Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

197'. november 20. lretpr.MAGrARORS2Ae 5. oláa? A beruházások főszereplői 3. Akik megvalósítják Magyarázatok és teendők Ibránjii tanulságok 'Avagy — mint azt az épí­tő ipari vállalatoknál mondják — akiken az ostor csattan. Okkal, de: ok nélkül is! Az építőipar 1960 és 1970 között a nemzeti jövedelem 10—11 százalékát adta, a saját fej­lődését szolgáló beruházá­sokból viszont csak 2,1—2,3 százalékkal részesedett. Az egy foglalkoztatottra jutó ál­lóeszköz-állomány az összes agarat közül itt a legalacso­nyabb, az építőipar szerep­köréhez mérten a foglalkoz­tatottak száma — mind nép- gazdasági értelemben, mind más országokkal összehason­lítva — kevés, s a meglévő munkaerő szakképzettsége alacsony. Ugyanakkor a gaz­dasági környezet olyan — monopolhelyzet, kedvező nyereség —, hogy nincs megfelelő gazdasági kényszer a termelésszervezés javításé­ira, a korszerű módszerek — liálódiagram, stb. — alkal­mazására, laza a munkafe­gyelem, nem ritka az anyag- pocsékolás, a rossz minőségű építés-szerelés... AZ ELSŐ LÉPÉSEK Megtörténtek az első lépé­sek, hogy az építőipar a szó igaz értelmében iparrá vál- hassék. Az építőanyag-ipar­ban 3,2 milliárd forinttal többet fordítottak beruházá­sokra 1966—1970 között, mint a második ötéves tervben. Az építőipar beruházásai 4,9-ről 8.2 milliárdra nőttek ugyan­ebben az időszakban. A szo­cialista szektorban 345 ezer főre emelkedett az építőipari munkán dolgozók száma, a termelésben a három legfőbb terület, a lakások, az ipari és a mezőgazdasági épületek aránya, időbeli elosztása egyenletesebb. Javult a gépe­sítés, az összes földmunkák 74, a parkettcsiszolás 96 szá­zalékát gépek végzik, de még alacsony a vakolás és a festés gépesítettsége; 21 és 23 szá­zalék. Igaz, van a mérleg­nek másik serpenyője is. A monopolhelyzet utat nyit az áremelésnek, a kivitelező sűrűn diktál, követel, a sza­kaszos elszámolási rendszer segítségével úgy is pénzhez jut, hogy a beruházás jól fizető részeit — mint mond­ják — „kimazsolázza”, de a beruházás egészének határ­időben és jó minőségben tör­ténő átadásában alig érdekelt. 1970-ben 44 nagyberuházást kellett volna befejezni, de ez ténylegesen csak egyharma- dánál történt meg. Az épít­mények átlagos kivitelezési ideje 12 hónap volt 1970-ben, de az ipari épületek átlaga már 16 hónap. NEMCSAK ÉPÍTŐIPAR Amit ismételtein hangsú­lyozni kél: a kivitelezés nemcsak az építőipar ügye. Anyag- és szerelvényszállí­tóké, szerelővállalatoké, minden rendű-rangú alvál­lalkozóé. A múlt esztendőben az összes építési-szerelési munkák 68,4 százalékát vé­gezte az állami építőipar, 19,2 százalékai a szövetkezet. Vi­lágos, hogy a feljesztés súlya is az állami építőiparra jut, de a tényleges haladás csak úgy érhető el, ha arányosan minden terület — más ipar­ágak érintett részei is — föl­zárkózik a megnőtt követel­ményekhez. A negyedik ötéves tervben évi 7—8 százalékos építőipari termelésnövekedésre van szükség, miközben a terme­lés összetétele módosul. (Nö­vekszik a nem termelő be­ruházások aránya, elsősorban a lakásépítésé, az ipari és a mezőgazdasági beruházások növekedési üteme közelebb kerül egymáshoz, stb.) Az építőipar összes fejlesztési beruházásaira 15 milliárd fo­rintot fordíthat; soha ekko­ra összeg még nem állt ren­delkezésre. Milyen főbb irá­nyokban halad a kivitelező ipar ezekben az esztendőkben fejlesztéseivel? A koncentrá­ció, az építés meggyorsítása érdekében növekednek a köz­műépítési kapacitások és kor­szerűsödnek a technológiák — sok esetben a víz, villany, stb. hiánya akadályozza be­ruházások átadását! —, bő­vülnek a meglévő házgyárak és újak épülnek, végre sor kerülhet megfelelő telephe­lyek létrehozására, a beton- és habarcsgyártás megszer­vezésére. S ezek mellett foly­tatódik a gépállomány bőví­tése, korszerűsítése, az anyagmozgatás gépesítése, s kibontakozik a könnyűszer­kezetes program. FORRÁS: A SZERVEZETTSÉG Gyorsítani; az építés iparo­sításával lehet. Az előgyártás növelésével, a helyszíni mun­kák csökkentésével — szerel­vények. stb. a jól felszerelt közoonti teleohelven hama­rabb elkészíthetők — az élő­munka-ráfordítások mérsék­lésével. az anyagösszetétel módosításával, így a hagyo­mányossal szemben a kohá­szati. gépipari, műanyaeioari termékek arányának növelé­sével. Mindezek — sok más mellett — lehetővé teszik, hogy a termelésnövekedés 70—75 százaléka a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazzék. Gyorsítani: a szer­vezettség növelésével is lehet, sőt kell. Igaz ugyan, hogy a szabad vállalási rendszer le­hetőséget nyújt többletnyere­ségre, de olykor furcsa sze­lekciójával nemcsak társa­dalmilag szükséges igények kielégítését odázza él, de vég­ső soron az erők szétforgá- csolásával, a géppark elapró- zásával, az emberek ismételt átcsoportosításával növeli a vállalat „rejtett” veszteségeit. A túl sok beruházás megkez­dése: a késedelmek ígérete, a kötbérek veszélye, a rossz minőség „előre szervezése”... AZ APRÓSÁGOK BECSÜLETE Sok más szintén elenged!:« tetten a gyorsabb kivitelezés­hez. Nemcsak arra gondo­lunk. hogy például a szállítás — akár a vasúti, akár a köz­úti — szervezettségének is ja­vulnia kell, hanem arra is. hogy a kivitelezők szemében a látszatra apróságoknak le­gyen nagyobb becsülete. így annak, hogy a kivitelezési tervek felülvizsgálata rend­ben megtörténjék, s ne a pal­lértervnél bukkanjanak föl szarvashibák... Időben felad­ják az anyagrendeléseket, megkössék az alvállalkozói szerződéseket — s ne gépsze- rélés kezdetekor derüljön ki, hogy a szigetelési munkákra senkivel sem állapodtak meg — megejtsék a nagyon ala­pos helyszíni szemléket, meg­szervezzék a felvonulást, az anyagtárolást, s sorra to­vább. Mert itt is az előkészí­tésre fordított több sokszoro­san visszatérül a folyamatos, egyenletes építés, szerelés révén. Híre megy a jó munkának — mondják. A rossznak is. Mert nemcsak a kivitelezés közbeni, hanem az átadáskor fellelhető hibák lassú, vonta­tott felszámolása is sokat árt az építők rangjának. Azaz, erre is biztosítani kell em­bert, anyagot; kapacitást. Mert valami csak akkor kés­igazán, amikor rendeltetésé­nek megfelelően működni kezd, használatba vehető. Megfelelően: a társadalom­nak a várt hasznot hajtva, S mert e haszon valamennyiüm ké, az érte való munkálkodás is közös erőfeszítést követel. (M) A megyei mezőgazdasági operatív bizottsághoz novem­ber közepén olyan jelentés érkezett, miszerint az ibrá- nyi Rákóczi Termelőszövet­kezetben még jelentős beta­karítási munkák vannak hát­ra, nem fejezték be a vetést és igen sok a mélyszántásra váró terület. A helyszínen próbáltunk választ kapni az elmaradás miértjére. A község és a ter­melőszövetkezet politikai, gazdasági vezetőivel tanács­koztunk. E beszélgetésből ki­derült: ha holdakban számol­va nem is olyan mérvű az elmaradás, mint arról a je­lentések szólnak, lényegében a tény igaz. November 16-án még 120 hold őszi kalászosuk vetetten volt, mintegy 100 hold kukorica töretlen és há­romezer mázsa cukorrépa vár szállításra. A közösben nyolc­százötven hold őszi mélyszán­tást kell még elvégezniük, az 1100 hold háztájinak a na­gyobbik hányada szintén szántatlan. A yezelők magyarázata Mivel indokolják a helyi vezetők az elmaradást? A betakarításban sok volta kézimunka-igényes növény. A vezetőség sorrendet állított fel fagyérzékenység szerint. Első helyre az almát és a zöldségfélét tették. (Almából jó termésük volt, mennyiség­ben és minőségben egyaránt. Ennek betakarításával csak úgy tudtak megbirkózni, hogy igénybe vették az általános és középiskolás diákok segít­ségét.) A 200 hold cukorrépá­jukat mind kézzel szedték ki, amá 30 ezer mázsa termést jelent. Ennek 10 százaléka, háromezer mázsa még kint van a földön. Vásároltak ugyan egy betakarító gépsort, de azt nem tudták használni. Rossz volt a cukorrépa tala­jának elmunkálása, a növény sortávolsága sem egyezett meg a vásárolt gépek sorszé­lességével. így a drága gépet nem tudták használni. Most a fagyra kevésbé érzékeny kukorica törését végzik, szin­tén kézzel. Ez akadályozza a vetés befejezését is. Őszi kalászosokból az el­múlt évben 1850 holdat ve­tettek. Az idén 350 holddal megemelték tervüket. Az őszi takarmánybúza biztonságo­sabb és több termést ad, mint a tavaszi árpa. Tavaszi árpát csak pótlásra szántják, ha fagy vagy víz miatt kipusz­tulna az őszi vetés. Őszi ve­Radványi Barna: Panaszosok Tegnap délután alig hall­hatóan kopogtak az ajtómon, beóvatoskodott a szobámba egy topoméi is töpörebb anyóka, és elrebegte, hogy lenne némi panasza, ha meg­hallgatnám. Először is bemutatkozott: — Ómagyar Mária, belső­józsefvárosi lakos, hajadon, nyugállományú köztisztvi­selő. Neve és panasza, mint mon­dotta, bizonyára nem lesz is­meretlen előttem, mert már több fórumot megjárt vele. sőt. több ízben publikálták is a hazai sajtóban, „Őrnagyai Mária-siralom” cím alatt. Ar­ról van szó, hogy a nyugdíj­ba beszámító folyamatos munkaviszonyból három évet és tíz napot nem tud kellően igazolni. Márpedig, ha erre nézve hiteles dokumentumo­kat sikerülne felmutatnia, ak kor valamicskével megemel nék csekély havi járandósá gát. Egyrészről azt kívánjá’ igazoltatni vele, hogy hol töl tötte az 1582. október 5. és 14 közötti 10 napot. Ide vonatko zólag felterjesztett ugyan t nyugdíjhatósághoz egy Ju liánus- és egy Gergely-nap- tárt, bizonyítandó, hogy a kettő közötti különbségből adódik az egész, a naptárre­form évéből ugyanis a fenti napok egyszerűen kimarad­tak. Ám illetékes helyen még mindig nem döntöttek afelől, hogy ezt elfogadják-e hitelt érdemlő bizonyítéknak. Még nehezebb az ügy másik ré­sze. Ő ugyanis annak idején hópénzelszámoló volt a Ke- reszteshadjáratügyi Hivatal­ban, de mivel három éven át se hó nem volt, se pénz, mun­ka nélkül kényszerült eltöl­teni az időt. Erről is igazo­lást kellene szereznie, a hely­zetet azonban bonyolítja hogy a Kereszteshadjáratügy divatait időközben — általa smeretlen okok miatt — fel rámolták, és mindmáig nerr udtak megegyezni a jog itódlás kérdésében. Ö iga ián nem akarja az ügyévé! foglalkozó hatóságokat sür­getni, hiszen ő is sokáig volt köztisztviselő, tudja, hogy nem lehet csak úgy felfújni a dolgokat... Engem nem akar sokáig feltartani, meg neki is dolga van; még 69 szerkesz­tőséget és panaszirodát kell felkeresnie. Alig lépett ki a szobából, torzonborz, feldúlt férfi ron­tott be hozzám: — Kérem, még a pattintott kőkorszakban beadtam egy kőtáblát a lakáshivatalba, amelyre a barlangigénylésem van felvésve. Az illeték le­rovásaként, az akkori törvé­nyeknek megfelelően, fel is ragasztottam rá tíz menyét- bőrt. Nemrégiben, amikor a takáshivatalban felülvizsgál­ták az elfekvő iratokat, ész ’•evették, hogy csak kilenc nenyétbőr van rajta. Egy bi sonyára leesett és elkalládot valahol. Elég az hozzá, hog1 ületékbirságként kirótták rám a hiányzó menyétbőr árát, természetesen mai árfo­lyamon, azóta felgyű't kama­taival együtt. Hát nem felhá­borító?! Igyekeztem megnyugtatni, s megígértem, hogy utánanézek a dolognak, de telefonálni sem volt időm, mert már ott ült a szobámban türelmetle­nül a következő panaszos, aki vidékről utazott fel hoz­zám: — Tetszik tudni — kezdte mondókáját —, az én tanult mesterségem a szemmel ve­rés. Kihaló szakma ez ma már, nem kapunk utánpót­lást. Sajnos, a mai fiatatok... Na, de hagyjuk! így aztán, bár már 91 éves múltam, még mindig kénytelen vagyok űz­ni a mesterséget, csakhogy a szemem valahogy nagyon megromlott mostanában. El­mentem hát az SZTK-ba. és kértem, írjanak fel nekem egy szemmelverő gépet. Elő­ször azt mondták, hogy ilyen nem létezik. Ám én elvittem nekik egy természettudomá­nyos folyóiratot, s bebizonyí­tottam, hogy Svájcban igenis gyártanak valami hasonlót. \kkor meg arra hivatkoztak, •ogy erre az SZTK-nak nincs kerete. Elég szomorú ez, ké­rem! Hát ilyen lelketlenül kezelik az idős falusi dolgo­zók problémáit? Ezt írja meg, szerkesztő elvtársi test több táblában olyan hely­re terveztek, ahol az elmúlt években belvíz állt. Ennek az elmunkálása két-háromszo- ros munkát jelentett. A vezetők ezekkel a té­nyekkel magyarázzák az el­maradást. Ez érthető és rész­ben el is fogadható. Helye­selni és jövőbeni gyakorlat­nak jóváhagyni azonban nem lehet. November közepén már csak végszükségből sza­bad őszi kalászost vetni. Ilyenkorra a kukoricának is g órában a helye, különösen olyan gazdaságban, ahol a kukoricaszárat is takarmá­nyozásra használják. Ezekben a hetekben az őszi mélyszán­tásnak, a tavasziak alá való vegyszerezésnek és alaptrá­gyázásnak van az ideje. Több traktoros és gép kel! A beszélgetés során el­mondták a vezetők, hogy jö­vőre ők sem akarnak ilyen helyzetbe kerülni. Ahhoz, hogy egész ősszel kettős, il­letve nyújtott műszakban dolgozzanak az erőgépek, a jelenleginél több és jobban képzett traktorosra van szük­ség. Ezért a télen traktoros- tanfolyamot indítanak, ahol újabb fiatalokat képeznek ki. A cukorrépa gépi betakarítá­sát már az idei mélyszántás­sal, az asztal simaságú talaj- előkészítéssel megalapozzák. Tavaszig szemenként vető gé­pet vásárolnak, amivel a be­takarító gépek sortávolságára tudják beállítani a sorokat. Mintegy hárommillió forint­ból újabb erő- és munkagé­peket kívánnak vásárolni. Az őszi munkacsúcsot azzal is csökkenteni kívánják, hogy megszüntetik a kézimunka­igényes menta és magkender termesztését. Kitisztítják es rendezik az évtizedek óta el­hanyagolt vízleeresztő csa­tornákat, ezzel a belvíz ellen védekeznek. Az embereken is múlott Tovább szilárdítják a belső munkafegyelmet. Ma még nem lehet elmondani, hogy minden tag, illetve brigád kö­zös munkában való részvéte­le azonos lenne. A I-I-es üzemegység brigádjai szerve­zetten oldották meg felada­tukat, tervszerűéi’ végezték a háztáji betakarítását is. Az I-es üzemegység Gégény bri­gádja szintén kevesebb prob­lémával dolgozott, mint ugyanebben az üzemegység­ben a Trencsényi brigád, amely hasonló körülmények között segítségre szorult. A vezetőség dolga, hogy meg­felelő anyagi és erkölcsi dif­ferenciálással a jobb munká­ra, a munkafegyelemre ösz­tönözze a tagakat. A politikai felvilágosító, nevelőmunká­ban nagy feladat vár a párt- szervezetre is, a tagok közös­ségi tudatának növelésében. Az idei elmaradásból ta­nulva a vezetők érzik a fele­lősséget és világosan látják feladatukat. Ha terveiket, el­gondolásukat végrehajtják, minden remény megvan ar­ra, hogy jövőre az őszi mun­kákban Ibrány nem lesz a sereghajtók között. Csikós Balázs A DÉLI IPARNEGYEDBEN IMPOZÁNS KÉPET NYÚJT A HULLÄMPAPIRGYÄR NYÍREGYHÁZI ÉPÍT­KEZÉSE. A MUNKACSARNOKOK MINTEGY 30 000 NÉGY­ZETMÉTER ALAPTERÜLETET FOGLALNAK EL. (HAM­MEL JÖZSEF FELVÉTELE)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents