Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

WM. november íí. RELET-MACYARORSZAS KOMPUTER TÉVEDNI EMBERI DO­LOG — az emberiség törté­netét akár a tévedések törté­netének is fel lehet fogni. Bi­zony, hosszú, tévedésekkel tarkított utat tett meg az emberiség napjainkig, s ma is képtelen íévedés nélkül élni. Arra viszont képes, hogy olyan gépet hozzon létre és működtessen, amely kizárja a tévedést. Lám, az emberi ag’’ nagysága és kicsinysége: t' k már gépet csinálni, a >m téved, s helyettesíti az rat, de nincs és való­színűleg soha nem lesz agyunk, ami helyettesíti a gépet. Nem lesz? Ne is legyen. Mert nagy dolog a kompu­ter, a gondolkozó gép. Olyan n y, hogy mi legtöbben, akut még a régi iskolában nevelkedtünk, s az egyszer­egytől maximum az integrá­lig jutottunk el, fel sem tud­juk fogni. így hát aztán nap­jaink sajtója — ó, pardon: tömegkommunikáció, mert a sajtónak is bealkonyult a maga egyszerű, régi módján — naponta újabb és újabb, magunkfajta nem komputer gondolkozású emberek szá­mára kézzelfogható példák­kal szolgál. Elmagyarázza: a Volánnál sok százan készí­tették eddig a számlákat, most viszont egyetlen okos gondolkozó gép néhány ki­segítő személlyel elvégzi ezt a munkát. S míg a régi tí­pusú számlázok elég sűrűn tévedtek. a gép nem téved. Aztán azt is láthatjuk, hogy az Agrártudományi Egyete­men a hallgatók komputerrel állítják össze a tenyészálla­tok étrendjét. Bizony, nem­csak az az idő múlt már el.. _ amikor a falusi gazda a ma­ga ösztönös módján azt vil­iázott az állatok elé, amit viliázott. Annak is vége van már, hogy az agronómus, il­letőleg főállattenyésztő egye­temi tanulmányai alapja» maga döntse el. mit egyén a jószág. Most a gép dönt. Be­letáplálják a biológiát, a gaz­daságosságot. a raktárkészle­tet. a szükségletet, az anató­miát, az állategészségügyet és még mit tudom én, micsodát s aztán kiadja az eredményt A jószágnak azt kell ennie, amit a gép mond. ÉS ÍGY TOVÁBB. és így tovább... A komputer alkal­mazása végtelen. Fantaszti­kus regények már azt taglal-- ják, hogy a jövő évezredben — ami, ha jól meggondoljuk, nincs is olyan messze, hiszen aki most kap szövetkezeti lakást, még mindig fizetni fogja az OTP-hitelt — már az egész világ sorsát kom­puterek irányítják* majd. Igaz, hogy ezek a regények nem túlságosan vidám képet festenek az emberiség jövő lé­ről. Ezekben a regényekben ugyan az embereknek min­dene megvan, aminek meg kell lennie, de mégis örömte- lenül élnek. Sokáig töpreng­tem rajta, hogy miért. S az­tán. azt hiszem, rájöttem a dolog nyitjára. Az élet ugyanis nem az igazi, ha el­veszik az emberektől a té­vedés jogát és lehetőségét. Embernek lenni annyit je­lent, mint harcolni, küzdeni, győzni. Éppen a mi nemze­dékünk élete a legjobb példa rá, hogy mennyi - szenvedé­sért, munkáért, nehézségért kárpótolja az embert az ered­mény. Az, amit saját maga ért el, saját barátaival, elv­társaival, kortársaival együtt. S ami feledteti a bukásokat, kudarcokat. De hát ha a gép gondolkozik és dönt helyet­tünk, akkor nemcsak kudar­cok és nehézségek nincsenek, hanem győzelmek sem. Végül is eredményt elérni azt je­lenti, hogy a legfontosabb kérdésekben nem hibázni, s a hibákat kiigazítani. HÁNY EMBER ÖRÜL MA PÉLDÁUL Magyarországon annak, hogy annak idején aláírta a tsz-be a belépési nyilatkozatot!... S hányán vannak közöttük, akik efe­lett érzett büszkeségüket még azzal is tetézik, hogy ezt az elsők között tették. Vajon ha a komputer végezte volna el helyettük a döntést, ma ho­gyan éreznének? És egyálta­lán: az emberiség legfonto­sabb kérdéseiben dönthet-e a gép, vagy ezek a döntések továbbra is az emberek szá­mára vannak fenntartva? Teljesen világos, hogy a gon­dolkozó gépek egyáltalán nem teszik szükségtelenné az emberi elmét. Sőt. Azt igénylik, hogy az emberek az eddiginél többet és okosab­ban gondolkozzanak. S nem­csak egyszerűen technikai okokból. Közhely, hogy a gépek csak akkor döntenek, ha az emberek megfelelő adatokkal látják el őket. A gép elméjének kiindulópont­ja, ihletője tehát az emberi elme. De ennél sokkal fonto­sabb, hogy bármilyen lénye­ges azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekben a kompu­terekhez fordulhatunk kér­désekkel, illetőleg válaszért, az emberiség és az ember legfontosabb kérdéseire to­vábbra is az embereknek kell válaszolniuk. AZ ALAPKÉRDÉS: ho­gyan érjük majd el, hogy minden ember boldogan és békén élhessen a földön. Ezt hiába kérdezzük a géptől. Vi­szont az emberiség százmil­liói már jó ideje tudják a választ, s ahhoz mérten élnek és dolgoznak. Számukra a komputer segédeszköz célja­ik eléréséhez. Mások vi­szont hiába fordulnak a komputerekhez, nem tudják meg a legfontosabbakat. Hogy mást ne mondjak; a számítástechnikában az Egyesült Államok vezet. E tekintetben mi még a kez­det kezdetén tartunk. Mégis előbbre gondolkozunk, mint ott, ahol több a gondolkozó gép. Mert nemcsak és nem elsősorban a termelést akar­juk megszervezni. Hanem az emberi életet, ennek szolgá­latába állítva a . termelést. Szocializmust csak emberek hozhatnak létre, gépek nem Jó ezt agyunkba vésni. Mert igaz ugyan, hogy a p/ sok tekintetben tökéletesebb mint az emberi agy. de nem helyettesíti a gondolatot Ezért van, hogy a gépek sok mindenről dönthetnek ugyan de nekünk kell döntenünk abban, hogy miben. Pintér István A Nyíregyházi Ruhagyárban novemberig 35 000 zakóba került be a VOR márkája. A különböző modellek kétharma­dát a Szovjetunió megrendelésére exportálják. Képejj: A Május 1. szocialista brigád munkaszalagján, előtérben Ka­tona Lajosné, Bister Katalin és Szőlősi Ilona. (H. J. felv.) E. Gaj — B. Ganyin: Egyenleg Férfi: Találkozott valaki­vel a közös ismerőseink kö­zül? Nő: A télen láttam Ólja Bubencovát. Úgy tűnik ön is­merte? Férfi: Igen. Emlékszem, hogy valakinek az esküvőjén egy egész éjszakán át együtt táncoltunk. Nő: Azután, hogy ön át­ment a főigazgatóságra, egy fél év múlva férjhez ment. Egy,könyvelőhöz.. Azt mond­ják, annak ellenére, hogy könyvelő, egészen rendes ember. Férfi: Bocsásson meg, de nem értem az egészet, ön azt mondta: „Könyvelő, és rá­adásul egészen rendes em­ber.” Nő: Igen, az életben, ahogy mondani szokták, minden megeshet. Férfi: Ön szerint vala­mennyi könyvelő... Nő: Éppen az, hogy nem valamennyi. De mondok ön­nek egy példát is... Férfi: Igen, de együttvéve, azért?... Nő: Kik? A könyvelők? Természetes. Férfi: Véleményem szerint, a könyvelő — az lényegé­ben... Nő: ön el sem tudja kép­zelni, hogy milyen is egy iga­zi könyvelő. Miből is áll az életük? Pénzből. Mást sem csinálnak, mint napról napra pénzt számolnak. Egy kopej­káért átharapnák a torkát. • Amikor a metrón utaznak, akkor is az ujjaikat begörbít­ve számolnak. Ott is pénzben gondolkodnak. Még nézni is rossz. Szókincsük is észbon­tó: adós, hitelező, mérleg, egyenleg. Állandóan számol­nak, gondolkodnak. Keresnek, mintha valakit mindig be akarnának csapni. Tartozik, követeiben gondolkodnak, meg számlákban, ezért aztán senki sem szereti őket. Egy­szóval — könyvelők... Férfi: így is fel lehet fogni, de van a dolognak egy má­sik oldala is... Nő: A könyvelőt — én lá­tatlanban elítélném. Elvből sem tűröm el őket. Nem sze­retem, hogy még egymás kört is titkolod znak. És én nem is értem, hogy ön miért van úgy oda értük? Férfi: Egyszerűen én csak azf akartam... Nő: Lehetséges, hogy önt ezzel személyesen megbántot­tam? Kérem, bocsásson meg. Férfi: ' Nem. Hogy képzeli. Mivel sértett volna meg? Zárszámadás előtt „A. jó munkát megfizetjük“ Példa lett a két Palád A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága értékel­te a szabolcsi termelőszö­vetkezetek harmadik negyed­évi mérlegét. Előrelátható­lag csak 15—25 termelőszö­vetkezetben lesznek komoly anyagi problémák az év végi zárszámadáskor. A Termelőszövetkezetek Szatmár-beregi Területi Szö­vetségének központjában a közgazdászok már pontosabb adatot mondanak. Egyetlen mérleghiányos termelőszövet­kezet lehetséges. (Vitka). A fehérgyarmati járásban — az árvíz sújtotta Szamosközben — egyetlenegy seríi. Ez még nem fordult elő. Melyik a minta? Botpalád és Kispalád közös termelő- szövetkezete. az Uj Barázda. Ez a paraszti közösség az el­múlt évtizedben átlagosan tíz-, tizenegymillió Ft ér­téket termelt. Ehhez — át­lagosan évenként — három- négymillió mérleghiányt kel­lett pótolni. hogy a dolgozó parasztságnak a minimális iövedelme meglegyen. Idén év végén már. nyereségrésze­sedést fizetnek, és három­millió forintos tartalékalapot is képeznek. T egyelem és munkakedv Botpaládon, a termelőszö­vetkezet irodájában Danku Béla, — a szanálás után újjáválasztott és a hibák helyrehozására vállalkozó „négyes” egyik fő közgazda- sági szakembere, úgyis, mint főkönyvelő, — már részlete­sebb tájékoztatást ad: Az öt­ezer holdas, 536 tagú terme­lőszövetkezet idei terve 16*8 millió. És ezt is messze túl­teljesítik: a várható bruttó értéktermelés — nagyjából azQnps az. árbevétellel — 24,2 millió. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt sok év átla­gúban egy tagra jutó évi nyolcezer forintos jövedelem durva kerekítéssel a duplá­jára, tizenhatezer forintra nő. Azt is jelenti, hogy a szövet­kezet fennállása óta a leg­több munkadíjat, már eddig három és fél milliót adott tagjainak. Azt is jelenti, hogy a garantált fizetés be­vezetése óta először kapják meg nemcsak az úgyneve­zett „visszatartott” húsz szá­zalékot, hanem a termelő- szövetkezet a legóvatosabb becslés szerint még plusz tíz- százalékos „nyereségrészese­dést” is fizet zárszámadáskor. Hogyan érték el ezt, kér­dezzük dr. Kávássy Pál fő- agronómustól. Tömören mondja : javult a munkafe­gyelem. („Jó munkát kérünk, de meg is fizetjük.’) Gépesítés, erősítés További magyarázatok — •ebben már Kávássy László elnök is részt vesz: „Minden lehetőséget kihasználva gé­pesítettünk. Az élő munkát a leghasznosabbra fordítot­tuk.” Tamás István főállatte­nyésztő: „A négy-öt éve fel­halmozódott istállótrágyát kivittük a földekre. Nyolc­vanezer mázsát!” Ismét a főkönyvelő: „Hat­vannégy vagon műtrágyát helyeztünk a földbe. Elmon­dani'is sok.” Ismét a főagronómus: „Ta- \üily kezdtük kivonni a me­zőgazdasági művelésre alkal­matlan területekből az első 110 holdat. Cellulóznyárfák- kal erdősítettük be. Nagyon jövedelmező. Idén további 170 holdra telepítettünk ko­csányos tölgyeket. Ez is jól fizet.” (Egy bennjáró tag hozzáfűzi: a két Paládon hu­szonöt éve csak irtják az er­dőt. Ültetni senki sem ülte­tett. Csak most.) A háztáji, mint melléküzem — A sok bajban szenvedő Botpalád és Kispalád új ve­zetői elérték azt. amiről mai­sok elméleti cikk szólt; , melléküzemággá változtatták a háztáji állattenyésztést is. Egy szatmári faluban ez kin­cseket ér. A szabályok: minden ezer liter közös ér- tékesítésű tejért — a háztáji­ból — 37 munkanapot írnak jóvá a tagoknak. (Az időseb­beknek főleg.) Minden nö­vendék szarvasmarha után (közös értékesítésben, a ház­tájiból) hét munkanapot. Minden hízott tinóért (közös értékesítésben, de ismét csak a háztájiból) 18 munkanapot. Száz kiló sertés után négy munkanapot. Részes művelé­Nemrég beszélgettem Ja­kab Gyulával, a íábiánházi Kossuth Tsz elnökével. Azt mondta, most már van ide­je, helyesebben több ideje van. Magyarázatképpen ilye­neket mondott: „Mind szám­ban, mind minőségben jobb a szakember-ellátottságunk, mint korábban volt.’’ „Nem közvetlen engem ' zajgatnak ma már egyszerű fogatkérés­sel, háztáji reklamációval,” „Szinte ki is lehetne állítani a tagság ré -zére a nagykorú­sági bizonyítványt. felelős­ségteljesen végzi ki-ki a ma­ga munkáját.” Egyedi eset? Egyáltalán nem! Mind több szövetke­zeti gazdaságban tapasztalni hasonló kedvező helyzetet. Több idejűit jut az elnökök­nek egyéb „külső” dolgok­ban közreműködni. Szinte nincs is példa arra, hogy he­lyi vagy magasabb szintű ta­nácsi, népfrontmozgalmi, fo­gyasztási, szövetkezeti tevé­kenységben részt ne vegye­nek. Ezeken kívül helyi kép­viseleti szerveit, nő-, ifjúsági, sű takarmanyföldef is kap­nak. Megkapják a nagyüze­mi felár felét és még felso­rolni is sok volna, mennyi előnyben részesülnek. Egy tény: hosszú évek óta idén először senki sem ment „országjárásra” rizst aratni sem Botpaládról, sem Kis­paládról. „Van itthon mun­ka” — mondták. A többség elégedett Szilágyi János párttitkár szerint van még néhány fő­nyi „ellenzék” a tagság közt. Italosak. fegyelmezetlenek, akiket megfegyelmeztek. A nagy többség elégedett. Józsa Bálint bácsi. hat­vanöt éves termelőszövetke­zeti tag véleménye: ..Bár öt evvel ezelőtt jött volna ez a vezetőség. Akkor én már gépkocsin járnék dolgozni." Széles Lajos országgyűlést képviselő, a járási hivatal elnökének véleménye: Kispa­lád és Botpalád végre az. ami már évek óta lehetett volna. A bank felmérése szerint nem lesz mérleghiá­nyos termelőszövetkezetünk. A legrosszabbak — a két Pa­lád, a fehérgyarmati Győz­hetetlen Brigád. Panyola, Kisar nemcsak hogy meg­szűntek a járás szégyenfolt­jai lenni, hanem előretörtek, hosszú és nehéz küzdelem után. Ez azonban nem egy­két emberen, vezetőm hanem az egész tagságon és a párt helyes gazdaságpolitikáján múlott. Gesztelyi Nagy Zoltán társadalmi munkák vészesé­re és egyes sportérd "kék várják «1, hogy a tsz-elnök a közösségi gazdálkodás nevé­ben nyilatkozzék, javaslatot legyen. S mindennek haszna, je­lentősége sok. esetben konk­rét eredményekben jelentke­zik. Nehezen képzelhető el. hogy Terem községiben a tsz segítő szándékú állásfoglalá­sa nélkül (ingyen fuvaresz­közök biztosítása) elkészül­hetett volna idén . a bölcsőde. Nagyecseden is döntő szava van a Rákóczi Tsz-nek ab­ban. mikorra és milyen .' ta­nácsi. ÁFÉSZ- és tsz-közre- működéssel készülhet el a tervbe vett tisztasági fürdő. Persze vannak még tsz- elnökök, akik hiába nézik a naptári előjegyzéseket. Nem tudhatnak 'kikerülni a szűk helyi kötöttségekből. A kive­zető utat ezek is látják: mi­nél. több jó szakembert a munka és vezetőségi feladat megosztására. A. B. JEGYZET Az elnök ideje Nő: Hogy mi vél? Úgy rém­lik, hogy az ön anyai nagy­bátyja — könyvelő. Férfi: Lehet, de én őt alig ismerem. Nő: Tudom azt is, hogy ön terves. És meg ne sértődjön, de van önben valami, ami könyvelőre emlékeztet. Férfi: Nem, nem. Ön kép­zelődik. Semmi olyan vonást sem hordozok magamban, mely velük közös lenne. Sőt. A lépcsőházunkban lakik egy könyvelő: még csali a köszö­nését sem fogadom. Nő: Ennek ellenére van ön­ben valami belőlük... Érde­kes. de van. Férfi: Ezt nem mondhatja komolyan? De folytassa csak, nem sértődöm meg. Sőt: na­gyon is lekötelezne. Még okulnék is belőle. Különben is: a pénz. A pénz! A pénz?... Tudja, hogy én mindig óvatos voltam. Mint általában min­denki. Közömbös természete­sen nem voltam, de mohó sem mint... sokan mások. De hisz erre éppen ön lehet a ta­nú. Nő: Én?! Engem igazán nem érdekel a pénz: ha vala­mi éppen hidegen hágj7, ak­kor az éppen a pénz. Férfi: De tudja mit... Ezentúl fütyülök én is a pénzre. Abszolút hidegen hagy. Sőt, már egyenesen ter- hemre is van. A könyvelők zsugorisága meg egyenesen felháborít. Különben, ha akarja, önnek is adok köl­csönt. Bármilyen összeget. Mondja meg őszintén, meny­nyire lenne szüksége? No, ki vele bátran! 'Nő: Hát ezt meg már hon­nan veszi? Meg olyan várat­lanul ért az egész. Még azt sem tudnám megmondani, hogy mikor is tudnám meg­adni. Férfi: Látja, ez az egész­ben a nagyszerű. Nekem úgyis terhemre' van. Tehát megegyeztünk ? Nő: Nein is tudom, hogy hol áll a fejem. A Iramat az egyae nooEt, afcg győasérasya* adósság meg maradna. Férfi: Az ég szerelmére! Miféle kamatokra gondol ön? Hát hasonlítok én valamifé­le uzsorás könyvelőre? . Nő: így már más, bár pénz­re, hogy úgj7 mondjam... most különösen nagj7 szüksé­gem talán nincs is. Férfi: Nincs? Hat van olyan ember, akinek nem kell a pénz? Nő: Na, nem bánom! Ha annyira akarja, akkor adjon. Férfi: Végre, csakhogy meg­ért. Tudja, én azon emberek közül való vagyak, akinek a pénz megzavarja az életét. Nem is tudom, hogy hogyan hálál jam. még a szívességét. Nő: De mit fecsegünk itt ennjút. Csak rabolom a drága, perceit. Ideje búcsúznunk. Jött elbeszél gettün k. Köszö­nöm a kedves eszmecseréL No meg a pénzt is, természe­tesen. És képzelje, úgy vé­lem, a könyvelők közt' is akadnak rendes emberek. .wo&ee Has# [f| - - -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents