Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

Rffl. Äeeemfcer SS.

RRLÍT-MAGYARORSZAO

t. oTdal

Kettőzött energiával

A KÍSÉRLETEK sikerétől, az új termékek versenyképességétől függött az óriások között szerényen meghúzódó kis gyár életképessége, fennmaradása. Jól tudták ezt a fiatal műszakiak is. Közülük több férj és feleség nem is olyan régen még együtt tanultak az egyetemen, s úgy kerültek a gyárba, ahol lakást biztosítottak részükre. És természetesen karriert, fejlődési lehetőséget is.

így aztán összefogtak, az életben folytatták az egyetemet. De már komolyabban. Produkálni akartak. És ez sikerült is. Ha kellett, mert így kívánta a kísérletezés, még a szabad szombatokon és vasárnapokon is összedugták fejüket, ott ültek a laborban, s nagy volt az öröm, amikor egy-egy kísérhet sikerült. A kísérleti labornak a vezetője egy tűzről pattant kis asszony volt. Tipikus kutatóvegyész. Nagy munkabírású, energiával teli nő. Sok függött tőle. Tudta ezt mindenki. És azt is, hogy gyermeket vár.

És amikor eljött annak az ideje, megérkezett a kis trónörökös. E perctől egy csapásra megváltozott a laborvezető nő élete, munkarendje, kevesebb lett az ideje. Ö mondta el beszélgetésünk alkalmával. „Sokáig gondolkoztam, mit tegyek? Elmenjek három évre én is, mint a többi szülő anya?” Megtehette volna. Nem ment el. Vállalta a plusz nehézségeket, inkább fizetett 1000 forintot egy idősebb néninek, hogy a gyerekre vigyázzon. Miért vállalta ezt?

Jólesett hallani, amit erre válaszolt. „Nem akartam cserbenhagyni a gyárat, a többieket. Tudtam, szükség van a munkámra.” S igazán akkor érezte, hogy számítanak munkájára, amikor az igazgató egy alkalommal — ismerve lehetetlen helyzetét — felajánlotta részére: engedélyezi, hogy később kezdődjön a munkaideje, csak vegyen részt a kísérletek elvégzésében. Ő ezt nem vette igénybe, inkább vállalta; hogy fizet a gyerek gondozásáért. És dolgozott, fáradtságot nem ismerve, lelkiismeretesen.

Elmondta beszélgetésünk alkalmával, nem volt egyszerű a döntése. Hogy végül' is úgy döntött, nem veszi igénybe a három év gyermekgondozási időt azért tette, mert nem akar elmaradni a fejlődésben. „Vegyészeiben, ebben a technikailag oly rohamosan fejlődő világban háromévi elmaradás szinte behozhatatlan.” És hány meg hány ilyen értelmiségi munkakörben dolgozó fiatal mama van? Sok. Tervező, mérnök, orvos, vegyész, agronómus. Diplomás mamák, gyereket is nevelnek, nők, feleségek, dolgoznak több műszakban és nem panaszkodnak.

ISMEREK EGY FIATAL- ASSZONYT. Alig száradt meg a tinta a friss orvosi diplomáján. Gyereket szült, ő is elmehetett volna „hosz- szú szabadságra” — rá is fért volna a hosszú tanulás után — de nem ezt tette. Munkába állt, körzetet vállalt, gyógyít, betegekhez jár közben gyereket is nevel. C így érvelt: „Most végeztem. Még friss minden a fejemben; De ez három év alatt elavulhat, ha most nem szerzem jmeg a praksZist, ha nem tudok lépést tartani az orvostudomány fejlődésével.” Igaza van. De vajon méltányolják-e ezt a munkahelyeken. Sokszor nem, s nem mindenhol.

Akad gazdasági vezető, igazgató, tsz-elnök, akik bizonyos ■ kedvezményekkel könnyítenek a szülő • anyák, közöttük az értelmiségi munkakörben — s többet vállalók! — helyzetén. Hallottam azonban olyanról is, aki bizony megszólta azt a mamát, aki igénybe vette az egyébként jogos és törvényesen is részére járó három év gyermekgondozási időt. Sok szó esik mostanában arról, hogy a nők részére is biztosítani kell a fejlődésükhöz, szakmai képzésükhöz, előbb- rejutásukhoz szükséges szakma elsajátítását. Középiskolák, egyetemek elvégzését. Mert manapság már a képesség és a képzettség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ugyanazt a munkakört betöltsék, mint a képességben fölöttük álló férfiak, nem is szólva az egyenlő bérről. Tudom, hosszú ideig meditáltak egyik vállalatunknál azon, hogy az egyik, s már legalább egy éve osztályvezetői munkakörben dolgozó nő részére átnyújtsák-e a végleges kinevezést. Miért? Nem bíztak benne, mert nő. Neki sokszorosan, állandóan bizonyítania kellett, hogy végül is előkerüljön a kinevezési okmány a vezető asztalából

KÉSŐBB, AMIKOR MEGJELENT a nőkről szóló párt- határozat, ugyanezek a vezetők dicsekedtek: mi megbecsüljük a nőket. Nézzétek meg, még osztályvezetőt is faragtunk belőlük. Egy másik vállalatnál a mérnöknő — akire különböző meggondolásból nem bíztak komolyabb munkát — csak a párthatározat megjelenése

után kerülhetett irányítói munkakörbe. Beszélgettem a keze alatt dolgozó művezetőkkel, munkásokkal. Tisztelik, becsülik, mert egyenes, szókimondó, megköveteli a fegyelmet. De emberséges is. Szívesen meghallgatja a panaszokat, van türelme a dolgozókhoz. Ez amolyan női adottság is. S bizony nem használják ki sok helyen. Pedig nagy szükség lenne rá.

Nincs a gazdasági, társadalmi, politikai életnek olyan területe, ahol ne bizonyítanák a nők a képességüket, rátermettségüket. Az utóbbi hónapokban változott is a helyzet megítélésükkel kapcsolatban. Bár itt-ott még mindig nehéz áttörni a „vaskalapos”' szemléletet, s megváltoztatni azt a nők javára, értékelésére. És nemcsak azt bizonyítják, hogy képesek azonos értékű munkát végezni, mint a férfiak, de olyan áldozatok vállalására is képesek, amikor anyákká válnak, mint a laborvezető mémöknő, az orvosnő és a többiek. Vajon miért? Talán azért, mert ők nem szeretik úgy gyermekeiket? Vagy, mert keresetükből ők biztosítani 1 tudják az 500—600 forintot kicsinyeik ápolásáért, gondozásáért? Szó sincs ezekről. Érzik, tudják, hogy szükség van a társadalomnak a munkájukra. Helyt akarnak állni még így is, áldozatokat is vállalva.

S ezért még külön tisztelet és megbecsülés illetheti őket. Mert gondoljuk csak igazán bele a helyzetükbe magunkat. Még a diplomás férfinak is állandóan képeznie kell magát, hogy meg tudjon kapaszkodni. lépést tudjön tartani a fejlődéssel, hát még akkor a diplomás nőnek, közöttük a szülő anyáknak! Egy-egy orvos, "mérnök, vegyész, stb. képzése rengeteg anyagi energiát emészt fel. Sok-sok kollokvium, szigorlat, államvizsga előzi meg a diplomát. Hosszú évekig dolgoznak meg érte: férfi is, nő is. Csakhogy a nő az élet hordozója. S ha anya lesz, — törvényeink szerint igénybe veheti a három esztendőt — megszakadhat ideiglenesen a karrierje, munkája, előbb- rejutása, kieshet a gyakorlatból, elmarad a fejlődésben.

EZT ÉRTHETŐEN NEP«: AKARJÁK. Állják a versenyt. Figyeljenek fel rájuk mindenütt.

Farkas Kálmán

Az erőmű városa

Tiszátok — közelről

Van a nyíregyháza Jósa András Múzeumban egy pecsét. Ez is bizonyítja, hogy Tiiszálök a XVI. században város volt már egyszer. Most nem az. Járási székhely is volt nagyon sok évig. Tavaly óta nem az.

De azért egy kissé város is. És egy kissé székhely maradt.

Ragyogó múlt

' Az 1848-as szabadságharcban, május 24-én foglalták vissza a magyar honvédek Budát. A magyar zászlót két katona tűzte ki: Sebő Rektor és Kiss Sámuel. Mindketten tiszalökiek voltak. Büszkék is rá. Épp úgy, mint ahogyan kegyelettel ápolják két másik hősüknek, a Tanácsköztársaság két mártírjának, Márton Ferencnek és Novak Gyulának az emlékét.

Annál keserűbben emlékeznek a fasiszta visszavonulókra, akik 1944 őszén felrobbantották a község mindegyik templomát.

A neve volt Luk és Lök. Itt, a Tisza „Lökös partján” telepedtek le a felvidékről elzavart lovagok. Azóta beolvadtak a lakosság közé. Adózott 1567-ben a töröknek, de csak egy része. Tartoztak a Rákócziak sárospataki birtokához. Aztán volt itt úr Kál- lay és Vay is.

A felszabadulás után 5800 holdat osztottak szét, igen gyorsan, 917 kisparaszt családnak. Harcoltak is érte már egy fél évszázada. ,

Ha Szabolcs-Szatimár megye nagyobb létesítményeinek a történetét időbeli sorrendben ismertetnénk, az első az erőmű volt, a Tisza I. vízlépcső. Kikötő, hajójavító műhely is tartozik hozzá.

Kiizde’tnes jelen

Nem volt nehéz lemondani a járáfei székhely rangjáról?

Ezt a kérdést már a két „Borivó”-nak, Borivó Károly tanácselnöknek és Borivó Lászlónak, a nemrég négy kis termelőszövetkezetből egyesült Szabadság Termelőszövetkezet elnökének teszem fel, valamint Kiss Andrásnak, a Hazafias Népfront községi bizottsága helyettes elnökének.

összenéznek. Mit lehet erre válaszolni? Sorolják a tényeket: az 1790-es évek óta járási székhely volt. A tavalyi határozat után megszűnt a járási tanácson kívül a járásbíróság, a járási földhivatal, a rendőrkapitányság és a Nemzeti Bank járási fiókja.

3—4 olyan vezető, aki régen itt élt, de a hivatala másfelé vezényelte, eladta házát, lakását.

Aztán egyszer csak. mintha rájöttek volna arra, hogy kényelmesebben elhelyezkedhetnek „idehaza”, sorban visszamondták jól kvalifikált képzettségű emberek, vezetők, értelmiségiek, diplomások elköltözésd szándékúkat. Most az van, hogy nyelveket is tudó gépírónők dolgoznak — kitűnő munkát végezve, félig titkárnői beosztásban —, volt csoportvezetők, osztály- vezetők előadók lettek. Azonos, ranggal új, ismeretlen helyre menni kevésbé tetszett, mint azonos fizetéssel ittmaradni.

Egyébként az élet pezseg. Az utcák épp úgy „fel vannak szántva”, mint a budapesti József körúton, vagy a nyíregyházi Kossuth utcán.

És a két élnek — a tanácsé és a termelőszövetkezeté — két meghökkentő számot rak elém. Az egyik a munkaképes korú lakosok száma: 3829. A másik a termelőszövetkezet tagjaié: az 1000-ből nem

nyugdíjas és járadékos, vagyis munkaképes korú: mindössze mintegy 600. Miből é! akkor a többi, közel 3000 ?

Izgalmas jövő

Az elszámolásba bevonjuk a szakértőket is. A magánkis- ípárosok 30-an, a vízügynél 57-en, az erőműnél 52, a hajójavítóban 100-an dolgoznak. Kis számok.

De az AFÉSZ-nek^2 dolgozója van, a kisipari szövetkezetnek 323, az áldami gazdaságnak 278 (ezek is a mezőgazdaságból élnek) és a két nagy rivális, a.vegyesipari vállalat és az ÉRDÉRT telepe — a legutóbbi statisztika szerint még létszámban is fej-fej mellett: 433 és 434.fővel növeli az ipari dolgozók számát. És itt a HÖDIKÖT, még csak települ, de máris 150 embert leköt, 600 lesz az nemsokára. És a malomban 130-an! Kihagyva a kisebb kategóriákat összesítettünk: a falu munkaképes korú lakosaiból csak 25 százalék él • mezőgazdaságból.

Kétszáz igazi ingázó van még a f aluban. A környéken persze jóval több.

Naponta hat vonat és hat buszjárat, ontja, hozza-visa, akik idejárnak dolgozni és bevásárolni. Meg a motoros komp, egy kilométerre. Cso- baj, Báj, Tiszadada, meg a többi környékbeli falu lakosait már nehezen lehet leszoktatni arról, hogy itt végezzék el ügyes-bajos dolgaikat.

És a diákok! Már kevesen emlékeznek rá. hogy az első „falusi” gimnázium is itt épült 1951-ben. (A diákok főár maid szétfeszítik, jó lenne hozzá még négy tanterem.)

Összesen 93 közkút adja a törpe vízmű vizét. (Ezért is sürgős a csatornázás.) A forgalmi góc megmaradt. Ezért kell sürgősen egy ABC-áru- ház. Nemrég megnyílt egy jó kenyérbolt, napi 12 mázsát árul

Nem maradtak háttérben

Ahol a munkásosztály korábban kezdett kialakulni, ct* az öntudata és a műveltség ge is erősebb. Most már neu* a nyolc általános elvégzés« van itt soron, hanem a középiskola. Húsz pedagógussal a gyógypedagógián, meg ai rendelőintézet személyzetével jóval 100 fölé emelkedik) a nagyközség értelmi ségieiA nek létszáma.'

Viszont vari két nagy tanya. És nagyon nehéz hús® kapni Lökön. (Itt a háztájiban sem igen nevelnek baromfit.) A község arra szá-s mit, hogy most az A BC-áruházra egy másik cég nyújt be pályázatot, hadd versengje-) nek a vevő bizalmáért.

És az óvoda! Asszonyote százai kezdenek dolgoz1 dl (HÖDIKÖT!). Nagyon sürgő* a gyerekelhelyezés.

Egyszóval: van profok m» elég. De, ami a j árása széké hely megszűnését illeti, a tiszalökiek már csak mosolyog-« nak első szomorúságukért! Itt, a megye nyugati csücskében változatlanul nagy lépésekkel halad az élet, ver«; senyt az esztendőkkel.

És mintha meg is előzné őket néha.

Gesztelyí Nagy Zoltán

11 amarabb szabadul Z.,

■*-* mert jól viselkedett. Karácsony előtt. Harmincnégy éves. Három gyerekapja. Ács. Az ok?

— Társ. Túl. Lopás.

— Érdemes volt?

— Maga se kérdezi komolyan. Akkor könnyű pénz volt. Sok pénz...

— És most?

— Hazamegyek. Karácsonyra.

— És a gyerekek?

— Szégyellik. A feleségem mondja, csúfolták is őket az iskolában. Most biztos örülnek majd, hogy hazakerülök. Csak azon töröm a fejem, hogy mit mondják majd, ha azt kérik: apa mesélj?!

— Es mihez kezd?

— Egy ácsnak mindig akad munkahelye. De a régi helyre az istennek se. Nem tudnék a többiek szemébe nézni. Pedig leültem a magamét. Mégis. Tudja már, hogyan van az...

Nem tudom. De elképzelem. Újra a karácsonyra fordítom a szót.

— Viszek ajándékot is. Maradt a börtönkeresetből Mondja, nem furcsa, becsületes pénz — ami a börtönből jön?

Z. nem filozófus. Mégis Valami hihetetlenül érdekeValaki hazaindul

set fogalmaz meg. Ami a börtönbe vitte, az a becstelen pénz volt. Amit onnan kihoz az becsületes. De a pénz jellegével változott az ember is?

— Nem fogadkozom. Nekem a nevelőtiszttel sem volt soha gondom. Tudtam már akkor, amikor elítéltek: még egyszer nem csinálnám A feleségem is munkásasz- szony. Képzelje, kiváló dolgozó. Ö csinálja már biztos a karácsonyt. Olyan lesz otthon, mintha vendégségben lennék.

Tekintet nyílt. Arcán szinte valami játékos derű van. Elképzelem, amint gyerekeivel játszik. Mert olyan fajtának tűnik. Akinek a hátán lovagolnak a srácok, és a bikaerős ember egyet a nyakába vesz, a másikat fél kézzel a magasba tartja, a harmadikat a hátán cipeli.

— Volt egy cellatársam Dörzsölt vagány. ö azt mondta, inkább csináljak valamit, hogy karácsonyra ne engedjenek ki. Nekem is könnyebb lesz, meg otthon

se zavargók. De ez marhaság. Egyszer úgyis szembe

kell nézni a családdal.

így igaz. És milyen köny- nyű ilyenkor azt a bölcsességet megfogalmazni: hamarabb kellett volna kezdeni ezt a szembesítést.

— Magának igaza van. De tudja hogyan van. Az alkalom adódott, és a jólét nagyon csábító valami. És olyan soknak sikerül. Miér) hittem volna, hogy éppen én bukók le?

Pedig a többi is lebukik Előbb vagy utóbb. Z. ezt akkor nem hitte. Megtanulta.

— Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lesz ezután. Nem a munkával. Itt is a szakmában dolgoztam. Hanem otthon. Lehet-e még nekem szavam? Vagy kus- hadni kell ezután? Ha rászólok majd a fiúra: — Nyughass! — visszaszól-e: — Te mondod, aki a börtönből jöttél? Csak a feleségemben bízom. Vele talán menni fog. hogy újra meglegyen a becsületem.

Gazdasági jegyzet:

Lehet olcsóbban

Érzi, hogy valami olyan

történt, ami nem jóvátehetetlen, de mégis olyasvalami, aminek a következménye nemcsak a börtön volt

— A legutóbbi beszélőn az asszony azt kérdezte, eljöjjön-e elém, amikor szabadulok. Először azt akartam mondani, jöjjön. Talán köny- nyebb lesz hazáig megtenni azt a három kilométernyi utat. Tudja, sose értettem addig, amikor azt írják, milyen az, hogy valakinek az agyán egy pillanat alatt végigfut minden. Nos, akkor rájöttem. Mert míg azt válaszoltam: — Ne, ne gyere! — addis ez történt velem. Egyedül akarok végigmenni a városon. Mert biztos, hogy, mindenki engem néz majd. És ne mutogassanak az . ott viszi a férjét a börtönből.

Lehet, hogy valóban az

volt az ok, amiért egyedül akar hazaindulni. Vagy csak saját új bátorságát akarja próbára tenni?

Felveszi újra a civilt. Ne keressék az utcán a tétován, csodálkozva hazafelé menő embert. Ne nézzék kis csomagját. Mert nehéz batyut cipel.

E napokban helyezik üzembe Nyírbátorban a járási székhely új víztisztító berendezését. Mi az újdonság benne? Gazdaságilag nagyon is jelentős. A régi típusú ilyen méretű víztisztító (szennyvízről van szó) berendezés bekerülési ára körülbelül hétmillió. A nyírbátori víztisztító mindössze másfél milliónál valamivel több. (Csak a tisztítóberendezésről van szó, csatorna nélkül, de csatornát mindenképpen építeni kell.)

Aztán jönnek az üzemben tartás költségei. Régi típusúnál az üzemeltetés évi költségei milliós nagyságrendűek. Újabb kiadás, amit a nagyközség lakói befizetnek, tehát a zsebüket terhelik. Az új típusú szennyvíztisztító viszont jövedelmező üzem, ha nem is milliós, de évekre számítva százezres nagyságrendben valóságos jövedelmező melléküzeme a helyi tanácsnak.

Hogyan? Éppen ez benne a találmány jellegű dók®; a

szennyvizet egy külön erre a célra telepítet); nyárfásba vezetik, amely — gyorsan növekedő fatípus lévén — valósággal issza ezt a számára hasznos trágyalét és még a szokásosnál is gyorsabban növekedik tőle.

Évekkel korábban kiter- melhetők, mint ha nem öntözték volna őket ezzel az egyébként annyi gondot okozó, sok költséget előidéző szennylével.

És még egy fontos tény: minderre nem kerülhetett volna ilyen ütemben sor — még továbbiakat is terveznek Szabolcsban — ha a tanácsok nem kapnak önállóságot a pénzügyekben is, nem válnak érdekeltekké abban, hogy minél több pénzt minél hasznosabb célra fordítsanak a lakosság pénzéből, a fejlesztési adóból, alapból. így viszont látták: van egy olcsóbb és hasznot is hajtó megoldás. Aminek azonnal és közvetlenül ők — és választóik — élvezik hasznát;

Bürget Lajos