Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

8. ©Ma! ffprrT MAGVAROT?^*?* ffrt otrfdíer »; KOMMENTÁR Búcsúpillantás Táj vanra Országgyűlési küldöttségünk Taskentáe utazott Most, hogy Tajvan képvi­selőit eltávolították a világ- szervezetből, érdemes egy pillantást vetnünk erre a különös sorsú szigetre. Mivel a mostani nagy változással a szigeten uralkodó rezsim gyakorlatilag távozik a nem­zetközi politika porondjáról, úgyis mondhatnánk: búcsú- pillantást. A rezsim vezetője, a 85. évéhez közeledő Csang Kaj- sek szerdán felhívással for­dult a lakossághoz. „Egység­re és nyugalomra” szólította fel a sziget lakóit, sőt azt is megismételte, ami már húsz esztendeje is groteszk volt, de most egyenesen komikus­nak tűnik: hogy továbbra is el van szánva „a kommunis­ta kormány megdöntésére”. Csang Kaj-sek 1886-ban, Csekiang tartományban szü­letett. Fiatal tisztként csat­lakozott a dr. Szun Jat-szen által alapított, akkor prog­resszív polgári forradalom­hoz, amely 1911-ben szere­pet játszott a császárság megdöntésében. Szun Jat- szen halála után azonban Csang Kaj-sek hamarosan el­árulta az alapító és a moz­galom elveit. Csatározott ugyan az észak-kínai feudá­lis kiskirályok csapataival, de legfőbb feladatának már ak­kor azt tartotta, hogy a Kuo­mintang teljes katonai erejé­vel szembeforduljon a kom­munistákkal. A harmincas évek elején •— Szun Jat-szen végakara­tával élesen szembefordulva hat nagy hadjáratot vezetett korábbi szövetségese, Mao Ce-tung csapatai ellen. 1934- ben azonban a délkelet-kí­nai hegyekben a kommunis­táknak sikerült kitörniök a gyűrűből és ekkor került sor — északnyugati irányban — a híres nagy menetelésre. A második világháború után a polgárháború kiújult és 1949-ben Mao Ce-tung kato­nái bevonultak Pekingbe. A megvert generalisszi­musz végrehajtotta a történe­lem egyik legfurcsább mene­külését: kétmillió főnyi kísé­retével Tajvan szigetére vo­nult és azon amerikai segít­séggel — és sokáig a Formo- sai szorosban cirkáló hetedik flotta védelme alatt — kato­nai diktatúrát épített ki, ami mindmáig tart. A tajvani hadsereg több, mint hat­százezer emberből áll és ez nemcsak kül-, hanem belpo­litikai tényező is: egységei ott állomásoznak a sziget, minden helyiségében és azonnal megtorolnak minden „rendbontást”. Beavatkozá­sukra az utóbbi időben egy­re többször van szükség, mert erősödött az ellentét az 1949-es jövevények és a nem kis részben szeparatista ős­lakosság között. Az, hogy ez a rendszer meddig tartja még magát a 36 ezer négyzetkilométeres szigeten, részletkérdés. A lé­nyeg az. hogy képviselőinek az ENSZ után mind nagyobb számban kell elhagyniok a nyugati fővárosokat is. A felfújt léggömb kipukkadt és a Csang-rezsim azzá degra­dálódik. ami valóiában: egy kis sziget jelentéktelen dik­tatúrájává. Országgyűlésünk küldöttsé­ge, amely a hét elején érke­zett a Szovjetunióba, szerdán este befejezte ukrajnai láto­gatását. A sokrétűen összeál­lított program szerda dél­előtt tapasztala'csere-látoga­tással kezdődött a mintegy 200 ezer lakosú szvjatosinói járás székhelyén. A Kijevtől alig 30 kilométerre levő vá­roskában a tanács végrehajtó bizottságán fogad‘.ák a ma­gyar képviselőket, akik a tanácsi rendszerre, a járási tanács költségvetésére, a me­zőgazdasági termelésre és ár­politikára vonatkozó kérdé­sekkel halmozták el vendég­látóikat Az érdekes válaszok meghallgatása után Orosz Ferenc országgyűlési képvise­lő, a Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács elnöke adott tö­mör összefoglalót országgyű­lésünk, tanácsrendszerünk munkamódszereiről, méltatta az új tanácstörvényt. A magyar delegáció kocsi­oszlopa ezután a vidék egyik legjelentősebb állami gazda­sága, a „Kijevszkij” nevű szovhoz felé vett irányt, amely évente 36 ezer hizott sertéssel járul hozzá az ukrán főváros húsellátásához A háború során az egész gaz­daság a földdel vált egyenlő­vé, s mindaz, ami ma a szovhozban látható, az utolsó két és fél évtizedben épült. Az állattenyésztésre szako­sított szovhozban érdekes összehasonlításokra nyílt módja a magyar küldöttség egyik tagjának, Nieszner Fe­renc országgyűlési képvise­lőnek, a tisizaszigeti „Búzaka­lász” Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet elnökének, aki a vezetése alatt álló szövet­kezetről figyelemre méltó adatokat közölt. Szerda délután a Kijev- kömyék könnyűiparának egyik élüzemét kereste fel a magyar országgyűlési delegá­ció. A gyár nemcsak tapaszta­latcsere-kapcsolatban van magyar rokonvállalatokkal, hanem úgynevezett kollektív tagja is a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. A négyemeletes üzem meg­tekintése után küldöttségünk barátsági gyűlésen találkozott a zömmel fiatalokból álló munkáskolléktívával. A ma­gyar, szövi et és ukrán zász­lókkal díszített hatalmas műhelycsarnokban néhány percre leálltak a gépek, hogy helyt adjanak a barátság, a szeretet meleg közvetlenségű szavainak. Az üdvözlésre ezúttal Herczeg Károly or­szággyűlési képviselő, a Fe­jár megyei pártbizottság első titkára válaszolt. Méltatta a Szovjetunió, Szovjet-Ukrajna és Magyarország munkásosz tályánák barátságát. Este Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnöke, a magyar parlamenti küldöttség vezetője fogadást adott Szovjet-Ukrajna vezetői tiszteletére a kijevi magyar főkonzulátuson A fogadáson megjelentek Iván Lutak, az Ukrán / Kommunista Párt Központi Bizottságának má­sodtitkára, Igor Sztyepanyen- ko, a köztársaság miniszterta - nácsának elnökhelyettese is. Magvar részről ott volt or­szággyűlési küld öttsénink Apró Antal vezetésével, Ra- pai Gyula moszkvai magyar nagykövet, valamint Kocsis Vilmos kijevi főkonzul. Ezzel befejeződött a ma­gyar országgyűlés küldött­ségének ukrajnai látogatása. A magyar delegáció szerdán este Kijevből repülőgépen Taskentbe, Szovjet-Üzbegisz- tán fővárosába indult. Otto Winzer látogatása Kőbányán Otto Winzer, az NDK kül­ügyminisztere szerdán dél­előtt feleségével és kíséreté­nek tagjaival ellátogatott a Kőbányai Gyógyszeráru- gyárba. A gyárlátogatás A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására október 25—27 között baráti látoga­tást tettek Budapesten Paul Niculescu-Mizil és Manea Manescu, a Román Kommu­nista Párt Végrehajtó Bizott­ságának és állandó elnöksé­gének tagjai, a Központi Bi­zottság titkárai. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára fogadta Paul Niculescu-Mizilt és Manea Mnnescut. Az elvtársi légkörű találkozón részt vett Aczél Györnv és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagiai, a Központi Bizottság titkárai, dr% Perjési László, a KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Nicolae lonescu, az RKP KB külügyi osztályának helyettes vezető­je, loan Cotot, a Román Szo­cialista Köztársaság budapes­ti nagykövete. A Román Kommunista Párt képviselői magyarorszá­gi tartózkodásuk alkalmával Aczél Györggyel és Komócsin programjának bevezetőjeként dr. Varga Edit igazgató tá­jékoztatóját hallgatták meg a vendégek, majd néhány üzemrésszel ismerkedtek. Zoltánnal nyílt, elvtársi lég­körű megbeszélést folytattak a két párt, a két ország kap­csolatainak fejlesztéséről, kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocialista építő munka tapasztalatairól, vala­mint áttekintették a nemzet­közi helyzet és a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseit. Megállapították, hogy ered­ményesen fejlődnek a kétől dalú magyar—román kapcso latok. Mindkét részről ki­nyilvánították, hogy a jövő ben további erőfeszítéseké tesznek párt, állami, tömeg szervezetű, gazdasági, tudó- mányos, kulturális, turisztika' és más területen az együtt­működés sokoldalú bővítés és fejlesztése érdekében. A román vendégek szerdán elutaztak Budapestről. Bú csúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Aczél György és Komócsin Zoltán. Jelen volt loan Cotot, a Ro­mán Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. U'abb bombázások Vieinamban B—52-es amerikai straté­giai bombavetők az elmúlt 24 órában több hullámban támadták a vietnami, laoszi és kambodzsai határ találko­zásának térségét. Bombater- hüket — egy amerikai kato­nai szóvivő szerint — első­sorban Pleiku tartományra szórták le. A dél-vietnami katonai parancsnokság szóvivője szerda reggeli sajtótájékoz­tatójában az „ellenség”, vagyis a népi felszabadító erők több akciójáról szá­molt be. Jelentéséből kitű­nik, hogy a partizánok az elmúlt 24 órában több sike­res aknavető-támadást haj­tottak végre Tay Ninh dél­vietnami tartományban, to­vábbá a kambodzsai Krek térségében, — ahol különle­ges harci feladatokra kikép­zett Dél-Vietnam „Ranger”- ek fészkelték be magukat — és a kambodzsai határ kö­zelében lévő Thanh Duc stratégiai fontosságú helység ellen. Tito Amerikába érkezet! Tito jugoszláv elnök szer­da délután a Washington kör- véki Andrews katonai repü­lőtérre érkezett. A jugoszláv államfő az amerikai elnök Camp David-i vidéki rezi­denciáján töltötte a délutánt és az éjszakát, majd csütör­tökön Nixon elnök a Fehér Házban ünnepélyesen üdvöz­li a hatnapos hivatalos láto­gatását megkezdő vendéget. Elutazott Budapestről a román küldöttség Czinege Lajos saj tó táj ekoxtatój a a lisztek, liszthelyettesek életkörülményeinek javításáról A hivatásos tisztek, tiszt- helyetteseik helyzetéről, élet- körülményeik javításáról tá­jékoztatta az újságírókat szerda délelőtt a Magyar Néphadsereg Központi Klub­jában Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter. A miniszter elöljáróban el­mondotta, hogy a tiszti, tiszt- helyettesi hivatást választók­nak állandóan növekvő kö­vetelményeknek kell megfe­lelniük, a hivatásos állo­mánytól mind magasabb fokú képzettséget, felkészülést kö­vetel meg a fejlődő haditech­nika, hadtudomány. A kato­nai pálya egy életre szó­ló politikai és társa­dalmi elkötelezettség a haza, a dolgozó nép elért vívmányai, békés alkotómun­kája védelmében. Egész em­bert igénylő nehéz hivatás, s akik ezt választják, azt is vál­lalják, hoigy egyéni érdekü­ket, magánéletüket alárende­lik a szolgálati érdekeknek, követelményeknek. A kato­nának is vannak „civil” gondjai — húzta alá a mi­niszter —, lakásra van szük­sége, gondoskodnia kell csa­ládjáról, gyermekei nevelésé­ről, iskoláztatásáról, sok esetben nehéz szolgálati kö­rülmények között, gyakran nagyobb városoktól, de még községektől, vagy települé­sektől is távol, napi 10 órás elfoglaltság mellett, állandó harckészültség közepette. Egyre több időt kell tanulás­ra fordítaniuk, mind nagyobb felelősség terheli őket a kato- nafiatalok erkölcsi, politikai neveléséért, kiképzéséért — A Magyar Néphadsereg hivatásos tiszti, tiszthelyettesi állománya a nehézségeket, nem egyszer áldozatokat is vállalva, maradéktalanul tel­jesíti kötelezettségeit — hangsúlyozta Czinege Lajos. — A hadseregben kiegyensú­lyozott, jó a légkör, katonáink tettekben is kifejezésre jut­tatják a párt politikáiával va­ló egyetértésüket. A hivatá­sos állomány szolgálatával együtt járó. az általánostól nagyobb igénybevétel társa­dalmi elismerése jut kifeje­zésre azokban a magas szín­tű jogszabályokban, amelyek a közelmúltban láttak napvi­lágot. 1971. június 1-ével lépett életbe a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati vi­szonyáról szóló törvényerejű rendelet. A jogszabályok részletesen meghatározzák a hivatásos állományba lépők­kel szemben támasztott alap­vető követelményeket, növe­lik a rendfokozatok tekinté­lyét, korszerűsítik az előlép­tetési rendszert. Az új rende­let a nagyobb fizikai és szel­lemi igénybevétel ellensúlyo­zásaként lehetővé teszi, hogy a megbetegedettek egészen felgyógyulásukig teljes illet­ményüket kaphassák. (Koráb­ban ez csak 4 hónapig volt lehetséges.) Szolgálatképte­lenné válás esetére 12 havi illetménynek megfelelő le­szerelési segélyt ír elő. A munka'viszony ban el'öltött korábbi esztendőket is beszá­mítja a szolgálati időbe, s be­vezeti a jutalomszabadság rendszerét. Külön kormányrendelet gondoskodik a leszerelők és a nyugállományúak fokozot­tabb megbecsüléséről, s olyan nyugdíjrendszert ala­kítottak ki, amely egyrészt ösztönzi a tiszteket, tiszthe- Ij'etteseket, hogy a szolgálat felső korhatáráig, 55. élet­évükig dolgozzanak, másrészt anyagi biztonságot nyújt a szolgálatra alkalmatlanná váltaknak. Az új rendszer nemcsak azonos nyugellátási formákat (szolgálati, rok­kantsági, özvegyi stb.) bizto­sít a polgári foglalkozásúaké- val, hanem a katonai hivatás sajátosságait is figyelembe veszi. így a munkaviszony­ban álló férfidolgozóknak ál­talában 60. életévük elérése­kor folyósítható az öregségi nyugdíj, a fegyveres erőknél a szolgálati nyugdíjjogosult­ság megszerzéséhez viszont 20—25 évi szolgálati idő is elegendő. A teljes nyugdíj­összeg folyósítása katonáknál már 50. életévük betöltésénél is lehetséges. A hivatásos állományról való gondoskodást tükrözi a hivatásos tisztek, tiszthelyet­tesek illetményének szabá­lyozása is. Olyan rendszert vezettek be, amely kifejezi a hadsereg minőségi fejleszté­séből származó követelmé­nyeket, s amely nagyobb le­hetőséget biztosít a munka szerint megkülönböztetett jö­vedelem-elosztásra. Emelked­tek a rendfokozati illetmé­nyek, s a hosszabb szolgá­lati idő megbecsüléseként nőtt a korpótlék. Az új rend­szer biztosítja minden tiszt­nek, tiszthelyettesnek, hogy illetménye még akkor is rendszeresen növekedjék, ha egész szol­gálati ideje alatt ugyanazt a beosztást látja el. A szolgá­lati követelményekből fakadó többletterhek ellensúlyozása­ként megtérítik a költözkö­déssel együtt járó költségeket, s a szolgálati érdekből áthe­lyezett tiszteknek, tiszthe­lyetteseknek albérletidíj- hozzájárulást fizetnek. A miniszter a továbbiak­ban elmondotta, hogy állan­dó erőfeszítéseket tesznek a hivatásos állomány lakáskö­rülményeinek javítására, kedvezményes lakásépítési lehetőségekhez juttatják a szolgálati otthonukat elha­gyó nyugdíj előtt állókat, s bővítik az egyedülálló tisz­tek elhelyezésére szolgáló úgynevezett nőtlen tiszti szál­lókat. Az egészségügyi ellá­tás fejlesztése érdekében korszerűsítik a néphadsereg kórházait, s több újat is épí­tenek. Szervezetten gondos­kodnak a tisztek, tiszthe­lyettesek feleségeinek, illetve családtagjainak munkalehe­tőségeiről, gyermekeik isko­láztatásának biztosításáról. Kioszt kap Lengyelből fordította: Varsányi István Andrzet Zbych: 57. Az első emeleti folyosón már sokkal világosabb volt. A nagy ablakok délre nyíl­tak. a szürkületben is mu­tatták az erdő vonalát és az épülettömböket. Zárt ajtók hosszú sora. Kloss óvatosan haladt el az ajtók előtt. Meg- megállt. hallgatózott. Minde­nütt halálos csend. A folyosó végén egy félig nyitva hagyott ajtót vett ész­re. A résen át fényt látott, mely aztán kialudt. Úgy lát­szik valaki, éppen úgy, mint ő, öngyújtóval dolgozik. Na­gyon rövid ideig, alig néhány másodpercig látta az alak kontúrjait. Az ember az ajtó­hoz közeledett, eléggé hatá­rozottan lépdeli,, nem is sej­tette, hogy a küszöbön... Kloss a falhoz tapadva várt... csikordult az ajtó, pisztolyt tartó kezet látott, revolvere agyával rácsapott, a fegyver leesett a padlóra .. — Fel a kezekkel — mond­ta. Anna Maria Eixen állt előt­te esőkabátban és svájcisap­kában. Meg kellett magában vallania, hogy másra gyana­kodott, nem gondolta, hogy Ring éppen nőre bízza az archívum őrzését. Elken kis­asszony megvetéssel és gyű­lölettel tekintett rá. — Ringék betévedt vendé­ge — suttogta: — Na, lőjj... Mire vársz? Kloss belökte a lányt abba a szobába, amelyből éppen kifelé tartott. Zseblámpájá­val belevilágított az arcába és pisztolya csövét rajta tart­va, az ablakhoz ment, hogy behúzza a függönyt. Felcsa­varta a villanyt, a csillár égői ontották a fényt. Maga is elcsodálkozott. A cottbusi villanytelep még most is dol­gozott. A szoba nem volt nagy, meglehetősen barátsá­gosnak látszott. Az ablaknál kisebb íróasztal állt, a sarok­ban pedig kanapé és fotelek. A falon BIsmarc hatalmas portréja függött. — Ülj le — mondta Kloss és beszélj. — Elhatározta, hogy mindent kiszed belőle. Ha őt hagyta itt Ring, akkor tudnia kell, hova rejtették az archívumot. — Rágyújtasz? — kérdezte. Tűzzel kínálta, de a pisz­tolyt nem tette el. — Ha iga­zat mond, és mindent el­mond, akkor még van esé­lye. A lány jó mélyen leszívta a füstöt, majd hirtelen elne­vette magát. — Mindent és az igazatl Maguk sosem esnek ki a szerepükből! Azt is könnyen el I dnám képzelni, hogy én vagyok a kérdező fél... Mit tud? Mit sejt? Kinek tartja? Milyen szerepet kell látszania, hogy a legtöbbet kiszedje belőle? A lány óvatosan leütötte a hamut. — Még megpróbálkozhat­nék — kezdte — szembekö- tősdit játszani. Traktálhat- nám különféle mesékkel, hogy sétautam miért éppen az edelsbergi várba hozott. Nem élek a lehetőséggel. Fel­tételezem, hogy Ring a fon­tos feladatokat intelligens tisztekre bízza. Most viszont Kloss lepődött meg. Ring emberének tartja? Vagy talán provokál? Ki ez a lány? — Miért jött ide? Szenvtelen arcot öltött. Ci­garettáját ledobta a padlóra. — Már megmondtam... Nincs kedvem meséket kita­lálni. Elhatároztam, hogy nyílt kártyákkal játszom ma­gával. Végtére is, nincs más kiút, Herr Kloss. Becsületes németnek tartja magát? ’**» — Mit jelentsen ez? — Egyszerű... Eldöntötte már magában, hogy végig lojális marad? Aztán elpusz­tul; fogságba kerül, vagy fő­be lövi magát? A dolog kezdett érdekes lenni. Kloss már nyomon volt, de még hiányzott a bi­zonyosság. Lehetséges, hogy Fräulein Elken? ...Az ötlet mulatságosnak tetszett és alig tudta visszatartani nevetését. Úgy látszik, a lány észre­vette... — Maga mosolyog, Kloss úr. Szívesebben venném, ha eldugná ezt a pisztolyt, de hát maga ezt nem teszi meg. Én nagyon komolyan beszé­lek. Képzelje el, hogy Hans Kloss kapitány ahely \ t hogy élete végéig Ring megbízatá­sait teljesítené sikertelenül, kellemes, semleges országban találná magát, degeszre tö­mött pénztárcában, igazi pénzzel... (FolytatjukJl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents