Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Í97? fantilTr +*■ ^Vr T"r HT&rTVATíATjé'rJtQ íf otflar Mérlegen a pártszervezet egyéves munkája Kommunista felelősséggel a Vulkán munkájáért Az „Euréka" kései Ha megszületik egy új gondolat... Nagyobb anyagi és erkőícsi megbecsülést az úritoknak A VILÁGOS programot ADÓ, a feladatokat helyesen meghatározó és a szók imán- • dóssal sem fukarkodó taggyűlést tartottak az Öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödéjének kommunistái. Csaknem száz párttag hallgatta meg az egész esztendei munkát alaposan mérlegelő beszámolót. S jellemző: amiben a pártvezetőség csak , félig mondta ki az igazságot, abban a párttagok, a felszólalók nyillszívüsége segített így valójában olyan teljes, egészséges légkor alakult ki, amely — ha megfogadják a párt- és gazdasági vezetők — újabb határállomása lehet a munka, a termelés megjavításának. az őszinte légkör állandó biztosításának a nagy múltú Vulkán munkásainak életében. Lehetetlen egy írás keretében egy ilyen nagy pártszervezet hosszabb munkájának a teljes értékelése. A beszámoló és a felszólalások felölelték a pártélet, a gazdasági élet csaknem minden területét, a kommunisták munkáját, a tömegszervezetek tevékenységét. Különösen behatóan foglalkozott a beszámoló is és a felszólalások is, o termelést érintő kérdésekkel. Különösen a termelés pártellenőrzése kapott nagy- szerepet. S ez érthető is, hiszen az elmúlt esztendőben ez adta a legtöbb munkát a pártvezetőségnek. Év közben is rendszeresen feltárta a hibákat e területen e pártvezstőség, segítséget adott azok kijavításához. ószintén szólt erről a beszámoló is. Bátorította a párttagokat, mert még mindig tapasztalható bizonyos közömbösség, a hibák nem őszinte feltárása, önkritikusan megállapította, hogy e tekintetben hibázott a pártvezetőség is, mert esetenként elnézte a kisebb hibákat, nem szóltak róla, amelyek később súlyosabb hibákhoz vezettek. ENNEK EGYIK OK AT így határozta meg a beszámoló: „A bírálat helyes érvényesítését nehezíti még a megtorlástól való félelem. Ennek jelével az elmúlt évben is találkozhattunk.” Előfordult a múlt évben, hogy egyes gazdasági vezetők a termelés területén elkövetett hibákért — magukat mentve — a párt- szervezetet hibáztatták. Elemezte, hogy csak megfeszített munkával, áldozatvállalással sikerült teljesíteni az elmúlt évi tervet 102.4 százalékra, amelyből a túlteljesítés összege 3 millió 329 ezer forint. Év közben azonban több átszervezést, termelés-átcsoportosítást kellett végrehajtani, így sikerült az elmúlt évre tervezett 15.5 millió nyereséget is túlteljesíteni. Legtöbb gondot adott és ad ma is a radiátorgyártás. Egyrészt a többtermelés, másrészt a típusok. S bár 1971- ben 12,45 százalékra csökkent az üzemben a selejt, de hullámzó, nem egyenletes a csökkenés. Érre irányította a figyelmet a beszámoló, s intézkedéseket javasolt a gazdasági vezetésnek. Részletesen foglalkozott az ez évi feladatokkal, sürgette az 1972-es intézkedési terv elkészítését, s annak alapos ismertetését a dolgozókkal. Tizenegy felszólalás hangzott el. Valamennyi felelősséggel szólt a problémákról, s a megoldás módjáról. Csak - nem mindegyik felszólaló említette az üzemi légkör javításának szükségességét, a kritikáit anság megszüntetését. Többen foglalkozták a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával, egyes munkakörökben az alacsony bérezés felülvizsgálatával. Tóth Béla sürgette, hogy a 32 községből bejáró munkások utazási gondján segíteni kell. Különben számolni lehet azzal, hogy más munkahelyet válasz'anak. Ö és Gábor Lajos is figyelmeztetett arra, hogy a szürkeön- tödébem javitahi szükséges az ürítő- és rámolómunkások munkabérét. Ez nagyon fontos munka, s nincs is elegendő munkaerő. Valóban itt is stabil gárdára van szükség, s kérték, hogy mielőbb alakuljon szocialista brigád. SOK HASZNOS JAVASLAT hangzott el a munka, a termelés javítása, a selejt csökkentése érdeliében. Kérték, hogy a tempercsiszolóban a porveszélyt — mert ártalmas — szüntessék meg. Fontos feladat a helyes és korszerű bérgazdálkodás megteremtése. A selejtpremizálás is ezzel függ össze. Éppen azért a meóban is ennek érdekében változtatásokat kell eszközölni. Molnár Sándor bírálta a gazdasági vezetőket, akik az üzem. a termelés nroblémáiról nem tájékoztatják rendszeresen a munkásokat. Hiányolta a mühelybizottságok tevékenységét. Szóvá tette, hogy a munkaversenynek nem tulajdonítanak olyan jelentőséget, mint az megérdemelné. Nem igénylik megfelelően a dolgozóit segítségét. Fülöp József a felesleges beruházások ellen emelt szót. Elmondta, nagy összesbe került a homokmű, s még mindig nem üzemel. Ez vonatkozik a festőüzemre is. S így még mindig a régi eljárással festik a radiátorokat. Figyelmeztetett a gazdaságos, észszerű termelésre, a munka jobb magszervezésére. Felhívták a felszólalók a pártvezetőség és a gazdasági vezetők figyelmét a szocialista brigádokkal való törődésre. Elmondták. hogv két éve elérte az ezüst fokozatot a szürkeöntöde szocialista brigádja, s az elmúlt évben már esedékes lett volna az arany fokozatra, s erről mindenki hallnat. Jognál várják a munkások munkájuk értékelését. S erről nem szabad megfeledkezni. SOK PROBLÉMÁT, GONDOT MEGOLDOTT MÄR e nagy múltú pártszervezet. Az elmúlt évben is felelősségteljesen szóltak az itt dolgozó kommunisták a fejlődést gátló problémákról. Méltó partnere a pártvezstőség ma is a gazdasági vezetésnek. Olyan erő a munkások élet- és munkakörülményeit állandóan figyelő 120 tagú párt- szervezet, mely képes a nehézségek őszinte feltárására és azok megoldására. Ha ezt a jövőben még jobban igénylik a gazdasági vezetők, a Vulkán ez évben is teljesíti megnövekedett tervét és dolgozóit még nagyobb megbecsülés övezheti. Ez viszont a párt- és a gazdaságj vezetéstől még következetesebb munkát, jobb együttműködést, a párthatározatok maradéktalan végrehajtását követeli meg. F. K. „Hosszas töprengés után így kiáltottam fel a műhelyben: Megvan! Ezt a munkafolyamatot egyszerűsítem. A vasnak meg kell hajlani gondolataim előtt.” A történetet egy lakatos mesélte el barátainak a Nyíregyházi VAGÉP Válla- . latnál, 10 évvel ezelőtt. Abban az időben már virágkorát élte hazánkban az újítómozgalom. Az utóbbi években hanyatlott ez a mozgalom. Ezt bizonyítja a VAGÉP statisztikája is. 19(58 előtt évente átlagosan 20 újítási javaslatot terjesztettek elő a vállalat dolgozói, 1969-ben 3-at, 1970-ben 4-et. Az elmúlt évben már 17 javaslat került az iktatókönyvbe. Lényegében nem történt növekedés, hiszen a 17 javaslat közül csak 4 származik munkásembertől. A többi javaslatot technikusok, irodai dolgozók és mérnökök terjesztették elő. A javaslatok közül mindössze hármat fogadtak el! Miért esett vissza? Mi okozta az újítási kedv hanyatlását — kérdezzük a vállalat szb-titkárától. — Az újítómozgalomban a dolgozók anyagilag nincsenek kellően érdekeltté téve. Az új irányítási rendszer bevezetése óta minden vállalatnál megváltozott a pénz- gazdálkodás, s ez legtöbb helyen kedvezőtlenül érinti az újítók anyagi elismerését. Nálunk is így van ez. Ha egy munkás fejében megszületik egy új, hasznos gondolat, azt papírra kell gépelnie, a legépelt anyaghoz tervrajzot, esetleg gazdasági számítást kell csatolnia és csak aztán lehet szó az előterjesztésről. Ha az újított termék nem a vállalat részére készül, akkor a megrendelő véleménye is kell az előterjesztéshez. Az újítónak így fővárosi, vagy még távolabb lévő vállalattal levelezési kapcsolatba kell lépfti. A válasz késhet, vagy elmaradhat, s az újító türelmét veszítheti... Ezért jobb lenne, ha a hasznosnak vélt gondolatok megvalósítását hivatalból végeznék, az újítók munkáját könnyíte- né'c a vállalat vezetői. Van egy másik hátráltatója is az újításnak: a teljesítmény. A vállalat, dolgozói teliesítmányre dolgoznak. Előfordulhat, egy szakmunkásnak eszébe ötlik. hdgv egy bizonyos munkafolyamatot új technológiával hamarabb el leltet végezni. Az illető nem adja be újítását, mert a norma felemelésével járhat. Ha tudja, alkalmazza saját újítását, tervét 130 —140 százalékra teljesíti, ígv jobban jár, mintha. 5—600 forintot kapna újítás címén. Nemcsak az egyén érdeke Az újítás nemcsak egyéni, hanem vállálati és népgazdasági érdek is. Ezért hasznos lenne a vállalatnak, ha növelné a dolgozók érdekeltségét az újítómozgalomban is. Pillantsunk be az újítók munkájába. A vállalat bal- kányi üzemegységében And- rejkovics László csoportvezető lakatos nemrégiben egy marógépet szerszámköszörülő géppé alakított át úgy, hogy a gép nem veszítette el eredeti jellegét, mert rövid átszerelés után ismét marógépként használható. Jelentős újítás ez, mert azóta a vállalatnak nem kell a fővárosba szállítani köszörülés végett az „Európa” és „Euréka” típusú tűzőgépek késeit. Az újítást az elmúlt év júliusától alkalmazzék — eredményesen. Egy másik újítási javaslatról a napokban döntenek. A javaslatot Vaskó László, normatechnológus (azelőtt esztergályos volt) terjesztette elő. Ö egy fúrókészüléket tökéletesített, amelynek alkalmazásával 3-ról 1 százalékra csökkenthető a selejt- termékek gyártása. A Ganz-MÁVAG szovjet megrendelésre vasúti motorkocsikat gyárt. A kocsik ajtaját a nyíregyháziak készítik. Gergely Miklós és Szegedi Tamás lakatosok egy új technológiát dolgoztak ki december végén, amelynek alkalmazásával jelentős anyag-megtakarítást érhet el a vállalat. Az új módszer alkalmazásával az ajtók esztétikailag is szebb képet mutatnak. Lakásépítési kölcsön — újításért — Reméljük, elfogadják újításunkat — mondjá Gergely Miklós. Régi munkahelyemen, a Debreceni Járműjavítóban aktívabb volt az újítómozgalom, ott az üzemi híradó külön foglalkozott az újítással. Nálunk anyagilag kellene érdekeltebbé tenni a dolgozókat. Tamás barátommal mi nem fogadunk el újítási díjat, csupán azt kérjük, hogy szocialista brigádunknak írják jóvá az újítást. Tehát olyan dolgozók is vannak, akik erkölcsi elismerésért is újítanak. Egy kormányhatározat értelmében 1967-ben minden vállalat elkészítette újítási szabályzatát. Az itteni szabályzat szerint az újító a várható haszon egyévi összegének maximum 10 százalékát kaphatja újítási díj címén. „Az eddigi újítók 3—4 százalékot kaptak” — mondja az újításfelelős. A szabályzat szerint más formái is vannak az elismerésnek: üdülésre, tanulmányi útra is elküldhető az újító és lakásépítési kölcsönt is kaphat. Kár, hogy a szabályzatot nem ismerik kellően a dolgozók. Igaz, hogy a vállalat újítási díj címén nem sokat fizet, mégis érdemes újítani, mert a „hármas haszon” nemcsak akkor jelentkezik, ha az újító jelentős újítási díjat kap, hanem akkor is, ha újítása által növekszik a vállalat nyeresége — ezzel az újító nyeresége is növekszik. A szakmunkások véleményeiből is kiderül: a technológiai folyamatoknál számtalan lehetőség adódik olyan műszaki, üzemszervezési feladatok megoldására, amely a minőségi javulást eredményezi, növeli a nyereséget, esetleg munkavédelmi szempontból is kívánatos. Az újítómozgalom nem más, mint gondolkodó' munkavégzés. Az okos gondolatok előtt az acél is meghajlik. N. L. 17 MILLIÓS BERUHÁZÁSBÓL ÉPÜL TISTIALÖKÖN A HÓDIKÖT GYÁREGYSÉGÉ' NEK VJ SZOCIÁLIS LÉTESÍTMÉNYE. (ELEK EMIL FELVÉTELE) G. Drobiz: A menyasszony \f alaki hevesen csönge- ” tett. Rohantam ajtót nyitni. Egy fiatal hölgy fu- rakodott be. Bambán meredtem utána, majd követtem. — Nagyon sokat gondolkoztam a javaslatodon — süppedt bele lihegve egyik fotelembe — örömmel közlöm, hogy mindennel egyetértek. Mielőtt azonban végképp elszánnám magam, meg kell tekintenem a lakásodat. Mert ugye, manapság nem minden a lakás... Jaj. segítsd már le a kabátomat, mert belerbeleg- szem... Köszönöm Jé telefonod is van? Az meg ott a konvha?' Hát ez igazán cuki ! Gáz. meleg víz, fürdőszoba. — van minden!... Csak az a kár. hogy egy szobád van. A jövőre is gondolni kell. aranyoskám! Ma még csak ketten vagyunk, de egy év. két év. és már itt is van néhány gyerek! Az ám! És akkor mi lesz? Szűk lesz az egyetlen szoba!... — Kislány, — igyekeztem felhasználni a lélegzetvételnyi szünetet — maga eltévesztette a lakást! — Micsoda? Csak nem azt akarod mondani, hogy először látsz életedben!? — fortyant fel hirtelen. — Hát hányadszor? — Másodszor. — Akkor sem emlékszem magára. — No, akkor drágám... — nyúlt mélyen sóhajtva a re- tikülje felé, mire én halálosan megdöbbentem. „Revolver!” — meredtem falfehéren a hercig kis táskára. — .. .emlékeztetlek égy kicsit az előzményekre. Tegnapelőtt, délután, úgy öt óra tájban átadtad a helyedet a trolin. Aztán jegyet váltottál nekem is. A leszállásnál előzékenyen segítettél, és azt javasoltad, hogy legyek a feleséged. — Persze, most már valóban úgy rémlik. mintha együtt utaztunk volna — hümmögtem az orrom alatt. — Igen, igen. .. Másra azonban nem emlékszem. Becsület szavamra! — Erre el voltam készül- • ve. Sejtettem, hogy így fogadsz. De miért nem ülsz le?! Lehuppantam a heverőre. — Gyújts rá! Bátran!... Rágyújtottam, bár még egyetlen cigit sem szívtam el életemben — No, most már mehetünk szép sorjában. Hol dolgozol? Megmondtam. — Ugye. nagyon fáradt szoktál lenni munkából hazafelé jövet? — melegedett fel az ifjú hölgy hangja. — Boldog vagy, ha feljutsz a trolira, ha leülhetsz, pihenhetsz egy csöppet. Mégis, meglátsz valakit, és rögtön átadod neki a helyed. Miért? Kértelek én ilyesmire? — Nem. — Tehát akkor valami belső sugallatra ültettél le engem? — Igen. — Jól van!... De haladjunk tovább! Kértem én tőled egy szóval is olyasmit, hogy nekem is válts jegyet? — Nem. De addig kotorászott a táskájában, hogy már én kezdtem unni a dolgot. Azt hittem, otthon hagyta a pénzét. — Értem De mit mondtál akkor? Jusson csak eszedbe! — Már eszembe jutott... „Majd, ha legközelebb megint együtt utazunk. maga vált nékem jegyet.” Ezt mondtam — Pontosan. Szóval már akkor eldöntötted magadban. hogy legközelebb újra együtt utazunk... De mindent betetőz az ami a leszállásnál történt. Mi történt? De ne hazudj ám! — Segítettem leszállni. — De hogyan segítettél? — Odanyújtottam a karomat. — Ezt akartam hallani! És kényszerített erre a gesztusra valaki? — Senki. — Helyes! Ml következik mindebből? Sok minden... Három dologra nem kért, nem kényszerített senki, de te három dologban is előzékeny. kedves, udvarias voltál. így csak egy vőlegény viselkedik a menyasszonyával szemben! — Jó ideig néma maradtam. Aztán támadt egy mentőötletem. — Nézze, — mondtam — én a szavaimért mindig felelősséget vállalok. De a helyzet az, hogy tegnapelőtt én egy másik trolin egy másik nővel szemben viselkedtem így. Ma még egy falusi kislánynak mutattam meg, hogy merre kell mennie a pályaudvar felé. — Szóvá] még szoknya vadász is vagy? — pattant fel. Áthajolt az asztal fölött és pofon ütött. Aztán legnagyobb csodálkozásomra folytatta: — No, nem baj, minden meg van bocsátva, az esküvőig még legényked- hetsz egy kicsit. De aztán semmi kilengés, semmi házasságtörés, mert...! Hát lenne szíved megcsalni egy szegény anyukát? — Anyukádat?... Mit akar ez jelenteni? — Mintha már céloztam volna rá... Végre is gyermekeink lesznek és így én anyuka leszek, nem gondolod? — Tudtommal semmi olyasmi nem történt közöttünk a trolin — gurultam most már méregbe — ami miatt önnek gyermeke születhetne ! — Kis butuskám, te — paskolta meg gyöngéden arcomat és a heverő felé kezdett húzni. — Az ilyesmi nem a trolin szokott történni ! Majd hirtelen szájon csókol! — Na, gyere már, ne vacakolj. .. Elég az ellenállásból! Krecsmáry László fordítása
