Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-16 / 296. szám

Wfí ffeeemSer 11. f. e*W? Év vég! taggyűlések A PÁRT X. KONGRESZ- SZUSA új, megnövekedett kö­vetelményeket állított az alapszervezetek elé. Ez egy­ben az alapszervezetek önál­lóságának, munkájuk szín­vonalának jelentős fejleszté­sét követeli meg. A felsőbb pártszervek határozatainak megvalósítása, de a gazdasá­gi tervek teljesítése is az alapszervezetek hatókörében megy végbe. Ahogy mondani szoktuk: a dolgok itt realizá­lódnak. De nem mindegy ho­gyan. A kongresszus azt is megállapította, hogy a párt­munka legnagyobb tartalékai jelenleg az alapszervezetek­ben vannak. Az alapszervezeti munka javítása sokoldalú minden­napi tevékenység összegezé­séből adódik. Ez eddig is így volt és ezután is ezen mú­lik. A hétköznapok egymás­utánjában végzett munkát azonban időközönként — nemcsak négyévenként — ér-* tékelni szükséges. Ezt felis­merve a kongresszus a szer­vezeti szabályzatot a követ­kező ponttal bővítette: „A vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszerve-_ zet éves tevékenységét.” Az év végi beszámoló tag­gyűlések december második felében és januárban zajla­nak le megyénkben. A járá­si, városi pártbizottságok alapszervezeti titkári érte­kezleteken megbeszélték az előkészítés teendőit. A kö­vetkező napokban a vezető­ségek — az elkészített ütemtervük szerint — össze­gezik a végzett munkát, ér­tékelve megállapítják a jót és a hiányosságokat egy­aránt. Ezt azonban nem le­het csak a jegyzőkönyvek, a feljegyzések alapján elvé­gezni. Az előkészítés legfon­tosabb mozzanata a pártta­gokkal való beszélgetés kell, hogy legyen. Erre legalkal­masabb fórum a pártcsoport- értekezlet. Ezeken a megbe­széléseken essen szó az egész alapszervezeti munkáról, a vezetőség tevékenységéről, de elsőrendű a pártcsoport­hoz tartozó kommunisták megbízatásainak, ' magatar­tásának értékelése. Itt min­den kérdéssel szinte név sze­rint lehet foglalkozni, amire egy nagyobb létszámú alap­szervezetben már nincs le­hetőség. MIVEL FOGLALKOZ­ZON az évi munkát nyilván­tartó jegyzőkönyvekből és a pártcsoport megbeszélések­ből összeálló taggyűlési be­számoló. Először is adjon számot a kongresszus előtti vezetőségválasztó taggyűlés és a X. kongresszus határo­zatainak végrehajtásáról. A beszámoló nem lehet a mun­kahely gazdasági tevékeny­ségének évi felmérése, azon­ban a legfőbb mutatók, a célkitűzések megvalósítása kell, ífogy szerepeljen, hi­szen a pártmunka nem ön­cél, nem légüres térben megy végbe. A lényegnek az alap­szervezet politikai tevékeny­sége értékelésének kell len­nie. A beszámoló tárgyilago­san, önkritikusan, kritikusan foglalkozzon a pártvezető­ség, a párttagok munkájával. A taggyűlés ne fukarkodjon a dicsérettel, ismerje el a végzett munkát, de a mulasz­tások súlyának megfelelően bírálja is. A pártalapszervezetek éves tevékenysége igen sokrétű. Kezdve a tagfelvételtől a pártmegbizatások, a pártok­tatás, a tömegssfervezetekkel való kapcsolat, a termelés ellenőrzése és még sok egyéb egészen a kádermunkáig. Nyilván valamennyit nem lehet sorra szedni a beszá­molóban. Minden alapszer­vezetben van három-négy olyan fontosabb feladat, amit ki kell választáni és azt bő­vebben értékelni a taggyű­lésen. Úgy állítsák össze a beszámolót, hogy az felkelt­se a párttagság érdeklődé­sét, a taggyűlés politikai jel­leget kapjon és széles körű vitában alakuljon ki a kom­munisták véleménye. Ne ün­nepélyes összejövetel, hanem munkaértekezlet legyen ez a taggyűlés. A TAGGYŰLÉS AKKOR ÉRI EL a célját, ha az kol­lektív testületi tanácskozás lesz, ahol a demokratizmus szellemében a párttagság gyakorolja ellenőrzési jogát, így elérhetjük, hogy nem­csak számadó, regisztráló ösz- szejövetel lesz, hanem az eredményekből, a jó módsze­rekből éppen úgy következte­téseket vonnak le, mint a hiányosságokból. Más szóval a tényekkel politizáljon min­den taggyűlés. A gondos ér­tékelés egyben alapot szol­gáltat a jövő évi tervhez is. Először tartanak az alap­szervezetekben beszámoló taggyűléseket. Ahol jól ké­szítik elő, mindert remény megvan arra, hogy újabb lendületet ad a X. kongresz- szus határozatainak végre­hajtásához, a párt eszmei, politikai, cselekvési egységé­nek erősítéséhez. (Cs. B.) IEGYZET: Fontos megbízatás Évek óta nem volt olyan mozgalmi seregszemléje a termelőszövetkezeti paraszt­ságnak, mint amilyen a jövő év tavaszára meghirdetett második, termelőszövetkeze­ti kongresszus lesz. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az egész szövetkezeti parasztság véleménye hangsúlyt kapjon az áprilisban összeülő kong­resszuson. A megbeszélésekre jő idő a tél. A téli hónapok, amikor a földművelő kénytelen amúgy is megpihenni. S több ideje van arra, hogy számba yegye, honnan indult, merre tart és mik a következő ten­nivalók. Ezért tartjuk nagyon fon­tosnak, hogy a területi szö­vetségek Szabolcs-Szatmár megyében is sorozatosan mégszervezik, már december­től a kongresszusi közgyűlé­seket, melyek kizárólag arra valók, hogy ellássák útrava- lóval a kongresszusi küldöt­teket. A területi küldöttgyű­lésekig — melyekre március első feléig kerül sor — min­den közös gazdaságban meg­tartják a kongresszusi köz­gyűléseket. Érdekessége lesz a kong­resszusi közgyűléseknek, hogy a több faluból álló ter­melőszövetkezetek általá­ban falvanként tartják meg összejöveteleiket. Ezek a részközgyűlések éppen arra valók, hogy egy-egy falu pa­rasztságának mondanivaló­jára legyen idő, hogy vilá­gosan kirajzolódjanak a he­lyi problémák, azok a kérdé? sek, melyek egy-egy közös­ség sajátos mondanivalóiként fogalmazhatók meg a kong­resszus számára. Egy-egy ter­melőszövetkezet két küldöt­tet küld a területi szövetsé­gek által megrendezett kong­resszusi területi küldöttülés­re. Mindegyik gyűles titkos szavazással dönt határozatai­ról és így ad megbízást kül­dötteinek arra, hogy mit is tegyen szóvá a kongresszu­son. És ezek a megbízatások lehet, hogy sok faluban azo­nosak lesznek. De az is meg­történhet, hogy egy-egy köz­ségben olyanféle problémák fogalmazódnak meg, amelyek csak ott éleződhettek ki kér­déssé, de éppen sajátos vol­tuknál fogva az egész moz­galomtól kérnek választ. És éppen ebben lesz a termelő­szövetkezeti kongresszus ér­telme. Hogy összegezve, tel­jességében, árnyalataiban is választ akar adni nagyon megerősödött . termelőszö­vetkezeti parasztságunk éle­tének, munkájának legfonto­sabb kérdéseire. G. N. Z. . Barkácsoljunk Kérkedés nélkül állíthatom, hogy rendelkezem valame­lyes kézügyességgel. Úgy kezdődött a dolog, hogy már 4—5 éves koromban szak­szerűen szétszedtem a rossz zsebórát és gramofont, ame­lyeket összerakni még szak­szerűtlenül se tudtam ugyan, de nem -sokkal később már meglehetős rátermettséggel készítettem vitorlás hajót, vitorlás szánt, vízimalmot, sőt gumiszalagos légcsavar­ral meghajtott repülőgépet is. Ez az utóbbi, ha nem is repült, de gurulni már tu­dott a földön. Annál jobban repült a papírsárkányom, szállt a nádszálból metszett nyílvessző, amelyet fűzfaág­ból hajlítok íjról lőttem ki; a korombeli kislányokat bü­rökszárból készített vízipus- ikával, kenderkócgolyóbisra töltött bodzapuskával vagya libatollseprűből kitépett toliból fabrikált krumplipus­kával ijesztgettem. Ma már ilyeneket, sajnos, nem csiná­lok, de a kisebb hibákat — az elromlott villanyt, vízcsa­pot, ablakzárat stb. — ma­gam megjavítom odahaza, anélkül, hogy ezzel a konkur- renciával a házk^zelőség rigységét még csak egyszer s felkeltettem volna. Egyben azonban kétbalke­zes vagyok: hiába olvasga­tom a lapok barkácsolási ro­vatát, még soha semmit nem sikerült elkészítenem az ilyen műszaki leírások után. Eleinte sokat bosszankodtam emiatt, később azonban rá­jöttem valamire; könnyebb leírni az ilyen műveleteket, mint elkészíteni az utasítá­sok nyomán a megfelelő tár­gyaltat, Éppen ezért elhatá­roztam, hogy többé nem próbálkozom újságcikkek nypmán barkácsolással, ha­nem inkább én magam is ilyen cikkeket fogok írni. Ezt ezennel meg is kezdem: Fából vaskarika: Végy a fáspincében egy kö- teg aprófát. Ezek a kör ala­kúra formált aprófakötegek pléhlemezből készült kariká­val vannak összefogva, Tü­Nem állnak meg Kamaszkorát élő gyár A modern gépek mellett korszerű emberek Malomhoz hasonlítaná a járatlan látogató a vásárosna­ményi forgácslapüzemet. Bú­za, gabona helyett fát őröl­nek az okos masinák, majd bonyolult technológiai folya­matok után a présgépek már a kész forgácslapokat szállít­ják az örökmozgó szalagon. S a vagonok elindulnak az ország minden tájára, hogy a ma már nélkülözhetetlen alapanyaggal ellássák a bú­torgyárakat, vállalatokat, térelválasztó elemeket, ví- kendházakat, garázsokat ké­szíthessenek belőlük. Persze a „natúr” hasábfák útja a kész forgácslapokig korántsem ilyen egyszerű és sima. De most nem ezek út­ját kísértük végig ottjártunk során. A kamasz . üzem munkásainak tanulása, mű­velődése volt a témánk: ho­gyan tudnak megfelelni a jól automatizált üzem, a modem eljárások által na­ponta megkívánt követelmé­nyeknek. Házaspár Pestről A modern „csodamalom” nagyon is valóságos szak- és általános ismereteket kíván a dolgozóktól, hogy a kike­rülő termékeket ne érje szó és a munkások borítékja se vékonyodjon fizetéskor. A korszerűen gépesített üzem jól képzett gárda kiválogatá­sát tette szükségessé már az indulásnál. Ezért sem meg­lepő. hogy a dolgozóknak mindössze egyheteda segéd­munkás, akik a gépek ki­szolgálását végzik. A munká­sok nagy többsége szak- és betanított munkás, s egészen kevés azok száma, akiknek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. * — Érthető, hogy először a szakképzés, a szakműveltség megszerzése Volt nálunk az elsőrendű. És most is így va­gyunk ezzel — mondták az üzemben. Uj gyár, új tech­nológia, új emberek... Az ország több vidékéről jöttek ide szakemberek, technikusok, mérnökök, a fi-^ z;ikai dolgozók Vásárosna- ményen kívül legalább hu­szonöt községből tobórozód- tak. Ez a sokarcú, de közös törekvésű kollektíva dolgo­zik a naményi üzemben sok kezdeti. köztük a nagyobb tudás megszerzésének gond­jaival is. Elés sok a fiatal házaspár az üzemben... „Mi Pestről jöttünk” — mondja a bemutatkozás után Berzeviczy Lászlóné, a- laboratórium vezetője. Felső- gödről jártak be Pestre. Amikor elhatározták, hogy hazajönnek — ugyanis sza­bolcsiak — sok mindent mérlegre tehettek maguk­ban. Uj gyár. modem mun­kakörülmények, becsületes fizetés, lakás... Kétszoba összkomfortos lakást kaptak. Eddig nagyon megtalálták a zeld el az aprófát, s meg­marad neked a vaskarika. VASBÓL FAKARIKA: Gyújtsd a vasat, aztán add el a MÉH-nek. A kapott pénzből kisfiádnak vehetsz a játékboltban egy fakari­kát. Lehet, hogy ezek a barká­csolási feladatok a gyakor­lottabb ezermesterek számá­ra túlontúl egyszerűnek tűn­nek, mentségemre szolgáljon azonban az a körülmény, hogy meg kezdő vagyok ezen a téren. Amellett van egy nagy előnyük: leírásom nyomán mind a fából vaska­rikát, mind pedig a vasból fakarikát a kisebb kézügyes­séggel rendelkező gyerme­kek, sőt felnőttek is előállít­hatják. Heves Ferenc számításukat. Dolgoznak és tanulnak. A feleség a veszp­rémi vegyipari egyetem első­éves levelező hallgatója, a férj — aki az üzemben elektrotechnikus — a pesti műszaki egyetem villamos- mérnöki karának negyedéves levelező hallgatója. Műszaki köm Ttár. közpénzen Zöld utat kap a tanulás a gyárban — mondták többen is. Kihelyezett faipari tech­nikumi osztályt hoztak létre Vásárosnaményban. Csaknem tízen tanulnak ott, jelenlegi szakmunkások, akik a tech­nikusi képesítésért verejté­keznek hetenként három es­te. A törvényben előírt ta­nulmányi kedvezményeken túl a négy műszakos terme­lés mellett is megoldották a továbbtanulók iskolába járá­sát. t A nagyobb tudást segíti a több' száz kötetes műszaki könyvtár is. Szükség is van minden értékes faipari szak­könyvre, hisz nincs kihez „átugrani” a szomszédba ta­nácsért. Száz kilométerekre található a legközelebbi for­gácslapüzem. Említetté!!: a dolgozók, a könyvek gyűjté­se közügy; bárki meglát Pes­ten vagy más városban egy- egy hiányzó szakmunkái, nyugodtan megveheti, itthon kifizetik a gyár pénztárá­ban. • Bekerül a műszaki könyv­tárba, hogy mindenki szá­mára kéznél legyen. A műszakiak, a mérnök, technikusok közül négyen tanulnak a községig művelő­dési otthon nyelvtanfolya­mán. Hogy idővel első kéz­ből forgathassák a külföldi szakkönyveket. szakfolyóira­tokat. Persze nem „tudós” képzésről van szó, hanem az üzemben is alkalmazható el­járások .ismeretéről. A fiatal gyár dolgozói nem elégszenek meg csupán a szakmai művelődéssel. Mind­jobban érzik, hogy helyt szükséges adni az üzemen belül is az általános műve­lődésnek. Köiitt a bútorhoz... — Három hónap alatt hat­ezer forintot fizettem be a könyvterjesztő vállalatnak és még körülbelül kétezer fo­V A II. sz. postahivatalban 1971. december 6-án, délután 17 és 18 óra között dísztáv­iratot adtam fel esküvő al­kalmából, melyet az Arany- szarvas étteremben tartottak. A táviratot aznap a címzet­tek (Papp Gábor és felesége) nem kapták meg, mint meg­tudtam, csak december 7-én kézbesítette a posta. Érthe­tetlen számomra, hogy a Járóképtelen beteg vagyok. Egyedüli szórakozásom a te­levízió és a rádió. A televí­zióm három hete elromlott, azonnal kértem előbb telefo­non, majd személyesen is a mátészalkai GELKA-szer- vizt, hogy javítsák meg mi­nél előbb, melyet megígér­tek. Egyik hét a másik után telt, s nem vettek annyi íá­rint értékű könyv van kint a dolgozóknál — magyaráz­za a fiatalasszony. Nagy be­csülete van itt a könyvnek, 33-an fizettek elő a világiro-_ dalom remekei sorozatra. Ennyien biztosították be magukat, hogy két évig mindén hónapban egy könyvvel fog gyarapodni % házikpny vtáruk. — És ami külön öröm —* folytatja Pancsira Lászlóné — a könyvvásárlók nagy többsége fizikai munkás. A 33 előfizetőből is csak hét­nyolc a technikus. műszaki értelmiségi. Egyelőre a könyvek jelentik a fiatal üzemben as kultúrát. De van nyolc szín­házbérlet is, amit a szak- szervezet pénzéből váltottak, a szocialista brigádok» tag­jainál vándorol kézről kéz­re. Volt egy közös moziláto­gatása is az ötven tagú üze­mi KISZ-szervezetnek. A filmankétot nem sikerült megrendezni. A kevés érdek­lődő miatt... Egy hős arcképe Elkalauzoltak bennünk«^ az egyik brigádhoz is, mely­nek tagjai a szocialista cí­mért dolgoznak, s éppen a közeli napokban várják a kollektíva értékelését mun­kásságukról. A Jabiokow tmk-brigád ez, vezetőjük Bakó Vilmos, a naplót mu­tatja. Fényképek és élmény­szerű beszámolók örökítették meg többek között a helyi múzeumban tett közös láto­gatást. He. van-a naplóban egy igen érdekes levél és fénykép is. —­— A névadónk. Georgij Alexandrovics Jabiokow had­nagy 44 október 30-án itt esett el a községünkben. Nemrég sikerült kapcsolatot találni az édesapjával. Leve­lezünk az egyik baj társával, Lavrenyuk elvtárssal is. A hősről neveztük el a brigá­dunkat. A levelekből csak­nem harminc év távlatából megismertük ezt a nagyszerű fiatalembert... Elgondolkodva búcsúztunk a Jabiokow brigádtól. Az üzemben látott összképhez jól illeszkedik ez az epizód, amely egyszerre beszél a szü­lőföld iránti szerétéiről és a nemzetköziség érzéséről. Egy formálódó, kovácsolódó mun­káskollektívában, amely nem csak új gyárat honosít meg a beregi földön, hanem ön­magában is új és új mezőket hódít meg... Páll Géza helyben feladott táviratot miért csak másnap kézbesí­tik. Vagy ha ez így termé­szetes, miért népi közölték azt előzőleg a postán? így a távirat amolyan .eső utón köpönyeg” — a posta jóvol­tából — panaszolta Badar Gusztáv Nyíregyháza, Jósa András utca 11. sz. alatti ol­vasónk. radtságot, hogy kijöjjenek, s a készülék sorsáról döntse­nek, a helyszínen javítják-e avagy be keli szállíttatnom. Azt is megértem ha háznál nem javítanak, de akkor miért nem közölték már az első alkalommal? — pana­szolja özv. Nagy Istvánná, Mátészalka, Kölcsey u. 17. szám alatti lakos. Olvasóink írják Elkésett jókívánság Szívtelen szerviz^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents