Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-14 / 294. szám
3eeemt>er í’4. KELET-MAGYARönSZA© S. dfiteä Árcédulák, árkiegészítések Amit „titokban" ad az állam aEgyütt a Barátság II-ért" Zöld csík a borítékon bolti Arainkról szóivá szabadjon mindenekelőtt egy személyes emlékkel, pontosabban: egy kérdés felidézésével kezdeni, amely Párizsban hangzott el néhány hónapja. Gazdasági küldöttségünk kapta ezt a kérdést a tanácskozóasztal túloldaláról: mondanánk meg — hangzott az érdeklődés — mi az oka, hogy nálunk eny- nyire mérsékelten emelkednek az árak, általában: hogyan sikerül elkerülnünk, kivédenünk az inflációt? Lám — sóhajtjuk most válaszként — ennyire viszonylagos minden ezen a világon, ennyire nézőpont kérdése, hogy soknak, vagy mérsékeltnek ítéljük-e honi árcéduláink felfelé kerekedő adatait. A „sok” vagy „kevés” dilemmáját. természetesen sem rábeszéléssel, sem többségi szavazattal nem lehet eldönteni, márcsak azért sem, mert az ár a közgazdaság legbonyolultabb, az egész gazdálkodás minden részletét legsűrítettebben kifejező kategóriája. Térjünk vissza a bevezetőben idézett kérdéshez: hogyan csináljuk, milyen módszerekkel érjük el a fogyasztói árrendszer viszonylagos állandóságát, az árak változásának tervszerű, előirányzott szabályozását? Ehhez azonban, ha röviden is, szólnunk kell arról, ami azt a bizonyos francia kérdést ihlette: a tőkésvilágon végigzúduló inflációról. Nos, nem mi, hanem az iparilag fejlett tőkésországokat tömörítő szervezet, az OECD — Organization for Economic Cooperation and Development — adatai állítják, hogy a szervezet tagországaiban (és ide .sorojhu\ő} vala- . fedett '. .kapitalista. ország), az ^r^WÍkedés ösz-o szevont átlaga "1968-ban 3,7 százalék, 1969-ben 4,7 százalék és tavaly 5,25 százalék volt. Ináé néhány ország ár- emelkedési mutatója: Franciaországban 19138-ban 4,5, a következő évben 6, tavaly 5,2 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak: ugyanez a hároméves számsor Anglia-“ ban: 4,7, majd 5,4 és 6,4 százalék: Svédországban: 1,9, a következő évben 2,7, és 1970- ben 7,1 százalék, s így folytathatnék á hasonló adatok felsorolását, szinte valamennyi kapitalista országból. úgynevezett forgalmi adó, illetve a fogyasztói árkiegészítés. Az előbbiek közgazdasági okokból, drágítanak bizonyos termékeket — főleg olyan esetekben, amikor a kereslet messze meghaladja a kínálatot — az utóbbiak pedig ártámogatással dotációban részesítenek különböző fogyasztási cikkeket. E pénzügyi módszerekről szólva mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az összevont mérlegben a bolti árak támogatása messze több, mint a forgalmi adókból befolyó összeg. A támogatási rendszer megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a fogyasztási cikkeknek csak központilag meghatározott része tartozik az úgynevezett szabad árformába, ahol tehát az árak emelhetők. A megoszlás — 1970. évi adatok szerint — így fest: a fogyasztási termékek 16,6 százaléka rögzített. 34,4 százaléka maximált, 25,4 százaléka hatóságilag korlátozott és 23,6 százaléka szabad árformába tartozik. Nézzük most már közelebbről az imént említett fogyasztói árkiegészítéseket, tehát a központi költségvetésből finanszírozott támogatásokat. E támogatások rendkívül jelentős tétele a tőkésinfláció átgyűrűzésének megakadályozása, de emellett egész sor más okból is szükség van a fogyasztási cikkek dotációjára. Ilyen ok elsősorban az, hogy a fogyasztói árakat a vállalati törekvések, üzleti célú ármozgások közepette is a tervben körvonalazott keretek között tarthassuk; oly módon legalábbis, hogy egy-egy termékcsoport drágulását más termékek árstabilitása vagy ’ olcsóbbodása ellensúlyozza, akár a közpénzek’ terhére is! AMI MOST MAR A TÉNYEKET ILLETI, a fogyasztói típusú költségvetési támogatások összege 1968-ban 13,5’ milliárd forint volt. Az alapvető közfogyasztási cikkek jelentős része központi ártámogatással kerül forgalomba — a tej például 65 százalékos, a sertéshús 44 százalékos támogatást kap — de érdemes a fogyasztói ártámogatás kérdéscsoportját egy, a folyamatot érzékelhető példával szemléltetni. Tavaly jelentősen emelkedett a kávé világpiaci ára, ám hogy ennek hatásai ne érződjenek a pesti eszpresz- szókban. először a kávé importadóját törölték el, majd dotációt kaptak a kávékereskedelmi vállalatok és mindez együtt 520 millió forint költségvetési többletkiadással járt Fontos külön szólnunk a szolgáltatások áráról. A hazai árrendszer szerkezetében ezek az árak rendkívül alacsony értékekkel szerepelnek. (Említsünk meg ismét egy nemzetközi példát: az NSZK-ban 1950 és 1960 között 23 százalékkal nőtt a létfenntartási költségindex, de ezen belül a szolgáltatási árszínvonal 39 százalékkal emelkedett.) Jóllehet, nincs mód a bonyolult szolgáltatási terület támogatásainak elhatárolt összegezésére, sokat mond az az adatsor is, hogy a munkás-alkalmazottak országos fogyasztói árindexében — az előző évet száznak tekintve, — a szolgáltatások 1966-ban 101,3 és 1970-ben csupán 101,7 százalékkal szerepeltek, a növekedés tehát mérsékelt, amit elsősorban a közös pénztárból kiáramló támogatásokkal sikerült elérni. A TÁMOGATÁSI RENDSZERT, mint ismeretes, sok szempontból vitatják, és — a népgazdasági hatékonyság növelésé': érdtíkébíen • nemi kevés pontján' korrekcióra ítn szorul. Mégis fontos, hogy érzékeljük: az átírt árcédulák mögött legtöbbször olyan erőfeszítések húzódnak, amelyek eredményeként az ármozgás tervszerű keretek között tartható. T. A. Három szabolcsi a KISZ Központi Bizottságába! ORSZÁGUNKBAN, amely, mint ismeretes kiterjedt külkereskedelmi kapcsolatban áll a tőkés világgal, természetesen határozott pénzügyi intézkedésekre van szükség ahhoz hogy áz infláció hozzánk is átgyűrűző hatásait megelőzzük, kivédjük. Ami most már a „hogyan csináljuk” kérdést illeti, a fogyasztói árak pénzügyi szabályozásának központi forrása az állami költségvetés és két alapvető módja az A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusán megyénk három küldöttét választották még a KISZ Központi Bizottsága tagjának: Marik Sándornét, a Nyíregyházi Konzervgyár szb-titkárát, Szabó József nét, a biri Táncsics Termelőszövetkezet kertész agronómu- sát és Verebélyi Pétert, a Mü. M. 110-es számú szakmunkásképző iskolájának esztergályostanulóját. A kongresszus ideje alatt több minisztériumban fogad ták a szabolcsi küldötts: tagjait. Ketten miniszteri ki tüntetésben részesültek: Si pefri Zoltánnak, a Mátászal kai ÁFÉSZ dolgozójának ; Belkereskedelmi Miniszteri umban, Balogh Juliannának a nyírmadai Uj Élet Termelőszövetkezet alapszervezeti KISZ-titkárának a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban adtak át kitüntetést. M. Rozovszkif; Építkezés Az épületet építették, építgették... De a felépítésig sehogy- sem tudtak elfutni. Először is: soha nem. volt elég tégla. Ha szállítottak is, valaki mindig ellopta. A másik hiánycikknek az üveg bizonyult. Ha hoztak is üveget, mire beépíthették ; volna, kiderült, hogy már összetört. Ha az új szállít- ‘Hiány is megérkezett — mire be kellett volna építeni, az is eltűnt. Ahogyan mondták: „Megrepedezett...” A harmadik állandóan hiányzó építkezési anyag: a tetőállványzat volt. Alighogy összeállították a szarufákat, a következő éjjel jött egy alak, fekete álarcban, fölmászott a tetőre, es egy igazi körrámás parasztfűrésszel szép csendben szét- fűrészelte, és elszállította a készülő tetőt. Később még vakmerőbbek lettek a szarkák: mindenre szemet vetettek, ami a kezük ügyébe került. Volt, aki a lépcsőket, volt aki a fundamentumot vitte el. Mások meg egész falrészeket... A csempékről ne is beszéljünk. Azok már eleve el sem jutottak az építkezésig. Eltűntek valahol útközben. Az építkezésen a munkások sohasem láttak még hasonlót sem. Vannak, akik már azt sem tudják, hogy milyen is az a csempe? Amikor azt hallják, hogy csempe, akkor azt gondolják, hogy ez egy újfajta sör, mások viszont, a kulturáltabbak, az olvasot- tabbak azt gondolják róla, hogy egészen új égitest, nem messze a Holdtól csak kissé hátrább, és ezért, a Hold megkerülése előtt, számunkra ez a csempe szükségszerűen láthatatlan... Mikor aztán az épület végül mégiscsak elkészült, megérkezett az átvevő bizottság. — Érdemes volt ennyit várni! — mondták. — Az épület tetszik nekünk. Építészeti szempontból is egészen korszerű. A belső szerelés sem hagy kívánnivalót maga után. Azt ajánljuk, elsőként birtokolják ezt a minden kívánalmat kielégítő alkotást azok, akik addig építgették, míg végül is fel nem épült. És az új városi fegyház épületének kapui szélesre tárultak az építgető építők előtt. Fordította: Sigér Imre Cuppog a gumicsizma a sárban. Az egyik helyen bokán felül lesüllyed az ember, másutt szilárd betonra lép. A kerítés egyik oldalán fabarakkok, lakókocsik sorakoznak, a másik oldalán félig kész épületek, hatalmas tartályok körvonalai. Az emberek szinte elvesznek a földhányások, csövek tömkelegé, égnek meredő vasalkatrészek mellett. iNem formaság A levélpapíron egy zöld csík fut végig átlós irányban. „Együtt a Barátság II- ért” felirat fehérük át a zöld csíkon. A fejléc: „Barátság II. kőolajvezeték KISZ-védnökségi operatív bizottság”. Formaság? Korántsem. Sokkal több annál, amit a KISZ védnök- ségválialás jelent. Az előbb látottak összessége, vagyis a fényeslitkei szivattyúállomás építése és a föld alatt húzódó csövek kilométerei a Tiszától, a szovjet határtól a Dunáig, Százhalombattáig. Hiszen a mozgósító jelszó mellett tettek tanúskodnak, amelyek mind-mind a védnökségvállalás sikereit jelentik, a hetekkel, hónapokkal előrébb hozott határidőt, anyagok, gépek soron kívüli szállítását. Csak egy példát: a fényeslitkei szivattyúállomáshoz Csehszlovákiában gyártják a tolózárakat. A kértnél jóval későbbre vállalták a szállítást. A Kőolajvezeték Vállalat szakemberei elutaztak tárgyalni, de velük tartott a vállalati KISZ-bizottság nem hivatalos küldöttsége is. Az ottani ifjúsági szervezet fiataljaival egyeztek meg, a fiatalok vállalása is hozzájárult, hogy a tárgyaló delegáció sikeresen fejezte be útját. Hajfós társaság Az épülő szivattyúállomáshoz vezető új út látszólag értelem nélkül tesz egy kitérőt a nyílegyenes irány helyett. — Itt vezetik majd az új Budapest—Záhony közötti utat — magyarázza a gépkocsivezető. — Ezért kell a kanyar, hogy merőlegesen kelljen ráhajtani. A 4-es útról szép látvány lesz az elkészült szivattyúállomás. Az úttól néhánv száz méterre a 20 ezer köbméteres tartályok ezüstösen csillognak majd. A szivaty- tyúk zümmögése talán el- hallatszik az útig. Persze mindez még csak a képzeletben él. Többek között Bethlendi György képzeletében, aki a szivattyúállomás üzemvezetője lesz. — A munkastílus más — hasonlítja össze más építkezésekkel. — Tavasz óta haj- tós társaság van itt. Ha nem megy valami, akkor addig járnak utána, amig sikerül. Bethlendi György jelenleg a gépészeti részek műszaki ellenőri teendőit látja el. Mivel helyben van, hozzá fut be először minden jelzés a kivitelező vállalatok részéről, ha valami gátolja a munkát. A KISZ-akeiókról mondja: — Ezek a fiúk jól csinálják. És ami a lényeg, kevesebb csinnadrattával, de nagyobb eredményességgel. Még létre sem jött a KISZ- védnökségi szerződés, de a Dunai Vasművel már megegyeztek, hogy javít a cső- szállításon. A spirálcső üzem KISZ-fiataljainak a kezdeményezésére októbertől decemberig minden szabad szombaton kommunista műszakot tartottak. A fényeslitkei , vízellátást, biztosító szivattyúk felett a DIMÁ- VAG KISZ-szervezete vállalt védnökséget. A szeptemberben megkötött szpgialista szerződés alapján soron kívül javítottak ■ meg négy szivaty- tyút. Az építkezéshez a kalácsot a nyékládházi kavicsbánya és a vasút fiataljainak segítségével biztosították. Ám ugyanígy lehetne még tovább sorolni a vallaä latokat, akik mind részt vesznek a fiatalok munitagyorsí» tó akcióiban. •• Összehangolt munka Megyénk sem marad el ebben a szabolcsi építkezésben. Külön említésre méltó a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat munkája, akik a sok nehézség ellenére tartani tudták a határidőkéig sőt számos munkánál túlteljesítették az építési ütemben megbatározott terveket. Október 5. óta Fényesül» kén beruházási KISZ-csúcs- vezetőséget hoztak látru, így már helyben összehangolják a munkát, de jó kapcsolatot építettek ki a kis- várdai járás KlSZ-szerveze» leivel is, aminek a bizonyítéka a novemberi kommunista szombat, amikor társadalmi munkában dolgoztak a szivattyúállomás építésén aa építők és a környező községek fiataljai. Fényeslitkén jelenleg háí rom kivitelező vállalat dolgozik. Egymást segítve, szinte egymás keze alá dolgozva. A megyei építőipari vállalat például már a tartályokat védő föidtöltést is megcsinálta, pedig a Budapesti Vegyipari Gépgyár szerelői még csak egy tartállyal készültei* el. A másik a befejezésben közeledik, a harmadikat most állítják össze, a negyediknél az alapoknál tartanak. A tartályóriások — egy- egy csaknem 20 ezer köbméter kőolaj befogadására alkalmas, 15 méter magas, 42 méter átmérőjű hatalmas monstrum — az évi 10 millió tonna olajat- szállító Barátcég II. vezeték biztonságát adják. A fényeslitkei építkezés közel 200 millió forintba kerül. Áz üzeftnndítás határideje. 1972. november 7. (Két hónappal korábbi, mint az eredeti határidő.) Ezért olyan fontosak a fiatalok felajánlásai. akiknek a segítsége itt is milliókban mérhető. Lányi Bolond NAPIRENDEN A munkavédelem „Fegyelmezett munka — hevesebb baleset — több termelés.” Ez a meghirdetett jelszava annak a megyei mezőgazdasági munkavédelmi tanácskozásának, melyet ezen a néven. — már másodszor — rendez meg a megyei tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, megyénk három területi szövetsége, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a TIT megyei szervezete. A megyei tanács nagytermében ott lesznek a szakembereken kívül az érdekelt mezőgazdasági nagyüzemek vezetői is, hogy meghallgassák a szabolcsi termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetéről szóló előadásokat. Nem is olyan szakmai megbeszélés lesz ez. Közérdekűségét jelzi, hogy amikor nemrég a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott ezzel a kérdéssel, már addig 63 szabálysértési feljelentésről és nyolc büntetőeljárás kezdeményezéséről szólt az előterjesztés. Ezenkívül tizenegy esetben kellett azonnal leállítani veszélyes üzemeket. Utóbbi esetben túlnyomórészt fűrészüzemekről és famegmunkáló gépekről volt szó. (Ez egyben jelzi, hol szőrit legjobban a cipő.) Megyénk helyzete a balesetek terén nem mondható rózsásnak. Már' az elmúlt évben több, mint 36 baleset jutott ezer termelőszövetkezeti dolgozóra. Idén az elsó kilenc hónapban még tovább nőtt ez az aránytalanság. Kihagyva az elmúlt, árvizes évet, a statisztikusok az előző 1 három esztendő átlagához hasonlítják az idei helyzetet, mely szerint az összes termelőszövetkezeti üzemi balesetek száma két és fél százalékkal, a balesetek miatt kimaradt munkanapok száma több, mint 11 százalékkal, a csonkulásos balesetek száma pedig közel 29 (!) százalékkal növekedett. Áz okok: a munkaszervezés hiánya. a munkavédelem lebecsülése, a gépekkel bánás gondatlansága, a balesetek 18 százalékánál ittasság... Különösen nyugtalanító a közös vállalkozásoknál. a melléküzemekben és általában az élelmiszeripari tevékenységnél a balesetek alakulása. Az előadássorozat arra kívánja irányítani a figyelmet, hogy a veszélyek iránti érzékenység nem pusztán élet- és egészségvédelem. Sokkal több annál. Szoros összefüggésben van általában a munka szervezésével és — ebből logikus — a munka jövedelmezőségével. Ahol például van zuhanyozó vagy öltöző a gépműhelyekben, de nem használják ki — legalább a rakodómunkás, vagy a környéken dolgozók, esetleg a permetezés nem kis egészségveszélyt rejtő munkájának végzői számára — ott arra sem gondolnak, hogyan legyen a közös gazdaság jövedelmezőbb. B iir«* mennyire is örvendetes, hogy a gazdaságok saját kezdeményezésére már 23 helyen van közös étkezőhely és 12 termelőszövetkezetben központi tisztasági fürdő, kétszáznál több közös gazdaságunk esetében ez a két szám még korántsem kielégítő. És mindez — termelés, szociális ellátottság, jó munkakörülmények — szorosan összefügg a dolgozó ember egészségének. épségéneit, életének védelmével. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a munka előtt és után tisztálkodó. kényelmesen öltöző-vetkőző, kulturáltan ebédelő ember fegyelmezettebb munkás, jobban odafigyel, óvatosabb. Reméljük, hogy a második megyei mezőgazdasági munkavédelmi tanácskozás ösz- szes résztvevője jobban érti ezután, hogy a gépesítettségnek már a mostani fokán is, de később még inkább, a dolgozó ember védelme szakma, amit akár fő-, altár másodállásban érteni kell, és felelősséggel gyakorolni. Nem mellékes, másodlagos, hanem az egész termelési apparátussal, a vezetéssel szervesen összefüggő részlet, melyet, ha elhanyagolnak, elsötétíti még a legragyogóbb eredményeket is. G. N. Z„
