Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

* oldal mevnfioinsvr* TSft. november Mt Az események krónikája: HÉTFŐ: Szadat egyiptomi elnök beszédei a kö­zel-keleti helyzetről. — Magyar—ro­mán külügyminiszteri találkozó Buka­restben. KEDD: Befejeződik az SZKP Központi Bizott­ságának plenáris ülése. — Sztanko To- dorov bolgár kormányfő hazánkba ér­kezik. SZERDA: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. — London kiegyezik a rho- désiai rezsimmel. CSÜTÖRTÖK: Scheel nyugatnémet külügyminiszter Moszkvában. — Folytatódik a saigoni csapatok kambodzsai inváziója. PÉNTEK: Megkezdődnek a választások Csehszlo­vákiában. — Az NDK népi kamarájá­nak ülése. SZOMBAT: A „maratoni” Kohl—Bahr találkozó ne­gyedik napja. — Diplomáciai lépések az indiai—pakisztáni viszályban. Már szinte közhelynek tű­nik, ha a kommentátor el- mon ', : ismét eseményektől zsúfolt hét zárult a világpoli­tikában. A helyzet bonyolult­ságát és ellentmondásosságát tükrözi, hogy a nemzetközi életben egyaránt megtalálha­tók a kedvező és kedvezőtlen jelenségek. Az elmúlt napok­ban egyes válságterületeken tovább növekedett * a feszült­ség, másutt viszont az eny­hülés reménytkeltő jelei mu­tatkoztak. Ami a viharfelhőket illeti, azok elsősorban az ázsiai kontinensen gyülekeznek. Hétfőn megkezdődött a sai­goni csapatok inváziója Kambodzsa ellen, s beözön- lésük egész héten át tartott. A háttérhez tartozik, hogy az utóbbi időben Kambodzsára tevődött át az indokínai csa­tározások súlypontja és a szabadságharcosok már Phnom Penh, a főváros köz- v-1-’ ' "-.elében énítették ki állásaikat. A Lón Nol-rend- szer megmentésére úgy lát­szik nem maradt más út, mint az amerikai pénzzel- amerikai fegyverekkel és amerikai kikéozőkkel a „vi- etnamizálási” program kere­tében létrehozott saigoni elitalakul.-tok bevetése. Az indiai szubkontinens- sel kaocsolatban azok a aa‘ kisztáni hírek keltettek nagy izgalmat, amelyek négy in­diai állítólagos behatolásáról szóltak. Uj-Del- hi cáfolt s hozzáfűzte: való­ban voltak heves harcok, de kelet-oakisztáni gerillák és kormánvcsapatok között Ugyanakkor indiai részről is megerősítették, hogy bizo­nyos. korlátozott összeütkö­zésekre sor került a határ­vonalak mentén. A zavaros helyzetben egyre nagyobb te­ret kapnak a szélsőséges han­gok. Jellemző, hogy miköz­ben a p-Fsztáni elnök vi­szonylag visszafogott kijelen­téseket tett, a pakisztáni hé­ják szinte a végletekig men­nek. Sajnos a kibontakozás v*1' ’"1 távolinak tű­nik. sem a kelet-pakisztáni rendezésre nem történt úiabb erőfes-"':'s, sem a tízmillió­nyi menekült visszatelepíté­sére. Borúlátó sajtóvélemé nyék a már „több esz­tendeig tartó válság” kilátá sárnál cikkeztek .. Nincs nyugalom az ázsiai földrész „beiáratánál”, a S- ’ -satorna térségében sem. ~ -->°s harci cselek mélyek nem ..óva1" de kölcsönös a készenié4 Szadit egv'nín-j j -’-ök töb’ beszédében hangsúlvozt0 az idö^énvo-Ő i -7 fi „ a héten emiAVe-hetün1- ne» a nevezetes biztonság-' ta nácsbeli határozat negyedik évfordulójáról. Az évek múl­nak, de az amerikai—izraeli magatartás következtében a válság nem mozdulhatott ki holtpontjáról. Kairóban a harc szükségességét fejthet­ték ki, az ajtót azonban nem csapták be a politikai ren­dezés lehetősége előtt sem. Ez a harc a minden irányú nyo­más fokozását jelenti a rrjeg- szállt területek kiürítése ér­dekében, de nem a háború végső szavának kimondását. A szocialista országok politi­kája változatlan a közel- - keleti krízisben is: szolidá­risak a térség antiimperialis- ta erőivel, s a politikai ren­dezés valamennyi tartaléká­nak kihasználása mellett vannak. A jelenlegi veszé­lyekké1 terhes állapotnál alig­hanem csak egy rosszabb van, ez pedig a háború .. Az ázsiai hadijelentések mellett, saját kontinensünk­ről jobb, békésebb hírek ér­keztek. Becsben valószínűleg gyorsít a SALT, a hírek sze­rint az év végéig újabb rész­egyezményeket kívánnak köt­ni a stratégiai leszerelési tárgyalásokon. A két német állam képviselői négy napon Azt kérdezték barátaink, akarunk-e találkozni a múlt­tal? A Csud-tó egyik szige­tén, a Határ-szigeten él egy kis népcsoport, amely kivéte­lesen híven megőrizte az ősök szokásait. Az orosz ősökét. A Határ-sziget évezrede­ken át lakatalan volt. A Pej- pusz vize hol elöntötte, hol náddal takarta be, hol ki­mosta a barnásfekete tőze­get. És egyszer — talán 400 éve — rátaláltak az orosz szegénylegények, a cári csendőrség elől menekülő el­ítéltek. A szökevények, a .raszkolnyikok” megteleped­tek. A keleti, az orosz part felé nem hajózhattak, inkább a távolabbi, a nyugati, az észt partra. Innen nősültek, így keveredtek az észtekkel, de híven őrizték az orosz szokásokat. Csud, vagy ahogyan itt ne­vezik, a Pejpusz-tó a magyar tengernél éppen hatszor na­gyobb; 3600 négyzetkilométer területű. Átlagos mélysége 4—7 méter, a déli teknőben •'alamivel mélyebb. A Csud-tó déli teknőjében hajóztunk motorosunkkal. Tticélunk a Határ-sziget. Va­jban határ: az Észt és. az Vosz Köztársaság határa A szigetet körbe ölelő nád 'ingerben nehezen találtuk neg a csatorna bejáratát Mesterséges csatorna, mere­dek tőzegfal között vezet a át egyhuzamban tanácskoz­tak, s a maratoni megbeszé­lések ugyancsak a megálla­podások közelségét látszanak jelezni. Vendéget várnak Skandináviában, rövidesen Koszigin szovjet kormányfő folytatja a személyes csúcs­diplomácia gyakorlatát, Észak-Európában. Moszkva vendége viszont Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter. Jóleső érzésekkel nyugtáz­hattuk azokat a moszkvai hí­reket is, amelyek az SZKP KB plénumáról, illetve a Legfelső Tanács ülésszakáról tudósítottak. Ismét kitűnt, hogv szovjet részről — az SZKP XXIV. kongresszusá­nak szellemében — követke­zetesen folytatják a sokat emlegetett békeoffenzívát. Erre utaltak a tárgyalások diplomáciájával foglalkozó határozatok, ez tükröződik az egész szovjet népgazdasá­gi tervezésben, a munkás hétköznapokban, amelyek so­rán különös hangsúlyt kap az életszínvonal-program, a békés építés valamennyi ága, a fogvasztási cikkek terme­lése. Mindenki olvashatott azokból a számokból és ada­tokból. amelvek ezen a hé­ten Moszkvában nyilvános­ságra kerültek. Nem panaszkodhatott tét­lenségre a magyar diplomá­cia sem. Sztanko Todorov bolgár kormányfő magyar- országi látogatása jó alkal­mat nyújtott kapcsolataink sokoldalú áttekintésére — ezek a látogatások a KGST által elfogadott komplex fej­lesztési program fényében még nagyobb lehetőségeket tárnak fel. Moszkvában alá­írták a magyar»—szovjet-.áru­csere-forgalmi megállapodást, amit joggal nevezhetünk kü­lönösen fontos politikai ese­ménynek is, hiszen a Szov­jetunió legfontosabb külke­reskedelmi partnerünk. A kölcsönös érdekek jegyében került sor Péter János bu­karesti tárgyalásaira is. Kö­zeli barátaink mellett mesz- szebbre is tekintünk most: a következő héten az afrikai kontinensre indul Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Útja Algériába, Guineába és Kongóba minden bizonnyal tovább erősíti majd hazán!- és a fiatal feilődő, afrikai or szagok, általában a szocialis­ta államok, s a harmadik vi lág kapcsolatait. Réti Ervi Tokió-Peking: két vágányon amióta Nixon pekin­gi ÚTJÁT bejelentették — a japán külpolitika állandó vál­sággal küzd. A távol-keleti szigetországban a világ ta­lán legszilárdabb konzervatív pártja, a Liberális-Demokra­ta Párt van hatalmon. Még pontosabban, annak Szato miniszterelnök által vezetett úgynevezett „főáramlat-frak- ciója”. Ez a politikai hata­lommal rendkívül szorosan összefonódott japán monopol­tőkés körök támogatását is élvezi. Hivatalos politikájá­ban a Szato-kormány mind­végig hűségesen követte az Egyesült Államok Kína-poli­tikájának vonalát. Ennek megfelelően a hivatalos kap­csolat mindig rendkívül hű­vös volt Japán és a Kínai Népköztársaság között, a diplomáciai viszony létreho­zásáról pedig természetsze­rűen szó sem esett. Ezt a „szófogadó” magatartást Washington azzal fizette vissza, hogy nem tájékoztatta előzetesen a tokiói kormányt az USA Kína-politikájában fordulatot jelentő Nixon- utazásról! A tokiói politikai válságot még jobban kiélezte, hogy — látszólag Washington szá­mára is meglepő módon — a Kínai Népköztársaságot visz- szahelyezték törvényes ENSZ-jogaiba, a tajvani rendszert pedig kizárták a világszervezetből. A tokiói hivatalos külpolitika ennek a szavazásnak a során is — nem tanulva az előző meg­lepetésből — mindvégig kö­vette a „két Kína” politiká­ban kifejeződő tarthatatlan amerikai vonalat. Harmadszor, de nem utol­sósorban: Nixon ismert gaz­dasági intézkedései, amelyek 10 százalékkal megdrágítot­ták az Egyesült Államokba irányuló importot, — elsősor­ban a japán gazdaságot súj­tották. A tokiói kormány te­hát olyan időpontban került válságba eddig követett me­rev Kína-politikája miatt — amikor a kínai piac szüksége szerűen vonzóbbá vált a ja­pán trösztök vezetői számá­ra! A JAPAN—KÍNAI hivata­los kapcsolatok legfőbb jel­lemzője tehát jelenleg az Amerikát hűségesen követő Szato miniszterelnök politi-. kai koncepcióinak összeom­lása! Rendkívül fontos kiegészí­tő eleme e politikai krízis­nek az, hogy Japánt széles körű kapcsolatok fűzik Taj­vanhoz. Japánnak a tajvani rezsimmel folytatott kereske­delme 1971-ben alighanem meghaladja az egymilliárd dollárt és Tajvanon Japán a legnagyobb külföldi befekte­tő. Ugyanakkor világos, hogy (Japán számára még sokkal Inkább, mint a más hatalmi helyzetben lévő Egyesült Ál­lamok számára) nem lehet­séges á kínai kapcsolatok gyökeres megjavítása a taj­vani szálak elszakítása vagy legalábbis látványos meg­gyengítése nélkül. Elhamarkodott dolog len­ne azonban csak a „fagyot”, a szembenállást, a Szato-vo- nal egyértelmű csődjét hang­súlyozni a japán—kínai kap­csolatokban. Az elmúlt években számos jel mutatott arra, hogy a kínai—japán kapcsolatokban, a hivatalos álláspontok üt­közésével egyidőben, a szín­falak mögött bizonyos kettős játék folyt. Ez európai szem­mel sokszor nehezen követ­hető formákat öltött. Tény, hogy Kína és Japán kapcso­lata nem olyan egyoldalúan feszült, mint ahogy ezt a fenti, kínai részről erőtelje­sen hangsúlyozott és önma­gukban kétségtelenül helyt­álló tények mutatják. A „KETTŐS VÁGÁNY” leglényegesebb eleme az volt, hogy a gazdasági kapcsolatok rohamosan fejlődtek. Ez a folyamat már 1962-ben meg­kezdődött, 1968-ban pedig új szakaszba lépett. Ettől kezdve az évenként Kínába látogató japán gazdasági küldöttségek rendszeresen ta­lálkoztak Csou En-laj mi­niszterelnökkel. Ugyancsak rendszeressé vált, hogy min­den évben aláírtak egy kife­jezetten politikai nyilatkoza­tot. E nyilatkozatok a Kína által „három elvnek” neve­zett formulát tartalmazták. (1. Japán nem tekinti Kínát ellenségnek; 2. Nem akadá­lyozzák a normális diplomá­ciai kapcsolatok létrejöttét Japán és Kína között; 3. Ja­pán nem vesz részt a két Kína politikát támogató semmiféle összeesküvésben.} Éz á „három elv” mutatja, hogy az utóbbi években Ja­pán hivatalos küldöttei rendszeresen aláírtak olyan dokumentumokat, amelyek szöges ellentétben voltak a japán kormány hivatalos Kína-politikájával. Ha fi­gyelembe Vesszük, hogy a monopóliumok és a vezető politikai körök személyi összefonódása Japánban erősebb, mint a tőkésvilág bármelyik más országában — akkor nyilvánvaló, hogy egy ilyen deklaráció kimeríti a „kettős politikai vonal” is­mérveit. Ennek a folyamatnak az eredménye végül is az lett, hogy tavaly a Kínai Népköz- társaság és Japán kereske­delmi forgalma meghaladta a 800 millió dollárt, s ezzel Japán Kína első számú kül­kereskedelmi partnerévé emelkedett,! Szato és a japán külpoli­tikát operatíven intéző veze­tő csoport alighanem ott kö­vette el a taktikai hibát, hogy túlságosan sokáig és túl mereven ragaszkodtak a hivatalosan meghirdetett po­litikai vonal elsődlegességé­hez. Nem voltak képesek megteremteni a fokozatos át­menetet a hivatalos kurzus és a másik, felszín alatt már több esztendeje létrejött „együttműködési kurzus” kö­zött! JELENLEG TERMÉSZE­TESEN nem lehet megmon­dani, hogy a japán—kínai kapcsolatokban melyek lesz­nek a kibontakozás egyes szakaszai, s hogy ezekre mi­kor kerül sor. Az előzmé­nyekből azonban azt a követ­keztetést feltétlenül le lehet vonni, hogy mindkét fél hajlandó hasznot hajtó tár­gyalásokra a hivatalos nyi­latkozatok merev homlokza­ta mögött. Ennek tudomásul­vétele mellett egyetlen tényt mindenképpen hangsúlyozni kell: az elkövetett politikai tévedések miatt Tokió ma rosszabb pozíciókból kényte­len lebonyolítani ezt a nor­malizálási folyamatot. A washingtppj..taktika túlságo­san hűséges követéséért való­színűleg nagy árat kell fi­zetnie — politikai presztízs­ben és gazdaságilag egyaránt. —i —e Ma hozzák nyilvánosságra a csehszíovák választások eredményeit Szombaton reggel pontosan hét órakor Csehszlovákiában országszerte folytatódtak az általános választások. A köz­ponti választási bizottság leg­újabb jelentése szerint a vá­lasztások első napján lesza­vazott az össze? választók 83,9 százaléka. Szombaton 14 órakor zárják be a szava­zóhelyiségeket. A végered­ményt — nem hivatalos be­jelentés szerint — vasárnap 12 és 14 óra között hozzák nyilvánosságra. Rokonlátogatáson 3. Halászok között sziget belsejébe, — a kikötő­höz, a halraktárhoz, az olaj­tartályokhoz, ahol a motor­csónakok tankolnak — a két falu közé. Mert a Határ-szigeten két falu közössége él: Piiri és Saare a faluk neve. Valami­kor — a század elején — még 150 faházból állt egy- egy község, most összesen ha 120 házat számlálnak együt­tesen. Még 1924-ben tűzvész pusztította el a többit. A kikötőből gyalogoltunk a fa­luba, egy kisfiú szaladt elénk. Tízéves forma és mint később megtudtuk, Jurijnak hívták. — Anyukám azért küldött, hogy keressem . meg az ide­geneket a szigeten és vigyem hozzánk. így kerültünk Vaiszilij Tromfimovics Kobülkin la­kásába. Belépő, előszoba jobbra nyílik a nagyszoba, balra az istálló. Vaszilij Tromfimovics va­lóságos fogadást adott ma­gyar vendégei tiszteletére. Igazi orosz fogadást. De még így sem pontos: óorosz fo­gadást, ószlávot Orosz szokás szerint teát ittunk először. Hallal kínáltak a tea után; szálka nélküli, főtt hallal. „Most fogtuk — biz­tattak bennünket; reggel még a Pejpuszban úsztak!” Aztán füstölt, majd sózott, olajban párolt hal követke­zett. A halhoz vízben főtt, egészben tálalt burgonya. Ez így szokás. És fekete kenyér. Rozskenyér, kellemes ízű, vékonyra szeletelt. A Határ-sziget halászok la­kóhelye. A parton van a Le­nin Kolhoz, annak egyik üzemegysége a sziget, és az üzemegység vezetője Vaszilij Tromfimovics, vendéglátó gazdánk. A szamovárban villany forralta a vizet. A szobában, ahol ültünk, rekamié, nagy és kényelmes fotelek, a leg­újabb típusú televíziókészü­lék, áramerősség-szabályozó­val (gyakori az ingadozás, a tó medrében, víz alatti kábe­len jön ide az áram a hat ki­lométerre lévő, keleti part­ról.) Rendszeresen közlekedik Tartu és a Határ-sziget kö­zött a „Rakéta”, a szárnyas- hajó. Naponta hozza a pos­tát, az élelmiszert. Ha „be­áll” a Csud-tó vize, akkor re­pülőgép jár. Hetenként két­szer száll le a 12 személyes gép a szigetre. Csupán ak­kora sima terepet találtak a mocsaras szigeten, amennyi éppen elegendő a leszállás­hoz. Küzdelmes az élet a szige­ten még ma is. Amikor az idő engedi, a csónakok ingajáratban köz­lekednek a Nagy Föld és a sziget között. A partról hóz­zák a tűzifát. Két méter ma­gasra is felrakják a hatalmas hasábokat. A fatüzelésű kan­dallók télen azután mohón falják a ropogva égő fát. Közlekedési eszközük a ke­rékpár, traktor (egy van a szigeten), meg a tűzoltóautó. Különben gyalogszerrel róják a mély, süppedős talajú uta­kat. Utak? Alikor, merre en­gedi az embert a szél, a víz, a torzsok között alattomosan meglapuló mocsár. Jó néhány an megtartották őseik vallását is. Nem a pra­voszlávot (ilyen is van), de az ószlávot. Papjuk, Kiril Alekszejevics Szmirnov hosszú szakállat visel (mint valamennyi ószláv hitű a szi­geten) és hosszú tógaszerű kabátot. Meghajol felénk: „Mivel lehetek a szolgála­tukra?” Ezzel a mozdulattal szól az istenéhez is. Aztán bevezet a templomba. Tudja, hogy „pogányok” vagyunk, ezért előre megy és szót vált a „magasságossal”, valószí­nűleg az érdekünkben. Az ikonok nagyon értéke­sek. Több száz éves, nem fakuló festékkel festett ké­pek. Mutatja a bibliáját, iniciálás, ószláv írás. Titok­zatos jelek a szöveg alatt: a kotta, ahogyan a szöveget énekelni kell. Ezt már csak ő érti messze a vidéken. Az óhitűek, a pravoszlávok és a lutheránusok külön te­metkeznek, külön templo­mot emeltek, de egy vízből, a Pejpuszból élnek vala­mennyien. A kikötőben feltámadt a szél. Most kellemes, de télen bizony csípős. Alaposan ki­pirulhatnak a piiri-i, saare-i emberek, mire a jég hátán kiérnek a partra, a Nagy Földre, hogy bevásárolja­nak... így élnek, évszázadok óta, de egyre kevesebben. A fia­talok felülnek a „Rakétára” és csak vakációra jönnek meg. Családot már a Nagy Föl­lön alapítanak. Csaba — Gáldonyi (VÉGE)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents