Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
I. oldal rrrrr Máf!VáRnn«!?*e - VASÁRNAPI MÜTJ.flTPrfT tfffl nftvémtifir itr Varga Nándori Eo;y emlék gyökere Egy kislexikon margójára A vallás és a tudomány A Garam fenekén akadt a csáklyámra. Felhő támadt a víz alatt; az iszapból rántottam elő. és most is zuhog rá a fény. fehérre meszelt szobám falán. Jó helye van Szél nem éri víz nem körzeti. fagy nem emészti Tűztél félnie nem kell. pedig arra született hogy melegítsen. Gvökere ismeretlen fának. Vaion melvik pártol dalból szaladt ki? És hányszor akadt el a partokon, vízbe fűlt otromba töveken ? Sebeiben; vidrák, hódok harapásaiban még ott porllk az iszap. Bőrét éles kövek lenyúzták, ágait íégtóblók kaszabolták. Küzdelmének nvomait testéről olvasom. Sorsa akár az emberé. Köveket k^rü1 vetett egész életében. Ez itt egv vak üreg Nvoma komisz kőnek Üres tenvér: kihullott belőle a fáidalmas emlék. É« mindenütt és mlnd'mfolé a kő nyomása! Vannak markok. mMvekbap méa ma is ott a kő . Vaion mit «lmodnak a kövek az öklökben? A görbe ujiak mit 1<»l«Tn«k még? Az iszaptól rsönöeő szerze- m*nv a Kozót^ap kicsúszott kezemből R ól épet* a fiam. így törött le esvik görbe ujja. Azon az ösvényen! A gvökér e'veszejtett ujja onnan Int felém... — Haiti Ott állunk a titokzatos ösvény fagvos 1 “h °1 °tében. Az út torka sö‘ét<m nvfllk ránlc. A parancsnok suttogni kezd. N°m uagvon értjük a szavalt Tot., tot...' Micsoda?! Hogv halott van az úton bent az erdőben Kamerád Német. Azt k“H kihozni. — Nem 'gaz... Ttt már minden h°sséd csak hi‘egatés ámítás. Azon az éisz.akán valami fenséges kábulat mond hatni részegség szállt meg bennünket,. V°«z,“t+(íl rikácsolni kezdtünk. Hadonásztunk mint a halászmadarak, mikor lábukat elkaoia a csúka. A lárma — ki gondolt rá — tilalmas dolognak számított azon a helyen Közel volt a folvő. és a víz nagy tolvaj. Átloohatta a hangot a túlsó partra. Nincs kizárva, hogy nekünk felelt odaátról az orosz géppuska. A közbeszólás kivilágítva érkezett; nvomjelző lövedékek voltak. Földre kellett volna vágódnunk. de csak álltunk megbabonázva a fényes jel bűvöletében. Moccanni se bírtunk. Pedig a hosszú, tüzes csőr ott kopogtatta felünk fölött a csont-oit fú-'fák kérgét. Mint valami harkály. Árpi, majdnem teljesen éber állapotban. Veszély elmúltával ihlet szállja meg az embert. Mi gyerekek voltunk, lövészárkokat, bunkereket kapirgáló borzas verebek. Heten a faluból. És most menni kell megint a veszedelem elébe. Az út torka sötéten nyílik ránk. A bokrok alján ott fekszik valahol a lelőtt német. — Nem igaz! — Mi a neve a halott kamerádnak?! — Franz. — Jezsizs Maria... — szól Ludvo. Szlovák fiú. Nagyon barátságos hangsúllyal ejti a szavakat. — Mejn libe kamerád — zörög cigánykodva. — Nekünk kampec, ha oda be- küdől. Ruszkik vannak a bukrokba. Német ott már nincsen. Itt lesz nekünk gut, itt mellettetek-e — mutogat a földre, de mivel kifogy a szóból, csak a kezét mozgatja még egy ideig, mint gyengülő szél a száraz ágat. A németek állnak és várnak. — Hát nem értitek?! — csikorog szószólónk hangja és fenyegető pózba görbíti magát. — Van nektek muter vagy fater?! A franc essen belétek! — Mit mond?! — rebben felénk a tiszt ellenséges érzülettel. — Franzról beszél. Azt akarja tudni, hogy a halott kamerádnak van-e apja vagy anyja — plántálja Tóth Béla tövestől fölfelé a német értelmébe a lázongó szavak jélentését. — Muttér.„ ? — tűnődik a német. — Muter. Van vagy nincs?! — lép előre Ludvo, amaz meg szépen elsétál előle. Csak andalog le, s föl, mintha keresne valamit. Aztán azzal áll elő; hazakísértet bennünket, kivisznek innen a vonalból, csak előbb teljesítsük a kérését. Néhányan az út torka felé mozdulunk. A többiek morogva utánunk fanyalognak. Bukva lépünk a fák közé. Ördögök jártak itt; lópaták nyomaiban gázolunk; si- kongva, hörögve roppan bennük a jég. A hátulsók utánunk rebbennek, és egymáshoz torlódunk, mint oka csámpás lábadat!” Aztán reménység nyiladozik; „Tán jókor érkezett a szél, elcsavarta a zörgést a semmibe”. Fémes csattanást hallunk. Puska závárzata klattyan. Ha meghasad a sötétség, elmúlik a világ. Az nem lehet, hogy így múljon el! S ha elmúlik, milyen az? Két part között visz a víz. És akkor, mint vergődő habok, fennakadunk a bizonyosság iszapba ágyazott tuskóján: „ a német töltötte csőre fegyverét”. — Velünk horgásznak... Átkozottak 1 Aztán egy szó világít: — Átállunk az oroszokhoz! — Innen élve nem jutunk ki. — Ne huhogj! — Gyerünk! Ág roppan valakinek a talpa alatt. — Az istenit... Sodródunk, mint kürtőben a korom. Széliünk a rémséges úton. A bokroknak arca van; torz, rémítő Szemek suhannak felénk, óriásra nyílva... kezek... polipok... — Itt a halott — a rémek mint megvert kutyák iszkol- nak tova. — No, végre! — De semmi. Csak egy fatörzs fekszik keresztben az úton. Át, lépjük. Sorban. Csők sorba mehetünk. Szűk az ösvény. Aki elöl botorkál, azt kínozzák legjobban a kísértetek. Rájuk nyilnak az ijesztő szemek. Mindig más megy elöl. Most én. Nehogy holnap kicsúfoljanak. Holnap...? Mögöttem Ludvo jön. Keze a vállamon. Öt a következő fogja. Ez jó. Lám, ilyen rejtelmes utakon jut lélektől lélekbe az erő! Számolom lépteimet, Nem hallom a lépteiket. Most már igen. Valahonnan messziről kél a zaj és egyre erősebben hallatszik. Ág roppan valakinek a talpa alatt. — Vigyázz! Ludvo kezének súlyát alig érzem a vállamon. Vagy már nem is érzem, csak a melegét? Hátratekintek. Úristen' Hol vannak a társaim?! A gyökeret látom; előszót rajta a fény, csonka ujjainak árnyéka hosszúra nőtt a fehér falon. Teremtő hatalma lám, holtában is csodálatos. Sebeit fordítja felém. Egyik tenyerében követ szorongat, másik marka üres. Hová lett belőle az emlék? HASZNOS ÉS EREDMÉNYEKET ÍGÉRŐ szolgálatot tett a Kossuth Könyvkiadó a tudományos világnézetre nevelés ügyének akkor, amikor útjára bocsátotta a Vallástörténeti kislexikont. Időszerű vállalkozás volt megjelentetése. mert ez az első olyan magyar nyelvű marxista—leninista vallástörténeti és valláskritikai mű, ami lényegretörően. és olvasmányosan, gondosan választott címszavakon keresztül kifejezi a marxizmus— leninizmus vallásértelmezését. A modern társadalom- tudományok eredményeire támaszkodva ábrázolja ennek a sajátos tudatformának a sorsát és jövőjét azokkal az okokkal együtt, amelyek kialakították. A valláskritika, antiklerikalizmus és az ateizmus elméletének politikai vonatkozásaival — hiánypótlóan — ez a kézikönyv foglalkozik először megnyugtató módon. Nemcsak arra kapunk választ, hogy a társadalomban élő ember elméjében eddigi történelme során milyen változatos hitvilágot alakított ki, és azok miben térnék el egymástól, de az is az olvasó elé tárul, hogv a dogmák, a hitelvek, szertartások és egyházi szokások hogyan nőnek ki konkrét társadalmi létkörülményből az osztályok és a csoportok termelési alapérdekeiből. Egy ilyen közérthető, a modern valláskritika tudományos elveit bemutató kézikönyv azért is nagy jelentőségű, mert a vallás az emberi gondolkodásban szerepés értékváltozáson megy keresztül. Uralkodó, kiemelt, az egész kultúrát átható sokoldalúsága megszűnőben van, elszigetelődik, az ember gondolkodásából kivész és helyét elfoglalja, hiányát maradéktalanul pótolja a tudomány. Az a tendencia érvényesül, hogy a vallás kikerül az ember kultúrájából, sőt a kultúra teljessé válása éppen a vallásos nézetektől való megszabadulással megy végbe. A TUDOMÁNY MINDEN AGA — különösen a marxizmus—leninizmus — tudatosan szembeáll a vallásos nézetekkel, túlvilágba vetett hittel, összbékítésük mindig lehetetlen volt és ezután sem oldható meg. Bár nem kevés kísérlet történik napjainkban is arra, hogy a tudomány új felfedezéseit a vallás hittételének igazolására használják fel. A lexikon a vallás és tudomány kibékíthetetlenségének ábrázolása mellett nem falejtkezik meg arról, hogy a vallás nem csupán tartalmát vesztett, kiürült hiedelmeket és mítoszokat fog össze, hanem a való világ valódi tartalmának visz- szatükröződése is. Csak a történelmét ösztönösen élő ember torzított, hamisan megfogalmazott, önkényes szerkesztésében, ami adott körülmények között össztársadalmi igényt fejezhet ki. Ebben az állapotában az emberiség tapasztalatait is összefogja, sok ezer éven át kultúrájának uralkodó keretét jelentette. így művelődéstörténeti értéke van, ami irodalmat, művészetet, sőt filozófiát termékenyített. A vallás adott helyzetben haladó szerepet is tölthet be, amennyiben a társadalmi fejlődés ideológiai támasza tud lenni. A marxizmus valláskriti- kája sohasem szorítkozott kifejezetten kereszténység, vagy ezen belül a katolicizmus kritikájára, — jóllehet az európai civilizáció ezt a vallási típust foglalja magába, aminek a legfejlettebb szerkezetű, kiforrottságú teológiája vall, így kritikája minden más vallás kritikáját is megoldja. — A marxizmus valláskritikája minden vallás visszahúzó társadalmi szerepe ellen irányul, abból a meggondolásból, hogy korunkban, am!« kor a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet a történelem fő eseménye, a túlvilágba vetett hit, a hit minden korábbi esetleges haladó szerepét elvesztette, és visszahúz még akkor is, ha nem kötődik közvetlenül valamely hanyatló reakciós osztályérdekhez, vagy ideológiához. A lexikonnak a vallás- és egyháztörténet kategóriáinak, adatainak tudományos tárgyalása mellett — hagy értéke, hogy részleteiben feltárja a marxista valláskritika céljait és módszereit is, aminek lényegét abban látja, hogy azokat a társadalmi viszonyokat kell megszüntetni, a vallás megszüntetéséhez, amelyek szükségképpen igénylik az élet vallási kiegészítését. Ha az ember fölött spontául ható és tudatában fantasztikumokat teremtő, számára idegen társadalmi és termelési erők hatnak, akkor rászorul a hitvilág mankójára. A vallási nézetek elleni küzdelem igazi eszköze tehát az osztályelnyomás, a kizsákmányolás, a mindenféle társadalmi függés, a sokirányú elidegenedés megszüntetése, párhuzamosan az emberek társadalmi tevékenységének tudatos kibontakozásával. Simkovics Gyula Ratkó /ózsef: AZ ÖREGEK áííj;-! ’:> ,\v ,'*>} Ji: ■' -or'É.-wv — Veres Péter emlékére — Az öregek, a gyönyörűek, a soha elnyugvó kezűek halállal hűek. Csontjuk villáskulcs; szerelik aláfekve a földet. Szétpattognak a szöcskék, bogarak elgurulnak, de működni kezd a fa, de mind a virágok kigyúlnak. Ahogy az asszony a kutat, húzogatja a szél az ágat, s megtelik zölddel a világ. Artézi fény csobog. Bámészkodunk elnyíló szájjal, mi, taknyosok, szerszámot adogatni se méltók, lessük: megy a dolog — gyökér dolgozik, mag hasad, a föld forog. — Szén volt — mondta valaki furcsa távoli hangon, mire úgv rezzentünk össze, mint álmukban zaklatott idegek az eleven testben. — Szén ... szép ... — ébredeztünk. — Mint a komnkötéi — Jelentette ki Ludvo de nem a megszokott, határozott hangján. — Kár hogv elszakadt — tette hozzá Farkas tálán jószágok a csordában A szél is elbotlik bennünk. Estében lerúg egy száraz ágat a fejünk fölött, de talpra szökken, egy ideig szűkölve, vonitva futkos le. s föl az út sötét kanyarulatában, aztán kimenekül belőle. A szél' A fák csupasz ágai egymáshoz verődnek fönn a magasban. A szél már szabad... Könnyű neki! Az eleven bokor ágain pedig szitkok rügyeznek; „Fene Zelk Zoltán: Miért jössz? Szemembe süt az arcod — I menekülök a fénybe, tegnap is egész éjjel ültem a villanyfényben. Arcod nem perzselt már de hangod nem szűnt fülemben — miért jössz, hogyha nem vagy, miért vagy ily kegyetlen? Te aki a nemlétet már fényévekkel méred, ily gyorsan elfeledted, milyen hosszú az élet? Szer iné karikagyűrűje Már csak rutinból, megszokásból, még feltettem a befejező kérdést: — Volna-e még valami? Van a lapunknak egy olyan rovata is, hogy „Széljegyzet” ■meg '„.Apró történet*’. Ha akadna olyasmi, ami ide kívánkozik?... Az igazgatónak. aki már- már fel’élegzett, hogy a másfél órás faggatás véget ért, most ismét elborult az arca. — Hát. nem nagyon tudok már olyat, amit önök... Aztán megvonja a vállát. — Hacsak Szeriné történeté nem... Itt dolgozik ez az asszony nálunk a gyárban, rakodó a présgépnél. ö a múltkoriban baltával akarta levágni a jegygyűrűjét az újiáról. Sehogy nem tudta lehúzni, hát belevágott... — De hát nem lehetett volna ezt másként, és... És egyél talán ..? Ö így csinálta. Ki lehet ez a Szeriné? Mi lakhat benne, hogy így. éppen így .. ? Hogyan juthat ide egy ember? — Hol van mo6t ez az asz- szony? Beszélhetnék vele? — Gondolom, otthon van. A Zrínyi utcában lakik. Zrínyi utca 17. Alac ony. sárga ház, szilvafák állnak előtte. Csak be kell fordulni a patikánál. aztán még egy kicsit jobbra. Megkeresi? A sárga házat. a szilva- fákkal. könnyen megtalálom. Csengő nincs, így hát kopogok néhányat a lécből, deszkáiból összeütött kiskapun. Már éppen be akarok nyitni, amikor az udvarból lépések hallatszanak, meg kedves vékony hangú gyerekbeszéd. Aztán kinyílik a kapu. A piros téglás küszöbön, karján egy rózsaszín ma'nis aprósággal, vézna fiatalasszony áll. — Kit tetszik keresni? — Szeriéket. Szeri Ká- rolynét — mondom zavartan. Aztán, ahogy az ilyen felemás helyzetekben szoktam. gyorsan hozzáteszem: — Az újságtól. Az igazgató elvtárs küldött... — Sanyi bácsi? Az alacsony ház előtt egy kis léccél elkerített tornác- féle van, ott ülünk le a nyikorgó padra. — Igaz, hogy maga baltával akarta a gyűrűjét „levenni”? Az asszony szája összezáródik. Nagy sokára kérdi csak: — Ezért jött? Egy szó biztatás nélkül indul 'a monológ: akár újra vágás után a félig hegedt sebből a vér. — Tudja, énnekem az. urammal csúnyán kiadta az élet... Szóval. Károly, az uram ott volt katona, a mi falunkban. Ha bál volt, eljöttelv ők is, táncoltak, mint a többi legény. Ott ismertem meg, most 4 éve, a zárszámadási bálban. Fölkért, szépeket mondott, aztán engedelmet kórt édesanyámtól, hogy ha- zakísérhessen. Másnap nem volt szolgálatban, eljött hozzánk. Aztán jött, amikor csak tehette. Miután leszerelt. megtartottuk az eljegyzést, fél évre rá az esküvőt. Én akkor éppen 18 éves voltam. Károly nagyon tetszett, mert magas volt, meg erős. és hát otthon se szóltak ellene semmit. Hatan vagyunk testvérek, és akkor még egy sem került el a háztól!... Károly soha sam szeretett a földdel bajlódni, így amikor megesküdtünk, itt a városiban vette ki ezt a házat egy tanyasi embertől, azzal, hogy majd itt keres munkát valamelyik gyárban. Csakhogy nem talált semmi olyat, ami neki tetszett. így aztán a cimboráival kezdett eljáró, gatni Pestre meg még mesz- szebbre mindenféle építkezésekhez. Két-három hetenkint jött csak haza. de ha megjött. akkor sem én voltam neki az első, hanem az állomásról jövet megálltait a koc-mánál, s ittak... Egyszer. amikor nagyon megvert, hirtelen eszembe jutott minden, amit addig vétett ellenem. De hát akkor én már nem tehettem semmit, mert útban volt a kis Mari... Megsimogatja az elpilledt gyereket, s úgy folytatja; — Amikor ő meglett, mintha egy kicsit megcsendesedett volna. Sűrűbben járt haza. s kevesebbet is költött italra .. De aztán, hogy ösz- szeakadt azzal a szégyentelennel vége lett mindennek. Eleinte nem nagyon tudtam törődni a dologfial. matt
