Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

5 óMa! KELET MACYATirRSZÄfl f972. Január ML Lenin mellett dolgoztam Elmondta: T. Tyihomirova Az elmúlt héten megyénk lakosságát különösen két nemzetközi eseménysorozat foglalkoztatta. Sok kérdést és problémát vetett fel a közel- keleti politikai élet, az egyiptomi kormány átalakí­tása, de hasonló mérvű fi­gyelem nyilvánult meg az indiai szubkontinens iránt. Az egyiptomi politika vizs­gálatakor abból kell kiindul­ni, hogy Anvar Szadat elnök a világhelyzet józan és reális elemzése után lemondott ar­ról a szándékáról, hogy 1971- et a döntés évévé változtatja a Közel-Keleten. Az okok ál­talában ismertek: közreját­szott ebben a Hindusztán-féi- szigeten dúlt háború, de leg­alább ilyen súllyal esett latba az arab világ belső ellent­mondásainak problémája, valamint az a tény, hogj' Egyiptom gazdasági ereje ko­rántsem lett volna képes egy hosszú és nagy háború finan­szírozására. Nem hagyhatjuk ugyanak­kor figyelmen kívül azt sem, hogy Szadat hivatalba lépése óta általában mindig hang­súlyozta; bízik a békés meg­oldásban. Az izraeli agresszió utáni helyzet rendezésének ilyen módját szorgalmazza a szocialista világ is, hiszen mindenki előtt világos, hogy egy újabb háború a Közel- Keleten zavarná az európai biztonságot és szinte felmér­hetetlen veszély forrásává nőhetné ki magát. Nyilván­való, hogy Egyiptom számá­ra a legjózanabb megoldás a jelenlegi szakaszban a belső gazdasági konszolidáció és ezzel egyidejűleg az arab or­szágok egységének további erősítése. Természetes lépés volt ezek ismeretében a kormány átalakítása. Szidki kormánya nem belső frakcióharc szü­lötte. Nem különböző színe­zetű politikai erők kötélhú­zásából született. A kor­mány újjászervezését ép­pen a gazdasági élet átalakítása indokolja. Ami­kor Szadat hadigazdálkodás­ról beszélt, akkor ezalatt nem csupán a stratégiai ipar fej­lesztését kell értenünk, ha­nem egy olyan kurzust, amely az élet minden területén tör­ténő stabilizálást szolgálja. Miután Izrael, és a háttérben, de mindjobban láthatóan az Egyesült Államok kényszeríti a fegyverkezést, Egyiptom nem ringathatja magát illú­ziókban. Ezeket a szavakat a Bang- 3a Desh egyik minisztere mondotta, summázva ebben a lényeget. Meghatározva a programot az új bangái kor­mány számára. Hozzávetőleges számítások szerint a Bangla Desh kor­mányának kétmilliárd (!) dollárra lenne szüksége ah­hoz, hogy a hazánknál más­félszer nagyobb területű, 75 milliós ország helyzetét ren­dezze. A háborús károk hely­reállításán kívül gyorsan gondoskodni kell a hazatérő menekültekről, és ami talán a legizgalmasabb: az egész lakosság életkörülményeit javítani kell. Az Avami Liga, amely itt a politikai vezető erő, nem érheti be azzal, hogy megteremtette a füg­getlenséget, hogy van him­nusz és nemzeti zászló. A ben válók a politikai fordu­lattól természetszerűm élet- körülményeik javulását Is várják. A Bangla Desh mindezt egyedül megoldani nem ké­pes. India — mely maga is gazdasági gondokkal küzd — csupán korlátozott mértékben tud segélyt folyósítani. Szükséges tehát az. hogy a Bangla Desh nemzeti kap­csolatai révén szerezzen part­nereket. Ez a felismerés in­dította útba fogsága után Mudzsibur Rahmant Lon­donba hogy tálékozódiék az angol kormány állásoontiá- ról. A londoni korménv ma­gatartása ugvanis alanve*öen befolyásolhatja az egész brit Érthető, hogy mindent meg­előzve itt a Bangla Desh-sel összefüggő fejleményekre irányult a figyelem. Heti külpolitikai elemzésünk en­nek megfelelően e két kér­déscsoport legfontosabb öez- szefüggéseit igyekszik meg­világítani. Kaland lenne csupán, ha Egyiptom megfelelő gazdasá­gi háttér nélkül kezdemé­nyezné a katonai megoldást. Másrészt nem elhanyagolha­tó az sem, hogy Izrael jelen­legi magabiztosságának egyik oka éppen az, hogy ismeri az egyiptomi gazdaság gyengéit. Törvényszerű, hogy egy jól szervezett gazdaság — ezt szorgalmazza a mostani köz­gazdász-technokrata kor­mány —, a stabil katonai és anyagi körülmény kijózanító­an hathat az izraeli politi­kusokra is, segítve ezzel a mindenki által kívánt tár­gyalásos megoldást. A kairói diákok — amint ezt az elmúlt napok esemé­nyei mutatták — első pilla­natban nem értették meg ezt az összefüggést. Úgy vélték, hogy Szadat politikája 180 fokos fordulat, és talán kapi­tuláció, lemondás a jogos követelésekről. Szadat na­gyon következetes fellépése világított rá arra, hogy nem erről van szó. Egyiptom nem mondott le területeiről, nem zárja ki adott esetben a har­cot, mint a megoldás eszkö­zét, de nem kockáztat. Tény, a fejlemények csapást jelen­tenek a forrófej üakre. Vere­séget okoztak a túlzó, ultra­nacionalista arab szerveze­teknek. Bizonyára ezt fejti ki Szadat a hét közepén a diá­koknak, akiknek meghívását elfogadta. Szadat reális po­litikai lépése éppen Egyip­tom gazdasági megerősítése, katonai ütőképessége növe­lése révén hozza közelebb a közel-keleti válságnak ha nem is gyors, de békés meg­oldását. Talán érdemes itt megjegyezni — jelentőségét nem túlhangsúlyozva —, hogy Szadat a korábbi kül­ügyminiszter, Riad útját, mely Pekingbe irányult, ép­pen a kormány-átalakítással szakította félbe. Tekintettel arra, hogy Kína álláspontja a közel-keleti kérdésben ko­rántsem a békés rendezés mellett van, úgy ez a kis in­termezzo színes adalék lehet az egyiptomi politika alaku­lásának megértéséhez. geten egyidőben jelenjenek meg a Pakisztánt kedvelő amerikaiak és az eboen a kérdésoen verme egy platfor­mot képviselő kínaiak. A Bangla Desh így igen komoly politikai nehézségek­kel is szembe kell, hogy néz­zen. Állami lécnek legalizá­lása számára létkérdés, vi­szont ez feltehetően a belső politikai erők dekoncéntrá- lását is jelentené és a nem­zetközi erőviszonyok átcsopor­tosulásához vezethetnének. Az Avami Liga jobbszárnya az USA-ban bízik. Az amerikaiak pedig ezen a csatornán át akarnak pozíciókat szerezni, akár mint hitelezők, akár mint beruházók. Kína a ben- gál paraszti tömegek nyomo­rának sovány lován szeretné belovagoltatni a maoista esz­méket az új országba. Rah­man sejk, aki reálpolitikus- nak tűnik, valami harmadik megoldást keres, elsősorban az el nem kötelezett India közbeiktatásával kívánja át­hidalni a belső és külső ne­hézségeket. A szocialista országok a bangái függetlenségi mozgal­mi harc idején, és a jelenlegi rendcsinálást időszakban a Bangla Desh nemes célkitű­zéseit támogatják. Ez termé­szetes, hiszen az új állam létrejötte a gyarmati rend egy mesterséges következmé­nyét szünteti meg. Bíztatónak tartjuk, hogy a bangái poli­tikai vezetők többsége a fej­lődés nem kapitalista útja mellett foglal állást. Ugyan­akkor azonban tény: a dac- cai belpolitikai helyzet még nem teljesen áttekinthető. Az Avami Liga, a Nemzeti Ava­mi Párt, a velük együttmű­ködő kommunista párt, az ultrabal frakciók, és a hete­rogén politikai csoportosulá­sok belső fron trend ezödé'ei elsősorban arra serkentenek hogy a humanitárius segít­ségnyújtással egvidőbm fő­leg a nemzeti önálló lét meg­alakítóinak nyújtott erkölcsi támogatással siettessük azt a folyamatot, amely a puszta­sággá változott országban a normális élet megindítását te­szi lehetővé. őszintén mondva kár, hogy egy születő önálló állam böl­csője körül nem mindenki az újszülött érdekét nézi. A Bangla Desh sikeres jövője márpedig attól függ, hogy a ténymegállapításokon túl­menően kialakul-e olyar nemzetközi méretű akcic mely szűk nacionalista, szfé­rabirtoklási törekvések he­lyett a 75 millió szerencsét­len ember életét helyezi te­vékenysége első helyére. 32. — El van boronáivá — mondja nagyvonalúan a va­csoravendég, miközben fel­áll az asztaltól. — Intézke­dem az őrség parancsnoká­nál. Holnap reggel az lesz az első dolgom. Már azt is tu­dom, hová állítom magukat. Van egy kőkupac a tel°J- túl­só sarkában, onnan nyugod­tan nézelődhetnek, kívül esik a kamerák látómezején, nem lesznek útban senkinek. IGEN, IGEN. IGEN Hétfőn reggel, amint fel­ébredt, Koora Tibor első út­ja a tisztáshoz vezetett. Pon­tosabban. arra a helyre, ahol egy napia még bokrokkal övezett füves tisztás terültei a telke csücskében. Most; fel­dúlt csatatér. Mint elhagyott lövegok. meze^eznek a ka- meraáll”zn vök. lőszereslá­dák a kábelok csatlakozó szekvinvoi T.etaposott cser­jék. törött ágak, , cigaretta- csikkek, eldobott papírpoha­1918-ban a moszkvai terü­leten, Kiin városában dol­goztam, titkárnő voltam, majd a bűnügyi nyomozó bi­zottsághoz kerültem. Sokszor kértem idősebb munkatár­saimat, küldjenek Moszkvá­ba, nagyon szerettem volna látni Lenint. 1920-ban betel­jesült a vágyam. Lelkiisme­retes munkámért Moszkvába helyeztek, a Népbiztosok Ta­nácsának ügyintéző csoport­jához. Határtalan örömmel fogadtam, amikor közölték, hogy a telefonközpontban kapok munkát. Amikor először mentem be új munkahelyemre, nagyon izgultam. A szobába bejött Vlagyimir Iljics. Rám nézett és valami melegség sugárzott szeméből. Hozzám lépett és mosolyogva kérdezte: — Uj ember itt? Hol dol­gozott eddig? Elmondtam. — Nos, akkor együtt dol­gozunk. A telefonközpont közvetle­nül Lenin dolgozószobája mellett állt. Nem voltunk sokan és 24 óráztunk. Ehhez a központhoz tartoztak a politikai bizottság, a kor­mány tagjainak irodái és la­kása, a népbiztosok, a Vörös Hadsereg vezérkara, közvet­len vonalunk volt Pétervár- ral és Harkowal. A telefon kezelése mellett Lenin kü­lönféle megbízásait is telje­sítettük, hogy valamelyest könnyítsünk a titkárság munkáján. Szobáinkban kis táblán vezettük Lenin meg­bízásait. Nemegyszer ő ma­ga írta fel oda a teendőket: kiket kell késedelem nélkül bekapcsolni hozzá, kit hív­junk fel azok közül, akik ta­lálkozni kívántak Leninnel. Vlagyimir Iljics csodálatosan be tudta osztani az idejét, kihasznált minden percet. Gyakran jöttek hozzá pa­rasztok, munkások az ország különböző vidékeiről. Lenin szeretett beszélgetni velük. Ő maga is gyakran kijárt az üzemekbe. Mi továbbítottuk Lenin leveleit a központi bi­zottság és a kormány tagjai­hoz. Megkövetelte, hogy mindenki személyesen írja alá a borítékot, hogy hány óra hány perckor kapta meg rak, filmdobozok, csupa sze­mét az egész vidék. Samu egy hónap alatt sem tudott volna annyi kárt tenni, mint a kollégák a tegnapi rövid és jól sikerült sajtóértekezle­ten. De hát az a fő, hogy a hatalmas, opálszinben ra­gyogó gömb sértetlenül álla helyén, remélhetőleg belül sincs semmi baj. Kopra nem tette fel a homlokára a tapa­dókorongot, nem akarta meg­indítani a gondolatátviteli mechanizmust, ne foggvon fölöslegesen az energia. Ehe­lyett gyűrűjével háromszor gyengéden megkocogtatta az űrhajó falát. Hallgatózott. Azonnal válasz is érkezett trillázó koppanássorozat be­lülről. Tehát Hax él, egészséges, dolgozik. Az újságíró megkönnyeb­bülten sietett vissza a sufni­ba, arra még bőségesen van ideje, hogy az adás kezde­téig rendbe hozza a terepet. Sőt, ezt a munkát talán nem is egyedül neki kell elvégez­a küldeményt. Ha levelet hoztunk, Lenin azonnal fel­bontotta és a borítékot be- idegzett mozdulattal a . fény felé fordította, nem ma­radt-e benne valami. Vlagyi­mir Iljics rendszerető em­ber volt és tőlünk is ezt kö­vetelte. Dolgozószobájában, íróasztalán mindig rend volt. Ha bármit kért, soha nem mulasztotta el hozzátenni: „Legyen szíves, intézze el!” S ha valamit elintéztünk, amit ránk bízott, mindig megköszönte. Mi továbbítot­tuk Leninnek a szikratávírón érkezett üzeneteket a pol­gárháborúban aratott győ­zelmekről, a nagy városok ellátásáról, a vasút munká­járól, a tűzifa-kitermelésről, -szállításról. Lenin rendkívül nagy figyelemmel olvasta ezeket a táviratokat, különö­sen a frontról érkezett je­lentéseket. Vlagyimir Iljics sok időt szentelt katonai kérdéseknek. Soron kívül fo­gadta a frontokról érkezett parancsnokokat. Velünk, munkatársaival idősebb barátként viselke­dett. Mindig segítőkész volt, ha bármelyikünk nem értett valamit. Vlagyimir Iljics sokszor fél éjszakákat bent dolgo­zott irodájában. Elmenetele előtt mindig beköszönt hoz­zánk: „Pihenni mentem, jó éjszakát.” Ilyenkor elcsen­desedett a munka és egyi­künk lepihent a Lenin szo­bájában lévő díványon. Elő­fordult, hogy Lenin vissza­jött, elnézést kért a zava­rásért. magához vette a szükséges iratokat és — pi­henjen csak — szavakkal visszament lakásába. Lenin utasítására aztán egy pihenő­szobát is berendeztek ne­künk. Lenin a folyosó végén lakott. Előfordult, hogy va­lamit otthon felejtett, olyan­kor odaadta a kulcsot és kérte, hogy hozzuk el a megfelelő könyvet, iratot. Ha Nagyezsda Konsztantyinövna beteg volt, vagy pihent, min­dig felhívta erre a figyelmet és kérte, csendben menjünk be, ne zavarjuk őt. Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes voltam. az egész épületben felberregtek a csengőit, a Kreml udvaráról pedig, ahol a Központi Vég­rehajtó Bizottság iskolája volt. zaj, rohanó léptek zaja hallatszott. Ijedten kiszalad­tam a folyosóra, hogy meg­tudjam, mi történt. Az őr azt mondta, riadó van, senki sem járhat a Kremlben. Vissza­mentem a szobába és ri­adtan néztem ki az ablakon. nie, ha Hetenyei nem haj­landó intézkedni ez ügyben, a kiskatonák majd csak segí­tenek. Vizet hozott a kerekes kút­ról, megmosdott, megborot­válkozott, majd elkészítette a reggelijét. Feketekávé, keksz, konzervek. Evett, ivott, töp­rengett Hogyan is lásson hozzá a déli műsor megszer­vezéséhez? Egyáltalán mi legyen abban a műsorban? Már az ötödik májkonzer­vet kebelezte be, de semmi sem jutott az eszébe. Pedig három nerc igazán semmi kis idő. De hát az ökölvívás­ban is pontosan ugyaneny- nyi ideig tart egy menet, s ezalatt akár kiütéses veresé­get is szenvedhet az a ver­senyző, akinek nem megfele­lő az erőnléte, vagy képzet­len, Vagy hibás küzdőmodort alkalmaz a szorítóban. M’Iye- nek az ő esélyei? Az erőnlé­te ragyogó, pomnásan aludt, tökéletesen kipihente magát, s most már a hasa is tele van. Korántsem ilyen ked­Hirtelen éreztem, hogy vala­ki a váilamra tette a kezét. Lenin volt. — Megijedt? — kérdezte, majd elmondta, hogy próba- riadót rendeltek el, így ellen­őrzik a Kreml őrségének ké­szenlétét. Vlagyimir Iljics az ablakból elégedetten figyelte, hogy minden rendben zajlott le. Vlagyimir Iljics nagyon fi­gyelmes volt munkatársai­hoz. Amikor például meg­tudta, hogy az egyik telefon­kezelőnk a kimerültség ;ől megbetegedett, személyesen intézkedett, hogy szanatóri­umba utalják. Máskor arra volt gondja, hogy egyik kol­léganőnk gyermekét elhe­lyezzék óvodába. A kronstadti lázadás nap­jaiban Lenin egyik éjszaka nagyon későn tért pihenni. Alighogy elment dolgozószo­bájából, jelentkezett a Forra­dalmi Katonatanács ügyele­tese és közölte: rövid idő múlva sürgős táviratot kül­denek. Én voltam az ügyele­tes, és — mint máskor is tettük, amikor nem akartuk Lenint zavarni — felhívtam a bátyját, Dmitrij Iljicset (5 akkor náluk lakott) és el­mondtam a Leninnek szóló üzenetet. Két perc sem telt el, amikor Vlagyimir Iljics felhívott és idegesen kér­dezte, miért nem viszem a táviratot. Szerencsére az ha­mar megérkezett és már sza­ladtam is vele hozzá. Más­nap első dolga volt, hogy el­nézést kérjen esti türelmet­lenségéért. 1922-ben Lenin többször betegeskedett; jelentkezett az 1918-as merénylet hatása. Mind gyakrabban utazott ki Gorkijba és mind hosszabb időt töltött ott. Gorkijba to­vábbítottunk minden levelet, táviratot, újságot. Az orvo­sok tilalma ellenére Vlagyi­mir Iljics időnként bejött a Kremlbe. Utoljára 1922. de­cember 12-én járt az irodájá­ban. 1923. október 18-án kérte, hogy gépkocsin hozzák be Gorkijból és váratlanul meg­jelent a Kremlben. Alikor láttam utoljára életben. 1924. január 22-én vettünk végső búcsút tőle. vezó a helyzet, ha a tudást és a taktikát vizsgáljuk. Pér órával a mérkőzés kezdete előtt még fogalma sincs, mi­ként húzza ki, vészelje át azt az egyetlen menetet, anélkül, hogy padlóra kerül­ne, hogy rászámolna a bíró. Vagy leléptetné. Á, hülye ha­sonlat! Neki nem egy bírája lesz a szorítóban és néhány pontozóbírája a szorító körül, hanem néhányszáz millió. Legalábbis itt, a Földön. A tévénézők, a rádióhallgatók. És rajtuk kívül még mennyi Hax-szerű értelmes lény a Marson, a messzi égitek •'ken! Abbahagyta az evést, hirte­len elment az étvágya, alat­tomos görcs készülődött a gyomrában, verejtékgyön­gyök jelentek meg az arcán. Úristen, három perc, száz- nyolcvan másodperc, rettene­tesen hosszú idő! És ..élő'’ adás lesz! Tucatnyi helyre­hozhatatlan hiba csúszhat be ezalatt a műsorba, nevetsé­gessé teheti magát a világ előtt. Szűkebb és tágabb ér­telemben egyaránt. De ez még hagvján. A legjobb szándéktól vezéreltetve is kárt okozhat, fel nem mér­hető jelentőségű kárt az egész emberiségnek! És saját magának! (Folytatjuk Kormány-átalakítás — hadigazdálkodás Borget Lajos Kairó és Dacca között — KISREGÉNY — Kürti Andrást ..Pusztaságot örökö!tünka Nemzetkozosseg reakcióját a bemgáliai események kap­csán. London fontolgatja a diplomáciai elismerést, de nem zárkózik el. Bulgária, Lengyelország, Mongólia, az NDK, Norvégia, Finnország és egy sor más európai ország már elismerte a Bangla Desh-t, ugyanígy Nepál és egy másik himalá j ai hercegség is. Viszont itt azonnal érdé mes egy pillanattá megállni Pakisztán magatartásnál. Bhuttó kormánva minden fontolgatás nélkül megsza- kítía diplomáciai kapcsolatai* azokkal. akik elismerik a Bangla Desh-t. Sőt, megfenye­gette Angi’át. hogy elisme­rés esettn kilép a nemzetkö­zösségből is. Ezt a körülményt hiba vol­na figyelmen kívül hagyni Pakisztán politikai sakkhú­zása ugyanis azt jelenten4 hogv megszületik a Rawal pinái doktrína. am°lv kísér­tetiesen hasonlít ahhoz s megbukott teóriához, ami’ az NS7.K politikusai állítot­tak fel az egyedüli-képvisel»' elvével. az ún. HaUstetn- doktt’nával. A nak’sztá"’' manőver így nolitikai űrt te­remtene. és még na­gyobb lehetőséget biztosi tana ahhoz. hogv a- egvébként is Kma-orien tációíú Bhutió-ko-mánv fo kozott noikiptt noltt’kai b^tt Ivá** IX/r^cfCVYS^''-* Viosv « p**»*»?# rioQb -fnr máit* inonAri-e azt, hogy a Hindusztán felszí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents