Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-11 / 266. szám
1. o!3ét tTTÜTRT MAGYAROS«;?*« WfT. ft^éfhEér ffü Korunk mezőgazdasága Hogyan lehet téli káposztát szabadföldbe eltenni? A fejes káposzta téli szabadföldi tárolásának módjai közül a gyakorlat a föld feletti, prizmában történő tárolást és a föld felszíne alatti, úgynevezett árokban történő tárolást követi. A prizmában történő tárolás nagyobb veszteséggel jár, kockázatosabb, ezért Szabolcs megyében úgy az üzemekben, mint az egyéni háztáji gazdaságokban az árokban történő szabadföldi tárolás terjedt el. E módszer lényege a következő: A télikáposzta-fajták közül tárolásra legjobban alkalmas az amager és dán tartós. Mindkét fajta betakarításának legjobb ideje az időjárástól függően november 15— 30. Tárolásra a káposztát elő kell készíteni. A fejek levágásánál ügyelni kell arra, hogy legalább 4—5 védőlevél a fejet borítsa. A káposzta torzsáját a borító levél alatt 3—4 cm-re kell elvágni. Szabadföldi tárolás céljára magasabb fekvésű, déli lejtésű területeket kell kiválasztani, hogy a téli hóié, eső az árokba ne kerülhessen. Az északi fekvésű területeket a fagyhatás miatt lehetőleg kerüljük. Az árok mérete 40—50 cm széles és 40 cm mély legyen. Az első árok kiásása után kerül sor az előkészített káposztafejek árokba helyezésére. Az árokba két sor káposztát kell tenni egymás mellé lazán, oldalra fektetve, hogy a fejek közé 1—2 cm földréteg kerüljön. Az árokba egymás fölé káposztát rakni nem szabad. Egy árok 6—8 m-nél hosszabb ne legyen. Amennyiben nagyobb meny- nyiségű káposzta kerül téli tárolásra, több árkot kell egymás mellé ásni. A munka szervezésénél az a legjobb módszer, hogy az első árokba berakott káposztát a második árokból kikerült földdel takarjuk. Az árkok ásásánál arra ügyeljünk, hogy a talaj kötöttségétől függően a két árok között legalább 15—20 cm válaszfal legyen. A káposzta felett elhelyezett 30—40 cm földréteg kellő fagyvédőimet biztosít. Amennyiben a tél erős, úgy szerves trágyával, vagy lombbal takarjuk a földet. Helyes az a módszer, ami szerint megvárjuk, míg a felső 10—15 cm-es talajréteg megfagy és arra tesszük a takaróréteget, mert ez késlelteti majd tavasszal a megfagyott talajréteg kiolvadását, ezzel a káposzta feletti talaj réteg fel- melegedését. Enyhe tél esetén ellenőrizzük az árkokat, szükség esetén a földréteget vékonyítsuk. A kitermelést a sor végén kell kezdeni, folyamatosain kapával a láb alá húzva a talajt, vigyázva arra, hogy a káposztát ne sértsük. Ilyen módszerrel feleslegessé válik később az árkok behúzása. Az árkokból kiszedett káposztát elő kell készíteni a piac igényei szerint. A felső védőleveleket szükséghez mérten le kell szedni, a torzsát levágni. A káposzta egyszeri enyhe fagyást könnyen átvészel, azonban ha tárolás közben kiolvad és ismételten megfagy, igen hamar romlásnak indul. Ha valamilyen oknál fogva a káposzta télen enyhe fagyást szenvedett, inkább a sorokra trágyát tegyünk, hogy a Idol- vadast megakadályozzuk. E módszer szerinti szabadföldi tárolás olcsó, a gyakorlat szerint biztonságos. Somogyi Imre kertészeti felügyelő A Tetőburgonya tárolása A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat megbízásából egy tudományos kollektíva. A vetőburgonya-termesztés korszerű- technológiája címmel • magat színbű tanulmányt írt. A szöveges munkát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem és a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet elismert szakemberei állították össze. Mindenekelőtt a tárolótelepre érkező burgonyát azonnal válogatni kell. A prizmás tárolás veszélyeit jelentősen csökkenteni lehet megfelelő prizmaméretek kialakításával, gondos prizmakezeléssel. Prizmaméretek — a szakemberek kísérletei alapján. — szártalanított burgonya tárolásánál 80 cm alapszélesség, 40 cm gerincmagasság, 25 m hosszúság; nem szártalanítot- tan termelt burgonyánál 100 cm alapszélesség, 50 cm gerincmagasság, 25 m hosszúság. Kísérleti tapasztalatok alapján megállapították, hogy a tárolás biztonsága a prizmaméret növelésével arányosan romlik. A burgonyát betakarítás után vastag (70—100 cm) szalmatakaró alatt kell után- érlelni. Az esetleg nedvesen betakarított vagy beázott burgonyát előzetesen meg kell szikkasztani. A tavaszig tárolandó vetőburgonyánál a levegő és a gumók lehűlése után — október végén, november elején — kell megkezdeni az előzőleg átvizsgált, átválogatott prizmák földelését. Földelni csak teljesen száraz szalmával vastagon (összenyomott állapotban 40—50 cm) takart burgonyát szabad. A megázott szalmaréteget le kell cserélni. A prizmára tett földréteg vastagsága általában 40 cm legyen. A földelés kézzel vagy géppel végezhető. Mindkét esetben gondot kell azonban fordítani a megfelelő szélességű padka ’ kialakítására, mely a földelt halom szélétől számítva 50 cm legyen. S a prizma felületét el kell simítani, rögök, hézagok ne maradjanak. Prizmázásnál semminemű szellőztetőeszközt használni nem ajánlatos. A tetőre húzott szellőző szalmacsóva a lehető legkárosabb, mivel az a beázások, majd a későbbi fagyások forrása. A prizmákat egész télen ellenőrizni kell, a vájt egérlyukakat betömni és elsimítani, mert az a csapadékot, a hideg levegőt bevezeti.. A rendszeres - ellenőrzés alkalmával a prizmák: hőmérsékletéről, az. észlelésekről és megállapításokról pontos prizmanaplót kell vezetni. Egyben a prizmák téli takarását megbontani nem szabad, ha a tárolás során rendellenesség nem fordult elő. A télen kialakult alacsony hőmérsékletet a megbontatlan prizmatakaró a tavasz^ melegebb időben is m’egtartja, ezért óvakodni kell a felesleges korai prizmabont4gtól. A tárolás korszerűbb módja a halmos, szellőztetett tárolás. Ez lehetőséget biztosít ventillátorral befuvatott levegő segítségével a burgonya szárítására, majd lehűtésére a kedvező tárolási hőmérsékletre. Másrészt, a szellőztetett halmos tárolóban a légmozgás biztosítja a gumósebek gyors bepárásodását, így a romlási veszteség jelentősen csökken. A széndioxidkoncentráció és relatív páratartalbm a burgonya számára kedvező szinten tartható. A betárolt burgonya korán lehűthető, ezáltal az apadás! veszteség is csökken. Ez a tárolási-mód egyébként jól is gépesíthető, kézi munkaerőszükséglete kicsi. A szalmahasználat, a prizmás tároláshoz képest egyharmadra csökken, a szalmabála értékvesztesége minimális. Természetesen hajtatóházakba, vagy egyéb, téliesített épületekben is lehet eredménnyel burgonyát tárolni. Ezekbe legfőképp az őszi átválogatás során ládákba felszedett vetőburgonya raktározható be. A téli tárolás — állapítja meg végkövetkeztetésként a szaktanulmány bármilyen módon történő végrehajtása során, fokozott figyelmet kell fordítani az egyes fajták eltérő nyugalmi idejére. A MÉM Sz—5—1967. számú „Vetőburgonya téli tárolása” című szabvány betartása, a vetőburgonya-szaporító gazdaságokra nézve kötelező, (a b.) Szakkönyvtárunk Uj vadászati könyvek Elsőnek egy összefoglaló jellegű reprezentatív munkáról kell szólnunk. A Bakkay—Szidnál—Szabolcs: Tíz év aranyérmes trófeái című kötet ez, amely nemcsak hazánk, hanem a világ vadásztársadalmának vonzódását is bizonyítja a vadászat lehetőségei iránt. Egyik gyakran hallott közmondásunk említi a túzokot, ezt a kihalófélben lévő. nagy testű és szép külsejű hazai madarát. A vadászok és természetbarátok társadalma azonban összefogott hogy megakadályozza kipusztulását. Fodor—Nagy—Sterbetz: A túzok című könyve erről a különleges és ritka madárról ad értékes felvilágosítást. Nagy Emil: A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése című könyve különleges témát tárgyal, miként már a címből is láthatjuk. A mezőgazdasági termelés, továbbá az élőhelyi viszonyok következményes változásai szükségessé tették' bizonyos vadfajok mesterséges tenyésztését. Dr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek című munkája hézagpótló, de különleges is a maga nemében. Az avatott tollú szakember igen gazdag illusztrációs anyaggal ismertet meg bennünket, a magyar fegyverekkel. a honfoglalás korától a XVIII. századig. A fegyverek addig — sőt bizonyos fokig máig is — egyúttal a vadászat eszközei isjor, voltak. A vadászat ■ az időben hadgyakorlatnak -.is számított. Ugyanazokat az eszközöket használták a vadászathoz, mint az ütközethez. Kalmár könyve azonban túlterjed ezen a szemléleten, mert nem szorítkozik kizíró- lag az ilyen jellegű fegyverzetre, hanem részletesen ismerteti mindazt, amit a fegyverzet, a harci eszközök gyűjtőfogalmán értünk. A magyar középkor vadászaival, vadászszokásaival Zolnay László: Vadászatok a régi Magyarországon című könyve foglalkozik. A szerző eddigi könyvei, cikkei alapján jó ismerőse a vadászat, halászat űzőinek. Közismert kitűnő elbeszélőkészsége, amely a kiváló történész biztos szakértelmével párosul. Témájának tárgyalása a durran ős fegyverek korának kezdetével végződik. Dicséretes a munka kitűnően válogatott képanyaga Is. HOLLAND HAGYMASZEDŐ GÉP. Csongrád megyében a Gorzsai Állami Gazdaságban holland hagymaszedő berendezésekkel takarítják be az idei termést. A földből már korábban ugyancsak géppel kifordították a hagymát, amit most felszedő géppel raknak szállító járműre. A szedőgép naponta három-négy hold termését takarítja be és mintegy ötven ember munkáját helyettesíti. (MTI foto — Tóth Béla) A kukorica őszi vegyszeres gyomirtása A kukorica vegyszeres gyomirtása — a mező- gazdaság kemizálásával teljes egészében megoldódott. E kultúrnövényt a vegyszeres gyomirtó szerek már akkor teljesen gyommentesen tartják, amikor az a legérzékenyebb az elgyomosodásra. A kémiai gyomirtás sikeréről igen megoszlóak a vélemények. Vannak, akik igen jónak tartják, míg mások lebecsülik, hiszen vegyszerez- tek, és mégis meg kellett kapálni a kukoricát, mert a gyomirtó szer nem adta a várt hatást. Sok ezer holdon szerzett, több éves tapasztalataink arra bátorítanak fel, hogy nyugodtan jelentsük ki: a vegyszerezés igenis hatásos és eredményes, csupán szakszerűen és helyes időpontban kell alkalmazni. Ismeretes, hogy a Hungazin DT és a Hungazin PK csak akkor fejti ki gyomirtó hatását, ha a talajtípusnak megfelelően választjuk meg a holdanként szükséges adagot, és az így kijuttatott vegyszer elegendő — 35—40 mm — csapadékot kap a talajba való bemosó- dáshoz. A hnngazinok hatása A kukorica vegyszeres gyomirtását ma, már a hazai gyártású Hungazin DT, illetve Hungazin PK-val végezhetjük. Természetesen, ezeken kívül még különböző vegyszerkombinációk Is efed- ményós gyomirtó hatást adnak tavaszi alkalmazásukkal, mint egyéves hatású gyomirtó szerek. A két — igen hasonló — vegyszerről tudni kell, hogy míg az előbbi kizárólagosan csak gyökéren keresztül szívódik fel, addig az utóbbi gyökéren keresztül is felszívódik, de permetlé formájában, a gyomok levelére kerülve, azokat szikleveles korban, lombon keresztül is képes elpusztítani. Sajnos, a késői kitavaszodások, melyek több év átlagában csapadékszegények voltak, a kémiai szerek megfelelő időben történő talajba mosódását nem biztosítják. A gyakorlat azt igazolja, hogy ilyen esetben szükségessé válik egyszeri gépi és egyszeri kézi kapálás, ami a vegyszerezés értékét nagymértékben csökkenti. Hogy a fenti időjárási problémákat elkerüljük, tértünk át az őszi vegyszerezésekre, kihasználva így — az elengedhetetlenül szükséges — téli csapadékot. Természetesen, az őszi vegyszerezések végrehajtásának is előfeltételei vannak, amelyeket pontosan be kell tartani, hogy a következő évben gyommentesek legyenek kukoricatábláink. Hol és hogyan végezzük? Őszi vegyszeres gyomirtást olyan területeken kell és szabad végrehajtani, ahol a kukorica, jól díszük, és a terület monokulturisztikus termesztésre is alkalmas. (A nagyecsedi lápon, a magas szervesanyag-tartalom, futóhomokon a feltalaj mozgása miatt nem alkalmazzuk a szuperszelektív vegyszereket.) Azon a területen, ahol vegyszerezést végeztünk az előbb említett szuperszelek - tív vegyszerekkel, a következő három évben újra kukoricát. silókukoricát vagy cirkot kell termeszteni. Az őszi vegyszerezésnél már vegyük figyelembe a « következő évi vetéstervet! Ne feledkezzünk meg a silókukorica-területekről sem. A silókukorica jó elővetemé- nye a különböző, őszi kalászos növényeknek, éppen ezért a monokultúrában történő termesztése igen komoly szakmai megfontolást igényel. A silókukorica alacsony termésátlagai részint azzal magyarázhatók, hogy ezt az igen fontos tömegta- karmány-növényünket hagyjuk elgyomosodni, és így a kultúrnövény számára szükséges tápanyag, víz és fény nem áll rendelkezésre. A vegyszerezendő terület nagyságának megválasztásánál az üzemi arányok betar- tandók, hiszen a vegyszere- zett területre 3 évig kalászos, lucerna és dohány nem vethető. Más növények vetésénél — a három éven belül — növényvédelmi szakember véleményét kell kikérni. Az őszi vegyszerezés végrehajtása különösen a kötött talajon gazdálkodó nagyüzemeknek ajánlatos, hiszen ezeken a helyeken általában csak késő tavasszal tudunk talajainkra rámenni, és sok esetben ekkor már a kémiai gyomirtással megkéstünk. Természetesen a könnyebb, de jó kukoricatermő talajok vegyszerezése is igen előnyös. A vegyszeres gyomirtásra szánt táblákat részesítsük 25—30 cm-es őszi mélyszántásba. Az eke után kapcsolt gyűrűshengert vagy boronát kell járatni, hogy talajainkat azonnal lezárjuk. Ezt követően — amennyiben a talaj rögössége és egyenetlensége ezt megkívánja — adjunk tárcsát, kapcsolt fogassak Szükségszerűen, a talaj felszíni állapotát figyelembe véve, a gyomirtó szerek kipermetezése előtt ismételt gyűrűshenger használata javasolható. A lényeg tehát, hogy teljesen elmunkált — szinte asztalsima — aprómorzsás, kissé tömött talajfelszínre juttassuk így a gyomirtó szereket. Ezt az állapotot — talajtípustól függően — más és más agrotechnikai módszerekkel érhetjük el. A vegyszerezés ideje Az őszi vegyszerezés ideje október, november, december hónap. A kiszórandó vegyszeradagok holdanként 6—7 kg Hungazin DT, vagy Hungazin PK. Az előbbi gyomirtó szer kifejezetten csak gyökéren keresztül szívódik fel, míg a Hungazin PK gyökéren és lombon keresztül is; éppen ezért az utóbbit inkább tavasszal permetezzük ki, amennyiben az őszi vegyszerezéssel megkéstünk. Természetesen, a Hungazin PK is tökéletes gyomirtó hatást biztosít az őszi kijuttatás esetén is. Holdanként adandó víz 300—400 liter. A vegyszert először kisebb mennyiségű vízben oldjuk, és készítsünk belőle finqm, egyenletes pépet, amit majd a permetezőgép tartályába öntünk. A permetezés alatt igen fontos az állandó, jó keverés biztosítása. Igen nagy figyelmet kell fordítani a csatlakozó sorok beállítására, mert a csíkokban jelentkező gyomosodás csak így kerülhető el. — Továbbá a szórófejek teljesítményét egységesíteni kell, mert egyébként a gyomirtó hatás csökkenni fog, és az utóveteményeknél még három év után is kultúrnövénypusztulást tapasztalunk. Dr. Fodor Tamás Szabolcs-Szatmár megye All Gazd. főosztálya j
