nő egy béfőttes üveget dédelgetett az ölében, lefej­tette róla a celofánt, s ko­nyákig belenyúlt a lébe. Már kezdetben kinézte azt a vas­tag derekú, húszcentis ubor kát, amely hasán megsárgul­va, éretten várta a beléhasí- tó hegyes fogakat — Tessék — mondta a Nő. — Csöpög — mondta ko­moran a Férfi, mert amint átharapta az uborka torkát, a bugyborékolva feltörő cseppek végigspriccelték a nadrágját. — Kimegy? — kérdezte két nyelés között. — Persze, hogy kimegy, nyugodj meg! — Múltkor sem ment ki! — Amire te gondolsz, az a paradicsom volt. — Megint kidobhatom a nadrágom! — mondta a Férfi. A Nő közelebb hajolt hozzá, hangját lehalkította. — Csendesen! — súgta. Felém intett. A Férfi keze félúton, aras szál a szája előtt megállt. — Ugyan — legyintett. - Egy kukkot sem ért! — Nem biztos — aggodul maskodott a Nő. — Tán vak vagy? — kér dezte a Férfi, s látszott, hog kezdi elveszíteni a türelmét. — Nem látod azt a lapot nála? — Milyen lapot? — súgta a Nő. A Férfi dühösen a kol­bászba harapott. — Nahát, valami külföldi újság! — Apró húsdarabok vágódtak a szemközti ülés­re. — Észrevehetted, hogy szavunkat sem érti! Ez egy külföldi vonat, összevissza mászkál, amíg hozzánk ér­kezik. A Nő oldalról, vigyázva rámpillantott, a zakómat vizsgálta, aztán a cipőmre ugrott a tekintete, de nem találhatott áruló jelet, mert bólintott. — Csakugyan papa. Csak­ugyan. Az ülés alatt demizsor szendergett. jó ötliteres. P Férfi magához emelte, va. i-os, zsíros ujjaival átkap­csolta a fonott nyakat, s '-zuszogva, nyögve inni kéz- lett. Vékony, vörös sugá^ vorgott az arcára, s lassan >eszivárgott az inge alá. — Ha egyedül lennénk — jegyezte meg, kezefejévél a száját töirölgatve — ha ez a mókus nincs, végig lehetne dőlni az ülésen. Megdörzsölte a szemét, álmosan hunyorgott, de csak a cipőfűzőjét lazította meg, hogy kicsit kényelmeseb­ben érezze magát. — Na — fészkelődött, s a Nő combjára csapott. — Adj még valamit! Újabb szál kolbászt kez­dett meg. A Nő is étvágyat kapott tőle, egy kisebb tás­káért nyúlt, s a zörgő zsír- papírokból fehér, duzzadó csirkemellett csomagolt ki. — Te kérdezte a Férfit, már a csontokat szopogatva. — Honnan szedik ezek azt a rengeteg pénzt? — Tudom én? Van nekik, annyi biztos! Körmeivel piszkálgatni kezdte a fogai közé szorult húsdarabok,at. — Ez a pókusz, ez többet ondhatna róla! Hátradőlt, kockás zseb­kendőjével végigtörölte iz- jsndt arcát. Aztán cigaret ára gyújtott. A Nő újra sutto- ”óra fogta, s a táblára muta­tott, amely tiltja a dohány­zásit. — Nem lesz baj? Ez a külföldi szólhat a kalauz­nak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents