Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

itfr* (ümi<r fi S WMM Barátok között Beszélgetés egy Vietnamból érkezett fiatal mérnökkel A Népszabadság 1971. júli­us 15-i száma nagy cikkben közölte a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság vízügyi miniszterének nyilatkozatát. Ha Ke Tan elvtárs 5 ’létig tartózkodott már akkor ha­zánkban. Tanulmányozta ár­vízvédelmünket, vízgazdál­kodásunkat. A vendég minisztert több hetes magyarországi tanul- mányútján végig egy nyír­egyházi fiatalember kísérte el. Szlávik Lajos, a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság fiatal mérnöke, egyben az igazgatóság KlSZ-szervezeté- nek csúcstitkára. Ezek után nem véletlen, hogy amikor — a látogatás viszonzásául is részben — öt­tagú magyar együttműködési delegáció kiküldésére került sor a VDK-ba, ott volt a fia­tal hidrológus mérnök is. Repülőgéppel mentek Moszkván, Indián, Pakisztá­non át. Élményeiről beszélgetünk. ★ Nagyon nehéz Vietnamról beszélni — kezdi a fiatalem­ber. — A szokványos monda­tok sem érthetők ellentmon­dásos jellegük nélkül. Példá­ul vendégségből jövő ember nyugodtan mondhatja, hogy mindenki végtelenül kedves volt hozzánk. Ez nem udvari­asság, hanem tény. Viszont azt is tudni kell7 hogy ezek a „színesbőrű” emberek, akik 101 év óta szinte szünet nél­kül harcban állnak hazájuk és népük szabadságáért, 7—P nemzedéken át csak rosszat kaptak a f°hér emberektől a gyarmatosítóktól, akikk“1 találkoztak. Szlávik Lajos már járt kül­földön. Mindig sértette, ha Magyarországot összetévesz­tették Ausztriával, Budapes­tet Bukaresttel. Még művelt értelmiségiek is, külföldön. Vietnamban viszont a legki­sebb faluban az első osztályos iskolásgyerek is tudja, hol van Magyarország. A KISZ-titkár természete­sen érthető kíváncsisággal utazott ebbe a távoli ország­ba, melyről — mondja — még mindig keveset tudunk. Minden napját, minden ébren töltött óráját igyekezett ki­használni, hogy alaposan megismerje a tájat és embe­reit. Ez azért is könnyű volt, hiszen a tájat kellett járnia és a vízzel bánó embereknek tanácsot adnia. ★ A fiatalember elszomoro­dott szívvel meséli, hogy eb­ben a vízben igen gazdag or­szágban a rombolás és építés harca a legdrámaibb. Minden híd, még a kis 3 méteres át­ereszek is le vannak bombáz­va. Kompon, csónakon folyik a közlekedés. Amit újjáépíte­nek, ismét lebombázzák. A kis falusi átjáró hidakat is, patakok és csatornák fölött. Ismét és újra építik. Ezt látták, miközben idegen tájon, ismeretlen környezet­ben jártak, trópusi sisakban és gumicsizmában. Alma, sző­lő, burgonya, ezek ismeret­len fogalmak. De terem rizs, banán, kávé, gumi, tea, cit­rom, narancs..., hogy a többi trópusi, szubtrópusi növény­ről ne is beszéljünk. Ezeknek az intenzív növé­nyeknek egészen különleges vízigényei vannak. Talpán le­gyen a tudományában, alti szokatlanul nagy, 300 milli­méteres, 1—2 nap alatt lehul­ló csapadék elvezetéséről, víztelenítéséről kell, hogy szaktanácsot adjon. Azért volt mit tanulni egy­mástól, vietnami és magyar vízügyieknek. Az ő hagyomá­nyos árvízvédelmük ezeréves hagyományokra tekint vissza. A Vörös folyó deltájában vannak olyan területek, ame­lyeket a mocsártól hódítottak meg, a tenger és a folyó víz- szintje alatt fekszenek. A