Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

1971. december 5. frr>» r*j- M»rv»"An(?7 lej S. oldal Forint és szövetség Mikorra készülnek el? Milliók a szabolcsi egészségügy fejlesztésére AZ MSZMP POLITIKIJÄ­BAN mindig jelentőségének megfelelő helyet kapott a munkás-paraszt szövetség fejlesztése, erősítése. Ma már évtizedek tapasztalatai iga­zolják, hogy akkor szilárd a munkásosztály hatalma, ak­kor sikeres a szocialista tár­sadalom építése, amikor a párt olyan politikát folytat, amely erősíti a munkás-pa­raszt szövetséget, s amely egyaránt kedvező a munkás- osztálynak és a parasztság­nak. A munkás-paraszt szövet­ség fejlesztése azonban nem csupán deklarációk kérdése, hanem „tudnunk kell, ...hogy a munkás-paraszt szövetség erősítése nemcsak szándékon és politikai kijelentésen mú- lik. hanem mindenekelőtt népgazdaságunk arányos fej­lesztésének megfelelő gazda­ságpolitikát is kíván és a két alapvető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehan­golását követeli meg.. ” ol­vashatjuk a IX. kongresszus anyagában. A termelőszövet­kezetek fellendítésére tett intézkedések egyfelől a munkások, a városi lakosság ellátásának megjavítását eredményezi, másfelől a pa­rasztság életszínvonalát nö­veli. ily módon döntő felté­telei a munkás-paraszt szö­vetség további erősítésének. A szocialista útra lépett mezőgazdaság tízéves fejlő­dése bizonyítja, hogy a ter­melés fejlesztésére fordított milliárdok jól gyümölcsöz­tek. A mezőgazdasági terme­lés növekedési üteme meg­gyorsult, a munka termelé­kenysége jelentősen emelke­dett. A mezőgazdaság évről évre egyre több élelmiszert, nyersanyagot bocsát a nép­gazdaság rendelkezésére. Ugyanakkor a termelőszö­vetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka színvonalának az emelkedése növelte a pa­rasztság jövedelmét, javítot­ta életkörülményeit. A valóság tENYEI ar­ról győzik meg a munkások többségét, hogy az MSZMP agrárpolitikája helyes, ered­ményes politika. Egyaránt jól szolgálja a parasztság, a munkások, az egész társada­lom érdekét. Helyenként azonban találkozhatunk még ma is meg nem értéssel az­zal. hogy a munkás-oaraszt szövetség erősítését célzó po­litikát helytelenül értelmez­ve, annak csak egyik oldalát figyelembe véve ..parasztpo­litikának” minősítik. A ki­vételeket általánosítva né­ha azt állítják, hogy a pa­rasztok életszínvonala már jóval meghaladta a munká­sok életszínvonalát, hogy a parasztság életkörülményei­nek a javítása a munkásosz­tály rovására történik. Mi hát az igazság? A párt és a kormány célkitűzései­nek megfelelően: parasztság és ezen belül a tsz-tagság jö­vedelmei az utóbbi tíz évben valamivel gyorsabban emel­kedtek. mint a munkás és al­kalmazotti jövedelmek. Míg a munkások és alkalmazottak reáljövedelmei I960 és 1970 között 55 százalékkal emel­kedtek, a paraszti reáljöve­delmek 65 százalékkal nőt­tek. A paraszti jövedelmek növekedése főképo a harma­dik ötéves terv időszakában gyorsult fel amikor is a munkás és alkalmazotti jö­vedelmek 33 százalékkal, a paraszti jövedelmek pedig 43 százalékkal haladták meg az 1965 évi színvonalat. Tekint­ve. hogy 1965-ben a paraszti reáljövede’em mintegy 18 százalékkal maradt el a munkásokétól, ezzel jelentős részben megvalósult a IX. kongresszusnak az a célkitű­zése. hogy „A következő években jelentékeny lépése­ket teszünk azért, hogy a parasztság életszínvonalát és ellátottságát tovább közelít­sük a munkásosztályéhoz.” A PARASZTI JÖVEDEL­MEK vizsgálatánál azt is számításba kell venni, hogy jelenleg 1.7—1.8 millió em­ber olyan kettős jövedelmű családban él, amelyekben a jövedelmek egyaránt szár­maznak az ioarban, illetve a mezőgazdaságban végzett munkából. Ez rendkívül megnehezíti a tisztán mező- gazdaságból származó parasz­ti jövedelmek megállapítását. A közvé’emény pedig általá­ban az ilyen kettős, az átla­gosnál magasabb jövedelem­mel rendelkező családok helyzetéből ítél. A jövedelmek növekedése egyébként is csak egyik — igaz legfontosabb — összete­vője az életszínvonalnak. Számításba kell vennünk azt is. hogy a kiegyenlítődés el­sősorban a reáljövedelem szintjében következett be. Közismert, hogy az életszín­vonalnak még számos olyan tényezője van ami a faluban, a mezőgazdaságban még ma is lényegesen kedvezőtlenebb mint a városban vagy a me- ző<ja7aaság más területein. A termelőszövetkezeti pa­rasztság jövedelmének gyor­sabb ütemnöveked'Mét, ter­mészetesen segítették a ter­melőszövetkezetek megszi­lárdítására. önálló vállalat- szerű gazdálkodásának meg­teremtésére hozott intézkedé­sek. De az is tagadhatatlan ténv. hogy a gyorsabb növe­kedés anyagi forrását, éopen ezeknek az intézkedéseknek a nvomán iavnló gazdasági eredmények alaoozták meg. Tehát a parasztság jövede­lemnövekedése nem a mun­kásosztály rovására végre­hajtott iövede'am átcsopor­tosításából fakadt, hanem a mezőgazdaság, gabonában, húsban, gyümölcsben, zöld­ségben is lemérhető teljesít­ményének, s ami ezzel együtt járt, a közös és háztáji gaz­daságban ledolgozott munka­idő növekedéséből. A mező- gazdasági termelőszövetke­zetek bruttó termelési értéke folyó áron számolva 1963- ban 50. 19S9-ben pedig 73 százalékkal emelkedett. s volt magasabb mint 1933- ben. Ebben az Időszakban a termelőszövetkezetek bruttó jövedelme évi átlagban 15 százalékkal, részesedési alapjuk mintegy 11 százalék­kal. fejlesztési alapjuk pe­dig 25 százalékkal emelke­dett. Az egy dolgozó tag ál­tal teljesített 10 órás munka­napok száma 1935-ben átla­gosan 188. 1988-ban 221, 1969-ben 214 nap volt. MEZŐGAZDASAGUNK szocialista átszervezése óta hatalmas mennyiségi és mi­nőségi átalakuláson ment keresztül. A kisparaszti ter­melőeszközöket fokozatosan és gyorsuló ütemben váltják fel a korszerű nagyüzemi ter­melőeszközök. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a mezőgazdaság termelési költségeiben évről évre nö­vekvő részt képvisel az ipa­ri eredetű eszközökre, gé­pekre. vegyszerekre és más termékekre fordított összeg. Jellemzően szemlélteti ezt, hogy 1960-ban még a mező- gazdaság anyagi ráfordítá­sainak csak 34 százaléka volt ipari eredetű, 1970-ben már elérte az 55 százalékot. Ezzel együtt egyre jobban terjed a mezőgazdaságban is az iparszerű termelés. Mindezekből következik, hogy a mezőgazdasági terme­lés növekedésének, az ön­költség s az árak kedvező alakulásának alapvető felté­tele, hogy a mezőgazdaság korszerű, jó minőségű és ol­csó termelőeszközöket kap­jon. Ez pedig elsősorban az iparon múlik, az ipari mun­kások teljesítményétől, mun­kájuk minőségétől függ. A korszerű, gazdaságosan alkalmazható olcsó ipari ter­mékek megalapozzák a me­zőgazdasági termelés növelé­sét, amely nem kizárólag pa­raszti, hanem elsőrendű munkásérdek is, hiszen a munkások kiadásainak csak­nem a felét teszik ki az élel­miszer-vásárlásra fordított összegek. A MEZÖGAZDASAG a IV. ötéves tervben ismét jelentő­sei lép előre. Közelebb kerül egymáshoz a falu és a város. Tovább folytatódik a ki­egyenlítődés a paraszti és az ipari munka és az életkörül­mények között. Ez a kiegyen­lítődés mindkét dolgozó ősz tály érdekeit és életszínvo nalának emelését egyarán szolgálja. Dankovits Lászlí Országos jelentőségű prob­léma: foglalkozott ezzel az országgyűlés, külön ülésén az országgyűlés egészségügyi bizottsága. Megszületett a döntés is: meg kell gyorsíta­ni az egészségügyi beruházá­sok ütemét. E döntés hátterét és jelen­tőségét mi itt Szabo’oSzat- márban fokozottabban lát­juk, érezzük. Az érzékelést aláhúzzák a statisztikai ada­tok, amelyek azt mutatják minden kétséget kizáróan: egészségügyi ellátottságunk elmarad az országos átlagtól annak ellenére, hogy az el­múlt két évtizdben sokat tet­tek javításáért. Uj kórház, szanatórium, szociális otthon, rendelőintézetek és más egészségügyi intézmények épültek a megyében, a ré­gieket pedig bővítették. Mé­gis kevésnek bizonyul az egészségügyi intézmény- hálózatunk. Az egészségügyi ellátás iránti igény viszont megnőtt az orvostudomány fejlődése, az átlagos életkor meghosszabbodása, a biztosí­tottak körének nagymérvű bővülése következtében. Országos szint a ott Az embernek — magának és hozzátartozóinak — az élete, az egészsége a legfél­tettebb, legdrágább kincse. Nem véletlen tehát, hogy a közvélemény fokozottabban figyelemmel kíséri egy-egy tervezett újabb egészségügyi létesítmény sorsának alaku­lását. Megyénk lakói tájéko­zottak arról, hogy a negye­dik ötéves tervben 275 mil­lió forintot költhet a megye az egészségügy fejlesztésére. Arról is, hogy ha idejében készülnek is el ebből a nem kis összegből épülő intézmé­nyek, még akkor sem köze­lítjük meg az országos átla­got az egészségügyi ellátott­ság tekintetében. De elkészülnek-e idejében? Sajnos, nem. Ez egyértel­műen kitűnik abból a tájé­koztatásból, amit dr. Magyar Jánostól, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjétől kaptunk. A legégetőbb helyzet a kisvárdai kórház építésének, valamint a sóstói szociális otthon bővítésének elhúzódá­sából alakult ki. 144 milliós beruházással épül a kisvárdai új kórház és tegyük hozzá, évek óta. Az első ütemben elkészült és már működik a szülészet-nőgyógyászat és a gyermekosztály, valamint a véradó. A második, befelező ütemben épül majd a bel­gyógyászat. a sebészet, a szakrendelő intézet, a kiszol­gáló létesítmények és a nő­vérszálló 1974-re kellene át­adni rendeltetésének. Ám, az már most bizonyos, hogy nem készül el. Nincs még rá kivitelező. Illetve van is, meg nincs is. Az építkezés első szakaszá­nak kivitelezője, a megyei ál­lami építőipari vállalat még nem írta alá a szerződést, te­hát még nem nyilatkozott, nem vállalt garanciát az épü­let átadásának határidejéről. (Egyáltalán az építkezés foly­tatásáról sem.) Most már az a kérdés, elkészül-e a jelen­legi tervidőszakban a kisvár­dai új kórház? Az előbbiek­ben az országos átlagra hi­vatkoztunk ; nos, kórházi ágy­ellátottság szempontjából is igen rosszul állunk, e tekin­tetben sem közelítjük meg az említett átlagot. Nem mindegy tehát, hogy mikor áll rendelkezésre a 227 újabb kórházi ágy, — amit a kis­várdai új kórház jelent — a gyógyítómunkához. Másfél éves késés Mielőtt a sóstói szociális otthon új szárnya építésének elhúzódásáról szólunk, emlé­keztetnünk kell arra, hogy az 1970-es árvíz tovább nö­velte a támasz és otthon nél­kül maradt egyedülálló öre­gek számát a megyében. Ezek az idős emberek csak társa­dalmunktól remélhetik sor­suk jobbra fordulását. Állami és megyei szerveink meg is teremtették, konkrétan a sós­tói otthon létszáma emelésé­nek is mind az anyagi, mind a személyi feltételeit. Egy esztendeje várják a gondozók, meg a szép bútorok az öre­geket és a fenntartási költ­ség is megmaradt, mert a 160 idős embernek otthont nyújtó épület nem készült el. A múlt év decemberében elvonultak az építők, akik az újjáépítési akció keretében vállalták a szociális otthon új szárnyának tető alá húzá­sát. De a szakipari és a töb­bi építőmunka vállalkozó nélkül maradt, s egy teljes esztendeig semmiféle „moz­gás” nem volt ezen az épít­kezésen. Csak most, a napok­ban írta alá az építő- és sze­relő vállalat a kivitelezési szerződést, amely szerint egy év alatt befejezi az épüle­tet. Másfél éves késéssel fo­gadhatja ez az intézmény is a rászorulókat, holott már 1970 decemberében késő lett volna! A KÖIÁL „iublieuma“ A nyíregyházi megyei kór­ház épülő 172 ágyas új bel­gyógyászati pavilonjának a tervezett első átadási határ­ideje 1971. december volt. Módosították 1972. májusra. Végül is féléves késéssel, 1972 decemberében valószí­nűleg megkezdhetik a gyó­gyítómunkát az új épület­ben. S, közben már most nem tudják hová tenni a be­tegeket a régi belgyógyásza­ti osztályokon. Jubileumot ünnepelnek majd a KÖJÁL dolgozói székhazuk avatóján. A ter­vezéstől a megvalósulásig tíz esztendő telik el. A tizenötmil­liós beruházás tényleges épí­tési munkáit 1969-ben kezd­ték meg, s többszöri határ­idő-módosítás után majd a jö­vő év második felében be­költözhetnek. Ebben az évben már mű­ködnie kellett volna a máté­szalkai kórház új 65 ágyas szem-orr-fül-gége és bőrgyó­gyászati pavilonjának. Kel­lett volna, mert ez a kórház is hihetetlenül zsúfolt. De egy fél évig ott is jóformán, állt a munka, és most az újabb határidő: 1971. decem­ber 31. Tehát a jövő eszten­dőre húzódik át az épület rendeltetésszerű használat­bavétele. Nem érdekelt az építőipar Csak a nagyobb, a megye lakóinak egészét érintő egész­ségügyi intézmények folya­matban lévő építésének tör­ténetét vázoltuk dióhéjban. Mégis elég ahhoz, hogy lás­suk: hosszú hónapok, majd mondhatni évek folynak el újabb és újabb befejezési ha­táridőkre. Hogy milliók is el­folynak közben, ez sem le­het mellékes. Igen drágák ezek a létesítmények, ame­lyeknek ráadásul szűkében is vagyunk, nem ártana ta­karékoskodni, hogy jusson újabbakra. Hogy mégis miért nincs így? Óhatatlanul felvetődik az emberekben, hogy nem ki­zárólag a szűkös építőkapa­citás az oka a kórházak, ren­delőintézetek, szociális ottho­nok, stb. építése elhúzódásá­nak. Az építőipar nincs érde­keltté téve az egészségügyi beruházások gyorsabb kivite­lezésében, vagy egyáltalán ezek elvállalásában. A szük­ség, a közérdek mindinkább sürgeti, meg kell találni a módot arra, hogy ne csak írott malaszt maradjon az egészségügyi beruházások meggyorsítása ügyében szü­letett döntés. Kádár Edit Negyven év után... Nyugdíjba vonult egy mun­kásigazgató. Ritka manapság az olyan munkakönyv, mint Varga Jánosé. Negyvenegy esztendő alatt két bejegyzés került bele. Egyik még 1930. július elsején, amikor mint kőművessegéd felszabadult, a másik 1932. szeptember 17. Ezen a napon lett gyári se­gédmunkás Kabay János kis alkaloidaüzemében Tiszavas- váriban. Ki merte volna akkor még csak álmodni is, hogy eljön az idő, amikor ez a segéd­munkás lép a hírneves Ka­bay gyáralapító-gyógyszerész örökébe, s világhíres gyárrá fejleszti a kis üzemet? Var­ga János és huszonnyolc tár­sa eljegyezte magát a mun­kásosztállyal. Derekánál tar­tott a világgazdasági válság. Kabay. a neves vegyész fájó szívvel közölte velük, nem tud csak fél bért fizetni. „So­ha nem felejtem el, ezt mondta: aki tudja vállalni így a munkát szívesen látom, de aki nem, arra sem harag szóm meg” — emlékezd Varga János. Vállalták, Közülük már csak négyen élnek, ök vol­tak az igazi gyáralapítók. Hárman nyugdíjban, s a ne­gyedik, Varga János most készül. Ö is búcsúzik a gyár­tól. Harminckettőben a napi bér 2 pengő 30 fillér volt. Ennek a feléért nyolcórázott. Más­fél esztendeig. A munkások­nak sokszor még betévő fa­latra Is alig jutott. Elmene­külhettek volna. De hová? Hol kaphattak volna nagyobb darab kenyeret? Kitartottak. „Élnünk kellett. A gyárért is. Bíztunk abban, hogy jövője lesz ennek még Tiszavasvári- ban.” Korán felfigyelt Kabay az alig 21 esztendős, érdeklő­dő természetű és szorgalmas fiatalemberre. Egyik alka­lommal magához hivatta az irodába. S kezdte beavatni a morfingyártás titkaiba. S így került hamarosan Kabay mel­lé a laboratóriumba Megta­nulta és évekig végezte a vizsgálatokat mestere techno­lógiája szerint. Rengeteget tanult és köz­ben dolgozott. S Kabay János halála után is kitartott, a leg­nehezebb idődben. Évente volt lyukas idő, amikor hó­napokra leállt a gyár. Szélnek eresztették a munkások zö- nnét. A fiatal Varga szót emelt mellettük követeli a bennmaradt bérüket Nagy volt az éhinség. „Lázadozása” miatt végleg kiadják az útját. Csakhogy a szakember tudá­sára szükség volt. Nem nél­külözhették, s amikor újra Indult a termelés, visszahív­ták. Amikor 1944 októberében vezetők nélkül maradt a gyár, javaslatára szervezték meg a gyári őrséget. Huszonhatan álltak őrt felváltva, éjszaka nappal. Védik a gyárat, a be­rendezéseket, hogy szét ne hurcolják. A szovjet csapa­tok elől menekülő, visszavo­nuló németek aláaknázzák az Alkaloidát is. Fel akarják robbantani. Alkudozásba bo­csátkoznak velük. A parancs­noknak az volt a kikötése, ha egy hét alatt leszerelik az üzemet, nem robbantják fel. „Megörültünk, hiszen a kenye­rünkről volt szó. Éjjel nappal dolgoztunk, A finom műsze­reket befalaztuk. A 60—70 mázsás gépeket, motorokat, mindent megmentettünk. A generátort görgőkön szállítot­tuk ki az üzemből és csutkák­kal rejtettük el.” így mentették meg az Al­kaloida gvárat. „És 1944. no­vember 19-én már jelentkez­tünk az első szovjet parancs­noknál. hogy szeretnénk újrr felszerelni az üzemet és ter­melni újra. Szovjet katonák álltak őrséget, s mi december 7-én már újra gyógyszert gyártottunk, s az elsőket a sebesült szovjet, harcoló egy­ségek részére szállítottuk.” Tíz tagú termelési bizottságot alakítottak a gyár irányításá­ra. Varga János ekkor lett a párt tagja. A munkások üb- elnökhelyettesnek választ­ják. 1949-ben a gyár párttit­kára, s 1950. január 7-én ki­nevezik az Alkaloida igazga­tójává. Huszonkét esztendő az igaz­gatói poszton. Ez fémjelzi helytállását. Igazgatósága alatt világhírneves gyárrá fej­lődött az Alkaloida. Amikor kinevezték csupán 10 millió volt az állóeszközök értéke. Most közelíti a 900 milliót. Vezetésével nemzetközi kap­csolatokat építettek ki, s így ismerik ma már ötven or­szágban a gyár termékeit. 1950-ben még alig 20 féle gyógyszert és alapanyagot gyártottak, most 108 félét szállítanak a világpiacra. Több mint 100 milliós beru­házással végrehajtották az üzem rekonstrukcióját, s 1965-től eddig több mint 700 milliós beruházással újjáva­rázsolták az Alkaloidát. Iga­zi, modem világszínvonalon álló üzemmé változott. De ez idő alatt nemcsak a gyár született újjá. hanem az emberek is. Sokat kellett ta­nulnia a munka mellett az igazgatónak, hogy irányításá­val mindez megvalósuljon. És erről kinevezése pillanatától nem feledkezett meg. Hat- elemis igazgató volt, amikor kinevezték. Belevetette magát a tanulásba, s munka mellett végezte el a főiskola szerves­vegyész szakát. S állandóan tovább képezte magát. A szakma szeretetét és ismere­tét több újítása és találmánya fémjelzi. Erre inspirálta a környezetében élő, s itt ne­velkedett fiatal szakembere­ket is. Tucatjával nőtt fel mellet­te több mint két évtized alatt az új vegyésznemzedék. Szí­vén viselte a gyár fejlődésé­nek sorsát, állandóan gon­doskodott a megfelelő mér­nök-, technikus-, szakmunkás- gárdáról. E célra milliókat áldozott. S ennek köszönhető, hogy az Alkaloidában az egyetemet és a főiskolát vég­zettek száma megközelíti a százat, csaknem 200 techni­kus és 600 szakmunkás vi­gyáz a hírnévre. Ösztöndíja­sok sokaságát taníttatták és taníttatják. Kabay János volt a gyár­alapító, de Varga János, ez a munkásból lett igazgató volt az, aki a világhír elérésén négy évtizeden át tisztesség­gel, becsülettel munkálko­dott. S ezt hagyja örökbe utódjaira. Örökébe lép, az igazgatói posztot foglalja el Valovlcs Gyula, aki Lenin- grádból, az egyetemről egye­nesen ide került Tiszavasvá- riba Varga János mellé mér­nöknek. Később termelési osztályvezető lett, s 8 évvel ezelőtt Varga János helyette­se, főmérnök. így következett be a nem­zedékváltás Tiszavasváriban. Egy nagy múltú gyárat, szor­galmas és hűséges kollektí­vát hagy örökbe Varga János az utódokra. Olyant, amilyen­né ó maga is formálta, amely­ben élt, dolgozott több mint négy évtizeden át Igazgató­sága idején építettek étter­met. óvodát, fürdőszobát, öl­tözőt, másfél millióval hozzá­járult ez a gyár ahhoz, hogy az Alkaloida mellett ABC- áruház, tejbolt és presszó nyíljon, s a felszabadulás óta legalább 200 lakást munká­soknak, technikusoknak, mér­nököknek. Valóságos kis vá­rosnegyed, amolyan munkás­kolónia alakult ki a gyár kö­rül, ahol ma már nyolcszáz ember él. Huszonkilencen kezdték, s ma a gyár dolgozóinak a lét­száma 1850. E gyárért élt, dolgozott. Ezt az életművet köszönte meg november 27-én Varga Já­nosnak dr. Szekér Gyula ne­hézipari miniszter, aki egész munkássága elismerése jeléül átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetését, a Munka Érdem­rend arany fokozatát. Farkas Kálmáa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents