Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
8. oMa! Wptüt twAnyAT?nT?s7^rt— vasárnapi mélléktct 1971. október St. ABLAKOK Innen az ablakból valószerűtlenül kicsinek látszik a Hold és meghódíthatatlannak. Udvara van a Holdnak. Holnap biztosan feltámad a szél. Innen az ablakból egy teljesen jellegtelen és jelentéktelen mellékutcára látni. Éjszaka teherautók alszanak itt, de nappal szinte teljesen for- galmatlan. Szemközt egérarcú öregember lakik. Az egérarcúnak yan lemezjátszója, délutánonként Beethoven-szimfóniá- kat forgat rajta. Az alatta lévő lakásban fiatal lány lakik a szüleivel. Szép lány. Rozsdavörös a haja. A szomszéd ház lépcsőjére minden délután kiül egy rejtélyes öteg és összehúzott szemmel figyeli a járókelőket. Szivarozik. Csongort. Innen az ablakból mindent látok. A többi ablakokból engem látnak. ★ Tétel: Ahol ablakok vannak, vannak falak is. ★ — Ugye, milyen ügyes fejelő vagyok? — Igen Sanyi, ügyes fejelő vagy. — Ugye, milyen ügyes focizó vagyok? — Igen, Sanyi, ügyes focizó is vagy. — Es erős is vagyok. — Az vagy. Meg hencegő is vagy. Nem mondta apukád, hogy nem szabad hencegni? — Nekem nincsen apukám, csak anyukám. Sanyi lesüti bogárfekete szemét. A piros pettyes labda kicsúszik a kezéből. Gu- rul-gurul a lejtős udvaron. — Van barátod? — Nincsen. — Mi szeretnél lenni? — Nem tudom. — Hány éves vagy? — Öt és fél. — Mit szeretnél a legjobban? — Játszani a fiúkkal az utcán. Sanyi elmélyülten bámul. Ott áll birodalma közepén. Az udvar tíz méter széles, tizenöt méter hosszú. Három méter magas kerítés veszi körül. É. kilép a lakás ajtaján. Megyünk. Sanyi kikísér bennünket a kapuig. Integet nekünk. Aztán visszalép a kapu alá, s hallani, hogy csikorog a kulcs a zárban. — Megismerkedtetek? — kérdezi É. — Ö a lovagom. Szép, szomorú kölyök. — Csipkerózsika hercegnek hívom. — Csipkerózsika lány volt. — Sanyi korában ez még mindegy. Képzeld, órákig képes az ablakban állni. Mit gondolsz, mit nézhet? — A fiúkat nézi, akik játszanak az utcán. — És amikor nincsenek az utcán a fiúk? — Akkor is. — És mondd, kérlek szépen, az a pilóta láthatta a repülőablakból a hirosimai katasztrófát, aki ledobta a bombát? — Nem, kérlek szépen, semmi esetre sem láthatta, addigra messze járt onnan a gép. — Akkor' mit láthatott a repülőablakból? — Japánt, augusztusban, kérlek szépen. ★ Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Men- degélnek visszafelé a fák meg a szántóföldek. így, oldalról nézvést nem térkép a táj, műhelynek látszik inkább. Mintha golyószórók erdei volnának, sárga kukoricatáblák menetelnek. — Erre már hiába jön az eső — mondja a pengevékony fiatalember a szemüveges nőnek. A vonatablakban állnak. Fújja a hajukat a szél. A bőrülésen két könyv hever. Ök hagyták ott nyitva. Matema- ÉUcakönyvek. Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Errefelé már könnyű esőcske leng a puha szélben. A pengevékony fiatalember felhúzza az ablakot. A szemüveges nő szinte bocsánatkérő hangsúllyal kérdezi: — Ennek a táblának azért még lehet, hogy jót tesz az eső? — Nem tudom. Talán, Közelebb kébe menni, innen az ablakból ezt nehéz megállapítani... — mondja tűnődve a fiatalember. ★ Tétel: A paróka ■ nem róka, a vakablak nem ablak. Nyolc órát ül egy üvegablak mögött. Pénzt számol. Ezer, tízezer, százezer. Any- nyi. Meg kétszer annyi. Meg isten tudja, mennyi. Három gyereke van. Kabátra ennyi. Füzetre, ceruzára annyi. Kenyeret kell venni délután, a zsír is elfogyott már. Ja, és Zolikának új cipő is kell. Az annyi, de lehet, hogy van olcsóbb is. Talán a bizományiban. Annyi. Ezer, tízezer, százezer. Pénzt számol. Nyolc órát ül egy üvegablak mögött. */ —- Mit játszotok, Zolika? — Katonásdit. — Ez itt az erődötök? — Igen. Innen lövünk az ablakokból. — Az erőd ablakát nem ablaknak nevezzük. — Hát akkor minek? — Lőrésnek, kisfiam. ★ • Ha akasztófahumora volna, talán ezt mondaná a feleségének : — Fiam, te elmehetnél piackutatónak a cipőiparba. De bizonyára nincs akasztófahumora, bizonyára semmiféle humora nincsen. Dühe van inkább, mert egyelőre sokadik a lakásra várók sorában. Mellesleg a feleségének tényleg gazdag tapasztalatai lehetnek a cipődivatot illetően. A pincelakásból ugyanis valóban csak a járókelők lábát lehet látni, az ablak egy szinten van a járdával. — Ha igazán beindul a házgyár, úgy itthagyom ezt a pincét, hogy csak úgy nyekken — mondta a múltkoriban —, magát is meghívom a lakásavatóra. A pénzem is régen együtt van. Uj bútorra is telik, talán kocsira is... persze később. Egyelőre csak induljon be istenigazából az a házgyár! ★ A parasztházak tenyérnyi ablakait nem lehetett kinyitni. Beleépítették az üveget a vályogfalba. ★ Paradoxon: Újságpapírral födni be az ablakot. ★ — Foglalkozása? — Távlattervező mérnök. — Ez mit jelent? — Ablakot nyitok a jövőre. — Hogyan? — Számolok és gondolkodom. — Tévedni szokott? — Én soha. — -Hát akkor ki szokott? — Az élet. Gyorsabb nálam. — Be lehet ezt kalkulálni? — Igen, de ehhez újabb ablakokat kell kinyitni a jövőre. — Mit jelent ez konkrétan? — Többet kell beruházni a szellemi tőkébe, azaz többet kell tanulni, jobban kell tanítani. — Az információrobbanásra céloz? — Igen. Ez szükségszerű. És hogy a maga gondolatköréből vegyek példát: el kell érnünk, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán. — Ez Petőfi. — Persze. Remélem, elfogadja programadónak! ★ — Az ablakokba majd virágot veszünk — mondja É. — Nincs szebb a virágos ablaknál. — Szerintem tévedtél egy hanggal. A világos ablakoknál nincs szebb, a világos ab« lakok mögött biztos, hogy emberek vannak. — A virágos ablakok mögött is emberek vannak! — Biztos vagy benne? — Persze, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. — Tévedés. — Miért? — Mert az a jó ember, aki a világot szereti; úgy is, mint a glóbuszt, meg úgy is, mint fényt. ★ Az ablak pontos neve, nyílászáró szerkezet. Melyik volt előbb, a nyílás, vagy a zárószerkezet? ★ »:;? — Hallom, hogy új lakás kaptál... — Most kaptam, igen. — Szép? — Gyönyörű! — Ott van kinn, az új la kótelepen? — Igen. — Hová nyílnak az abla kai? — Magyarországra. Petri Ferenc Művészet a forradalomért A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM' győzelme után az első forradalmi népünnepélyek előkészítésével kapcsolatban az agitációs művészet új műfaja született meg: az ünnepi városdíszítés. Ebben, akárcsak a szobrok és az emlékművek megalkotásánál, a művészek minden rétege szerepet vállalt; kezdve a hagyományos festőktől egészen'a „kommunista futuristákig”. Moszkva, Pétervár és más városok dekorációs rajzain, a pannók vázlatain kiváló orosz művészek nevével találkozunk! Mindez beletartozott a lenini „monumentális propaganda” keretébe, amelynek megvalósításán az alkotók nehéz élet- körülmények között, sokszor még nyersányaghiánnyal is küszködve dolgoztak. Az orosz nyelv ugyanazt a kifejezést használja a szónoki emelvényre és a templomi szószékre. Ez joggal sugallja a megállapítást: a monumentális propaganda időszakának képzőművészei egyszerre voltak — . s nemcsak filológiai értelemben — politikusok és prédikátorok: a forradalom prófétái, akik szorgalmasan és átszellemülten dolgoztak a munkásosztály új hite ikonográfiájának kimunkálásán. Nemcsak nyilvános tereket, de vasúti kocsikat, hajókat, könyvkötéseket, dísztárgyakat és plakátokat is készítettek,» mozgó szobrokat, úgynevezett mobilékét. S emellett a Majakovszkij által készített Rosta-ablakok közmondásszerű tömörségű jelképeit, amelyek ismét csak a középkorra emlékeztetnek, a biblia pauperumok képnyelvű elbeszéléseire, ezekre a faragott könyvekre, amelyek az írástudatlanok épülésére szolgáltak. E MŰVÉSZEK SORÁBAN ott találjuk a műveik révén magyar közönség előtt is jól ismert Muhina és Sadr szobrait, S. V. Geraszimov munkáit, Konyenkovnak a régi paraszti faszobrászat formavilágában fogant plasztikáit. Majakovszkij „A forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltok és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyvének” nevezte a polgárháború plakátjait. De többek ezek, mint krónikák: művészeti alkotások. Majakovszkij életigenlő humora, Gyeni szatírája, Moor drámaisága, vagy a pétervári Lebegyev plakátjainak tömör és dinamikus előadásmódja egyaránt bizonyítja, hogy a művészek mennyire komolyan vették aktuális feladataikat. De nemcsak a közvetlen alkotásban, hanem sokszor a kulturális élet szervezésében is. Ezeknek a munkáknak a megtekintése sok mindent megvilágít. Sok olyat, ami a különböző művészeti kiáltványokból, a vitázó irodalomból — majd később — a kultúr- nolitikai jelenségekből oly kevéssé volt érthető: a különböző művészcsoportok egymással vívott részküzdelmeit egy hatalmas, az egész . szocialista művészetért folytatott általános harc keretein belül. A feudalizmusból éppen csak kilábaló Oroszország igazi képzőművészeti hagyománya kettős. volt: egyrészt a görög ortodox egyház bizánci. eredetű ikonművésze- tében, másrészt pedig az orosz népi művészetben gyökerezett. A kezdeti polgárosodás orosz értelmisége a nyugat-európai polgári művészettel kacérkodott, onnét is a naturalista idillt ültette át legszívesebben orosz talajra. Mellettük azonban századunk elején egy sereg művész már — prófétai előrelátással — a holnapra figyelt; nem a hagyományok, hanem mindenek felett az új korszak, az eljövendő lehetőségek érdekelték. „A JÖVÖ MŰVÉSZETE a konstrukció elvén fog felépülni... valódi anyag lesz, valódi térben... megszületik a művészet, a tanultság és a technikai tudás szintézise” — írta egyik művészeti mani- fesztumában Tatlin, aki konstruktőr, festő és grafikus volt egyszemélyben. Hogy mennyire előre látta a holnapot, annak talán legbeszédesebb bizonyítéka az, hogy az 1920- ban készült: „III. Inter- nacionálé emlékműve”, a tavalyi velencei képzőművészeti biennálén is (habár kicsinyített makett formájában) az érdeklődés előterébe került. S egyúttal mintegy az egész világtárlat központi gondolatát fejezte ki. De Tatlin a mechanikus, gépszerű konstrukciók szerkesztője, a felfüggesztett plasztikák, az úgynevezett mobilék feltalálója csupán egy volt az avantgarde azon művészei közül, akik részt vettek a forradalomban. Liszickij — •ugyancsak, konstruktőr, építész, festő, grafikus — 1919- ben csatlakozott a konstruktivistákhoz. A tizes évek vége felé forradalmi plakátokat tervezett, 1919-ben Chagall iskolájában tanárkodott, majd rövid németországi intermezzo után, 1921- ben a moszkvai Állami Művészeti Iskola professzora letF. Közben ismét külföldet járt, Ehrenburggal közös újságot alapított, de 1925-ben megint visszatért Moszkvába, ahol az építészeti történet által azóta Is számon tartott, felhővasalót, egy különös fór- májú épületet alkotott. Kettőjük mellett az ugyancsak a szigorú szerkezettörvényék szerint dolgozó Malevicset kell megelítenünk, aki 1906- ban találta meg az orosz avantgarde-dal a kapcsolatot Moszkvában, és 1913-ban szuprematizmus néven indított m flvészeti mozgalmat. Képe: Fekete négyzet fehér alapon, a korai absztrakció egyik leghíresebb műve lett. 1919-ben Kandinszkijjal és Tatlinnal a Művészetek Nemzetközi Irodájának tagja, s ugyanakkor Lunacsarszkijjal, a kulturális népbiztossal előkészíti az Uj Művészet Első Kongresszusát. 1926-ban a németországi Bauhaushoz csatlakozik, majd visszatér Leningrádba, s ottmarad haláláig. Chagall, az orosz népi képzeletvilágból táplálkozó nagy álmod, festő-költő ugyán- csak résztvevője volt a forradalomnak ; > Lunacsarszkij megbízásából 1917-ben a Vi- tyebszk kerület képzőművészeti biztosa lett. % AZ OROSZ AVANTGARDE RÉSZVÉTELE a forradalomban a legutóbbi évekig csak kevésbé volt ismert, sa lenini monumentális propaganda emlékanyagát is csupán négy évvel ezelőtt állították ki ismét. Ezzel a kiállítással nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója előtt tisztelegtek a művészettörténészek, hanem felhívták a figyelmet a szovjet képzőművészet saját, eredeti avantgarde hagyományaira is. Ez az avantgarde sok lényeges pontba« különbözött — látszólagos formai azonosságok ellenére — a nyugati avantgarde alkotásaitól, s a közhiedelemmel ellentétben, nem nyugati forrásokból ‘ táplálkozott, hanem éppen fordítva: nyugaton kiteljesedett művészeti forradalmak forrása volt. Eörsi István: Hiába vártam Hiába vártam ma is szívrepesve szakító leveled. Hánykolódom, nem jön álom szememre, csak nem vagy beteg? Vagy elfeledtél? Arra számítottam? szerdára ideér. Már a csütörtök is hátuhk mögött van, s még sehol a levél, írd meg sietve: ezért nem, azért nem, s többé nem-nem-soha — s hogy aggasztó késésednek e héten mi az oka? Pintér Tamás: \ _ Lány szótárral A szőnyegre dobott vastag szivacspárnákon ültünk, előttünk hosszú, zöld poharakban gines keverék. A házigazda magnóján végeérhe- tetlenül követték egymást a számok, a társaság táncolt, vitatkozott és ivott. Egy fiúsra nyírt lány is volt közöttünk, feltűnt, fiogy nem táncol senkivel sem. Időnként egészen félrehúzódott, s hátát a fajiak döntve, egy füzetből francia szavakat tanult. A többiek Ditriek szólították; szűk, fekete nadrágot és csípőig érő, lazán kötött pulóvert viselt. Jó alakú, csinos lány volt, hosszú combokkal és erős, ápolt szemöldökkel. Éjféltájban néhányan elmentek, hogy újabb adag italt hozzanak. Csendes beszélgetés kezdődött. A magnón valami lassú, borús kamarazene ment, jólesett a mély fotelban ülni és időnként kortyolni az italból. A lány nyugodtan tanult. — Túlzásba viszi a szorgalmat — mondtam. Kicsit gúnyosan vállat vont, átfogta felhúzott térdét. — Mu:),áj. — Ez nem éppen a legmegfelelőbb alkalom. — ötven szót kell megemésztenem naponta. — Egyetemista? Megrázta a fejét. — Automata — mondta. — Ha nem találkozott még automatával, nézzen meg. Könyvelő vagyok. Mégpedig a Hollerit- hes fajtából. A füzetét forgattam. A lánynak gyerekes, gyakorlatlan írása volt, a szavak mellé a kiejtést is leírta. — Hogy halad? — Kell, hogy haladjak. Hamarosan kimegyek. — Látogatóba? — Nincsenek rokonaim. Sem itt, sem máshol. Francia fiúhoz megyek feleségül. — Csendesen nevetett. — Ha csak meg nem gondolom magam. — Felemelté a fejét, láttam, hogy a hatást akarja lemérni rajtam. — Úgy néz ki, hogy hamarosan ismét Magyarországra jön, akkor beadjuk a házassági kérvényt. Nincs semmilyen ok, amiért ne engedélyeznék... Nem hiszi? — Pénzes gyerek? — kérdeztem. — Közepesen. A papának garázsa, javítóműhelye, miegyebe van Párizsban, a Saint-Marcel körút közelében. De ez a legkevésbé sem érdekel. — A pohara üres volt; tölteni akartam. Eltolta az üveget, csak szódát kért. — Charles drága kölyök — mondta sóhajtva. — Kedves ötletei vannak. Ősszel, amikot a dolog elkezdődött közöttünk, egy este a szállodában