hagyományos árvízvédelem magas tökélyre fejlődött az évezredek során. Mégis hasz­nát vették a mi szamosközi és dunai tapasztalatainknak, vaslemezes, műanyag fóliás eljárásainknak. És amit buzgárokról, beke­rítésükről meséltek a magya­rok! Töltéselzárás, buzgár­elzárás ügyében előadásukat meg kellett ismételniük a mi­nisztérium szakemberei előtt. (Vietnamban idén augusz­tusban és szeptemberben volt „Szamosköz”.) Az év, első napjától a me­gyében egy. újabb tanácsi iparvállalat kezdi még mű­ködését, a Nyírbátori Faipa­ri Vállalat. A megyei tanács azért alapította az új céget, hogy a Nyírbátorban és von­záskörzetében lévő, a mező- gazdaságból felszabaduló munkaerőnek helyben te­remtsenek ipari munkaal­kalmat. Az új vállalat profilját egyelőre a Szatmárvidéki Faipari Vállalattól átvett mérővessző és különböző is­kolai tanszerek gyártása je­lenti. Ezt a tevékenységet a nyírbélteki üzemben végzik, ahol több milliós beruházás­sal további bővítést hajtanak végre. Ennek alapján az év közepére megteremtik a faipari szerszámgyártásnak az alapjait is, amit a győrte- leki üzemből telepítenek át. A tömegcikk profilok át­telepítésére több, mint négy­millió forintot fordítottak. Ezzel a Szatmárvidéki Fa­ipari Vállalatnál a későbbi­ekben tisztán a bútorgyár­tással tudnak foglalkozni, a IV. ötéves terv időszakában felépülő új mátészalkai bú­torgyárra összpontosítják erőiket. 1 A vállalat nyírbátori köz­pontjából egyelőre csak a Nam Hoa tartományt, Viet­nam „legvizesebb” részét ke- resztül-kasul barangolták. A fiatalember figyelmeztet rá, hogy útjuk ott nem 3 héti'' tartott, hanem 22 napig. Mert még a 22. is zsúfolva volt él­ményekkel. Három tudományos témát tűztek ki célul. Egyik az ár- vízvédelem korszerű módsze­rei. Másik az esőztető öntözés meghonosítása. (2 millió hek­tár földjük volna öntözhető, még csak 1,1 milliónál tarta­nak. A többit csak korszerű esőztető berendezésekkel le­hetne rpegoldani.) A harma­dik: a felszín alatti vizek — az ihatok — hasznosítása. (A vietnami vizek, mint minden trópusi víz, fertőzöttek, egész­ségre veszélyesek. Mindenki forralt vizet iszik, de legin­kább teát. Vagy az édeskés, kitűnő pálinkát, a világ leg jobb szíverősítőjét, a Lun- Moyt. azaz rizspálinkát.) A negyedik téma volt a „szabadgyakorlat”: a két né* fiainak barátsága. Erre ké­szültek. De, hogy ilyen jól fog sikerülni, maguk sem gondolták. Jó barátokat, egy küzdő és szenvedő nép szere- tetét hozták magukkal he- és emlékük most már örökké élni fog bennük, egészen a viszontlátásig, az új emlékek és benyomások szerzéséig. Jólesett, hogy segíthettek valamiben. nyírbélteki üzemet irányít­ják, azonban az Auróra Ci­pőipari Vállalat felépítése után a cipőgyár tanműhelyé­nek épületét (volt mezőgaz­dasági szakiskola) adják át a faipari vállalatnak, ahol bú­torüzemet építenek. A me­gyei tanács a területfejlesz­tési alapbó^ 5 millió forintot fordít az üzem felépítésére, a szociális létesítmények megteremtésére. A nyírbáto­ri bútorüzem az egyedi és kis sorozatú bútorok gyártá­sának lesz a gazdája. Az induló vállalatnak a vagyona jelenleg több, mint tízmillió forint. A gazdasá­gossági számítások szerin' az 1976. év végére a NYÍR. FA (ez a vállalat rövidítése termelési értéke meg fogj haladni a 30 millió forinto' Ehhez jelentős létszámbőv' tés is járul, az építkezése' befejezése után több, mir háromszáz dolgozója lesz r vállalatnak. A létszám n?. gyóbbik része — mintegy T százaléka — női munkaerő lesz, közülük közel kétszáza* Nyírbélteken jutnak mun­kalehetőséghez, így a megye ezen közismerten rossz adottságú mezőgazdasági területén helyben, illetve közvetlen közelben dolgoz­hatnak. * (1.) Gesztelyi Nagy Zoltán lanuár l-től Új vállalat Nyírbátorban Nők trónkövetelése Bizonyítanak a VOR-nál művezetőnő. — Ügyesek, szorgalmasak, 18—20 éves lányok. Ö is itt kezdett a gyárban betanított munkásként 1957- ben. Szabó szakmunkás lett, elvége^e a ruhaipari tech­nikumot munka mellett, majd meós, segádművezető és most műyezető. — Dolgozni könnyebb volt. Csak magamért feleltem. Most az egész szalagért fe­lelnem kell. Úgy érzem kö­telességem is, ha egyszer itt tanultam, segítettek. Joggal el is várják tőlem, hogy ké­pességemet kamatoztassam. — Nem szégyellek a sza­lagon dolgozó, gyakorlott munkásnőktöl segítséget kérni. Igaz, van mintada­rab, műszaki leírás, de ez még nem minden. Más a gyakorlat, a tapasztalat. S úgy érzem szívesen segít mind. Megietyzések Tóthnéra — Hogyan fogadták? —I Kellemesen. Az első napok voltak a nehezek. A férfiművezetőket helyettesí­tettem — mondja. Egyesek úgy gondolták, mivel nő, ő többet megenged. Még most is baj van a pontos munka­kezdéssel, a műszak kihasz­nálásával. — Ezt kissé nehezen értik meg. Ügyelni kell arra, hogy egyik se dolgozzon rá a másikra. Párttag hatodik éve. Most iratkozott be a marxista— leninista esti egyetemre. Munka mellett érettségizett gimnáziumban. — Az emberek irányítása, nevelése a tanulást feltétlen megköveteli. Ránk is vonat­kozik a hármas követelmény. Én ezzel értek egyet, ha már vezető beosztásba kerül az ember. Fizetésemmel elége­dett Vagyok. Kétezret kere­sek. Van aki ebben a be­osztásban 20 éve dolgozik, s , 600 forinttal kap többet. Meg is érdemli. A VOR nyíregyházi gyá­rában 1971 elején fogadták el azt az intézkedési tervet, amely a nők fokozott meg­becsülése érdekében szüle­tett. Ennek 9. pontja szó szerint így hangzik: „Az 100111968-as számú kor­mányrendelet szellemében azonos képzettség esetén a különböző funkciók betölté­sénél a női dolgozókat előnybe kell részesíteni.” Időszerű volt a nők trón- követelése. A gyár több mint 650 dolgozója közül félezer a nő. — Mégsem volt sima " azoknak az útja, akik az in­tézkedési terv értelmében kerültek különböző vezető posztokra — említi Salamon Mihály gyárigazgató. Húsz év után Hangácsi Mihályné is az intézkedési terv nyomán ke­rült művezetői beosztásba. — Hat hónapja. Uj és ta­pasztalatlan vagyok még. Húsz éve dolgozom a ruha­iparban, s gondolom, ezért is esett rám a választás. Ha jól fog menni csinálom, ha nem, visszaülök a géphez. Ott is megkerestem a havi 2150 forintomat.. Igaz, most többet keresek, de nagyobb a strapa is, Mentségemre szolgáljon, nem akartam én művezető lenni. Ha megbíz­tak, csinálom. És bizonyít, nemcsak a gép mellett. — Egy női művezetőnek talán az a legnehezebb, ha a szalagján nincs meg a tervteljesítés, s kevesebb pénzt visznek haza a dolgo­zók. Nagyon tud bántani. Fél év alatt ez egyszer fordult elő. öt alkalommal viszont vastagabb volt a keze alatt dolgozó 34 em­bernek a fizetése, ügy érzi, talán ő is hozzájárult. Meg­követeli a munkát, a fegyel­met. Nem könnyű Augusztinyi Pálné örült is a kinevezésnek, meg gon­dot is okozott részére. — Harminchét dolgozót irányítani, itt is bizonyítani nem könnyű. Igaz fele fiatal munkás és új, akik már az én kezem alatt kezdtek dol­gozni — mondja a fiatal Tóth Tiborné alig húsz­éves. ö az első női szalag­technikus a gyár fennállása óta. Szakmunkásként látja el ezt a beosztást. Kisvárdá- ról jár be. Hajnal háromkor kel, fárasztó a munkája, de nem panaszkodik. Ez a fiatalasszony a tech­nológia őre. • Mondja, szenvedélyesen szeret dolgozni. Megtörténik, hogy le-leül egy géphez dol­gozni, míg valamelyik ciga­rettaszünetet tart. — A művezető nem szere­ti, de olyan jólesik néha. — Néha hallom a meg­jegyzést: „Ilyen fiatal, s hogy feltört.” Rám bízták, csinálom becsülettel. Pedig, arríikor behivattak az igaz­gatóhoz, féltem. Nem is gondoltam, hogy szakmun­kás létemre technikusi be­osztásban fogok dolgozni. Ha eltérést vesz észre a technológiától, azonnal jelez. Vigyámi a minőségre, a gyár hírnevére és a boríté­kokra is. Bizonyítani akar. Két mű­szakban dolgozik, jövőre iratkozik be a ruhaipari technikumba. Tanulni, tanulni Takács Sándorné alig két hónapja segédművezető. Szakképzettsége női szabó, meósvizsgát tett. „>ól járunk egymással“ Henzsel Anna. A legfiata­labb meós. — Jó húszévesnek lenni? Mosolyog. . — Nagyon. Ez a legszebb kor. — S ilyen korban veze­tőnek, meósnak lenni? Goldolkozik. — Jó, de nem lepett meg . a megbízatás. Szeptembertől vagyok ebben a beosztásban. Úgy gondolom azért, mert most végzem a ruhaipari technikum III. osztályát. Havi 1600 forintot keres. — Egyelőre nem is várha­tok többet, mivel új vezető vagyok. Csak hálás lehetek. Biztosítják a tanulási lehető­séget is, tanulmányi sza­badságot. Jól jön. Mit mondjak még? Jól érzem magam. Megkapom a segít­séget is a munkámhoz. Úgy érzem, kölcsönösen jól já­runk egymással: a gyár ve­lem, én meg ■ az üzemmel. ★ Égy év sem telt el az in­tézkedési terv megszületése óta. íme ezt tették megvaló­sítása érdekében. Farkas Kálmán Kiérdemelt név Tuzséron, 1971. december 29-én névadó ünnepséget tartott az agrárklub, Fiú­kor Nagy Sándor Állami- díjas, volt megyei főker­tész nevét vette fel. Nagy Sándor munkásságát dr. Pethő Ferenc, tanszékve­zető főiskolai tanár, or­szággyűlési képviselő mél­tatta. Eddig a hír. E szavak, ne­vek: Nagy Sándor, Tuzsér és agrárklub azonban ennél többet kívánnak. Szabolcs-Szatmárban Nagy Sándor neve összeforrott egy másik névvel, jonatánalma. Termesztése pedig tízezrek­nek ad munkalehetőséget, biztos megélhetést. Egy hat­vani vasutascsaládból szár­mazik Nagy Sándor. Közép- iskolás korábbi elhatározta, hogy kertész lesz. Érettségi után a Kecskeméthez tarto­zó Helvéciára szegődik ker­tészgyakornoknak. Tíz évig dolgozik ebben a gazdaság­ban, amíg annyi pénzre tesz szert, hogy hozzákezdjen a kertészeti tanintézetben a tanuláshoz. így szerezte meg 1937-ben az akkor legmaga­sabb képesítést igazoló „ok­leveles kertész” címet. Tanulmányai befejezése után Nyíregyházán a megyei kertészeti felügyelőségen vál­lal állást, mint szaktanács- adó. Ettől kezdve lett a jo­natán szerelmese. Ekkor már megindult az almatélepítés a Szamosháton, a Tisza menti községekben. A fajták összevisszasága, a rendszer­telen telepítés, a szinte ke­zelés nélküli termesztés az ambiciózus fiatalembert ar­ra ösztönözték, hogy ebben a „dzsungelben” valami rendet kell teremteni. Járta az uradalmakat, a parasztok téli tanfolyamait és mindenütt a jonatánt pro­pagálta, annak termesztési módszereire oktatta az embe­reket. Ezt tette hivatalból nyugdíjazásáig, majd társa­dalmi munkában az ügy és a szabolcsi emberek szerete- téből élte utolsó napjáig. 1970. július 22-ig. Három nagy dolgot vitt véghez, ami most a megyé­ben milliárdokban kamatozik. Felismerte azt a fajtát, ami Szabolcsnak európai hírnevet adott. Kihozta az almater­mesztést a folyók kiváló ön­téstalajairól a homokra is. azokra a talajokra, ahol ko­rábban 3—4 mázsa rozs ter­mett és most százmázsányi viruló almát szüretelnek hol­danként. Végül megtanította az embereket a jonatán ter­mesztésére. Neve túljutott az ország határain. Ukrajnában „alma­királynak” nevezték. Az ő tervei, alapján telepítették a magyar—szovjet határon a Lenin nevét viselő barátság­kertet. Elismerték szaktudá­sát a környező országokban, de még a messzi Kanadából is kérték szaktanácsait. Több kitüntetés mellett népi államunk a legmaga­sabb elismeréssel, „Állami­díjjal” fejezte ki munkájá­nak megbecsülését. Miért Tuzséron választot­ta az agrárklub névadójául Nagy Sándort? Szabolcsban Tuzsért tartják, ismerik el a jonatán bölcsőjének. A ma­guk módján már a század elején telepítettek néhány fát. 1937-töl ide járt Nagy Sándor tanítani és tanulni. Nem múlt el tél, amikor ne vitatkozott volna a „paraszt kertészekkel”, nem volt vi­rágzás. amikor Nagy Sándor ne sétált volna a tuzséri al­másokban, de szüret sem, amikor ne gyönyörködött volna együtt a tuzséri alma­termesztőkkel. Tuzsér és ez a vidék ha­gyománytisztelő. Az ifjúsági klub itt vette fel először a fiatalon elhunyt megyebeli író, Sipkay Barna nevét. Nem véletlen, hogy most éppen Tuzséron nevezték el agrár­klubjukat Nagy Sándorról. Négy évvel ezelőtt, amikor egyre sűrűbben hangzott el az a kijelentés: „áldás, vagy átok lesz-e a szabolcsi jona­tán”, akkor a tuzséri terme­lőszövetkezet 24 kertész szak­munkása megalakította az agrárklubot, azzal a céllal, hogy a jonatánalmának to­vább öregbítsék a hírnevét, önmagukat műveljék. Azóta csatlakoztak hozzájuk házi­kerttel rendelkező vasutasok, ipari munkások, tisztviselők, akik tanulni, művelődni akarnak. Működésüket talán egyet­len példa is igazolná: az idet kedvezőtlen almatermesz­tési évben Tuzsérról a ter­vezettnél tízmillió forinttal több értékű almát vittek el. A klub vitafórum is lett. Minden nagyobb jelentőségű tervet, változást itt beszél­nek meg először a termelő- szövetkezet vezetői. Az itte­ni vita után döntöttek a hű­tőház építéséről, a most te­lepítés alatt lévő 50 hold meggyes létesítéséről. De so­rolhatnám a szakmai tovább­képzést és egyéb rendezvé­nyeket. Tuzsér kiérdemelte, hogy Nagv Sándor nevét felvegye és kitüntetéseit, személyes tárgyait — amit az ünnepsé­gen dr. Pethő Ferenc adott át — külön szobában őriz­hesse. Csikós Balázs Tóth Tiborné Takács iánüorné Henzsel Anna Aug”S’t!nyl Pálné Hangácsi Mihályné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents