Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

4 oldal

rwr ET

Í0T2. -Január 2fj.

Szülők fóruma:

Őszinte szó kell

Az értelmiségi család kislányába pöttömnyi kora óta azt nevelte bele —• egészen tizennyolc éves koráig, — hogy tanárnő lesz, mégpedig idegen nyelvszakos ta* nárnő. A gyereknek tetszett az életcél, tanult, „hajtott” érte. A középiskola is jónak látta a döntést. Elérkezett a pályaválasztás végső, döntő szakasza. Ki kellett állítani a felvételi lapot. Az osztályfőnök, az iskola volt legjobban megdöbbenve, amikor azt látta, hogy a beadott jelentkezési lapon nem a megbeszélt tudományegyetem van feltüntetve, hanem egy egészen más felsőoktatási intézmény, amely a középiskola jellegének ugyan megfelelt, de nem a gyerek egyéniségé-* nek, érdeklődési körének.

Amikor megkérdezték a szülőt a hirtelen jött választás változási okáról, ha kertelgetve is, de megmondta, hogy azért, mert ott kapott egy kis „biztatást”.

Az iskola bizonygatta, hogy a gyerek kitűnő, megállná a helyét a bölcsészkari felvételi Vizsgán, ám a szülő hajthatatlan maradt. ,

...A gyereket felvették az egyéniségének nem megfelelő felsőoktatási intézménybe. Egy év múlva jó tanulmányi eredménye ellenére otthagyta az intézetet.

Bizonygassuk az iskola tanácsadó szerepének a helyességét?

Igen. Bizonygatni kell, mert a szülők igen sok befolyásoló tényező hatására nem mindig tudják helyesen megválasztani a gyerekük szellemi, fizikai adottságának, a család helyzetének és az adott továbbtanulási lehetőségeknek megfelelő leghelyesebb szakmát, középiskolát, felsőfokú oktatási intézményt, illetve ha helyesen választottak, sokszor indokolatlanul is hajlandók attól eltérni pillanatnyi előnyökért.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a pályaválasztás egy életre szól, azt elhamarkodni nem lehet. És nem is kell.

Társadalmunk nagy gondot fordít a pályaválasztás tudományosan is megalapozott hálózati rendszerére. így alakult meg megyénkben is a pályaválasztási tanácsadó intézet, s mellette ott' vannak az iskolák tantestületei, melyek valamennyiében találhatók pedagógiailag, pszichológiailag jól képzett, morális emberi értelemben ügyünkért odaadóan munkálkodó tanítók, tanárok, akikhez okos szóért bátran lehet fordulni.

Ök tanítják, ők nevelik a felnövekvő nemzedéket, népünk jó vagy gyengébb sorsa az ő kezükbe van letéve. Az igaz, hogy rohanó életünk, a tudományostechnikai forradalom szédületes üteme nem egyszer alig megoldható feladat elé állítja a nevelőt, az iskolát, ám mégiscsak az iskolák nevelőkollektívái azok az alkotóközösségek, ahol a nehézségeket legyőzve most nevelik a századforduló munkását, mérnökét, orvosát, meg a ma még meg sem álmodott új foglalkozások specialistáit.

Hivatottább a pályaválasztási tanácsadásra pedagógusainknál e pillanatban nincs. Az természetes, hogy e hallatlanul bonyolult tevékenységükben, minden lehető eszközzel támogatni kell jövőt formáló munkájukat.

Itt nemcsak a különböző szakmákat, foglalkozási ágakat ismertető jó szakirodalomra kell gondolni, hanem a lehetőségeket, a jövőt, a jövő igényeit is láttató tervszerű irányítottságra, mert e nélkül a legképzettebb tanácsadó és tanácsadó szerv is csak semmitmondó tanácsokat tud adni egyénnek, közösségnek egyaránt.

Még egy nagyon fontos dolgot: véleményem szerint a pályaválasztási tanácsadáson belül tágabb teret kellene biztosítani — a szükséges feltételek megteremtésével — az orvosi tanácsadásnak. Ma még szülők és egyes pedagógusok is hajlandók elhinni, néha hangoztatni is, hogy ez harmadrangú kérdés. Hadd mondjak el egy példát: Nemcsak festő — szobaiestő-mázoló.— tanulóról derült ki az utolsó évben, hanem rajz szakos főiskolai hallgatóról is, hogy színvak!

Azt is valljuk, hogy a gyerek tizennégy éves korban, de még érettségi előtt sem érett minden esetben a pályaválasztásra. Továbbtanulásukban meghatározó szerepe a családi háznak, a szülőnek van. Ám gondjában nem áll egyedül, mert ott van a társadalom, az iskola osztályfőnökeivel, pszichológusaival, orvosaival együtt, akik segítik gondjának megoldásában. Hallgatni kell rájuk akkor is, ha szavuk kemény, nem mindenben egyezik meg a családi ház elképzelésével. Hallgatni, mert szavuk nem azért kemény, érdes, mert távol állnak a gyerektől, szülőtől, hanem azért, mert segíteni akarásukban humánumuk, a jövő féltése munkál.

Sigér Imre

GYERMEKEKNEK

TÖRD A FEJED 1

Vízszintes:

1. Sokszínű, színpompás. 6. Fondróféle (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 7. Omladék. 8. Elek egynemű betűi. 9. E helyre. 11. Becézett női név. 12. RÖLG. 14. Jelzésre (pl. idő, munka vége) használt hangkeltő eszköz. 16. Fatornyáról is nevezetes községünk. 18. Hamis. 20. Római 50, 501. 21. Római 2000. 22. Hajóorr. 24. Szemlél. 25. Skandináv férfinév (svéd király is). 27. Tisztíts. 28. Egyik balti szovjet állam fővárosa. 29. Egyik végtagja (+’).

Függőleges:

1. Belső szerv. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Hím állat. 4. Ábrahám Mátyás. 5. Névelővel, ipari növény. 6. Ennek a községnek a fatornya a legnagyobb és legöregebb az országban (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 10. Fial. 11. Nyakban hordott

prémes öltözködési kellék. 13. Labdarúgó műszó. 14. Lónoszogatás. 15. Itt van a vásá- rosnaményi járás egyik legszebb fatornya. 17. Baráti állam betűjele. 19. Lajcsi. 21. Építőipari kötőanyag 23. .. .ba-szakadt (termetes). 24. Mondabeli hajós. 26. Növény. 27. Magyar Kálmán.

Megfejtendő: a három község, ahol műemlék fatorony van: vízszintes 16, függőleges 6, 15. Megfejtéseket csak levelezőlapon fogadunk ei „Törd a fejed” feltüntetésével.

Múlt heti megfejtés:

— LENINVÁROS — GYULA — VESZPRÉM — KŐSZEG.

Könyvjutalomban részesülnek: Jaroscsák Attila Nyíregyháza, Péter Balázs Nyíregyháza, Dolhai Valéria Kis- várda, Csorvási Viola Csem- ger, Kendi Valéria Kocsord.

Bars Sári:

Péter,

Fickó és egy csülökcsonl

A fiú nagyon jól összeba- rátkózott a kutyával, amíg ott nyaralt nagyanyjáéknál, a Balaton partján. A fiút Péternek hívták és 7 éves volt; a kutya Fickó névre hallgatott és alig múlt másfél éves. Jó pajtások lettek; Péter gallyakat, kavicsokat dobált a vízbe, Fickó pedig pillanatok alatt mindet kihozta a szájában — akármilyen messze kerültek a parttól — és diadalmas faroklen- getéssel tette le Péter elé. Ilyenkor kedves szavakat és simogatást kapott; azonkívül Péter zsebében gyakran akadt számára egy-egy szem kockacukor, darab keksz, kifli. Barátságukat nem zavarta semmi... mígnem egy napon Péter rohanva jött a kertből, nadrágzsebe dugig volt félig érett szilvával. A vízre akarta csábítani Fickót, amikor meglátta, hogy a teraszon, az asztal alatt hasal és nagy odaadással egy jókora csontot rágcsál. Fejtett bableves csülökkel, meg palacsinta volt az aznapi ebéd s Péter rögtön tudta, hogy nagyanyja félretette a csülökcsontot Fickónak.

Péter leguggolt az asztal mellé:

— Szia Kutyafej! — mondta szívélyesen és jobb kezével benyúlt az asztal alá, hogy megsímogassa a puli kócos fejét. De erről szó sem lehetett. Fickó, meglátva a feléje nyúló kezet, vicsorítva, dühös morgással utánakapott. Ha Péternek nem sikerül villámgyorsan visszahúzni a kezét — mi tagadás — Fickó bizony megharapta volna. . ■ . i

A telhetetlen farkas

Ennek a mesésnek egy közmondás is lehetne a címe. Az a közmondás, hogy AKI SOKAT MARKOL, KEVESET FOG. Ha elolvassátok a mesét, meglátjátok, hogy igazam van...

A farkas futva cipelte az egyik éjszaka hazafelé a zsákmányolt borjút, s“útközben malacvisításra lett figyelmes.

„Nem mondom, jó nagy ez a borjú — gondolta —, de még nincs olyan szalonnája, mint a malacnak... Kell is nekem a borjú! Megszerezem inkább Röfikét.”

Azzal ledobta a borjút, megkereste a disznóólát és elvitte a malacot.

Loholt hazafelé — s mit

Közmondás

Rejtvényünk két hosszú sorában egy aktuális közmondást rejtettünk el. Beküldendő: a vízszintes 1 és

43. számú sorok megfejtése.

Vízszintes: 10. Női név. 11. Kíván. 12. Festék- vagy zó- máncréteg. 13. Névutó. 15. Ilyen hal a békaporonty. 16. Mássalhangzó kiejtve. 17. Balatoni üdülőhely. 19. Határrag. 20. Rangjelzés. 21. Fényit. 23. Legelő. 24. Érzékszerv. 26. Képző. 27. Tegnap után. 29. Indulatszó. 31 Második legnagyobb folyónk. 35. Mint a vízszintes 26 számú. 36. Hím állat. 38. A Balaton fölös vizét vezeti le. 39. Rag. -nak párja. 40. Arab állam. 42. Orosz becenév Függőleges: 1. Fajtiszta. 2. Szintelen gáz. 3. Sportöltözék. 4. Tova. 5. Zóltánka 6. Lásd vízszintes 27. 7. Földművelő szerszám. 8. Becézett Gábor 9. Éneklő madár névelővel. 13. Fordított énekhang 14 Fa -észe. 17. Álomba ringat. 18. IZ. 20. Éva betűi keverve. 22 Időmérő. 25. Nem látnak. 28. Zár. 30. Égési termék 32. Kötőszó. 33. Egyenletes felületű. 34. ZÓ. 35. Belső, bab alakú kiválasztó szerv. 37. Vissza: eszme. 39. Rag, -nél párja. 41. Kettős betű. 42. ME.

bér, (vízszintes 33:) Fakutya.

A múlt héti helyéé fejtés: (vízszintes 9:)

meg- HóemKönyvjutalmat nyertek:

Mátyás Sándor Nyíregyháza. Zomborszki Júlia Nyíregyháza, Buzgó Géza Nyírszőlős Kristóf Ferenc Nyíregyháza, Mitró Katalin Pátyod.

hallott megint? Csirkecsipo- gást! S így morfondírozott

magában:

„Nem mondom, finom húsa lehet ennek a malacnak, de olyan jóízű azért mégaincs, mint a csirke püspökíalatja... Kell is nekem a malac! Megkaparintom inkább a csibét.”

S úgy is tett, amint gondolta. Ledobta a malacot, bedo- pózott a tyúkólba, s már vitte is szegény csibécskét.

Nem járhatott már mesz- sze az odújától, s éppen egy káposziaföldön haladt keresztül, amikor a sok sok, óriási kúpos zafej láttán eszébe jutott, hogy mennyire dicsérik a nyálak a káposztát.

„Ördög vigye el a csibét püspökfalatostul! Nekem bizony nem kell!” — gondolta, s a csibe helyett máris egy hatalma« fej káposztával ballagott tovább.

Haza is érkezett hamarosan.

Ott hagyta hát a nyúlcse- megét és szomorkodva odébb ült. Ekkor jött haza a párja. Mellételepédett és megkérdezte:

— Miért búsulsz, hallod-e?! Talán nem tudtál zsákmányolni semmit?

— Dehogynem! — felelte amaz bosszúsan. — ínyemre való, gazdag 'Zsákmányt szereztem. Elemeltem egy borjút, egy malacot és egy csirkét.

— Hát akkor miért olyan beesett a hasad?

— Megkaparintottam a borjút, de közben rájöttem, hogy malacpecsenyére fáj a fogam. Ott hagytam hát a borjút, el- loo*am a malacot — hanem akkor meg csirkehúsra lettem éhes. Ledobtam a malacot, elcsentem a csirkét, hoztam hazafelé, r ű?v megkívántam a káposztát! Hagytam hát a csirkét, és... Jaj, de mit fecsegek már annyit, am;ko- maid kilyukad a gyomrom ev éhsértől! Monoid, nem hoz‘01 egy kis maradik csontot, amit leszopoga^hatrék ?...

Oroszból átdoimzta • Krecsmáry László

Péter ezen annyira megbántódott, hogy elpanaszolta a dolgot nagyapjának:

— Ez a Fickó tisztára megbolondult. Meg akarta harapni a kezemet.

— Fickó ide! — füttyen- tett nagyapa, aki akkor ébredt jó ízű, ebéd utáni alvásából, éppen csak, hogy a pipájára rágyújtott. Mikor a kutya már előtte állt, szigorúan rászólt, méghozzá magázva, mert ha valakire megharagudott, azt rögtön magázni kezdte:

— Vádlott. Házőrző .Fickó!

Mit tud felhozni mentségére? ‘

— Tekintetes bíróság! — vakkantotta még most is dühösen a kutya. — A felperes, azaz Péter el akarta venni tőlem a Csontot. (Ezt a szót azért írom nagybetűvel gyerekek, mert Fipkó nagybetűvel gondolta és úgy mi ejtette ki.)

—- Igaz ez, Péter? — kér« dezte a nagyapa.

— Eszembe sem volt! — mondta Péter. — De ha úgy lett volna is, hát ez a barátság? Ezért rögtön harapni kell?!

— Vau-vau! — erősítette igazát Fickó. — A Csont, az sérthetetlen magántulajdon...

— Te szamár kutya — mondta Péter —, igazán nem is tudom, hogy lehet egy kutya ilyen szamár. Kell is nekem a csontod! Hiszen csak meg akartalak simogatni.

— Honnan tudhatja azt

egy kutya — nyüszített bűnbánóan Fickó —, hogy .ha

egy kéz feléje nyúl, akkor az biztosan simogatni akar

és nem bántani?

— A bíróság nevében felszólítom a peres feleket — ragadta ismét magához a szót nagyapa — azonnal békülje- nek ki, mivel félreértés esete forog fenn; feineres nem szándékozott a terhére rótt helytelen cselekményt elkövetni.

Fickó erre szégyenkezve, farkát behúzva odasomfor- dált Péterhez, lábához dör- zsölődött, alaposan összeszőrözte, majd felállt hátsó lábaira és piros nyelvével villámgyorsan végignyalta Péter képét.

— Hurrá — kiáltotta vidáman nagyapa, csak ők ketten maradtak komolyak. Mert puszi közben Fickó valamit súgott Péter fülébe. Én voltam ez alkalommal a tárgyaláson a jegyzőkönyv- vezető, szó szerint feljegyeztem. Fickó ezt súgta Péter fülébe:

— Kutyához hozzányúlni, rrykor eszik, nem szabad, még simogatni sem. Jegyezd meg: egy kutya szemében a Csont — szent dolog.

Mese a felheteHen Földnyelőről

A Földnyelő piros volt es kövér, két társával együtt dolgozott a Kis Építkezésen. Azok is pirosak voltak, hosz- szú nyakkal és óriás fogakkal, csak éppen az étvágyuk és evvel együtt a pocakjuk volt kisebb, mint Földnyelőé. Reggel, délben, este, sőt, tízóraira és uzsonnára is megkapták a maguk földadagját, jól is laktak vele, csak a Földnyelő elégedetlenkedett mindig:

— Úgy szeretnék egy olyan helyre menni, ahol annyi földet ehetek amennyi csak jólesik — panaszolta.

Egyszer aztán, amikor Földnvelő megint az ő* mar- dosó borzalmas éhs^n-őX tartott etőadást, valaki azt mondta:

— Az egyik Exkavátort *— mert ez volt a földnyélők vezetékneve — el kell küldeni az Óriás Építkezésre.

— Majd én elmegyek — lelkendezett Földnyelő és már indult is. Hosszú nyakát előre nyújtotta, és hangosan csattogtatta hatalmas álkap- ésát, úgy vonult át az Óriás Építkezésre, mindenki ámulatára. Már az első nap annyit evett, hogy éjjel azt álmodta, hogy egy icipici göröngyöt sem tud már megenni.

Annál nagyobb volt az öröme reggel, amikor egy kisebbfajta heggyel oltotta el rettentő éhségét. Evett is egész nap egyfolytában, de este mégis úgy érezte — nem volt elég. Igv aztán megvárta, míg az Óriás Építkezés minden tagia elalszik, aztán irány az étterembe! Mennyi föld, te ió ég!

És már harapta is, nyelte, rágta mind nagyobb adagokban a földét, ami egyre fogyott körülötte és — alatta.

Észre sem vette a nagy fa* lásban, hogy egyre lejjebb süllyed, és már csak hosszú ■nyaka, majd csak a feje látszik ki a hatalmas gödörből, amit saját maga harapdált. Már hajnalodon, amikor elégedetten azt mondta:

— Úgy érzem, ettem valamennyit — és a hasa kétszer akkora volt, mint este. öntelten nézett körül, de a megszokott kép — házak, villamosok, fák — helyett csak földet látott körös-körül, méterekkel a feje felett is körben csak föld volt, sötétbarna föld. Rab volt a saját maga készítette gödörben. Kétség- beesetten ágaskodott, kapaszkodott, de nem tudott kimászni. Talán még ma is ott van, és egyre fogy bánatában, ha azóta ugyan teljesen el nem fogyott.

Rák Judit