Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

1 ntM KFTwt December & Koszigin Dániában A varsói külügyminiszteri értekezlet közleménye Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök csütörtökön délelőtt háromnapos hivata­los látogatásra Koppenhágá­ba érkezett. A szovjet kor­mányfő tárgyalásokat foly­tat a dán kormány vezetői­vel, pénteken pedig mezőgaz­dasági és ipari üzemeket lá­togat meg. A szovjet és dán zászlókkal fellobogózott Kas- trup repülőtéren Jens Otto- Krag miniszterelnök fogadta Koszjgint és a kíséretében érkező leányát, V. I. Klau- szont, az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnökét, N. D. Hudajber- dijevet, az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökét és A. A. Szmirnovot, a szovjet kül­ügyminiszter helyettesét. Jelen volt a repülőtéri fo­gadtatáson . Andersen dán külügyminiszter, a kormány más tagjai és Jegoricsev szovjet nagykövet. Ma Pakisztánban a leg­jobban elterjedt gépkocsi­szín: a piszkossárga. Az autótulajdonosok nem sajnál­va bemocskolni a nikkelt és a lakkot, folyékony agyaggal kenték be a gépkocsikat A katonai hatóságok rendel­keztek így Jahja Khan elnök által egy héttel ezelőtt ki­hirdetett rendkívüli állapot értelmében. Az agyaggal be­mocskolt gépkocsikat kevés­bé lehet észrevenni ugyanis a levegőből. Kétségtelen, hogy a fe­szültség fokozódik a Indiai— pakisztáni határon. De az Is világos, hogy a militarista hisztéria lavinája, amely rá­tört Iszlámábádra, messze felülmúlja a határon zajló eseményeket és távolról sem segíti elő a béke helyreállítá­sát Hindusztánban. A pakisztáni városok utcáin menetelnek a felvonulók és plakátokon hirdetik, hogy „megsemmisítjük Indiát”, „elfoglaljuk Calcuttát”. Be­vezették az elsötétítést, rek- virálnak minden 1956—71-es évjáratú tehergépkocsit, be­hívták a tartalékosokat. Mindezek tetejébe Gúlám Azam, a soviniszta dzsamati iszlám párt vezetője a na­pokban hisztérikus hangon arra buzdított, hogy Nyugat- Pakisztánból mérjenek erős csapást Indiára, „foglalják el az indiai terület egy részét.” A propagandisztikus lárma tetőfoka nem véletlenül esett egybe a Kínai Népköztársa­ság küldöttségének Rawal­A repülőtéri fogadtatás után a szovjet miniszterel­nök szálláshelyére, a hiper­modern 20 emeletes Royal- szállóba érkezett. Útja rövid pihenő után először Minde- lundenbe vezetett, ahol meg­koszorúzta a német megszál­lás alatt hősi halált halt dán hazafiak síremlékét. Délben a városi tanács el­nöke és a polgármester dísz- ebéden látta vendégül a szov­jet miniszterelnököt és kí­séretét. Az imoozáns rene­szánsz stílusú városháza lép­csőién a főoolgármester fo­gadta Koszigint. A díszebé­den jelen volt Krag dán mi­niszterelnök, valamint a kormány több minisztere és a városi tanács vezetői. Az ebéd után Koszigin beírta ne­vét a városháza vendég­könyvébe, majd kora délután a Christiansborg palotában megkezdődtek a szovjet—dán kormányfői tárgyalások. plndiben való tartózkodásá­val. A kínai vezetők támogatás­ban részesítik a pakisztáni legagresszívabb népellenes erőket, azokat, akik nem a politikai rendezésre, hanem a tömeges megtorlásra töre­kednek. Sőt, mi több, az Associated Press, amerikai hírügynökség azt jelenti, hogy Peking 200 katonai tanácsadót küldött Pakisztánba. Mint az AP köz­leményéből kitűnik, Agus Marpaung indonéz dandár- tábornok kijelentette, hogy kínai katonai tanácsadók már tanítják is a pakisztáni csapatokat a partizánok el­leni hadviselés módszereire. „A körülmények megvál­toztak az elmúlt öt év alatt. Ha bármely ország úgy vél­né, hogy ha agresszornak mi­nősít minket, ezzel rákény- szeríthet nemzeti érdekeink feladására, akkor az az or­szág nem lát túl saját szűk határain, ám ez az 6 dolga. Indiát nem lehet rákénysze­ríteni azon erőfeszítéseinek feladására, amelyeknek cél­ja, hogy lehetővé tegye a 10 millió kelet-pakisztáni me­nekült hazatérését” — mon­dotta Indira Gandhi, a nem­zeti kongresszus párt Üj-Del- hiben tartott gyűlésén. A miniszterelnök-asszony Ismételten hangsúlyozta, hogy a béke csak akkor áll­hat helyre a szubkontinen- sen, ha a pakisztáni kormány visszarendeli csapatait az indiai határtól a nyugati tartományba, és ezzel lehe­Zavargások Chilében Chile Santiago tartomá­nyában csütörtökön elrendel­ték a rendkívüli állapotot. Az intézkedést a kormány délelőtti ülésén hozták és mint nyugati hírügynökségek jelentik, az alábbiakra ve­zethető vissza: Szerdán este néhány ezer fővárosi asszony felvonulá­son tiltakozott a rossz áru­ellátás miatt és a kormányt tette felelőssé az élelmiszer- hiányért. A népi egységkor­mány hívei spontán ellen­tüntetést szerveztek, s ez „baloldaliak és konzervatí­vok közötti” összecsapássá fajult (a rendőrségnek csak nehezen sikerült szétválasz­tani a csoportokat.) Százhúsz személyt őrizetbe vettek, betiltották az utcai tüntetéseket, újabb intézke­désig betiltották az ellenzéki kereszténydemokrata párt és az ugyancsak ellenzéki nem­zeti párt irányítása alatt ál­ló rádióadókat. tövé válik a menekültek ha­zatérése. Indira Gandhi kifejtette, helytelennek tartja, hogy amikor Pakisztán felvonul­tatta hadseregét az indiai határ mentén, egyetlen or­szág, sőt az ENSZ sem emel­te fel szavát. Az indiai kato­nák megindulásakor azonban egyesek „nagy hűhót csap­tak, hogy a béke veszélyben forog.” Emlékeztetve arra a wash­ingtoni döntésre, hogy az Egyesült Államok felfüg­geszti az Indiába irányuló fegyverszállítmányok kivi­telének engedélyezését, Gandhi asszony hangsúlyoz­ta, hogy India sem eddig, sem ezután nem áldozza fel nemzeti érdekeit semmiféle segítségért. (Folytatás as 1. oldalról) sődleges fagazdasági tevé­kenységet, továbbá elláthat­ják a mezőgazdasági, élelmi­szeripari és faipari termékek közvetlen belföldi értékesíté­sét A kormány határozata alapján a mezőgazdasági szö­vetkezetek tevékenységi kö­rükhöz szorosan nem kapcso­lódó gép-, könnyű- és vegy­ipari árutermelést csak álla­mi vállalatokkal és intézmé­nyekkel kötött szerződés alapján folytathatnak. A kor­mány a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetésével az ágazati mi­nisztériumok és a szövetke­A Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminisztereinek tanácskozásáról a következő közleményt adták ki: 1971. november 30-án és december 1-én Varsóban ta­nácskozást tartottak a Var­sói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. A tanács­kozáson részt vett a Bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kül­ügyminisztere. A miniszterek megvizsgál­ták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása előkészítésének kérdését. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy az utóbbi idő­ben további kedvező fejlődés történt az európai politikai helyzet javulása irányában. Ezt az jellemzi, hogy gyako­ribbá váltak a kapcsolatok, tovább csökkent a feszültség, s a különböző politikai és társadalmi rendszerű európai államok közötti kapcsolatok­ban erősödött az együttmű­ködés és a bizalom. Ez a fejlődés a jelen értekezleten részt vevő országok, valamint sok más állam erőfeszítései­nek és konstruktív hozzájá­rulásának eredménye. E te­kintetben újabb mérföldkö­vet jelent a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény aláírása, a Szov­jetunió és Franciaország kö­zötti politikai együttműködés elmélyítése, a szocialista és más európai államok közötti kétoldalú érintkezések kiter­jesztése. A Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köz­társaság valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970-ben aláírt szerződések máris elősegítik ezen áila­zetek képviselőiből koordiná­ciós bizottság létrehozását határozta el annak érdeké­ben, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek ipari tevékeny­sége összhangban legyen a népgazdasági célkitűzések­kel, s a nagyipari kapacitás kiegészítését, a foglalkoztatá­si nehézségek megoldását, a helyi adottságok kihasználá­sát szolgálja. Azokat a szö­vetkezeteket, amelyeknél a gép-, könnyű- és vegyipari tevékenység árbevétele 30— 50 százalék között van, mező­gazdasági-ipari, ahol pedig az árbevétel 50 százalékát meg­haladja, a jövedelemszabá­lyozás szempontjából iparl­mok között a politikai lég­kör javulását és előnyösen hatnak az európai ügyek ala­kulására. Az érintett államok kormányai folytatják az elő­készületeket e szerződések ratifikálására. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyai között véleménycsere folyik a két ország kapcsola­tainak rendezéséről. Ennek előfeltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság el­ismerje a müncheni szerző­dés kezdettől való érvényte­lenségét. A miniszterek kife­jezték elégedettségüket, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság tevékeny és konst­ruktív magatartása elősegí­tette a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság, vala­mint a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Ber- lin szenálusa közötti tárgya­lások kedvező lefolyását. A miniszterek megállapí­tották: az érdekelt államok között növekszik az egyetér­tés abban, hogy kívánatos az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet mielőb­bi összehívása. Erősödik az a felismerés, hogy az európai értekezlet megtartása összhangban van az európai államok közötti kapcsolatok fokozatos átala­kításának feladatával, amely lehetővé teszi a kontinens katonai-politikai csoportosu­lásokra való megosztottságá­nak felszámolását. Az érte­kezlet munkájának tartalmi kérdéseit illetően a nézetek jelentős mértékben közeled­nek egymáshoz. Az értekez­letnek elő kell segítenie a kötelezettségek olyan rend­szerének létrehozását, amely az európai államok közötti kapcsolatokban kizárja az erőszak alkalmazását és az azzal való minden fenyege­tést, biztosítja az államok területi integritása, szuvere­nitásuk tiszteletben tartása, a mezőgazdasági szövetkezet­nek kell minősíteni. Valamennyi mezőgazdasági szövetkezet ipari jellegű te­vékenységét a tanácsoknak felül kell vizsgálni. Ezt ösz- szekapcsolják a mezőgazda- sági szövetkezetekben műkö­dő ipari üzemágak szociális ellátottságának, munkavé­delmi helyzetének felülvizs­gálatával és a bérezési elő­írások tételes ellenőrzésével. A könnyűipari miniszter a kisipar helyzetéről terjesz­tett elő jelentést, amelyet a kormány jóváhagyólag tu­domásul vett. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) belügyekbe való be nem avatkozás, valamennyi állam egyenjogúsága és független­sége elvének megtartását. Közeledtek egymáshoz az elgondolások az európai or­szágok gazdasági, műszaki­tudományos és kulturális együttműködése szélesítésé­nek kérdéseiben is. Figyelembe véve az ese­mények ilyen irányú fejlődé­sét, a Varsói Szerződés tag­államainak kormányai arra a következtetésre jutottak, hogy kedvező helyzet alakul ki az európai értekezlet 1972- bsn való megtartásához. Szá­molnak azzal is, hogy még mindig vannak olyan erőle, amelyek az európai értekez­let összehívása ellen tevé­kenykednek és megkísérlik bonyolulttá tenni az európai helyzetet. A miniszterek ki­fejezték kormányaik meg­győződését: azok, akik érde­keltek abban, hogy a feszült­ségek és konfliktusok Euró­páját a tartós béke Európá­jává tegyék, aktív tevékeny­ségükkel képesek leküzdeni ezen erők hatását. A miniszterek eszmecserét folytattak az európai érte­kezlet összehívása gyakorlati előkészítésének menetéről. Kormányaik nevében meg­erősítették, hogy kívánatos­nak tartják a finn kormány javaslatának megvalósítá­sát: az összes érdekelt állam többoldalú előkészítő kon­zultációinak megtartását. E konzultációkon meg lehet ál­lapodni az európai értekezlet napirendjéről, ügyrendjéről, összehívásának konkrét idő­pontjáról és módjáról. A miniszterek kijelentették, kormányaik kinevezik meg­hatalmazott képviselőiket, hogy más államok megfelelő képviselőivel együtt többol­dalú konzultációkon vegye­nek részt az értekezlet elő­készítését és szervezését érin­tő kérdések egyeztetésére. Hasonló eljárásra hívják fel a többi állam kormányát. A miniszterek kormányaik megbízásából felhívják az összes európai állam, vala­mint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada kormá­nyát, hogy késedelem nélkül kezdjék meg az európai ér­tekezlet gyakorlati előkészí­tését, s ezzel biztosítsák az értekezlet 1972-ben történő összehívását. A miniszterek továbbá vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet éleződését ki­váltó egyes nemzetközi kér­désekről. Kormányaik nevé­ben határozottan leszögez­ték, hogy e kérdéseket a né­pek törvényes jogait és érde­keit tiszteletben tartó politi­kai rendezés útján kell meg­oldani. Háborús hisztéria Pakisztánban India mindenre felkészült Kárpátaljai jegyzetek Erdei dal Erdők közepén terül el Vucskovó. Az erdő még a rekkenő hőségben is hűvö­set áraszt. És amikor elülnek a szelek, amikor a falura rá­borul a csend, a zöld erdőfa­lak kerítésként hatnak. A levegő ilyenkor kristály- tiszta! Könnyű a lélegzet. Körös-körül varázslatos szépsége a tájnak. Sok elbűvölő jelzőt kel­lene még használni. Órákig lehet mozdulatlanul állni, és gyönyörködni az elragadó­an szép tájban. De mennyi­vel érdekesebb még ettől is az emberekről beszélni, azokról, akik ültették, ápol­ják ezeket az erdőket. An­nál is inkább, mivel a Mezs- gorodi Erdőgazdaság vucs- kovói üzemét Joszif Dmit- rijevlcs Lőj vezeti, akit a vezetők közül is példaként emlegetnek. Azt mondják, úgy ismeri az erdőt, de fő­ként az embereket, mint a tenyerét. Megkérjük, beszél­jen róluk. Először is egy egész sor nevet sorol fel, ám úgy, hogy valamennyiről van egy ked­ves szava. Különösen kiemel egy nevet, Mihail Románét. Hamarosan meg is ismer­kedtünk vele. Középkorú, középtermetű. Bőre barna, szemei feketék, mint a sötét éj. A szempillái még feketébbek. Fogai pe­dig fehérek, mint a hó. Van benne valami cigányos — gondolom. És nem is téved­tem. Mihail Vasziljevics Ci­gány származású. Cigány... — Mama, mi miért va­gyunk cigányok? Tették fel hajdan a kérdést édesany­juknak. És már kész is volt a felelettel: azért, mert mi olyan szegények vagyunk, mint a cigányok. A mama így válaszolt: — Ne keseregj gyerme­kem. Eljön az idő, hogy mi is emberszámba megyünk majd, Migal, emberszámba. És ma már azok az évek, a gyermekkor évei csak em­lékek, melyek rossz álomra hasonlítanak. ...A putri hideg. A tél, a hóvihar dühöng. A fa elfo­gyott. Szánkót fogott, és el­ment rozséért. Ám mire ha­zaért, már várta az erdész. Az arca pirospozsgás, puffadt. Olyan kövér, hogy alig bír mozogni. Kalapja alól sze­mei mintha vaddisznóserte közül kandikálnának ki. Ilyenekkel szokták ijeszt­getni a gyerekeket. Most is el akar futni, ám hallja a zord hangokat: — Állj, vagy lövök! Szétszórta a rozsét, össze­törte a szánkót. — Cigányoknak semmi ke­resnivalójuk az uraság er­dejében. — Hányszor taposta össze ez az erdész hústömeg a kosárba szedett málnánkat, földi eprünket. Hányszor hal­lottuk: — Cigányoknak semmi ke­resnivalójuk az uraság erde­jében ! Mi persze sokszor kicsufol- tuk a hájas disznóját Nem szívesen, de eltűrte. Ha az anyját emlegettük, azért ha­ragudott a legjobban. Ezt sohasem felejtette el. És ráadásul elégtételt is vehe­tett. Anyánk velünk együtt ment könyörögni hozzá: — Adjon egy talpalatnyi földet, ahová felépíthetnénk egy kis viskót. — Ravasz cigányok. — És ezt vadhideg nevetés követ­te. — Egy talpalatnyi föl­det akartok?... Ingyen?... Adunk, de majd csak a te­metőben... Mihail akkor valahogy úgy szeretett volna felordítani, ahogy Jaroszlav Hasek regé­nyének hőse: „Te szent ég! Vedd már tudomásul, hogy a cigány is ember. Hát mit nem kell még eltűrnie az emberektől! Rosszabbul bánnak vele, mint a kutyá­val...” Most pedig így vall életé­ről: — Sorsom Jóra fordult Nem volt semmim, most meg van mindenem. Hogy mikor köszöntött rá az új élet. Mihail erre is na­gyon jól emlékszik. Akkor, amikor felszabadult Verho- vina is. Vucskovón kezdték megszervezni az erdőgazda­ságot. Találkozott egyszer a frontról hazatért Joszif Loj­3*1. — Mihail, gyere hozzánk dolgozni. Fát fogunk ter­melni az országnak, új éle­tet fogunk teremteni. És Mihail Románnak csak úgy égett a keze alatt a munka. Kapott két hollófe­kete lovat, és azzal szállítot­ta a rönkfát az erdő sűrűjé­ből. Tavasszal a fa ültetésé­hez helyezték át. Trágyát szállított, meg facsemetéket. Amikor volt egy kis szabad ideje, lapátot fogott, és fákat ültetett. — Azt hittem, hogy csak a lóhajtáshoz értesz — viccelt vele a lenszőke Anna, a bri­gádvezető. — Olyan sudár, karcsú, meg szép fákat szeretnék nö­veszteni, mint te vagy. Persze az ilyen hízelgő, kedves szavaktól, no meg az ezeket kísérő tekintetektől aztán a pir szeplő je elöntöt­te a szép sudár leányt. Egymásba szerettek. És most együtt járják az élet útját. Hamarosan új feladatot kaptak. Igen nehezet. Üzem­egységet, erdőrészt, fiatalost, amelyikkel sokat kell baj­lódni, ráadásul amelyik a műút mellett fekszik. Sokan letördelik a kis fákat. És a kisfás terület is nagy —több mint négyszáz hektár. Kora reggeltől késő estig kint kell lenni az erdőben, különösen tavasszal. Az utóbbi években több 10 hek­táron telepítettek új erdőt, hogy minél kevesebb legyen a beültetetlen terület. Nem nyugodott, amig fa­iskolát nem létesített. Most már saját neveltjei is lesz­nek. És már nőtték is a fia­tal dió, éger, akác, nyár, nyír és más facsemeték. Már más üzemegységbe is szállítják őket. Hadd susogjanak más­felé is az erdők. Rájött, hogy a tudása Is kevés. Irigyelte az embere­ket, akik könyvet, újságot olvastak, ő meg a nevét is alig tudja leírni, amikor a bérjegyzéket írja alá. Va- szilinka, a nővére kislánya gyakran mondogatja neki: — Olyan érdekes könyvek vannak a könyvtárban. Tes­sék vinni. — De én ám nem tudok ol­vasni. — Ha Így van, akkor én fogok olvasni. — Szégyenlem... Én már nem vagyok gyerek. — Akkor meg tessék be­iratkozni az iskolába. Ezt tanácsolta Joszif Dmit­ri jevics Lőj is. — Hogy képzeli? Az ötö­dik tízest is hamarosan fel­váltom. Végül is sikerült meggyőz­ni. A nyolc osztály már rég mögötte is van. Am az erdész újra emlé­kezteti : — Tanulni kell tovább.» Megy az erdőben. Megy; mint a házigazda. Örömteli daltól hangos a vucskovói er­dő. Örül, amikor lombba szökkennek a fák. Énekel, ha harmat reng a virágon, levélen, és akkor is, amikor a nap sugarai visszaverőd­nek a vízcseppékről. No meg ősszel is, amikor a sárguló levelek kezdenek hullani; no meg télen, versenyre kelve a zúgó viharral, mikor a fák látszólag alszanak. Mindig hatalmába keríti az erdőt. Vonzza magához. De nemcsak őt. Migal bátya, szabad virágot szedni az er­dőben? — Szedjetek csak szedje­tek. Nagyon sok virágot ho­zott a tavasz. A felnőttek pedig: — Mihail Vasziljevics! En­gedje már meg, hogy szed­jünk egy kis gombát. — Hát már miért ne en­gedném meg? Sőt még azt is megmutatja, hol van a legtöbb gomba. Nyikolaj Risk* Ungvár

Next

/
Thumbnails
Contents