Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-04 / 286. szám
1971. december I. 8. oldal WrrtT SrAGYAftORSriT« Kgy gondolat a KB-ülés után Nem bocsánatos Iliin Gyáralapítók Balkányban Egyedül az országban — Kártolőszalag 327 változatban — Kérelmek a páncélszekrényben JÄRCSICS ERZSÉBET EGYSZERRE TIZENHAT GÉPET ELLENŐRIZ. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) A szánkán három gyermek tilt. Egy egy és negyed, egy két. és egy három és féléves. Rajtuk piros overallok (darabja 500 forint), ez alatt a szokványos téli viselet. Hozzá cipőcskék, hócipők, illetve egy kiscsizma. A három gyermek téli staférungja összesen 2000 forint körül mozgott. Egy közepes keresetű család számára nem kevés összeg. Most annak vitatása nélkül, hogy a gyermekruha drága, vagy olcsó, csupán annyit szeretnék itt summaként megjegyezni: a három gyermek felöltöztetése tisztesség és egészség dolga, és nem áldozatmentes. Folytatván a gondolatsort, azonnal örvendeznem is kell. Mert ahogyan ez a három gyermek volt védve a tél és hideg ellen, az nem egyedi. Általános. Elég végignézni a reggel iskolába igyekvő tanyai kollégisták csoportját, vagy egy reggel megállni mondjuk a dögéi iskola előtt, vagy figyelni az óvodába és bölcsődébe szállított gyermekeket, azonnal szembetűnik: a gyermekek nemcsak szépek, de jólöltözöttek, elegánsak. A jólét bizonyos szintje, amely arányban áll a végzett munka nyomán felhalmozódó anyagi erővel, senkinek nem tűnik fel. Még akkor sem, ha az egy autóban jut kifejezésre, vagy éppen egy egyiptomi nyaralásban realizálódik. De hangsúlyozom: csak a végzett munka nyomán születő anyagi erő nem kelt feltűnést. Az ilyen dolgok tehát nem tűnnek szembe, nem hoznak lázba senkit. A baj csak akkor kezdődik, amikor az arányok torzulnak és óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon nem rejlik-e a hirtelen jólét mögött valami inkorrekt akció. Ezért nyilván bizonyításra szorul az átlagember előtt az, ha egy bérből és fiAz árvíz sújtotta községek lakossági szolgáltatásainak a fejlesztésére a központi szolgáltatásfejlesztési alapból két és fél millió forintot utaltak át a megyei tanácsnak. A tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban döntött a pénz felhasználásáról, amelynek révén a fehérgyarmati járásban három kisipari szövetkezet, két ÁFÉSZ, egy termelőszövetkezet és egy vállalat bővíti tevékenységét. A Tarpai Vegyes Ktsz és a Szatmárcsekei Vegyes Ktsz például az építési tevékenység bővítésére kapta a támogatást. A szövetkezetek az újjáépítés során az átlagon felül teljesítették azokat a megbízásokat, amelyeket rájuk bíztak, ugyanakkor a „második vonal”, a közintézmények építésében továbbra is nagy volumenű munkák várnak rájuk. A lakosság részéről szintén nagyobb építési igénnyel kell számolni a további években is. Nemcsak új lakások építése, hanem jelentős felújítások, tatarozások, melléképületek építése az, aminél a szövetkezetek munkájára számítanak. Félmilliós támogatást kapott a Fehérgyarmati Asztalos és Vasipari Ktsz. A szövetkezet központi telephelyét árvízkár érte, az egyes falvakba kihelyezett szervizüzemek is károsodtak. A környéken ez a szövetkezet végzi a rádiók, televíziók, a háztartási gépek javítását, tevékenységüket egyre bővítik. A támogatással lehetővé válik a javításhoz szükséges műszerpark bővítése, a vállalási határidők csökkentése. zetésből élő hirtelen félmilliós villaépítésbe kezd. De felháborodást kelt az is, ha valakiről kiderül, hogy egy vállalati munka „melléktermékeként” konyhabútort csináltat magának 10 ezer forint értékben, és csak 4 ezret fizet érte. Közismert dolog — és nem népszerű! —, ha ismertté válik, hogy különben jól használható betonoszlopokat hirtelen leértékel egy vállalat és azt bennfentesek fillérekért vehetik meg üdülőjük kerítéséhez. Nem merül fel vajon kétkedő bosszúság abban a vevőben, aki fültanúja annak, amikor egy férfi hivatali beosztására hivatkozva viteti haza a boltból az olcsó gyermekbútort, ami egyébként hiánycikk? Már-már legenda övezi a zugbedolgozókat foglalkoztató lángossütőket, vásári szabókat és kisiparosokat, akik milliós jövedelmeket szereznek. A társadalmat ingerlő az a néhány orvos, aki kórházi ágy biztosítására baksist vár és hivatása adta lehetőségével visszaélve jut jogtalan jövedelemhez. Sose marad titok a köz előtt — és mindig felháborodást szül — a kisvállalatok nyújtotta nagy ajándék is (ami aztán busásan térül meg nekik), miközben a Protektor hirtelen maga is meggazdagszik. Néha az ember úgy érzi, hogy sok esetben nem is a jövedelem mennyiségi elosztása csak az, ami az aránytalanságok szülője. Hanem ami ezzel szinkronban jelentkezik: a pénz adta biztos, sőt agresszív fellépés, a pozíció adta biztonság és lehetőség. És itt, ezen a ponton jelentkezik az új és teljesen jogos társadalmi igény: kísérje nagyobb össztársadalmi kontroll a nagyobb jövedelem születését, a nagyobb ' járandóság elosztását, az arányosíUgyancsak elektroakusztikai gépek javítását vezeti be a tsz melléküzemágában a kömörői Űj Élet Termelő- szövetkezet. Emellett a gépkocsijavító, karbantartó rész- 1 lüket is fejlesztik, erre a környéken szintén nincs más vállalkozó. A két fogyasztási szövetkezet, a Fehérgyarmati és a Tarpai ÁFÉSZ a kereskedelmi szolgáltatás fejlesztésére kapott segítséget. Növelik a házhoz szállítást, gépkocsik beszerzésével javítják a körzetükhöz tartozó községek ellátását. Az egyetlen vállalat, a Szabolcs Cipőgyár már egy hónapja megnyitotta új cipőboltját Fehérgyarmaton. A bolt sikere bizonyítja, hogy jó helyre került a pénz. Az árusítás mellett a vállalat a cipőjavítást is megszervezi. tás realitását. Mert senki nem fog vitatkozni azon, hogy egy népgazdaságilag hasznot hajtó gazdasági vagy műszaki vezető jelentős nyereségprémiumot kap. De csak akkor nem vitázik, ha tudja, mi volt az a népgazdasági haszon, ami ezt a magas anyagi megbecsülést szülte. Az üzem és általában a demokrácia jogos követelménye, hogy a dolgozó ember belelásson a jutalmazások, jövedelmek születésének háttere mögé. Igaz, mondja a törvény, a munkabér belügy is, a bérjegyzékbe illetéktelen nem tekinthet bele. De nem hiszem, hogy a bérjegyzékre, a jutalomlistára, a prémiumjavaslatra kerülő összegek eredetét nem volna joga figyelemmel kísérnie annak, aki a javak termelésében, létrehozásában elsősorban érdekelt. És ezen túlmenően nemcsak jog, de kötelesség is az, hogy a gyanús eredetű túlzott anyagi szint eredetét is megismerje. *■ Esküszöm a differenciált bérezésre. Vallom, hogy minden egyenlősdi rossz. Gát, hátráltató tényező, kedvet szegő és igazságtalan. Nem sajnálom a sok pénzt az éjjel-nappal beteghez rohanó orvostól. Nem irigylem a magas jövedelmet a korszerű épületet tervező építőművésztől. Keressen plafon nélkül a vájár és az öntő. De minden mögött elvárja minden ember a társadalmilag hasznos munkát. De becstelen az, aki olcsó telekhez jut, mert tudja előre, hogy ott beépítés lesz, és nő az ár. Inkorrekt az, aki autókiutalásaival autókra való pénzt virmanol össze. Erkölcstelen, aki hivatali lehetőségeivel élve munkásokat küldözget saját víkendháza építésére. Nem tisztességes, aki kartársai rovására happ>olja a túlórákat, hogy így gyűjtse a pénzét. Nézem a ródlizó, az iskolába igyekvő gyermekekét, a jól öltözött és jól evő felnőtteket, a lakást vevőket, a modemül berendezőket, azokat, akiknek minden sikerük mögött csak egy garantált eredményforrás húzódik: a munkájuk. És becsülöm őket, és szeretem őket. De — és erre utalt a Központi Bizottság december elsejei ülése is, amely kimondta: „Intézkedni kell egyes társadalmilag indokolatlan magas személyi jövedelmek igazságosabb el osztásáról.” Sürgetően kívánom, hogy a legszélesebb é legdemokratikusabb közvéle mény nézzen azok jóléte mö gé, akiknél a tisztesség, t korrupció, a happolás, r könnyű szerzés, a mások ro vására történő ügyeskedés t forrás. Ha kell, sújtsa őket adó, de ha szükséges, sújtsa őket a társadalom szigora. Mert minden kétes módon felhalmozott egyéni jólét mögött ott húzódik meg a társadalom megkárosítása. Ez pedig nem lehet bocsánatos bűn. Bürget Lajos Egy vastag filcszalag, rajta három réteg vászon, egy gumilemez, majd újra négy réteg textil. így készül a textiliparban nélkülözhetetlen kártolószalag hevedere. S mindez még csak az alap. Az igazi munka, a fogazás még csak ezután kezdődik. Aztán jön az utántűzés, élesítés, he- gyezés, végül az edzés és a polírozás. — Háromszázhuszónhét változatban készülnek a kártolószalagok — magyarázza Gen- csi György, a VAGÉP bal- kányi kártolószalag üzemének telepvezetője. — Sok a megrendelő, mert csak egyedül mi készítjük az országban. Használja a dohányipar is Ezt a furcsa terméket azonban nem csak a textiliparban használják. A gumiiparban a „kraccolás”-hoz, a dohánygyárakban a cigaretta-alapanyag feltépéséhez, finomításához és etetőszalagnak is viszik... A szövetvágóban Nagy János gyakorlott mozdulatokkal mutatja be a szalagok készítésének tudományát, az ötletes szeletelógépeket. Társai — Zsurbán László és Stern János — még a fővárosban, de ő már helyben tanulta a mesterséget. Az új üzem szíve tulajdonképpen a tűzőterem. Itt a gépek dolgoznak. Az ember beállít, felügyel. Egy tizenhatos gépcsoporthoz elegendő egy tűző és egy gépbeállító. A gyors járatú gépeken még szemmel sem lehet követni a munkaműveleteket. Egy perc alatt kétszázhatvan ütés, s egy ütést nyolc munkaművelet előz meg. A vékony, néhány tizedmilliméter acélhuzalból készülő fogak kefeszerűen helyezkednek el a kemény textíliába... Kapkodni itt nem lehet — mutat Nádpor Sándor gépbeállító egy éppen „pihenő” szerkezetre. Lassan fordítja el az excenteres főtengelyt: lássuk, mennyire bonyolult a gép. Egy fordulat, kilenc munkaművelet. — Jól képzett géplakatosnak kell lenni annak, aki itt a karbantartást el tudja végezni — mondja a telepvezető. Nádpor Sándornak jól „jött” ez az üzem. Balkányból járt el tizenkét évig. Most már nem kell utazgatni, pénzt költeni feleslegesen. A szakmájában dolgozhat, pénzt kereshet helyben. Nem is akármennyit. Az októberi fizetése elérte a négyezer forintot... Kóródi Ilona már itt kezdte. Egy éve még csak elképzelni sem tudta; milyenek is azok a tűzőgépek, mire jó a kártolószalag. Rövid átképzés Budapesten, s már el sem lehetne küldeni a csattogó gépek tőL Alapítónak számít a legerősebb és leghangosabb gép kezelője, Kujbus János is. Tizenkét év után, gépésztechnikusként került haza. Gépbeállító és kezelő. A legkényesebb automatát, a bőrtűző gépet bízták rá. Hárommillió tű Azt mondják, a gép pontosabban dolgozik, mint az ember. Bármennyire is így van, a munkájukat ellenőrizni kell. Ilyenfajta feladatot lát el az utántüzödében Szilágyi Magdolna, Tóth Ilona és a többiek: átnézik a gépekről lekerülő szalagokat. Kicserélik a görbe fogakat, pótolják a hiányzókat. Aprólékos, bab- rás munka. A szemmel sokszor alig látható kártolótűkből némelyik szalagban hárommilliónál is több van. És hibás egy sem lehet. Az edzés egy külön érdekessége a kártolószalag-gyár- tásnak. Aki nem látja, talán elképzelni sem tudja; a milliónyi apró, textilbe ágyazott tűket tűzben edzik. A művelet mestere Járcsics Mihály hegesztő. — ügy is mondhatnánk; játék a tűzzel — magyarázzák. — Hiszen ha csalt egy pillanatra is megállna a gép, vagy más zavar keletkezne, bizony elégnének a tűk, msg- gyúlhatna a textília is... 14 milliós terv Az új gyár termeseire pedig nagy szükség van. Az ország tíz textilipari nagyvállalata mellett 'vagy harminc kisebb üzem, meg a kisiparosok is innen kapják a kártolószalagokat A szombathelyi lakástextil például már egymaga ötmillió forint értékűt rendelt jövőre. A kártolószalag-gyáriást mint profilt, teljesen átvette a Könnyűipari Anyagellátó Vállalattól a VAGÉP. Aki bekerül az új üzembe, az megtalálja a számítását. A fiatal szabolcsi gyárba sokan jelentkeznek. A telepvezető páncélszekrényében legalább harminc felvételi kérelem vár elbírálásra. Fejleszteni kell a gyárat, hiszen jövőre már tizennégy- milliós értéket kell termelni— Tóth Árpád Mennyit ér a barátság ? Kis kocsma. Délután öt óra, üres asztalok, hangolnak a zenészek. Ülünk a pilótával, türelmetlenül, éhesen. A pincérek a sarokban egyraká- son. Szórakoznak. Bámulunk a semmibe. Velünk szemben hatalmas ablak, benne színes Mária-üveg, a nyugvó napsugár finoman szűrődik. Az ablak alatt felirat; „Itt járt Mátyás király és tizenkét tojásból evett rántottét.” Ez legyen ebben a vendéglátóipari egységben a legnagyobb hazugság, amelyet ilyetén hirdetnek, gondolom. Diszkréten szólok a pincérnek. — Kérem, legyen szíves. Süketek. Mint disznóölésen a kutya. Egy karitatív hajlamú megsajnál bennünket, odajön, letesz elénk egy tál pogácsát. A kelt tészta barnára sülve, rücskös arccal vigyorog. A pilóta köszöni, nem kér. Azt mondja, ezt már délelőtt leköhögte az egész kocsma. Én sem kérem. Riaszt az előbb festett kép. A pincér arcán bánatos kiábrándultság. („Hát ezért legyen az ember jó? Rosszak a vendégek...”) Hátulról elkapja valaki a fejemet, arcon csókol. Utoljára Szófiában kaptam bagó- szagú férficsókot. Talán isten nem veszi vétkemül, de nem szeretem. A csóknak most halszaga van, kifejezetten halászlé szaga. Persze. Hiszen a séftől kaptam a puszit. Sanyitól, aki földim. Rég nem látott. Most fölismert, örül, ölelget, ömlik belőle a szó, aztán félbeszakítja önmagát: — Gyerekek, kész a halászlé, azt egyetek, hozom. Ikra, minden, én főztem, tudod, úgy, ahogy felénk szokás... A pincér, nagy nappali színész, arcán rokoni vigyor. Cseresznyepaprikát, friss fehér kenyeret hoz. Agyagtál, csillogó piros lé, finom illatok szállnak. A séf mellénk ül. Hófehér ruháján friss vér- cseppek, fekete bajszán a sör kemény habja. — Öregem, nagyon finom, ízletes. De nem szeretem a protekciós adagot. A hasamért a hadifogságban sem tettem egy lépést sem. Igaz, azért nem, mert nem volt hozzá erőm — mondom neki fuldokolva. — Miféle protekciós adagról beszélsz? Ebben a halászlében pontosan annyi halat főztem, amennyi jár. Belker előírás szerint — mondja önérzetesen, azután kacsintva teszi hozzá: — Nektek természetesen beletettem azt, ami jár — s mindehhez jóízűt nevet a sofőr is, kenyerespajtásom, a szakács is. — No lám, — mondja a pilóta már a kocsiban — mire jó a barátság? Huszonöt forintért annyi halat kaphatunk, amennyi éppen jár. — Valóban — mormogom — és kaptunk még hozzá egy csókot. — Azt csak maga, hál’ istennek — vigyorog rendületlenül a pilóta és beletapos a gázpedálba. (suba) Az árvíz sújtotta községeknek Támogatás a szolgáltatás fejlesztésére
