Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

SETdX. ÉVFOLYAM. 22. SZÄM ÄRA: 80 FILLER 1972. JANUAR 27, CSÜTÖRTÖK r T ÁPUNK TARTALMÁBÓL J Levél a szakszervezethez <3. Oldal) Munkássá . álni Nyirbélteken (3. oldal) A nők érdekében (5. oldal) Sportjelentéseink A tárgyalóteremből (7. oldal) (5. oldal) Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről 1972. január 25-én és 26-án Prágában ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testü­leté \z ülésen részt vett a Bolgár Népköztársaság részéről: frodor Zsivkov, a Polgár Kommunista Párt KB első' titkára, a Bolgár Népköz- társaság államtanácsának elnöke, a • küldöttség vezetője; Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsának elnöke; Petr Mladenov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, külügymi­niszter; Konsztantin Tellalov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a központi bizottság nemzet­közi kapcsolatok osztályának vezetője; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: Gus­tav Húsok, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a küldöttség vezetője; Ludvik Svobo- da, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke; Lubomir Strougal, Csehszlovákia Kommunista Párt- ; a Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke; Vasil Bilak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a központi bizottság titkára; Bohuslav Chnoupek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tagja, külügyminiszter; a Lengyel Népköztársaság részéről: Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága PB tagja, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnö- íte: Stefan Olszowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, külügymi­niszter; Jozef Tejchma, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára; Ryszard Frelek, a Lengyel Egyesült Mun- kásoárt Központi Bizottsága titkárságának tagja, a központi bizottság nemzetközi osztályának vezetője; Stanislaw Trepczynski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, külügyminiszter-helyettes; a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Fock Jenő, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke; Péter János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter; a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizet­s'' -ínak első titkára, a küldöttség vezetője; Hermann Axen, a Témet Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Politi­ka Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára; Wolf­gang Rauchfuss, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagiá. a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; Otto Winzer, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, kül­A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó tes­tületének 1972. január 25—26-i prágai ülésén a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Nemet^ Demok­ratikus Köztársaság, a Roman Szocialista Köztársaság^ és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői átte­kintették az utóbbi idők eseményeinek menetét Európában. Elemzésükben abból a változatlan célkitűzésükből indultak ki, hogy az európai kontinenst az állandó és szilárd bjíke. a szu­verén és egyenioeú államok gyümölcsöző együttműködésének térségévé, a világban a stabilitás és a kölcsönös megert-s té­nyezőiévé tegyék. A tanácskozás résztvevői megélj ed ál­lapították meg, hogy ebben az irányban további előrehaladás- rs köriilt sor é szocialista országoknak az európai bizton«*g "''''Szi­lárdítására és az e célból összehívandó európai értekezletre vonatkozó iavasla‘ai. amelyeket az 1966 évi bukaresti nyilat­kozat. az 1969 évi budaoesti felhívás és az 1970 évi berlini nyilatkozat tartalmaznak, fontos szerepet töltenek be az eu- róoai békét és együttműködést támogató valamennyi erő ösz- sz°fogásában. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslatait, valamint további akcióik és kezdeményezéseik szeles beke- programot alkotnak és elősegítik, hogy Európában uj poliü kai légkör alakuljon ki. Az euróoai béke közös ügyéhez mind jelentősebb mér­tékben lárulnak hozzá más euróoai államok is. Néhány orszá” politikáiéban határozotton előtérbe kerülnek az európai béli*' érdekei, s ez kedvezően hat az °urópai helyzetre. V. A tanácskozás résztvevői megállapítják: nagyon pozitív jelentőségű, hogy az autóbbi időben erősödtek a különböző társadalmi berendezkedésű európai államok kapcsolatai, fej­lődött politikai érintkezésük, elsősorban a kölcsönös érdeklő­dére számot tartó kérdésekkel kapcsolatos konzultációk for­ügyminiszter; Paul Markowski, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságán?-: tagja, a központi bizottság nemzetközi osztályának vezetője; Oskar Fischer, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter-helyettes; Werner Eberlein, a Német Szocia­lista Egységpárt Revíziós Bizottságának tagja, a központ; bizottság osztályvezető-helyettese. a Román Szocialista Köztársaság részéről: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Ion Gheorghe Maurer, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és állandó el­nökségének tagja, a Román Szocialista Köztársaság minisz­tertanácsának elnöke, Paul Niculescu-Mizil, a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és állandó elnökségének tagja, a központi bizottság titkára, Corneliu Manescu, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, külügyminiszter; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője; Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége minisztertanácsának elnöke, Konsz- tantyin Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a központi bizottság osztályvezefője, Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tag­ja, a külügyminiszter első helyettese. A politikai tanácskozó testület ülése megtárgyalta az európai béke. biztonság és együttműködés időszerű problémá­it, és az európai értekezlet előkészítését. Nyilatkozatot foga­dott el az európai békéről, biztonságról és egy ütm űködésröl. Az ülés résztvevői elítélték az USA agresszív akcióit Indokínában és nyilatkozatot fogadtak el ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az ülésen véleménycserére került sor más, közös érdek­lődésre számot tartó nemzetközi problémákról is. Az ülésen képviselt államok egyöntetűen megerősítették: a jövőben is készek minden erőfeszítést megtenni a szocialista országok egységének és összeforrottságának megszilárdítása érdekében. Eltökélt szándékuk, hogy a nemzetközi problémák megoldá­sa során a bálié megőrzése és megerősítése, s a nemzetközi együttműködés irányvonalát valósítják mag, visszaverik az imperialista agressziót és reakciót, támogatják a népek har­cát a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért. Az ülés munkájában részt vett Jván Jakubovszki), a Szovjetunió marsall ja, a Varsái Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főparancsnoka és Nyikolaj Firjubin, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének főtitkára. A politikai tanácskozó testület ülése a résztvevők test­vég barátságának és együttműködésének légkörében ment végbe. (MTI) májában. Ez megkönnyíti az európai államok közötti kölcsö­nös felismerést, hogy a béke és az együttműködés területén hosszú távú érdekeik azonosak. A jelen tanácskozáson részt vevő államok, valamint más államok erőfeszítésének és konstruktív hozzájárulásának eredményeként az európai államok között mindinkább a bé­kés egymás mellett élés viszonyai érvényesülnek. Ennek kap­csán a tanácskozás részvevői kiemelik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Franciaország között a közel­múltban megtartott legfelső szintű szovjet—francia tárgya­lásokon elfogadott együttműködési elvek jelentőségét. Az európai államok közötti gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatok széle­sedése is hozzájárul a feszültség csökkenéséhez az európai kontinensen. Az európai népek kapcsolatai erősödnek: tartalmasab­bá és sokoldalúbbá válnak. Európában növekszik a közvéle­mény aktivitása az enyhülési folyamatok elmélyítéséért, az európai békéért és a biztonságért folytatott harcban. A tanácskozáson képviselt államok kifejezték megelé­gedésüket afelett, hogy a feszültség csökkentésének folya­matában Európában elért eredményeket a szükséges esetek­ben megfelelő, nemzetközi jogi erejű okmányok rögzítik. A politikai tanácskozó testület kedvezően értékeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, va­lamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság közti szerződések ratifikálását célzó eljárás megin­dult. Ezeknek a szerződéseknek érvénybe lépése nemcsak a közvetlen résztvevők, hanem valamennyi európai állam ér­dekeinek megfelel és az európai béke alapjainak megszilár­dulásához fog vezetni. A tanácskozáson részt vevő államok hangsúlyozták a TTyugat-Berlinnel kapcsolatos 1971. szeptember 3-i négyha­talmi megállapodás, valamint a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus megállapodásainak nagy jelentőségét . ... A béke megszilárdításának fontos tényezője, hogy szé­lesedik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elis­merése. A további előrehaladás ebben az irányban, beleértve a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetség Köztársaság között a nemzetközi jog normáinak megfelelő kapcsolatok megteremtését, fontos hozzájárulás lesz a béke, a biztonság és együttműködés ügyéhez. A tanácskozás résztvevői síkraszállnak azért, hogy minden további halogatás nélkül vegyék fel a Német De­mokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársa­ságot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A tanápskozás résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai között véleménycsere fo­lyik a két ország közötti kapcsolatok rendezetlen kérdéseiről, elsősorban a müncheni egyezmény kezdettől fogva való ér­vénytelenségének elismeréséről. Támogatják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság igazságos követeléseit és úgy vélik, hogy az ebben a kérdésben létrejövő megállapodás hozzájá­rul az európai helyzet javulásához. Ezeknek a lépéseknek a megvalósítása hozzájárul ah­hoz, hogy gyorsan és radikális módon kiküszöböljék az NSZK és a szocialista országok kapcsolataiból a bizalmatlansag és feszültség hosszú időszakának következményeit, sor kerüljön e kapcsolatok teljes normalizálására, ami elő fogja segíteni az enyhülés elmélyülését az európai kontinensen, valamennyi európai állam együttműködésének fejlődését. A politikai tanácskozó testület ülésén •" képviselt álla­mok üdvözlik a kedvező európai fejlődés további kilátásai!. Nem tévesztik viszont szem elől azt sem, hogy Európában továbbra is tevékenykednek a feszültség fenntartásában ér­dekelt erők, amelyek az európai államokat egymással szembe akarják állítani, meg akarják őrizni annak a lehetőségét, hogy az európai kontinensen az események menetét ismét a kiéleződés felé taszítsák. A tények — a legutóbbi időben is —■ azt mutatják, hogy ezek az erők az európai politikát nem tudják elképzelni tömbkategóriák nélkül, s arra törekszenek, hogy még inkább fokozzák a fegyverkezési versenyt az európai kontinensen. A Varsói Szerződés tagállamainak ebből le kell vonniok a meg­felelő következtetéseket biztonságuk szempontjából. Minda­mellett meg vannak győződve arról, hogy Európában most az erők helyzete már úgy alakult, hogy le lehet küzdeni az eny­hülés ellenségeinek ellenakcióit, ha összeforrottan és követ­kezetesen törekszenek a béke megszilárdítására. II. A tanácskozáson részt vevő államok meggyőződése, hogy a jelen szakaszban különösen fontosak és teljes mérték­ben megvalósíthatók az európai államok. kollektív, együttes akciói az európai biztonság megszilárdítása érdekében. Ezzel összefüggésben állást foglalnak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi megtartása mellett va­lamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok éa Kanada egyenjogú részvételével. Az európai értekezlet részvevői gyakorlati intézkedé­seket dolgozhatnának ki az európai feszültség további csök­kentésére, s hozzáláthatnának az európai biztonsági rend­szer építéséhez. A tanácskozáson képviselt államok úgy vélekednek, hogy az európai biztonság és együttműködés olyan kötele­zettségek rendszerének létrehozását igényli, amely kizárja az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés alkalmazását az európai államok egymás közötti kapcsolataiban; minden országnak biztosítékot nyújt agressziós cselekmények ellen, s minden nép javát és felvirágzását szolgálja. A politikai tanácskozó testület ülésén részt vevő ál­lamok állást foglalnak az európai biztonság és az európai ál­lamok közötti kapcsolatok következő alapelveinek altalános elismerése és gyakorlati alkalmazása mellett Európa politi­kai életében; A HATÁROK SÉRTHETETLENSÉGE. Az európai ál­lamok között ma fennálló határok, beleértve a második vi­lágháború következményeként kialakult határokat is, sért­hetetlenek. Minden olyan kísérlet, amely e határok megsér­tésére irányulna, veszélyeztetné az európai békét. Ezért a jövőben is maradéktalanul érvényesíteni kell a jelenleg fennálló határok sérthetetlenségét. Európa államainak terü­leti integritását, s teljes mértékben ki kell zárni egyes álla­mok területi igényeit másokkal szemben. AZ ERŐSZAKRÓL VALÓ LEMONDÁS.^ Az európai államok közötti kapcsolatokban nem szabad erőszakot, vagy erőszakkal való fenvegetést alkalmazni. Közöttük minden vitás kérdést kizárólag békés politikai eszközökkel. tárgyalá­sok útján, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően úgy kell megoldani, hogy ne veszélyeztessék a népek jogos érde­keit, békéjét és biztonságát. A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS. A történelmi fejlődés során Európában két társadalmi rendszerhez tartozó államok alakultak ki és léteznek: a szocialista es a tőkés­rendszerhez tartozók. A társadalmi rendszerek különbözősé­ge nem lehet leküzdhetetlen akadálya annak, hogy kapcsola­taik sokoldalúan fejlődjenek. Ha az eltérő társadalmi rend­szerű európai államok kizárják a háborút politikájuk eszkö­zei közül, kapcsolataikat a béke érdekében, az egyetértés és az együttműködés alapján fejleszthetik, s kell azokat fej­leszteniük. A JÓSZOMSZÉDI KAPCSOLATOK ALAPJAI ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A BÉKE ÉRDEKÉBEN. Az európai ál­lamok jószomszédi kapcsolatainak, a függetlenség és a nem­zeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján kell fejlődniük. En­nek a felfogásnak kell az európai államok közötti kapcsola­tokban állandó politikává, valamennyi európai nép életében állandó tényezővé válnia, és kell eredményeznie a jószom­szédi kapcsolatok, a kölcsönös megértés fejlődését Európa különböző részein az államok között. Az európai államok kö­zötti kapcsolatok olyan átalakítására kell törekedni, amely lehetővé teszi a kontinens katonai-politikai csoportosulásokra való megosztottságának megszüntetését (Folytatás a t. oldal«»! X. Nyilatkozat az európai békéről9 biztonságról és együttműködésről VllÄC PRG LETÁRJAI, EG YI£ 0II ETEK I

Next

/
Thumbnails
Contents