Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
’4. oldal Í9tf. nővem?:»? f; Szülök fóruma: A folyamatos tanulásért Az eredményes tanulásnak sok feltétele Várt* de a legfontosabb a folyamatosság. Minden tantárgyban fokozatosan egymásra épülnek az ismeretek, tehát ha nem rendszeres a tanulás, s kimaradnak fontos részek, akkor az azokra támaszkodó ismeretek elsajátítása nehézzé, sok esetben pedig lehetetlenné válik. Ezt az igazságot talán a számtanban a legkönnyebb megérteni, hiszen ha ott nem tanulja meg a gyerek az összeadást, a kivonást, ha nem érti meg a mértékegységek átváltását, vagy nem tud bánni a törtekkel, bizony vért. izzadhat, akkor sem boldogul a felsőbb osztályokban. S így vagyunk a történelemmel, a nyelvtannal és a többi tárgy- gyal is; ha nagy hézagok vannak a tudásban, rendkívül nehéz a továbbhaladás. Nagyon érdekes bizonyíték van erre a Diákéletmód Budapesten című, nem régen megjelent könyvben. E tudományos munka a tanulmányi eredmény szerint is megvizsgálja, hány órát töltenek naponta tanulással a középiskolások. Kiderül, hogy a jeles rendűek az iskolai munkával együtt napi 7,9 órát szentelnek tanulmányi kötelezettségeiknek, míg az elégséges rendűek 8 órát. Mi e furcsaság oka? Kétségtelenül az, hogy a jelesek tehetségesebbek. De ez nem magyaráz meg mindent, hiszen a tehetséget bizonyos határokon belül fejleszteni lehet, s úgy látszik, hogy az elégséges rendűek esetében éppen ez marad el. Mégpedig azért, mert ezek a gyerekek rendszertelenül tanulták. S ez a másik oka annak, hogy az elégségeseknek több időt kell fordítaniok a tanulásra. Korábban kihagytak fontos anyagrészeket, íiem szereztek meg olyan alapvető ismereteket, amelyek szükségesek lennének a problémamentes tanuláshoz, s ezért később — még a középiskolában is — többet kell a tankönyv mellett ülniök. S így is éppen csak el tudják kerülni a bukást. Nem nehéz mindebből meglátni, hogy ki jár jól. Az, aki mindig folyamatosan tanul, mert mindent könnyebben megért, s később nem kell időt pazarolnia arra, hogy visszalapozzon a tankönyvekben, s pótolja a korábbi mulasztásokat A rendszeresen tanúlóknak könnyű az életük az iskolában, a rendszertelenül dolgozóknak pedig kínszenvedés, hiszen ők csak ritkán érezhetik a siker felemelő érzését őket többször korholják, mint dicsérik. Ezzel már bent is varinak a bűvös körben: elmegy a kedvük a tanulástól, még rosszabb eredményt érnek el, s már nem is a jók közé való felvergődés okoz gondot számukra, hanem a bukás elkerülése. Mindezt most, a tanév elején kell elmondani, hogy okuljanak belőle a diákok és a szülők. Azok a gyerekek, akik a tanév elején könnyen veszik a tanulást, később a félév vagy a tanév vége felé sokszor nagyobb erőfeszítéssel sem tudnak tisztességes eredményt elérni. Rendszeresen, folyamatosan kell tanulni az iskolaév elején is, és akkor nem lesz szükség megerőltető nekirugaszkodásokra, kapkodásra. Megéri, hiszen ha az egész tanévet nézzük, így jut több idejük a játékra, a szórakozásra, s idegileg is nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak maradnák. Kérdés persze, hogy mit tehetnek a szülők a folyamatos tanulásért? Elsősorban azt, hogy rendszeresen ellenőrizzék a gyerekek otthoni munkáját. Az alsó tagozatban viszonylag könnyű dolog ez, hiszen a legtöbb tanító felíratja a diákokkal a házi feladatot. A felső tagozatban valamivel nehezebb a szülők helyzete, mert az irkák ellenőrzésén kívül a munkafüzetekkel és a tankönyvből megtanulandókkal is törődniük kell. Ezért a másnapi órarend alapján vetessük elő mindig az írkát, az esetleges munkafüzetet, s ellenőrizzük, hogy van-e írásbeli kötelességük. A szóban megtanulandó anyagot még akkor is mondassuk el a gyerekekkel, ha netán a szülők már nem tudnak benne segíteni, hiszen így meg lehet akadályozni a rendszertelen ellenőrzéskor leggyakrabban előforduló visszaélést, azt, hogy a már régebben tanult és az iskolában sokszor ismételt tan- anyagrészt mondják el. A napi leckefelmondással arra kényszerül a gyerek, hogy mindig az új anyagot vegye át. S ha a tanulási időben is rendszert tartunk, lassan a gyerek szokásává válik a folyamatos tanulás, sikereket ér el, értelmét látja fáradozásának, s később a középiskolában sem lesz vele gondunk, mert életeleme lesz a rendszeres munka. Ehhez azonban nemcsak a gyerekek kitartása szükséges, hanem a szülőké is. Tóth László Balta Lászlói Gyárkémény Csak a munkás reggelt várja óriások ceruzája: ki tudja, hogy mi végre, füstöt firkál az égre. Gyárikürt szól, kazán dohog, zakatolnak hengersorok, s a gvárkémény-ceruza a leghosszabb szürke csíkot a kék égre most húzza. Gyárkémények száza, ezre így rajzol az égperemre egy rovátkát percenként: gyártottunk egy vagon ként; új rovátka: ez volt a Cél, elkészült egy tonna acél, más rovátkát húznak — akkor ez eredmény: ezer traktor, egy rovátka, finom, puha: ezer finom gyerekruha... Csak a munkás reggelt várja óriások ceruzája —■ áll keményen, délcegen, s egy-egy büszke rovátkát hűz a napfényes, kék egem. GYERMEKEKNEK TÖRD A EEIED! Vízszintes: 1. Szélhámosok, világcsavargók. 6. Tiltó szó. 7. Női név. 8. Háziállat. 9. ONÖ. 11. Sporteszköz. 12. Karddal hadakozó. 14. Piaci árus. 16. Megfejtendő (folytatása a függ. 6, 24 sorokban): 18. Személyes névmás. 20. Magas falú tányér. 21. Helyrag. 22. Budapesti Nemzetközi Vásár. 24. Képes, tud, szabad neki, ragban kifejezve. 25. Táplál. 27. Légoltalom, közismert szavával. 28. RÖTE.' 29. Eledel, régiesen. Függőleges: 1. Mázolja. 2. Római 51. 3. Nagy magyar költő. 4. Nátrium vegyjéle. 5. Északi férfinév. 6. Megfejtendő. 10. Tulajdona. 11. .. .-bon. Í3. Aldunai mellékfolyó. 14. Káposztái éleség. 15. Nyári mezőgazdasági idénymunkások. 17. Gyalogol. 19. Diák igen rossz bizonyítványa. 21. Monda. 23. Magot földbe szór. 24. Megfejtendő. 26. Személyed. 27. Löbty. Megfejtendő: Vízszintes 1 (folytatása fügig. 6>, 24). Múlt heti megfejtés: TÜRKMÉNIAI — UKRÁN — belorusz — örmény. Könyvjutalom: Juhász Magdolna Apagy, Sári Ibolya Tiszavasvári, Kulcsár tíábbr Nyíregyháza. Gazdag Erzsi: A virágok anyja Hol volt, hol nem volt, reges-régen, oly igen rég, mint a, mesében, élt egy anyó, öreg, magányos. Ha szólhatott, csak a virághoz... Mert senkije sem volt szegénynek. Fia, lányai, mint rajméhek elszéledtek, magára hagyták (így hagyja el a gyermek anyját?). Éli, éldegélt hát egymagában. Feketében járt bánatában. S mert nem volt kivel szót cserélni, egy virágot kezdett becézni. Maga vetette szedett magját, alig várta kelése napját. S mikor kibújt gyenge hajtása, megszólította, legyen a társa. így szólt hozzá: .,Kis virágom, árvaságomban légy a társam!’’ A kis virág hajlott a szó- -a, szólásra nyílt feslö bimbója. S ez virágnyelven azt jelenti — egy kis virág is tud szeretni. Értette anyó ezt a nyelvet, s így válaszolt: „Én is szeretlek,” Minden hajnalban megöntözte, ki ne száradjon puha földje. Óvta hidegtől, széltől, portól. (Aki szeret, mindenre gondol.) így telt az élet napról napra, nyárból az őszbe, majd tavaszba. Egyszer csak anyó észrevette, megcsappant a kis virág kedve, nem hajtott újabb bimbós ágat. Gondolta anyó: talán fáradt. Csak téblábolt ott körülötte, majd aggódó szóval megkérdezte: — Mi bajod, kincsem, kis virágom? Tán nem volt elég nap a nyáron? Vagy megszomjaztál tó vizére? Netán harmatban fürdenél-e? Vagy ha pajtá-od volna más is?... Elkelne hozzád egy virág 'is. A virág bókolt. Anyó látta, hogy kívánságát eltalálta. Sürgött-forgott, munkába kezdett és bevetette mind a kertet; a kerítéshez mályva- rózsát. Hadd lássák messziről a rózsák. Nefelejcsét az út szélére, szegfűt az ágyás közepébe. Bazsalikomot illatáért, árvácskát árva sóhajáért. Volt neki gondja. Reggel, este, mind csak a kertet óvta, leste, Jött károgva a tolvaj kánya. Tán, hogy a kertet megcsodálja? — Kár volt bevetned, kárkár! Eztán karán kell kelned — kár-kár! Jött a veréb is csiripelve: — Csak egy magot csípek begyembe. Jött a vakond, és mondta: „Itten, itt ástam el múlt héten kincsem.” Elég volt velük szembeszállni. De egy sem, tudott kárt csinálni. Seprűt fogott, elűzte őket, a károgó, csirpegő népet. A vakondot is nyakon csípte — keresse másutt, hol a kincse. Eljött a május. Anyó kertjét a virágok birtokba vették. Csupa illat volt háza tája. Aki arra járt, megcsodálta. Nem volt már magányos, sem árva. Sok-sok virág veit anyó társa. Ha egy leánynak szegfű kellett, anyó kertjéből mindig tellett. Legénykalavra rozmaringot minden legény onnan szakasztott. Szívesen adta a virágot, így szépítette a világot. Ezért is maradt e név rajta; így hívták: a Virágok Anyja. Tán most is él? öreg és fáradt? Gehet, hogy kertje is kiszáradt? Az nem lehet! Virágok Anyját a hű virágok el nem hagyják. Keresd fel, s hogyha megtalálod, kérj nékem is egy szál virágot. Dub/avecz Attila: Kicsi mozdony Rozsdabarna dombok között Aranylemez lombok alatt Erős, kicsi mozdony pöfög Szuszog, dohog; «igán szalad Nevet az ég Olyan tiszta, mint a frissen mosott vászon Integet a masiniszta; téged köszönt kisbarátomi Ä delizsánsztól az űrhajóig Ommbusz a XIX. század végéről. 1902-ből származó tehergépkocsi módelljé. Ezekben a napokban tíri- nepségek színhelye egy, a budapesti Városliget végén, a millenniumi kiállítás céljára emelt, a második világháború pusztításai után hosszú évek munkájával megújított épület. Hetvenöt esztendeje, 1896-ban rendeletet adott ki az akkori kereskedelemügyi miniszter a Közlekedési Múzeum megalapítására — s az intézménynek ma is ez az épület az otthona. A jubileum alkalmából október végén megnyílt új állandó kiállítással mutatkozott be a nagy múltú intézmény, amely már régen elismerést vívott ki magának egyedülállóan pontos, a legapróbb részletekig az eredeti vasúti járművekhez hű modelljeivel. E híres modelleknek azonban több, mint kétharmada elpusztult vagy elkallódott a második világháborúban. Utána valósággal újra kellett „alkotni” a gyűjteményt, hogy 1966-ban megnyithassa kapuit a múzeum. E felkészülés során nemcsak a régi gyűjteményt állították helyre, hanem jelentősen gyarapították is a múzeum anyagát, amely már régóta nem is fér el a régi falak között. Gazdag gyűjteményének csak egy részét 1 tudja bemutatni az állandó és a különféle időszakos kiállításokon. Raktáraiban a legkülönfélébb szárazföldi, vízi és légi közlekedési eszközök vagy ezek modelljei, egyéb kellékei találhatók meg dédszüleink utazóeszközétől, a delizsánsztól egészen az űrhajózást bemutató anyagig. A Közlekedési Múzeum azonban nemcsak a közlekedés egyre gyarapodó tárgyi emlékeinek tárháza, hartem a közlekedéstörténeti kutatómunka hazai központja is. Egyik állandó vidéki kiállítását sokan megtekintették a tihanyi múzeumban, képét kapva a balatoni hajózás történetéről. Néhány hónapja újabb, állandó kiállítása nyílt meg Párádon. Stílszerű környezetben, a lótenyésztésről híres egykori Károlyi-uradalom patinás istálló- és kócsi- színépületében kocsikiállítást rendeztek, ahol a kocsigyártás műhelyei mellett az elmúlt századok közúti járművének számos szép és érdekes példányát tekinthették meg a fiatal - látogatók. Jövőre tervezik a helyreállítás alatt lévő nagycenki Széche- nyi-kastélyban annak az állandó kiállításnak a megnyitását, amely hazai közlekedésünk úttörőjének, Széchenyi Istvánnak a munkásságát jeleníti meg. A távolabbi tervekben még érdekesebb állandó kiállítások megalapítása is szerepel. Csak egyet említünk ezek közül: á mozdonyskanzent, amelyben mintegy 20—25, a forgalomból kikerülő mozdonytípus egy-egy példányát kívánják megőrizni az utókornak. A közlekedés története a civilizáció fejlődésének utat törő emberi találékonyság története is. Mint Apollinaire, a francia költő mondta: „Az ember utánozni akarta a járást, és föltalálta a kereket, amely nem hasonlít a lábhoz”. Vorák fózsef: ' ÉVFORDULÓRA November 7. Az esthomály Ráborult a tájra, A sötétben egy hős hajó most indul útjára. Rakománya csempészáru. Oroszhonban tilos; Szabadságot visz a hajó! A zászlaja piros. Legénysége mindenre kész. Jelszó: Élet-Halál! Tüzelni kezd, s a jel után Indul a proletár. S indul a harc... ilyen roham nem volt még tán soha... És másnapra kezükben van a Téli Palota. Orosz égen új nap ragyog a szovjet hazára. A szabadság fényét hinti az egész világra.
