Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-28 / 254. szám
fWt otFtőSer 28. KW FT MAGVAftAnwíö '3. oMstf Női gondok szakmai szakszervezetek ja$ Aivíz utón Kovács Mihályék háza Kérsemjénben A nőket érinti elsősorban — de egész társadalmunk haladása, fejlődése szempontjából fontos tanácskozásra kerül sor: a Magyar Nők Országos Tanácsa október 29-re és 30-ra összehívta a magyar nők országos konferenciáját a Parlament kongresz- szusi termébe. Nyíregyházáról csütörtökön délután utazik a fővárosba az a 20 tagú nőküldöttség, amely a megyei szakszervezetek, a Hazafias Népfront, a tsz-szövet- ségek, a MÉSZÖV és a KI- szöv nőbizottságainak, így megyénk egész nőtársadalmának képviseletében részt vesz ezen a konferencián. 600 asszony, leány: munkások, tsz-tagok, alkalmazottak, értelmiségiek, háziasszonyok vitatják meg mindazokat az eredményeket és a további teendőket, amelyekről a párt 1970 febx-uári nőhatározata szólt, s amelyekről úgy emlékezett meg a pártkongresszuson Kádár elvtárs: „A társadalmi Igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Érthető, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is.” A 600 asszony a vitaindító előadás után öt munkabizottságban tárgyal, vitatkozik majd. A bizottságok témái szinte minden asszonyt, női gondot, problémát felölelnek. Az öt témakör így oszlik meg: 1. A nő és a munka; 2. Szociálpolitika és egészségügy; 3. Háztartás-korszerűsítés, szolgáltatások; 4. A nők képzése és a közéleti aktivitás; 5. Az egyenjogúság a jogszabályok tükrében. Már a felsorolás is sejteti, hogy jóformán minden közös gondunk, örömünk terítékre kerül. Sokféle okos, jó kezdeményezés segítette az utóbbi másfél esztendőben is a . nők sorsának, munkájának köny- nyítését, még felsorolásszerűen is nehéz valamennyire kitérni, ötödik évét tölti be hamarosan a gyermekgondozási segély, eddig megközelítően 300 ezer asszony vette igénybe^ Ez azt jelenti, hogy a kereső szülő nők 65—70 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. Legalább ilyen izgalmas kérdéseket tartalmaznak az egyéb, megvitatandó témák is. Igaz, az üzemek — a Csúnyának születtem és ezért sokáig idegennek éreztem magam az emberek között. Irigység és bűnbánat vitázott bennem, többször éreztem, hogy gonosszá válók, aztán meg bölcsen beláttam, hogy félresikerült ábrázatomért senkit nem okolhatok. Azért az élet még így is sokat ért. Volt kenyerem és becsületem, ruhám és otthonom, mindenem, ami szükséges az emberséghez; csak szeretőm nem volt még soha. Szomorú barátságot kötöttem a magánnyal. Eleinte irtóztam tőle, de aztán hozzászoktam, ez is jobb volt a semminél. Esténként szokott fölkeresni. Jött, homályos köpönyegébe burkolt, vonszolt magával, mint szél a vitorlát. Útját sohasem lehetett kiszámítani. Volt úgy, hogy a neoncsövek fényalag- útjában hajtott végig, de a sikátorokat jobban szerette. Ráhagytam magam. Nem figyeltem rá és ilyenkor elfelejtettem, hogy velem van. Úgy hazudtam le magam előtt az estét, hogy visszaálmodtam a nappalokat. Kellett ez, hiszen egyedül a nappalokért volt érdemes élni. Akkor sokat értem. Szép nők vártak rám és irigyeltek a gyerekek. Guruló palotám ragyogva zümmögött végig a Nagykörúton. Úszott szépen, ünnepi nyugalommal, mert én nem szevaslatara, de öntevékenyen is — különféle szociális kezdeményezésekkel juttatják kifejezésre intézkedési készségüket a nőkért. Lesz tehát, amit elismeréssel nyugtázzon a nőkonferencia, jólesően vegyenek tudomásul a munkabizottságok. I/egalább ilyen hangsúllyal esik szó azonban a teendőkről, a gondok további enyhítésének útjairól, módjairól. Megint csak címszavakban: talán egyik legégetőbb szociálpolitikai problémánk, hogy ma csak az óvodáskorúak 54 százalékának jut hely a gy erm eki n tézményekben. Nagy szükség van a tsz-ek óvodaépítési akciójának megkezdésére, az üzemi és tanácsi kezdeményezések megvalósitására, kisiskolásoknál az egész napos iskola bevezetésének meggyorsítására. Külön téma: a szolgáltatások. Az ipari szövetkezetek nemrégiben lezajlott kongresszusán is sok szó esett arról, hogy a nők otthoni „műszakját” a különböző szolgáltatások nem segítik még eléggé. Előfordul, hogy éppen a kevésbé ellátott területekről feledkezik meg ismét és ismét a szolgáltató- ipar. Nem közömbös a tanácskozók előtt az sem, milyen a nők közéleti szereplési lehetősége, a vezetők közötti aránya, mennyire védik az asz- szonyokat, az anyákat a jogszabályok — és milyen újabbakra lenne még szükség? Annál is fontosabb, hogy szó essék ezekről, mert megfigyelhetó ■ sok vállalat, üzem készséges a szociálpolitikai intézkedések meghozatalában. de vonakodik ha a rátermettek szakmai képzéséről esik szó, ha ki kell nevezni tehetséges asszonyokat vezetői posztokra. Tény az is, hogy a családjogi törvény sok szempontból korszerűtlen, érvényben vannak még olvan jogszabályok is. amelyeket meg kellene már változtatni. A 600 küldöttnek tehát bőségesen akad munkája. Amellett, hogy az országos konferencián újraválasztják a Magyar Nők Országos Tanácsát. A nők „közös dolgairól” folytatott kétnapos eszmecsere fontos mérföldkő a nőmozgalom, de az országnak több, mint felét alkotó nőtársadalom életében is. rettem gyilkolni a motort. Komoly embernek hittem magam, amiért keshedt létemre, nagy fülem és libaorrom ellenére ilyen csupa- üveg-csupakék csodát bíztak a kezemre. Tiszta fülkémből mesének láttam a világot, pompás kocsim rakétaként szeli magának az utat az apróbb járművek tarka tülekedésében. Sok-sok embert fogadtam vendégül, néha gyönyörű lábakat láttam a megállóban topogni, csak az nem szállt fel soha, aki elhozta volna a lelki üdvösségemet... Pedig az ideje itt lett volna már. Idestova tíz esztendeje borotválkoztam, a haverok sorra házasodtak mellőlem, jóanyám aggódni kezdett, hogy sután és bambán, egyedül fogom végig- szédelegni az életemet. Próbálkoztam, persze, mihelyt illendővé vált? csakhogy a csúnyaságom nem intett józanságra, vesztemre csupa szép lányba habarodtam bele, holott a bátor önkritika hamarabb szerencséhez vezetett volna. Immár megengedhetem magamnak, hogy csúfolódjak egykori balgaságomon. Csak a szegénylelkűek hiszik, hogy a szép nők ölében terem a boldogság. Vagy mégis?... Könnyen lehet hogy így igaz, mert akire rátaláltam, csakugyan nagyon szép... Mint annyiszot, a maganjr A tetőn ketten dolgoznak. A ház előtt nincs kerítés, mert az építkezés idejére lebontották még azt is, amit a víz otthagyott. Újat meg addig nem készíthettek, amíg nincs befejezve a lakás. Szokatlan ez a szürkéskék szi- likáttömeg a szépen kifestett házak között. Mert ez az egyetlen ház Kérsemjénben, amely még mindig nem készült el. És ahogy látszik, még remény sincs arra, hogy a hideg tél beállta előtt beköltözhessenek. Kovács Mihály 84 éves tsz-járadékos, 79 éves felesége és 60 éves lányuk lesz majd a gazdája, ha készen lesz. Addig egy háromszor négyméteres nyári konyhában laknak. Vizes a told Kovács néni éppen ebédet főz, de mikor ketten 'beállítunk, abbahagyja, mert alig lehet mozdulni. A három fekhely, a szekrény, a tűzhely és az asztal elfoglal minden helyet. — Nézzék meg milyen vizes a föld — szólal meg a lánya és közben felemeli a konyha földjét betakaró szőnyeget. — Február óta lakunk itt, akkor bontották el a házat. Ez nem dőlt össze, még maradhattunk benne a télen. Fontosabb volt a többi, ami teljesen lakhatatlan lett. Kovácsék háza tehát erre az évre maradt. A tavalyi építők, a veszprémiek természetesen nem vonultak visz- sza erre az évre, de az elmaradt lakásokat ktsz-ek, vágj' kisiparosok vállalták el. A Kovácsékét Albert Sándor lónyai kőműves. A szerződést annak rendje és módja szerint megkötötték, amelyben ez áll: átadási határidő július 1. — Nagyon örültünk neki, hogy nyáron lesz kész a házunk. Gondoltuk, jól kiszárad, mire jön a hideg. De már amikor elkéstek, azt sem bántuk volna, ha október elsejére lesz is kész. Nem hogy a határidőből, de még október egyből sem lett semmi és az előjelek még most is belém karolt és végigvonszolt a városon. Hűvös volt már, magamon hagytam a nagykabátot. Soha ennyire még nem sajgóit föl bennem az asszony hiánya. Az csak mese, hogy tavasszal bolondul meg igazán az ember. Lehetséges, így történik a nagy többséggel, de én akkor még nem tartoztam a boldog sokasághoz. Háborgó irigységgel kóvályogtam az utcán, mindenkinek volt valakije, alig láttam hozzám hasonló magányos bolyongót. Se a rendőr, se a vagyán, se az osonó macskák nem törődtek velem. Legalább pofozott volna föl valaki. Szenvedtem, mint az állat. Még a kezem is sírt a zsebemben, követelte a tenyerem, hogy asszony hajához érjen, hogy megsimogasson már valakit, pedig fáradt volt, sajgott; talán éppen ezért vágyott any- nyira egy másik test fáradságot oldo melegére. Magam sem tudtam. hogyan keveredtem el a Május 1 útra. A Liget sarkánál egy lány szállt le a 25-ös villamosról. Senki más, csak ő. Az utca üres volt. Utánasiettem. Nem is én voltam., Létezésem furcsa módon átváltozott, üresen baktatott a sötétkék nagykabát és helyettem az átforrósult levegő érzékelte, hogy a lánynak barna kontya van. karcsú a dereka, egy kicsit vastag a bokája és mégis olyan mennyemost is nagyon rosszul alakulnak. A NYIRBER mátészalkai kirendeltsége október 15-re helyszíni egyeztetést tűzött ki. A felvett jegyzőkönyvben ez áll: a kivitelező — Albert Sándor kőműves — nem jelent meg. Kétórás várakozás után a beruházó vállalat képviselői nem vártak tovább, de hiába is vártak volna, Albert még október 25-én — ottjórttunkkor — sem volt a félbehagyott ház környékén sem. — Lassan haladtunk már az elején is — mondja a háziasszony — mert nem kaptunk fuvareszközt, amit a romok eltakarításához kértünk a tsz-től. — Éppen a legrosszabb időben jöttek — mondja Tóth Béla tsz-elnök. — Akkor volt a legtöbb munka a tsz-ben. Előtte meg azt mondták, hogy a kisiparos azt is vállalta, hogy elhordja a bontási anyagot. A szerződés Albert Sándort Lónyán, a lakásán, aztán az apósa lakásán kerestük, míg megtudtuk, hogy Mándokra ment a TÜZÉP-hez cementet vásárolni. A felesége tudott a kérsemjéni házról, de arról már semmit, hogyan halad az építkezés. Mándokon, a TÜZÉP pénztárában valóban megtaláltuk Albert Sándort. — Nem én építettem, hanem az apósom — védekezik — és én nem tehetek róla, hogy ennyi ideig sem készült el. Meg aztán az anyag- beszerzés is nehéz volt. Hol ezt nem kaptunk, hol azt. Meg lehet kérdezni a TÜ- ZÉP-vezetőtől, hogy majdnem minden nap itt voltam. Mondta, hogy mikor érkezik a vagon és már itt vártuk. — Miért nem jelent meg az egyeztető tárgyaláson? — kérdezzük tőle. — Nem én kaptam a meghívót, hanem az apósom — hangzik a válasz. Míg beszélünk, a fuvaros a tehénszekérrel és zsebében egy üveg borral ott áll a hátunk mögött. Ez utóbbit len puha járása, mintha az angyalok nővére volna. Tökéletesen elfelejtettem, hogy miként szólítottam meg. Csak akkortól emlékezem, amikorra lassacskán visszaváltoztam önmagámmá. Megtudtam, hogy a lány balzsamos kenőcsért siet az SZTK- ba, mivel az apja, aki vonatfékező, reumával bajlódik, ő pedig vegyésztechnikus egy nagyüzem laboratóriumában. Nagyon sietett. Alig félórát sétálhattam vele a kihűlt Ligetben. A Vásárváros drótkerítése mentén ballagtunk és én aljasul örültem, hogy nógatás nélkül jön velem a sötétbe. Elhatároztam: akkor is megcsókolom, ha utána nyomban fölakasztanak. Vad ellenkezésre, pofonokra, karmolásra számítottam — s szelid engedelmességgel ajándékoztak meg. Nem igaz — gondoltam gyönyörű kétségbeeséssel — ez nem én vagyok. Nekem nem lehet ekkora szerencsém. Fölkaptam újjongva, hogy még a lába se érje a földet. Ringattam, dajkáltam, mint egy óriás; cingár testem sovány erejével csodát művelt a jóság. Azt hiszem, kevés kellett ahhoz, hogy viharosan kilombosodjanak a platánfák és az Állatkertben elbő- düljenek az oroszlánok. Aztán visszahozott a földre a gyanú. Végigborzongtam, mintha férges almába haraptam volna. Fülembe súgta az ördög, hogy ez az ő leánya, nem is lehet más, mert miféle céda az, aki az ismeretség első órájában hajlandó csókolózni? Ekkor már örültem, hogy siet, de a lelkem mélyén mégis alázatos hálát éreztem iránta. ugyan szívesen titkolna, mert úgy dugja zsebre a kezét, hogy eltakarja az üveget a nem beavatottak elől. — Tudja-e, hogy enyhén szólva szabálytalan, ha az apósa helyett ír alá szerződést? — faggatjuk tovább a fiatalembert. — Tudom! Csak ennyi a válasz és bár nem mondta, ebben benne van, hogy az após nem önálló kisiparos, nyilván nincs iparengedélye. Magyarul: egyszerű kontár. Lehet, hogy ezért van ujjnyi nagyságú repedés a kérsemjéni ház alapján és egy kis rossz- indulattal akár adócsalást is feltételezhetünk. Ha nincs nagy nyereség Úgy tűnik, ez a kis elkalandozás szorosan az ügyhöz tartozik. Mert Albert Sándor munkája nem anyaghiány miatt áll, hanem egy másik lakásépítésen dolgozik. De otthon. Nyilván így kényelmesebb, mert Lónya legalább 70 kilométerre van Kérsemjénhez. És az is lehet, hogy az árvizes lakáson nincs nagy nyereség. Csak azt is hozzá kell tenni, hogy erkölcsi normák is vannak, amit — írásban rögzített szerződés nélkül is — be kell tartani. Akár a hivatalos kivitelezőnek, akár aki helyett megkötötte a szerződést. ★ November 7-én lesz egy éve, hogy beszámoltunk olvasóinknak arról: Kérsemjénben adták át elsőként az újjáépített lakásokat. Jó egy hét híján egy éve ennek. És most éppen Kérsemjénből kell arról beszámolni, hogy a Kovács családnak nincs hová beköltözni. És ami legalább ennyire elkeserítő: nagyon sok kisiparos végzett lelkiismeretes és áldozatos munkát az árvizes lakások építésénél, azt most egyetlen emb'” ' ’^es feledtetni. Amikor világosba értünk, döbbenten láttam, hogy milyen szép. A szája valószí- nütlenül pici és finom volt, arcán valami tündéri álmodozás derengett, csak azt nem értettem, hogy fekete szemében miért lappang ijedelem. S szomorúan sajnáltam le magam; hiszen a csúnyaságom ijesztette meg. Másra nem gondolhattam. Be kellett látnom, hiába rossz lány. hozzám képest még így is túlságosan sokat ér. Csak akkor fordult szembe velem, amikor búcsúz- kodtunk. És most értettem meg, miért vezetett sétánkon mindig a sötét felé. Bal arcán vörös forradások alkottak fájdalmas csillagokat. Döbbenetemre előre számított. Elnevette magát. De inkább sírt volna. Attól talán nem rendülök meg annyira. — Rossz kedve volt a lombiknak. Dühében szétpukkadt — mondta kedvesen, mintha mesélt volna. Azóta sokszor megcsókoltam arcán azt a csillagot. Illik hozzá. így az enyém. Kiderült, hogy a szerencse volt az, aki annyit csavargóit velem. Csak bánatnak öltözött, hogy egy szép napon harsányan elnevesse magát, ledobja utálatos fekete köpönyegét és vidám legényként barátkozzon velem tovább. November második szombatján esküszünk. Anyámék- nál lakunk majd, van ott egy kis szoba, most az öregem barkácsol benne, mert a rádiószerelés a mániája. Bár életben csúnya vagyok, mégis elmegyünk a fényképészhez. Többen mondják, hogy fényiképe« egészen jól mutatok. MINDENFÉLE Pernyeeső A fűtési szezon javában tart, és már látható, hogy a sokéves nyíregyházi gond az idén sem szűnt meg. A város különböző pontjain a középületek kéményei ontják a füstöt és a pernyét. A Nemzeti Bank kéménye élenjár ebben. Nem sokkal marad el emögött a Zrínyi utca több bér háza sem. De kétségbeejtöen ontják a koromdarabokat a város minden pontján az új óvodák és bölcsődék kéményei. Látszólag a koromszűrő és füstvédő rácsok ismeretlen fogai-) mák a városban. A szakszerű és korszerű tüzelést szabványok, előírások szabályozzák. A védői elszerelések alkalmazását isi Ugyanakkor egyre szigorúbban vesszük a levegővédel-) met is. Kár, hogy mindez itt csak füstbe ment terv. Ampullagyártó Lelkendezve adott hírt lapunk is arról, hogy jó régeit 600 ezer forintért ampullagyártó gépét vásárait az UNIVERSIL. Még fénykép is készült róla. próbaüzemelés közben. Bár a gazda új. látszólag a frontok azért még nem tisztázódtak az üzemben. Az üvegtechnika dolgozói egyre többször teszik fel a kérdést: miért áll ez a drága importgép? Vajon miért nem keresnek piacot, és dolgoztatják .« berendezést? A dolgozók úgy vélekednek, hogy gép is lehet törzs- gárdatag. Bár ennek van egy negatív tulajdon ága: nem dolgozik. Ezért pedig senkinek nem jár elismerő jelvény. Rendezetlenség Keleti tarkaság, a bazárvf- lág zavara: ez az első. ami szembetűnik a nyírbátori piacon. Egymásba folyik itt a zsibvásár és a gyümölcs- piac, az óct'kás es a baromfiárus, a ruhakereskedés és a kolbászsütöde. És mindez tökéletes káoszban. A műemléktemplom háta mögött, a Madách utca végén látható mindez, mégpedig olyan terepen, ahol eső esetén dágvány várja az eladót és vevőt. A rendezetlenség messze túlnő azon a határon. ami egy piac sajátja lehet. A városiasodó Nyírbátorban lehet, hogy a piac színfolt. mindez azonban a helybeli vásárlóknak aligha vigasz. Mert a vevő általában nem csodálkozni, hanem vásárolni megy ide. Játékvásár Az ajándékozások időszaka következik. Sok szülő áll ilyenkor tétován a játékbolt előtt. Mit is vegyen ilyen vagy olyan korú gyermekének? Választék van. és éppen itt a bökkenő. A szülő nem tudja, melyiket is válassza. Sokfelé megvalósították már, hogy ilyen időszakban a játékboltokban, vagy másutt a játékvásár idején pszichológus. pedagógus segít a szülőnek. Tanácsot ad. az életkori sajátosságnak megfelelő játékra irányítja a figyelmet, utal a játék nevelő szerepé-e. Nagyon helyes lenne, ha Nyíregyházán és másutt is a megyében szokássá válna az ilyen jellegű tanácsadás. Kivételezettek A helyi közlekedést lebonyolító Ikarus 55-ös buszokon az a rend, hogy elől szállnak fel. hátul pedig le. Elvileg ez biztosítja a gyors közlekedés egyik feltételét. Igen ám. de ezzel a járattal mennek munkába a Volán dolgozói is. ök ezt a szabályt nem veszik tudomásuk Elől szállnak fel. az igaz, de állva is maradnak a gépkocsivezető mellett. Aztán elől is szállnak le. Nem kétséges, az egyszerű utas is hallandó időnként ilyen szabálytalanságra. Ez viszont kap is vastagon a vezetőtől. A volánosok kivételt képeznek. Mert egyik vo- lános nem vájja ki a másik szemét. Balogh József Gerencsér Miklós: A csúnya legény Bürget haéfif
