Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

S urfTvr ma ft váróra*« W7Y. december (Folytatás az 1. oldalról) Ahhoz, hogy erősítsük dol­gozó népünk tudatformálását, szélesítsük, bővítsük a szocia­lista közgondolkodást, a közéleti szemléletet és erő­sítsük a dolgozó emberek de­mokratizmusát. hogy .a politi­kai öntudat és műveltség emelkedéséért járjunk közbe — mindez nem lehetséges' anélkül, nogy az itt dolgozok maguk is ne leg ven ek egyre inkább felkészültebbek. Az önök írásait olvasva, hallgat­va. naponta alkotnak véle­ményt, ismerkednek m=g éle­tünk különböző dolgaival aszerint, hogy azt önök is megismerik. Értik vagy kevés- vésbé értik aszerint, ahogy azt önök is értik, ahoev azt to­vábbadják. Formálódik szo­cialistává az embertípus, ahogyan önök is azzá válnak és írásaik segítenek megsza­badulni hozzá nem illő tulaj­donságaitól. A sajtó csak azáltal tölthe­ti be hivatását ha a valósá­got tükrözi. Ha a mondani­való táptalaja nem zárul le a szerkesztőségi szoba négy falával, hanem az élet való­sága adja az alkotóműhelyt, ahol a gondolatok megfogal­mazódnak. Neon egy lapot, műsoridőt kell megtödteni na­ponta meghatározott kézirat! oldallal, rögzített hanganyag­gal. E fórumok adta lehetőség felhasználásával kell eljut­tatni az élet valóságából mindazt, amit a sajtó mun­kásálláspont sugallta szem­üvegén át eljuttatni kíván­nak. A valóságot tükrözni annyi, mint informálódni, nyitott szemmel járni, látni és átengedni az élményeket az újságírói ítélőkéoesség, az ehhez elengedhetetlenül szükséges világnézeti isme­retek, poli ikai tájékozottság, műveltség és szakmai ráter­mettség szűrőjén. Ez a minő­ségileg eltérő fogalom teszi hivatássá az önök pályáját, avatja munkájukat fontos közéleti tevékenységgé. A sajtóval szembeni elvá­rásokat itt Szabolcsban meg kell toldani még a szülőföld szeretetétől áthatott lelkese­déssel, az egészséges patrio­tizmussal. E föld történelmi hátrá­nyainak felszámolása kezünk szorgalma, értelmünk alkotó­ereje mellé oda kívánja szí­vünk melegét, töretlen hi­tünktől táplált lelkesedését. Itt senki sem — különösen akik közéletünk fókuszaiban állnak, azok nem — nélkü­lözhetik Szűkebb pátriánk megszolgált igazának ezt az érzelmi fűtöttségét. Számta­lanszor megírtuk, elhangzott ám újra és újra fogalmaz­zuk: itt több kell, mint má­sutt. itt jobban kell, mint máshol — ezáltal lesz több az értelmet adó öröm is. Forradalmi elkötelezettség­ről, haladó tradíció által tá­masztott elvárásokról, hiva­tásról, közéleti felelősségről és az ezzel egyiittiáró társa­dalmi megbecsülésről, mint az önök életét körülvevő at­moszféráról szóltam Olyan meghatározói ezek a magyar sajtónak, amely elválasztha­tatlanul jellemzi; ezzel tarto­zik a társadalomnak, amely a mai ünnepen barátját és harcostársát köszönti. Engedjék meg, hogy a me­gyei tanács nevében szere­tettel köszöntsem önöket ezen az ünnepen. Fontos közéleti munkássá­gukhoz további sok sikert, erőt és jó egészséget kíván­jak. Ezt követően Ekler György mondott pohárköszöntőt. A moszkvai csata harmincadik évfordulójára Az ellenség egyik fontos támaszpontja a Moszkvától 40 kilométerre fekvő Krjukovo tele- pülés volt, amelyet az ellentámadás elején foglaltak vissza a szovjet csapatok. A vissza*: vonuló hitleristák hátrahagyták hadfelszerelésüket. Ekler György pohárköszöntője Krjukovo település körzetében, ahol 1941-ben a Vörös Hadsereg elkeseredett csatát vívott a hitleristákkal, új város keletkezett — Zelenográd. Fejlesztési terv szerint a város lako­sainak száma meghaladja majd a 100 ezret. A magyar sajtó napja al­kalmából a párt megyei vég­rehajtó bizottsága és a ma­gam nevében elvtársi tiszte­lettel köszöntőm a Kelet- Magyarország szerkesztősé­gének, a Magyar Távirati Iroda nyíregyházi szerkesz­tőségének. a Magyar Rádió és Televízió nyíregyházi stú­diójának valamennyi dolgo­zóját A kommunista sajtó politi­kai munkásai a párt célkitű­zéseivel, a társadalmi hala­dással összhangban mindig élharcosai voltak a marxista —leninista eszmék terjeszté­sének, gyakorlati megvalósí­tásának, a szocializmus fel­építéséért folyó nagy munká­nak. Pártunk mindig számít­hatott a sajtó dolgozóira, az újságírók odaadó és áldoza­tos munkájára. A sajtó szerepe korunkban rendkívüli, felelősségteljes. Naponta tíz- és százezrekhez juttatja el á párt szavát, ter­jeszti, népszerűsíti politikán­kat. hogy a szocializmus lel­kesítő ereje hassa át mun­kánkat. A sajtó dolgozói minden­napos részesei, alkotó, aktív szereplői, formálói megyénk fejlődésének, segítik a párt és a kormányhatározatok, a megyei célkitűzések megva­lósítását. Segítik a tudomány és technika eredményeinek elterjesztését, a szocialista emberre jellemző tulaidonsá- gok terjedését, szépülő, gaz­dagodó életünk, szocialistá­vá formálását. Az önök mun­kája. az írott szó hatása nagyban közrejátszott ab­ban, hogy megyénk dolgozói megértik pártunk politiká­ját. s a X. kongresszus, a megyei pártértekezlet hatá­(Folytatás az 1. oldalról) Szombaton közzétett állás- foglalásában az Országos Bé­ketanács elnöksége hangot adott annak a mélységes megdöbbenésének, amellyel a magyar közvélemény fo­gadta a hírt, hogy tragikus fordulatot vett az indiai—pa­kisztáni feszültség, hadiálla- laootba került egymással a két ország. 3000 kilométeres határukon végig dörögnek a fegyverek, repülőalakulatok bombázzák a városokat, fal­vakat. Dél-Ázsiában új há­borús tűzfészek keletkezett, és ez kiszámíthatatlan követ­kezményekkel fenyegeti az egész világ Dékéjét. „Az események — szögezi le a magyar békemozgalmi állásfoglalás — azért fejlőd­hettek idáig, mert az islama- badi kormány nem volt haj­landó elismerni a pakisztáni parlamenti választások ered­ményét; nem vette tudomá- syl, hogy az Avami Liga je­löltjei kapták meg a szava­zatok többségét; ehelyett ke­rozatainak szellemében dol­goznak céljaink megvalósí­tásán. A szocializmus teljes fel­építésének időszakában to­vább nő a kommunista sajtó, a kommunista újságírók fe­lelőssége. A bonyolultabb, magasabb szintű feladatok megvalósítása, a párt, a dol­gozó nép szolgálata, a köz­vélemény formálása az újért, a haladásért, a szebb, köny- nyebb emberi életért vívott munkájuk mindennap hat­ványozza a követelményeket, és növeli a felelősséget is, Lenin már 1918-ban a szo­cialista építés kezdetén fel­hívta a figyelmet arra, hogy a kapitalizmusból a kom­munizmusba való átmenet idején a sajtó legfőbb felada­ta nevelni a dolgozókat az élet' minden területéről vett konkrét példákkal, mintaké­pekkel. Segíteni az újat, ame­lyet a dolgozók mindennapi munkájukkal létrehoznak. Jobban ellenőrizni, hogy mennyire kommunista ez az új. A sajtó politikai nevelő- szerepe csak úgy érvényesül­het ezután is, ha együttesen és külön-külön is érzik a nagyszerű hivatásukat, ha to­vább erősítik szellemi alkotó- műhelyeiket. Teljes bizalommal számí­tunk arra, hogy a valóságos helyzet alapján, annak isme­retében az élő gyakorlatból, tapasztalatokból elemzik, se­gítik ezután is megyénk fej­lődését. Számítunk arra, hogy segí­tenek tudatosítani és megol­dani a gazdasági, társadalmi és kulturális élet ellentmon­dásait. azokat is, amelyeket a múltból örököltünk, azokat is, gyetlen támadást intézett Ke­let-Pakisztán bengál lakos­sága ellen, letartóztatta az országrész törvényesen vá­lasztott vezetőit és menekülés­re kényszerített 10 millió embert. A terrorba torkollott törvénytelenséggel és el­nyomással szemben Bangla Desh népe a harcot válasz­totta. A népi felszabadító ala­kulatok ereje gyorsan nőtt, a pakisztáni központi kormány csapatai egyre nehezebb helyzetbe kerültek Kelet- Bengáliában.” „A békeszerető nemzetközi közvélemény — hangsúlyozza az Országos Bóketanáes el­nöksége — kezdettől fogva határozottan követelte, hogy az islamabadi kormány bo­csássa szabadon az Avami Liga vezetőit, mindenekelőtt Mudzsibur Rahman sejket és kezdjen tárgyalásokat n kele­ti országrész helvzetéről, a benffál lakosság emberi és politikai fogainak biztosításá­ról. A világ békeszerető né­peinek, meggyőződése szerint nem India és Pakisztán vi­amelyek a szocialista építés velejárói. Megyénk lakossága, a köz­vélemény nagyra értékeli és megbecsüli munkájukat. Az olvasók szeretik, magukénak érzik és tartják a megyei la­pot, a helyi rádiót, elismerik a távirati iroda helyi dolgo­zóinak munkáját. Munkájuk­ról szeretettel, felelősséggel, féltő gonddal mondanak vé­leményt, jóindulatú észrevé­telükkel segítik eredményeink gyarapítását. A sajtó napján kérjük, hogy az országos újságírói tanács­kozás szellemében, a párt megyei végrehajtó bizottsága legutóbbi határozata alapján dolgozzanak, s javítsák to­vább munkájukat. írjanak többet, bátrabban a megyét érintő, foglalkozta­tó kérdésekről, az eredmé­nyekről, a gondokról. Járul­janak hozzá a párt és a tö­megek közötti kapcsolat to­vábbi erősítéséhez. Legyen a lap olvasmányos, színes, ér­dekes, ugyanakkor követke­zetesen pártos, határozott, merjen dicsérni és bírálni, ha szükséges igent és nemet mondani. ' A megyei sajtó pártosságá­nak is alapvető kritériuma - ahogyan erről Kádár elvtár: beszélt az újságíróaktíván - a munkásosztály céljain:' szolgálata, mert a műnké; osztály célkitűzései teljese megfelelnek a termelőszöve' kezet, a parasztság, az érte' miség, a dolgozó emberek ér dekeinek is. A párt megyei végrehajt bizottsága teljes bizalormmr várja a sajtó további táfnr gatását, s arra mindenkor ér mindenben számít. Megtiszte lő hivatásukhoz sok sikert ér jó egészséget kívánok. szályáról volt szó, hanem a Nyugat- és Kelet-Pakisztán közötti feszültségről. A pa­kisztáni központi kormány azonban mereven elutasította a rendezés egyetlen lehetséges — politi­kai — módját és szo­rongatott helyzetéből a fegy­verek erejével keresett kiu­tat.'’ „E súlyos órákban a ma­gyar közvélemény egységesen és határozottan követeli a harci cselekmények beszünte­tését, azt, hogy hallgattassák el a fegyvereket. A háború semmit sem old meg, hanem éppen azzal fenyeget, hogy a pusztító tűz továbbterjed és olyan következményekhez vezet, amelyek veszélybe so­dorhatják az egész világ bé­kéjét. A világ népeinek fel kell emelniük tiltakozó sza­vukat a háborús konfliktus ellen: a béke helyreállításá­ért” — hangsúlyozza az Or szágos Béke tanács elnöksége által nyilvánosságra hozott állásfoglalás. (MTI) 1941—1942 őszén és telén hatalmas ütközet bontakozott ki a Szovjetunió fővárosa, Moszkva körzetében. Ez a csata a második világháború egyik legnagyobb katonai ese­ménye volt. A Vörös Hadse­reg hősi védekezés után el­söprő erejű ellentámadással szétverte és messze hátrave­tette Moszkva falaitól Hitler .egjobb haderőit. Az ellensé­ges hadak megsemmisítésé­ben jelentős részt vállaltak a tépi ellenállók: a partizánok. Összhangban a hadsereggel A szovjet fővárost fenyege- .o halálos veszedelem idején loszkva egész lakossága fegyvert ragadott a hitleri hordák ellen Mindenütt ön­kéntes munkászászlóaljak, partizánalakulatok és diver- ziós csoportok alakultak, amelyek bekapcsolódtak az ellenséggel folytatott elkese­redett küzdelembe. A Moszkva környéki par­tizánharcokra jellemző volt a hadműveletek állandó koor­dinálása a népi ellenállók és a Vörös Hadsereg reguláris alakulatai között. A Moszk­vát a legdöntőbb frontszaka­szon, Volokalamszk irányá­ban védelmező 16. hadsereg katonáival a legszorosabb együttműködésben harcoltak a lotosinói, az asztasevói, a ru- zai, a volokalamszki és az isztrai körzet partizánoszta- gai. A partizánok számtalan esetben hajtottak végre raj­taütést az ellenség hátában, megrongálták szállítási vona­laikat, felderítéseket végeztek, megsemmisítették a hitleri megszállók kisebb helyőrsé­geit. Közismert például, az Ugodszkij Zavodi hadműve­let, amelyet négy egyesült partizánalakulat és a Vörös Hadsereg egységei közösen hajtottak végre.. November 23-ról november 24-re virradó éjszaka V. A. Karaszev és M. A. Gurjanov parancsnokságával a parti­zánok váratlan és merész csa­pással szétverték a 12. né­met hadtest vezérkarát. A volokalamszki országúton Az egész megszállt Moszk­va környék visszhangzott a bátor robbantó partizán, Ilja Kuzin nevétől. Ilja Kú?in az egyik partizánalakulat gárdis­ta csoportját vezette. Ez a csoport azt a feladatot kapta, hogy az ellenség hátában tartsa ellenőrzés alatt a fő közlekedési utat, és ne enged­jen át egyetlen tartálykocsi üzemanyagot se. Kuzin és bajtársai becsülettel teljesítet­ték a parancsot. A volo­kalamszki országúton na­pokig lángoltak a partizánok által felgyújtott benzines-tar­tályok. Az osztasevói partizánok harci, sikere a jól megszerve­zett felderítés eredményeként jöhetett létre. A csapat leg­bátrabb felderítője két kom- szomolista, Vologya Koljadov és Tolja Sumov volt. Mind­ketten hősi halált haltak, mint a legendás hős, Zója Koszmogyemj anszkaja. A Moszkva környéki parti­zánok hőstettei között dicső helyet foglal el az az ellen­ség hátországában tevékeny­kedő bátor leány csoport, ame-. lyet Jelena Koleszova veze­tett, aki a háború előtt a 47. számú moszkvai középiskola úttörővezetője volt. Aljosa atamán A géppisztollyal, gránátok­kal és gyújtópalackokkal fel­fegyverzett lányok többször is keresztülvágtak a frontvona­lon és csodával határos tette­ket hajtottak végre a front mögötti ellenséges területe­ken. Jelena Koleszovát pá­ratlan bátorságáért, vakmerő­ségéért és találékonyságáért társnői Aljosa atamánnak ne­vezték el. Ez a név hamaro­san megjelent a németek fal­ragaszain, amelyek Aljosa .atamán kiadására Szólították fel a lakosságot. Jelena Ko­leszova fejére hatalmas ösz- szegű vérdíjat tűztek ki. Az ellenség minden igye­kezete ’hiábavalónak bizo­nyult, hogy leszámoljanak Je­lena fíóleszovával és társnői­vel. Végrehajtották, amit ha­zafias kötelességük megkí­vánt. A Moszkva környékén folyó partizánharcokban 41 parti­zánosztag és 377 diverziós cso­port vett részt, együttesen több tízezres létszámmal. Har­ci tevékenységüket a kommu­nista párt tizenkét illegális körzeti bizottsága és a terü­leti vezérkar irányította, amelynek mintegy száz par­tizánbázist sikerült létrehoz­nia a sűrű rengetegben. A Moszkva környéki partizánok és diverziós csoportok 1941 októbere és 1942 januárja kö­zött hazafias kötelességük tel­jesítése során több mint 17 ezer fasisztát semmisítettek meg. Lelőttek 6 repülőgépet, 22 tanköt és páncélkocsit, megsemmisítettek 34 lőszer- raktárt, kisiklattak 5 vona­tot, felrobbantottak 35 hidat, 1034 helyen ■ átvágták a tele­fon- és távíróvonalakat, alá­aknáztak 81. utat... Elismerés a hősöknek A haza méltóképpen elis­merte a Moszkva környéki népi ellenállók tetteit: több mint 400 partizán kapott kü­lönféle kitüntetéseket és rend­jeleket, öten pedig a Szovjet* unió Hőse címet kapták meg. A szovjet partizánok tevé­kenységének hatásosságát kénytelen volt elismerni a hitleri propagandagépezet is. Idézet a Frankfurter Zeitung 1942. május 24-i számából: „Csak az tudja megítélni, mi­lyen . nehézségekkel kell meg­birkózniuk a hátországban tartózkodó egységeknek, aki átélte a telet Keleten. Az ott­honiaknak fogalmuk sincs er­ről a számunkra oly szokat­lan harcmodorról. Az ellen­ség jígy csap le, mint a vil­lám, aztán nyomban eltűnik, tárnád, elvágja a közlekedési vonalakat, felrobbantja a vasúti pályákat. Ismer min­den ösvényt. Csak, aki kipró­bálta már ezt a kétfróntos há­borút, az tudja megítélni mit éltek át csapataink ezen a té­len”. Ékesszóló beismerés. Ljnbov Alisáévá A magyar béke mozgalom állásfoglalása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents