Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

4971. november IS. KELETP-MÄGTARORSZA® A beruházások főszereplői 1. Akik elhatározzák Egy esztendeje lesz novem­ber végén, hogy a párt X. kongresszusa a határozatban a többi között kimondta: .. gyökeres javulást kell el­érni a beruházási tevékeny­ségben, az erők koncentrálá­sával, jobb munkaszervezés­sel kell rövidíteni az építési­szerelési időt, és véget kell vetni a költségek túllépésé­nek.” 1971. július 29-én a Mi­nisztertanács ülése foglalko­zott behatóan a beruházási helyzettel, majd most leg­utóbb a gazdasági aktívaérte­kezlet. Miért a megkülönböz­tetett figyelem? TÉNYEK. TANULSÁGOKKAL Évről évre folyamatosan nőtt a visszautasított igények mennyisége, 1970-ben csak a nem teljesíthető építési kívá­nalmak 10 milliárd forintot tettek ki. Gyorsan emelkedett a befejezetlen állomány, ér­téke a múlt évben már 68,7 milliárd forintra rúgott. Az indokoltnál másfélszer, két­szer hosszabb a kivitelezési idő, s ha például a harmadik ötéves tervben sikerül min­den beruházást az eredetileg tervezett határidőben üzem­be helyezni, a társadalmi tel­jes termelés értéke 30—35 milliárd forinttal nagyobb le­hetett volna! De nem sike­rült ... A lassú kivitelezés miatt idő előtt elavulnak a berendezések, technológiák, az anyaggal, kivitelezői ka­pacitással nem fedezett beru­házási törekvések elősegítik az erők szétforgácsolódását... A cél világos. A beruházá­sok növekedése nem halad­hatja meg a nemzeti jövede­lem növekedésének ütemét: íiem csupán az igényekre, ha­nem azok figyelembevételé­vel a lehetőségekre kell ter­vezni. Mégpedig úgy, hogy az egyensúlyhiány fokozatosan megszűnjék, s nem a beruhá­zások egyre nagyobb meny- nyiségével, hanem azok ösz- szetételének és hatékonysá­gának javításával. KONCEPCIÓTÓL az Átadásig Lényegében hat szakaszra osztható egy ipari beruházás. Ezek: a koncepció kialakítá­sa; döntés a megvalósításról; műszaki tervezés: kivitelezés; próbaüzem: a teljes termelés elérése. Ez az, amit szaknyel­ven átfutási időnek nevez­nek. S ami hosszú. 1966—1970 között 362,1 milliárd forint volt az összes beruházások Tavaly december elején találkoztam Árpáddal. Egy jónevű presszóban ült és Ste- fánia-tortát evett. — Kérsz? — Köszönöm. majd más­kor. Egyébként mi van ve­led? Miért lógatod az orrod? — A köz ügyei bántanak — felelte kimérten. Meghatottan szorítottam vele kezet. Milyen derék em­ber! Nem csupán magánjelle­gű kérdésekkel törődik, ha­nem a köz ügyeit is szem előtt tartja. Bizonyára az öt­éves terv jobb teljesítésén töri a fejét. De az is lehet, hogy a termelékenység prob­lémái foglalkoztatják. — Tegnap csúnyán össze­vesztem Pirivel — jelentette ki elkeseredetten. — Ez neked közügy? — néztem rá megróván. — Miért? Talán magán­ügy? — kérdezett vissza cso­dálkozó szemmel. — Látom, nem elég világos előtted. Mindjárt elmagyarázom! Ha én haragban vagyok Pirivel, lógó orral, nyomasztó hangu­latban megyek be a munka­helyemre. Ilyen állapotban hogyan is várhatnának, tőlem értéke, tehát ekkora összeg­ről hangzott el döntés? Nem egészen. A döntések előbb születnek, mint a befekteté­sek. Sokszor hosszú évekkel előbb. A döntés és a termelés megkezdése — az átadás — között tehát sok idő telik el. A döntésnél számolni kell ez­zel. Kellene... Az üzembe helyezett beruházások értéke — folyó áron számítva — húsz év alatt a tízszeresére nőtt, a befejezetlen állomá­nyé viszont a harmincszoro­sára! Amit részben indokol a beruházások bonyolultabb anyagi-műszaki összetétele, de amit annak számlájára is írhatunk, hogy koncepciótól átadásig túl sok idő telik el, közben módosul a terv, a cél, újabb összegekre van szük­ség, a kivitelező a változások miatt későbbi határidőt jelöl meg... Amit már az eddig leírtak alapján megállapíthatunk: hatékonyabbá, gyorsabbá csakis akkor válhat a beru­házási munka, ha ott hozzák a döntéseket, ahol azokhoz a szükséges információk ren­delkezésre állnak, s ha a döntést hozók minden ténye­zőt . mérlegelve, világosan meghatározták a beruházás célját. DÖNTÉS HELYBEN A gazdasági reform ered­ményeként a döntések egyre inkább deeentralizálódnak, 1975-re például az ipari be­ruházásoknál a központi for­rások aránya k' terv szerint már csak 30—31 százalék lesz. Növekszik tehát a válla­lati tevékenység szerepe. Ami viszont előtérbe tolja a mér­legelést. Azt ugyanis, hogy tisztázzák, mire van biztos fedezetük, s ne arra számít­sanak, majd fizet az állam.' Továbbá: csakis beruházás­sal érhető el a termelésbőví­tés? Mert ma az adott álló­alapok kihasználtsági foka is alacsony, mégis nagy a beru­házási kedv. Ha beruházásra van szükség, milyen összeté­telű legyen az? 1970-ben ugyanis a 88,4 milliárd forint összes beruházásból 43,9 mil­liárd volt az építés! Ha az összetétel tisztázódott, ponto­san határozni kell arról is, mi legyen az építés módja — hagyományos vagy könnyű- szerkezet-e stb. —, a beruhá­zási célt milyen berendezé­sek, technológiák valósítják meg a legjobban, azok meny­kiváló teljesítményt? Folyton Piri jár az eszemben. A kék szemével és a koromfekete hajával... — Tehát úgy érzed, össze kellene fognia a társadalom­nak, hogy ti kibéküljetek. El­lenkező esetben csökken a termelési mutató. — Pontosan így van! — bó­lintott Árpád. — Majd felhívást intézek ebben az ügyben az ország­hoz — ígértem bíztatóan. Az­tán elbúcsúztunk. Néhány hét után ismét ösz- szeakadtam Árpáddal. Miként a népszerű dal mondja: az egyik szeme sírt, a másik ne­vetett. — Piri feleségül jött hoz­zam. Boldogan, kiegyensú­lyozottan éltünk az első he­tekben. Egy véletlen folytán azonban megtudtam, hogy megcsalt Ennek nyomán tér­nyiért szerezhetők be, deviza szükséges-e stb. « Azaz: helyes döntést csak akkor lehet hozni, ha több változat elemzi a különböző megoldások előnyeit és hát­rányait, ha messzemenően fi­gyelembe veszik a helyi adottságokat, a szükségletek tényleges színvonalát — mind a beruházás, mind a be­ruházás eredményeként lét­rejövő termelés esetében —, s ha a döntés nem túlmérete­zetten, hanem reális mérték­ben terheli az erőforrásokat. LEGFONTOSABB: AZ ELŐKÉSZÍTÉS • Mindez a beruházás előké­szítésének szakaszát alkotja, azt a legfontosabb mozzana­tot, ami döntően befolyásolja a későbbieket. Ezért, hogy sok esetben a rossz előkészí­tés miatt késedelmes a kivi­telezés, a céltól eltérő á meg­valósítás. S ezért, hogyha szükséges, az előkészítés akár több időt is igénybe vehet, mint maga a tényleges épí­tés-szerelés. (A fejlett ipari országok gyakorlata ez utób­biak mellett tanúskodik.) Az előkészítéshez természetesen még sokféle teendő kapcsoló­dik. Tervezőt kell keresni, s dönteni arról, hogy saját le­bonyolításban vagy megbízás alapján történjék-e a beru­házás? A saját mellett szól, hogy közvetlenebbül érvé­nyesülhet a beruházói érdek, az önálló beruházási vállala­toknak adott megbízás mel­lett, hogy ott nagyobbak a gyakorlati tapasztalatok, de ellene, hogy az érdekeltségi rendszerben a nem megfelelő súlyú tényező az idő; mind a tervezők, mind a beruházási vállalatok döntően a beruhá­zás költsége alapján jutnak bevételhez. A föntebb leírtak érzékel­tetik, hogy a hatékonyabb, gyorsabb beruházási tevé­kenységhez nemcsak egy-egy megrendelő alaposabb mun­kája kell, de egyértelműbb ösztönzési rendszer is — amely nemcsak büntet a köt­bérrel, hanem jutalmaz is, akár a határidő előtt átadott létesítmény többlet bevételé­ből adott százalékos részese déssel, — a vállalkozói szer vezet tökéletesítése — pl gépipari fővállalkozás —, a? árfelhajtó törekvések meg akadályozása, s így tovább. Tegyük fel: mindezeke. túljutva, megszületett a vilá­gos döntés. Az alapkőletétel azonban még messze van. • (M.) mészetesén csökkeni a terme­lési grafikonom. Ha azt akar­játok, hogy teljesítsem ne­gyedévi exporttervünket, kö­nyörgöm, intézkedjetek. Köz vessétek nyomon, leplezzétek le Pirit. Elvégre közügyről van szó. Tehát nagyon sze­retném, ha érdekemben ösz- szefogna az ország kollektí­vája. — Ami emberileg lehetsé­ges, mindent megteszünk — jelentettem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debre­cen, Szolnok, Hódmezővásár­hely lakossága már megszer­vezte a figyelőszolgálatot. Ám azt mesélik, hogy Piri­két mostanában leginkább Nyíregyházán látták karon fogva sétálni... A negyedévi exponter- cünkről van szó! Nyíregyháziak, segítsetek! Galambés Szilveszter: Közügy ,4; 9. oldat v — A Vígtelep 24. órája Cigány sors, 1971 — így nem tudom, de ha lenne egy hegedű, meg húzná valaki, akkor el is énekelném. Pedig már 73 éves vagyok. Özvegy Vancsó Sandámé mondta arról a nótáról, hogy „Cigány, cigány miért vagy cigány, a sárgalábú mindenit az anyádnak.” A fiatalabbak nem is hallották, csak egyi­küknek rémlik, hogy a rádió­ban mintha már énekelték volna. — Pedig milyen mulatsá­gok voltak. Kósáné asszony (a tanácselnök) még biztos émlékszik arra a doktor úr­ra, aki a cimbalmot is ki vi­tette : a kanálispartra. Azért kapta a nevét is, hogy Vígte­lep. Mindjárt a falu elején van Bujon a Vígtelep. Morbid ötlete volt egykpri névadójá­nak, mert a cigánytelep lát­ványa inkább keserű szájízt ad, mint vidámságot. A kis utca egyik oldalán hét, a má­sikon öt — háznak még jó­indulattal sém nevezhető — putri áll. A motorzúgásra mindenünnen gyerekek sza­ladnak ki. Koszosak és szé­pek. Egy kislány — lehet vagy hároméves — odaáll a fényképezőgép elé és még a kezét is kiveszi a szájából, amíg lefényképezzük. . Felnőttet összesen hár­mat látunk. A többiek dol­goznak, egy részük pedig a tanácsháza előcsamotkában vár. Egyenként szólítják őket és bár rövid idő alatt sor kerül mindenkire, most még azt a néhány percet is nehéz kivárni. Kulcsot kapnak. La­káskulcsot. ★ Kísérő nélkül alig találjuk meg az Arai-)}' János utcát. A lovaktól, szekerektől kita­posott kocsiútóh sár, csak a járdán lehet közlekedni. Az utca másik végéről kis cso­portban jönnek-a-cigányok. — Erre kell menni a... Még be sem fejezzük, hogy hová is szeretnénk eljutni, máris mondják: arra. Meg, hogy: az enyémet is'tessenek megnézni. Citromsárga. Fönt a dombon Opel Re- cordból száll ki a gazda, mármint a kocsi gazdája. Praszner János kőműves- mester. Ö kalauzol bennün­ket végig a szép utcasoron. 17 ház egymás mellett. Nagyság­ra egyformák, C—1-es típu­súak, de színük más. Az utol­só kettőn még dolgoznak, a többiekben Praszner felesé­gével az élen, végzik a taka­rítási. , Benézünk néhányba. Tágas előszobából nyílik a padlós nagy szoba, a köves konyha és a fürdőszoba. Hátul az ud­varban mindenütt ott áll a WC. (A régi telepen összesen egyet láttunk.) A szobákba sokan bevitték már az új bú­torokat. Némelyik szekrény teteje majd leszakad, a beíőt- tesüvegektől. A héten már a villanyt is bekötik, aztán kezdődhet az igazi beköltö­zés. A tanácsházához megyünk. Az úton jól öltözött cigány­házaspár jön szembe velünk. A férfi csilláit. az asszony függönykarnist és néhány ap­róságot visz. Bemutatkozunk. Balogh Antal — övé a szél­ső ház — a buji tsz építő- brigádjában dolgozik. — 2500-at keresek — mondja —. de volt olyan 1959 óta, hogy évekig nem kaptunk semmit. Akkor még gyenge volt a fez. ,A csillárra nézünk. Már mondja is, hogy a másik h4z- ba —■ a telepibe — egy ren­des darabot nem tudtak ven­ni, mert olyan vizes volt, hogy minden meg'penészedett. — Vettünk már televíziót is 6500 forintért — újságolja —, de örülnek is neki a gye­rekeit ’ Baloghéknak hét gyerekük van. de velük él aZ egyik lá­nyuk, férje és a kis unoka lakásuk van. A kicsit meg — 2 éves — nem lehet magára hagyni. A férjem jól kere« megélünk abból. ★ Harminckilenc cigánycsa­lád ól Bujon. Tizenkettő mái korábban beköltözött a falu - ba, ott építettek. 17 család pedig ezekben a napokban költözik az Arany'János ut­cába. 75 ezer forintot kell ér­te kifizetni, havi 250 forint- jával. A telket ingyen kap­ták a családok, az árát a ta­nács fizette ki. Kosa Viktomé tanácselnök visszaemlékezik arra a két évvel ezelőtti vb-ülésre, ahol elhatározták: felszámolják a cigánytelepet. Azóta sokszor hívták be az ott lakókat. Ele­inte meg kellett győzni őket, aztán már olyan előadásokat is meghallgattak, ahol a spe­cialista együttélés szabályai­ról. a társadalmi tulajdon vér delméről volt szó. Most pedig úgy tervezik, hogy az iskola igazgatója esztétikai előadás­ra hívja meg az Arán)7 Jáncfe utca lakóit, Bujon mindenki örül. ,A ugányok azért, mert lakájt kaptak, a falu lakói apát, mért a megyében az eiiak között számolták fel a Víg­nak nevezett nyomortelepeL Az új házakban felnövő gye­rekeknek pedig már nem lesja szükségük arra, hogy meg- anulják a nótát: „Cigány, cigány, miért vagy cigány—” Balogh József és Hammel József rw?artjfc — Ilyen családnak nem lesz túlságosan nagy áz új húz, de mégis igazi otthonunk lesz. Kisfiú áll a tanácsháza be­járatánál. Horvátit . Aladár­nak hívják és negyedikes. Azt mondja eddig 3,2 volt a bizonyítványa, de ha beköl­töznek, jobb lesz. — Miért? — Mert van villany! Hoo-váthné — a gyerek any­ja — is ott várja a kulcsot a többiekkel. A férje • Pesten dolgozik. — Én is dolgoztam négy hónapot azért, hogy jobban tudjunk vásárolni az új la­kásba. Csíki Jenöné is elment há­rom hónapig a Budapesti 3. sz. Építőipari Vállalathoz. 1800 forintot keresett havon­ta: bútorra. — Tovább már nem tudok menni, mert eddig anyukám vigyázott a három gyerekre, de most már nekik is külön A BALOGH CSAT.,ÄD Ű.f LAKÁSÁNAK ELSŐ DÍSZÉ. EZ VOLT A TEGNAP... ÉS EZ A MA!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents