Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

1. oMa! fWi. <!eeemSer Szülök fóruma: Mit tehet a család a gyermek egészségéért ? Már a rómaiak is tudták, hogy a harmonikus szelle­mi fejlődéshez elengedhetetlen feltétel az egészséges életmód, a testi nevelés. Ez a felismerés korunkban egy­re több értelmet nyer, a modern pedagógia következe­tesen veszi alaptételei közé. A testi egészség azonban nemcsak eszköz, hanem kiegészítő célja is a személyi­ségformáló munkánknak. Eléréséhez azonban a család és iskola következetes együttműködése szüksé­ges, egyik sem helyettesítheti a másikat. Egyforma kö­telezettségeik vannak, amit ha valamelyik nem telje­sít, a másik látja kárát. Országos és megyei tapasztalatok bizonyítják, hogy ma még gyakran nincs meg a kellő összhang az iskola és a család egészségnevelő munkájában, a gyermekek he­lyes életritmusának kialakításában. A dolgozó szülök helyzete a megfelelő környezet biztosítása a gyermekkel való foglalkozást illetőéin nem könnyű Különösen nehéz azoknak, akiknek hátrányo­sabb anyagi viszonyok között kell lehetőséget biztosíta­ni az eredményes tanuláshoz. Mégis hangsúlyozzuk, hogy az iskola csak úgy dolgozhat hatásosan, ha a csa­ládi légkör megkönnyíti az adottságok jó szervezésével, a körülmények ésszerű rendezésével a gyermek elé ál­lított követelményrendszer teljesítését. Eredményesebb a munka, ha a helyiségben, ahol a gyermek tanul, tiszta a levegő, megfelelő a világítás, a hőmérséklet és nyugalom van és a szülök figyelnek ilyenekre. Mert a füstös, áporodott levegő csökkenti a teljesítőképességet, a rossz világítás fárasztja az ideg- rendszert, a túl meleg levegő álmosít, a hideg, a rádió, a mértéktelen televíziózás, a zaj elvonja a gyermek fi­gyelmét a tanulástól, túlterheli idegrendszerét. Nem helyettesítheti az iskola a szülőt a gyermekek étkeztetésével kapcsolatos gondokban sem. Különböző okok miatt sok gyermek — a megkérdezett ötszázból száz — otthon nem étkezik rendszeresen a családi élet szervezetlensége miatt. Gyakori jelenség, hogy reggeli nélkül engedik őket az iskolába, pedig az üres gyomrú gyermekek hamar ki­fáradnak, munkaképességük alacsony, figyelmük válto­zó. Az éhség nyugtalanságot, figyelmetlenséget is okoz. Sokszor állítják össze helytelenül a tízórait, uzsonnát is. Gyümölcs helyett édességet adnak gyermeküknek, ami étvágytalansághoz vezet. Az sem mindegy, hogy a gyermekek délben főtt, vagy száraz ételt fogyasztanak. Nem kevés a szülői ház szerepe abban sem, hogy a tanuló a tanított személyi higiéné alapelveit megtart­sa-e és milyen mértékben szokása? Sok adat igazolja, hogy e területen még van tennivaló. Például a tisztasá­gi csomagok megvásárlását az egészségügyi szervek kö­telezően elrendelték, sajnos, az általános iskolai tanu­lóknak körülbelül 30 százaléka nem hordja, vagy a szülő meg sem vásárolta. Ez eleve kizárja, hogy az is­kolában eleget tegyen bizonyos egészségügyi követel­ményeknek, bármennyire is következetes ebben a pe­dagógus. Elengedhetetlen egészségügyi követelmény a rendszeres testápolás, a mosdás, fürdés, a haj, köröm, stb. ápolása ÍS.'1 A családi otthon nem egyformán ösztönzi gyerme­keit a fogak rendszeres tisztítására, pedig a fogszuva­sodás gyulladásos folyamatokhoz vezethet, ami izületi, szívizom- és vesegyulladást is okozhat. A fogak ápolá­sának megszokásában is a szülői ház az, ahol a gyer­mek a legmélyebb hatásokat kaphatja, hiszen a gyer­mek ezt a feladatot csak otthon végezheti, az iskolában nem lehet rászoktatni. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a tanulók 50 százaléka nem mos rendszeresen fo­gat, sőt 500 alsó tagozatos gyermek közül száznak fogke­féje sincs. Nem kicsinyesség, vagy felesleges pedagógus „túl­buzgóság” megkövetelni ezeket. Mindez a modem, tu­datos élet minimuma. A szülők szabályozhatják igazán azt is, hogy gyer­mekeik az otthon eltöltött szabad időt hogyan használják fel. A szabad idő helyes felhasználása a szervezet pihe­nését, felüdülését szolgálja. A gyermek számára azon­ban a szabad idő csak akkor válik pihentetővé, ha ész­szerűen szervezte meg. Az alsó tagozatos gyermek sza­bad Idejét még a szülőnek kell kialakítani, a felső tago­zatban azonban már helyesebb, ha a gyermek maga készíti napirendjét. A pihenés sokféle tevékenységiét foglal magába. Meg szokjak különböztetni passzív és aktív pihe­nést. Az előbbi legfontosabb formája az alvás. Minél fiatalabb a gyermek, annál hosszabb alvási Időt igé­nyel. A 6—7 éves napi 11—12 óra, 8—9 éves 10—11 óra, 10—12 éves korban 10 óra. 13—14 éves korban legalább napi 9 órai alvás szükséges. A 6—7 évesnél ebből az idő­tartamból legalább 1 órát napközben, lehetőleg ebéd után kellene biztosítani. A lefekvés lehetőleg mindig azonos időpontban. 9 óra körül történjen. A pihenés másik fajtája az aktív, frissítő tevékeny­ség. Tartós szellemi munka után a mozgásos játék pi­hentet legjobban. A gyermekekre jellemző a nagyfokú mozgásigény. A kisebbek naponta 2—3 órát töltsenek a szabadban A mozgásos játék mellett jusson elég idő a gyermek egyéni érdeklődése szerinti foglalkozásra, olva­sásra. barkácsolásra, szórakozásra, stb.-re is. Ehhez biztosítson a szülő megfelelő időt, helyet és eszközt. Ha a gyermek szívesen foglalkozik valamivel, ne vonják meg attól indokolatlanul A szabad idő felhasználásának formái közé tartozik a tévénézés, mozilátogatás, rádióhallgatás is. Ezek idő­tartamát a gyermek életkora és a szülő okos felelősség- érzete határozza meg. Simkovlcs Gyuláné Csányi Gyöngyi: Két zöld ladik Legurul a nap, mint feldobott nagy, érett aranyalma, fejét a Hosszúhegy kék vállára hajtja. Piros palástban áll a hegyorom, elébe tükröt tart a Balaton. Piros víztükrön át suhannak vadrucák, siklanak a nádasig, mint haragoszöld ladik. Két ruca-ladik ringva tollászkodik. Megszólal az egyik: — Lásd-lásd! Ez jó hely itt! Elbújtat reggelig. — Felel rá a másik: — nád, nád, selyem itt! Csillaggal beterít. — S összesimulva lágyan a part nádhajában horgonyoz hajnalig két alvó zöld ladik. GYERMEKEKNEK TÖRD A FEIEDÍ Milos Macourek: Vízszintes: 1. A függőleges 15 folytatá­sa. 6. Ajándékoz. 7. Maró fo­lyadék. 8. Csermely. 9. Egyik érzékszervével felfog. 11. Félig ivadék. 12. Névelővel vízinövény. 14. Gyilkoltat. 16. Bocinév. 18. -tói, -tői oro­szul. 20. Lóca. 21. Alumínium vegyjele. 22. Nem egyenet­len. 24. Szülő. 25. Sem ez, sem az. 27. Fundamentum. 28. Halk zaj. 29. Óvoda. Függőleges: 1. „.-vétel. 2. Kerti munkát végez. 3. Égitest. 4. Római 505. 5. Aratás után készül. 6. Tüzetesen. 10. Nyit. 11. Ilon­ka. 13. Fúvós hangszer. 14. Csapadék. 15. Minden gyerek erre vár most (folyt, a vízsz. 1-ben). 17. Ragadozó madár. 19. Idő, angolul. 21. Csökken a szintje. 23. Kosár. 24. ALE. 26. Kettőzött mássalhangzó. 27. Ajándékoz. Megfejtendő: függőleges 15. vízszintes 1. Helyes megfejtők: Farkas Agnes Nyíregyháza, Farkas Gábor Szatmárcseke, Révész Andrea Anarcs. Krecsmáry László: VIDÁM UTAZGATÁS Menjünk Eszter Esztergomba, ott a finom reszel tgomba: tinoru és csiperke —, nénénk szedte, s cipelte... Gyere Piri Piripócsra, üljünk fel egy piri polcra s móka-móka-mókázzunk, míg a lábunk lógázzuk!... Gyere Sári Sárisápra, ott perdül majd Fáni táncra, s míg ő vígan rakja, ropja: batyuját az apja fogja.­Menjünk Gábor Gáborjánba, ott vár a sok bátor lányka — mind oly merész, olyan bátor: nem fut el az árnyékától.­Nem messze van Andráshida, ott vár András, Kontrás Ida, hogy Árpádnak Árpádhalmon őröljön majd árpát malmom... Ruccanjunk le Peti Pétre, négy napra, vagy hat-hét hétre. Várnak ott ránk sok-sok jóval: millió zsák pétisóval.­Gyerünk Gyuluskám Gyulára, ott olcsó csak a nyúl ára! Épp tegnap vett Pöttöm Áron egy tucatot potom áron... Jöjj Egyedke Egyekre, s vadásszunk ott legyekre! Kende Endre ne legyek, ha nem ütök egy csapásra két legyet!... Menjünk Miki Makóra, van ott egy nagy napóra, nézzük meg, hogy ketyeg-e, s forog-e a kereke?— Jöjj Béreiké Barcikára, meghívlak egy marcipánra. , De siess, mert Karcsi Eresen tőlem minden csokit elcsen... Battyogjunk el Borosa Barcsra, — nem messze van oda Bajcsa — s meglátod, hogy milyen kajsza minden barcsi harcsa bajsza... A repülő Egyesek azt hiszik, hogy a szőnyegeknek könnyű életük van, de ez nem igaz. Ha azt mesélik nektek, hogy a sző­nyegek egész nap csak fek­szenek és semmit nem csi­nálnak — az ilyen szóbeszéd­nek ne higgyetek! Volt egyszer egy kis vörös szőnyeg, aki nagyon kutyául érezte magát. A hideg pad­lón feküdt, egyik sarkán a zongora állt azzal a vaskos lábával, a nyakán a kisasz­tal és a szék, melyen Bandi ebédkor ülni szokott. De te­remtő atyám, micsoda evés volt az! Minden kiesett a tá­nyérjából, a rizsszemek, krumplik, paradicsomszeletek; néha a villát is leejtette, s amikor kiflit evett, a sző­nyeg egy merő morzsa volt, mert Bandi evés közben ösz- szevissza forgott, ahelyett, hogy az asztal fölött evett volna. Nem kellemes dolog, ha az ember nyakában morzs» van, csiklandozza, birizgálja, mint a hajszálak, mikor bor­bélytól jön az ember. Csak­hogy ti háromhetenként egy­szer mentek borbélyhoz, míg a szőnyegnek ezt nap mint nap el kellett viselnie, s amíg nem volt a szobában egyedül, még moccanni sem volt sza­bad. És képzeljétek, ráadá­sul még a morzsák miatt min­dig ki is porolták az udva­ron, mintha nem Bandi, ha­nem ő evett volna olyan ren­detlenül. Egyik este Bandi kétszer- sültet evett, a morzsák úgy potyogtak, mint a hóesés és egészen elborították a sző­nyeget. „Reggel majd megint jól kiporolnak” — gondolta magában a kis vörös szőnyeg és felsóhajtott, mert a mor­zsák borzasztóan csiklan­dozták. De aztán az jutott eszébe, hogy miért szenved­jen reggelig, és várjon a ki- porolásra? És mikor már mindenki aludt, illedelmesen megkérte a zongorát, az asz­talt és a széket, hogy legye­nek oly kedvesek és egy nil- lanatra emeljék fel a lábu­kat. Aztán feltápászkodott, óvatosan kiment az udvarra, és ott alaposan leporolta ma­gát, mint mikor, a kutyák fürdés után lerázzák maguk­ról a vizet. „Nincs más hátra, mint Rittyenteni a fákon alvó ma­daraknak” — gondolta a vö­rös szőnyeg és egészen hal­kan füttyentett egyet, olyan halkan, ahogy csak a szőnye­gek tudnak füttyenteni. Nem volt könnyű dolog: a mada­rak álmukban visszacsipog­tak, de utána aludtak tovább, s a kis vörös szőnyegnek új­ra meg újra füttyentenie kellett. Meghallotta ezt a macska, akinek éles füle van, lerohant a háztetőről és így szólt a szőnyeghez: — Mit fütyörészel itt, nem tudod kérlek, hogy éjszaka van? — Fel kell ébresztenem a madarakat — válaszolta a szőnyeg. — Kétszersültmor- zsáim vannak a számukra, talán ízlene nekik, nem len­nél olyan kedves felébresz­teni őket? De finoman, kérlek szódén, mert tudod, hogy a madarak félnek a macská­tól! — Légy nyugodt — mond­ta a macska, azzal fogta ma­gát, felmászott a fára, feléb­resztette a madarakat, s így szólt hozzájuk: — Nincs kedvetek véletle­nül egy kis kétszersültmor- zsára? A szőnyeg van itt. A madarak hálásak voltak a macskának, meg a sző­nyegnek, sőt nagyon hálásak voltak, mert ők szinte állan­dóan éhesek és csak néhanap jutnak kétszersültmorzsák- hoz. — No nézd csak — mondta reggel anya — a mi Bandink végre megtanult szépen az asztal fölött enni! Egy fia morzsa sincsen a szőnyegen. Ez már beszéd! És kénre1->4tek el, Bandit megdicsérték és kapott két szelet nápolyit. Bandi nekilátott a nápolyi­szőnyeg nak, úgy, hogy még oda sem ült az asztalhoz, és olyan szörnyű morzsázást csapott, hogy a szőnyeg egészen pety- tyes lett. A nápolyimorzsák nagyon jó morzsák, de ha az ember­nek a nyakában vannak, ak­kor a világ legrosszabb mor­zsái. A szőnyeg egy pillanat alatt egészen oda lett. „No ebből elegem van” — gondolta és mikor mindenki elaludt, megkérte a zongo­rát, az asztalt és a széket, hogy emeljék fel a lábukat. Kiment az udvarra, füttyen­tett a macskának, a macska felkeltette a madarakat, s a szőnyeg így szólt hozzájuk: — Tele vagyok morzsával, felcsipegethetitek őket, jófé­le nápolyimorzsák, jobbak, mint a múltkoriak, de vala­mit valamiért. Már nem bí­rom itt tovább, ez már nem élet itt! Szeretném, ha el­vinnétek valahová, ahol a gyerekek tudnak rendesen enni. — Semmi akadálya — mondták a madarak. — Mi ide-oda repkedünk, bené­zünk az ablakokon, tudjuk hol, hogyan esznek a gyere­kek. A város másik végén lakik egy kislány, aki na­gyon rendesen eszik, egyál­talában nem morzsázik. — Jó! — mondta a kis vö­rös szőnyeg — csipegessétek fel a morzsákat, aztán repü­lünk. A madarak felcsipegették a nápolyimorzsákat, a vö­rös szőnyeg meg így szólt a macskához: — Köszönök mindent, jó szívvel gondolok majd vissza rád. — Nagyon örültem — vá­laszolt a macska — remélem, hogy a kislány tényleg szé­pen eszik. A madarak aztán csőrükbe kapták a szőnyeget és repül­tek vele a háztetők, a város utcái felett. Már reggel felé járt az idő, néhány ember munkába ment, a villamosok is megindultak. A tejcsamok előtt ott állt a tejcsarnokos néni és az eget fürkészte, hogy milyen idő lesz. És ahogy fürkészte, meglátta a repülő szőnyeget. „No nézd csak!” — gon­dolta — nem is tudtam, hogy a szőnyegek repülni is tud­nak. Ezt közhírré kell ten­nem. És amikor az anyukák megjöttek a tejcsamokba a tejért, elmesélte nekik, hogy repülő szőnyeget látott, úgy hogy ma már mindenki tud erről. De, hogy az a kis vörös szőnyeg miért repült, és hogy hová repült, s hogy a mada­rak vitték a csőrükben, (azok a madarak, akik ná­polyimorzsát reggeliztek), azt már kevesen tudják. Bars Sári: Ha eljön a Mikulás... Mikulások járnak Szerte az uccákon. Megállók előttük. Mindahány barátom. Köszönök, megkérdem: — Jó Mikulás bácsi, Tudja-e, én mire Lennék most kiváncsi? Eddig jól tanultam, Jól is viselkedtem, Szárhon tartotta-e, Hányasra feleltem? Nevető szemével Rámnéz a jó öreg, Meg is simogatja A kócos fejemet. — Tudok én mindenről — így fordítja a szót —, Hoztam a zsákomban Kiskocsit, mogyorót... Folyókon keltem át, Nagy, havas hegyeken, Hogy a te ünneped Kedves, vidám legyen. — Én, a Télapónak Ifjabbik testvére Ötödikén jövök. Cipődet estére Tedd ki az ablakba... Hátha eljön Mikulás, S lesz csoki, kis virgács.

Next

/
Thumbnails
Contents