Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

#9Tí. JfeeémEe? S. «w»p wxeTAfföis?:cff í. «íésf Gazdasági jegyzetek: A tsz-ek nem mezőgazdasági jellegű tevékenységéről KISZ-TITKAR A VARRÓGÉPNÉL. A VOR nyíregyházi gyáregységében dolgozik Smith Ildikó, a kettes számú KISZ-alapszervezet titkára. Napi munkája során kétszáz férfinadrág zsebnyílását varrja ki. (Elek Emil felvétele). Túl a munkaköri leíráson Ahogy az építőipari szocialista brigádvezetők látják A TSZ-EK NEM MEZŐ- GAZDASÁGI JELLEGŰ te­vékenységének szabályozá­sára azért volt szükség, mert az utóbbi években mindin­kább iparszerűvé vált a me­zőgazdasági termelés, mégpe­dig nemcsak a szorosan vett mezőgazdasági munkáknál, hanem a termelés más terü­letein is. Például az úgyne­vezett kiegészítő tevékeny­ségnél, amely lényegében úgy tekinthető, mint a mező- gazdasági munka folyamatá­nak „meghosszabbítása” egyebek között a termények feldolgozásával, sőt értékesí­tésével. Mindez gazdasági éle­tünkben normális tevékeny­ségnek számít, hiszen lénye­gében arról van szó, hogy a termelők helyi feldolgozással, a rendelkezésre álló munka­erő hasznosításával nagyobb értékű árut állítanak elő, mint ami a földekről „leke­rül” és természetesen bevéte­lüket, jövedelmüket is növe­lik. A szabályozás ugyanak­kor elősegítette, hogy tisztáz­zanak néhány olyan problé­mát, amely sokszor a közvé­lemény előtt is kedvezőtlen színben tüntette fél a tsz-ek kiegészítő tevékenységét, mert sokszor valamiféle ké­tes ügyletnek, vagy éppen fölösleges vállalkozásnak számított. Kétségtelen, adód­tak visszásságok, de koránt­sem olyan számban, mint amire a „szóbeszédből” kö­vetkeztetni lehetett. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK kiegészítő tevékeny­ségének alakulásánál a té­nyek, a számok azt bizonyít­ják, hogy a fejlődés az esetek döntő többségében egészséges és dinamikus volt. A tsz-ek árbevétele 1970-ben 54.9 mil­liárd forint volt, ebből 17,2 milliárd forint — 34,4 száza­lék — származott a mezőgaz­dasági tevékenységen kívüli AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA szerdai ülé­sén megállapította, hogy a gazdasági munka eredmé­nyeivel összhangban tovább kell javítani a lakosság élet­viszonyait, hozzáfűzve, hogy intézkedni kell egyes, társa­dalmilag indokolatlanul ma­gas személyi jövedelmek igazságosabb adóztatásáról. Ennek jegyében születtek a legújabb kormányrendele­tek is, amelyek a jövedelem- adózást szabályozzák. Mint ismeretes, hazánkban az ön­álló szellemi foglalkozá­súak, a kisiparosok, kiskeres­kedők és egyéb szabadfog­lalkozásúak fizetnek általá­nos jövedelmi adót, tehát az új rendeletek a bérből és fi­zetésből élő dolgozókat nem érintik. A szabályozásra azért került sor, mert a személyi jövedelmekben az utóbbi években bizonyos arányta­lanságok keletkeztek, társa­dalmilag indokolatlanul ma­gas jövedelmek is kialakul­tak. Az új rendeletek az adó­zás szabályozásával — mér­séklésével, szinten tartásával, vagy erhelésével — a jöve­delmek helyes arányait se­gítik megteremteni. A JÖVEDELEMADÓK megszabásánál az új rende­letek az eddigieknél jobban differenciálnak. Ezt szolgálja az az új módszer is, amely különválasztja egyrészt az önálló szellemi tevékenység­ből származó jövedelmek adózási szabályait. Az emlí­tett két kategória jövedelmi adójáról most az eddigi egy helyett két különböző kor­mányrendelet intézkedik. Mindkettőnek közös vonása azonban, hogy a kisebb jö­vedelmek az eddigiekhez ké­pest adókedvezményben ré­szesülnek, a nagy jövedel­mek adóját pedig emelik. Kedvezményben részesül az értékes alkotómunka, s fi­gyelembe veszik a rendele­tek a lakosság számára nyújtott szolgáltató tévé­munkából, tehát lényegében az úgynevezett kiegészítő te­vékenységből, azonban ebből is 9,9 milliárdot tett ki a me­zőgazdasági jellegű mellék­üzemági munka, tehát pél­dául a gyümölcsfeldolgozás, konzerválás, a zöldségszárí­tás, stb., ami nem ebbe a kör­be tartozott — összesen 7,3 milliárd forintos árbevétel — azt sem lehet valamiféle „ügyeskedésként” elköny­velni, hiszen köztudomású, hogy a falu legerősebb ter­melő bázisa ma is a mező­gazdasági nagyüzem, amely nemcsak -saját bevételeit gyarapítja azzal, hogy pél­dául szállítási vagy építőipa­ri tevékenységre is vállalko­zik, hanem a helyi lakosság igényeinek is eleget tesz, ez­zel a főképpen szolgáltatási jellegű tevékenységgel. Olyannyira így van ez, hogy például maguk az állami építőipari vállalatok segítik sok esetben a kisebb terme­lőszövetkezeti brigádokat, vállalkozásokat szaktanács- adással vagy gépek kölcsön­zésével, átadásával. AMIKOR A SZABÁLYO­ZÁS arról ír, hogy a továb­biakban is kívánatos a mező- gazdasági termeléshez szoro­san kapcsolódó ipari tevé­kenység fejlesztése és a la­kossági szolgáltatási igények helyi kielégítése, ezeket a számszerű adatokat erősíti meg és további biztatást ad az ilyen irányú tevékenység­hez. Ugyanakkor azonban két­ségtelen, hogy mintegy 3 mil­liárd forintos nagyságrend­ben a tsz-ek melléküzemágai olyan kifejezetten ipari jel­legű munkákat végeztek, amelyek sem a mezőgazda- sági termeléssel, sem pedig a helyi igényekkel nem voltak összeegyeztethetők. Ezért in­tézkedett a kormány úgy, kenységet, továbbá az adó­zók szociális helyzetét is. Változatlanul adómente­sek a nagy értékű szellemi al­kotásokért és kimagasló tel­jesítményekért kapott díjak, mint például az Állami-díj, a Kossuth-díj, az irodalmi és művészeti díjak, a nívódí­jak, a pályadíjak, stb. To­vábbra is az eddigiekhez ha­sonló kedvezménnyel fizet­hetik adójukat azok a szel­lemi foglalkozásúak, például írók, művészeK, akik több éves munkával létrehozott műveikért jutnak nagyobb jövedelemhez. A társadalmilag értéke­sebb szellemi tevékenységből származó jövedelmek adóter­he általában nem változik. Differenciálják viszont a másodállásból és mellékfog­lalkozásból származó jöve­delmek adóját, mégpedig oly módon, hogy az eddigi felső határ a jövedelemtől függően emelkedik. A má­sodállásban vagy mellékfog­lalkozásban végzett fizikai munka bére továbbra is adó­mentes. A KISIPAROSOK és a magánkereskedők adóztatá­sánál a rendelet fő célja, hogy kedvezményekkel is se­gítse a lakosság igényeinek kielégítését, ugyanakkor erő­teljesebben korlátozza a nagy jövedelmek képződését. En­nek megfelelően a kisebb jö­vedelmet biztosító javító­szolgáltató tevékenységet folytatók adója csökken, a nagy jövedelműeké, alkal­mazottakat tartóké fokozódik. Az eddiginél nagyobb adó- kedvezményt kapnak az idős és csökkent munkaképességű kisiparosok. kiskereskedők, továbbá a tanulót tartó, il­letve a több gyermeket eltar­tó kisiparosok és kiskeres­kedők. Az új szabályozás több szempontból egyszerűsíti az adózást. Bővítik például azoknak a körét, akik áta­lánnyal adózhatnak, e kate­hogy a jövőben a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek tevékenységi körükhöz szo­rosan nem kapcsolódó ipari árutermeléssel közvetlen pia­ci értékesítés céljából nem foglalkozhatnak. Az ilyen gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységre csak az álla­mi üzemekkel és intézmé­nyekkel kötött szerződés alapján vállalkozhatnak, mert így gazdaságosan egé­szítik ki a nagyipari terme­lést. Ezért a tanácsi szervek fe­lülvizsgálják a mezőgazdasá­gi szövetkezetek ipari jelle­gű tevékenységét és 1972. jú­nius 30-ig megszüntetnek minden olyan gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységet, amely közvetlenül a piaci ér­tékesítést szolgálta. Azokat a szövetkezeteket, amelyeknél az ilyen jellegű ipari tevé­kenység árbavétele az összes érbevétel 30—50 százaléka között van, mezőgazdasági­ipari, ahol pedig az 50 száza­lékot meghaladja, ipari-me­zőgazdasági szövetkezetek­nek kell minősíteni. Ezekben a gazdaságokban ennek meg­felelően szabályozzák az adó­zást, végső fokon a jövedel­met. A számok azonban itt is azt bizonyítják, nem sok ilyen szövetkezet van az or­szágban; a 2400 tsz-ből kö­rülbelül 150-et sorolnak azok közé, ahol az iparból szárma­zó jövedelem aránya megha­ladja az 50 százalékot, A ren­delkezés ismeretében arra lehet számítani, hogy ezek a tsz-ek a jövőben felülvizs­gálják tevékenységüket és megszüntetik az olyan mun­kákat, amelyek valóban tá­vol esnek mindenfajta me­zőgazdasági tevékenységtől, azokat az ágazatokat fejlesz­tik, amelyek bekapcsolódnak a mezőgazdasági termelés­hez, illetve segítik a helyi la­kossági igények kielégítését. góriába sorolják a kisebb jö­vedelműeket, s elsősorban a szolgáltató-javító kisiparo­sokat. A kormányrendelet le­hetővé teszi, hogy a kisipa­rosok és magánkereskedők jövedelemadójukat is adókö­zösségben fizessék: e mód­szert fokozatosan 1972. de­cember 31-ig kell megszer­vezni. Ez lehetővé teszi a fo­kozott társadalmi ellenőr­zést, vagyis azt, hogy az adót a jövedelmekkel ará­nyosabban állapítsák meg. AZ ÜJ RENDELET az adózás segítségével is igyek­szik elejét venni különféle manipulációknak. A jövőben nem lesz érdemes spekulá­ciós szándékkal ingatlant vá­sárolni, mert az ingatlanok adásvételéből származó jöve­delmeket is megadózhatják. (Történik Jénában 1791. szeptember 18-án. Dőfoerei- nemek „A zöld fához” cím­zett vendéglője előtt. Ross- tock báró és doktor Kiefer.) Báró: Ki volt az a testes úr, aki az imént bement a házba? Doktor: Von Gőthe titkos tanácsos. Báró: Gőthe? Nem isme­rem. Címzetes vagy hivatal­ban lévő? Doktor: Az országos tudo­mányos és művészeti intéze­tek főfelügyelője. Báró: Ah, akkor mégis is­merem. Nehéz ember. Volt vele egy háromhetes levele­zésem. De miért hívja ma­gát Gőthének? Doktor: Mindig ez volt 'a neve. Báró: Annak idején min­dig Go-ethének írta alá magát. Doktor: Gőthének ejtik. Régi írásmód. Báró: Vagy inkább újmó­di Gothománia. Felvett név? Doktor. Nem. Ugyanazon a néven ír és visel hivatalt. Báró: Miket ír? „Ne legyünk mi különbek, mint a többi brigádok. In­kább ők legyenek olyanok, mint mi!” Gyebrószki Béla, a megyei állami építőipari vál­lalat tmk ifjúsági szocialista brigádjának vezetője mondta ezeket a szavakat a szocialis­ta brigádvezetők tanácskozá­sán. Mire azonban a felszóla­lás végére ért, kiderült: jól gondolta, csak nem pontosan fogalmazott. De a vita hevé­ben nem is a fogalmazáson volt a hangsúly, hanem a szándékon. Előírni nem lehet Mert ahány brigádvezető csak szót kért, mind azt sze­rette volna kifejteni, hogy a munkájuk eredménye legin­kább a mozgalom vonzó ha­tásán mérhető le. Egymás után tértek vissza a szakszer­vezeti titkár szavaira: a bri­gádmozgalomnál nem első­sorban mennyiségi többletről van szó, hanem a munka ér­tékét növelő olyan tényező­ről, emberi tulajdonságokról, amelyeket semmilyen mun­kaköri leírás, vagy ügyrend nem rögzít és amelyet előír­ni, vagy megkövetelni nem lehet. Nem elég, ha elfogadhatók & brigád termelési számai, ha abban az évben nem volt mulasztás, vagy rendbontás, ennél többet kell adni. Igaz Endre többszörös szocialista brigádja például egy egész utcasorra való házat épített fel az árvizes területen, dol­goztak szombaton és vasár­nap és csak mikor teljesítet­ték amit vállaltak, akkor fo­gott hozzá saját háza építé­séhez, amelyiket szintén az árvíz pusztított el. De lehet folytatni a sort a Doktor: Főleg tudományos dolgokat. Nagyon szép kí­sérleteket végzett a színek­kel. Növénytannal is foglal­kozott. Amint hallom most könyvet ír a kémiai rokon­ságokról. affinitásokról. Kü­lönben a szépirodalmat is művelte. Báró: Az inkább érdekel. A végén még regényeket is ír? Ezt szeretem a legjob­ban. Doktor: Igen. Egy regény is szerepel a művei között. De van annak már vagy ti­zenöt éve. hogy a könyv megjelent. Mit beszélek. Legalább tizenhét, ha nem több. mert akkor még nem voltam kandidátus. Báró: Mi volt a címe? Doktor: Werther keservei. Tóbiás-, a Tárnba-, vagy a Dócs-brigáddal, akik ésszerű­sítésekkel. kötelezettségeken túli többletmunkával tűntek ki, vagy a tmk brigádja, ame­lyik a Kiskállói Általános Is­kolával nemcsak emberi vo­natkozásában szép, segítő szándékában követésre méltó kapcsolatot épített ki, hanem elhatározták, hogy megismer­tetik, megszerettetik a szak­májukat a gyerekekkel. Törődni az-emberekkel Többen tették szóvá az emberekkel való törődést, foglalkozást is, azt, hogy a szocialista brigádoknak ab­ban is ki kell tűnni: senkit nem hagynak magára, még egyéni problémájával sem. „Látom egyszer az egyik fiún, hogy valami bántja — mondja is a példát Gyeb­rószki. — Kérdem tőle, mi van, Józsikám? Szül a fele­ségem — mondja a fiú — és a gázpalackot csak három hónapra igazolták vissza. Le­ültünk, megfogalmaztunk egy levelet és soron kívül megkapta a palackot.” Egy másik brigádvezető — Jármi Aladár — a tuzséri ku­bikosbrigád tagjairól beszélt. Jó volt hallani, ahogy és amilyen felelősséggel a mun­katársairól beszélt, azokról az emberekről, akikről még ne­gyedszázada is csak így be­széltek: a melósok közt is a legutolsók. Nem frázisok voltak, amik itt elhangzottak. Sem a mun­kafegyelemről, sem a jobb munkaszervezésről, sem az anyagtakarékosságról, vagy a brigádokba kerülő fiatalok szakmai képzéséről. És, hogy mennyire őszinték, azt az el­hangzott bírálatok is bizo­Az ifjú Werther keservei. Báró: Mi? Werther keser­vei Georg Goethétől? Hiszen azt ismerem. De még meny­nyire! Egy egész télen át ez volt a beszéd tárgya min­den összejövetelen. Még fa­lun is. Emlékszem. mintha csali ma volna: Neckars mündben előadták vásári ballada formájában. És uno­kafivérem, a hosszú Einsie­del nem akarta magát agyon­nevetni. hanem agyonlőni! Mert ugyanolyan halálosan szerelmes volt. mint Werther a kis Philine Radzivillbe, aki Bécsibe ment férjhez. Mikor titkos megbízatással ott jár­tam a császári udvarban, el­meséltem neki az egész tör­ténetet. Azt felelte, hogy az «gy ragyogó könyw Zsbet nyitják. Mert azt is szóvá tet­ték, hogy néhány közép-, vagy magasabb beosztású vezető az irodából akarja irányítani a munkát és olyan is akadt köztük, aki a vállalat köz­pontjától kérdezte meg: hány szocialista brigád is dolgozik az ő keze alatt­Valami hiányzott A beszámolóból kiderült az is: ebben az évben nem a legrózsásabban alakultak a vállalat eredményei. Ennék külső és belső okai egyaránt vannak. Az is kicsendült azonban, hogy ahp] 240 bri­gád a szocialista címért,' 18 építésvezetőség a szocialista építésvezetőség címért, 13 fő­építésvezetőség a szocialista munkahely címért, 7 főépí­tésvezetőség a szocialista fő­építésvezetőség címért, 6 bri­gád a kiváló brigád címért és 10 osztály a szocialista osz­tály címért versenyez, ott nem maradhat el az ered­mény sem. Valami azonban hiányzott a tanácskozásról és hiányzott a beszámolókból. Az, hogy több szó esett a gondokról, mint az eredményekről. Pe­dig — mint ahogy Kanda Pál, az SZMT vezető titkára hoz­zászólásában elmondta — a szocialista brigádoknak igen sok közük van ahhoz, amit Szabolcs megye általános fej­lődésében elért, ahhoz, hogy szocialista demokráciáról be­szélhetünk, ahhoz, hogy meg­nőtt a közügyek iránt érzett felelősség. És ebben az építőknek sem kell szégyenkezni! szerezzem meg. De az nem is volt olyan könnyű, mivel Ausztriában be volt tiltva. Végül mégis megismerkedett vele. És tudja hol? A Prá- terban. mint bábjátékkal. Doktor: És mi lett a hosa- szú Einsiedel sorsa? Báró: Természetesen nem lőtte magát agyon. De von Geothe úr sem tette ezt. ha­nem a végén elvette a Lot­tóját. Doktor: Nem is nős. Azaz csak balkézről. Báró: Ez érdekes. Tehát nem osztályabelivel? Doktor: Nem. Egy Vulpius kisasszonnyal. Báró: Vulpius? Csak nem Christian Vulpius valami­lyen rokonával? Doktor: A nővérével. Báró: No de ilyet! A nagy Vulpius. a Rinaldo Rinaldini halhatatlan szerzőjének nő­vérével? Akkor feltétlenül meg kell ismerkednem ezzel a von Goethe úrral. Micsoda bámulatos szerencse! Jöjjön gyorsan! Boldog Balázs fócdítástf Az általános jövedelemadó szabályozása Balogh József Egon Friedeil: Vulpius sógora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents