Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
1971. Urm w Ar*VÄ.pnpc!7<r; - vasäpmapt MtfTT**r*!T S. oM|J Nem magánügy Gondolatok a továbbtanulásról SOKSZOR ELHANGZIK különböző fórumokon, hogy a dolgozók továbbtanulása nem magánügy. Elvileg — sok helyen a gyakorlatban is — így van ez Mégis számos példával találkozunk, amikor a tanulást, a műveltség gyarapítását az emberek egyéni érdekének tekintik. Miért van ez így? Ha a továbbtanulók gondjait hallgatjuk — mint a legutóbbi megyei tanácskozáson — elsősorban a szubjektív okok, a szemléletbeli fonákságok tűnnek elénk. Az egyik nyíregyházi üzemben csaknem elbocsátottak állásából egy munkást az esti iskola miatt, amelynek idő- ppntja ütközött az esti műr szakkal. Hasonló konfliktusok több munkahelyén előfordulnak. Kétszázharminc megkérdezett félnőtt közül rr a Nyirr egyházi Kossuth Lajos Szak- középiskolában — hatvanhét rendszeresen nem részesül a törvényben előirt, tanulmányi kedvezményekben. Közömbösség, nemtörődömség, féltékenység — és még sorolhatnánk a szubjektív okokat. Ez lenne hát a perdöntő? Ezt látszanak erősíteni a pozitív példák is, amelyeket az említett tanácskozáson hallottunk. A TIt TÁSZ-nál, a KEMÉV-nél, a ruhagyárban és más munkahelyeken serkentik a továbbtanulásra hajlamot. A mezőgazdaságból is hozhatunk éldákat — Szamosszegen észpénzzel, munkaegység- jóváírással 'is támogatják a tanuló dolgozókat. Másutt tanulmányi segélyekkel, tankönyvek vásárlásával, kihelyezett osztályok szervezésével, korrepetálások finanszírozásával vesznek le tetemes gondokat a felnőttkorban a munka mellett tanulók válláról. Egyes helyeken külön is gondoskodnak a nőkről, az édesanyákról. Figyelemmel kísérik, hogyan veszik az akadályokat az iskolák padjaiban. Mégsem szűkíthetjük le pusztán a szubjektív tényezőkre a továbbtanulás problémáit. Valóban sok ember elhatározásában, megtorpanásában ludas a munkahelyi közszellem. Ahol a vállalat, az üzem vezetői úgy vélekednek. nem érdemes időt fecsé- pplni a már „lefutott” témára, ott legfeljebb akkor kapnak észbe, amikor a termelés korszerűsítése rákényszeríti őket. Magasabb szinten termelni, dolgozni — közhely — csak magasabb képzettségű. emberekkel lehet. Mégis hány munkahelyen nem értik a lényegét... MEGYÉNKBEN A FELNŐTT LAKOSSÁG hatvan százaléka nem rendelkezik a minimumnak számító általános iskolai végzettséggel. Országosan ez az arány negyven százalék. Nem a statisztika szépsége, hanem az élet. a megye gazdasági fejlődése s az egyes emberek boldogulása is megkívánja, hogy a hiányos kéozettségűek pótolják a lemaradásukat. Ez reális kívánság, mert többségük fiatal harminc éven aluli. Ennek okait most ne kutassuk. messzire nyúlna vázlatosan is érzékeltetni, miért sok még mindig azoknak a fiataloknak a száma, akik a tankötelezettségi időben nem végzik el az álta'ános iskola nyolc osztályát. Tény viszont hogv számuk évente 20—25 százalék között mozog. Jelentős utánnátiás ez a négy öt. hat osztálvt "éghettek so rában. akikből úgv lehel szakmunkás, ha befeiezik a félbehagyott tanulmányokat. Miért csappant meg erő sen a dolgozók esti és levelező általános és közéoisko Írd tanulása? Miért nem vált közüggyé mindenütt a tanulás? Nem csak a szubjektí akadályok miatt. A mélveb’ okait iohban megközelítjü’ egy ma még élő és ható el lentmondás szemszögébő Vannak munkafaiták — a: iparban a mezőgazdaságban és más területeken — aho’ ma még a minimális képzettséggel is jól keresnek az emberek. Nem, vagy alig érdekeltek a nagyobb tudás megszerzésében. Ez ellene dolgozik a tanulás társadalmi elismerésének. Természetesen ez nem valósítható meg egy csapásra, de fokozatosan megoldható egy-egy vállalat, üzem belső életében. A ma technikája és technológiája ugyanis nem azonos a holnapéval, s ahol a szűkén értelmezett termelési szempontok miatt elhanyagolják a dolgozók képzését, nem is olyan sokára szorító helyzetbe kerülhetnek. A KEMÉV szb-titkára Varga András mondta el a megyei felnőttoktatási tanácskozáson, hogy az 1500 dolgozó 41 százaléka szak-. 16 százaléka betanított munkás. Ez viszonylag jó arány, mégis egyes épületgépész és hasonló szakmákban hiányzik a képzett szakember. De az általános műveltség is nélkülözhetetlen a szakmai továbbjutásban. Tizennégy, egyébként jól dolgozó brit gádvezetőből alig tudtak egyet elküldeni művezetőképző tanfolyamra, mert a többieknek hiányzott a nyolc általános iskolai végzettsége. Érezhető egyfajta feszültség, a termelésben való helytállás és a dolgozók továbbtanulása között. A tanulni akaró embert ugyanis nem elegendő csak a tanulás oldaláról nézni, az sem mellékes, hogy g munkájának is eleget tegyen. Ez egyéni érdeke is. életnívója függ tőle. de a vállalat, az üzem érdeke is. „NEM CSUKHATJUK BE a munkahelyeket, mert a dolgozóink iskolába mentek” — mondta több vállalati vezető. Ezt nem szemellenzősen állapították meg, akik csak a termelést tartják fontosnak. Olyanok mondták akik tisztában vannak a műveltebb munkások termelésben. közéletben, mag^né’et- ben elfoglak szerenével. Erőfeszítéseket is tesznek a tanulás érdekében. de nem könnyű a termelés elsőrendű szempontjainak, ugyanakkor a továbbtanulásnak is megfelelni. S itt már találkozik a proh'éma a megmerevedett felnőttoktatási formákkal is. hisz az utóbbi években alig fejlődött, korszerűsödött a felnőttek iskolai és iskolán kívüli képzése. Nem elég hatékony a tájékoztatás, tanácsadás. Vitathatók az oktatás időpontjai, nem igazodnak a szabad szombatokhoz. Az iskolák nem egyformár értelmezik az általános iskolai osztályvizsgák rendiét nem mindenütt megoldott az óradíjak ügye. Egváltalár korszerűsítésre szorul egv sor eze’őtt tíz-tizenöt évvé' hozott rendelkezés. Nem utolsó szempont az sem, hogy a felnőttoktatás jelenleg nem kapja meg a kellő támogatást, amelyben szerepénél fogva részesülnie kellene. Az iskolák egy részénél az éppen megüresedő tantermek, szűkös helyiségek szolgálnak „menedékül”. Az órák zömében a pedagógusok fáradtan, a nappali órák után tudnak időt szakítani az esti és levelező munkára. Tanácsi szerveinknél nincsenek felelősei a felnőttek képaésé- nek. akik önálló munkakörként ezzel foglalkoznának. A községekben vitára ad okot. ki fizesse a tanárok óradíját. Néha a dolgozók iskoláját finanszírozó” tanács benyújtja a számlát a szomszéd község tanácsának, ahonnan kaUgntókat fogadnak. .. Eb- ■><51 vita lesz eset’eg a tanu- ' ócsoport felbomlása. IGEN KEVÉS A MEGYÉ 3EN a továbbtanuló felnőtt, különösen az általános isko-" ókban. ahpl pedig a legnagyobb szükség lenne az ismeretek pótlására. Sok még i tennivaló üzemben, iskolában. tanácsi szerveknél, mi- úsztériumban és másutt. Tain a legsűnnpsebb a feltété okét iavítani iohban őrien tini a tanulást. Ezzé1 egvíit1 ormálni a szemléletmódot -ogv a magánügy közüggyé 'éljék. P. G. A NYÍREGYHÁZI TERVEZŐIRODA ELKÉSZÍTETTE AZ ÚJ LENIN TERI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TERVEIT. KÉPÜNK: AZ ÜJ LÉTESÍTMÉNY MAKETTJE, MELYET BAN FERENC ÉPÍTÉSZ TERVEZETT. (E. E. FELV.) Mátyás Ferenc: FÁJÓ BŰCSŰZKODÁS Lassanként a nyár is elfárad, szél tépázza az utcafákat, Vicsorog a nyirkos, hideg ősz — hülő testünk, ne mentegetőzz. Kékülnek a virágok, ősz jön, arcod derűjét meddig őrzöm? Még ránktör a langyos fénysugár, ám a fagy ajka átszúrja már. A szerteszállt mosoly-pillangók szirom ágyukban régen alvók, síró hullás, barna alom lett s gyászszertartás a gyönyör-ünne! Elcsábolunk, az élet vonz még, súgja kezem, hogy blúzod bontsd szét — s szemeid, iám mindjg becsapnák, pillanatonként megriadnak. Neszek lopóznak, gödrök telnek, keresed, hol van az a gyermek, ki itt akar telelni — s félve iszkoi az ítélettől félre. Még tudjuk, mitől piros a vér, de a tudattól arcunk fehér, — kihajtanánk újból az inget, s már minden, minden temet minket Játsszuk a boldogságot, mintha vélünk lendülne még a hinta, — de nincs isten, aki megmentsen, s isteni tűz a szívünkben sem. Kc'nyvkerefrkecteími reform A k adói főigazgatóság vezetőjének nyilatkozata Átszervezik, korszerűsített szervezetben működtetik a könyvterjesztés országos hálózatát 1972. január 1-től — közölte dr. Marczali László, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadó Főigazgatóságának vezetője az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. Három könyvterjesztő vállalat működik majd: két kiskereskedelmi, amelyek közül az egyik a fővárosi, a másik a vidéki könyvterjesztést végzi, a harmadik vállalat feladatkörébe pedig a készletezés tartozik. A kiskereskedelmi vállalatok az eddig működő terjesztő vállalatok közül kettőnek a nevét öröklik, így az Állami Könyvterjesztő Vállalat (V. kerület, Deák Ferenc utcai központtal) a budapesti könyvterjesztést végzi, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat (központja: VI. kerület, Népköztársaság útja 21.) pedig a vidék könyvellátásának feladatát kapja. A készletezést — harmadik cégként — végző Könyvértékesítő Vállalat (V. kerület, Petőfi Sándor utca 3.) újonnan alakul, a kiadók érdekeltségébe tartozik majd, s szervezetében működik a könyvtárellátó is. Megszűnik a SZÖVKÖNYV az eddig működött harmadik könyvterjesztő vállalat, de az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tulajdonában lévő könyvesboltok továbbra is fennmaradnak. A hozzájuk tartozó üzemi, munkahelyi és falusi terjesztőhálózat ugyancsak tovább folytatja tevékenységét. Annak a négy kiadónak (Akadémiai, Kossuth, Táncsics, Zrínyi) amely eddig is foglalkozott terjesztéssel, ezt a jogát az átszervezés nem érinti. Az országos kiskereskedelmi tevékenység kiegészítéseként a szükségletekhez mérten iparigazolvány adható ki magánszemélyeknek is a Könyvértékesítő Vállalattól beszerzett könyvek árusítására. Az átszervezés — a rendelkezésre álló anyagi eszközökből külön állami dotáció nélkül történik, mégpedig olyan formán hogy az átcsoportosítások átmeneti visszaesést se okozzanak az országos könyvforgalomban. önálló könyvértékesítő vállalat létrehozását az teszi szükségessé, hogy az évente 30—80 millió forint közötti értékben könyvet előállító kiadóknak az az érdekük: az értékesítési munka terhét olyan kereskedelmi szervvel osszák meg, amelynek érdekeltsége az övékkel közös, amely képes a teljes könyvtermést az egész piachoz viszonyítani és ezáltal hatékonyan közreműködik a könyvértékesítés propagandájában és ennek anyagi ösztönzésében. A magyar sajtó tórf-énetéből Az újság a könyvnyomtatás szülötte, bár „acta diur- nákat”, kézzel írott újságokat már a könyvnyomtatás alÓtti időkből is ismerünk A legrégibb ilyen kéziratos újsággyűjtemény a tengernse- ei kolostor kódexe a XV. századból, de igen híres a bécsi National-bibliothekben őrzött 27 kötetes gyűjtemény is, amely a Philipp Eduard Fuggerhez, a kor leggazdagabb bankárjához küldött tudósításokat tartalmazza. ★ A mai értelemben vett újságokat a könyvnyomtatás feltalálása után az egyleve- !es, alkalomszerű, röpirat jellegű „relatiok”, „avisok”, Neue Zeitungok elő'.ték meg amelyek közül a legrégibb 1475-ben Olaszországban került ki a nyomdából. Ezek- száma egyre nőtt Európa- szerte és közülük igen sok foglalkozott a magyarországi eseményekkel, a török háborúkkal. Gazdag anyagot őriz ezekből Apponvi Sándor Hungarica gyűjteménye, amely ma az Országor ■’•zéchényi Könyvtár egyik nevezetessége. Az első magyarországi újságlevél, a „Newe Zeitung ausz Ungern” 1587-ben jelent meg Monyorókeréken és Manlius János adta ki. ★ Az alkalomszerű újságlapokat csak hosszú szünet után, 1705-ben követte az első hazai újság megjelenése. A Mercurius Hungaricus, illetve a Mercurius Veredicus ex Hungária volt ez, amelyet II. Rákóczi Ferenc hívott életre szabadságharcának népszerűsítésére s a külföldi udvarok tájékoztatására. 1711-ig jelent meg. Teljes sorozata nincs mag sehol, egyes példányait az Országos Széchényi Könyvtár és a Ráday Könyvtár őrzi. ★ Ha az európai sajtó törlé- íetét áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy a magyar ;ajtó nagy késést mutat. Történelmi helyzetünk azonban ezt eléggé indokolja. A német újságok száz évvel előzték meg első hírlapunkat, de megelőzött bennünket Belgium (Antwerpen, 1819). Hollandia (1623), Anglia '1622), Franciaország (1631). Portugália (1641). Olaszország (Firenze: 1636). Róma (1640), Genua (1642) sajtója is. ★ A magyar sajtó hősi korszakának egyik legkiválóbb sajtótörténészünk, Dezsényi Béla az 1705—1805. közötti évszázadra teszi. Hősi korszak volt ez, mert újságjainknak a sanyarú belső viszonyok (rossz gazdasági helyzet, analfabétizmus) mellett a hatalom ellenállásával, a cenzúrával is meg kellett küzdeniök. Mégis, e 100 év alatt — beleértve a melléklapokat is — 67 sajtótermék jelent meg hazánkban: 37 német nyelvű, 20 magyar, 8 latin és 2 szlovák Első magyar nyelvű Tnrlapunk, a Magyar Hírmondó Pozsonyban jelent meg, hetenként egyszer és 1780. janqár 1-től, 1788. október 8-ig élt. ★ A magyar sajtó első századában több olyan folyóirat is megjelent, melyek sajtótörténeti jelentőségükön túl a magyar irodalomtörténet szempontjából is értékesek. Elsőként a Magyar Museum- ot (1788—1790) kell megemlítenünk, amely félévenként jelent meg. s amelyet Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Bacsányi János szerkesztettek. Kármán József Urániá-ját (1794—1795' elsősorban „az asszonyi nemnek” szánta, s így indította útra: „TanlSfi! és igyekezz tetszeni. Légy tiszta és kellemetes. Légy hasznos társalkodónéja hazánk szerelmes leányainak...’’ ★ Az egyidőben megjelent sajtótermékek száma az első évszázadban 1793-ban volt a legmagasabb: 17 lap! A megjelenési hely szempontjából kezdetben Bécs és Pozsony, később Buda és Pest vitték a vezető szerepet, de jelentek meg lapok Nagyszebenben, Besztercebányán, Selmecbányán, Kassán, Sopronban, Kolozsvárott, Győrben és Veszprémben is. ★ Az első magyar hírlapoknak, folyóiratoknak olvasójuk elég sok akadt, előfizetőjük azonban kevés. Rejtély, hogy miből éltek meg a szerkesztők és a kiadók? A Magyar Hírmondó mindösz- sze 318 előfizetővel rendelkezett, de a Magyar Kurir példányszáma sem haladta meg a négyszázat. Nem volt nagyobb előfizetői tábora a hazai német újságoknak sein: Á Pressburger Zeitung a kezdeti 15—20 előfizetőt esak 1786-han tudta feltornászni 100 fölé. Kármán Uránia pí- mű folyóirata 192 előfizetőt mondhatott macáénak, s ezer két a lao annyira megbecsülte. hogy még a névsorukat is leközölte. Érdemes ipa is elolvasni ezt a névsort... Galambos Ferenc