Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

2. of a a! ttELET-MAGYARÖESZÄÖ mi. október 1 Kádár János beszéde a pálfai falugyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) nak. a termelőszövetkezetek megszületésének. Ha ez ak­ikor. a történelmileg alkalmas pillanatban nem történt vol­na meg, sem politikailag, sem anyagilag nem fejlőd­hettünk volna a mai színvo­nalra. Az önök termelőszö­vetkezetében. községében, az itteni lakosság életében ép­pen olyan jól látható és le­mérhető. hogy mit eredmé­nyezett az elmúlt tíz eszten­dő, mint amilyen kézzelfog­hatóan bizonyítható megyei és országos méretekben is. Az önök termelőszövetkezete taglétszámában erősödött, te­rületileg gyarapodott és ösz- szeforrott. Nemcsak a táblá­ra írják az „Egyetértés”-t, hanem a tsz valójában a dol­gozó parasztok szocialista egyetértéséből született, s ezt az egyetértést fejezi ki ma is. Az egységes, jó kollektí­vában a vezetők és a tagok között normális és egészsé­ges a viszony. A vezetők mindig több és jobb munkát követelnek a tagságtól és a tagság is fokozott követel­ményeket támaszt a vezetés iránt. Ez egészséges viszony, amelyet fenn kell tartani, mert előrehaladásunk egyik fontos feltétele. — Az elmúlt tíz esztendő során a mezőgazdasági nagy­üzemekben nagyszámú mér­nök. technikus, szakmunkás, mezőgazdasági dolgozó ne­velődött ki — közéjük tarto­zik a helybeli tsz mintegy másfél száz főnyi szakember- gárdája is — munkájuk ma már nélkülözhetetlen a kor­szerű mezőgazdaságban. Csak velük, s szakértő, helyes ve­zetéssel. valamint a tagság odaadó, lelkes és fegyelme­zett munkájával születnek olyan eredmények, mintami­lyeneket a szövetkezet is el­ért. Az első gazdálkodási év óta a búza holdankénti termés­átlaga 12-ről 22 métermázsá­ra emelkedett, a sertés- és szarvasmarha-állomány meg­háromszorozódott. De tükrö­ződik mindez természetesen a tagság életszínvonalának ala­kulásában is. abban, hogy az egv tagra jutó jövedelem már meghaladja az évi 28 000 forintot. Ahogy megyeszerte. az országban, úgy itt is úi házak egész sora épült. az emberek iobban. kulturáltab­ban élnek. Gazdagodik a magyar parasztság élete — A fejlődésről vallanak a megyei adatok is. hozzátéve, hogy az eredményeket meg­alapozó beruházások részben a megye dolgozó közösségé­nek saját erejéből. részben központi állami támogatással valósultak meg. Tolna me­gyében az ipari beruházások összege 1965-ben még alig haladta meg a 110 millió fo­rintot. 1970-ben már elérte a 414 millió forintot. Most a termelés is négyszerese a tíz évvel ezelőttinek. Ma a me­gyében foglalkoztatottak egy- harmada már az Iparban dolgozik, s ez az arány jól jelzi a népgazdaság szerke­zetének kedvező alakulását, a dolgozó társadalmi osztályok egészséges fejlődését is. Tíz évvel ezelőtt a termelőszövet­kezeti tagok jövedelme — megyei átlagban — nyolcezer forint körül volt. s ma már eléri az évi 21 000 forintot. A mezőgazdasági termelés tíz esztendő alatt mintegy 60 százalékkal növekedett, s a megye ipara, mezőgazdasága most már esztendők óta szin­te rendszeresen több árut ad a népgazdaságnak a terve­zettnél. Kádár János felidézve ko­rábbi látogatását, elmondta: — Tíz évvel ezelőtt — bár az Ígérgetésekben és a fogad­kozásokban kölcsönösen mér­tékletesek voltunk — még arról beszélgettünk, hogy fej­leszteni kell a szövetkezete­ket. Ehhez a munkához kel­lett a szocialista elhatározás, szükség volt a gondos mér­legelésre. a megfelelő tervek­re és a tagság egységére. A szocialista építés a falun ter­mészetesen a párt ügye. de nem egyszerűen pártügy. Az induláshoz a szocializmust akaró minden tisztességes ember összefogása kellett. A falvak lakói, a termelőszö­vetkezetek tagjai biztosak le­hettek abban, hogy a Ma­gyar Népköztársaság, a ma­gyar nép munkásállama ott lesz mellettük, megadva min­den tőle telhető segítséget, ösztönzést. Együtt láttunk hozzá falun is a szocialista építéshez, a szocialista tár­sadalom megvalósításához. — Voltak olyan paraszt- emberek, akik korábban is megálltak a maguk lábán s a termelőszövetkezetek meg­alakulásakor csak nehezen, hosszas lelkitusa után vállal­ták a közös utat. Amikor el­szánták magukat, nemcsak a közös utat vállalták, hanem a nagyobb felelősséget is a közösségért. Sokat közülük brigádvezetőnek is megvá­lasztottak. Azóta sokan meg­váltották, életükben először érezhették, hogy a többi em­bernek szüksége van rájuk, először jutottak az emberi méltóság olyan szintjére, amit különben sohasem érhettek volna el. A közösség javára végzett munkával kiérde­melték a tiszteletet; úgy dol­goztak, hogy a bizalomra méltóak legyenek. Ez adta azt az új önérzetet, új arcot, amit a parasztemberek az egyéni gazdálkodás útját jár­va soha, semmiképpen sem értek volna el. — Nagy viták voltak az országban a tsz-ek megalakí­tásának útja, módja körül is. A pártban, még a pártveze­tésben is voltak, akik amel­lett kardoskodtak, hogy sú­lyos adókkal, kényszerhely­zettel kell belépésre bírni a középparasztságot. Mi szem­beszálltunk ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy — sem az átszervezés feltételeként, sem azután — nem a közép­parasztságot kell leszegényí- teni, hanem a szegénypa­rasztság életszínvonalát kell felemelni az akkori közép­paraszti életszínvonalra. Ez­zel az elhatározással fogtunk hozzá a munkához, s amit el­határoztunk, azt meg is va­lósítottuk. A falu egykori nincstelenjei, a szegénypa­rasztok és az akkori közép­parasztok most egyaránt jó­val magasabb színvonalon élnek, mint az egyéni gaz­dálkodás idején éltek vagy élhettek volna. Ami a pálfai tsz tagjairól elmondható — hogy milyen szociális segít­séget tudnak nyújtani a rá­szorulóknak, milyen szélesek kulturális lehetőségeik, hogy világot látnak, perspektívájuk van, iskoláztatják gyermekei­ket és önmagukat is tovább­képzik — azt az ország sok termelőszövetkezetének tag­sága elmondhatja, s olyan or­szágos jelenség, amely tük­rözi a magyar parasztság életében végbement fejlő­dést. — Vállalt feladatunk ered­ményes végrehajtása kedve­zően változtatta meg az em­berek, a magyar paraszti társadalom életét. Éppen ezért most, tíz év után sem önöknek, sem nekünk nem kell lesütnünk a szemünket, a párt Központi Bizottsága nevében szívből, őszintén gratulálok a pálfai Egyetér­tés Termelőszövetkezet ve­zetőinek és tagságának, a já­rás és a megye dolgozóinak az elmúlt tíz esztendőben elért nagyszerű eredményeik­hez. Ha így, ebben a szel­lemben dolgoznak tovább, öt vagy tíz év múltán további szép eredmények tanúi lehe­tünk. A sikerek forrása a munkás-paraszt szövetség Kádár János beszédének további részében rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti eszme a munkásosztály vi­lágnézetének, politikájának egyik legfontosabb részeg az egyik legfontosabb útmutatás a testvéri parasztosztálynak. — Amikor a 'ról beszélünk — mondotta —,' hogy a ter­melőszövetkezetek orszá- szerte megszilárdultak, tag­ságuk összeforrott, s a tsz-ek jelentős része már valóban szocialista nagyüzemi gazda­ság, akkor azt is el kell mon­danunk, hogy ez a munkás­politika, a munkásosztály és a parasztság nagy politikai, erkölcsi sikere. Jelenleg a termelőszövetke­zetek adják az ország mező- gazdasági termelésének 70 százalékát, s ez megfelel gazdálkodó területük rész­arányának. A termelési szín­vonal országosan emelkedett, s kedvezően változott a pa­rasztság élete. Ezerféle mó­don bizonyíthátó, hogy a mezőgazdasági dolgozók job­ban élnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt is. Min­denki, aki hozzájárult a ter­melőszövetkezetek fejlődésé­hez, önérzettel, szocialista öntudattal és jogos nagy örömmel gondolhat vissza sa­ját munkájára. Kádár János a termelőszö­vetkezeti mozgalom lényeges vonásairól szólva a szocialista jelleg mellett kiemelte a kö­zösségi életben .nélkülözhetet­len demokratizmust, valamint azt a jó értelemben vett ér­dekeltséget, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közösségi érdekének egy irányba kell hatnia. — A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőszövetkezetek tíz év alatt bekövetkezett fejlődése mindenekelőtt a párt érdeme, a párté amely megmutatta az utat. Érdeme a munkásállam­nak, mert ezt a folyamatot a maga anyagi erejével támo­gatta és segítette. Érdeme a munkásosztálynak, amely e társadalmi átalakulás vezető osztálya, a parasztságot mint testvéri osztályt a munkás- paraszt szövetség jegyében a szocialista fejlődés útjára vezette. Érdeme a parasztság­nak, mert jól határozott: a szocializmus építésének útjá­ra lépett, s tíz esztendeje tu­datosan, becsülettel és sike­resen halad előre ezen az úton. Megállapította^ hogy a na­pokban megalkotott szövetke­zeti törvény tovább fejleszti a szövetkezetek szervezetét, működését, elősegíti fejlődé­süket. Jelentősen emelkedett a dolgozók életszínvonala Kádár János a továbbiak­ban az ország általános fej­lődéséről szólt. Hangsúlyozta hogy a dolgozók életszínvona­la jelentős mértékben emel­kedett, megfelelő az előreha­ladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi mun­ka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés bizonyos kér­déseiről lehet és kell is vitat­kozni, de amikor mérleget vonunk, megállapíthatjuk: a fejlődés egyértelmű, vitat­hatatlan. Életszínvonalunk — miután évről évre rendszere­sem fejlődött — lényegében arányban áll a végzett mun­kával, a megtermelt javak­kal. — Fejlődésünk persze nem jelenti azt», hogy nincsenek nehézségeink — folytatta Kádár János. — A párt, a kormány — az illetékes tes­tületek, szervezetek — az el­ért eredmények melleit min­dig nyiltan szólnak a problé­mákról, a megoldandó felada­tokról. őszintén beszélünk a hibákról, amelyeket a szo­cializmus építése során helyi­leg, de néha országosan is elkövetünk. Voltak nehézsé­geink és bizonyára a jövőben sem tudjuk majd a problé­mákat teljesen kiküszöbölni, hiszen tökéletesen sem gép, sem ember, sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfe­szítéseket kell tennünk egye­bek között a költségvetési egyensúly javítására, a be­ruházások elhúzódásának és szétaprózottságának megszün­tetésére, a kötelességtudat, a munkafegyelem további javítására. Az eddiginél job­ban érvényesítsük a szocialis­ta elosztás elvét: ki-ki mun­kája szerint részesüljön a ja­vakból munka nélkül pedig ne részesedhessen az elosz­tásból. — Eredményeink gyarapí­tása, a hiányosságok felszá­molása a szocialista eszmék és elvek, a szocialista rend eddiginél is következetesebb érvényesítését követeli. Eze­kért odaadással, szervezetten kell dolgozni, ugyanakkor harcolni kell a fejlődést gát­ló tényezők ellen. Ha ezt kö­vetkezetesen tesszük, a siker nem marad el, a legközelebbi évek országosan és helyileg egyaránt új eredményeket hoznak. A párt első titkára a továb­biakban nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozott. Kiemelte, hogy fejlődésünk eredménye­ként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nemzetközi megítélése. Az utóbbi esztendőkben megnö­vekedett a szocializmust épí­tő magyar nép becsülete, hi­tele. Külpolitikánk a szocia­lizmus és a béke eszméjét, célját elválaszthatatlanul összeforrasztja. Bár a nem­zetközi helyzet alakulása el­lentmondásos, bonyolult, számunkra, a szocializmust építő magyar nép — s általá­ban a dolgozó emberek — számára kedvezően fejlődik, az erőviszonyok alakulása a haladás javát szolgálja, — A nemzetközi helyzet alakulásának ezen a tenden­ciáján nem változtatnak az imperial izmusnak a világ kü­lönböző térségeiben tett ag­resszív erőfeszítései. Békésebb Európa megteremtéséért küzdünk — Vietnamban és Indokí­nában — mondotta — még folyik az amerikaiak gyar­mati háborúja. Egyre bizo­nyosabb azonban, hogy a vietnami nép. Indokína né­peinek elhatározása, hogy sa­ját maguk döntenek sorsuk­ról. beteljesül s állhatatos harcuk győzni fog. Bízunk benne, hogy ez a győzelem már nincs messze, s a né­pek a világnak ebben a ré­szében is békében, saját el­gondolásuk szerint építhetik szabad jövőjüket. — A Közel-Keleten ugyan­csak továbbra is fennáll a bonyolult háborús helyzet. Az agresszor azonban nem ké­pes „betakarítani” az ag­resszió „termését”. Ebben megakadályozzák az arab né­pek haladó erői. s az őket tá­mogató szocialista országok. Mi is változatlanul segítjük az arab népeket, hogy szívós és állhatatos küzdelemben visszaverhessék az imperi­alisták leigázó kísérleteit. Szolidárisak vagyunk arab elvtársainkkal, az arab ha­ladó mozgalmakkal, s bí­zunk abban, hogy az arab országokban mindenütt fe­lülkerekedik a meggyőződés: a haladó erők csak összefog­va győzhetnek az imperializ­mus ellen. — Mi nem avatkozunk be más önálló, független ország belpolitikájába, belső életé­be, de hangot adunk annak a meggyőződésünknek, hogy aki üldözi a haladás erőit, a kommunistákat, az az anti- imperialista harc erőit gyen­gíti és rombolja; Nem le­het egyidejűleg hatásosan küzdeni az imperializmus és a reakció, illetve a haladás legkövetkezetesebb erői el­len. — Az utóbbi időben ko­moly lépések történtek az európai biztonság megterem­tésének útján. Nyugat-Ber- lin kérdésében létrejött a négyhatalmi megállapodás, amelyet a két Németország közötti tárgyalás követ. Bár jelenleg Európában béke van, földrészünk helyzete változatlanul a világpolitika nagy kérdése: Európában néznek farkasszemet a két világrendszer fő erői'. Itt a legnagyobb az összpontosí­tott katonai potenciál. A tör­ténelem tapasztalatai szerint az európai háború már két­szer világháborúhoz vezetett. • Mi. kommunisták, a szo­cializmus hívei, a szocialista országok egy szilárdabb, biztonságosabb. békésebb Európa megteremtéséért harcolunk! — Harcunk során — bár­milyen nehéz akadályokat kell is leküzd énünk — ered­ményesen haladunk előre, hogy az emberiség megte­remthesse azt a világot, amelyben az igazság érvé­nyesül és béke van — foly­tatta beszédét a Párt első titkára. — Ez nem csupán kommunista politika. Az em­beriség a pusztító eszközök­nek olyan mérhetetlen töme­gét halmozta fel. amellyel bármikor, rendkívül rövid idő alatt meg lehet semmisí­teni az egész civilizációt. Vi­lágszerte felismerték tehát, hogy csak két út van: vagy küzdünk az új világháború megakadályozásáért, és ak­kor az emberiségre jobb jö­vő vár. vagy — s ez szá­munkra elképzelhetetlen — a népeket újabb usztitó hábo­rú sújtja. Külpolitikánkat a következetesség, az állhatatosság jellemzi — A Magyar Népköztársa­ság szocialista külpolitikájá­val is hozzá kíván járulni ah­hoz, hogy béke legyen, világ­szerte felülkerekedjenek a haladás erői. Harcunkban szoros szövetségesünk a Szov­jetunió, együtt dolgozunk a Varsói Szerződésbe, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült orszá­gokkal. Kádár János jelentős lé­pésként említette, hogy létre­jött a szocialista gazdasági integráció alapelveit rögzítő komplex program, majd rá-t mutatott: — A haladásért és a szo­cializmusért nemzetközi sí­kon folytatott harc sikeré­nek biztosítéka a szocialista országok egyesített ereje. Ezért pártunk és kormá­nyunk minden körülmények között és minden alkalommal a szocialista országok egysé­gének erősítéséért dolgozik, s ezt teszi a jövőben is. A haladás, a kommunista világ- mozgalom, az összes antiim- perialista erőknek még szo­rosabb tömörítésére törek­szünk. Nemzetközi tevékeny ségünket tehát szocialista el­veink. népünk érdekei és az igazi nemzetköziség eszméi vezérlik. Arra törekszünk, hogy a magyar külpolitikát következetesség. állhatatos­ság és állandóság jellemezze, mert ez növeli országunk po­litikájának hitelét és erejét. — Amikor nemzetközi ta- lákozások során a legkülön­bözőbb alkalmakkor beszé­lünk a tőkésországok kép­viselőivel, Világosan kifeje­zésre juttatjuk: mi szövetsé­gesek vagyunk a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződés tag­országaival és ehhez a szö­vetséghez hűek maradunk. Ha a tőkésországok partner­ként velünk akarnak dolgoz­ni, szavunkra nyugodtan építhetnek; politikánk kö­vetkezetes, a szacialista Ma­gyarország nem „tántorog” ide-oda. A nemzetközi élet­ben inkább becsülik azt, aki­ről tudják, hogy hova tarto­zik. Azzal az emberrel, aki mindig mást mond és más álláspontra helyezkedik, a mindennapi életben sem lehet együttműködni. Bizonyos ér­telemben így van ez az orszá­gok között is. — Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenysége konkrét akciókban realizáló­dik és egyes lépéseink is megfelelnek külpolitikai el­veinknek, a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés orszá­gaival való szövetségnek. Ennek megfelelően a napok­ban Budapesten folytattunk baráti, elvtársi eszmecserét L. I. Brezsnyev elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával. E konzultációk segítik egyesí­tett harcunkat közös cél­jainkért és érdekeinkért. Ugyanígy a többi szocialista országgal is szoros kapcso­latban állunk, részt veszünk egymás pártkongresszusain, párt- és kormányküldöttsé­geket küldünk és fogadunk. E látogatások közé tartozott Losonczi Pál elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének útja a Koreai Népi Demok- raiikus Köztársaságba. A közelmúltban magyar kül­döttségek tettek látogatást Mongóliában is. — Nemrégiben Tímár Má­tyás elvtárs, miniszterelnök­helyettes vezetésével magyar küldöttség járt több latin­amerikai országban. Ez is példázza, hogy szorosabb együttműködésre törekszünk a fejlődő országokkal is, ami kölcsönös érdekünk. Támp- gatjuk a latin-amerikai or­szágoknak azt a jogos törek­vését, hogy kiszabaduljanak az amerikai függőség alól. Tovább haladunk a megkezdett úton — Külpolitikánk alapelvei­nek szellemében dolgozunk a tőkésországok viszonylatá­ban is. Fock Jenő elvtárs, a kormány elnöke nemrégiben látogatást tett a szomszédos Ausztriában. Nálunk járt a közelmúltban a francia kül­ügyminiszter. Normalizált vi­szonyra törekszünk az Ame­rikai Egyesült Államokkal. Erre törekszünk az NSZK-val is, abban a mértékben és formában, ahogy megérnek ennek a feltételei. Messzeme­nően hajlandók vagyunk ar­ra, hogy normális viszonyo­kat teremtsünk a különböző társadalmi rendszerű orszá­gokkal, árúikor ez ésszerűnek és hasznosnak mutatkozik. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyun­kat bizonyos mértékig érin­tik. Itthon arra törekszünk, hogy normális legyen az ál­lam és az egyház kapcsolata, s ez megfeleljen népünk szo­cialista építőmunkájának. A Vatikánnal való tárgyalá­sok keretében intéződnek konkrét ügyek is. En­nek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mind- szenty József véglegesen el­hagyja Magyarországot, Ró­mába távozik. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köz­tudott hogy ha mi az egy­háznak egyik-másik vezető személyiségével szembekerül­tünk, az mindig politikai ösz- szeütközés volt. Az embere­ket, mint állampolgárokat so­hasem osztályoztuk aszerint, hogy ki hívő és ki nem, ha­nem mindig aszerint, hogy reakciós-e, vagy haladó, se­gítője-e a nép haladásának, kész-e a néppel való együtt­működésre vagy sem. Aki nem, azzal mindig megütköz­tünk, aki igen, azzal együtt­működtünk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: a szocialista el­vek következetes érvényesíté­sével, a párt és a nép egysé­gével elérjük, hogy hazánk­ban — belátható időn belül — teljesen felépüljön a szo­cialista társadalom. — Ezért harcolunk mi" magyar kommunisták, ezért harcolnak a szocializmus ma­gyar hívei, a munkások, a parasztok, az értelmiségiék. — őszintén mondom, hogy nagy öröm tapasztalni itt — de másutt is —, mennyit fej­lődött népünk politikailag azokban a nagy harcokban társadalmi összeütközések­ben, amelyeket az utóbbi év­tizedekben, a fejlődés leg­újabb szakaszában átélt. És merem mondani, hogy most a tömegek, tíz- és százezrek olyan mély megértést tanúsí­tanak a közösség dolgai iránt, mint tíz, húsz, vagy harminc esztendővel ezelőtt még keve­sen. Arra van szükség, hogy a társadalmi cselekvésre kész emberek öntudatosak legye­nek, világosan lássák céljain­kat, s érett gondolkodásuk­kal tapasztalataikkal, elha­tározottságukkal segítsék elő a helyes döntéseket. Ezért következetesen tovább hala­dunk azon az úton, amelyen eddig is jártunk, erősítve és fejlesztve társadalmunk de­mokratizmusát, céltudatos szocialista tevékenységét. — Még egyszer megkösző- ftöm a szíves meghívást és fogadtatást, s őszintén min. den jót kívánok a termelő- szövetkezet tagjainak, a köz­ség minden dolgozójának — fejezte be hosszan tartó nagy taps közben beszédét Kádár János.

Next

/
Thumbnails
Contents