Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-27 / 280. szám
Í9TÍ. november 2Y KPLET-MAGYARORSZA« S. oldg& Rutinból vezetni ? ^GYEREKEK, HÁT MONDHATOK MEG, tudná ezt valaki tőlem jobban csinálni?” Ezt a költői kérdést az egyik ktsz elnöke tette fel a körülötte ülő dolgozóknak egy párttaggyűlésen. Az már senkinek nem okozott meglepetést, hogy néhány perccel később — ha más szavakkal is — ugyanezt kérdezte meg a műszaki vezető is. ] Választ természetesen nem kap tali, de nem is vártak, sőt az idei gondokat is a korábbi évek eredményeinek hangoztatásával próbálták eltussolni. Pedig az emberek nem erre voltak kíváncsiak és az sem volt véletlen, hogy a szövetkezet tevékenységét a párttaggyűlés napirendjére kellett tűzni. Nagyjából ezek jutottak eszembe, amikor a megye szövetkezeteiben folyó káderképzésről és az oktatás helyzetéről szóló beszámoló került a kezembe. Ebből ugyanis sok minden kiderül. Az is, hogy a termelési eredmények alakulásához mennyire köze van a képzésnek, az oktatásnak. Az említett kisipari szövetkezet eredményeit többek között a képzetlenség, a hozzá nem értés befolyásolja — negatívan. Nem egyedül erre a szövetkezetre jellemző, hogy iiem megfelelő a vezető beosztású dolgozók szakmai is-_ merete, rátermettsége, politi-" Icai felkészültsége. Pedig a megnövekedett önállóság, a fejlődő technika, a termékek technológiai szintjének állandó emelkedése parancsolóan követeli a vezetők, a középvezetők, de a szövetkezeti dolgozók tervszerű továbbképzését is. Ezt pedig nagyon sokan elhanyagolják. Elég talán qsgk azt megemlíteni, hogy az 1971—72-es oktatási évre a KISZÖV által kiküldött tájékoztatóra öt szövetkezet késve. 10 pedig egyáltalán nem küldte meg az oktatási tervét. Azt, hogy hány dolgozó kíván részt venni akár állami, akár politikai képzésben. Az persze, hogy nem küldtek papírt, még önmagában nem lenne baj, csakhogy ezekből a szövetkezetekből nyilván senki nem vesz majd részt a KISZÖV, vagy az” OKISZ által szervezett tanfolyamokon. ÜGY TŰNIK. EZEKNEK A SZÖVETKEZETEKNEK a vezetői nem veszik komolyan a kormányhatározatot, a szövetségük által kiadott felhívásokat. Ezt igazolja az a tény is, hogy néhány szövetkezeti vezető évek óta semmilyen továbbképzésben nem vesz részt olyan indokokkal — ez persze nem igaz —, hogy munkájában nem tudják helyettesíteni, néhányan pedig egészségi állapotukat hozzák fe’ mentségül. Az ilyen vezetők rendszerint nem szorgalmazzák, sőt olyan is előfor- du1 hogy egyenesen ellenzik a beosztott dolgozók továbbtanul ásót. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy a megye LL_ A nagy hóviharban töpörödött anyóka várakozott a buszra az északi lakónegyed egyik bérháza előtt. Prémes kézrr elegítője — a régi teleken használt muff — jócs kán megkopott már. Dide reg a kis öreg és be is húzódik a melegebb lépcsőházba. „Milyen jó meleg van itt” — mondja elégedetten. ..Nálam nincs ilyen meleg. Én itt lakom a lányomnál az egyik apró házban, a Kórház utcán Bizony, úgy lenéznek minket ezek a nagy házak...” Közvetlen séggel folytatja: „ftn azért nem tudnék már 44 ktsz-elnöke közül mindössze egynek van felsőfokú végzettsége, 19 középiskolát végzett, 23-nak csak nyolc általános, egynek pedig 6 elemi iskolai végzettsége van és jelenleg mindössze hárman járnak gimnáziumba. Nagyjából ilyen a megoszlás a szövetkezetéi!; műszaki vezetőinek iskolai végzettségénél is, annyi különbséggel, hogy míg a múlt évben két mérnök is dolgozott a megyében, addig az idén már egy sincs a 44 ktsz-ben. Köztudott, hogy a munka hatékonysága nem csak a technikai és gazdasági tényezőktől függ, hanem nagyon sok múlik a szövetkezetek belső légkörén, a vezetők és a tagság viszonyán. És az utóbbi időben több helyen okozott konfliktust, hogy visz- szaesett a termelés, hogy a vezető nem tud élni az önállósággal, nem tud újítani, amikor az évekig sorozatban gyártott termék jórészt eladhatatlanná válik, amikor a termék előállítása többe kerül, mint amennyit a piac hajlandó érte fizetni. ENNEK OKÁT PEDIG A GAZDASÁGI VEZETŐ szemléletében és képességeit meghaladó feladatok vállalásában kell keresnünk. Ez az oka Többször szóvá tettük már lapunkban — amióta aktuális —, hogy kevés a gyermekcsizma. Választékról alig beszélhetünk. Egyes számnagyságok pedig egyáltalán nem kaphatók. A hét elején megkaptuk az iparcikk kiskereskedelmi vállalat , válaszát, amelyben részletesen közük, hogy a Nyíregyházán egyetlen gyermekcipőket is árusító boltjuk mikor, honnan, mennyi csiz- mácskát rendelt és kapott, illetve nem kapott meg. A levélnek ez a része ugyan nem nagyon érdekli a vásárlót, hiszen a magyarázatot nem tudja a gyermeke lábára húzni. De azért hadd jegyezzük meg: az az ötezernél alig több pár csizma, amit rendeltek — 18 számnagyságot, legalább öt szin- és valamiféle fazonválasztékot figyelem- bevéve — elég lett volna, ha meg is kapja a bolt maradéktalanul? Megyeszékhelyen, ahol ezenkívül csak a Centrum Áruház árusít gyermekcipőket is? ilyen nagy házban lakni... Nem bírná a lábam. Negyven évig dolgoztam a dohánygyárban, jobbára álló munkát. Nyolc- százötven forint nyugdíjat kapok. Az unokámhoz megyek. Hozzá fogok majd költözni, Borbányára. „Nyolcvankét éves vagyok lála istennek. De megyek, lem hagyom el magam, mert ikkor vége...” Lh. Bölcs megállapítás, hogy az embernél nincs különösebb szerzet. Ez jutott eszébe a hazaigyekvőnek, aki a száztíz kiannak, hogy olyan kisipari szövetkezetek várnak üres zsebbel támogatásra, akik 1968 előtt hat-nyolc heti fizetésnek megfelelő nyereséget osztottak, mert akkor igaz, nem voltak ennyire önállóak, de a felelősségük is jóval kevesebb volt. Sokszor és sok helyen szóvá tették már, vajon mi lehet az oka, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek nem szívesen mennek ipari szövetkezetbe dolgozni. Nos, a választ egy olyan mérnök adta meg, aki már dolgozott ktsz-ben. És neki egészen más a véleménye. Szerinte az ottani vezetők idegenkednek a képzett szakemberektől és van ebben egy jó adag „hatalomféltés”. Eddig még egyetlen ktsz sem adott ösztöndíjat akár technikus-, akár mémökjelöltnek, de az is igaz, hogy nem azonos a munka egy nagyüzemben és egy szövetkezetben, ahol esetleg elmarad a fehér köpeny és a tervezés helyett sokszor kell fejest ugrani a munka kellős közepébe. A komolyabb oknak azonban az előbbi látszik és ezen nem könnyű változtatni. Pedig kellene, mert rutinból vezetni csak ideig-óráig lehet. Balogh József Inkább a válasz befejező mondatára szeretnénk visszatérni. És ezt szó szerint idézzük: „A bolt választéka gyermekcsizmákból jelenleg kielégítő és a jövőben is biztosítani igyekszünk a megfelelő választékot.” Ismételten elmentünk a gyermekáruházba megnézni a „kielégítő választékot”. Amit láttunk, bizony meg sem közelíti azt. A cipőrész leg vezetője maga is panasz kodott. Mindezekhez még csá annyit fűznénk hozzá, hog; amikor a közelmúl tban Nyíregyházán járt a könnyűipari miniszterhelyettes, egyik me gyei vezetőnk gyermekcsiz- maügyben is segítségét kérte. A válasz meglepő volt: az ipar annyi gyermekcsizmát gyárt, hogy már nem fér a raktárakba. Csak rendelni kell. Hol van hát a gyermekcsizma? (kádár) lométeres sebességgel tomboló orkánban megpillantotta az egyik kertben a serényen munkálkodó kucsmás embert. Csak az orra volt szabad, vastag sállal kötötte be az arcát, bundája prémjét felhajtotta. És búzgón ásott. Fát ültetett a kertben. Milyen elhatározás, dac feszült a kucsma alatt... Talán egy szikra a sarkvidéki kutatókból, az égig érő hegycsúcsok ostromlóiból... ÜL A Kossuth téren fiatal lány bekötött lábú kutyát cipelt ölben. A barátnőjével a szél zúgását túlharsogva tárgyalták, milyen injekciót adott az orvos a kutyusnak. A fagyos úttesten bukdácsoló kocsik között az egyik teherautó költözködő család bútorait, ■ egyéb tárgyait Megjegyzés: A gyermekcsizma ürügyén Téli epizódok A MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁRTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT TISZAVASVÁRI ÜZEMÉBEN, A GANZ HAJÓGYÁR MEGRENDELÉSÉRE 30 TONNAMÉTER TEHERBÍRÁSÚ ÓRIÁS DARUK IS KÉSZÜLNEK. KÉPÜNKÖN: A FEDETT CSARNOKBAN HEGESZTŐK DOLGOZNAK A VASKOLOSSZUS EGYIK ELEMÉN. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE.) Második otthon TávoJ a családtól A mezőgazdasági üzemek munkásszállóinak helyzete A munkásszállók a családjuktól távol dolgozó embereik, nek a második otthonuk. De valóban otthon-e a munkás- szálló? Kiknek a feladata azzá tenni, s ezt ellenőrizni? Ma már a modem állami mezőgazdasági nagyüzemek is a távolabbi falvakból biztosítják a munkaerő egy részét. Ezeknek az embereknek az elhelyezéséről, szállításáról gondoskodni kell. Hogyan oldják meg ezt a feladatot? Mennyit költenek az ilyen jellegű beruházásokra? Előre tervezni Az SZMT elnöksége és a szakszervezeti megyebizottságok — közöttük a MEDOSZ is — rendszeresen foglalkoznak a munkásellátás kérdéseivel, ellenőrzik, hogyan hajtják végre az üzemek a határozatokat. Legutóbb ez év májusában fogadtak el egy határoza'ot, amelyben célul tűzték ki, hogy az igényeknek nem megfelelő, korszerűtlen munkásszállásokat fel kell újítani, berendezéseiket fokozatosan, a meghatározott szociális normáknál! megfelelően biztosítani. Ez a határozat feladatként jelölte meg azt is, hogy a szociális beruházások összegét a kollektív szerződé- •’kben rögzíteni kell. Ezek érvényesülésével. végrehajtásával kancsó latt-am végeztek vizsgálatokat több mezőgazdasági nagyüzemben. Néha csak a pillanatnyi megoldásokra gondolnak Nem látnak és terveznek előre. Ez is oka annak, hogv oéldául az 50-es években megéoített munkásszállók némelyike énoen a mezőgazdasági üzemek koncentrálásával feleslegessé vált, vagy válik. szállította. A szállítómunkások, — vagy a lakás gazdája és munkatársai — ott lehelték a párát a nyitott platón. Az új lakásba költözőnek talán ez volt a legszebb napja... |4. Amikor mindenki haza igyekezett, futva és vacogva a városi tanács házasságkötő termében nagy volt a világosság. Délután 6 óra körül fiatal lányok fésülködtek a tükör előtt — készülődtek az ifjú pár fogadására. — Megérkeztek! Mindenki a helyére! — hangzott a „rendezői” utasítás. Hóval díszített gépkocsik fékeztek. Néhány perc múlva elhangzott az ítéletidőre fittyet hányó boldogító igen... Páll Géza A Nyírmadai Állami Gazdaság barabási üzemegységének a 60 személyes munkás- szállása kihasználatlanul ment tönkre. Hasonló sorsra jutott a Nyírségi Állami Erdőgazdaság máriapócsi csemetekertiében megépített munkásszálló is. A jövőben a munkásszállók helyét alaposabban kell megtervezni. Csak így szolgálhatják az otthon célját. Jelenleg egyetlen olyan munkásszálló sincs a megye mezőgazdasági üzemeiben, ahol a lakók száma meghaladná az 50-et. Ezért a szállásokon szobabizalmiak tevékenykednek. Az ő és az szb feladata a szálláson lakókkal való foglalkozás, nevelésük. Ennek feltételei biztosítva vannak. A szállókat elláták rádió- és tévékészülékkel, újságokkal, folyóiratokkal és a könyvek kölcsönzése is biztosított. Előadás, kirándulás Hetenként ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Különösen rendszeres ez a Fehér- gyarmati, a Kemecsei és a Nyírlugosi Állami Gazdaságok munkásszállásain. Mátészalkán, Csengerben a gazdaságok munkásszállói mellett klubszobákat rendeztek be a távol élő dolgozók részére. Általános tapasztalat, hogy a gazdasági vezetők, az szb-kel közösen gondoskodnak a szállásokon lakó dolgozók neveléséről. Hetenként közös mozilátogatásokat szerveznek. A csengeriek, nyíriu- gosiak, s a mátészalkaiak közös kirándulásra is elvitték a szállások lakóit. Az állami gazdaságokban dolgozóknak mintegy 5 százaléka veszi igénybe a munkás- szállókat. A MEZŐGÉP Vállalatnak jelenleg több. mint 1300 bejáró dolgozója van. Ezek közül 10 kilométeren túli távolságról csaknem 850 veszi igénybe a közlekedési eszközöket. A legnagyobb munkásszállítást a tiszaszal- kai gyáregység végzi, ahol 3 autóbuszt és 3 teherkocsit üzemeltetnek ilyen céllal. Az erdőgazdaság és az ER ÓÉRT Vállalat területein, üzemeiben munkásszállás ■sak a Tuzséri ÉRDÉRT Vál- alatnál van. Állandó jelleggel azonban a 10 helyiségben 9 dolgozó lakik. Főként vendégszobának használják. Jelenleg 6 autóbuszt bérelnek a nunkások szállítására. Lakókocsi, tanyahajó A Mátészalkai ERDÉRT- nél 5 mikrobusz gondoskodik a munkások munkába és hazaszállításáról. Speciális a helyzet a vízügyi igazgatóságnál. Itt a munkásszállók száma 7, s a 31 szobában 124 dolgozó lakik. Jelentős, 24 a lakókocsik száma, amelyek 164 dolgozó részére nyújtanak otthont, s 9 tanyahaján 114 ember él. Nem terveznek a jövőben sem munkásszálló építését. A IV. ötéves tervben azonban növelik a lakókocsik, illetve a telepíthető .modul rendszerű” munkásszáliáso- kait, mert ezeket jobban ki tudják használni, a változó munkahelyek miatt. Az egészségügyi ellátás javítása érdekében fürdőkocsikat is beszereznek. Különösen az utóbbi években javult a munkásszállók szociális helyzete, s csaknem valamennyinek a felszereltsége az előírásoknak megfelelő. Külön is említésre érdemes a Mátészalkai Állami Tangazdaság, s hodászi üzemegysége, a Zuhogói, valamint a Tisza- löki Állami Gazdaság Lajos- tanyai munkásszállói, melyek központi fűtéssel vannak ellátva. Többségük korszerűen bútorozva van. De akad olyan is, mint a Nyírmadai Állami Gazdaság laposhadi üzemegységének a szállója, ahol vaságyak vannak. Mc'pg víz, heverők A határozat értelmében a MEDOSZ megyei bizottsága több javaslatot tett egyes munkásszállók korszerűsítésére, átalakítására. Ezt meg is valósították Nyírlugoson. Ke- mecsén. Tiszai ökön. az állami gazdaságokban Csökkent a zsúfoltság, 2—4 személyes szobákat alakítottak ki. Otthonosabban érzik magukat a dolgozók. A szállásokon mosdót, zuhanyozót építettek, ahol állandó, rendszeres meleg vizet biztosítanak. Az ágyak többsége fényezett, vannak modem heverők, paplanok, a világítás megfelelő, a szállók takarításáról naoonta gondoskodnak. A szálláson lakók részére ételmelegítési lehetőséget is biztosítottak. A nők részére külön tisztálkodási lehetőség biztosított. Gondoskodtak részükre sok helyen vasalószo- báról is. S a korszerű len vaskályhákat felváltották a beépített cserápkályhák és a központi fűtés. Egyáltalán valóban sok történt annak érdekében a mezőgazdasági üzemekben, hogy a családjuktól távol élő dolgozók 'aló- ban második otthonaivá váljanak a munkásszállók. & K,
