Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
atXVIII. ÉVFOLYAM 256. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1971. OKTOBER 30, SZOMBAT LAPUNK TARTALMÁBÓL Ülést tartott a megyei tanács (3. oldal)' Emberek és milliók Mátészalkán (5. oldal) Hét végi sportműsor (9. oldal) A lottó nyerőszámai (10. oldal) Megkezdte tanácskozását az országos nőkonferencia Pénteken a Parlament kongresszusi termében megkezdte tanácskozását az országos nőkonferencia. A magyar nőtársadalom minden rétegét korosztályát képviselő 600 meghívott nagy tapssal köszöntötte társadalmi és politikai életünknek az elnökségben helyet foglaló neves személyiségeit, köztük Benke Valériát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Társadalmi Szemle fő- szerkesztőjét, Pullai Árpádot, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát, Vályi Pétert, a kormány elnökhelyettesét, Jakab Sándort, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjét és Varga Gá- bomét, az országgyűlés alelnökiét A kétnapos tanácskozást Pullai Árpád nyitotta meg. PULLAI ÁRPÁD: PULLAI ÁRPÁD, AZ MSZMP KB TITKÁRA MEGNYITÓ BESZÉDÉT MONDJA. A párt továbbra is munkálkodik a nők helyzetének javításán Kedves elvtársnők! Elvtársak! Megtisztelő megbízatásnak teszek eleget, amikor átadom az országos nőkonferencia minden résztvevőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága üdvözletét, szívből jövő jókívánságait. Mindenki, aki e tanácskozásra meghívást kapott, meggyőződött afelől, hogy a magyar társadalom most valósághű számvetést vár tőlünk arról, hogyan dolgoztunk — a Központi Bizottság ismeretes, a X. kongresszus által megerősített határozatának megvalósításáért — a dolgozó nők helyzetének javításáért. Azt is figyelemmel várja közvéleményünk, mit szándékozunk tenni a jövőben. Azt mondhatjuk, hogy ez a tanácskozás a jó irányban tovább fejlesztett munkánk fontos állomása, s — ha jól dolgozunk a két nap alatt — a konferencia újabb, a fejlődést gyorsító eredmények forrása, ösztönzője lehet. Az egész társadalom ügye Másfél év — történelmileg igazán szemvillanásnyi — távlatából tekintsünk vissza a határozat megjelenése utáni időre. Az első tapasztalat az volt — ahogyan néha tréfásan vagy ironikusan mondták —, hogy „divatba jöttek a nők”. A nők problémáiról írt a sajtó, beszélt a rádió és a televízió. Már akkor is kitűnt, hogy kezdeményezésünk nem tiszavirág életű fellángolás, nem kampány. Szándékainknak megfelelően azt kívántuk elérni, hogy mindenki megértse és magáévá tegye: a dolgozó nők érdekében akfeor tehetünk lényegesen többet, ha az egész társadalom összefog. A Központi Bizottság — mint ismeretes — ilyen szellemben foglalt állást. Megtárgyalták a nők helyzetét és az ebből fakadó tennivalókat a megyei pártbizottságok, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az OKISZ. Ahol nők dolgoznak, mindenütt megalakultak a nőbizottságok. Következésképpen a nők gondjaival, helyzetük javításával ma elsősorban ott foglalkoznak, ahol az érdekel I k dolgoznak. Elértük tehát, hogy a nők problémáival gyakorlatilag az egész társadalom törődik. Manapság elég gyakran elhangzik — s mintha sablonná kezdene válni e fogalom: társadalmi ügy. Előfordul, hogy olygn kérdéseket is erre a rangra emelnek, »melyeknek megoldása egy vállalat, termelőszövetkezet, esetleg egy intézmény feladata lenne. Nem árt, ha e tekintetben is világos különbségeket teszünk. A fejlődést előrevivő általános politikai, gazdasági, szociális, kulturális célok, tennivalók, melyeket csak az egész magyar társadalom összefogásával, erőfeszítéseivel vihetünk sikerre: valóban társadalmi ügyet jelentenek. Ilyen a női egyenjogúság teljes érvényre juttatása is. Szükséges ezt hangsúlyoznunk azért is, mert sokan úgy gondolják, hogy a nőkérdés megoldása egyenlő a szociális vagy gazdasági juttatásokkal. Nem szándékozom az utóbbiak horderejét kicsinyíteni, a valóság azonban az, hogy a női egyenjogúság a szocialista társadalomban több ennél. Felszabadulásunk kezdetén a nő történelmi hátránynyal indult. A legnagyobb társadalmi igazságtalanságot, á nőket is sújtó kizsákmányolást és megkülönböztetéseket közvetlenül a népi hatalom győzelme után megszüntettük. Jogaikat törvényeinkben általában a kor színvonalára emeltük. Ám az évszázadokon át beidegző- dött szemlélet és gyakorlat a társadalmi tudatból nem tüntethető el jogszabályokkal, rendeletekkel. A határozat e téren is megvonta negyedszázados fejlődésünk mérlegét. Most közösen vizsgáljuk, hol i$ tarfunk jelenleg. Végül, a sajátosságok közül a legfőbb: a nő nemcsak állampolgár, dolgozó, és adott esetben közéleti ember, hanem családanya is. Azon túl, hogy a társadalmi munkamegosztásban cselekvőén részt vesz — mint anya — számokban le nem mérhető többletet nyújt a társadé lomnak. Azt a többletet, ami, költők, írók oly sokszor és olyan szépen megfogalmaztak. Azt hiszem teljesen elég, ha erről annyit mondunk: életet adnak. • • Ösztönözni a helyi kezdeményezéseket A nő ebből eredően többletterheket visel. A Központi Bizottság határozatai egyebek között azért született, hogy a család ellátásának terheiből nagyobb részt vállaljon a társadalom. Azt hiszem, ennek érzékeltetésére elég a kormány 1013-as számú rendeletére utalnunk, amely a párthatározat óta látott napvilágot. * Szükséges azonban újólag azt is hangoztatni: az állam egymagában nem tud mindent magára vállalni. Nem győzzük eléggé méltányolni és ösztönözni az önálló helyi kezdefnényezéseket, a helyi lehetőségek jobb feltárását, azok kihasználását. Óvodák, bölcsődék létesítése, ahol mód van rá helyi összefogással is, a nők munka- és szociális körülményeinek javítása, fokozott megbecsülésük, tisztségekbe emelésük nem valamiféle jótétemény. A társadalom és a nők közös érdeke, mert ez az egész társadalom haladása érdekében történik. Az ország nem nélkülözheti a nőt sem a munkapad mellett, sem a közéletben. Véleményük, tapasztalataik nélkül nem hozhatnánk . reális döntéseket a politikában, a gazdasági életben. A tétel ugyanakkor fordítva is igaz: a nők jól felfogott érdeke, hogy a társadalmi munkamegosztás minden szintjén hallassák hangjukat, a teljes jogú és értékű állampolgár felelősségével fogalmazzák meg véleményüket ott, ahol a döntések születnek. Az ugyanis, hogy a társadalom életére kiható döntésekben miként érvényesülnek a nők sajátos érdekei — az a nők munkahelyi, közéleti véleménynyilvánításától (Folytatás a 3. oldalon) Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Losonczi Pál tájékoztatta a Népköztársaság Elnöki Tanácsát az Irán állam 2500 éves fennállásának ünnepségein való részvételéről. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet alkotott a Büntető Törvénykönyv módosításáról, illetve kiegészítéséről. E módosítást és kiegészítést az tette szükségessé, hogy a Büntető Törvénykönyv hatályba lépése óta szocialista társadalmunk fejlődésében végbement jelentős változásokat és e fejlődés követelményeit a Büntető Törvénykönyv visszatükrözze. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa felhatalmazta a kormányt, hogy az óvodák, az alsó- és a középfokú oktatási intézmények, valamint a múzeumok létesítésének, működésének és megszüntetésének egyes kérdéseit az 1971. évben elfogadott tanácstörvénnyel összhangban szabályozza. Az Elnöki Tanács ezután egyéb, folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. (MTI) Kádár János és Fock Jenő fogadta Otto Winzert Kádár János,, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Otto Winzert, az NDK külügyminiszterét. A Központi Bizottság székházábain folytatott szívélyes, elvtársi eszmecserén részt vett Péter János külügyminiszter, Kovács Imre, hazánk berlini és dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete. Fock Jenő, a kormány eä- nöke pénteken délelőtt hlva- ‘ tatában fogadta Otto Winzert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón jelein volt Péter János külügyminiszter, Kovács Imre, hazánk berlini és dr. Herbert Plaschke, az ND19 budapesti nagykövete. Otto Winzer, az NDK küW ügyminisztere pénteken délután a Duna Intercontinentalban rendezett sajtókonferencián találkozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. A konferenciái* részt vett Marjai József külügyminiszter-helyettes és dr. Herbert Plaschke. az NDK budapesti nagykövete is. Drj Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tá jékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte a minisztert és a résztvevőket Ezután Otto Winzer beszélt magyarországi látogatásairól, az időszerű nemzetközi kérdésekről, majd az úiság-t írók kérdéseire válaszolt. Országgyűlési küldöttségünk Szamarkandban Ötödik napja tartózkodik a magyar országgyűlés nyolctagú küldöttsége a Szovjetunióban. Képviselőink a középázsiai Üzbegisztánnal ismerkedve pénteken reggel a 200 000 lakosú Szamarkand- ba érkeztek. A köztársasági sajtó, akárcsak a kétnapos ukrajnai látogatás idején, fényképes riportokban számol be a magyar delegáció mozgalmas programjáról. Csütörtökön este ez a mozgalmasság sajátos értelmet kapott, mivel Tas- kentben enyhe földlökéseket lehetett érezni. A földrengés epicentruma az üzbég fővárostól néhány száz kilométerre volt. Országgyűlési delegációnkat, amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Öizottságá- nak tagja, az országgyűlés elnöke vezet Szamarkand repülőterén a területi és a városi tanács vezetői fogadták. A küldöttség kíséretébe» van szovjet részről Aleksze) Sityikov, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke, magyar részről Makiári György, moszkvai nagykövet*; ségünk első titkára. A magyar képviselők a nap folyamán látogatást tesznek a másfél milliós lakosú szamarkandi terület (megye) tanácselnökénél, ismerkednek a város történelmi és művészeti nevezetességeivel, felkeresik a Karakül-juhte- nyésztési Tudományos Kuta-j tó Intézetet. Szabolcs és Borsod határánál t Áthúzták a Tiszán a Barátság II. kőolajvezetéket Mint ismeretes, a határ menti Tiszaszentmártontól Százhalombattáig háromszáz kilométer hosszúságban épül meg a Barátság II. kő- olajvezeték magyarországi szakasza, amelyen át 1973- tól évente 3,5 millió tonna, később pedig még több olaj érkezik majd a Szovjetunióból. A hatalmas létesítmény építői pénteken nagyszerű munkasikert ünnepeltek: a Tisza vonaláig elkészült hatszáz milliméter átmérőjű csővezetéket áthúzták a folyón. AZ izgalmas és nagy körültekintést' követelő munka előkészítését már hetekkel ezelőtt megkezdték. Tiszapalkonya térségében „j cső útjának” biztosítására a folyó két partján öblöket alakítottak ki, majd kotróhajóval másfél méter mély árkot építettek a mederben. Ezután a Tisza borsodi árterén összehegesztették és különleges vízhatlan szigetelőanyaggal látták el azt a háromszázötven méter hosszú csővezetéket, amely a folyóba került. A vasszánkóra erősített mintegy 200 tonna súlyú csőkígyót a Tisza medrében kiképzett árokba helyezték és pontos mérések után karvastagságú drótkötelekkel egy kétszázötven lóerős szovjet traktorra! áthúzták a másik partra. A jól megszervezett munka alig valamivel több, mint háromnegyed órát vett igénybe és délután két órakor a Barátság II. olajvezeték már átszelte a Tiszát. Ezzel egyik legnagyobb feladatukat oldották meg a Siófoki Kőolaj- vezeték Vállalat brigádjai. OTIÁG PROLETÁRJAI,EGYES0IIETEKI
