Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 262. szám

Í97Í. novemfier %. S. ÚM Jegyzetek Sütő Ionosnak vas a szorítása Politikai kön Hatezer hajnal, hatezer nap A mai napon hatodszor nyitják meg a téli politikai könyvnapokat. Bátran mond­hatjuk, a pártszervezetek életében hagyománya van már a téli könyvterjesztési kampánynak. A könyvnapok gazdái — a Kossuth Kiadó segítségével — a pártalap- szervezetek Az alapszerveze­tek titkárai a közelmúltban kapták meg a megyei pártbi­zottság levelét, amelyben fel­kérik az alapszervezetek ve­zetőségét, hogy a könyvna­pok lebonyolítására a párt- szervezetekben felelősöket nevezzenek ki. A könyvnapok megrende­zése az elmúlt években jó visszhangra talált az alap­szervezetekben. Az eddigi rendezvények során — a szo­kásos havi megrendeléseken túl — 200 ezer példányban Feledhetetlen élményünk volt tavaly ilyenkor egyik éjjel egy kis nyírségi falu­ban. Gépkocsival jártuk a falvakat. Éjjel is szántó trak­torokra voltunk kíváncsiak. Mindenütt jó szóval, köszö­nettel fogadták érdeklődé­sünket. Egy községben, ahol a legtöbb szántanivaló volt még — mi tagadás, feléb­resztettük az elnököt. A lehető legudvariasabban érdeklődtünk, hogy mikép­pen is van a dolog azzal a szántással. Hiába. Már lát­tuk, hogy megsértődött. „Fel­ébresztették” — mesélte hó­napokig. Most, e^y év után talál­koztunk ismét vele. Nevetve újságolta, hogy valóban meg volt bántva egy kicsit. (Azt sem tudta, mennyi szántani- valójuk van, hány gép jó és hány traktoros munkába ál­lítható.) De másnap elgon­dolkozott a dolgon és — sér­tődését nem elfeledve, csak félretéve — nekifogott szán­tani. És most ennék is kö­szönhetik, hogy rekordter­mést takarítottak be idén. Az á szocialista munkaverseny, amelyet a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya minap hirdetett meg az egymást segítő termelő- szövetkezetek elnökei, agro- nómusai és traktorosai szá­mára — igen szép jutalmak­kal — ilyenfajta általános ébresztgetés kíván lenni. Miről is van szó tulajdon­képpen? Nem egyforma a közös gazdaságok gépparkja. adtak el politikai, szépirodal­mi könyveket megyénkben. Az előzetes rendelések az idén is szép sikert jeleznek. Mintegy 100 ezer forint érté­kű könyvet rendeltek meg eddig de várható több, mint 200 ezer forintos rendelés. Az alapszervezetek több, mint kétharmada rendezi meg a téli politikai könyvna­pokat Az eddigi előkészüle­tek, könyvrendelések kiemel­kedő munkára vallanak Nyír­egyháza és Kisvárda városok, valamint a kisvárdai járás alapszervezeteiben. Az embe­rek tájékozódási, tanulási és szórakozási igénye mindenütt megvan, csupán a szervező munkán múlik, hogy a köny­vek odajussanak, ahol azt igénylik. Az elmúlt időben még öt év könyvtermését ajánlották Van, amelyik fele annyi Idő alatt el tudja végezni . az annyira fontos őszi mély­szántást., mint a másik. Más tsz-ben meg kínlódnak a ke­vés géppel. Arról nem is beszélve, hogy ha jön egy korai fagy, az elkésetteknek bizony befellegzett, tavaszra kell halasztani. Nem ingyen szívességről van szó egyébként. Még egyik segítő kedvű termelőszövet­kezet sem bánta meg, ame­lyik gyorsan végezve otthon, felvonult a másik földjeire. Az elmúlt évben a tyuko- diak jó néhány termelőszö­vetkezetben, egészen távoli- akban is — segítettek. Az egyik ilyen termelőszövetke­az alapszervezetek aktivistái, most a legújabb könyvekkel — az utóbbi 2 év Kossuth kiadványaival — keresik fel a betűre vágyókat. A könyv­napokra megjelenik az SZKP XXIV.- kongresszusának rö­vidített jegyzőkönyve. Ott lesz a legújabb könyvek kö­zött a napokban kiadott hí­res kémregény Radó Sándor könyve, a Dóra jelenti. De sorolhatnánk az olyan isme­retterjesztő könyveket, mint A világ országai, vagy A har­madik évezred felé. Szép munkát, igazi párt- munkát vállalnak azok az aktívák, akik a mai nappal megkezdik a politikai és szépirodalmi könyvek nép­szerűsítését és végzik ezt tö­retlenül a következő három hónapon át. (cs.) zet elnöke meséli, hogy ami­kor a tyukodi traktorosok megjelentek és hozzáfogtak a hajrához, az ottaniak egy darabig csak ámulva nézték szakértelmüket, buzgalmu­kat. Aztán ők is nekifogtak. Valóságos tapasztalatcsere alakult ki. Az elnök megállapítása szerint az a pénz, amit a tyukodiaknak kifizettek, már a munkaerkölcs, a fegyelem megszilárdításában is több­szörösen megtérült. Ilyen dolgok is rejlenek a kölcsönös segítség mögött. Végül is közös érdekről van szó: a jövő évi jó ter­més megalapozásáról, (gnz.) Bekerékpároznak a gyár­ba a ködös, sáros hajnalo­kon, hogy engedelmességre bírják a vaslemezt, a gömb­acélt. Hosszú éveken át mindennap újra és újra. Ütik, formálják az anyagot, hogy időre elkészüljön az iparnak, a mezőgazdaság­nak olyannyira szükséges dömperputtony, a burgo­nyaszedő, a lakókocsi, a rönkűaru. Számukra mind­ez természetes. Pedig több annál: ez napjaink forra­dalmi s ága. A lakatosüzem nagycsar- ndkában 10 hegesztő lángja ontja a füstöt, a zajt elviselni csak a hallás csökkenésével lehet. A lemezek félmázsá­sak, nagy a por és a húsát. Bemutatják Sütő Jánost ötvenegy éves, 20 esztendeje veri a vasat ugyanannál a vállalatnál. A felszabadulás előtt család volt Oroson, ma is ott lakik. Harmincnégy éves korában lett átképzőé, s 14 évé tette le a lakatos szakmunkásvizsgát Huszonöt files Sütő Jánosnak vas a szorí­tása, olajos a pufajkája, az arca. Két iparijában szorítja a védőkesztyűket de így is látom, vérhólyag van a te­nyerén. Húsz esztendő. Kérdezem, vajon hányat ütött a vasra ez idő alatt a nagykalapáccsal? Hányszor kell emelni a 10 ki­lót akár csak egyetlen órá­ban is? A szeme csillog, a szája szélén egy mosoly. Nem tudja, azt nem lehet ki­számolni. Nézem tíz-percig a munkáját. Huszonöt ütés. Egy óra hatszor huszonöt. Egy műszak negyvennyolcszor annyi. És húsz esztendő? Ezt a munkát meg lehet unni. Ütni a vasat hajlítani 20 éven át Hatezer műnk i- nap! Hatezer hajnal a kerék­páron az Orosi úton 11 éve egyedül nevelni három gyere­ket... Azt mondja, hogy a kala­pács néha már nehéz, de azért még üt vele rendesen. A raktárba akarták tenni, de azt mondta, ő nem ceruza- bajnok, nem vállalta, nem ar­ra született. Hogy nagyon, szép, amikor tökéletesen ki­igazodik minden. Ha egy sima vaslemezből gép less; olyan, amilyenekkel' találkozik a földeken, az országutakon. A munkát megunni? — kérdez vissza. Azt nem lehet. Ha va­laki szeret dolgozni, ha vala­ki igazán szakember, annak soha nem lehet szürke a munka. Kiváló dolgozó, aranyjelvé­nyes törzsigárdista, a munká­ja, az élete benne van a gyárban. A füst marja a szemét, a huzatot érzi a fül. Megy vissza a munkájához, mert ma többet akar adni eggyel, mint a terv. Kiss József üzemvezető azt mondja, hagy aki itt húsz évet lehúz, nagyon megér­demli a megbecsülést. Nehe­zek, mostohák a körülmé­nyek, a műhelyek elavultak, de a termékekre, a munká­ra nagy szükség van. Lakatosként kezdte az üzemvezető is, ahogy lesze­relt, azóta dolgozik itt. Elvé­gezte a technikumot, s min­dig lépett egyet a munkásak ranglétráján. Megtudom, hogy a munkaideje a legtöbbször nem 8 óra. Amikor kell, reg­gel 6-kor jön és este 6-koc még itt dolgozik Csak azért, hogy ilyen körülmények kö­zött is megteremtse a munka feltételéit, előkészüljenek egy-egy új gyártmányra. Szükség van erre 1971-ben? A válasz, hogy nem utasítás­ra, de önszántából. A fizetést akkor is megkapná, ha ezt' nem tenné. Mégis. Ha nincs előkészítve a rajz, az anyag, a gép, a szerszám, állna az üzem, kevesebb lenne a ter­mék, az emberek szemében az üzem, az üzemvezető tisz­tessége. Hég álmában is... Nagyon kell szeretni a gyárat, az embereket, a szak­mát, hogy ne csupán a hart fizetésért csinálja, amit csi­nál. Hogy az üdülőben is, a presszóban js, otthon is, még álmában is azon törje a fejét: mi'lesz a mun­kával. S azon, hogy mi a még jobb munka alapja? Hogy az emberek tisztán lássák, mit kell tenniük. Erre nem lehet sajnálni az időt. Ennek nagy a haszna, ez busásan megté­rül. Hogy mind egyet akarja­nak, ahhoz ismerni kell min­denkinek, mi miért történik. Ismerik? Szerinte igen. ö már a jövő évi feladaton dolgozik, a cukorrépavető gép kialakításán, amelyekből százötvennek már februárban ki kell menniük a gyárból. A munka eredménye az, hogy ha sikerül az elképze­lés. Amikor jön a jutalom, a kézszorítás, amit továbbad a munkáskollektívának, tovább kilencvenöt lakatosnak, he­gesztőnek. Ehhez áldozatra van szükség. Szakkönyvekre, szabad időre, örökös tépelő- désre. Amit nem lehet pénzzel megfizetni. Megyünk a műhelyeken át, s találkozom egy fiatal­emberrel. Leveti a sapkát, alig van haja, pedig mind­össze harmincnégy éves. Ko­vácsnak tanult, de lakatos, tizenhárom esztendeje van itt. ^ inni kell a prímet Nagy az öröme, nyolc év után gyerekük született és fiú. Most már minden meg­van. A csoportja idén igen jól dblgozott, kétszer kaptak igazgatói' különjutalmat, elé­gedett nagyon, pedig ez nem a tulajdonsága. Kilenctagú csoportjával' csinálta meg idén azt, amit nem sikerült tavaly tizenhárom emberrel. Szereti a munkáját, annak éL Reggel, amikor becsukja maga mögött a kiskaput, már a gyár jár a fejében. Ma például arra gondolt útköz­ben, hogy csinálják meg a munkát, mert három embere beteg, egy bevonult. „Azt mondtam, négy munkadara­bot így is ki kell adni...” Dél van, s már készen van há­rom. Ilyenkor aztán — így feje­zi ki — vinni kell a prímet. A fiúk rendesek, szorgalma­sak, de a csoportvezetőnek példát kell mutatni. A norma feszített, s ahhoz, hogy tart­sák a száztízenkét százalékot egész évben, nagyon kell dolgozni. Kiugrani nem köny- nyű, csak úgy lehet, ha pon­tos az elosztás, ha mindenki egyformán gondolkodik, ha nincsenek kiesett percek. Harc megy itt a percekért, a pillanatokért is. Nemcsak ennek a csoportnak, a többi­nek a teljesítménye is eze­ken múlik. Csoportja szocialista. A vezetője akkor érzi jól magát, ha tele van a műhely alkat­részekkel, mert akkor már csak az van hátra, hogyan siet vele az ember. Tulipán Tibor lakatos négy hete még két csomag Symphoniát szívott, azóta arról is lemondott. ★ Hosszú éveken át minden nap újra. Ütik, formálják az anyagot, hogy gép legyen be­lőle. Hogy teljesíthessék a tervet, hogy büszkék lehes­senek kezük munkájára. A MEZŐGÉP Vállalat nyíregy­házi gyáregységében is sokan vannak ilyenek, akikneic mindez természetes. Pedig több annál. Ez napjaink for • radalmisága. Kopka János MÁTÉSZALKA FŐTERÉN ÜJ, TÖBBEMELETES IRODAHÁZAT ÉPÍTENEK. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Kölcsönös segítség Két este a Bocskai utcán A székek közül mar csak néhány maradt szabadon. Az úttörők a tereraj végében még egy utolsó megbeszélést tar­tanak, hogy milyen legyen a sorrend. Mikor kivonulnak az elnöki asztal mögé, min­denki elcsendesül. Egy kis­lány áll ki a csoportból és köszönti a nagy családot. Csak néhány szóval, de ebben benne van minden tisztelet, amit a szülőktől, a történe­lemből tanultak azokról az emberekről, akiknek köze van ahhoz, hogy most itt és így élhetünk, tanulhatunk. Mindenki előre figyel. A szavalatoknál néhány asz- szomy szemébe könny szökik. Mellém közben egy idős fér­fi ül. — Nem szeretem az örege­ket — mondja —, mart már én is 81 éves vagyok. Bemutatkozunk. Józsi bá­csi először a betegségéről be­szél, arról, hogy Pesten keze­lik, amikor rosszul van. — Először a szívemmel volt baj, most meg érszűkületem van. Kapás József — mert ő a Józsi bácsi — csendesen be­szél, de azért már néhányan köréje gyűlnek. Irattárcájából a gyógyszer csomagolópapír­ját mutatja, de közben kiesik az asztalra az igazolványa, amelyikkel az ország bárme­lyik kórházában, vagy rende­lőintézetében kezelésre jogo­sítja. Ez jár a Szocialista Ha­záért Érdemérem kitüntetés­sel. Józsi bácsi nem tart beszá­molót, de azért a kérdésekre adott válaszokból kirajzoló­dik a küzdelmes életút. 1917- ben vöröskatona, egy évvel később hazajön és fegyverrel harcol a tanácshátalomért A bukás után Csehszlovákiá­ba menekül és ott éi 1923-ig. A párttagsági könyv is elő­kerül. A tagság kelte: 1923. Hivatalosan tehát csak jóval később lép be a pártba, mint ahogy megkezdi a harcot az eszmékért, a kőműveskala­páccsal megkeresett nagyobb darab kenyérért. Míg beszélgetünk, a II. kerületi nőbizottság és a ke­rület népfrontbizottságának vezetői szendvicset és hűsítőt kínálnak az idős vendégek­nek. Többségük asszony és valamennyien túl vannak a hatodik X-en. Kajati Sándor kerületi titkár mondta a kö­szöntőben, hogy nem elő­adást kívánnak tartani, csupán baráti beszélgetést azokkal, akik fiatal koruk óta küzdöt­tek a társadalmi igazságért és akik idős koruk ellenére ma is tevékeny részt vállal­nak a szocializmus építésé­ben. A találkozónak vége. A lépcsőn lassan lépkednek le­felé az idős asszonyok, fér­fiak. Alacsony, bundás sap­kás bácsi kapaszkodik egyik kezével a felesége karjába, másikkal görbebotjára tá­maszkodik. — Jártam én már itt hat­van évvel ezelőtt is. Csak akkor nem pártiház volt itt, hanem a főispán lakása. Betlehemmel jártunk kará­csonykor. Akkor is öreg vol­tam, csak akkor játszottam. ★ Éppen 24 óra telt el, ami­kor másodszor telt meg a II. kerület pártháza. Egymás után érkeztek a veteránok a városi pártbizottság meghívá­sára, hogy együtt ünnepelje­nek a forradalom évforduló­jának előestéjén. Az ajtókban mindenkit külön fogadnak a rendezők: ott van szinte az egész városi pártbizottság ap­parátusa. Haja Ferenc féleségével együtt érkezük, ók mindke*; tan a Szocialista Hazáért Ér­demrend tulajdonosai. Szarvas Ernő otthonos moz­gása elárulja, hogy nem rit­ka vendége a kerületi párt­háznak, hiszen az előző estét is együtt töltötték Kapás Jó­zseffel. Ernő bácsi a német munkásmozgalomban har­colt és részt vett Szamuely szöktetésében. Tóth Gábor és Tóth Mihály is minden év­ben részt vesz a találkozón és korukat meghazudtoló fia­talos lendülettel mesélik, hogy találtak egymásra Kurszkban, amikor Gábor Szibériából hazafelé szö­kött. Vasmunkásként került a munkásmozgalomba a most 88 éves Beviz István, aki még most is olyan elevenen emlé­kezik a harcokra, mintha nem is 54 évvel ezelőtt, ha­nem a napokban történt vol­na. Ott ült Kovacsics Gyula, Oláh László, Zajácz János és Farkas István, aki Szvepilov parancsnoksága alatt harcolt a II. uralhadtest irbidi zász­lóaljában ás Somogyi Gyalog az ügykan kőműveslegény, mindketten szovjet kitünte­tettek. Külön ünnepe yolt ezen a napon Murczkó Károlynok, aki éppen 60. születésnapját ünnepelte. A volt nyomdász­segédből városi első titkárként nyugdíjba vonult Károly bá­csit dr. Tar Imre megyei el­ső titkár külön is köszöntötte, miként Suszta Sándor bácsi­nak is jó egészséget kívántak 65. születésnapja alkalmából. ★ Két egymás utáni este a Bocskai utcán. Egyik este a kerület veteránjai és idős la­kói, a másikon a varas vete­ránjai ülték körbe az aszta­lokat ők azok, akik ott vol­tak a forradalom bölcsőjénél és ők azok, akiket a Vörös Hadsereg indított el a forra­dalmárrá válás nehéz útján. Balogh Jwne it

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents