Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-16 / 296. szám
4. oldal «Wlff föAGYAROfiSTA<5 Í971. december 79. Korunk mezőgazdasága II szarvasmarha-tenyésztés fellendítéséért Dr. Gergely István miniszterhelyettes nyilatkozata a húsprogram végrehajtásáról A tsz-ek középtávú tervei Növekszik a sajáterős beruházás Négy évvel ezelőtt hirdették meg hazánkban az állattenyésztés fejlesztésére és a húsellátás javítására a húsprogramot. ■ Megvalósulásáról, az állattenyésztés helyzetéről nyilatkozott dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes. — Melyek a húsprogram legfőbb eredményei? — Elöljáróban le kell szögeznem: a húsprogram meghirdetése helyes volt és elérte célját. Ezt tanúsítja, hogy a sertéshústermelés gyors fellendülése következtében négy év alatt az egy főre jutó 53,9 kilogrammos (1967. évi) húsfogyasztás 1971-re várhatóan 62 kilóra növekedik, örvendetes, hogy a vágóállat-, hús- és egyéb állati termékexport is kedvezően, sőt a vártnál jobban alakult. i — Milyen intézkedéseket hoztak kormány-, illetve tárcaszinten a program megvalósítása érdekében? — A program meghirdetésével egyidőben megkezdődött a korszerű építési módszerek tömeges elterjesztésének és a modern, gyársze- rűen termelő állattartási technológiák bevezetésének időszaka. A sertéstartás gépesítésére serkentették a gazdaságokat a Gazdasági Bizottság határozata nyomán importált és az itthon kifejlesztett technológiai berendezések. Sokat fejlődött a szarvasmarhatartás technológiája is, különösen a korszerű fejőgépek és a tejkezelő hűtőberendezések választéka bővült. Segítette a fejlődést a fajtaösszetétel javítása és az igényeknek megfelelőbb „típusarány” kialakítása. Ebből a célból 1967- től napjainkig a legismertebb külföldi fajtákból mintegy 100 tenyészbikát és 2800 tenyészüszőt importált az ország. A fehér hússertés nemesítésére három év alatt ezernél több külföldi tenyészállatot kaptak a gazdaságok. — Javult-e az állattenyésztés jövedelmezősége? — Nagyon lényegesnek tartóm azokat az intézkedéseket, amelyeket az elmúlt években hoztak a közgazda- sági feltételek javítására. Mint ismeretes, 1968-ban és 1970-ben került sor a vágómarha és a tej felvásárlási árának emelésére. Ennek eredményeként az 1967. évi 19,70 forintról 1971-ben 24,60 forintra nőtt a szarvasmarha felvásárlási átlagára. A tejért literenként 3,44 forint helyett 4,11 forintot fizetnek. Ez az áremelés azonban még nem biztosította az ágazat megfelelő jövedelmezőségét, ezért a kormány a szarvast marha-tenyésztést — csakúgy mint a legtöbb államban — többféle központi támogatásban részesíti. Ezenkí-. vül a beruházásokat, valamint a rét- és legelőgazdálkodás költségeit is részben finanszírozza az állam. — Más a helyzet a sertés- hústermelésnél. Ebben az ágazatban 1968-ban és 1970- beh hajtottak végre áremelést és a tenyésztés gazdaságosságát tovább javította az az intézkedés, (az 1045. kormányhatározat), amely a hagyományos, viszonylag korszerűtlen telepekről kikerülő vágósertések után kilónként kétforintos értékesítési prémiumot biztosít. Ezek eredményeként a vágósertések kilónkénti felvásárlási átlagára az 1967. évi 19.70 forintról 1971. szeptemberéig 23,60 forintra emelkedett. Az állattartók szempontjából előnyös volt a szabadtakar- mány-forgalom bevezetése is. Ha nem is tudtuk minden esetben kielégíteni az igényeket. — Igazolták-e az eredmények az intézkedések helyességét? — Feltétlenül, mindenekelőtt a hústermelés gyorsabb fejlődésével, Amíg például 1967-ben a tenyésztők, állattartók 1,23 millió tonna vágóállatot adtak, addig 1971- ben 1,56 millió tonnás vágóállattermelés várható. 1969- ben még stagnált a hústermelés, 1970-ben már 4,5 százalékkal nőtt, idén pedig — az 1969. évihez képest — 15 százalékos felfutásra lehet számítani. Az idei hústermelés meghaladja a IV. ötéves terv 1971. évi előirányzatát. Javult a termelés hatékonysága; amíg 1967-ben az egy számosállatra jutó vágóállattermelés 4,4 mázsa volt, addig 1971-ben 5,4 mázsás teljesítménnyel számolunk. — Mi jellemzi a hústermelő ágazatok eredményeit és milyen területeken várhatók újabb intézkedések? — A legkedvezőbb eredményt az úgynevezett sertésprogram és a vele kapcsolatos intézkedéssorozat hozta. Az idei októberi állatszámlálás előzetes adatai szerint a sertésállomány 8,9 millió, azaz 1,1 millióval több, mint négy évvel ezelőtt, és 0,7 millióval nagyobb, mint tavaly ilyenkor. Az üzemek idén várhatóan 13 százalékkal több sertéshúst adnak, mint tavaly és egyharmadá- val többet mint 1967-ben. A sertéstartás termelési biztonsága érezhetően megszilárdult, a gazdaságok és a háztáji. valamint az egyéni termelők szívesen vállalkoznak sertéshizlalásra. — Le kell azonban szögezni, hogy a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére hozott intézkedések nem hoztak eddig kiemelkedő eredményt; stagnál a szarvasmarha-állomány, a t Génállomány pedig csökken. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ágazat jövedelmezősége nincs összhangban a tenyésztés eszköz^ és munkaigényességével, a termelési folyamatok bonyolultságával és a külföldi piaci kereslettel. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. Úgy gondolom, hogy a szarvasmarhatenyésztésben további előbbre lépést csak a tehénállomány és a borjúszaporulat növelésével lehet elérni.. Ennek érdekében szereztünk most ismét érvényt a nőivarú állomány védelmét szolgáló korábbi rendelkezéseknek. Ily módon törekszünk a tehénselejtezés mérséklésére és a tenyésztésben tartás idejének meghosszabbítására. A MÉM ugyanakkor komplex intézkedési tervet dolgoz ki az ágazat jövedelmezőségének javítására, a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére és ösztönzésére, s javaslatunkat a kormány elé fogjuk terjeszteni, — Az eredmények és a gondok összegezése után ide kívánkozik a nemzetközi összehasonlítás, hol tart a hazai állattenyésztés nemzetközi mércével mérve? — Az állattenyésztés fejlődési üteme, színvonala és a fajlagos termelési mutatók tekintetében ma a közepesnél fejlettebbemre zúgok közé tartozik hazánk, de -mindjárt hozzá kell tennem, hogy néhány ágazatban már az „élmezőnybe” kerültünk. Az állatsűrűség, a termelés növekedési üteménél valamivel kedvezőtlenebb, elsősorban a szarvasmarha-állomány te„A szőlőt és a bort az ember boldogságára alkotta a természet. Fogyasszuk egészséggel!” így kezdi könyvét a homoki szőlőtermesztés kiváló szakembere. Horváth Sándor. És amilyen színes, érdekes egyéniség a szerző, olyan ez a kis könyv is. Olvasgatva, lapozgatva vágyat érzünk, hogy szert tegyünk egy kiskertre, ahová szép szőlőlugast, vagy talán néhány sor borszőlőt telepíthetünk. Kiskertünk talán legkedvesebb sarka lehet a szőlőskert. A szép sorban álló tőkék láttán összefut szánkban a nyál; eszünkbe jutnak a mézízű szőlőfürtök, de sokan lelki szemeik előtt az asztalra á' lított kancsó bort látják már. Ki gondol ilyenkor arra, hogy hányszor feküdt le esténként fájó derékkal a napi verejté- kes kapálás után? Ki törődik a sok bosszúsággal, ami akkor kintetében maradunk el a fejlett állattenyésztéssel rendelkező országoktól. A vizsgált 17 európai ország közül hazánk 100 hektárnyi mezőgazdasági területére jutó tehénállománya a 15., a sertésállománya azonban már az 5., baromfiállománya pedig a 7. helyen áll. A világ élenjáró országai közé tartozunk a csirketenyésztésben, valamint — a termelési színvonal tekintetében — a sertés- és a marhahizlalásban. Itt említem meg, hogy a most épülő szakosított telepek tenyésztési adatai már a fejlett országok színvonala felett alakulnak, a hizlalási eredmények pedig egyenértékűek lesznek a legjobbaké- val. — Állattenyésztésünk a gazdaságilag fejlett országokkal kialakult versenyben előnyös helyzetben van. Az állatállomány Magyarországon a nagyüzemekben összpontosul. ebben a tekintetben hazánk a világ országai között a negyedik helyen áll. A magyar mezőgazdaság gyors ütemben halad előre a specializáció terén is. A hazai nagyüzemekben jelenleg több mint 400 iparszerűen termelő, szakosított tehenészeti telep és 280 szakosított sertéstenyésztő telep épül. A korszerű telepeken a nagyüzemi tehénállomány 29 százalékát lehet elhelyezni, aI vágósertés árutermelésének pedig már közel fele kerül ki ilyen környezetből. Azon igyekezünk, hogy a' korszerű technológiák és eljárások a IV. ötéves tervben minden eddiginél szélesebb körben elterjedjenek, fejezte be nyilatkozatát dr. Gergely István miniszterhelyettes. érte, mikor rájött ama, hogy valamelyik kedvenc tőkéjét rosszul metszette meg? Talán senki. De a nagyvárosok éttermeiben iddögóló vidám társaságnak sem azon jár az esze, hogy hogyan és milyen fáradságos úton kerül kezébe a borral teli pohár. Ez a könyv azoknak segít, akik most indulnak el ezen az úton. akik most ismerkednek a szőlőtermesztés tudományával. A szerző az érdeklődő olvasót minden „mesterfogásra” megtanítja, a telepítéstől egészen a bor kezeléséig. A legkorszerűbbet, egyszerűen mindenki számára érthetően, ez a dicséretes szándék hatja át minden sorát. Figyeljük meg a könyv né- ' hány kiragadott kérdését. Ezek mindenkit érdekelnek: Hogyan hasznosíthatjuk kertünket?, Mit kell a szőlőről tudni?, Milyen fajtát telepítsünk? Milyen legyen a tőkék művelési módja?. Hogyan telepítsük az oltványokat?, Öntözzünk-e és hogyan?, Milyen kisgépek se-- gíthetik munkánkat?. Melyek a szüreti teendők?, és végül: Hogyan kezeljük a bort? A könyv gerincét az ötletes a lényeget jól kifejező rajzok adják. Ezeket különösen mindenki figyelmébe ajánljuk. Elég rájuk pillantani, s máris nyilvánvaló, hogy mit kell tenni. „Búcsúzóul még azt kívánom olvasóimnak, leljék örömüket a' szőlőben és a borban!” így válik el önöktől a szerző és ehhez csak azt tesszük hozzá, hisszük, hogy olvasásában is örömüket lelik majd. Legutóbbi cikkünkben a Tisza menti termelőszövetkezetek szövetsége tagszövetkezeteinek növénytermesztési terveit értékeltük. Az ösz- szesített ötéves tarvekbői kitűnik, hogy a középtávú előirányzatok szerint a beruházások 1975-ig mérséklődnek, az emelkedő kereslet azonban jövő évig még tart. A szövetség területén a beruházások reálisak, nem tartalmaznak túlzásokat. Az építési beruházások terén lényegében a megkezdett szakosított telepeket fejezik be a szövetkezetek. A beruházási kereslet tehát csökken, és emellett az összetétele is változik. A legjellemzőbb változás, hogy a gépek iránti kereslet nő, az ültetvények telepítése pedig csökken. A beruházások és a fejlesztési alap Az idén elkezdett ötéves tervben az összes beruházások és a fejlesztési alap aránya kedvezően változik. Az összes beruházások 1971—75 között 956 milliót tesznek ki a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetekben. E terv- ciklusbam a fejlesztési alapot 862 millió forintra tervezek. Tehát az összes beruházás a fejlesztési alapnak mintegy 110 százaléka. A korábbi években ez az arány sokkal kedvezőtlenebb volt. Az előirányzott beruházások lényegesen meghaladták a termelőszövetkezetek fejlesztési alapját. Az is igaz, hogy a beruházása program is az előző ötéves tervekben jóval feszítettebb volt. Másrészt a termelőszövetkezetek anyagi helyzete sem engedte meg, hogy hasonló arányú fejlesztési alapot képezzenek. ..Ez ,.g fejlesztési alap- arány nemcsak a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek korábbi beruházásaihoz mérten mutat fejlődést, de országos összehasonlításban is jónak mondható. Amíg az itt gazdálkodó szövetkezetek összes beruházási előirányzata 10 százalékkal haladja meg a fejlesztési alapot, ez a mutató országosain 25 százalék. A fejlesztési alap aránya nemcsak az összberuházások- haz, hanem a saját erővel összevetve is kedvező képet mutat. A saját erő, a fejlesztési alap 69,2 százalékát teszi ki. A beruházások forrásai Az lenne a kívánatos, ha a fejlesztési alapot a beruházások csak 50, legfeljebb 60 százalékig terhelnék le. Így nagyobb összeg maradna a forgóeszköz-állomány fejlesztésére. Egyébként jellemző tény, hogy a jól jövedelmező gazdaságokban az ösz- szes eszközállományon belül a forgóeszközök meghaladják az 50 százalékot. A tervezett beruházási program mérsékeltebb üteme valamit enyhít a helyzeten, de még mindig lehet arra számítani, hogy a termelőszövetkezetek jelentős része forgóeszköz-hiány- nyal fog küzdeni. A várható beruházások forrás szerinti számadataiból megállapíthatjuk, hogy a saját erő aránya rohamosan flő és jóval meghaladja az országos átlagot. Ezzel szemben az állami támogatás aránya hasonló mértékben csökken. Például országosan a termelőszövetkezeti beruházásoknak a sajáterős forrás 52,6 százalék, míg a Tisza menti tsz-szövetség területén 62,4 százalék. Különösen szembetűnő, hogy az ország gos tervezethez képest a terület termelőszövetkezetei igen szerény ártámogatással és hitélaránnyal számolnak. Míg országosan az ártámogatás aránya 28,3 százalék, a szövetség területén 23,8 százalék. A hitelarány országosan 19,1 százalék, a szövetség területén 13,8 százalék volt. A vázolt tendenciákból megállapítható, hogy az állami támogatások odaítélésének megszigorítása és a hitel- feltételek jelentős változása folytán a termelőszövetkezetek mindent elkövetnek, hogy a fejlesztést saját erőből valósítsák meg. A beruházási hitelekkel kapcsolatban olyan helyzet alakult ki, hogy általános a hitelhiány, rövid a lejárat és magas a kamat. Annak ellenére, hogy a beruházási hitelek kihelyezési időtartama legfeljebb 8 év, a gyakorlatban 2—3 éves lejáraltra kapnak hitelt a termelőszövetkezetek, ami esetenként eladósodásukat okozza. A gépvásárlás helyzete Hasonló a helyzet a gépvásárlásnál, ahol szintén 2—3 éves hitelt kapnak a tsz-ek, annak ellenére, hogy az irányelvek az amortizációs időt jelölik meg maximumként, ami legalább 6 év. Az ilyen hitelkorlátok ■ miatt több termelőszövetkezet nem képes gépesíteni a kukoricát, a burgonyát, a cukorrépát és a dohányt, de folytathatnánk a tenményszáritással és egyéb belső munkák gépesítésével is. Ez is közrejátszik, hogy a kukorica kivételével az említett növények vetésterülete erősen csökkenő tendenciát mutat. A fent vázolt hitelezési problémák miatt a nem hitelképes gazdaságok hitel híján nem fejlődhetnek, a hitelképesek pedig a rövid lejárat és a magas kamatok folytán kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe. Összefoglalásként' megállapíthatjuk, hogy a középtávú fejlesztési tervek a termelési érték, a bruttó jövedelem és a fejlesztési alap jelentős növelését irányozzák elő. A munkaerő termelékenysége nagy ütemben emelkedik. A termelés növelése, a tervezett beruházások megvalósítása, a termelés gyorsabb ütemű spéci aiizá- ciójával és koncentrálódásával jár együtt. Amennyiben a tervezett fejlesztési elgondolások megvalósulnak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek igen nagy lépést tehetnek e(lőre és jó részük valóban önálló szocialista nagyüzemmé fejlődhet. (Cs. B.) Jól jár, ha felkeresi a „Szabolcs“ Cipógyár szaküzleteit, mert december 17-től december 31-ig férfi lakkcipő ünnepi vásári rendez 20 SZÁZALÉKOS NYÍREGYHÁZÁN: ÁRENGEDMÉNNYEL! FEHÉRGYARMATON: Régi ár: 510,— Ft. KOSSUTH TÉR ÉS SZABADSÁG TÉR. A CIPÖBOLTJÁBAN. Oj ár: 405,— Ft „ - SZABOLCS-SZATMAR megyei ÉPÍTŐ ÉS SZERELŐ VÁLLALAT NYÍREGYHÁZA. KALLÓI U. 4. SZ. Telefon: 10—80, 10—81. ÉM nehézgépkezelő vizsgával rendelkező toronydaru- kezelőt, gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és autó-motorszerelőket felveszünk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (1011) Szakkönyvtárunk Szőlő a házi kertben
