Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

/ 1972. január 22. frar.nT-MAer a ror«wá<s S. ofáa! Közös javunkra A HAZAFIAS NÉPFRONT legutóbbi kongresszusi irány­mutatása alapján alakult meg 1968. szeptember 9-én a Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága mellett is a társadalmi me­zőgazdasági bizottság. Tagjai között termelőszövetkezeti elnökök, kutatók, népműve­lők mellett helyet kaptak olyan parasztok, munkások és értelmiségiek is, akiknek szívügyük volt eddig is me­gyénk mezőgazdaságának fej­lődése. Azért tömörültek egy munkaközösségbe, hogy erői- , két összesítve, még hatéko­nyabban munkálkodhassa­nak. Mit -végzett eddig ez a bi­zottság, amely most készül kongresszusok közötti ered­ménybeszámolójára? Az első évben két fontos- témára mozgósította a járási, falusi hasonló irányban tevékeny­kedő aktívákat, helyi bizott­ságokat. Az egyik a szakem­berképzés akkor nagyon problémás ügye volt. A má­sik nem kevésbé fontos: a vízgazdálkodás alapvető kér­dései. (Árvíz előtt voltunk még!) A következő, 1969-es évben a szabolcsi népfrontaktívák témái voltak: a földtörvény végrehajtásával kapcsolatos tudnivalók elterjesztése. To­vábbá: a termelőszövetkezeti demokrácia tapasztalatai és a háztáji, meg a közös kap­csolata. SZINTE VALAMENNYI '1ÉMÁVAL kapcsolatban el lehet mondani, hogy a Haza­fias Népfront mezőgazdasági aktívahálózata megyénkben a legérzékenyebb problé­mákra fektette a hangsúlyt. Nemcsak ismereteket terjesz­tett. Nemcsak ez «a feladata. Ismereteket is gyűjtött. Véle­ményeket, hangulatot. Prob- ^ lémák százézerszeres emberi prizmája megtörve valódi kérdéseket, amelyekből leg­többször — nem utolsósor­ban a sok népfrontaktíva tapasztalata alapján születtek meg' döntések és kormányha­tározatok, éppen az említett kérdésekkel, a szakemberek­kel, a szövetkezeti demokrá­ciával, a földtörvénnyel és a háztájival kapcsolatosan. Az utóbbi két esztendőben uj Vonással gazdagodott a megyei mezőgazdasági • bi­zottság munkaterve. Elutazott egyszer az egész bizottság, hogy tanulmányozza a sokat dicsért Heves megyei test­vérbizottság munkáját. A JEGYZET: szakköri, agrárklub mozgal­mat a megye egyik legjobb agrárklubjának vezetőivel, a helyszínen, Tuzséron tárgyal­ták meg, a közeli termelő­szövetkezeti vezetők bevoná­sával. Iskolaigazgatók és kultúrházvezetők is voltak ott, hogy mindjárt kezdemé­nyezhessenek is. A KÖZÉPTÁVÚ TERVEK elkészítésének nehézségeit is „helyszíni” kiszállással, az egyik legnehezebb feladat előtt álló termelőszövetkezet vezetődével együtt, Vaján tárgyalták meg. Termelőszö­vetkezet még ritkán kapott ilyen segítséget „kibővített” vezetőségi ülésén, mely egy­ben a bizottság „kibővített” ülése is volt. A vízügyi szakemberek öntözési kérdé­sek megoldásában, a kutató- intézet igazgatója, mint bi­zottsági tag kutatási, vetés­forgó-kialakítási témákban dolgoztak ki komoly tanul­mányokat számára, de ugyanígy segített a bizottság állattenyésztő vezető szak­embere, a növényvédel­miek, a földhivataliak és mások is. Az utazások az elmúlt év­ben tovább folytatódtak. Ilyen volt a nevezetes kiskö­rei kirándulás, ahol a bi­zottság 22 tagja, tudomá­nyos munkatársak kalauzo­lásával személyesen győződ­hetett meg róla, mi is a Ti- áza II. vízlépcső, mit jelent Szabolcsnak és mit kell ten­ni érte. Ha valaki a fenti listát át­nézte, azt hihetné, a nép­front mindennel foglalkozik. Ez csak félig igaz. Aktíva­hálózatát a társadalom olyan kérdéseire irányítja, ahol szorít a cipő, ahol „nehéz puskával” kell lőni. A köz­véleményformálás a feladata. A mindennapi kérdések elin­tézése a szakirányítás fel­adata. A HÁZTÁJIVAL KAPCSO­LATOS problémát országos értékelésben Nyíregyházán oldották meg a legjobbak között, a földtörvény ügyé­ben a nyírbátori munkát di­cséri az országos elnökség, a termelőszövetkezeti demok­rácia kérdéseivel végzett munka legjobbjai között ér­tékeli a HNF országos el­nöksége a kisvárdai aktívák működését. Az országban el­sők között Szabolcsban ala­kították meg az annyira szükséges kiskertbarátok kö­reit GNZ. Brigádyezetők „a csillagokban“ Csillagászat, űrhajózás cím­mel hallott előadást január 20-án 18 szocialista brigád­vezető Nyíregyházán, a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Ház klubtermében. Rövid egy­órás volt a beszélgetés és ta­lán kevés is arra, hogy a naprendszer, a bolygók, az űrkutatás ezernyi kötetet ki­tevő tudományból átfogó ké­piét adjon. Nem is ez a lénye­ges. Móricz Zsigmond Művelődési Ház kezdeményezése hasznos, és jó lenne, ha a megyében nemcsak Nyíregyházán, de a járási székhelyeken, vagy a nagyobb üzemekben is ala­kulnának ilyen klubok. A brigádok, brigádvezetők igénylik ezt, hiszen az eddig megtartott három foglalkozás bizonyítja: az érdeklődés nagy. (s.) Háromból egy Vizsgaév Tiszadadán Zárszámadási „előzetes“ az összefogás sikeréről Tiszadadán, a tanácsháza előtt kérdeztem egy középko­rú, téliesen öltözött kucsmás férfitől, mi újság a község­ben. — Vannak itt olyan lé­nyeges dolgok, amilyenek még nem voltak — mondta komoly arccal. — A résziete­ket, ha érdekli az elvtánsat, megtudhatja a tsz-irodában. Kölcsön a tagságtól Az asztalon számtengieres papírhalmaz. Zárszámadási előkészületen dolgozik Gál Gyula, a Kossuth Tsz főköny­velője. De munka közben is szívesen beszél azokról a bi­zonyos lényeges dolgokról. A volt három tsz-mek ké­szül most egységes zárszám­adás. A Vörös Csillag, a Dó­zsa és a Kossuth tagsága 1970. december 19-én mond­ta ki az egyesülést. És ez hozta mindjárt az első, szinte leküzdhetetienmek látszó akadályt. — Nehézségek közben két­szeresen jár az ember esze — fogalmaz így a főkönyvelő. — Mígnem sikerült is megtalál­nunk önmagunk erejéből a kivezető utat. Valóban páratlan dolog tör­tént ekkor Tiszadadán. A Vö­rös Csillag Tsz és tagsága jól állt anyagilag, viszont a má­sik két társuló tsz márleghiá- nyos volt. Ugyannyira, hogy a tagság munkadíjazására tervezett 80 százalékot sem tudták adni. i A bank pedig nem hitelezett már ekkor a ménleghiánjros. s egyben tár­sulás előtt álló tsz-eknek. — Aztán azt ötlöttük ki, a tagsághoz fordulunk kölcsö­nért. Megállapodásokat készí­tettünk, hogy a kölcsönöket 1971. november—december hónapokban visszafizetjük a közös kasszából. Kamat, száz forint után minden hó­napban 2 kiló takarmányga­bona. Nem is kellett bevárni a visszafizetések utolsó határ­idejét. Már november hó­napban minden tsz-tag köl­csönző visszakapta a pénzét. S a kamatra kapott szemes takarmánnyal külön is jól járt — így kapta meg a Dózsa és Kossuth tagsága az 1970. évi munkadijjárulékát. És szinkronba jöttünk. Amellett, hogy a tagságtól kapott 845 ezer forint kölcsönt visszafi­zettük, rendeztük a két tsz 1 millió 44 ezer forint mérleg­hiányát is. Az egyesillés okai és az eredmények Valóban, eddig egyedülálló pénzügyi manővernek tekint­hető ez a megyében. Az egyesülést legfőbb in­dokkal arra alapozták, hogy a mintegy 7000 holdas hatá­ron egységes terv alapján gazdálkodjanak. így summáz­zák a jövedelmező termelési ágak hasznát. — Annak is elsőrendű sze­repe van, hogy közös erővel, a jövőt illetően nagyobb be­ruházásokat tudunk megvaló­sítani. Ilyennek tekintjük el­sősorban a gépesítettség nagyarányú fejlesztését. Te­kintve, hogy 698 fős tagsá­gunk közül 322 öregségi já­radékos, vagy nyugdíjas. Az egyesülés, az adottsá­gok és erők összefogásának első éve nem is hozott, csaló­dást. Csak néhány, sikere­sebb adatot keresett ki a ki­mutatások özönéből a fő­könyvelő. i — Zöldségkertészetünkben a zöldborsó, paprika, paradi­csom és a zöldbab háromne-. gyed millió forinttal hoztak több bevételt, mint az év ele­jén számítottuk. Terven fe­lül, közel 200 ezer forinttal jövedelmezett többet a vető­borsó. Tervezett átlagon fe­lüld bevételt adott a kenyér­gabona-értékesítés és a fuva­rozási melléküzemág. Ami még megoldásra vár Minden kezdeti nehézség ellenére igazolódott a na­gyobb egység nagyobb erő és nagyobb eredmény igazsága. Mostanra ugyanis rendezett a nagy tsz pénzügyi helyzete, s egy 10 *órás munkanap át­lagértéke 90 forint körül ala­kul. — Minden eredmény elle­nére sem mondhatjuk azon­ban nyugodt szívvel, hogy egyenesben van az utunk. A nők és a fiatalok helyzete nyugtalanítóan hat. — Pontosan összeszámol­tuk: téli' időszakban 214 ág­nak van több-kevesebb mun­kája a közösben. S ezek kö­zött csak 8 nő található. Hol­ott a munkaképes nőtagok száma 112. Sok fiatal is eljár a községből. Szeretnénk minél többnek otthoni keresetet biz­tosítani. Az egyesülés utáni első esztendő nagyon lefoglalta a szövetkezeteit. S most, hogy ez a kötöttség oldódik, bíz­nak abban, hogy a nők és a fiatalok állandóbb foglalkoz­tatására is kénesek valami­lyen elfogadható megoldást találni. Asztalos Bálint UJ 12 LAKÁSOS ÉPÜLETET ADNAK AT A KÖZELJÖVŐBEN TISZALÖKÖN. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Működik a megyében a szocialista brigádvezetők, klubja. Tavaly október 18-án indult és jelenleg 13 üzem­ből, hivatalból és intézmény­ből 49 tagja van. A mostani klubfoglalkozás az idei első összejövetel volt és követi minden hónapban egy. A tematika tágas, átgondolt ösz- szeállítása lehetővé teszi, hogy a szocialista brigádveze­tők általános műveltsége bő­vüljön, szakmai, közműve­lődési, művészeti, várostörté­I nett és egyéb témakörökben. Nagy szükség van erre. Mert valóban: a szocialista brigád- mozgalom nem egyszerűen a termelési, gazdasági felada­tok megoldásának egyik esz­köze, annál jóval összetettebb dolog. A hármas jelszó — szocia­lista módon dolgozni, tanul­ni, élni — maradéktalan tel­jesítéséhez feltétlenül szük­séges, hogy a szocialista bri­gádvezetők, brigádtagok se­gítséget, támogatást kapja­nak. A szocialista brigádve zetők klubjának megalakítá­sig egy olyan segítség amely nevelő, tudatformáló fórum­má válhat, és komoly támo­gatást adhat a brigádvállalá­sok sikeres teljesítéséhez. A Sfawomir Mrozek: Az állatokat szeretni kell Hátborzongató jelenetet láttam egyszer az utcán: egy kutya marcangolt egy macs­kát. Mivel állatszerető em­ber vagyok, mérgemben úgy a kutyába rúgtam, hogy ha­tot bukfencezett. — Állatkínzó —* 1 szólalt meg valaki mögöttem. Hát­ranéztem, s egy deltás férfi­út pillantottam meg. — Ál­latkínzó! — sziszegte még egyszer. — Ezt a kiskutyát bántod?! És mielőtt közbeléphettem volna, ez a brutális alak úgy ' oldalba vágta a cicust, hogy a szegény pára majdnem ki­múlt. Szerencsére mégsem múlt azonban ki, mert a té­nyek szerint egy-kettőre talpon termett, s fújva, kar­molva rontott ismét a ku­tyára, mert közben az is tel­jes harci készültségben állt már. Dühösen felmordultam: — Nézze uram, maga azt hiszi, hogy ezt csak úgy megússza?! Azt hiszi, hogy a macska, mivel nem tud panaszkodni, nem egy érző élőlény? Szegény pára nem csupán a fizikai fájdalmat, hanem azt a szörnyű meg- vetettséget is érzi, amelytől ön nem volt hajlandó meg­kímélni. ön azt gondolja, hogy ennek az elhagyatott állatnak ebben az ügyben nincs kihez fordulnia? Té­ved urasógod, mélységesen téved! Én az ilyesmit nem hagyom sző nélkül! Ebben a pillanatban jól fültövön akartam rúgni a kutyát, de a lábam valahogy félrecsúszott — focistáknál is előfordul az ilyesmi! — és a kutya így csak éppen, hogy megtántorodott — Hallja, — támadt rám a deltás, — amit maga csinál, igazán felháborítja az em­bert. Ha nem tudná, a kutya már ősidők óta a leghűsége­sebb barátja az embernek. Jóban-rosszban együtt van vele. Már a kőkorszakban is ugye... maga meg itt... maga meg... — Ez abszurdum!! — bömböltem magamból kikel­ve. — És még maga meri magát embernek nevezni? Most, a huszadik században? Miért rángatja annak a sze­rencsétlen macskának a far­kát? Felforralja az emberben a vért! Még a lélegzetem is elállt, olyan dühös lettem. Nagy ne­hezen tudtam csak egy lécet kiszakítani a közeli kerítés­ből. A macskakínzó idegen megdermedt egy pillanatra, majd elhülve mondta: — Mi az?! Léccel akarod ütni a kutyát? Na, majd adok én neked!! Felkapott egy féltéglát, s a brutális alak megcélozta a cirmost. Ennek láttán én nemes érzelmektől fűtött felindultságomban a kerítés­léc vastagabbik végével akartam odasózni a- kutyá­nak. Legnagyobb sajnálatom­ra azonban a kis piszkos dög kereketoldott. De eliszkolt a macska is. Fogtuk magunkat és utánuk eredtünk. Én a magasba tartott léccel, ő meg a tégladarabbal. Min­den erőmet összeszedve fu- tottám, mert az egész embe­riség tiltakozott (bennem ez ellen a gonosztevő ellen, aki mindenáron meg akart előz­ni. Pechemre mindkét állat hamarosan eltűnt a szemünk elől. Megálltunk. Úgy liheg­tünk, fújtunk mind a ketten, mint egy ócska kovácsfújta­tó. Undorodtam ettől az ál­latkínzó gazembertől, de mégsem ütöttem meg. Pedig a kutya helyett de odasóztam volna neki a léccel! De fél­tem, hogy ha így teszek, az A „szigorú ember44 kitüntetése Csak a nevét írom ide: Varga Endre. Nem hiszem, hogy akadna igazgató, párt­titkár, szb-titkár ebben a megyében, aki ne tudná ki­ről van szó. Egész életét a munkavédelem ügyének szentelte. Szenvedélyesen szerette munkakörét. Való­sággal hivatásnak tekintette. Ö volt a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsa munkavédelmi bi­zottságának a vezetője. Úgy ismerték, mint a munkavéde­lem őrét. Az elmúlt évek so­rán sok üzemben, vállalatnál megfordultam vele. Munká­jában szigorú volt és követ­kezetes. Mi tagadás, ahol va­lami nem volt rendben, tar­tottak tőle. Minden szabály­talanságot észrevett, s ha emberéletre veszélyes volt, balesetet okozhatott, azonnal intézkedett. Emlékszem, egyik alka­lommal egyik nagy megyei vállalatunknál végzett mun­kavédelmi kőrútjára kísér­tem el. Velünk volt az üzem munkavédelmi megbízottja is. Kezében notesz. Varga Endre fürgén járt üzemből üzembe. Egyik helyen az üzem szenryes, kormos leve­gőjét kifogásolta. Nem volt elszívóberendezés. Határidőt szabott, mikorra szemeljék fel. A munkavédelmis szol­gaim asan jegyzett Gyűltek az észrevételek a blokkban. A fürdőben a zuhanyozókat és a lábvédő rácsokat nem ta­lálta rendben. Amikor az üzem udvarán haladtunk át, egy vastag, szabadon kígyózó kábelt veti észre. Követte az útját Vil­lamos vezeték volt. Szaba­don. . Szigorúan követelte, azonnal vigyék el. S addig nem ment tovább, míg meg nem szüntette a balesetve­szélyt. Évtizedek óta fáradhatat­lanul járta az üzemeket. El­ső számú védelmezője volt az emberéleteknek. Erre ok­tatta, tanította az igazgató­kat, szb-titkárokat, párttitká­rokat, a munkavédelmi meg­bízottakat. Mindenkit. Szigo­rúan megkövetelte a párt. a kormány és a SZOT rendel­kezéseinek, határozatainak a megtartását. Ahol súlyos mulasztásokat észlelt, felelősségre vonást javasolt, eszközölt. Nyugdíjba vonult. Kedves epizódja volt a legutóbb megtartott SZMT-ülésnek • egész munkássága elismerése jeléül nyújtották át részére a magaé kitüntetést, a Mun­ka érdemrend ezüst fokoza­tát. S amikor megköszönte, újra, ismételten a munkavé­delem fontosságáról szólt. Erre figyelmeztette a taná­csot, munkatársait. F. K. ő kezében sem marad nyu­galmi állapotban a féltégla. Mit tehettem egyebet, bemu­tatkoztam. Megemelte a ka­lapját ő is: — Végtelenül örülök, — mondta. — A nevét nem ér­tettem meg. — Szép időnk van, — néz­tem rá megvetően. — Szép napos:.. — bővítettem a dol­got, hogy még jobban meg­alázzam. — Igen... napos... szépen süt... — helyeselt bólogatva a megalkuvó disznója. — Nem néznénk be vala­hová egy pohár sörre? — vetettem oda neki csak úgy félvállról, mélyen lebigy- gyesztve az ajkamat. — Nézzünk, — fogott ka­ron, mintha a menyasszonya lettem volna. Kényelmesen lépkedve in­dultunk el, hogy megigyunk egy korsó sört. Hadd tudja meg ez a becstelen állatkín­zó — fújtam magamban, —■ hogy velem nem lehet csak úgy kukoricázni! Saraié Rozália forditá*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents