Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

WH. Twwemíer f. Kin ET MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET ». rféW Emlékezés Dosztojevszkijre A nagy október és a tudományos technikai forradalom írta: Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Az irodalomtörténet szá­mon tart és Dosztojevszkij­nek tulajdonít egy immár klasszikussá vált mondást: „Valamennyien Gogol Köpe­nyéből bújtunk ki.” És való­ban, a XIX. század második felének orosz irodalma — ezenbelül a dosztojevszkiji életmű — a megismeréséhez, aligha akad alkalmasabb gondolat, amely a tájékozó­dáshoz szempontul szolgál. Az összegző, s máig érvé­nyes megállapítás elsősorban a v kor irodalomfelfogásában beállt változásra utal. Első­nek ugyanis Gogol írói mun­kásságában jelentkezett az a törekvés, mely a romantikus világszemlélet helyett a rea­lista létértelmezést és ábrá­zolásmódot próbálta érvény­re juttatni. Az első lépés, amely ebben az irányban utat nyitott, olyan követőkre és kiteljesítőkre talált, akiknek nevével az orosz irodalom fénykorát szokás együtt emlegetni: Turgenyev, Tolsztoj, Csehov, Dosz­tojevszkij. Mindarról, ami a cári Oroszország társa­dalmi és szellemi életében történelmi szükségszerűség­ből bekövetkezett — dekab­rista mozgalom, önkényural- mi rendszer, 1861-es jobbágy­reform, a lassú ütemű kapi- talizálódás, s a nyomor ezer arca — műveiken keresztül ők tudósítottak leghiteleseb­ben. Dosztojevszkij életrajzának egymás után sorjázó adatai közül, ha csak a legfontosab­bakat említjük is, tragikus ember- és művészsors tárul elénk. 1821. november 11-én született a moszkvai Mari- inszkaja szenén vkórbázban. Apja oivos. akit korán elve­szített ióbbágvai kíméletlen brutális bánásmódja miatt agyonverték. A családi élet rendezetlensége, a sorozatos megaláztatások, a társadalom kibék'thetetlennek látszó ellentétei, alapélményei közé számítottak. Elhatalmasodó, félelmetes betegsége, az epi­lepszia még inkább iránvt szabott életsorsának, kora if­júságától haláláig gyötörte, ütköztette önmagával, környe­zetével. „Fájdalomban keresd a boldogságot...” — mondatja egvfk rezénval ak iével. s a hangzatosnak tűnő életből- cselet mögül valóiában a fi­ziológiai szenvedésre, lelki megh a sonl ásókra ítéltetett Dosztoíevszkij hangja erősö­dik fel 1849-ben egy haladó tár­sadalmi-politikai körben va­ló részvéteiéért koholt vádak alanián halálra ítélték, majd a büntetést szibériai kény­szermunkára változtatták. Mire kiszabadul, megéli az emberi nyomorúság minden válfaját.. de ellentételeként felbecsü’hetetlen ért“k»ket is magáénak vallhat: kiala­arról beszélt, hogy igazi, nyüzsgő családot akar maga körül, meg sem áll tíz gye­rekig. Ilyesmit ma itthon nemigen hallani. — Elgon­dolkozva kaparhatta a sző­nyeg mintáit. Nem látszott túlzottan boldognak. — Már nagyon várom. Nagyon. — Szóval, végleg elmegy. Maga mellé húzta a tálat, amelyben vékony citromsze­letek voltak, jég között. Egy szeletet kivett, harapott belőle, majd a megmaradt darabot a szódavízbe tette. — Semmi sem biztos. — Hogy érti? — Ahogy mondtam. — Szereti? — Miért ne? — Tekintete mozdulatlanul tapadt az ala­csony heverő fölött függő ke­rámiára. — Azt is el tudom képzelni, hogy kimegyek, és egy idő után visszajövök. — összevissza beszél. Megint felnevetett. Kicsi­keserű volt ez a nevetés. — Úgy veszem az egészet, min' egy kirándulást, amelvet eső sem moshat el egészen Én csak nyerhetek. kulnák írói egyéniségének alapvonásai, eszmeisége, programja. 1881-ben bekövet­kezett haláláig betegségei és hányatottságai ellenére szívó­san dolgozik, lapot szerkeszt, írja világirodalmi remekeit. Első műveinek megjelené­sekor már kitűnik: a regény- irodalom új hanggal, új szín­nel gazdagadott, írásaival valami hasonlíthatatlanul új . kezdődött. Témáival a társa­dalom alacsony fokán élők világa vonult be a köztudat- ba, perifériára szorult egzisz­tenciák, testi-lelki nyomorú­ság számkivetettjei és kör­nyezetük. Úgy beszélt életről, emberről, ahogvan előtte még soha senki. Szánakozna és megértéssel, a lét mélységei­ből, féktelen szenvedélyek, bűnök szorításából is felmu­tatva az erkölcsi értéket, s annak jobbhoz való jogát. A Szegény emberek, A ha­sonmás és egyéb művek után, a bizonyító erejű és híressé vált Bűn és bűnhödés című regényében jut leginkább ki­fejezésre. Haszkolnyikov és az őt körülvevők jellemrajza a lálekábrázolás avato*t ke­zű mesterévé emeli Doszto­jevszkijt. Lukács György szavai kí­vánkoztak ide: „Olyan em­bereket alkotott, akiknek sor­sában, lelkiéletében, a regény többi alakjaival való öss e- ütközéseikben és kölcsönha­tásaikban, az emberek és gondolatok kölcsönös vonzá­sában és taszításában a kor­szak nagy kérdései teljes mélységükben feltárulnak, előbb, örvénylőbben és át­fogóbban, mint ez magában az átlagéletben történt.” Ezt kell látnunk, amikor a nagyvárosi élet sötét tablóit sorakoztatja fel előttünk, hol állatösztönüvé mintázva, hol szomorú bohócképűre farag­va az embert. Azzá lesz, ami­vé válhat — mondja’ ki a szembesítés eredményét, s ez nem könnyű szívvel és nem önszántából vállalt állásfog­lalása Dosztojevszkijnek. Imádott városunk, Moszkva, Hona a virágnak, fénynek; Moszkva őre és támasza ' Lenin örök szent ügyértek. Moszkva — a jövőbe mutat, A megnyugvást nem kedveli; Építi népünk az újat, Munkáját siker övezi. Moszkva — cserépről cserépre Nőttél; tűrtél bajt, szenvedést, De népeink örömére Felnőttél, hoztál éledést. — Kirándulás? — kérdez­tem. — így indul? — Remélem, nem akar pré­dikálni? Vitatkozni kezdtünk, rossz íze lett az egésznek. — így nem szabad elkezde­ni — mondtam dühösen. — Miért? Félresikerült há­zasságot itt is könnyen tud­nék kötni — felelte flegmán. — Hát ha lehet, miért ne csi­náljam úgy, hogy az egyik oldalam biztosítva legyen? Ha minden jól megy, lega­lább látok a világból egy da­rabot, egészen ingyen. — Sajnálom azt a francia fickót — vágtam oda ingerül­ten. — Ha tehetném, felvilá­gosítanám arról, hogy mibe vág bele. A lány elhúzta a száját. — Nagy szíve van. Mint minden férfinak. Legszívesebben szájon vágtam volna. Link, üresfejű baba. Hogy képzeli el ez az életet? így nem lehet vala­mit elkezdeni! Az embernek hinnie kell abban, amibe be­le :ezd. Csak úgy szabad hoz­Szlavofil meggyőződése sae­rint az adott tényékhez iga­zította ítéleteit, s ezek hirde­tésére menesztette útnak a megváltás reményében, oly­kor együgyü, gyermekiem, krisztusi jóiságú alakjait. Munkássága még életében sok tévhitet, értetlenséget tá­masztott maga körül. A he­lyes értelmezés szándékával már Gorkij megtette az első lépéseket, azóta vaskos tanul­mánykötetek, résztanulmá­nyok születtek, s irodalom­történeti értékelése is meg­történt. Ismerik gyengéit, szemléletének korlátáit, téve­déseit. Hadd idézzük a meg­határozó érvényű megállapí­tások egyikét, Thomas Mann írta róla: „Dosztojevszkij eretnekségei az igazságot fe­jezik ki: az igazság sötét, naptól elforduló oldalát,... az emberiség szere tétében hang-, zanak el — a szenvedés és megismerés poklát megjárt új, elmélyült és retorikamen­tes humanizmus nevében.” Tette a dolgát, ami a jó író­nak mindig is feladata, köte­lessége, jó írásművekkel szol­gálni a társadalmat. Munkáinak többsége a szá­zadforduló táján jelent meg először magyar nyelven. Azó ta könyvei új kiadásokat ér­tek meg, napjainkban pedi® az írásművészete iránti ér­deklődés fokozottabban meg­élénkült. Leírták már, de az ő példáján ismét beigazoló­dik: a legnagyobb alkotások minden kor emberének mon­danak valamit. A ma olvasó­jának racionális ismereteken csiszolódott ízlése nehezen tűri ugyan a misztikumot és sok olyan jegyet, ami írásai­ban fellelhető, műveit mégis sokan keresik, olvassák. Tu­dásanyaga hatalmas, életis­merete csodálatra késztet. Adytól Váci Mihályig költő kot, írókat, művészeket ihle­tett, ösztönzött alkotásra. Hatása és jelentősége világ- irodalmi rangú íróvá avatják. Futaki László Ének zeng, a nép törekszik, Mo'zkva úszik mosolyárban, Vad kérdések nem emésztik, Siker jár a nyomdokában. Moszkva — az eszmék végtele Horizontja, a kutatás Fővárosa, biztos jelen; Szabadságot védő állás. Hőn szeretett hős városom, Moszkvám — zengi ősi Fi lom Ha érkezem — az otthonom Indulva — tőle búcsúzom. Fordította: Sigér Imre zákezdeni valamihez, ha az ember hisz abban, hogy sike­rülni fog. " Néztem, ahogy egymás után eszi a citromszeleteket, arca merev volt, nem árult el semmilyen érzelmet. Egyszer felállt, az ablakhoz ment és fáradtan nyújtózkodott. Most láttam, hogy a hasa enyhén kidomborodik, mint a ne­gyedik, ötödik hónapban lévő állapotos asszonyoké. — Mit néz? — kérdezte.— Mi lenne, ha adna egy kis szódát? Kint csendes éjszaka volt, csak néha zúgott el egy-egy autó, a városba vezető úton. Nemsokára megjöttek a töb­biek, zajosan oszlottak szét a szobákban, rávetették ma­gukat az ételre és az ital­ra. A magnón újból üvöltő tánczene szólt, a szőnyege­ket felcsavarták, a tálakon félbeharapott szendvicsek he­vertek, amelyekről a vendé­gek leették a sonkát, a sajtot és a szalámit. A lány a falnak támasz­kodva szorgalmasan tanult. társadalom gazdasági és kulturális fejlődésé­nek az ütemét, a termelési viszonyokat, valamint a ter­melési eszközök műszaki szintjét sok tényező együttes hatása szabja meg. Egy-egy tényező nagymértékben mozdíthatja, elősegítheti, (vagy akadályozhatja) a fej­lődést, de nem szakadhat el a többi tényezők hatásától, és nem léphet ki a történel­mi fejlődés kereteiből. Tu­dományos felfedezések nagy emelői a haladásnak, de csak megfelelő társadalmi körül­mények között érvényesül­hetnek. Hiába fedezték fel már időszámításunk kezdete előtt azt, hogy a gőz képes tár­gyakat mozgatni. A társadal­mi viszonyok két évezredig nem voltak alkalmasak a fel­fedezés hasznosítására. Csak a XVIII. század végén ju­tott el a társadalom fejlődése arra a fokra, amelyen nél­külözhetetlen volt a gőzgép, mint munkaerőforrás. A gőz­gép és a munkagépek elterje­dése viszont meggyorsította a társadalom haladását. A társadalom jobbá tételé­re vonatkozó elgondolások is csak akkor ölthetnek reális alakot, akkor valósulhatnak meg, ha megérettek erre az anyagi termelés körülményei, a tudomány vívmányai és az egyéb társadalmi viszonyok. Az uralkodó és a kizsákmá­nyolt osztályok ellentétei,- a nyomor és az elnyomás nem egy lelkes idealistában keltet­te fel a kommunizmus gon­dolatát. De e gondolat reális módon, megvalósítható alak­ban csak a fejlődés megfe­lelő fokán bontakozhatott ki. A termelőerőknek kellő szín­vonala, a természet és a tár­sadalom mozgástörvényei­nek elég alapos ismerete, a termelési viszonyok megérté­se volt szükséges ahhoz, hogy Marx és Engels tudományo­san kidolgozhassák a szocializ­mus elméletét, továbbá ah­hoz, hogy Lenin továbbfej­lesztve az elméletet a meg­valósítás útjára lépjen és a tömegeket is ennek érdeké­ben mozgósítsa. A szocialista társadalmi rend építését nem lehetett volna bármikor korábban, pl. évszázadokkal ezelőtt megva­lósítani. A társadalmi viszo­nyok forradalomra érett vol­tán kívül a tudomány és a technika megfelelő fejlettsé­ge is szükséges .volt ahhoz, hogy a forradalom céljai reálisan megvalósuljanak. Igaz ugyan, hogy a forrada­lom előtti Oroszországban fejletlen volt a technika, és általában — elszigetelten ki­magasló nagy tudósok elle­nére — a tudományos élet keretei is szerények voltak, de hozzáférhetők és felhasz­nálhatók voltak a fejlett or­szágokban kifejlődött tudo­mányok eredményei, és sok átvehető volt a technika vív­mányaiból is. Ez a felismerés is része volt Lenin ama zse­niális megállapításának, hogy a XX. században ural­kodó viszonyok között a szo­cialista forradalom elmaradt országban is győzedelmes­kedhet, ha a valóságos' vi­szonyokról híven számot adó, fejlett társadalomtudományi elmélet alapján cselekszik. _ széles körű tudományos kutatómunka ugyan Oroszországban a forradalom után azonnal megindult, és már az intervenció, illetve a polgárháború alatt* is vi­szonylag kedvező körülmé­nyek között folyhatott, de a 'tudományos eredmények ki­bontakozásához a legkedve­zőbb körülmények között is idő kelL A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme utáni első időszak fej­lődését jelentékeny részben az tette tehetővé, hogy a leg­fejlettebb társadalomtudo­mány — a marxizmus — alapján tevékenykedő bolse­vik párt vezetésével kialaku­ló új társadalmi viszonyok alkalmasak voltak a világ természettudományi és mű­szaki eredményeinek az átvételére, az ország viszo­nyaihoz való adaptálására és továbbfejlesztésére, . vala­mint gyakorlatba vételére. A párt következetesen megva­lósított politikája nyomán ki­alakuló szocialista társadalmi viszonyok tették lehetővé, hogy a szovjet tudomány és technika gyorsan behozza a forradalom előtti Oroszország lemaradását, és történelmileg rövid idő alatt felzárkózzék a legfejlettebb országokhoz, a fejlődés ütemét tekintve pe­dig megelőzze ezeket. A szocializmus építésének reálisan kidolgozott politiká­ja gondoskodott arról, hogy a fejlődés ne álljon meg a Nyugat tudományának és technikájának átvételénél, hanem a gyorsan kibontako­zó alapokon önállóan tovább fejlődjék. A tudomány és a technika haladása és ennek gazdasági folyományai roha­mosan növelték a politikai­társadalmi viszonyok további fejlesztésének a lehetőségeit. E lehetőségek nagy részének a megvalósítása visszahatván még tovább gyorsította a tudomány és a technika ha­ladását. Igaz, hogy e haladás nem volt nyílegyenes, voltak tévedései és zsákutcái is. De ez nem is lehetett másként. Semmi téren sem találko­zunk végig töretlen nyílegye­nes fejlődéssel. Az előreha­ladás legkedvezőbb, leghaté­konyabb útját-módját a tu­dományban és a technikában egyaránt sokszor a részletek­re vonatkozóan tévutak ke­serű tapasztalatai közvetí­tésével lehet csak megtalál­ni. Körültekintő előrelátás­sal lehet ugyan a be nem váló elgondolások, a tévesnek bi­zonyuló intézkedések szá­mát csökkenteni, de teljesen kiküszöbölni őket nem lehet. Ezek szükséges rosszak, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül megítélésükben. /I technikának a társada- f-dÉ ’om * szükségletei által sarkallt haladása a közvetlen tapasztalatok mellett az utób­bi évszázdokban egyre na­gyobb mértékben támaszko­dott a tudomány eredményei­re is — amelyek persze köz­vetve szintén tapasztalato­kon, megfigyeléseken és kí­sérleteken alapulnak. A. leg­utóbbi időkig azonban a ter­melés fejlesztése többnyire 'megelégedhetett régebbi tu­dományos vívmányok gyakor. latba vételével. Századunk közepe táján azonban e tudo­mányos készletek — régebbi korok még fel nem használt eredményei — meglehetősen kimerültek, a társadalmi igé­nyek növekedése viszont mind gyorsabb haladásra ösztökélte a technikát. Ez egyrészt sürgette a tudomány céltudatos fejlesztését, és azt, hogy főleg olyan problé­mákkal foglalkozzék, ame­lyek közvetlenül elősegítik a társadalmi haladást. Ezért az ötvenes évek óta a fejlett országokban a nemzeti jö­vedelem mind nagyobb há­nyadát fordítják tudományos kutatásra, — bár a legfej­lettebb nyugati országokban a legutóbbi években megtor­panás mutatkozik e téren. Másrészt az ipar mind na­gyobb erőfeszítéseket tesz annak az érdekében, hogy a tudomány vívmányait minél gyorsabban és minél hatéko­nyabban használja fel, egy­részt a meglévő igények szé­lesebb és jobb, gazdaságo­sabb kielégítésére, másrészt új igények keltésére és kielé­gítésére. Eközben az ipar sok konkrét és sürgős fel­adatot is ad a tudomány­nak. Jellemzője nap­jainkban az is, hogy a tudomány egy-egy ered­ményének mintegy elszige­telt felhasználására mind ritkábban van lehetőség. A termelés manapság megköve­telt haladásához többnyire számos tudományág vívmá­nyainak együttes felhaszná­lása és .a technika különböző ágainak az összekapcsolása szükséges. Lényegében a napjainkra jellemző e szo­ros kapcsolat kialakulása a tudomány és a technika kö­zött, sokoldalú és gyors köl­csönhatásuk egymásra az, amit tudományos-technikai forradalomnak szokás nevez­ni. A tudományos-technikai forradalom jelentősen előse­gíti és meggyorsítja a tár­sadalmi haladást, ha az új lehetőségek a nép egésze szolgálatában, és nem a ki­zsákmány: ló osztályok érde­kében kerülnek megvalósí­tásra. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom céljai­nak a megvalósítása, a szoci­alista társadalom teljes ki­épülése vonatkozásában is nagy jelentőségű a tudomá­nyos-technikai forradalom. Aligha túlzás az a vélemény, hogy ez érlelte meg teljes mértékben a termelőeszközö­ket arra, hogy a korábbiak­nál hatékonyabban szolgál­hassák a' haladást, a szocia­lista társadalom teljes meg­valósítását. A tudományos-technikai forradalom vívmányainak azonban nem csak kedvező hatásai, hanem ártalmai is vannak, amelyek veszélye­sekké válhatnak. Gondoljunk csak pl. természeti környe­zetünknek, a levegőnek, a vizeknek, a talajnak sokféle szennyeződésére, vagy a leg­fejlettebb kapitalista orszá­gok különféle társadalmi krí­ziseire. Amilyen hatásos eszköze a tudományos-tech­nikai forradalom a nép érde­keit szolgáló politikának, olyan veszélyekkel járhat, ha a technika válik uralkodóvá, ha technokrácia bontakozik ki. Ezért a tudomány és a technika napjainkban mind­inkább sürgetővé teszi az olyan társadalmi rend kiala­kítását, amely céltudatosan gondoskodik arról, hogy a nagy hatású vívmányok a nép egészének az érdekében kerüljenek felhasználásra, áldásos hatásuk a legjobban érvényesüljenek, óhatatlan káros mellékhatásaik pedig társadalmi összefogás révén a háttérbe szoruljanak. 'A gyors haladás szüksé­gessé teszi, a tudomány és a technika céltudatos ösz- szehangolását egymással és a társadalom igényeivel. Tervszerű fejlesztésükre a nemzeti jövedelem megfelelő részét kell biztosítani. Alig­ha kell ma már hangsúlyoz­ni, hogy a tudomány terv­szerű fejlesztése neiyi jelenti az alkotó gondolkodás bék­lyóba verését, hanem ellen­kezőleg olyan feltételek megteremtését teszi lehetővé, amelyek között az alkoto szellem szabadon kibonta­kozhat és érvényesülhet, egyaránt szolgálván a ma konkrét feladatait, és ké­szítvén elő a távolabbi jövő fejlődését. i(M inderre a szocialista viszonyok a legalkal­masabbak. A tudományos­technikai forradalom korsza­kának az a társadalmi rend­szer felel meg, amelynek gyakorlati megvalósítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal vette kezde­tét. Viktor Bokov: MOSZKVA...

Next

/
Thumbnails
Contents