Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-14 / 294. szám

1 oldal KFT FT MAGYAWRSZ** Í971. decmlser T*. Ratifikációs vita Bonnban A nyugatnémet kormány hétfőn délelőtt ratifikálásra a szövetségi tanács elé terjesz­tette a Szovjetunióval és Len­gyelországgal kötött szerző­déseket — közölte hétfő dél­utáni sajtóértekezletén Rüdi­ger von Wechmar, a kor­mány helyettes szóvivője. A két német állam tranzit­forgalmi szerződéséről, vala­mint az NDK és Nyugat- Berlin megállapodásáról szólva Wechmar megerősítet­te, hogy a küldöttségvezetők még karácsony előtt aláírják a már parafáit okmányokat. Sőt — fűzte hozzá — ez va­lószínűleg még ezen a héten megtörténik. A kormány szerdán tart ülést és megadja a felhatalmazást Bahr ál­lamtitkárnak az aláírásra, az NDK és az NSZK államközi szerződését Bonnban írják alá. A nyugat-berlini szená­tus és gz NDK megállapodá­sát pedig valószínűleg az NDK fővárosában, ugyan­azon a paoon. A ratifikációs okmányok között szerepel a beterjeszté­sül szolgáló törvényterveze­tek mellett: 1. a Moszkvában aláírt szerződés német és orosz nyelvű szövege, továb­bá a Varsóban megkötött szerződés német és lengyel nyelvű szövege; 2. az NDK' jegyzékváltása a három nyu­gati nagyhatalommal; 3. a nyugatnémet kormány em­lékiratai a szerződések tár­gyában; 4. a szovjet—nyu­gatnémet szerződéshez kap­csolódik a nyugatnémet kor­mány egyoldalú nyilatkozata a „német egységről”; 5. Gro- miko szovjet külügyminisz­ter nyilatkozata a.) a határok elismeréséről; b.) a határok módosításának lehetőségéről; c.) a német egységről és d.) a Szovjetunió beleszólási jo­gáról az ENSZ alapokmá­nyának 107. és 53. cikkelye értelmében. Wechmar megerősítette, hogy szovjet.részről felhatal­mazást adtak a nyugatnémet kormánynak Gromiko kije­lentéseinek felhasználására a szövetségi gyűlés ratifiká­ciós vitájában. A szovjet külügyminiszter kijelentései ismeretesek a bonni parlament külügyi bi­zottsága előtt és tartalmuk­kal megismerkedett Rainer Barzel, az ellenzéki CDU el­nöke is. Indiai csapatok Dacca elővárosában Vaszilij Kuznyecov szov­jet első külügyminiszter-he­lyettes vasárnap Uj-Delhiben megbeszéléseket tartott In­dira Gandi miniszterelnök­asszonnyal és Giri köztársa­sági elnökkel. A megbeszélések részle­teiről semmi sem szivárgott ki. A PTI indiai hírügynök­ség jelentése szerint a Bang- la Desh kormánya Jessaré- ban létrehozta ideiglenes székhelyét. Nazrul Iszlám a Bangla Desh ideiglenes el­nöke szombaton bejelentette, hogy népellenes és felekezeti jellegű tevékenységük miatt kormánya betiltott négy po­litikai pártot. Az ideiglenes elnök hangsúlyozta, hogy a Bangla Desh megvalósítja a teljes vallásszabadságot és egyetlen felekezi párt mű­ködését sem engedélyezi. Az indiai hadsereg szóvi­vője Calcuttában bejelentet­te, hogy a Dacca körzetében a hét végén ledobott ejtőer­nyősök északkeleti irányból megközelítették a város kül­ső területeit és összecsaptak a pakisztáni katonai egysé­gekkel. A szóvivő szerint a pakisztániak erőteljesen vé­dekeznek. Csáván indiai pénzügymi­niszter felkérte a parlamen­tet, hogy a? indiai—pakisz­táni háború anyagi terhei­nek fedezésére hagyjon jóvá egy új adót, amely évi 180 millió dollárnak megfelelő összegű rúpiával gyarapíta­ná az államkincstárt. Meg­figyelők szerint 1962, az in­diai—kínai fegyveres konf­liktus óta nem vezettek be Indiában ilyen magas ösz- szegű adót. Személyi változások a HKSZ Központi Bizottságában Vasárnap Zágrábban ösz- szeült a Horvát Kommu­nisták Szövetségének Közpon­ti Bizottsága, hogy megtár­gyalja azokat a feladatokat, amelyek a JKSZ elnöksége december első két napján megtartott elnökségi ülésé­nek határozataiból fakadnak. A központi bizottság ülé­sén dr. Szavka Dabcgeyics- Kucsar a H^SZ KB elnöke és Pero Pirker. a HKSZ KB titkára lemondott a Horvát Kommunisták Szövetségében viselt minden tisztségéről, ami egyidejűleg a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­ben betöltött funkcióik meg­szűnését is jelenti. Elhatározásukat megindo­kolva, dr. Szavka Dabcse- vics-Kucsar kijelentette: „Egyetértek a JKSZ elnöksé­gének és Tito elvtársnak a személyemre vonatkozó bí­rálatával, amely szerint fe­lelős vagyok azért, hogy Hor­vátországban elhatalma­sodtak a szocialistaellenes és soviniszta kilengések. Hibás vagyok, mert Tito elvtárs fi- gvelmeztetése ellenére is le­becsültem ezt a veszélyt, amellyel az osztályellenség fenyegetett és felelős vagyok azért is, mert a HKSZ szer­vezetéi és vezetősége nem tanúsított kellő ellenállást e veszélyekkel szemben”. A HKSZ KB ülésén ez­után ismertették Mika Tripa- lónak, a JKSZ elnöksége és a végrehajtó iroda tagjának Joszip Broz Titóhoz intézett levelét, amelyben bejelenti, hogy lemond a JKSZ-ben vi­selt minden tisztségéről és az államelnökségi tagság funkciójáról is. A Horvát Kommunisták Szövetségének Központi Bi­zottsága hétfőn Zágrábban folytatta tanácskozását. Mint ismeretes, a napirenden a JKSZ-elnökség határozatai­ból fakadó feladatok megvi­tatása szerepel. A jugoszláv fegyveres erők főparancsnokának döntése értelmében felfüggesztették tisztségéből Jankó Bobetkot, a jugoszláv néphadsereg ve­zérőrnagyát. A felfüggesztés addig márad érvényben, amíg „nem tisztázzák teljes felelősségét abban a politikai tevékenységben, amely Hor­vátországban és a jugoszláv néphadseregben kiváltotta a társadalmi és politikai szer­vezetek nyilvános bírálatát.” Aláírás efőtt a két német állam közötti megállapodás Rüdiger von Wechmar, a nyugatnémet kormány szóvi­vője, vasárnap egy rádiónyi­latkozatban bejelentette, hogy a két német állam kép­viselői valószínűleg még e héten, de feltétlenül kará­csony előtt aláírják Bonnban az NSZK és Nyugat-Berlin közötti tranzitforgalomról szóló megállapodást. Ami a Nyugat-Berlin helyzetét rendező egyezmények egé­szének érvénybe lépését ille­ti, a szóvivő úgy vélekedett, hogy ez májusra várható mert körülbelül akkor feje­ződik u>e a moszkvai és a varsó' szerződés ratifikáció1- vitáK i Bundestagban, Az ■!lenz4'<'’ né "tok léhám vezető személyisege egvéb ként nyomban megindította a támadást e szerződések el­Gromiko fogadta Barzelt Gromiko szovjet . külügy­miniszter hétfőn hivatalában fogadta Rainer Barzelt, az ellenzéki CDU nyugatnémet párt Moszkvában tartózkodó elnökét. A DPA szerint a megbeszélések témája a bon­ni kormány keleti politikája és az ellenzéknek ezzel kap­csolatos magatartása. len, amikor Brandt kormá­nya bejelentette, hogy hala­déktalanul megkezdik a rati­fikációs eljárás előkészítését. Gerhard Schröder (CDU), a Bundestag külügyi bizottsá­gának elnöke óvott a szerző­dések „elsietett” jóváhagyá­sától. A két német állam szombaton parafáit megálla­podásáról óvatosan nyilatko­zott, mondván, hogy ma még korai volna véleményt mon­dani róla. Heinrich Windelen, a CDU—CSU parlamenti cso­portjának alelnoke úgy igye­kezett beállítani a kérdést, hogy a kormány a berlini egyezményeket „nyomás esz­közeként” akarja felhasz­nálni a moszkvai és a varsói 1 szerződés ratifikálása érdé-1 kében. I Franca—amerikai csúcs Két és fél órát tartott hét­főn az Azori-szigetekhez tar­tozó Angra do Heroismo fő­városában, Anfrában Nixon amerikai és Pompidou fran­cia elnök négyszemközti esz­mecseréje. Az amerikai—francia csúcs hétfői megbeszéléseinek el­ső — délelőtti — fordulóján, mint az AFP francia hírügy­nökség illetékes forrásokra hivatkozva' jelenti; a felek áttekintették a nemzetközi politikai élet kiemelkedő problémáit, egyebek között kicserélték az indiai—pa­kisztáni konfliktussal, az in­dokínai helyzettel, valamint az európai biztonság kérdé­sével kapcsolatos nézeteiket. A két elnöknek az anfrai kormányzói palota ódon épü­letében tartott megbeszélésé­vel párhuzamosan — a palotr egyik alsóbb szárnyában tár­gyalt Rogers amerikai é Schumann francia külügy miniszter, ahol jelen volt Henry Kissinger, Nixon el­nök fő nemzetbiztonsági ta­nácsadója. Egyidejűleg sor került Connally amerikai és Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter, eszmecse­réjére is. A csúcstalálkozó második megbeszélésére hétfőn a dél­utáni órákban került sor. Meghalt Ivan Basev Az elmúlt éjszaka, a he­gyekben történt baleset kö­vetkeztében meghalt Ivan Basev, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak tagja, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere, nemzetgyűlési képviselő — jelentette be hétfőn délután adását megszakítva a szófiai rádió. Ivan Basev temetésé­nek megszervezésére bizott­ság alakult, amelypek veze­tője Zsivko Zsivkov, a BKP Politikai Bizottságának tag­ja, miniszterelnök-helyettes. A tragikusan elhunyt külr ügyminisztert kedden, helyi idő szerint déli tizenkét óra­kor temetik, előtte pedig a bolgár néphadsereg központi tiszti házában ravatalozzák feL ___________ A KÖZÉLET HÍREI A magyar egészségügyi de­legáció, amelyet dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter vezet, hétfőn megérkezett Hanoiba. A delegációt dr. Vu Van Can ügyvezető egészségügyi miniszter és Ja- kus Jenő, hazánk hanoi nagykövete fogadta. Ugyan­csak hétfőn megérkezett Ha­noiba a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának kül­döttsége Simon Ferenc elnök- helyettes vezetésével. Hétfőn dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter fogadta az Hja Andrejevics Kutuzovnak, a szovjet geodéziai szolgálat vezetőjének vezetésével ha­zánkban tartózkodó geodéziai küldöttséget. Kölcsönös tájé­koztatás után megbeszélést folytattak az együttműködés lehetőségeiről. Apró Antal, az országgyű­lés elnöke hétfőn bemutatko­zó látogatáson fogadta dr. Ziga Voduseket, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság új magyarországi nagy­követét. ★ A csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnöké­nek meghívására Kárpáti Fe­renc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettesnek, a Ma­gyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének vezetésé­vel hétfőn katonai küldöttség utazott Csehszlovákiába. A delegációt megérkezése után fogadta Martin Dzur vezérez­redes, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nemzetvé­delmi minisztere. KOMMENTÁR Üzenet Brüsszelből Pénteken a kora délutáni órákban ért véget Brüsszel­ben az Atlanti Blokk szoká­sos év végi miniszteri érte­kezlete — és pénteken a késő délutáni órákban jelentették be, hogy elhárultak az utób­bi napokban felbukkant aka­dályok a két német állam tárgyalásain. Az időzítésnek mindig igen nagy szerepe volt a dip­lomáciában. Fel lehet téte­lezni, hogy ha ezek a sokat emlegetett és meglehetősen váratlanul, szinte „megren­delésre” érkezett akadályok pem lettek volna, akkor Nyugat-Berlin és az tiS£K közötti tranzitforgalomra, va­lamint a nyugat-berlini lako­sok NDK-ban teepdő látoga­tásaira vonatkozó egyezmé­nyeket már az Atlanti Blokk értekezlete előtt parafálni le­hetett vplna. Ebben az eset­ben persze az Egyesült Ál­lamoknak és legközelebbi szövetségeseinek keményebb küzdelmet kellett volna vív- niok, s a megegyezésre haj­lamosabb NATÓ-tagálla- mok miniszterei nagyobb eredményekkel térhetnek haza. Rogers külügyminiszter­nek, az amerikai delegáció vezetőjének így sem volt könnyű dolga. Számos NA- TO-tagállpm — élén a fran­ciákkal, belgákkal, dánokkal — erőteljesen követelte, hogy adjanak konstruktív vá­laszt a Varsói Szerződés or­szágainak legutóbbi javasla­taira. Ennek a nyomásnak volt köszönhető, hogy a 35 pontból álló záróközlemény — az európai biztonsági érte­kezlet előkészítésével kap­csolatban most először — hivatalosan tudomást vesz a finn kormány javaslatáról. Eszerint a Helsinkiben akk­reditált nagyköveteknek kell megindítaniok a sokoldalú konzultációt az értekezlet többoldalú előkészítéséről. Az eddigi kétoldalú, szük­ségszerűen lassúbb és kez­detlegesebb előkészítési mód­szer helyett tehát sikerült elvben „átvqnszolni” a vo­nakodó amerikaiakat a „többoldalúság” határvo­nalán. Az időzítés ügyében a két német állam tárgyalásain fel­bukkant ideiglenes nehézsé­geket az amerikai delegáció jól ki tudta használni. Elfo­gadtatta szövetségeseivel azt a korábbi fogalmazást, hogy a sokoldalú előkészítés megkezdése a Nyugat-Berlin- ről szóló tárgyalások „sike­res befejezésétől” függ. A NATO-értekezlet befejezése után tett nyilatkozatokból ki­derül, hogy ezt is különféle­képpen értelmezik. A fran­ciák és néhány más NATO- tagállam számára a „sikeres befejezést” a két német ál­lam között pénteken parafáit — azaz ellenjegyzett — szö­vegek közeli aláírása jelen­ti. Az amerikaiak — és nyo­mukban az angolok, s az NSZK — azt is meg akarják várni, míg ezt követően a négy nagyhatalom is aláírja és ezzel életbe lépteti e meg­egyezéseket. Ez az utóbbi ak­tus már közvetlenül is függ az amerikaiaktól, akik ma­guk is határozhatnak, hogy ez az aláírás mikor követke­zik be. Brüsszel tehát tett egy kis lépést az európai biztonsági értekezletek fejé — de az amerikai lassítási taktika azért érvényesült! A haloga­tásnak számos oka van. A legfontosabb valószínűleg az 1972 novemberi elnökvá­lasztás. Ha az értekezletre még ez előtt sor kerülne — a Nixon-kormány aligha en­gedhetné meg magának a túlzottan kemény és merev magatartást- Washington számára az tehát a taktikai­lag legkellemesebb megol­dás, ha még az elnökválasz­tás előtt bejelentenék a kon­ferencia tényét — de arra csak 1973-ban kerülne sór- így Nixon novemberben za­vartalanul sütkérezhetne az európai enyhülés melegítő sugarainál — és megőrizné tényleges cselekvési szabad­ságát magán a biztonsági ér­tekezleten. Az amerikai halogatás okainak egy másik csoportja is kapcsolatban van az USA belpolitikai problémáival. Az amerikai törvényhozás­ban igen jelentős erők köve­telik a Nyugat-Európában ál­lomásozó amerikai csapatok létszámának csökkentését. E követelés támogatására hatá­sos pénzügyi érveket is fel­hoznak. Az amerikai kor­mány nem kíván engedni az ilyen irányú nyomásnak. Eb­ben a vonatkozásban is jó szolgálatot tettek tehát Ro- gersnek a német horizonton felvonultatott mesterséges fellegek. A NATO-fanácskp- zás ugyanis leszögezte, hogy a nyugat-európai országok­nak az eddiginél több terhet kell vállalniok Amerika „ka­tonai jelenlétének” finanszí­rozására. Ez persze magában foglalja azt az elvi döntést is, hogy a NATO-tagállamok ismét leszögezik: az ameri­kai csapatoknak Nyugat- Európában kell maradniok. A brüsszeli mérleg azt mu­tatja, hogy a jelenlegi, eny­hült európai helyzetben is csak lassan — és csakis kül­ső nyomásra — vonul vissza merev pozícióiból az ameri­kai diplomácia. Ez: ízelítő és figyelmeztető! Európa prob­lémáinak megoldása a máso­dik világháború vége óta nem került oly „érinthető” közelségbe, mint most. De ahhoz, hogy az első félénk érintés után tartós formát adjunk a kontinens bizton­ságának — még hosszú tár­gyalásokra és kemény politi­kai harcra lesz szükség. — ie — Kürti András: /látogató a Kopasz-hegyen I. EGY KÜLÖNÖS ÉJSZAKA Menetrendszerűen tört rá a félelem. Mint már annyi­szor, ezen a nyáron. És min­dig szombaton. Ilyenkor, éj­féltájt. Kopra Tibor most is az utolsó busszal érkezett M. községbe. Rajta kívül nem volt más utas. Örömmel jött volna ő is korábban. Délután, napvilágnál, amikor nem fe­nyegeti veszedelem. De hát késő estig minden szombaton a szerkesztőségben marasztot. ták a vasárnapi lap előké­születi munkálatai. És annyi önismerettel is rendelkezett, hogy az utazást nem halasz­totta másnaora. Bizony, sem­mi sem lett volna a kora reggeli felkelésből, ha az éj­szakát pesti lakásán, kényel­mes he verőjén töltL Mert — KISREGÉNY — Imádott aludni. Akkor elsza­lasztja nemhogy a hétórás, a tízórás járatot is, kárba vész az egész délelőtt. Neki vi­szont a hétvége minden sza­bad percét ki kell használni. Ha törik, ha szakad még az őszi esőzések beállta előtt előbbre kell jutnia a telkén a természet nagyszabású át­alakításával. Hisz a becsü­lete forog kockán... Kopra farmernadrágot, nagykockás, rikító színű in­get visel Púposra tömött ol­dalzsák lóg le a válláról. Ben­ne egész napi élelme, spiritu- szos kis kávéfőző, szappan, fogkefe, törülköző és külön­féle apró holmi. A bal kezé­ben ütött-kopott bőrönd, a jobb karja könyökhajlásában pedig újságpapírral sokszo­rosan átcsavart hatalmas dróttekercs. Ilyen alaposan felmálházva lép le a végállo­máson a busz peronjáról, mi­közben biccentéssel vesz bú­csút az álmos, fáradt jegyke­zelőtől. Elhalad a postaépü­let mellett, visszafelé megy a műúton. Nem sok idő rhúl- tán elágazáshoz ér, zúzott kőyel felszórt földúton bak­tat tovább, míg eljut a Sza­kács-rét széléhez. Itt megáll, leengedi lába mellé a bőrön­döt, rövid pihenőt tart. A lejtős földút átlósan szeli át a rétet, a túloldalon teljesen beépült a környék. Házat mégsem lát, ezek beljebb vannak, gyümölcsfák takar­ják el őket. Szemérmes nép az itteni, nem szereti, ha be­látnak az otthonába az arra járók. Villanyfény sem szű­rődik ki a fák közül. Min­denki régen nyugovóra tért már. A helybeliek is, a hét­végi nyaralók is. A Szakács-rét innenső ol­daláról fut fel a Kopasz­hegyre az Árkos utca. Aßtiak a legvégén van a parcellája, oda igyekszik a kései vándor. A hold fukar fényénél egy pillantást vet a karórájára. Csaknem összeér már fent a két mutató. Mindjárt éjféL Kopra Tibor nagyot sóhajt, felemeli a bőröndjét — jó nehéz, mindenféle vasak, szerszámok, szögek, csavarok, festékesdobozok vannak benne — és rosSz előérzettel a szívében, gondterhelten lódul neki a kapaszkodónak. Mi az oka ennek a szoron­gásnak? Igaz, kihalt a táj, sötét is van, ha valaki go­nosz szándékkal lapul vala­melyik fa mögött... A Déli Újság fiatal munkatársának azonban semmi oka, hogy rablótámadástól tartson. Er­refelé évtizedek óta nem for­dult elő jelentősebb bűneset. De még ha rátörne is valaki, alighanem az húzná a rövi- debbet. Kopra sovány, vé­kony fiú ugyan, de fürge, erős, és ntfhány éve még si­keresen versenyzett a Dózsa cselgáncs szakosztályának első csapatában. Ami pedig a kísérteteket illeti — hiszen ez most az ő órájuk —, azok­ban egyszerűen nem hisz. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents